Kívánság Üst

Kinek készült az ajándék? Levian_Fry
Korhatár:12
Figyelmeztetések: Nincs
Leírás: Jenny élete nem egy álom, a szülei válnak, a testvéreivel folyton veszekszik. Randizni készül azzal a személlyel, akiért évek óta odavan, de a találkozó nem úgy sül el, ahogy várta…
A humor nem az erősségem – bár élőben elég ironikus személyiség vagyok -, ezért talán nincs a történetben belőle túl sok. Azért remélem, így is tetszik. :) Boldog karácsonyt, Levian_Fry! ^^
Az ötlet, ami alapján dolgoztál: Szeretnék egy olyan sztorit, amiben a főhős nem félisten, nem sikerül neki minden, sőt! Humorral (szarkazmus, irónia a kedvencem:) teli, laza, könnyed történetet szeretnék. Párosítás mindegy, sőt akár Privet Drive-os is lehet (ha ezt választod, akkor az angol/amerikai szereplőket jobban szeretem)

Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.

Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.

Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.

A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.

A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).

Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.

Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com

Jelszó: 09ust

Jó olvasást! 

A legrosszabb karácsony?

 - Leléptem! – csapta be az ajtót maga mögött Jenny. A hideg levegő az arcába vágott, ami valamelyest lenyugtatta. Már megint veszekedett a testvéreivel, akik meg se próbálták őt megérteni. Néha úgy érezte, mintha egy másik bolygóról jöttek volna. Ennek tetejébe még a szüleik is váltak.

Jenny az órájára nézett, és nagyot sóhajtott. Még több, mint négy órája volt a randijáig. Jasonnel, a suli egyik legmenőbb srácával találkozott. Soha nem gondolta volna, hogy ez lehetséges. Jenny megborzongott, mikor a hó esni kezdett.

 - Idekint megfagyok a találkozóig – gondolta idegesen. – Most mit csináljak?

Mielőtt még eldönthette volna, hogy mit tegyen, egy szakadt öregember szólította meg.

 - Hé, kislány! Látom, fázol. Én szívesen felmelegítelek – kacsintott rá.
 - Abból te nem eszel – rivallt rá Jenny, miközben érezte, hogy egyre idegesebb lesz. Gyorsan elővette a telefonját, és a barátnőjét tárcsázta.
 - Helló, csajszi! – köszönt bele a telefonba Kathy. – Mi a helyzet?
 - Hideg, hideg, egy hajléktalan a nyomomban, hideg, hideg és hideg. Mit szólnál, ha felugranék hozzátok? Otthon megint áll a bál.
 - Egyedül vagyok itthon, gyere nyugodtan. A hajléktalant meg rázd le valahogy.
 - Azon vagyok, de még mindig követ. Nemsokára ott vagyok nálatok. Szia! – tette le a telefont Jenny.
 - Legalább egy csókot adj, kislány – kérlelte a hajléktalan, miközben egyre közelebb ment a lányhoz.
 - Dehogy adok! Menjen már innen, és keressen más szerencsétlent magának.

Jenny befordult a sarkon, és ott hagyta a hajléktalant. Két perc múlva pedig már Kathyék háza előtt állt. Sóhajtott egyet, hogy teljesen lenyugodjon, majd a csengőhöz lépett.

 - Szia! – nyitotta ki az ajtót a legjobb barátnője. – Hú, tényleg elég hideg van. Gyere beljebb, mielőtt még megfagyok.
 - Nemsokára találkozok Jasonnel – mondta Jenny, miközben belépett az előszobába. – Kellene valami csinos, de elég meleg ruha. Nem tudnál kölcsönadni?
 - Nem felejtettem el a randit, mivel egy hete folyamatosan erről beszélsz – nevetett Kathy, miközben elindult az emeleten lévő szobájába. – Mindjárt nézünk valami ruhát neked.
 - Azért tudok másról is beszélni – játszotta el a sértődöttet Jenny, miközben levette a csizmáját, és a barátnője után indult. – Annyira szerencsés vagy… Nincs testvéred, a szüleid jól kijönnek egymással, és a barátoddal már hónapok óta együtt vagytok.

Mire a szónoklat végére ért, már Kathy szobájában állt.

 - Legközelebb egy radiátort kötök magamra, mielőtt elindulok. Az talán megment a fagyhaláltól – morogta Jenny, miközben átfagyott kezeit melengette.
 - Azért túlzásokba ne ess – nevetett a barátnője. – Arra visszatérve, amit előtte mondtál: azért annyira szerencsés nem vagyok. Néha egy-egy testvér kifejezetten jól jönne, hogy elviselhetőbbé tegyék a kötelező családi gyűléseket. A szüleim pedig… Na jó, ebben tényleg igazad van. És Mitch-csel is jól elvagyunk, de azért a te helyzeted se olyan szörnyű – fejezte be Kathy.
 - Dehogynem – sóhajtott fel Jenny, miközben arra gondolt, hogy ma csak sóhajtozni tud. – A tesóim egyáltalán nem értenek meg engem, és még otthonról is elüldöznek.
 - Az lehet, de gondolj csak bele… Pár óra múlva Jasonnel találkozol, már legalább két éve erre vágysz.
 - Igaz is, akkor keresünk valami jó ruhát? Döglesztően szeretnék kinézni – nevetett fel Jenny.
 - Akkor kezdjünk is hozzá – tárta ki a szekrényajtót Kathy, örült annak, hogy barátnője jobb kedvre derült.

A megfelelő ruha keresése közben Jenny minden gondját elfelejtette. Több szettet is felpróbált, vicceseket, kihívóakat és túl szolidakat is.

 - Ez a tökéletes – jelentette ki Jenny két és fél óra ruhapróbálás után. Egy fekete farmer, egy vörös, V-kivágású ing volt rajta egy fekete boleróval és egy vörös csizmával. – A kabátom pont illik hozzá, bár azt a moziban úgyis leveszem.
 - El fogod kápráztatni Jasont – mondta Kathy, miközben körbejárta barátnőjét. – Ez az ing az egyik kedvencem, ez volt rajtam, mikor először találkoztam Mitch-csel.
 - Remélem, ez szerencsét fog hozni akkor. Már csak egy kis smink hiányzik, és persze, a hajammal is kell még kezdeni valamit – fogta össze hosszú, barna haját Jenny.
 - Ezt csak bízd rám – kacsintott rá barátnője, miközben leültette a lányt egy székbe. – Akkor kezdem is a sminkkel.

Hamarosan Jenny teljesen készen állt a randevúra. Egy egész alakos tükörben nézegette magát, miközben gondolatai már a találkozó körül jártak. Már csak fél órája maradt, és egyre jobban izgult.

 - Jenny, Jenny! Hallasz? – lengette meg Kathy a kezeit barátnője arca előtt.
 - Tessék? Mondtál valamit? – tért magához a lány.
 - Percek óta csak nézed magad, és nem is válaszolsz. Azért ennyire nem kell elszállni – fordított hátat barátnőjének.
 - Jaj, ne csináld már – ölelte meg Jenny. – Csak izgulok. Vajon mit fog szólni Jason? És meg fog csókolni a randi végén vagy esetleg már hamarabb?
 - Csak vicceltem, te lüke – nevetett. – El fog ámulni, ha meglát. Gyönyörű vagy. Bolond lenne nem megcsókolni.
 - Már annyira várom – fordult vissza a tükör felé. A szemét füstösre festette Kathy, a haját pedig besütötte, így lágy hullámokban omlott a vállára.

***

Jenny már a mozi előtt állt, és Jasonre várt. A randijuk hivatalosan már negyed órája elkezdődött, a fiú pedig nem volt sehol. Kezdett elkeseredni, és félt attól, hogy a srác csak átverte. Már épp elindult volna hazafelé, amikor befutott Jason.

 - Szia, édes – köszönt rá Jason. A megszólítás kedvesnek hatott, de aki ismerte, tudta, hogy minden lányt így hív. Jenny viszont nem tudta.
 - Szia, Jason. Késtél – tett szemrehányást a lány.
 - A szüleim mindent tudni akartak rólad, hogy véletlenül se csalódjak benned. Tudod, sok lány csak a kinézetem miatt jár velem. Pedig nekem a belső értékek számítanak. – Jason bevetette ócska kifogásainak egyikét. A legtöbb lány elájult ettől, és mindent megtett azért, hogy nehogy megbántsa a fiút.
 - Ó, értem. – Jenny is elhitte, mert el akarta hinni. – A filmet már lekéstük, de még nézhetünk másikat.
 - Akkor menjünk. Egyébként jól nézel ki – vetett egy pillantást a lányra.

Habár Jenny érezte, hogy nincs minden rendben, és a dicséret se hangzott valami túl lelkesnek, bízott Jasonben. A fiú 3 évvel volt idősebb tőle, de ez nem zavarta. Hitt benne, hogy ők összeillenek. Jason egy romantikus filmet választott ki, amit Jenny már egy ideje meg szeretett volna nézni, a lányt ez is megerősítette hitében.

A film alatt Jason átkarolta Jenny vállát, ő mégsem érezte magát olyan boldognak, mint kellett volna. A filmre is alig tudott figyelni.

 - Miért feszengek ennyire? Most boldognak kellene lennem, mégsem vagyok az – gondolta magában elkeseredetten, miközben a srácot nézte, aki a szabad kezével popcornt tömött a szájába.

Jenny a film végéig erőt vett magán, mert még mindig úgy érezte, hogy fülig szerelmes Jasonbe. Igyekezett elfelejteni, hogy a fiú késett és meg se nézte igazán, talán azt se tudja, milyen ruha van rajta. Már csak arra gondolt, hogy a fiú átkarolta, és még nincs vége a randinak.

 - Akkor most hova? – kérdezte meg a srácot.
 - Arra gondoltam, hogy beülhetnénk a mekibe, aztán hazakísérlek – búgta Jason a fülébe, miközben megfogta a kezét. Jenny boldogan rámosolygott, így a fiú látta, hogy jó úton halad annak ellenére, hogy a film alatt elhanyagolta. De nem akarta elsietni a dolgot, tudta, hogy most kicsit több időre van szüksége a lány magához édesgetésében. A legjobb barátja, Sean tanácsolta neki, hogy legyen ő a következő „áldozat”. Mivel már évek óta rajong érte, így „igazán megérdemli, hogy egy kis időre megkapja a focicsapat kapitányát” – idézte magában Sean szavait, miközben egy vigyor terült el az arcán.

 - Mi olyan vicces? – kérdezte Jenny, mialatt beléptek a McDonald’s-ba.
 - Semmi, semmi. Mit együnk? – terelte el a témát.

Jennynek ugyan feltűnt a hirtelen témaváltás, de nem törődött vele. Percek múlva már egy asztalnál ültek a megrendelt ételeikkel egyetemben. Jenny egyre jobban élvezte a randit, mivel Jasonnel mindenről tudott beszélni, és úgy tűnt, a fiú is élvezi a társaságát. Mikor kiléptek a gyorsétteremből, az első csók is elcsattant. Jenny boldognak érezte magát, de valahol legbelül tudta, hogy ebből több nem lesz.

Jason javaslatára egy kisebb kerülővel indultak Jenny otthona felé. Már egész sötét volt, a lámpákat és a karácsonyi világítást már felkapcsolták, a hó pedig még mindig nagy pelyhekben hullt.

 - Ugye, milyen romantikus? – kérdezte Jason, mert tudta, hogy ezzel még jobban bevágódik Jennynél.
 - Tényleg az – mosolygott a lány. Az apró incidenseket már el is felejtette.

Nemsokára egy sötétebb sikátor mellé értek. Jason tudatosan hozta erre a lányt, mert errefelé mindig kevesen járnak. Odahajolt a lányhoz, és megcsókolta, mintha már régóta készült volna erre, de csak most szánta volna rá magát. Jenny a kezeit a fiú nyaka köré fonta, és visszacsókolt. Jason lassan a sikátor felé húzta a lányt, miközben folyamatosan csókolta, hogy ne tudjon tiltakozni. Jenny fejében halkan megszólaltak a vészharangok, de ő elhallgattatta őket. Már teljesen bent voltak a sikátorban, így a sötét utca mellett elhaladók nem láthatták őket, még akkor sem, ha benéztek volna. Jason már Jenny nyakát csókolgatta, aki érezte, hogy a fiú nem fog itt megállni, mégsem tett semmit. Nem hallgatott a megérzéseire, a srác túl jól játszotta a szerepét. A vészharangok újfent megkondultak Jenny fejében, mikor a fiú lehúzta a kabátját, és a pólója alá nyúlt.

 - Ne, én nem szeretném – suttogta Jenny, de nem volt annyi ereje, hogy eltolja a srácot. Jenny nem volt rá felkészülve, hogy 16 évesen, egy sötét és hideg sikátorban feküdjön le először valakivel. Főleg nem az első randi után. Bár azt hitte, szereti Jasont, ő még várni szeretett volna.
 - Tudod, hogy szeretlek. Azt hittem, te is szeretsz – mondta a fiú egy pillanatra abbahagyva a lány csókolgatását.
 - De én még nem akarom. Nem érted? – vált erélyesebbé Jenny, ahogy egyre idegesebb lett. – Engedj el! Haza megyek.
 - Nem mész te sehova – szorította a falhoz Jason. – Nem azért vesztegettem el rád a fél délutánom, hogy most csak úgy itt hagyj.
 - Engedd el – szólalt meg egy hang Jason mögött. – Próbálkozz az idősebb lányokkal.
 - Jobb lenne, ha békén hagynál minket a barátnőmmel – hangsúlyozta ki Jason az utolsó szót, miközben megfordult. – Egyébként is: ki vagy te, hogy beleszólj a dolgainkba?
 - Vincent vagyok, Jen szomszédja – felelte a Jasontől két évvel fiatalabb, ám nem kevésbé izmos srác. – Örülnék, ha elengednéd. Nem szeretnék kárt okozni benned.

Jason felmérte magának a fiút, és úgy döntött, jobb a békesség.

 - Nyugi, haver. Már megyek is – mondta, és elengedte Jennyt. A sikátor végéhez érve még egyszer visszanézett, de nem szólt semmit.
 - Jól vagy? – kérdezte Vincent a lányt, aki a földre csúszott, mikor Jason elengedte.
 - Jól – bólintott Jenny. – Hogy kerültél ide?
 - A haverokkal voltunk jégkorizni, mikor megláttalak Jasonnel. Láttam, hogy ide húz be, és őt ismerve tudtam, hogy ez nem jelenthet jót. Gyere, hazakísérlek.

Vincent segített Jennynek felállni, majd elindultak az utcájuk felé.

 - Tulajdonképpen mi történt? – kérdezte Vincent.
 - Moziban voltam Jasonnel, majd elmentünk a mekibe, végül pedig itt kötöttünk ki… - Jenny maga se értette, miért mondja el mindezt Vincentnek. Nem voltak azok a kifejezetten jó barátok. Sőt inkább csak jó szomszédi viszony volt közöttük. De nagyon hálás volt neki azért, hogy elküldte Jasont. – Figyelj, nem kell elkísérned. Most inkább a barátnőmhöz megyek, még hét óra sincs, a szüleim nem fognak aggódni.
 - Elkísérlek akkor hozzá, ne legyen esélye Jasonnek arra, hogy még egyszer próbálkozzon. Egyébként azt hittem, tudod, milyen. A lányokat csak egy dologra tudja használni, és mindent megtesz azért, hogy az ágyban kössenek ki.
 - Most már tudom… Eddig nem igazán hittem a pletykáknak, mivel velem már hosszú ideje nagyon rendesen viselkedett. Ez volt az első „hivatalos” randink – gúnyolódott Jenny.
 - Nyugi, Jen – karolta át a vállát Vincent, de a lány lerázta magáról a kezét.
 - Bocsi, de most ezt inkább ne… Én tényleg nagyon hálás vagyok neked, de most ne érj hozzám.
 - Semmi gond – mosolygott rá a srác. Jenny belsejét melegség öntötte el.

 - Ez a mosoly… - futott át Jenny fején a gondolat, de igyekezett elkergetni. Most nem akart senkivel se összejönni.

A hátra levő utat Kathyék házához már csöndben tették meg.

 - Köszi mindent – szólalt meg Jenny, mikor a ház elé értek.
 - Nincs mit – mosolyodott el Vincent. Majd még álltak ott egy ideig szótlanul, mire Vincent rájött, hogy Jenny már menne be. – Akkor szia, majd még találkozunk. És vigyázz magadra!
 - Szia – köszönt el Jenny, majd csengetett.

 - Ez eddig a legrosszabb karácsonyom – gondolta, miközben Kathy ajtót nyitott neki.

 - Szia, hogyhogy itt? – kérdezte meglepetten Kathy. – Milyen volt a randid?
 - Mit is mondjak? Jason egy álompasi…
 - Tudtam én – felelte Kathy.
 - Pontosabban egy rémálompasi. Ne tudd meg, mi történt… - kezdett bele a mesélésbe Jenny.

***

Egy évvel később Jenny vidáman készülődött a karácsonyra. Mézeskalács sült a sütőben, ő pedig a cukormázat kezdte el csinálni. Ha kész lesz, akkor visz át Vincentnek. Habár nem éppen egy boldog esemény hatására került közelebb egymáshoz, de Jenny boldogan gondolt vissza kapcsolatuk elejére. Már majdnem egy éve voltak együtt, ezért is készülődött ennyire Jenny. Pár perc múlva a lány már ki is díszítette a mézeskalácsokat, épp akkor, mikor a bejárati ajtó kinyílt, és felhangzott Vincent hangja.

 - Jen, Jen, hol vagy?
 - Itt vagyok a konyhában – kiabált ki Jenny mosolyogva, miközben arra gondolt, hogy ez lesz élete eddigi legjobb karácsonya.