Ajándékozott: minden merengő ajándéka
Korhatár: 16
Figyelmeztetés: Erotikus tartalom
Ötlet: Hermione egy nyara. Vajon mit csinál otthon? Már persze azon kívül, hogy tanul... vannak mugli barátai? Moziba jár? Internetezik? Chatel? Esetleg fanfictiont ír? Vagy rátalál a HPs fanfictionökre... hoppá
Jöhet bármi, egy kis humorral. akár összeakadhat a neten Pansyvel is, és összebarátkoznak úgy, hogy nem tudják ki kicsoda... vagy előkerülhet egy régi barátnő, aki fanfictionöket mutogat neki a neten, hogy "nééézd már, ezekben a történetekben van egy fura varázslóiskola, és ott az emberek..." (ha van rá hajlandósága a kedves írónak, lehetnek benne slashes elemek is)
Leírás: Hermione nyara szokványos mugli nyárnak indul. Barátnője unszolására hajlandó kicsit lazítani, de Becky a nyár közepén jobb elfoglaltságot talál magának, így Hermione magára marad. Nagy unalmában rátalál egy oldalra, ott egy bizonyos férfi megszólítja, és a végén... De ezt inkább olvasd el. Igyekeztem kihozni belőle, amit tudtam, remélem, találsz benne poénos részt, és elégedett leszel. Boldog Karácsonyt!
Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.
A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.
A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).
Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.
Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com
Jelszó: 09ust
Jó olvasást!
A történetben szerepel két nicknév:
Intelligencia = Hermione
Inkognitó = Piton
Egyik sem tudja a másikról, hogy kicsoda, ahogy az már lenni szokott.
www.teleirtpergamen.com
Hermione az egyetem előtti utolsó nyarát töltötte otthon. Elhatározta, hogy idén nem tölt minden percet könyvekkel, hanem beleveti magát a felhőtlen szórakozásba. A szórakozáshoz azonban elkélt némi társaság. Mugli barátainak száma a Roxfortban töltött évek számával arányosan csökkent. Nem hibáztatta őket, hiszen legalább annyira az ő hibája is volt. Amikor a szünetek alkalmával elhagyta a varázsvilágot, akkor is mindig csak akörül jártak a gondolatai, és időközben megfeledkezett arról, milyen is muglinak lenni.
Egyetlen barátnője volt, aki mindezek ellenére kitartott mellette.
Hermione hálás volt Rebecának, pedig tömérdek alkalommal hazudott már neki. Bármennyire is szerette volna, nem fedhette fel a titkát a lány előtt, saját családjából is csak a szülei tudtak különleges képességeiről.
Rebeca Swan azt hitte, gyerekkori legjobb barátnője egy skóciai bentlakásos lányiskolába jár. Mikor tizenegy évesen el kellett válniuk egymástól, először ő is Hermionéval szeretett volna menni, de a Granger-szülők gyorsan elvették a kedvét, kezébe nyomva egy hamisított prospektust. A hirdetés szerint komoly, patinás intézmény, és a zord falak mögött még zordabb iskolarendszer lakozott. Mélyen katolikus iskola, ami visszatartotta a már gyerekként is életvidám lányt attól, hogy megpróbálja rábeszélni szüleit, hogy Hermionéval tarthasson.
Az évek során mindvégig hiányolta kissé különc barátnőjét. Különc - ő így gondolt rá -, mert gyerekkorukban olykor furcsa dolgok történtek vele; ők azonban akkoriban inkább viccesnek találták őket.
Ezen a nyáron Rebeca is az egyetem előtti utolsó nyarát töltötte, és úgy gondolta, jobb felkészülni a suli alatti bulizásokra egy kis bemelegítéssel.
- Mio, ne bomolj, tök jó lesz, meglátod - nyüszített Becky, lábait kényelmesen átvetve a fotel karfáján. Hermione már egy ideje a ruhásszekrénye előtt tépelődött, hogy valóban elmenjen-e a buliba barátnőjével, vagy sem. Ha igent mond, akkor is ott a probléma, hogy mit vegyen fel. - Figyelj, adok ruhát, megcsináljuk a hajad, ideje felszedni egy pasit.
- Nincs szükségem semmilyen párkapcsolatra - hárított a barna hajú lány,becsukva a szekrényt.
- Senki nem mondta, hogy járnod kell valakivel - helyesbített a fekete hajú lány. - Viszont nehogy azt mondd, hogy szüzen akarsz egyetemre menni.
- Honnan veszed, hogy még az vagyok? - kérdezte tágra nyílt szemmel Granger.
- Ugyan már, kit szédítesz? Egy lányiskolába jártál, nem? Katolikus, meg minden - kuncogta. - Tuti, hogy semmi olyan nem történt veled, amit a jó isten nem akart volna, tudod, ő mindent lát.
Hermione meg tudta volna cáfolni ezt a dolgot. Ha a jóisten úgy figyel rá, miért hagyta, hogy megtörténjen vele az a borzalom, mikor Ron a tapizást gyakorolta rajta, a lehető legkisebb érzékkel sem rendelkezve a dologhoz. Nem is értette, hogy nem ügyesebb egy olyan tapasztalattal a háta mögött, mint Lavender.
Fél órával később már fulladozott a hajlakktól, amit Rebeca rászórt az amúgy semmilyen frizurájára, és nagy nehezen belepasszírozta magát egy lila miniruhába, amiben egyáltalán nem tudott természetesen mozogni. Mégis elindult a fekete hajú lány után, aki úgy száguldott a macskaköves úton a magassarkújában a buszig, mintha abban született volna. Az egyezség úgy szólt, hogy az egyik programot Becky találja ki a nyár folyamán, a másikat Hermione.
Swan természetesen bulikról álmodozott, néhány mozi beiktatásával, Hermione a színház varázslatos világát akarta újra felfedezni, kiállításokra akart menni és olvasni. Na, pontosan ezért alakult úgy, hogy Becky kezdte a programszervezést, szerinte ugyanis másnaposan sokkal érdekesebb lesz a múzeumi tárlat az absztrakt festőművészek műveiről.
- Wow, én még nem is voltam ezen a helyen - álmélkodott Hermione, mikor leadták a kabátjukat a Klub ruhatárában és kicsit beljebb mentek. - Igazság szerint, még soha nem voltam ilyen helyen.
- Tudom! - vigyorgott Rebeca, és behúzta maga után a vibráló fényekkel megvilágított terembe, ahol alig lehetett érteni valamit a hangos zenétől. - Két margarétát jég nélkül - kiabálta bele a párpultos fülébe, és lazán rázta a csípőjét a zene ütemére.
Az este azon része nem volt említésre méltó, mikor fél órát álltak sorba a női mellékhelyiség ajtaja előtt, vagy mikor Hermionét leöntötte egy srác, amit utána a kézfejével próbált felitatni, végigtapogatva a testét. Kicsit táncoltak, Becky helyette is, és bedobtak pár italt. Granger szolidan kortyolgatta volna az első margarétáját, ha a barátnője nem sikongatta volna a fülébe állandóan, hogy igyon még. A hajnali visszabuszozás egyáltalán nem tett jót a gyomrának, de Mrs. Wellington virágágyásának sem. A diszkrét rókázást követően bebotorkáltak a Swan-házba, ami az előkelő Bridgeklubnak hála, szülőmentes volt. Becky szülei elutaztak vidékre, hogy kipihenjék magukat, sejtelmük sem volt róla, hogy jólnevelt kislányuk távollétükben ereszd el a hajamat fog játszani.
Másnap kótyagosan, széthasadó fejjel ébredt, teáért és gyógyszerért könyörögve. Rebeca mosolyogva ült az ágya szélén, hozzá volt szokva a tilosban járkáláshoz, és határozott célja volt, hogy Hermionénak felejthetetlenné tegye a nyarat.
Egyetlen barátnője volt, aki mindezek ellenére kitartott mellette.
Hermione hálás volt Rebecának, pedig tömérdek alkalommal hazudott már neki. Bármennyire is szerette volna, nem fedhette fel a titkát a lány előtt, saját családjából is csak a szülei tudtak különleges képességeiről.
Rebeca Swan azt hitte, gyerekkori legjobb barátnője egy skóciai bentlakásos lányiskolába jár. Mikor tizenegy évesen el kellett válniuk egymástól, először ő is Hermionéval szeretett volna menni, de a Granger-szülők gyorsan elvették a kedvét, kezébe nyomva egy hamisított prospektust. A hirdetés szerint komoly, patinás intézmény, és a zord falak mögött még zordabb iskolarendszer lakozott. Mélyen katolikus iskola, ami visszatartotta a már gyerekként is életvidám lányt attól, hogy megpróbálja rábeszélni szüleit, hogy Hermionéval tarthasson.
Az évek során mindvégig hiányolta kissé különc barátnőjét. Különc - ő így gondolt rá -, mert gyerekkorukban olykor furcsa dolgok történtek vele; ők azonban akkoriban inkább viccesnek találták őket.
Ezen a nyáron Rebeca is az egyetem előtti utolsó nyarát töltötte, és úgy gondolta, jobb felkészülni a suli alatti bulizásokra egy kis bemelegítéssel.
- Mio, ne bomolj, tök jó lesz, meglátod - nyüszített Becky, lábait kényelmesen átvetve a fotel karfáján. Hermione már egy ideje a ruhásszekrénye előtt tépelődött, hogy valóban elmenjen-e a buliba barátnőjével, vagy sem. Ha igent mond, akkor is ott a probléma, hogy mit vegyen fel. - Figyelj, adok ruhát, megcsináljuk a hajad, ideje felszedni egy pasit.
- Nincs szükségem semmilyen párkapcsolatra - hárított a barna hajú lány,becsukva a szekrényt.
- Senki nem mondta, hogy járnod kell valakivel - helyesbített a fekete hajú lány. - Viszont nehogy azt mondd, hogy szüzen akarsz egyetemre menni.
- Honnan veszed, hogy még az vagyok? - kérdezte tágra nyílt szemmel Granger.
- Ugyan már, kit szédítesz? Egy lányiskolába jártál, nem? Katolikus, meg minden - kuncogta. - Tuti, hogy semmi olyan nem történt veled, amit a jó isten nem akart volna, tudod, ő mindent lát.
Hermione meg tudta volna cáfolni ezt a dolgot. Ha a jóisten úgy figyel rá, miért hagyta, hogy megtörténjen vele az a borzalom, mikor Ron a tapizást gyakorolta rajta, a lehető legkisebb érzékkel sem rendelkezve a dologhoz. Nem is értette, hogy nem ügyesebb egy olyan tapasztalattal a háta mögött, mint Lavender.
Fél órával később már fulladozott a hajlakktól, amit Rebeca rászórt az amúgy semmilyen frizurájára, és nagy nehezen belepasszírozta magát egy lila miniruhába, amiben egyáltalán nem tudott természetesen mozogni. Mégis elindult a fekete hajú lány után, aki úgy száguldott a macskaköves úton a magassarkújában a buszig, mintha abban született volna. Az egyezség úgy szólt, hogy az egyik programot Becky találja ki a nyár folyamán, a másikat Hermione.
Swan természetesen bulikról álmodozott, néhány mozi beiktatásával, Hermione a színház varázslatos világát akarta újra felfedezni, kiállításokra akart menni és olvasni. Na, pontosan ezért alakult úgy, hogy Becky kezdte a programszervezést, szerinte ugyanis másnaposan sokkal érdekesebb lesz a múzeumi tárlat az absztrakt festőművészek műveiről.
- Wow, én még nem is voltam ezen a helyen - álmélkodott Hermione, mikor leadták a kabátjukat a Klub ruhatárában és kicsit beljebb mentek. - Igazság szerint, még soha nem voltam ilyen helyen.
- Tudom! - vigyorgott Rebeca, és behúzta maga után a vibráló fényekkel megvilágított terembe, ahol alig lehetett érteni valamit a hangos zenétől. - Két margarétát jég nélkül - kiabálta bele a párpultos fülébe, és lazán rázta a csípőjét a zene ütemére.
Az este azon része nem volt említésre méltó, mikor fél órát álltak sorba a női mellékhelyiség ajtaja előtt, vagy mikor Hermionét leöntötte egy srác, amit utána a kézfejével próbált felitatni, végigtapogatva a testét. Kicsit táncoltak, Becky helyette is, és bedobtak pár italt. Granger szolidan kortyolgatta volna az első margarétáját, ha a barátnője nem sikongatta volna a fülébe állandóan, hogy igyon még. A hajnali visszabuszozás egyáltalán nem tett jót a gyomrának, de Mrs. Wellington virágágyásának sem. A diszkrét rókázást követően bebotorkáltak a Swan-házba, ami az előkelő Bridgeklubnak hála, szülőmentes volt. Becky szülei elutaztak vidékre, hogy kipihenjék magukat, sejtelmük sem volt róla, hogy jólnevelt kislányuk távollétükben ereszd el a hajamat fog játszani.
Másnap kótyagosan, széthasadó fejjel ébredt, teáért és gyógyszerért könyörögve. Rebeca mosolyogva ült az ágya szélén, hozzá volt szokva a tilosban járkáláshoz, és határozott célja volt, hogy Hermionénak felejthetetlenné tegye a nyarat.
OoOoO
- Komolyan, mi bajod van Leóval? Olyan cuki! - áradozott Becky. - Végigültem veled a nyamvadt Casablancát , szóval leszel szíves beülni velem a Titanic jubileumi vetítésére, vagy itt fogok sikítófrászt kapni a pénztár előtt.
- Jól van, vedd meg a jegyeket - adta meg magát Hermione.
Mióta elkezdődött a szünidő, folyton azon agyaltak, hova menjenek. A gond csupán annyi volt, hogy az érdeklődési körük eléggé különbözni látszott. Nem élvezték a másik által választott programokat, Hermione a bulikat szívesen kihagyta volna, de Becky minden alkalommal kiskutyaszemekkel nézett rá, így belement, ahogy a mozizásba is. Túl volt már fél tucat átdorbézolt éjszakán, amik rendre mind ugyanúgy végződtek. Fázósan, holt fáradtan baktattak haza a buszmegállóból és Hermione igyekezett benntartani a gyomortartalmát.
Megnéztek már egy rakás olyan filmet, amik egy kaptafára készült szirupos, romantikus zagyvaságok voltak és abszurd üzenetük volt a néző számára, miszerint ne aggódj, lehetsz akárki, tuti van párod a világban. Hermione racionális gondolkozása ezzel nem bírt megbirkózni.
A szombat esti buli, az új klubban, amit már alig vártak, vagyis Becky, Hermione azt a pillanatot várta, mikor újra az ágyában fekhet. A Swan-lány annak rendje-módja szerint elcsábította a fél termet hastáncos mozdulataival, és ezúttal hárman igyekeztek hazafelé. A srác úgy tűnt, beválik, mert Becky a követező napokban mindenhova magával cipelte, és noha Hermione így már társaságnak mondható létszámmal mászkált a múzeumokban, a gerlepár mindent csinált, csak éppen a képeket nem nézegette.
A dolog olyan komoly lett, hogy végül Becky úgy döntött, leruccan a sráccal a szülei nyaralójába a tengerhez, és ott lebzsel a nyár hátralevő részében. Hermione udvariasan hárította a meghívást, visszavágyott a könyvei közé, és inkább otthon maradt. A tanuláshoz ideális környezet volt a szobája, nyugalom és a béke szigete. Habár minden modern mugli készülékkel fel volt szerelve, csak ritkán ült le a számítógépe elé. Igazából csak az e-mailjeit olvasgatta át napi szinten, de utána majdnem mindig kikapcsolta a gépet.
Aznap is így tett volna, ha nem figyel fel egy oldalt reklámozó levélre. Legtöbbször ki szokta törölni az ilyeneket elolvasás nélkül, tartott a vírusoktól, de ezúttal megnyitotta.
Az oldal címe fogta meg, mert úgy tudta, köznapi nyelvben nem használják a pergamen szót.
www.teleirtpergamen.com
Rákattintott, aztán szinte ugrott egyet meglepetésében. Az oldal nyitólapján egy félig meztelen nő és férfi tekergőzött egy ágyon. Pár pillanatig tépelődött, végül rákattintott a belépés szóra.
- Jól van, vedd meg a jegyeket - adta meg magát Hermione.
Mióta elkezdődött a szünidő, folyton azon agyaltak, hova menjenek. A gond csupán annyi volt, hogy az érdeklődési körük eléggé különbözni látszott. Nem élvezték a másik által választott programokat, Hermione a bulikat szívesen kihagyta volna, de Becky minden alkalommal kiskutyaszemekkel nézett rá, így belement, ahogy a mozizásba is. Túl volt már fél tucat átdorbézolt éjszakán, amik rendre mind ugyanúgy végződtek. Fázósan, holt fáradtan baktattak haza a buszmegállóból és Hermione igyekezett benntartani a gyomortartalmát.
Megnéztek már egy rakás olyan filmet, amik egy kaptafára készült szirupos, romantikus zagyvaságok voltak és abszurd üzenetük volt a néző számára, miszerint ne aggódj, lehetsz akárki, tuti van párod a világban. Hermione racionális gondolkozása ezzel nem bírt megbirkózni.
A szombat esti buli, az új klubban, amit már alig vártak, vagyis Becky, Hermione azt a pillanatot várta, mikor újra az ágyában fekhet. A Swan-lány annak rendje-módja szerint elcsábította a fél termet hastáncos mozdulataival, és ezúttal hárman igyekeztek hazafelé. A srác úgy tűnt, beválik, mert Becky a követező napokban mindenhova magával cipelte, és noha Hermione így már társaságnak mondható létszámmal mászkált a múzeumokban, a gerlepár mindent csinált, csak éppen a képeket nem nézegette.
A dolog olyan komoly lett, hogy végül Becky úgy döntött, leruccan a sráccal a szülei nyaralójába a tengerhez, és ott lebzsel a nyár hátralevő részében. Hermione udvariasan hárította a meghívást, visszavágyott a könyvei közé, és inkább otthon maradt. A tanuláshoz ideális környezet volt a szobája, nyugalom és a béke szigete. Habár minden modern mugli készülékkel fel volt szerelve, csak ritkán ült le a számítógépe elé. Igazából csak az e-mailjeit olvasgatta át napi szinten, de utána majdnem mindig kikapcsolta a gépet.
Aznap is így tett volna, ha nem figyel fel egy oldalt reklámozó levélre. Legtöbbször ki szokta törölni az ilyeneket elolvasás nélkül, tartott a vírusoktól, de ezúttal megnyitotta.
Az oldal címe fogta meg, mert úgy tudta, köznapi nyelvben nem használják a pergamen szót.
www.teleirtpergamen.com
Rákattintott, aztán szinte ugrott egyet meglepetésében. Az oldal nyitólapján egy félig meztelen nő és férfi tekergőzött egy ágyon. Pár pillanatig tépelődött, végül rákattintott a belépés szóra.
Üdvözöllek idegen!
Az oldalon a Fantasy világába kalandozhatsz el.
Felfedezheted a tündék, varázslók, boszorkányok, sárkányok és egyéb más misztikus élőlény világát.
Az írások rangsorolva vannak kor, illetve téma szerint.
Találhatsz romantikus, drámai, vicces, vagy éppen tragikus műveket, de mindegyikben az a közös, hogy bőségesen át vannak itatva fülledt erotikával.
Csak légy elég bátor olvasni őket!
Jó szórakozást!
Az oldalon a Fantasy világába kalandozhatsz el.
Felfedezheted a tündék, varázslók, boszorkányok, sárkányok és egyéb más misztikus élőlény világát.
Az írások rangsorolva vannak kor, illetve téma szerint.
Találhatsz romantikus, drámai, vicces, vagy éppen tragikus műveket, de mindegyikben az a közös, hogy bőségesen át vannak itatva fülledt erotikával.
Csak légy elég bátor olvasni őket!
Jó szórakozást!
- Na, erotika, ez akkor nem nekem való - fújtatott csalódottan. - Szívesen olvastam volna valami tudományos értekezést, de így... - Keze mégis elkalandozott, és az egérrel megnyitotta a romantikus írásokat tartalmazó mappát.
Egykedvűen olvasgatta a címeket, míg megakadt a szeme egy furcsaságon. Sóhajok a bájitaltan-teremben. Nem tudta mire vélni, így ráklikkelt, de egy felugró ablak rögtön figyelmeztette, hogy regisztrálnia kell, mielőtt el szeretné olvasni. Feljebb görgette az oldalt, és bejelentkezett.
Elgondolkozott a nicknéven, végül az Intelligencia mellett döntött. A születési évén kívül csak az e-mail címét volt hajlandó megadni, az ugyanis nem volt árulkodó. Az igazi nevét jótékonyan elhallgatta az oldal készítője elől.
Meglepve tapasztalta magán, milyen izgalommal nyitja meg az írást újonnan szerzett jogosultságával. A leírás és a szereplők szembetűnően ki voltak emelve, noha első percben átsiklott felette. Azonban a második bekezdés után vissza kellett mennie a lap elejére, hogy biztos legyen benne, jól olvasta az előbb.
Leírás: Hermione Granger és Perselus Piton titkos légyottjának megörökítése a pincében lévő tantermek egyikében. A tanár-diák viszony erotikával megfűszerezett, igaz története. Nem hallgattam el semmit.
Író: Csacskalány
Korhatár: 18+
Hermione hallott már JKR-ről, a kvibli nőről, aki úgy szerzett magának hírnevet, hogy írt egy hétrészes könyvsorozatot a varázsvilágról. A muglik körében nagyon népszerűek voltak a kötetek, noha azt nem sejthették, hogy az író nem mindig csak a fantáziájából merített. A Mágiaügyi Minisztérium évek óta perben állt Rowlinggal, amiért felfedte a varázsvilág titkát, bár szerencsére a muglik nem vették komolyan a könyveket, csak érdekes szórakoztató olvasmánynak tartották. Neveket, dátumokat, eseményeket írt le némi eltéréssel, félelmetesen, lelkiismeretlenül kitálalva mások életét.
A mai napig nem sikerült megtudni, ki szállította az információkat neki, hiszen kvibli lévén sok helyen nem lehetett volna ott, mégis pontosan tudott mindenről. Nagy része persze kitalált körítés, illetve spekuláció volt, Hermione mégis három éjszakát sírt végig, mikor elolvasta az első könyvet. Az író nem ábrázolta őt különösebben szép lánynak, sőt. Csak az eszét, a logikáját fitogtató tudásmániás libának tűnt. Némi önértékelés után igazat is adott részben a leírtaknak, de akkor is dühös volt. Most ott sorakozott a polcán mind a hét kötet, és jobban gyűlölte őket, mint bármi mást.
Erre most itt volt a képernyőjén egy novella hosszúságú írás, amiben újfent az ő neve szerepelt, és nagy megrökönyödésére Piton professzoré. Nem is sejtette, hogy vannak ilyen írások. Biztos volt benne, hogy ez nem JKR műve, mert akkor a nevét adta volna hozzá. Később, mikor az apró betűs részt is kibogarászta a leírás után, már értette az egészet.
Ezeket az írásokat a könyv rajongói készítik, a saját fantáziájukat használva, de ragaszkodva a könyv hű karakterekhez. Na, ehhez lett volna pár szava.
- Méghogy könyvhű(? - háborgott. - Ha az lenne, akkor tudnák, hogy Piton professzor soha, de soha nem tenne semmit egy diákjával, főleg nem velem! Másrészről én sem tennék soha semmit egy tanárommal! - Sziklaszilárdan kiállt az elhatározása mellett még úgy öt percig, aztán engedve a késztetésnek, tovább olvasta.
A szája is kiszáradt, mikor elérkezett az asztalon döngetős részhez, ahol Piton nekinyomta a fenekének domborodó ágyékát, és szinte széttépte a blúzát. Erőteljesen az asztalra nyomta a felsőtestével, és lehelete szinte perzselte érzékeny bőrét a nyakszirtjén, ahogy beléhatolt...
- Ez... ez... Úr isten! – Lerakta tálcára az oldalt, és hátratolta a székét. - Nem vagyok normális, tutira elpusztult az agysejtjeim fele, hála Beckynek.
Egykedvűen olvasgatta a címeket, míg megakadt a szeme egy furcsaságon. Sóhajok a bájitaltan-teremben. Nem tudta mire vélni, így ráklikkelt, de egy felugró ablak rögtön figyelmeztette, hogy regisztrálnia kell, mielőtt el szeretné olvasni. Feljebb görgette az oldalt, és bejelentkezett.
Elgondolkozott a nicknéven, végül az Intelligencia mellett döntött. A születési évén kívül csak az e-mail címét volt hajlandó megadni, az ugyanis nem volt árulkodó. Az igazi nevét jótékonyan elhallgatta az oldal készítője elől.
Meglepve tapasztalta magán, milyen izgalommal nyitja meg az írást újonnan szerzett jogosultságával. A leírás és a szereplők szembetűnően ki voltak emelve, noha első percben átsiklott felette. Azonban a második bekezdés után vissza kellett mennie a lap elejére, hogy biztos legyen benne, jól olvasta az előbb.
Leírás: Hermione Granger és Perselus Piton titkos légyottjának megörökítése a pincében lévő tantermek egyikében. A tanár-diák viszony erotikával megfűszerezett, igaz története. Nem hallgattam el semmit.
Író: Csacskalány
Korhatár: 18+
Hermione hallott már JKR-ről, a kvibli nőről, aki úgy szerzett magának hírnevet, hogy írt egy hétrészes könyvsorozatot a varázsvilágról. A muglik körében nagyon népszerűek voltak a kötetek, noha azt nem sejthették, hogy az író nem mindig csak a fantáziájából merített. A Mágiaügyi Minisztérium évek óta perben állt Rowlinggal, amiért felfedte a varázsvilág titkát, bár szerencsére a muglik nem vették komolyan a könyveket, csak érdekes szórakoztató olvasmánynak tartották. Neveket, dátumokat, eseményeket írt le némi eltéréssel, félelmetesen, lelkiismeretlenül kitálalva mások életét.
A mai napig nem sikerült megtudni, ki szállította az információkat neki, hiszen kvibli lévén sok helyen nem lehetett volna ott, mégis pontosan tudott mindenről. Nagy része persze kitalált körítés, illetve spekuláció volt, Hermione mégis három éjszakát sírt végig, mikor elolvasta az első könyvet. Az író nem ábrázolta őt különösebben szép lánynak, sőt. Csak az eszét, a logikáját fitogtató tudásmániás libának tűnt. Némi önértékelés után igazat is adott részben a leírtaknak, de akkor is dühös volt. Most ott sorakozott a polcán mind a hét kötet, és jobban gyűlölte őket, mint bármi mást.
Erre most itt volt a képernyőjén egy novella hosszúságú írás, amiben újfent az ő neve szerepelt, és nagy megrökönyödésére Piton professzoré. Nem is sejtette, hogy vannak ilyen írások. Biztos volt benne, hogy ez nem JKR műve, mert akkor a nevét adta volna hozzá. Később, mikor az apró betűs részt is kibogarászta a leírás után, már értette az egészet.
Ezeket az írásokat a könyv rajongói készítik, a saját fantáziájukat használva, de ragaszkodva a könyv hű karakterekhez. Na, ehhez lett volna pár szava.
- Méghogy könyvhű(? - háborgott. - Ha az lenne, akkor tudnák, hogy Piton professzor soha, de soha nem tenne semmit egy diákjával, főleg nem velem! Másrészről én sem tennék soha semmit egy tanárommal! - Sziklaszilárdan kiállt az elhatározása mellett még úgy öt percig, aztán engedve a késztetésnek, tovább olvasta.
A szája is kiszáradt, mikor elérkezett az asztalon döngetős részhez, ahol Piton nekinyomta a fenekének domborodó ágyékát, és szinte széttépte a blúzát. Erőteljesen az asztalra nyomta a felsőtestével, és lehelete szinte perzselte érzékeny bőrét a nyakszirtjén, ahogy beléhatolt...
- Ez... ez... Úr isten! – Lerakta tálcára az oldalt, és hátratolta a székét. - Nem vagyok normális, tutira elpusztult az agysejtjeim fele, hála Beckynek.
Utolsó kommentek