Akinek készült az ajándék: Susan Merope Denem
Korhatár: 16
Figyelmeztetések: SLASH, durva nyelvezet, kínzás, OOC
Leírás:  Volarry. Voldemort rájön valamire, amit még senki nem gyanított eddig. A legújabb tervéhez szüksége van Harryre, aki először ellenkezik, majd rájön, hogy a sötét oldal gonosz varázslói nem annyira szörnyűek, és már nem is bánja hogy együtt kell tölteni a Karácsonyt Tom Denemmel...
Az ötlet: Tom Denem~Voldemort/Harry. A Fiú-Aki-Túlélte, Voldemort Nagyúr fogságában van, lassan egy hónapja. Karácsonyi történetet szeretnék, melyben a két főszereplő akarva-akaratlanul is együtt tölti a szeretet ünnepét, és érdekes dolgokat tudnak meg a másikról... Romantikus, Hurt/comfort történet, happy enddel:)

Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.

Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.

Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.

A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.

A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).

Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.

Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com
Jelszó: 09ust

Jó olvasást!

Változások

- Gyertek be, gyertek csak – mondta Hagrid, miközben beterelte a három jó barátot a kunyhójába. – Kértek teát az útra?

- Kérünk szépen.

- Voltaképpen mit is keresünk majd Hagrid? – érdeklődött Harry, miközben átvette a csészéjét.

- Macskagyökeret kell szednünk. Az iskolai készlet kimerülőben van.

- Ja, értem. És hová kell mennünk? Ugye nem a Tiltott Rengetegbe?

- Nem, csak az erdő túloldalára megyünk. Ott nőnek ilyesféle növények. Lassan mehetünk is.

Libasorban elhagyták a házat, és elindultak az erdő széle mentén.

oO{˘˘˘}Oo

- Hallottam mi történt Malfoyjal, Harry – szólalt meg a vadőr hosszas gyaloglás után.

- Ja, igen, az a kis rohadék, de legalább megkapta.

- Meg is érdemelte, hogy kicsapták!

- De pontosan miért is Harry? Min balhéztatok össze akkorát?

- Csak a szokásos, Hagrid. Csak most Malfoy túl messzire ment. De hát mit is vártunk egy olyan gyerektől, akinek halálfaló az apja? Tutira ő is az. Elkezdtük szekálni egymást, pálcát rántottunk, és ő fekete mágiával támadt rám. Ennyi.

- És ezért kicsapták?

- Hát persze! – kiáltott fel Hermione. – Ha eltekintünk tőle hogy a folyosón varázsolt, akkor is fekete mágiát használt, ami szintén tilos.

- Ugyan már, ezért nem lehet eltanácsolni egy diákot. Biztos, hogy Dumbledore professzor tud még valamit, amit mi nem – bizonygatta Hagrid.

- Nem az volt, hogy megtalálták rajta a jegyet? – kérdezte Ron.

Harry és Hermione bosszúsan összenéztek. – Ron, az igazgató úr megkért, hogy ez maradjon köztünk. Nem lenne jó ha Voldemort megtudná, hogy rájöttünk – hangsúlyozta a lány.

- Ez csak Hagrid, ’Mione.

- Én is tisztában vagyok vele, de a professzor úr megkért, hogy ne terjesszük, annak se, akiben megbízunk.

- Azon kívül, hogy bárki hallhat most minket, aki nem Hagrid – tette hozzá Harry komoran. – De igen, ezért tanácsolták el. Hogy gyűlölöm azt a férget. Állandóan csak pöffeszkedik, most is nagyra volt vele hogy halálfaló, és mennyi sötét átkot tud! Na, gratulálok!

- Harry! Hallasz egyáltalán? Megérkeztünk. Itt kéne szétnézni. Egy apró rózsaszín virágú, és jellegzetes szagú növényt keresünk. És ne kóboroljatok nagyon el.

- Oké, akkor én keresem arra – mutatott Hermione az erdő belseje felé.

Mire Ron ráförmedt. – Hogyisne! Nem mész be oda egyedül!

- Hagyd Ron, majd én vele megyek, ti meg Harryvel nézzetek körül az erdő szélén. Ne aggódj – tette hozzá mikor Ron bele akart szólni -, nem megyünk be nagyon mélyen.

oO{˘˘˘}Oo

- Bocs, hogy kicsúszott a számon haver.

Harry nem szólt.

- Most haragszol?

- Nem, csak imádkozok, hogy senki se hallotta rajtunk kívül.

Aztán sokáig semmi más nem hallatszott, csak az elszánt macskagyökér-keresők neszezése. Harry éppen egy bokor tövében kereste a növényt, fenekét mutatva az égek, Hermione felsikkantott, amikor egy tövis megvágta a kezét, Hagrid bebugyolálta a lány kezét egy hatalmas méretű zsebkendőbe, Ron pedig ijedten tekintgetett a barátnője felé.

- Nem rossz darab. A Sötét Nagyúr örülni fog neki.

Harry megpördült.

- Stupor!

A fiú elugrott az átok elől, és a mögötte lévő bokorban landolt.

- Capitulatus!

- Protego!

- Harry? – hallatszott Hermione ijedt kiáltása, majd rögtön utána Hagridé. – Nem mehetsz oda ’Mione!

- Stupor! – ordította a halálfaló, és megcélozta a vörös hajú fiút.

- Ron!! – kiáltotta Harry, majd belevetette magát a párbajba. – Megöllek, ha bármi baja lesz!

A halálfaló csak kiröhögte, és lazán ráküldött néhány nagyon erős, nonverbális átkot.

Harry az első elől félreugrott, a másodikat kivédte, a harmadik… nos, a harmadik az eltalálta.

Hermione kiszabadította magát Hagrid karjaiból és odarohant, mire egy másik halálfaló iszonyatos erővel hátradobta a lányt.

Harry teljesen magánál volt, de képtelen volt akár egy kicsit is megmozdulni. A pálcája fél méterre feküdt tőle a fűben.

- Hagrid… Hagrid…

Az óriás odament az egyik csuklyáshoz, és mélyen meghajolt. – Elhoztam a fiút.

- Kiváló, Hagrid, kiváló. Persze jobb lett volna, ha csak ő jön, de ilyen az élet. Az a két csitri nem fog rájönni semmire, világos?

- Világos, értettem – motyogta a vadőr.

- Hát persze, hogy nem fognak rájönni, még te se fogod tudni! – Ezzel Hagridra szegezte a pálcáját. Harry igyekezett nem odanézni, már amennyire tudott. – Exmemoriam. Stupor!

- Te pedig velünk jössz. Sajnos nem menekülhetsz meg minden alkalommal. Például attól sem fogsz, amit a Nagyúrtól kapsz majd. – A halálfaló itt gonoszul rávigyorgott a másik társára, majd felkapta Harryt, és egy szempillantás alatt köddé foszlott vele.

oO{˘˘˘}Oo

- Nagyúr… Elhoztuk a fiút.

- Rodolphus. A körben elvárom, hogy mellém álljatok Luciusszal.

- Természetesen Kegyelmes uram…

Harry felnyögött, mivel az átok hatása egyre múlt, és ki akarta fejezni magát Voldemort megnevezésével kapcsolatban.

- Nézzétek hű halálfalóim! A félvér mondani akar valamit! Mondd csak Harry Potter, amíg mondhatod.

- Nahát… A félvér azt mondta mondhatom… - motyogta Harry elhalóan, mire Voldemort felordított. – Nem tűröm, hogy ezt a szót használd velem szemben! Azonnal befogod a szádat!

- Komolyan Voldemort, hogy lehetett belőled ekkora vezető? Semmi rendszer nincs az utasításaidban. Először mondd, aztán meg fogd be…

- Crucio…- suttogta Voldemort.

Harry összegörnyedt, de nem esett a földre, csak belenézett a vörös szempárba: - Gyenge vagy. Már a jó öreg Cruciatus se megy?

- Crucio! Majd én megmutatom, hogy velem te nem szórakozol! Crucio! Crucio!

- Ez se az igazi… - nyögte a fiú, most már a földön fekve.

Voldemort orrlyukai dühösen kitágultak. – Ha még egyszer meg mersz szólalni…!

- Beszoptad – suttogta Harry erőtlenül.

A Sötét Nagyúr felemelkedett trónusáról, és méltóságteljesen így szólt:

- Kaptok egy órát, úgy kínozzátok a fiút, ahogy akarjátok, de csak mágiát alkalmazhattok, és egy órátok van minderre! Ó, és persze nem ölhetitek meg.  Viszont elvárom, hogy a fiúnak nagy fájdalmai legyenek. Ha elbuktok, megismeritek a haragom.

- Ja, persze, ezek után biztos nagyon félnek tőled… Különben is. Már semmi újat nem tudsz mutatni nekik.

- Te félsz, Harry! – Voldemort ezt a pillanatot választotta, hogy utálatosan belevigyorogjon Harry arcába. A fiú hátrahőkölt.

- De legalább nem a saját embereim előtt égtem le…

- Megoldható – sziszegte a Nagyúr, és kiviharzott a teremből.

oO{˘˘˘}Oo

- Na, Pici Harry baba, felkészültél?

- Kuss…

- Tudom, tudom. Megöltem Siriust… A sorsom meg van pecsételve, igaz? – sóhajtotta Bella dramatikusan. – Kénytelen vagyok valakin levezetni az életem feszültségeit.

- Akkor most biztos nagyon megkapom, ahogy Voldemortot ismerem.

- Crucio! – üvöltötte a boszorkány. – Crucio! Crucio! Crucio! Crucio!

- Bella drágám, ha esetleg hagynál valamit nekünk is? – tolta el Rodolphus a feleségét, majd pálcáját meglendítve az ostorcsapás átkot szórta Harryre.

- Milyen kár hogy nem lehet hozzáérni… - Kezdte Macnair, és megnyalta a szája szélét.

- Fogd be! Ő a Nagyúré!

- Pedig olyan jól ellettünk volna igaz, kicsike?

Harry nyöszörögve rázta a fejét, mire Macnair végigsimított bárdja élén, és elvigyorodott. – Ó, nem. Én tudom, hogy igazából imádod, ha vagdosnak. De nem baj, ezt pálcával is meglehet oldani, igaz fiúk? A halálfalók egyetértően morajlottak.

„Ha nem volnának köztük ilyen őrültek, mint Macnair és Bellatrix, biztos kiszállnának az egészből mikor Voldemort nincs itt.” – gondolta Harry, miközben épp odébb akart mászni, hogy kikerüljön egy égetőátkot.

Mikor ez nem sikerült neki, a csuklyások kárörvendő hahotázásba kezdtek. Az átok iszonyúan égette a fiút. Ugyan semmi láng nem volt az egészben, de ezerszer jobban fájt egy sima égésnél.

oO{˘˘˘}Oo

Voldemort csalódottan becsapta az ajtót, és ledobta magát az ágyára, mire Nagini rögtön odakúszott hozzá.

:Valami nem stimmelt: - mondta a kígyónak. - :Ráadásul ezt a fiú is látta, és képes volt az összes halálfaló előtt leégetni... Komolyan megérdemelt volna egy kiadós Cruciatust, de... nem ment. Biztos a horcrux miatt van:

:Rowle... mit akarsz majd tenni a fiúval?:

:Nem tudom. Ha nem lesz hajlandó magától együttműködni, kénytelen leszek más módszerekkel rávenni.:

:És ha akkor sem teszi majd meg? Nem kéne ennyire elbíznod magad, Rowle... :

- Fogd be, Nagini, így is elég ideges vagyok. Asszem megyek is, és levezetem a feszültségem valakin.

oO{˘˘˘}Oo

- Ne – nyögte Harry, mikor a halálfalók hajszálpontosan egyszerre megsuhintották a pálcájukat.

A hét cruciatus éppen elérte Harryt, mikor kicsapódott a terem ajtaja.

- A jó édes... - közölte Lord Voldemort, miközben felvont egy pajzsot Harry köré. - Említettem hogy félholtan akarom látni?

- Tulajdonképpen Nagyúr, azt hittük ez a vágya...

- Majd megmutatom neked hogy mi a vágyam... Menj vissza a helyedre. Harry... - a sötét varázsló csak ekkor pillantott le a lábánál heverő alakra. - Te miért vagy meztelen?

Csönd.

- Azt kérdeztem, a kölyök miért ruhátlan?

- Kegyelmes úr... - lépett közelebb Bellatrix. - Potternek ellenére volt hogy a ruhái nélkül mutatkozzon, ezért levarázsoltuk róla.

- Értem. Mondd Bella, te szeretnél most meztelenül állni itt?

A nő egy forró pillantást vetett Voldemortra.

- Minden vágyam, Nagyúr...

- Hát akkor? Vetkőzz le, és álldogálj. Nekünk dolgunk van – közölte a Sötét Nagyúr és kivonszolta Harryt a teremből.

oO{˘˘˘}Oo

- Vegyél fel valamit, és egyél. Ruhát abban a szekrényben, ételt pedig a mögött az ajtó mögött találsz – mutatta Voldemort. - Fél óra múlva várlak a Nappaliban. Második emelet, rögtön a lépcsővel szemben.

Harry nem szólt semmit, de a szekrényhez vánszorgott, és csalódottan konstatálta hogy csak halálfaló egyentalár, és szürke-zöld ruhák vannak a benne. Végül, hosszas tépelődés után kiválasztott egy zöld inget és egy szürke nadrágot.

Egyáltalán nem örült hogy Voldemort csak úgy kénye kedve szerint ugráltatja. Oké, hogy elvették a pálcáját, de azért nem teljesen védtelen. És biztos, hogy a Rend is keresni fogja. Úgy döntött ezt a fekete mágusnak is elmondja majd, akkor biztos elgondolkozik majd a lehetőségein...

Harry kiment a fürdőbe, és az ezüst szélű tükörben vizsgálni kezdte nyúzott arcát. A szemei voltak a legrosszabbak. Utált sírni, de még annál is jobban gyűlölte, ha mások is látták a könnyeit. Igazából ez a temetőben fordult elő utoljára, és elég kellemetlennek találta, hogy már megint Voldemort vette rá erre. Illetve nem ő...

Végül megmosta az arcát, de az ételhez egy ujjal sem nyúlt hozzá. Fekete mágusoknál sose lehet tudni...  Felvarázsolta magára a tökéletesen nyugodt, sőt, kicsit kárörvendő maszkot, remélve hogy a Nagyurat ez idegesíteni fogja.

oO{˘˘˘}Oo

Felbaktatott a nappaliba, és amennyire tudta, lazán ledobta magát egy fotelbe.

- Végre megérkeztünk, Harry – jegyezte meg Voldemort.

- Denem.

A varázsló egy pillanatra megdermedt, majd rávigyorgott Harryre, amitől a fiú szeretett volna nagyon mélyen belesüllyedni a fotelébe. - Úgy döntöttem Potter, megosztok veled néhány információt. Először is. Csak hogy tudd, a Főnix Rendje nem fog keresni téged. Miért is tenné? Nem éri meg nekik.

- Micsoda? - esett le Harry álla, aztán megnyugtatta magát, hogy Voldemort csak szórakozik vele.

- Nem éri meg – ismételte a Nagyúr. - Gondolkozz egy kicsit. Ha megmentenének, miért?

- Hát mert... Fontos vagyok nekik!

- És miért vagy fontos?

- Milyen kérdés ez? Mert szeretnek, azért. És különben is! Elengedhetetlenül fontos része vagyok a háborúnak – vigyorodott el a zöld szemű diadalittasan.

- Először is, nem vagy az, de ha az lennél, akkor, mit gondolsz, mi lenne a feladatod?

- Hát... - motyogta Harry zavartan. - Meg kellene öljelek.

- Így van. És szerinted ezt hogyan akarta kiviteleztetni veled Dumbledore, aki a világos oldal tehetetlen bábuit mozgatja?

- Öö...

- Potter... ne csináld ezt. Folyton öö, meg hát, meg mindenféle motyogás. Értelmesen!

- Hát... – Voldemort tehetetlenül megforgatta a szemeit. -  először biztosan valahogy a közeledbe kéne férkőznöm, és utána megölnélek.

- Te nem tudsz gyilkolni. Nagyon szánalmas, szerintem is, de ez van.

- Megölted a szüleimet – mondta Harry csendesen.

- És ez változtat valamin is? Ráadásul, szerinted Dumbledore tényleg azt akarná, hogy ez a te feladatod legyen? Nem lenne ez túl nagy falat neked?

- Már hogy lenne? Azt mondod, nem lennék rá képes? Gyengének tartasz?

- Hát igen, ez így is van, de én arra gondoltam, hogy most nem kell a közelembe férkőznöd, hiszen itt vagy velem, mégse csinálsz semmit.

- És honnan tudja, hogy nem is fogok?

- Nézd, Harry. Ha olyan furfangos lennél, most lehorgasztottad volna a fejet, hogy lássam rajtad az elégedetlenséget, tehát ne számítsak a támadásodra, és aztán megölnél. De nekem aztán mindegy, mert ha képes lennél erre, akkor se tudnál megölni.

- Csak várjál, Denem, majd kiderül.

- Kíváncsian várom... De vissza az eredeti témához! Megtiltom a halálfalóknak, hogy bántsanak, akár fizikálisan, akár mentálisan, te pedig segítesz nekem.

- Amíg nem tudom hogy miben, addig nem.

- Oké. Nekem mindegy. Máris hívom Belláékat. Persze, mivel kegyelmes vagyok, megígérhetem, hogy estére vége lesz... - vigyorogta Voldemort.

- Várj!

- Csak nem félsz?

- Nem! Csak...

- Ülj vissza.

- Te is.

Voldemort egy sóhajtással visszaült, mire Harry is ledobta magát.

- Szóval egy olyan dologban kéne segítened, ami igazából a te érdekedet is szolgálja, meg az enyémet is. Minden, amit tenned kell, az szépen itt lenni, és nem tenni semmit. Illetve, ha megkérlek, hogy néhány könyvből keress ki valamit, vagy segíts bájitalt főzni, vagy valami hasonló, akkor azt megteszed.

- És honnan tudom, hogy azzal a bájitallal nem épp a barátaimat akarod megölni?

- Van más választásod?

Harry villámgyorsan felállt a foteléből, Voldemortra vetette magát, de amikor fojtogatni kezdte, érezte, hogy valami kemény nyomódik a combjához, és gyengült a szorítása. A másik ezt kihasználva eltolta magától a fiút, visszahajította a fotelébe, és fölétornyosulva kinevette őt.

- Látod? Nincs más választásod! Majd kereslek, ha esetleg kellenél valamire... - azzal otthagyta a megdöbbent fiút a szobában.

Tovább