Akinek készült az ajándék: Nusika93
Korhatár: 12
Figyelmeztetések: nincs
Leírás: Piton ki nem állhatja a karácsonyt. Bosszankodik is, amikor az igazgató bejelenti: angyalkáznak. A tanárnak fogalma sincs róla, mit vegyen a szigorú McGalagony professzornak. A végén mindkét fél meglepődik.
Az ötlet: A tanárok angyalkáznak. Piton McGalagonyt húzza, de nem tudja, hogy mit vegyen neki. A történet végén a nő hatódjon meg.
Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.
A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.
A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).
Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.
Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com
Jelszó: 09ust
Jó olvasást!
Nusika93 ajándéka
Undok egy nap volt ez Perselus Piton számára. Minden diák egymást túlkiabálva, lelkesen csicseregve mesélték, ki mit kért karácsonyra, ki hol lesz, ki mit vár. Mintha annyira érdekes lenne ez az ünnep. Minden évben volt, minden évben lesz, semmi különleges nincs benne. Piton már csak tudja, hiszen amióta az eszét tudja, a karácsony csak egy rakás felhajtás, felesleges munka és kiadás.
Ha meg a gyerekek azon akarnak versengeni, ki gazdagabb és melyikük kapja a nagyobb és több ajándékot, hát, akkor erre felesleges volt kitalálni az egészet. Csinálják azok e nélkül is.
Mindenesetre Piton előszeretettel lépett be saját kis komor, hűvös szobájába. Odasétált az asztalához, letette tankönyveit a repedezett diófa asztalra, majd hátradőlt rozzant székében és kémlelni kezdte a szobát.
Ahh, igen. A békabél-gyűjtemény. Nem semmi, ahogy ezek a lények milyen mérgeket tudnak termelni. Ő pedig milyen mérgeket tud belőlük előállítani! Odébb, a falra szerelt polcon sorakozó bájitalok mellett egy üvegben egy halványlila lében egy felismerhetetlen dolog úszkált lassan. A bájitaltanár erre nézve csak elmosolyodott, szemében mintha kis tűz lobbant volna fel, elégedetten sóhajtott egyet.
Ó, igen.
Így üldögélt a sötét szobában, az ablakokon fekete fátyolszerű függöny zárta ki a fény nagy részét. Egy kis nyaláb, ami bejutott, megvilágította a levegőben szállingózó porszemeket. Valljuk be, ebből nem volt kevés, mert a fénynyaláb szürkének tűnt tőle.
Ekkor a halott csendben kész ágyúdörgésnek hangzott az ajtóról verődő kopogás.
- Igen? - kérdezte Piton sehogy sem vidámnak tűnő hangon.
Kinyílt az ajtó, és Bimba professzor dugta be borzos fejét. Úgy néz ki, igencsak erőlködött, hogy a félhomályban kivegye Piton fekete sziluettjét.
- Perselus. - Ez inkább kérdésnek hangzott, hogy megbizonyosodjon róla, a tanár tényleg bent van-e a szobában - Dumbledore professzor küldött.
Piton kelletlenül előre hajolt, és bosszús hangon kérdezte:
- És mit akar az igazgató úr?
-Hm, majd meglátja - kuncogott a pöttöm tanárnő a markába, majd kilépett a szobából.
Az igazgatói szoba a tanárok izgatott sutyorgásaitól nyüzsgött, mikor Piton belépett. Az oszlopokon - milyen meglepő - fenyőágak és fagyalfüzérek lógtak. A falon a festmények is erőteljesen csevegtek, egy polcon pedig a Teszlek Süveg hevert, rá mikulássapka húzva.
Ekkor Dumbledore megköszörülte a torkát, mire a terem elcsendesedett.
- Üdvözlet, kedves kollégák! - tárta szét a kezét - Mint tudják, közeleg az év legszebb ünnepe, és idén egy új hagyományt szeretnék bevezetni. Körünkben még új, de a világ számára korántsem az, hiszen réges-rég szerez ezzel egymásnak örömöt a tanuló társaság.
Ekkor elmosolyodott. Néhány tanár a homlokát ráncolta, próbálta kideríteni, mi is lapul az idős professzor szavai mögött. Piton hűvösen állt karbatett kézzel. Neki gyorsan vág az esze, nem kell megismételni a dolgokat. Csak amíg Dumbledore nem fejezi be a mondandóját, addig ő se tud rájönni, mit akar. Mindenesetre neki már most nem volt kedve az egészhez.
- Néhány kollégával megbeszéltük, hogy jó ötlet lenne, ha átvennénk a diákok szokásait - folytatta az igazgató - Ezért megkérek mindenkit, hogy jöjjön közelebb.
Odaballagott a Teszlek Süvegben, aki nagyon mókásan nézett ki így. Levette a polcról, varázspálcájával rábökött egy papírra, amin szövegek jelentek meg, majd darabokra hullott, és a Süvegbe repültek.
- Nos hát akkor kezdjük - mondta Dumbledore, arcán leplezetlen izgatottsággal és jókedvvel - Nos hát, mindenki jöjjön, és húzzon egy cetlit!
A kíváncsiság eddig burkolt csendjét szinte az első húzás után felváltotta a meglepett felkiáltások, lelkes cseverészések és jóízű kacagások vidám dallama.
Piton utolsóként lépett a Süveghez. A ceremónia közepe fele úgy érezte, őt is mintha elkapta volna valami kíváncsi és izgatott láz, ám amint odalépett a Süveghez, érezte, már senkit nem érdekli, mindenki el volt foglalva a saját cédulájával. Dühösen nyúlt bele, újra csak emlékeztetve magát, hogy az egész egy hülyeség. Belemélyesztette kezét az öreg fejfedőbe, kitapogatta az utolsó darabot, majd hátralépett.
Mikor elolvasta a cetlit, cseppet sem nőtt a jókedve. Inkább elkapta valami görcsös érzés.
- Kitűnő! - tapsolt egyet az ősz professzor - Mindenki húzott? Mindenki? Helyes. Nos, barátaim, a dolog innentől egyszerű. Akit kihúztak, annak valami egyszerű dologgal kedveskedjenek. Lehet valami trükkös dolgot venni Zonko csodabazárában, vagy köthetnek egy szép pulóvert, amit gondolnak. Szentestén, a vacsora után mindenkit idevárok az ajándékozásra. Kellemes készülődést!
Kellemes - ismételte magában Piton. Jó vicc volt. Majd aggodalmasan sandított a papírra, amin ez állt: Minerva McGalagony.
Piton ismét a szobájában ült, kezével a fejét támasztva könyökölt az íróasztalon. Megint el akart merengeni, csendben ülve a sötét szobában, magányban, csak a gondolataival. De nem tudott, az esti események ott kopogtattak a fején, nehogy elfelejtse azokat.
Hát jó - gondolta, akkor foglalkozik hát azzal. És megint gyűlöletes érzések kavarogtak benne a karácsony és az egész ostobaság iránt. Miatta nem tud most nyugodtan ülni itt, és csak feszegeti belül a tehetetlenség - mivel tényleg semmi ötlete nincs, mit is adhatna az asszonynak.
Persze, elég könnyű lenne, ha valami hozzá kapcsolódó szakkönyvet venne neki, mondjuk a bűbájtanról, vagy a macskákról. De érezte, ez a legegyszerűbb mód. És azok ott bent, azok nem fogják a másik szemét holmi könyvvel kiszúrni, amit valószínűleg úgyis kívülről fúj.
Na de akkor mit?
Ismerte a tanárnőt, már évek óta együtt tanítanak, nap mint nap találkoznak, de mégse könnyű olyan dolgot választani, amit biztosan kedvelne.
Félreseperte az asztalról a kijavítandó dolgozatokat, hogy semmi más ne terelje el a figyelmét. Hosszú percekig ült, mire egyszer csak dühödten felpattant és kiviharzott a szobából.
A következő napok nagyrészt eseménytelenül teltek. Piton nem igen foglalkozott az ajándék kitalálásával, gondolta, még van ideje, majd jön az ihlet. Néhány Roxfortban telelő diák csintalankodott a kastélyban, akiket fülön kellett csípni, meg egyszer segíteni Flitwick professzornak a nagyteremben a hatalmas karácsonyfát feldíszíteni, de más nem nagyon történt.
Viszont ahogy teltek a napok, minden óra után egyre jobban kezdte zavarni a tudat, hogy valamit már kell tennie. Az utolsó nap reggelén kissé be is pánikolt. Olyan gyorsan pattant ki az ágyból mint talán még soha. Egyszerű gondolat szállta meg zakatoló agyát: azt fogja tenni, amihez ért. Főz neki valami frappáns kis bájitalt, amit amúgy drága lenne megvenni.
Elégedett mosoly suhant át arcán, amit a büszkeség pumpált. Elvégre ő, Perselus Piton olyan tudások birtokában van, amire más csak irigykedik.
Elővett egy bordó bőrkötésű könyvet, amiben lapozgatni kezdett. Amortentia - Szerelem bájital, áh, nem hiszem... Tankrátor - nem nem... Esetleg annak a tuskó Hagridnak... Felix Felicis - hm, nem is tudom... Félretehetjük...
Így nézett át jó néhány bájital receptet, és a végén a szerencse-szérum mellett döntött. Nem mintha az asszony nem érné el általában amit akar, de jó érzés a szerencse!
Előpakolta a szükséges eszközöket, üstöket, szárított növényeket, késeket, és belekezdett. Rosszallóan nézett az ón üstre, ami már kezdett az alján vékonyodni. Ám furcsa mód, hiába vágyott annyira a Sötét Varázslatok Kivédése tanári szerepére, bájital főzőcskézés közben derült nyugalmat és éles éberséget érzett. Hümmögött egy kicsit, amíg az aranyos színű főzetet kevergette, szakértelemmel vizslatta, és órákkal később a folyadék egy kis üvegben pihent.
Az igazgatói szobában még nagyobb volt a nyüzsgés, mint múlt alkalommal. Piton mindenkinél látott valami kisebb vagy nagyobb csomagot. Ő higgadtan ült egy odakészített székben, amik kör alakban voltak elrendezve. A csendet csak az igazgató szavai hozták meg.
- Mindenkit szeretettel üdvözlök ezen a szép estén! - harsogta leplezetlen izgalommal - Örülök, hogy mindenki kitalált valamit, és remélem, senkinek nem volt kellemetlen ez a kis játék.
Piton inkább nem szólt semmit. Várta, hogy vége legyen az egész cirkusznak.
- Akkor hát nem is lopom a drága időt. Ki kezdi? - nézett körül Dumbledore, de a tanárok csak egymásra pillantgattak - Oh, hát akkor, ha nem bánják, kezdem én.
Az ősz professzor besétált a kör közepére, majd széles mosollyal nézett a tanárseregre.
- Drága Pomona! - vigyorgott, mire Bimba professzor meglepetten és sietve felállt, és odasétált az igazgatóhoz. Átvett egy nehéz, hosszúkás csomagot, mire Dumbledore már le is ült. Most rajta volt a sor.
- Madam Hooch!
És ez így ment tovább. Egyszer csak megszakadt a sor. Mindenki megkapta már az ajándékát, csak McGalagony és Piton ült zavartan. Dumbledore ekkor vidáman felszólalt.
- Ó, micsoda nagyszerű dolog! Maguk ketten egymást húzták! Remek! Perselul, kérem, kezdje ön!
Piton kelletlenül felállt. Mikor belépett a kör közepére, és végignézett kollégái várakozó arcán, hirtelen elhagyta az a higgadtság, ami eddig közömbösként tartotta. A fenébe is, neki is bele kellett volna innia abba a fránya bájitalba!
- Minerva - hadarta, és egy mosolyt erőltetett az arcára.
McGalagony professzor kíváncsian lépett hozzá. Piton átadta a kis csomagot, amibe az üvegcse mellé tett egy üveg sherryt, amit a Három Seprűből hozatott, és egy kis csokoládét.
A tanárnő belekukkantott a csomagba, majd épp visszahúzta volna a fejét, amikor meglátta a kis aranyló üveget. Visszakapta a fejét, majd nem bírta megállni, hogy meg ne nézze.
- Felix Felicis - dörmögte elégedetten Piton, amire a tanárnő nem tudott válaszolni, mert száját tátva hagyta. Aztán hirtelen Piton azon kapta magát, hogy a tanárnő a nyakában lóg.
- Ó, Perselus, igazán köszönöm! Nem is tudja, mennyire le tudnak néha hangolni az örökös fegyelmezések, a dolgozatok javítása, a jeges szél... Köszönöm! - hadarta McGalagony elérzékenyülten.
- De minek is fecsegek, hiszen én még oda se adtam az ajándékát!
Azzal Piton kezébe nyomta a csomagot, amire Piton egy erőltetett mosollyal biccentett, és húzott a széke felé. Eszébe sem volt még egy ilyen rohamot átélni. Még sosem látta az öregasszonyt így.
Dumbledore elégedetten mosolygott, majd felemelkedett a székéből, és szónokolni kezdett.
- Nos, csodálatos este ez. A karácsony mindenki szívét megmozgatja. Kedves kollégák, öblítsük le az izgalmunkat! - Csettentett egyet, mire mindenki karfáján előbukkant egy kristálypohár. Binns professzor csak mosolyogva megvonta a vállát. Tudniillik, szellemként az ember nemigen iszogathat. Piton belekortyolt, aztán már igazán indulhatnékja volt. A többi tanárnak azonban esze ágában sem volt. Az ajándékaikat nézegették és mutogatták, iszogattak, csevegtek, nevettek.
Piton tudta, ő itt jó ideig ülhetne, mire azok el szándékoznak menni, ezért finoman felállt és kislisszolt a teremből.
- Egyáltalán nem azért sietek, mert kíváncsi vagyok, mit kaptam. De, majd pont azért! - morgott magában a kihalt folyosón vágtázva - Egyszerűen nincs kedvem jópofizni, meg nevetgélni.
- Úrfi, nekem úgy tűnik, mintha maga igenis borzasztó kíváncsi volna! - mondta egy képalak egy festményről. Piton megbotránkozva nézett rá, majd kétszeres irammal vette az útját.
A szobában immár teljes nyugalommal szemlélte a csomagot. Egy halk sóhaj után elkezdte kibontani. A csomag egy új keverő szettet, egy zöld kötésű könyvet, egy Mardekár jellel ellátott bűvös órát, és egy borítékot tartalmazott.
Piton végignézett a dolgokon. Először is, egyáltalán nem volt hozzászokva az ajándékokhoz, de egyáltalán nem. Másodszor is, McGalagony gondosan megválogatta, mit ad, a mardekáros óra már most tetszett neki, a keverő szett nem lehetett olcsó. Kezébe vette a borítékot, kinyitotta, és kivette a benne lapuló papírt. Egy fénykép volt.
Lily Potter szürkés, karcos fényképe, ahogy mikulás sapkával a fején, szélesen vigyorogva integet.
Piton csak nézte, nézte percekig a képet, amíg egy könnycsepp rá nem csordult a képre. Gyorsan letörölte, majd a szemét is.
Odasétált az ablakhoz, elhúzta a sötét fátyolfüggönyöket, és kinézett az ablakon.
A tájat hó borította, ami most is esett, kint gyerekek hógolyóztak. Ez a karácsony.
Piton elmosolyodott.
Utolsó kommentek