Kinek készült: Jan Collie
Korhatár: 18
Leírás: Harry/Ginny első szeretkezése. Esetlen, tétova, bénácska… ahogyan én elképzeltem.
Figyelmeztetés: Erotikus tartalom
Az ötlet : „Ez merész lesz :P: Harry és Ginny első együttléte. Voldemort legyőzése után egy évvel Harry és Ginny elég érettnek érzik magukat arra, hogy egymáséi legyenek - a szó minden értelmében :). Akkor már túl vannak sok mindenen, végigjárták a szerelem lépcsőfokait, és egyik nap (az íróra bízom, hogy milyen körülmények között) úgy esik, hogy megesik a "dolog". Legyen az esemény romantikus, gyöngéd, esetlen, tétova, amilyennek lennie kell két embernél, akiknek az az első. Természetszerűleg 18-as korhatárt kíván így a novella, de ha ezt választja a kedves ajándékozó, akkor kérem, ne részletezzen, inkább sejtessen a nagy jelenetnél. Az érzelmeken és a hangulatokon legyen a hangsúly, ne a szaftos részleteken. Annyit kérnék még, hogy karakterhűen Harry legyen a bátortalanabb a jelenetben, míg Ginny a kezdeményezőbb szellemű - ugyanakkor azt is szeretném, ha Harry megpróbálna kitenni magáért, vagyis ne legyen totál tanácstalan meg ügyetlen. Szeretnék látni egy átmenetet, amelyben Harry a bátortalan, tapasztalatlan szerető, félelmét legyőzve kitesz magáért, elvégre ő a férfi, és boldoggá akarja tenni a kedvesét.”
Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.
A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.
A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).
Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.
Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com
Jelszó: 09ust
Jó olvasást!
Tétova vágyak
- Merlin szakállára! Tudod, Harry, most nagyon elegem van. Szeretném, ha most kimennél a szobámból! Jelenleg nem tudlak elviselni, szóval… – Azzal a vörös hajzuhatag megindult az ajtó felé, s indulatosan felcsapta azt.
És hogy mi váltotta ki ezt a heves reakciót megint? Nos, dióhéjban, a féltékenység. A zöldszemű szörny rátalált az eddig békességben járogató párocskára is, a „kis túlélőre”, Harry Potterre és annak vörös hajú szerelmére, Ginny Weasleyre.
Egy év telt minden varázsidők legfontosabb eseménye óta, ami esetünkben Voldemort halálát jelenti. Pontosan tizenkét hónapja és egy egész napja gyilkolta meg, ha úgy vesszük saját magát Tudjátokki, vagyis Harry pontosan ennyi ideje ünnepelt sztár a mágusok és boszorkányok kusza világában.
Természetesen a népszerűség sosem járt büntetlenül, a hírnévnek is megvan a saját maga átka, és jelen esetben, vagyis Harryék esetében ez bizony a féltékenység.
- Kérlek, Ginny, beszéljük meg, teljesen félreértelmezed a helyzetet – próbálkozott megnyerően Harry, de a dühös lány nem enyhült meg. Testében fortyogott a végeláthatatlan felháborodás, és ezen nem segített holmi „beszéljük meg” kérés.
- Azt mondtam, hogy menjél ki! – sziszegte fogai között Ginny, szemei vészjóslón csillogtak, s mivel Harry nem akarta tovább feszíteni a húrt, némán, szomorúan kivonult a lány birodalmából.
Ginny szenvedélyesen bevágta mögötte a vékony faajtót, majd fájdalmas tekintettelaz ágyához botorkált. A szemei idegesítően szúrni kezdtek, és egy pillanat múlva már peregtek a könnyei. Mit peregtek? Egy valóságos könnyzuhatag indult útnak gesztenyebarna szemeiből, ami az utóbbi időben nem jelentett újdonságot az ő esetében.
*
Eközben Harry Ron szobájában járkált fel-alá, és próbálta megfejteni barátnője gondolkodását.
- Nem az lenne ésszerű, ha megbeszélnénk? Minden nő állandóan ezt akarja, erre ő meg elküld. Hol itt a logika? – morgolódott a szemüveges fiú.
Ron bosszúsan megrázta a fejét, s úgy válaszolt barátjának.
- Haver! A nőkben olyan nincsen! Sosem tudják, mit akarnak pontosan, de csak azért is ellentmondanak nekünk, és bosszantanak mindenféle különleges módszerrel.
- Marha jó – morgott Harry. – Azt se tudom, hogy most pontosan mi a baja. Beléptem a szobájába, először még kedves volt, aztán egyik pillanatról a másikra hozzám vágott három felnyitott borítékot, majd üvöltözni kezdett.
- Azok rajongói levelek voltak. Ne csodálkozz ezen, Harry, Ginny totál féltékeny! Nem mellékesen, tök jogosan. A te képed virított ennek az új tiniújságnak a borítóján is, plusz minden hírlapban legalább egy cikk rólad szól. A szerelmi életedet taglalják mindenütt, amiben persze Ginny nem szerepel. Hatalmas poszterek készültek rólad, és mindenki veled…
- Na, álljunk csak meg egy percre! Ő nem akarta, hogy mindenki tudja, ki a barátnőm! Ő akarta ezt a nevetséges titkolózást, nem én!
- Nézd, öregem! A lányoknál ez máshogyan megy – ingatta a fejét mindentudón Ron, úgy, mint aki annyira nagyon ért ezekhez a dolgokhoz. – Ha nemet mond, akkor igent gondol. Szóval, ha azt mondta neked, hogy nem akarja, hogy tudják a kilétét, valójában azt szerette volna, hogy mindenki tisztában legyen vele, ki a híres Harry Potter barátnője. – Ron fontoskodva befejezte az okítást, majd várakozón pillantott barátjára.
- De ennek semmi értelme…
- Pontosan! – vágta rá a vörös üstökű. – Épp ez a lényeg, látom, sikerült megértened! A lányokban semmi értelmes nincsen, ha jól belegondolsz, ők alapjában véve buták.
Harry nem felelet rögtön erre a gondolatmenetre, ugyanis azért ennyire nem látta vészesnek a helyzetet, és a barátjával meg már végképp nem akart összetűzésbe kerülni.
- Hermionét is butának tartod? – kérdezte egyszer csak a szemüveges fiú, és szája szeglete felfelé ívelt.
- Na, látod… ő egészen más tészta – válaszolt Ron tárgyilagosan, miközben gondolkodón nézett a plafonra. – Hermione nem is igazán mondható lánynak, hiszen ő igenis tud mondani jó dolgokat, és… - Ron csak csiripelt, mint egy túlpörgött madárka, de Harry már nem tudott rá koncentrálni. Úgy döntött, meg kell keresnie a szóban forgó lányt, mert ennek a problémának a megoldásában csak ő tud segíteni. A barna loboncú leányzó mindig is átlátta a szerelmi – meg persze mindenféle – gondokat, és feltehetően most is tud valami használhatóbbat mondani, mint a kedves párja.
- Kösz, Ron, igazad lehet! Merre találom Hermionét? – Ron megakadt a csacsogásban, és nyitott szájjal meredt barátjára, majd kinyögte, hogy a lány, akit keres, már valószínűleg Ginnynél van. Harry bólintott egyet, majd kiiszkolt a szobából, bajtársát magára hagyva a döbbenet frusztráló érzésében.
*
- Ginny, mi történt? – lépett be Hermione barátnője szobájába.
- Harry történt! Nem szeret, és ez már tény! – felelt bömbölése közepette a vörös hajú.
- Ne beszélj butaságokat, inkább meséld el, mit csinált már megint ez az álszent híresség! – mosolygott Hermione megnyugtatóan, majd lekuporodott Ginny mellé, aki közben már belefogott a regélésbe.
Elszónokolta, hogy szerinte Harry már jó ideje nem érez iránta semmit, hiszen nem beszélgetnek lassan két hónapja, nem járnak el sehova, nehogy lebukjanak, hogy ők együtt vannak, és még az intimitás terén sem megy minden zökkenőmentesen.
- Érted már? Nem kíván engem… állandóan próbálkozom nála, de ő mindig elhúzódik. Egy ideje már nem is szívesen csókol meg. Múltkor például tök ciki volt, mert nyitott szemmel smárolt, aztán én is pont kinyitottam, és egymást néztük. Most szólj hozzá!
Hermione próbált magában elfojtani egy kuncogást, ám ez vizuális beállítottságának köszönhetően nem sikerült neki.
- Nagyon vicces – gúnyolódott Ginny, de azért ő is elsomolyogta magát.
- Nézd, Ginny! Szerintem Harry szeret téged, csak egyszerűen fél… nem igazán tudja kimutatni, hogy mit érez. Sose volt egy olyan vérbeli romantikus Adonisz, aki rózsákkal várja a szerelmét. Neki ez a dolog teljesen új, és még szoknia kell. Ahogyan a népszerűséget is, ami végül is tizenegy éves kora óta rajta telepszik, de mégis csak egy éve éleződött ki ennyire. Elhiheted nekem, hogy tiszta szívéből gyűlöli, ám mivel jól profitál belőle, kiállja a próbákat.
- Ez nem mentség arra, hogy miért küldenek neki olyan leveleket, amiben egyértelmű jelek utalnak arra, hogy megcsalt.
- Mint például? – húzta fel a szemöldökét kétkedve Hermione.
- Mint például az anyajegye a hátán. Az egyik lány azt írta, imádta rajta. Hát honnan máshonnan tudhat erről, ha nem egy ágyban hemperegtek egyszer, vagy Merlin tudja, hányszor? Meg… meg ez is… – mutatott egy összegyűrt papírlapra. – Ebben az áll, hogy Harry milyen jól csókol… - Ginny egyre halkabban nyögte az utolsó szavakat, és már ő is késztetést érzett a mosolygásra az abszurd indokai miatt. – Hülye vagyok, mi?
- Nem vagy hülye, csak szerelmes és egy csipetnyivel féltékenyebb, mint az átlag – válaszolt Hermione elnéző somolygással, ám mikor folytatni akarta, hármat koppintottak az ajtón. – Szerintem ez ő lesz – suttogta Ginnynek, aki gyorsan letörölte a könnyeit, és felpattant.
Hermione is követte, majd mindketten az ajtóhoz siettek. Lassan nyitották ki, és ahogy sejtették, Harry állt mögötte.
- Sziasztok… Hermione, beszélhetnénk? – kérdezte tétován a fekete hajú fiú, kerülve Ginny pillantását.
- A-a – rázta a fejét a kérdezett. – Semmi szükség rá, nektek van megbeszélni valótok – mutatott a két szerelmesre –, szóval magatokra is hagylak titeket. – Azzal kioldalazott a helyiségből.
Ginny és Harry pár percig csak lehajtott fejjel álldogáltak, míg végül a mélyebb tónusú hang szólalt meg.
- Sajnálom!
- Mit? – kérdezett a magasabbik hanghoz tartozó személy.
Harrynek erősen el kellett gondolkodnia, hogy tulajdonképpen miért is kért bocsánatot, mert azt ő maga sem tudta.
- Hogy hülye voltam – jött az egyszerű felelet.
- Inkább gyere be – szólt Ginny megenyhülve. – Tényleg jó lenne megbeszélni… – tette hozzá tétován, mire Harry csillogó szemekkel felpillantott, és beljebb lépkedett.
Ginny elfordította a kulcsot a zárban, ami a kevés használattól igen zajos cselekvésnek bizonyult, majd Harry felé fordult.
Barátja sután állt a pöttöm szoba közepén, s a kínos csendtől krákogni kezdett. Igazából ő már nem tudott mit mondani, hiszen a bocsánatkérésen kívül mi mást mondhatna?
- Nem ülünk le? – mutatott a vörös hajú lány az ágya irányába, aztán egyszerre meg is indultak a heverő felé. Mosolyogva, és már kevésbé feszélyezetten huppantak le a puha matracra. Ginny kényelmesen elhelyezkedett, azaz egyik lábára ráült, míg a másikat hagyta lelógni, ellenben Harryvel, aki, mintha karót nyelt volna, úgy ült az ágy szélén. – Kicsit eltúloztam a dolgot – szólt a lány bocsánatkérő hangon. – Nem kellett volna, de sajnálni nem sajnálom.
Harry bólintott egyet, mint aki tudomásul vette a magyarázatot, majd barátnőjére nézett.
- Elmondod, hogy mi bánt tulajdonképpen? – kérdezte halkan, mire Ginny értetlenül bámult rá.
- Ezt hogy érted? Tudod, hogy mi a bajom! Az, hogy egy féltékeny, önző csaj vagyok. Nem tetszik, hogy ennyien odavannak érted. Ennyi – hazudott a lány szemrebbenés nélkül. Hiszen a világ összes kincséért sem vallotta volna be, még magának sem azt, hogy mi a problémája valójában.
Harry elgondolkodott a hallottakon, majd teljes testével Ginny felé fordult.
- Ez így nem stimmel. Biztos nincs még valami? – faggatózott óvatosan, nem akart túlzásokba esni, mert akkor bizony megint kitört volna a botrány.
- Harry, ne kombinálj! Nincsen más… – vágta rá Ginny. – Vagyis… – elhallgatott. Ez történik, ha el is akarja mondani, meg nem is. Tudta, hogy nincs más lehetősége, minthogy megbeszéljék egymással a problémát, de ez felettébb kínos jelenetek sorát jelentette volna, amihez meg nem fűlött a foga. Mégis hogyan fogna bele? „Hát, tudod, Harry, még az is nyomja a szívemet, hogy több mint egy éve együtt vagyunk, de még mindig nem történt semmi komolyabb a szexuális életünkben.” Ez abszurd! Hiszen ő Harry Potter! Senkinek eszébe sem jutna, hogy ilyen gondjai is lehetnének. Akkor meg neki, Ginnynek sem szabad emiatt hisztizni! Igen! Ő, csendben marad, és vár, amíg Harry kezdeményez.
- Rendben van. Ha tényleg így gondolod – válaszolt Harry kétkedően, és nem firtatta a hirtelen abbamaradt „vagyis” szócska folytatását.
Ginny rábólintott, majd előbbi fogadalma ellenére, rávetette magát Harryre. Esetlen szenvedéllyel csókolni, simogatni kezdte, ott, ahol kezei érték szerelme testét. Becsületére váljék, nyögött, sóhajtozott is hozzá, célját mégsem érte el. A fekete hajú fiú pár perc után bátortalanul eltolta maga mellől a megzavarodott lányt.
Ginny visszaült a helyére, és a szégyenkönnyek előtti pillanatokban hevesen pislogni kezdett, úgy nézte az előtte heverő szőnyeget.
Szörnyen szánalmasnak érezte magát.
Mégis mi ütött belém? Hogyan lehettem ennyire könnyelmű? Mint egy elfuserált céda! Szánalmas vagyok…
- Ez mi volt? – tette fel a kérdést Harry, mire Ginny zavartan nevetgélni kezdett, ami sírásba torkollott.
- Ne haragudj, nem akartam… – zokogta a lány.
- Mit nem akartál? – értetlenkedett a szemüveges fiatal, mire Ginny dühbe gurult. Ez már sok volt neki is.
- Váá… – üvöltött fel bosszúsan, és fel is pattant az ágyról. – Nem érted, igaz? Miért is értenéd, bizonyára mással elégíted ki az effajta igényeidet, nemde? Azzal a… – megint előkotorta az előbb eldobott rajongói levelet, majd a feladó nevére fókuszált –, Cintiával, ugye? Ne is tagadd, Harry, nem vagyok hülye! Egy férfinak nagy szüksége van a… arra, létfontosságú a szexualitás, hát nem érted? Ha mi maximum a csókig jutunk, akkor van valakid rajtam kívül! Igen, rájöttem a titkodra! Már nem kellek neked, de elhagyni nem volt szíved, s ezért…
- Hohohó! – vágott közbe Harry felháborodva. – Szóval te tényleg ilyeneket feltételezel rólam?
- Miért, nem kéne? – válaszolt kérdésre kérdéssel Ginny egyik lábáról a másikra himbálózva.
- Ginny… ez most rosszul esett. Sohasem csalnálak meg, eszembe sem jutott más nőre nézni rajtad kívül – jelentette ki Harry, majd közelebb lépett Ginnyhez, kis szoba lévén hamar a lány előtt termett. Ginny letörölte a pár csepp előbuggyant dühkönnyét, majd felnézett az immár mosolygó Harryre. – Szóval ez volt a baj? – kérdezte kedvesen a fekete hajú fiú, majd megkönnyebbülve átölelte barátnőjét.
Ginny nem ellenkezett, de azért nem volt ínyére a dolog. A harag nem illan el egy öleléstől!
- Elmondjam, miért nem mentem soha tovább? – suttogta Harry a vörös tincsekbe. Ginny válaszként morgott egyet, de Harry enélkül is folytatta volna. – Mert nem akartam neked fájdalmat vagy kellemetlenséget okozni. Arra vártam, hogy te majd jelzel, ha többre lesz szükséged. – Ginny ledöbbent ettől a korrekt, és így utólag felettébb logikus választól. Mivel Harry még mindig nem engedte el, neki magának kellett kibontakoznia az ölelésből.
Bűnbánóan felnézett a szerelmére.
- Tényleg? – cincogta vékony hangon.
- Tényleg – bólintott Harry. – Tudod, azt hallottam… ugyanis, utána jártam a dolgoknak, hogy a lányoknak az első elég fájdalmas, és én semmiképpen nem akartam erőltetni ilyesmit, amíg te nem adsz jelet, hogy készen állsz rá. Mivel eddig nem tettél erre utalást, én sem mutattam ki, hogy mennyire… kívánlak – nyögte az utolsó szót Harry, hiszen ez a helyzet még mindkettőjüknek új volt. Sohasem beszéltek ezelőtt a szexről. Ha mégis, hát biztos nem problémaként, és főként nem ilyen nyíltan.
- Merlinre – temette tenyerébe fejét Ginny, majd rátört a nevethetnék. – Szánalmasan viselkedtem. A világ legrendesebb pasiját megvádoltam egy oltári nagy marhasággal, miközben magamat a porig aláztam.
- Ne beszélj butaságokat! – vette el Ginny kezét annak arcáról, majd felemelte szerelme állát. – Szeretlek, tudod? – mosolygott pajzánul. – Bebizonyítsam, mennyire? Szeretnéd, ha megpróbálnánk? – Ginny, szíve minden apró dobbanásával erre vágyott, de mégsem bólintott rá azonnal, hiszen belegondolt a helyzet komikumába.
- Most? – fintorgott mosolyogva.
- Talán most nem kellek? Miközben azt hitted, hogy azzal a Claudiával kavarok, találtál valaki mást? – tettetett felháborodást Harry, miközben – kicsit sem célzatosan – leült újra az ágyra.
- Az Cintia, nem Claudia, és igen, bizony. Találtam magamnak mást! Méghozzá Dracót. A Minisztériumban úgyis mindenki össze akart boronálni Mr Malfoyjal, hát beadtam a derekam – kacérkodott a vörös hajú, miközben áttáncikolt az ágyra, és bekucorodott annak belső felébe.
- Iiigen? – kérdezte hangsúlyosan Harry, miközben átlendült az ágy azon végébe, ahol szerelme feküdt. Mivel így még megcsókolni sem tudták egymást, kényelmesen elhelyezkedett mellette, és fölé könyökölt. A lány komoly tekintettel nézett a felette lévő, lassan férfivá érő fiúra, aki ugyanolyan pillantással viszonozta azt.
Mindkét emberben azonos érzések keltek életre. Tudták, hogy ezúttal nem ugyanolyan vége lesz a csókjuknak, amiben pillanatokon belül összeforrni látszottak. Tudták, hogy ezúttal, végre minden téren egymáséi lesznek.
- Várj! – nyögte váratlanul Ginny, és eltolta magától Harryt.
- Igen? Túl heves voltam? Rossz szájízem van? Mossak esetleg fogat? – jött a kérdésáradat Harry szájából.
- Nem – kacarászott, majd hirtelen elkomorodott. – Csak ezt nem most kellene megtennünk. Mármint… nekem ez így kínos…
Ginny úgy érezte, arca egésze lángokba borult, és azok pillanatokon belül porrá égetik őt.
- Ah… – eresztette ki Harry a visszatartott lélegzetét, majd őrült vigyorgásba kezdett. – Természetesen az lesz, amit te szeretnél. Én semmit sem erőltetek, ha eddig kibírtam, nyilván ezután is ki fogom. Akkor majd máskor, kicsit spontánabb hangulatunkban újra próbálkozunk – beszéd közben felült, és már az ágy szélén ücsörgött, míg Ginny még mindig hanyatt fekve meredt a zöld szemekbe. – Így megfelel neked? – kérdezte végül.
A vörös hajú mereven bólintott, miközben Harry széles vigyorral a már félig kigombolt ingét birizgálta.
- Azért nem kell ennyire örülni – morgott Ginny, mikor Harry nevetgélve megrázta a fejét. Hogy minek örült ennyire? Semminek. Tulajdonképpen hatalmas zavarban volt, és az elutasítás ennek eltűnésére nem igazán segített rá, így jobb híján ezzel leplezte mérhetetlen szégyenét. – Tudod mit? – folytatta sértetten a lány. – A viselkedésed teljesen felkorbácsolta tigris vágyaimat, mégis meg akarom próbálni!
- Meg is fogjuk. Idővel mindenre sor kerül – nyugtatta meg lázba jött barátnőjét Harry.
- Most akarom, most akarlak – ölelte át hátulról a lány barátját, mire Harry arcáról eltűnt mindenfajta érzelem.
A feltüzelt lány azonban – főként bizonyítási vágyától fűtötten – simogatni kezdte a fiúja edzett mellkasát, közben nyakát és fülét izgatta, ahogy tapasztalatából kitellett.
Érzékien nyaldosta az illatos tarkót, kezeivel meg szorosan karolta magához a sportos testet.
- Hé… Ginny, én… – próbált Harry ellenállni, de amint megfordult, a lány rávetette magát az ajkakra, amik, ha akartak volna, sem tudtak már megszólalni.
Amint a két száj összeért, Ginnyn végigfutott a lágy, kellemes borzongás. Noha egy egyszerű csók már régóta nem váltott ki belőle ilyen hatást, most, biztos tudatában annak, hogy más is fog történni, a vörös hajú lány teljesen átengedte magát a gondtalan örömöknek. Ágyékában fellobbant a pislákoló lángocska, ami takaréktűzről felkapcsolt extra fokozatba. Sosem érezte még ennyire, hogy az a tájék bizony ennyire akaratos lenne; nem tudott megálljt parancsolni a lobogó tűznek, így egyre jobban húzta magához szerelmét, míg végül újra hanyatt feküdtek.
Harry bátortalan keze óvatos mozdulatokkal indult útnak barátnője tökéletes testén, keresve a legérzékenyebb pontokat.
Finom mozdulatokkal cirógatni kezdte barátnője hasát, de mikor látta, hogy nincs mitől félnie, bátrabban simogatta a sima felületet. Pár perc után forró tenyere felkúszott a melltartóig, ám ott hirtelen megtorpant. Kezeit gyorsan kikapta a póló alól, és rémülten felült.
Ginny, mintha mély álomból ébredt volna fel, döbbenten meredt a plafonra.
Annyira kicsik lennének, hogy nem is találja meg őket? Ó, az ördögbe! – aggodalmaskodott magában a fiatal exgriffendéles teljesen indokolatlanul, hiszen Harrynek még csak közel sem ilyesmi problémája volt.
- Valami… baj van? – ült fel végül barátja mellé.
Harry sokáig nem felelt, majd némán bólintott.
- Tudod, ha most belekezdünk, akkor nincs megállás, és…
- Te talán nem szeretnéd? – kérdezte Ginny érdeklődve Harryt.
- De, csak…
- Akkor ne legyen csak! – szakította félbe Harry válaszát a lány. Úgy döntött, nem hagyja magát, és kemény lesz! – Én teljesen felkészültem, akarlak téged, Harry Potter. Szeretnék veled szeretkezni – közölte őszintén Ginny a tényt, de olyan nyíltan, hogy a fekete hajú fiúnak szabályosan leesett az álla. Ginny nem hagyott sok időt Harrynek a gondolkodásra, ugyanis elé térdelt, és csókolni kezdte, miközben csöppet sem sietősen az ingét gombolgatta ki.
Miután Harry megszabadult felsőruházatától, Ginny gyengéd lökéssel az ágyra fektette barátját, és játszadozni kezdett annak övével, majd ráérő mozdulatokkal lesegítette róla a többifelesleges ruhadarabot is. Harry eközben egyszer sem ellenkezett. Hiába érezte, hogy túl gyorsak, talán még esetlenek is, az ilyen hevületnek, amit Harry Ginnyn vélt felfedezni, egyetlen férfi sem tudott volna ellenállni. Ahogyan ő sem.
A fekete hajú fiú csupaszon, anyaszült meztelenül feküdt élete szerelme előtt, és akármennyire is kéne, hogy ez természetes legyen, Harryt zavarta. Már épp szólni készült volna az üggyel kapcsolatosan, amikor Ginny is vetkőzni kezdett. Persze ez nem egyszerű vetkőzés volt, ez már talán egy peep shownak is beillett volna. Olyan szexis és erotikus mozdulatokat használt a vörös hajú démon, melyeket még soha életében nem mutatott meg senkinek. Harrynek erősen imponált a külön, saját sztriptíz előadása, és ez mindenhol meglátszott rajta… nem tudott nem Ginny csodás testére nézni. Azokra a gyönyörű keblekre, a széles, mégis arányos csípőre, a lapos, ingerlő hasra, amit szégyellt bevallani, de szívesen végignyalt volna…
- Szeretlek, ugye tudod? – ölelte át hirtelen szerelmét a lány, miután lekerült róla a bugyi is, és intenzív csókba kezdtek, miközben eldőltek az ágyon. Harry nem felelt, csak erősebben karolta szerelmét.
Ginny lángja már valósággal tüzelte ágyékát, és amint az ártatlan hempergőzésben érzékeny pontjaik egymáshoz értek, a vörös hajún végigszaladt a bódult kábulat, és egy-egy kéjes nyögés formájában hagyta el néha szabaddá tett ajkát.
Harry ekkor erőt vett magán, és bátornak ugyan nem mondható, de sokkal kevésbé gyáva mozdulattal megmarkolta szerelme mellét.
Az újdonság varázsa mindkettőjükben elindított valamit. Valamit, amit nem tudtak leírni, kifejezni vagy körülírni szavakkal. Az érintések mindkettőnek ugyanolyan örömöket okoztak.
Egyre haladtak végig egymás testének felfedezésén, míg végül már csak egy-egy fontos rész maradt ki a kéjsóvár érintésből.
Ginny tenyere lassú mozdulatokkal haladt a bizonyos pont felé, és mikor odaért, keze birtokába vette a forró férfiasságot.
Óvatosan fedezte fel szereleme tüzes testrészét, és mohón vágyta az érintéseitől fakadó választ; Harry mély, torokhangot produkált, és egyre kevésbé tudta kordában tartani érzéseit.
Ez őrjítően csodálatos! Hogyan lehet valaki ennyire profi, ha még sosem próbálta? – És a megválaszolatlan kérdés mindinkább előretolult Harry fejében. Még a szenvedély által keltett mámor sem tudta feledtetni vele a problémát…
Gyors mozdulattal eltolta a lány kezét legérzékenyebb testrészéről, ám ez Ginny figyelmét nem kerülte el. Miért tértek egyszerre vissza az egyszerű csókra?
A lány hasában keletkezett kellemes görcsölés egyszeriben átváltott rémülté. Biztosan rossz voltam!
- Harry… mit rontottam el? – nyeldeste könnyeit Ginny, még az arcát sem fordította felé, úgy kérdezett rá szerelménél.
- Tessék? – értetlenkedett Harry, és menten elszállt előbbi kétsége. Hogyan lehettem olyan ökör, hogy ilyet feltételezzek? Sosem csalna meg, és tudom, hogy őszinte velem! Ha azt állítja, hogy senkivel sem történt még több, mint csók, akkor nekem kötelességem hinni neki!
- Erősen… szorítottam? Vagy megkarmoltalak?
- Dehogy! Tökéletes vagy… jól csináltad – kacsintott Harry, és hogy megoldja a problémát, megcsókolta szerelmét. No, de a lánynak ez nem volt elég. Megint szólni készült, de Harry egy jól célzott mozdulattal már a lány hasa alját simogatta.
Ginnyben megállt az ütő, és még a légzése is elállt. Az előbbi zsörtölődés hirtelen a semmibe veszett, és már csak egy dologra vágyott igazán…
Harry keze azonban a hasnál lejjebb egy centiméternyit sem ment. Ott megállt, és nem mozdult.
Ginny kifújta elakadt lélegzetét, és unottan megforgatta a szemét. Természetesen nagyon élvezetes ez az egész hassimogatósdi, de azért ennél már többet akart. Az ágyékában lobogó lángocska már kialudni készült, kellett hozzá egy adag táplálék, pár kósza érintés…
- Tudod… nem harap ám… – suttogta Harry fülébe, miközben bekapta a fülcimpáját. Harrynek a hirtelen jött jóleső érzéstől meglódult a keze, és lejjebb csusszant, azonban visszakapni nem tudta, Ginny lefogta, és ott tartotta.
Harrynek megvillant a mesebeli kislámpa a feje fölött, és úgy gondolta, most vagy soha alapon kockáztat; ujjai lassan kezdtek a merevségből ellazulni, és felfedezőútra igyekeztek a kicsiny, puha helyen.
- Ah – szaladt ki alig hallhatóan Ginny szájából a sóhaj, de a szemfüles Harry figyelmét nem kerülte el. Keze megállt, és rémülten a lányra nézett.
- Fáj? Durva voltam? Vagy…
- Nyugi, Harry… nem fájt – pirult bele Ginny, és hála istennek nem kellett Harrynek a folytatás, ugyanis megértette, hogy bizony ez egy másfajta nyögés volt.
A fekete hajú fiú szégyenlősen lehajtotta fejét, és félig könyöklő pózában újra megcsókolta szerelmét. No, és persze a keze sem tétlenkedett…
Olyan gyöngéden kényeztette Ginnyt, hogy a lány hiába érezte túl finomkodónak, úgy tűnt, neki mégis ez a nyerő. Vonaglott, nyögött Harry alatt, és fölöslegesen érezte kínosnak a hangoskodást, hiszen fogalma sem volt arról, hogy ez Harrynek mennyire kedvére való.
- Édes Merlin – sóhajtozott Ginny az utolsó pillanatban, aztán átélte élete első gyönyörét. Ugyan ez nem az a percekig tartó, kábult csoda volt, neki most mégis mindent felülmúlt. A kielégültség soha nem volt még ennyire kézzel fogható számára, mint most. Azt kívánta, ez a pár pillanat bár sose múlt volna el…
Harrynek önkéntelenül is széles vigyorra húzódott a szája, és habár próbálta nem mutatni, roppant elégedett volt önmagával.
- Szeretlek, szeretlek, szeretlek – vallotta sokadjára Ginny Harrynek, aki nem ellenkezett a hízelgő szavaknak. Hagyta, hogy a lány újra teljes izgalomba hozza.
Kéjenc hévvel henteregtek az ágyon, s egyszer csak eljött a nagy pillanat. Nem volt tovább, mire várakozni, meg kellett tenniük.
Ginny gyorsan felkapta pálcáját a mellettük lévő éjjeliszekrényről, és halkan zihálta a levegőnek: - Invito óvszer. – Szavaiba teljesen belepirult, és Harry halkan kuncogni kezdett.
Ám egy szempillantás alatt abbamaradt, amint látta, hogy az előbb invitálásra került tárgy honnan kerül elő. A pénztárcájából!
- Szerencséd, hogy még ott volt – suttogta mosolyogva Ginny, majd precíznek nem mondható mozdulatokkal kibontotta, és már épp felhúzni készült, mikor Harry elkapta a kezét.
- Majd én… félek, nem sokáig bírnám a kezeid alatt – nevetgélt zavartan, mire Ginnyből egy ugyanilyen kacagás tört ki. Harry feltette magának a védekező eszközt, majd újra csókolni kezdte Ginnyt. – Szólj, ha fáj, világos? – parancsolta szigorú szemekkel, majd csípőjét megemelte, és lassan közeledni kezdett a lány felé.
Ginny besunyt szemekkel várta a dolgot, miközben Harryt ölelte karja minden erejével, és amikor megtörtént karmait erősen a fiú vállába vájta. De egy hangot sem adott ki!
Némán tűrte a fájdalmat, és a kínzó, égető, szúró érzést. Harry ellenben vele, élvezettel mozgott szerelmében, és szégyen, de teljesen elfeledkezett arról, hogy az alatta lévő törékeny testnek ez bizony fájhat.
Ginny görcsös testrészei, mint például a lába ujjai, keze, csak később, több perc után lazultak el, de akkor sem teljesen. A parázsló kés még mindig karcolta belülről, és ezen nem segített Harry simogató keze, nyugtató csókjai sem. Egyszerűen fájt.
- Hagyjuk abba… – jelentette ki Harry egyszer, mikor Ginny arca fájdalmas grimaszba rándult egy erőteljesebb, hirtelen mozdulatnál.
- Nem! Ne, Harry! Tudtuk, hogy ez lesz… ki kell várni, és egy idő után jobb lesz, tudom – remélem, fejezte be magában. El sem tudta képzelni, hogy ez idővel kellemesebb lehet.
Harry vonakodva beleegyezett, és jobb meggyőződése ellenére sem tudta abbahagyni.
Aztán csak teltek-múltak a kínzó percek, amik végül elég elviselhetővé váltak, ám, amint Ginny is elkezdte volna élvezni, de legalábbis fintor nélkül elviselni, Harry mély, öblös nyögések sorozatával abbahagyta.
Elöntötte őt a kielégülés vérforraló, részegítő, édes beteljesülése, és a milliárdnyi boldogsághormon felszabadulásától nem hallott, nem látott semmit. Elernyedt teste ráhullott Ginnyére, aki tapintatosan tűrte a pillanatnyi levegőtlenséget.
Egy pillanattal később Harry már hanyatt fekve pihegett Ginny mellett, aki akármennyire is kellemetlennek érezte az aktust, vigyorgott, mint a tejbetök. Szíve szerint megkérdezte volna, hogy jó volt-e, és hogy mennyire is pontosan, de mégse tette, úgy érezte, ezek az anyáskodónak ható faggatózások később is ráérnek. Így csak könyökölve nézte a mellette fekvő férfit, aki csukott szemekkel koncentrált. Hogy mire, azt csak ő tudhatta.
- Khm… elmegyek a mosdóba – szólt krákogva Harry, és felkelt az ágyból. Gyorsan magára kapta Ginny rózsaszín köntösét, és kilopakodott a fürdőbe, ahol magára zárta az ajtót.
*
A vörös hajú lány eközben ugyanúgy felpattant az ágyból, felkapta a hálóingét, és épp a lepedőt szedte le az ágyáról, mikor visszatért Harry.
- Ezt ki kell cserélni – mosolygott Ginny barátjára. Mindketten zavarban voltak, ám egyikük sem tudta, pontosan mitől is.
Ginny a lepedővel a kezében megindult az ajtó felé, s mikor kilépett volna a szobából, Harry gyorsa odaszólt neki.
- Hé! Ugye… sietsz vissza? – mosolygott, miközben letelepedett az ágyra. – Tudod… valamit még pótolni kell. Ne csak én tudjam, milyen érzés a kielégülés – Azzal előkapta köntöse rejtekéből az újonnan beszerzett óvszert.
Ginnyn ekkor már őrült nevetés lett úrrá, és úgy lépett ki a folyósóra.
- Merlin méteres szakállára, de béna voltam – hervadt le a műmosoly Harry arcáról. Életében nem érezte még ennyire zavarban magát, mint az utóbbi egy órában folyamatosan, de azt tudta, hogy nem hagyhatja ennyiben ezt az estét. Addig innen nem távoznak, amíg Ginny el nem élvez, és nem sír örömében. De jelenleg az első variációval is megelégedne…
*
Egy órával és harminc perccel később.
- Bizony… kár lett volna kihagyni ezt a mai alkalmat – mutatott rá a tényre Ginny, miközben zihálva próbált visszatérni a valóság szilárd talajára. – Örülök, hogy túl vagyunk rajta, szeretlek, Harry Potter!
Vége
Megjegyzés: A címet nagyon köszönöm hangának! Emellett Lanának és Xwomannek szeretném még megköszönni azt a rengeteg segítséget, amit adtak!
Örök hálám, csajok! :)
Utolsó kommentek