Akinek készült az ajándék: tori
Korhatár: nem korhatáros
Leírás: Hermione és Draco már évek óta együtt vannak, természetesen titokban. Mindkettőjüknek van már gyereke és mindkettőjük már házas. Legnagyobb félelmük, hogy gyerekeik megtudják, hogy ők viszonyt folytatnak egymással.
Eközben Rose és Scorpius élik a kamaszok életét. Az ifjabb Malfoynak megtetszik a Weasley-lány és randizni hívja. Az, hogy ebből a két kapcsolatból milyen bonyodalmak származnak, pedig ki fog derülni a történetből!
Az ötlet: Scorpius/Rose és egyben Draco/Hermione párosításban íródott novella. Persze mindkét szerelem titokban.
Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.
A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.
A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).
Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.
Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com
Jelszó: 09ust
Jó olvasást!
Malfoyok és Weasleyk
Wilsthirben zuhogott az eső és ez természetesen a Malfoy-kúriát sem kerülte el. Egy magas, göndör hajú nő szaladt fel a lépcsőn, a zápor elől menekülve. Amint felért, rögtön kinyílt az ajtó és egy szőke, elegáns férfival találta szembe magát.
- Szia - köszönt a nő.
- Szia - válaszolta a férfi és beljebb engedte Hermionét. - Már azt hittem sose érsz ide!
- Sajnálom, de - kezdte, miközben hagyta, hogy Draco lesegítse a kabátját. - Már megint veszekedtünk Ronnal, alig tudtam elszabadulni!
- Nem haragszom, nem azért mondtam, csak sajnálom, hogy így kevesebbet lehetünk együtt! - felelte Draco, miközben a szalonba kísérte vendégét.
- Miért, mikor jön haza Scorpius? - kérdezte Hermione aggodalmasan, mint aki arra számít kedvese, majd kijelenti, alig van néhány percük.
- Nem kell izgulnod! Még így is van jó pár óránk, azt mondta sok időre elmegy, csak rossz, hogy már megint Weasley miatt késtél! - húzta el a száját Draco. - Kérsz valamit inni? Bort? Teát?
- Köszönöm, egy tea most jól esne, teljesen átfagytam! - mosolygott a nő. Draco szólt a manónak, aki szinte rögtön hozta is a tálcát, rajta a porcelán teáskészlettel.
Hermoine elnézte kedvese elegáns mozdulatait, ahogy tölt a csészékbe, majd felé nyújtja az egyiket. Még mindig tudott gyönyörködni a férfiban, még mindig csodálta minden egyes mozdulatát és tettét. Már több mint öt éve, hogy újra találkoztak és felszínre törtek a mindig is elfojtott érzelmek.
Még a Roxfortban kezdődött az egész, a nagy csata után beszélgettek egyszer, mikor is Hermione rájött, Malfoy nem is olyan érzéketlen, mint amilyennek mindig hitte. Ha akkor több időt tölthettek volna együtt, talán nem hoznak rossz döntést, vagyis egyikük se ment volna hozzá olyanhoz, akit igazából nem is szeret és igazi szerelmével élte volna le életét. A nő sokszor gondolt erre, mi lett volna akkor, mi minden alakult volna másképp, de minden egyes alkalommal belátta, ha Dracóhoz ment volna hozzá gyermekei, Rose és Hugo nem születtek volna meg, őket pedig mindennél jobban szerette. Pont ezért is választották a titkos találkákat és a titkolózást, mert nem akartak gyermekeiknek fájdalmat okozni, azzal, hogy otthagyják házastársukat.
Nagyon jól emlékezett arra a pillanatra mikor a pályaudvaron újra látta Malfoyt. Vagy tíz év eltelt már azóta, hogy utoljára találkoztak, de Hermionénak rögtön eszébe jutottak a régi emlékek, ez pedig hosszú hónapokon keresztül álmatlan éjszakákat okozott neki. Nem tudta mi tévő legyen, a gyermekeinek nem akart rosszat, viszont Ronnal, a férjével már rég megromlott a kapcsolatuk, szinte megállás nélkül veszekedtek. Tetszett neki Malfoy, de nem tudta, hogy a férfi viszonozná-e az érzéseit. Mikor aztán kiderült Draco is hasonlóképpen érez iránta, mérhetetlen boldogság öntötte el. Pár napig a fellegekben járt, álmodozott, hogy ezentúl mi minden lesz másképp. Tervezgette, hogy otthagyja Ront, és Draco is elválik a feleségétől, hisz az övék úgyis csak érdekházasság volt, sose szerették egymást, majd magukhoz veszik Rose-t, Hugót és Draco fiát is. Aztán rájött ez nem ilyen egyszerű és miután mindent átbeszéltek kedvesével inkább a titkolózás mellett döntöttek. Ez nem volt könnyű, de úgy vélték legalább nem teszik tönkre gyermekeik életét. Hermione biztos volt benne, hogy jól döntöttek.
- Mire gondolsz kedvesem? - érdeklődött Draco, ezzel kizökkentve Hermionét gondolataiból. Odaült mellé a kanapéra és átölelte. - Olyan kevés időnk van, azt töltsük együtt, és ne a problémákon gondolkozz! - mondta nyugtatóan, majd megcsókolta a nőt.
Eközben egy londoni kis kávézóban egy tizenöt év körüli lány ült és láthatóan várt valakire. Minduntalan az ajtó felé nézegetett és idegesen forgatta a kezében a kávéscsészéjét. Az ital már rég elfogyott belőle, a pincér is már háromszor odament és megkérdezte tőle, hogy szeretne-e valamit, de ő mindannyiszor azt felelte, nem kér semmit, köszöni, csak vár valakire. Rose Weasley ideges volt. Scorpius Malfoy váratott magára, pedig ez amolyan első randi féle volt, arról pedig a lány legjobb tudomása szerint nem illett elkésni. Rose csalódott volt, hisz azt hitte, minden az elképzelése szerint fog zajlani és ez az egész továbbra is olyan lesz, mint egy álom.
Álomnak tűnt ugyanis, majdnem az első perctől fogva.
Mikor még a Roxfortban a mardekáros fiú odament hozzá és beszélgetést kezdeményezett, Rose először azt hitte megbukott valamiből és korrepetálás kéne neki nyárra. Aztán kiderült téves volt ez az elképzelése és Malfoy találkozni szeretne vele a szünetben, a lány meglepődött, mivel azelőtt még egy fiú sem érdeklődött iránta, mindazonáltal boldog volt és örömmel egyezett bele a találkozóba. De ahogy ott ült egyre jobban elkeseredett, már épp az indulást fontolgatta, mikor újból nyílt az ajtó és belépett rajta a tiszta víz Scorpius Malfoy. Rögtön észrevette Rose-t és gyors léptekkel felé indult.
- Szia! - Állt meg a lány előtt, akitől köszönés helyett csak egy haragos pillantást kapott. - Figyelj, sajnálom, hogy késtem, de valami közbejött, remélem azért nem haragszol nagyon! - hadarta és esdeklően nézett a lányra.
- Már épp menni készültem - válaszolta Rose. Ahogy elnézte a fiú vizes ruháját, és az arcát, ami vagy a sietségtől, vagy a hidegtől pirult ki valahogy sajnálat fogta el és képtelen volt nemet mondani neki. Ráadásul még ott volt az az érzés is, miszerint ő maradni szeretne és jobban megismerni a fiút. - De ha jó okot tudsz mondani rá, hogy miért késtél akkor maradok! - jelentette ki és visszaült a helyére.
Scorpius arcán széles mosoly jelent meg, és ő is helyet foglalt, a Weasley-lánnyal szemben.
- Az egész úgy volt… - kezdett bele, de elszállt a hangja, Rose nem igazán figyelt rá. Csak néha kapott el szófoszlányokat, ebből következtette ki, hogy a fiú amiatt késett, hogy nem ismerte ki magát eléggé a mugli világban, és mivel gyalog jött, gondot okozott neki a metró és a busz használata.
Inkább Malfoy szemét nézte. Ezüstös-szürkés és valami olyan, amit a lány nem tudott megfogalmazni, hogy mi, de határozottan vonzotta. Az első pillanattól kezdve, hogy Scorpius szemébe nézett, így volt. Tetszett neki a fiú és hihetetlenül boldog volt, hogy a Mardekár szépfiúja pont vele állt szóba, annak ellenére, hogy Rose ezelőtt sose foglalkozott vele. Mikor elújságolta barátnőinek a hírt, hogy ki is hívta őt randizni azoktól csak irigykedő pillantásokat kapott, sőt egyikük még meg is jegyezte, hogy nem érti Malfoy miért pont Rose-t választotta, mikor ő nem is szép. A Weasley-lányt persze sértették ezek a megjegyzések, de valahol igazat is adott nekik, mert ő maga sem értette miként történhetett vele ekkor szerencse. Még az is felmerült benne, hogy csak fogadás az egész, és Malfoy csak ki akarja őt használni.
Miközben ezen morfondírozott, Scorpius egyszer csak elhallgatott.
- Figyelsz te rám? - Húzta össze kissé morcosan a szemöldökét a fiú. Láthatóan nem tetszett neki, hogy valami elvonta a lány figyelmét róla.
- Igen! Csak eszembe jutott valami - kezdett bele Rose és mielőtt még végig gondolhatta volna, hogy mit is készül mondani, az már kicsúszott a száján. - Miért pont engem hívtál el, hogy találkozzunk? Annyi sok szép lány jár a Roxfortba, akik nagyon szívesen elmentek volna veled! De te pont engem hívtál el, pedig erre semmi okod.
- Talán baj, hogy nem üresfejű libák ostoba fecsegésére vágyom? Miért gondolja rólam azt mindenki, hogy nekem csak az a jó, az kell, aki nem tud egy értelmes mondatot kinyögni!? - kiáltotta rögtön Scorpius. A kávézóban mindenki rájuk nézett, de ezzel a fiú láthatólag nem foglalkozott. - Mi van akkor, ha én is szeretnék egy lánnyal értelmesen beszélgetni és nem csak a hülyeségeit hallgatni? Azon persze rögtön csodálkozni kell!
- Kérlek, fejezd be! - szólt rá szigorúan Rose. - Mindenki minket néz! Nem megbántani akartalak, csak feltettem egy kérdést! - Borzasztóan kínosnak találta a helyzetet, hogy olyan sok idegen őket figyeli. Rég megbánta, meggondolatlan kérdését, de már nem tudott mit tenni ellene.
- Nem érdekel - pattant fel a helyéről Scorpius, majd fogta a kabátját és köszönés nélkül távozott. A lány tátott szájjal nézett utána. Csalódott volt és majdhogynem elsírta magát, a fiú igazságtalansága miatt. Végül kifizette a két kávét, amit ittak, majd hazafelé vette az útját.
Rose az ágyán feküdt és a plafont bámulta. Vörös haja szétterült körülötte és így kissé hasonlított a mesebeli királylányra.
- Értük pedig eljön a királyfi és megszabadítja őket a gonosz sárkány karmai közül - mondta fennhangon. - De hozzám úgyse fog eljönni. Engem két sárkány őriz - keserűen elmosolyodott. Felszűrődött a szobájába szülei vitatkozása, azt hallgatta épp. Még a vacsoránál kezdték, és már megint valami kis semmiségen kaptak össze, mint általában. Rose mióta csak az eszét tudta nem emlékezett soha egy nyugodt, békés, családi körben eltöltött vacsorára. Most is mikor rákezdték ő, annak ellenére, hogy még éhes volt, felrohant a szobájába, de legnagyobb sajnálatára még ott is hallotta szüleit.
Vajon milyen lehet egy szülői veszekedés másoknál? Vajon ott se figyelnek a gyerekekre és előttük szidják egymást a szülők? Vajon Malfoyéknál is így van? A lány fáradtan sóhajtott. Már megint itt sikerült kilyukadnia. Elege volt Scorpiusból, de egész délután másra sem tudott gondolni, csak a fiúra.
Felháborította Malfoy viselkedése, egyáltalán nem érezte jogosnak, a másik sértődését. De a lelke mélyén magát is hibáztatta az ostoba, meggondolatlan kérdése miatt. Már nagyon megbánta, hogy nem indult Scorpius után, hisz akkor még meg tudták volna beszélni a dolgokat.
- Rosie, alszol? - kérdezte anyja az ajtóban állva. - Apa elment, abbahagytuk a veszekedést, gyere le vacsorázni, alig ettél.
- Nem vagyok éhes - jelentette ki Rose.
- Ugyan már, ne butáskodj! - csóválta a fejét Hermione. - Már csak az kéne, hogy éhesen feküdjél le!
- Anyu, nem vagyok éhes, tényleg! - Rose felült az ágyán és komolyan nézett anyja szemébe. - Nem kellene mindig, mindenért aggódnod! Nem vagyok már kicsi!
- Rendben, ha éhes leszel, majd eszel - mosolygott Hermione, de a lányának feltűnt, hogy nem őszinte az a mosoly,
- Ugye nem bántottalak meg, anyu? Nem állt szándékomban, csak - kínosnak érezte azt a témát, amit épp fel akart hozni, még sose beszéltek erről az anyjával. -, azon gondolkoztam, hogy apának mi lehet benned az idegesítő? Folyton ezt mondja a veszekedéseknél - suttogta. Nem mert anyja szemébe nézni, pedig kíváncsi lett volna a reakcióra.
- Nem tudom, kicsim. Ha elmondaná, változtatnék rajta - mosolygott Hermione. Meglepte a lánya kérdése, de teljesen jogosnak tartotta. Úgy vélte ez rá a legjobb válasz, hisz tényleg változtatna rajta, még ha nem is a férje kedvéért. - Gyere le enni, ha éhes vagy. Rendben?
- Persze - mosolygott Rose. - Amúgy te mit tennél, ha valakit véletlenül megsértenél, és még nem ismernéd elég jól, de ki akarnád békíteni? - hadarta el gyorsan. Nem akarta, hogy anyja tudomást szerezzen a Scorpiusszal történtekről, viszont mástól nem tudott tanácsot kérni.
- Levelet írnék neki és megkérném, hogy találkozzunk, hogy megbeszéljük a dolgokat - vágta rá rögtön Hermione. - De miért kérdezed ezt? Talán megbántottál valakit?
- Igen, végül is - Rose habozott. Nem tudta mennyit árulhat el, anélkül, hogy az anyja rá ne jönne, igazából miről is van szó. - De mindegy is, majd megoldom! - jelentette ki és reménykedett, hogy anyja nem kezd el faggatózni. Szerencsére Hermione csak bólintott, majd még egyszer figyelmeztette, hogy menjen le enni, ha éhes.
Miután Rose végre egyedül maradt, rögtön asztalhoz ült, pergament, pennát és tintát vett elő és nekilátott levele megfogalmazásához.
Kedves Scorpius! - írta, majd szinte rögtön át is húzta. Túlzottan hivatalosnak tartotta ezt a megszólítást.
Szia Scorpius! - így már talán jobb - gondolta Rose, majd tovább körmölte a levelet. Egy keserves óra elteltével végre készen volt és mikor utoljára elolvasta az irományt, elégedett volt az eredménnyel. Megírta mennyire sajnálja, hogy összevesztek a délután, mert neki nem állt szándékában megbántani a fiút. Valamint megkérte, hogy találkozzanak még egyszer, hátha az majd jobban fog sikerülni.
Rákötötte a levelet a baglya, Hector, lábára, és útjára bocsátotta a madarat. Még egy darabig kémlelte az eget, hátha megérkezik a válasz, de csalódnia kellett, éjfélig nem jött vissza a bagoly. Akkor aztán Rose lefeküdt és reménykedett, hogy reggelre már ott fogja várni az asztalán a levél.
Már majdnem éjfél volt, mikor egy ismeretlen bagoly kopogtatott a Malfoy-kúria egyik ablakán. Scorpius, az egyetlen ember, aki még ébren volt a házban, gyorsan az ablakához ment és beljebb engedte a madarat.
- Te meg ki vagy? - kérdezte az állattól, de az természetesen nem válaszolt, csak kinyújtotta lábát, Scorpius felé. A fiú lekötötte róla a levelet és az ágyához sétált, miközben kibontotta az irományt. Elkerekedtek a szemei, mikor meglátta, hogy ki a feladó.
- Rose? Vajon te meg mit akarsz? - Fogalma sem volt róla, hogy miért írhatott neki a lány. Nem volt hozzá szokva, hogy őt bántsák meg, majd kérjenek tőle bocsánatot. Általában ő volt az, aki megsértett másokat, de ő sose kért elnézést. Abba pedig a Malfoy-fiú már nem gondolt bele, hogy milyen rossz érzés lehet azoknak, akiket ő megbánt, hogy nem kér bocsánatot.
Mikor végzett az olvasással, még hosszú percekig meredt a papírra.
- Megint találkozni? - csodálkozott. Már megbánta, hogy olyan igazságtalanul viselkedett Rose-zal, mikor a lány csak egy egyszerű kérdést tett fel neki. Örült annak, hogy nem sértette meg a másikat véglegesen, de mégiscsak meglepte a levél.
Pergament és íróeszközt keresett, majd rövid válaszlevelet kanyarított a lánynak. Maga sem értette, de már nem érzett haragot. Talán túlságosan tetszett neki a Weasley-lány, hogy ne béküljön ki vele. Amint megírta a választ, a vendégbagoly lábára kötötte a levelet, aki rögtön ki is repült az ablakon és gazdája felé vette az irányt.
Rose korán ébredt. Amint kinyitotta a szemét, nyomban a madárkalitka felé nézett és legnagyobb örömére Scorpius válaszlevelét már ott találta.
Szinte kiugrott az ágyból, az asztalhoz rohant és feltépte a borítékot. Felsikkantott, mikor elolvasta a választ. A Malfoy-fiú hajlandó volt vele találkozni, még aznap délután, ugyanabban a kávézóban, ahol előző nap is voltak.
Egész nap, rá nem jellemző módon, Rose nem tudott nyugton lenni egy percig sem. Családjának is feltűnt ez, anyja csak a fejét csóválta, Hugo egyszerűen bolondnak titulálta nővérét, apja pedig ebéd után rá is kérdezett, hogy mitől olyan izgatott.
- Semmi, nem érdekes! - vágta rá rögtön Rose és gyorsan ki is ment a konyhából, nehogy tovább kelljen hallgatnia apja kérdéseit.
Mikor Rose felrohant a szobájába, majd nemsokára el is ment Hermione szemrehányóan nézett Ronra.
- Mi az, Hermione? Már megint mit tettem, hogy úgy nézel rám mintha meg akarnál ölni? - értetlenkedett a férfi.
- Elüldözted a lányunkat - jött a csípős válasz.
- Dehogy üldöztem! Nem mondtam neki semmi rosszat! - kiáltotta Ron felháborodva. Sehogy sem bírta felfogni felesége logikáját. Úgy vélte Hermione mindig mindenért őt hibáztatja. A veszekedésnek ezen a pontján lett Hugónak is elege, felállt az asztaltól és távozott a konyhából.
- Semmi közöd hozzá, hogy miért izgatott! Ha el akarta volna mondani, akkor azt magától is megtette volna! - Vonta felelősségre férjét a nő.
- Ugyan már, hisz csak egy kérdés volt! Te is mindig mindenről kifaggatod a gyerekeket! - vágott vissza Ron.
- Az teljesen más, ha az iskoláról kérdezem őket! Régebben mindig reménykedtem, hogy majd megjön az eszed és értelmes, érzelmes ember leszel, de most már belátom, hogy tévedtem! Mert te még mindig egy tizenöt éves, éretlen kamasz fiú érzelmi szintjén állsz! - Hermione a végére már ordított. Egyikük számára sem volt meglepő, hogy az ebéd egy ilyen csúnya vitával végződött. Valamennyire még meg is könnyebbültek attól a tudattól, hogy estig biztos nem látják viszont a párjukat. Hermione az ilyen vitáik után, mikor Ron szemébe vágta az igazságot mindig Dracóhoz ment és az ő karjaiban vigasztalódott.
A Weasley-lány végül már egy órával a megbeszélt idő előtt ott volt a kávézónál. Kínosnak tartotta volna, hogy megint egyedül várjon ott, ezért inkább elment a közeli kis parkba sétálni.
Leült egy padra és nézte az előtt elhaladó embereket, mikor valaki megérintette a vállát.
- Te meg mit keresel itt? - Rose meglepetten fordult hátra. Scorpius Malfoy állt mögötte.
- Ezt én is kérdezhetném tőled! - válaszolta, de közben mosolygott. Elhatározta, hogy ez alkalommal semmivel sem fogja megbántani a fiút.
- A parkon keresztül jöttem, arra - mutatott Malfoy a parkoló felé - van a buszmegálló. De most már te is válaszolhatnál! - tette hozzá, de látszott rajta, hogy neki sem áll szándékában ismét veszekedni.
- Itt vártam rád, kínos lett volna megint egy órát ott üldögélni - nevetett Rose. - De ha már itt vagyunk, maradhatnánk is, úgy is olyan szépen süt a nap. Miért ülnénk be egy sötét kis helyiségbe?
- Rendben, akkor maradjunk - bólintott Scorpius és leült Rose mellé a padra. Beszélgetni kezdtek mindenféle kis semmiségekről, de közben nagyon jól érezték magukat. Sokat nevettek és mindketten nagyon örültek annak, hogy végre megtalálták a közös hangot és nem veszekednek.
Mialatt Rose és Scorpius a parkban üldögélt, Hermione és Draco a Malfoy-kúria szalonjában teáztak. Hermione az ablaknál állt és álmodozva tekintett kifelé.
- Olyan szép idő van - sóhajtotta és kedvese felé fordult. - Nincs kedved elmenni sétálni?
- Végül is… - nézett ki az ablakon a férfi is – kimehetünk a kertbe, ha van kedved.
- A kertbe? - kérdezett vissza Hermione. - Én inkább egy parkra gondoltam. Van is egy nagyon szép, nem messze a Foltozott Üsttől. Elmehetnénk oda, persze csak ha van kedved - mosolygott Dracóra a nő.
- Na, jól van, ha ennyire szeretnéd - adta be végül a derekát Malfoy.
Hermione és Draco, egy eldugott, sötét sikátorba hoppanáltak, majd elsétáltak a napfényben fürdő, londoni parkhoz. Egymásra mosolyogtak, majd kézen fogva sétálni kezdtek.
Rengeteg hozzájuk hasonló párocska üldögélt a padokon, vagy sétált. Hermione kedvtelve nézegette őket. Mindegyikükön talált valami érdekeset, vagy szépet. Amint így nézegette őket, észrevett egy párost, ahol a lánynak ugyanolyan vörös haja volt, mint Rose-nak. Fel is hívta erre az érdekes hasonlóságra Draco figyelmét.
- Hol vannak? - kérdezett rögtön vissza a férfi.
- Ott szemben - mutatott előre Hermione. Meglepődve látta, hogy a férfinak elkerekednek a szemei, mikor meglátta a két embert.
- Tudod mi az érdekes, kedvesem? - kérdezte Malfoy, majd választ sem várva folytatta. - Az a fiú pedig megszólalásig hasonlít Scorpiusra - Hermione és Draco egymásra néztek és tudták, hogy mindketten ugyanarra gondolnak: Mi van, ha a páros tagjai nem csak hasonlítanak gyermekeikre, hanem pont Rose és Scorpius ül ott?
- Nem, az nem lehet! - jelentette ki határozottan a nő.
- De mi van, ha mégis? Láttam már Rose-t, szép kislány. Scorpiusnak meg jó ízlése van! - válaszolta Draco és elnevette magát kedvese arckifejezését látva. Hermione rémült ábrázattal meredt, a mellette ülő férfira.
- De hát Rose még gyerek! Tizenöt éves, még egyáltalán nincs itt az ideje annak, hogy a fiúkkal foglalkozzon! - monda Hermione felháborodottan. - Ha pedig lenne valakije biztos, hogy azt nekem mondaná el először!
- Honnan vagy te ebben olyan biztos? Lehet, hogy attól fél, hogy eltiltanád tőle! - érvelt Malfoy.
- Mert én vagyok az anyja, onnan tudom! De Rosie nem menne ebbe bele, ő nem olyan!
- Mi az, hogy nem olyan, Hermione? Ezt úgy mondtad, mintha azon gondolkoznánk, hogy embert öltek-e! Nem tesznek semmi rosszat azzal, hogy itt ülnek és beszélgetnek! - mosolygott a férfi. Látta kedvese elkeseredett arcán, hogy ezt mind ő is tudja, ennek ellenére nem szeretné, ha Rose ülne ott a fiú mellett.
- Egyébként - szólalt meg pár perc múlva ismét Draco - csak arra alapozod, hogy ők azok, hogy olyan a hajuknak a színe, mint a mi gyerekeinké? Hermione, Angliában se a szőke, se a vörös haj nem szokatlan!
- Nem - kezdte remeg hangon a nő. - Tegnap se Scorpius, se Rosie nem voltak otthon. Aztán Rose-nak van egy új ismerőse, akit megbántott, lehet, hogy most békülnek ki!
- Tessék? - kerekedtek el Draco szemei. - Új ismerőse? Akit megbántott? Tegnap Scorpius dúlva-fúlva jött haza, rettentően ideges volt, és nem volt hajlandó elárulni, hogy mi a baja! - Hermione és Draco döbbenten meredtek egymásra.
- Felállnak - jelentette ki pár perc hallgatás után Hermione. - Errefelé fognak jönni! - Állt fel hirtelen a padról.
- Most mit akarsz, mit csináljunk? - értetlenkedett Draco.
- Nem láthatnak meg! Gyorsan el kell tűnünk innen!
- De hát nem hoppanálhatunk, a muglik meglátnának minket! - szólt a férfi.
- Gyere - rántotta meg Draco kezét a nő.
- Most meg mit csinálsz?
- El kell bújnunk! - jelentette ki Hermione egy hatalmas fa alatt állva. - Oda fel!
- Fára akarsz mászni?! Nem lehetne valahova máshova elrejtőznünk? Elvégre varázslók vagyunk! - Draco láthatóan nem volt elragadtatva kedvese ötletétől.
- De mindenütt muglik vannak, kedvesem! Muszáj, ezt tennünk, ha csak nem akarsz lebukni a fiad előtt, azzal, hogy szeretőt tartasz!
- Scorpius nem hülye, nagyon jól tudja, hogy nem szeretem az anyját! Hermione ilyet nem kérhetsz tőlem! Legutoljára nyolc évesen másztam fára!
- Nem érdekel! Rosie nem láthat meg! - mondta ellentmondást nem tűrő hangon a nő, majd megfogta a fa legalsó ágát és felhúzta magát. - Gyere már! - szólt le fentről Malfoynak.
- Te maradj csak ott fenn, én meg úgy teszek, mintha csak itt sétálgatnék. Teljesen véletlenül és egyedül - próbálkozott még egyszer a férfi.
- Nem! Mit keresnél te egy mugli parkban, Draco?! Azonnal gyere fel! Mindjárt itt vannak! - mondta sürgetően a nő. Malfoy nem tehetett mást, ő is felkapaszkodott kedvese mellé a fára.
- Most mi lesz? - kérdezte Draco.
- Megvárjuk, amíg elmennek, nem tudunk mást tenni - válaszolta Hermione.
- Ha ezek után még kételkedni mersz abban, hogy szeretlek… - suttogta a férfi. - Remélem, tudod, hogy te vagy az első és utolsó nő, akiért ilyet megteszek! - morgott Draco.
- Ígérem, nem fogok kételkedni, de most már hallgass, mert mindjárt itt vannak!
- Mi van, ha még sem ők lesznek azok?! - tette fel a kérdést Malfoy.
- Akkor feleslegesen aggódtunk! - mondta Hermione, majd előkapta pálcáját és egy némító bűbájt szórt kedvesére. - Így legalább biztos csendben maradsz, és nem buktatsz le minket! - mosolygott az értetlenül pislogó Dracóra.
Hamarosan kiderült Hermione elővigyázatossága nem is volt hiába való. Alig egy perc múlva, a lassan sétáló páros a fa alá ért, és mint a fent gubbasztó Draco és Hermione jól láthatta tényleg gyermekeik voltak azok.
Hermione mozdulatlanná dermedt, amint Rose és Scorpius a fa alá értek. Lánya megállt és szembefordult a fiúval, majd kedvesen rámosolygott. - Ugye, most nem azt fogja tenni? - futott át a gondolt a nő agyán. Ránézett Dracóra, akinek hasonló dolgok juthattak eszébe, ugyanis ő is meredten bámult le a szinte közvetlenül alattuk álló párosra.
- Akkor azt hiszem ideje mennünk - szólalt meg egy perc hallgatás után a fa árnyékában állva Rose.
- Igen - motyogta Scorpius. – Akkor… szia! - intett a lány felé, aki erre csalódottan biggyesztette le ajkait.
- Szia - köszönt vissza, láthatólag kedvtelenül. Ez a fán bujkáló szülőknek is feltűnt. Hermione ingerült pillantást vetett kedvesére, jelezve, hogy őt és a nevelését tartja felelősnek azért, hogy Scorpius nem tudja, mit kell egy ilyen pillanatban tennie.
- Hm… - kezdett bele a fiú és látszott rajta, hogy borzasztóan zavarban van. - Jól érezted magad egyébként? - szegezte neki Rose-nak a kérdést.
- Persze - felelte a lány egyszerűen. - Szerintem, ha nem éreztem volna jól magam, akkor már rég itt hagytalak volna.
- Akkor… talán… - Az ifjabb Malfoy tétovázott. Felette az apja a fán elhatározta, amint ennek vége lesz és hazaérnek, leül fiával beszélgetni, és megpróbál egy kis önbizalmat önteni belé. Elvégre egy Malfoy nem lehet ilyen nyápic!
- Talán ezt kéne tenni - nevetett Rose és közelebb lépett a fiúhoz, majd egy puszit nyomott az arcára. Fent Hermione alig hallhatóan, de megkönnyebbülten felsóhajtott.
- Igen ez jó ötlet volt - nevetett zavartan Scorpius is, majd utánozva a lányt, közelebb lépett és bátortalanul ő is egy puszit adott a másik arcára. Egymásra mosolyogtak, majd suttogtak még valamit a jövő hétről, hogy majd levélben megbeszélik, mikor találkoznak újra. Aztán hátat fordítottal egymásnak és ki-ki elindult a maga útján hazafelé.
A szülők végre lemászhattak a fáról.
- Teljesen elgémberedtek a tagjaim! - morogta Draco. - Soha többet nem mászom fára!
- Ki bírtad és nem lehetett olyan rossz, ha még nyafogni is maradt erőd! - nevetett a nő.
- Gonosz vagy - jelentette ki egyszerűen a férfi.
- De ennek ellenére te szeretsz - mutatott rá az igazságra Hermione.
- Na, igen, pont ez az én bajom! - nevette el magát Malfoy is. - Egyébként mit szólsz hozzá?
- Mihez? - kérdezett vissza a nő.
- A drágalátos gyermekeinkhez!
- Nos - kezdett bele Hermione. -, először sokkal rosszabbra számítottam, de most már be kell látnom, hogy nem csinálnak semmi rosszat, ez természetes dolog.
- Pompás - morogta erre válaszként Draco.
- Most miért mondod ezt? Szerintem aranyosak voltak! - jelentett a ki a nő és megigazította a fáramászástól kissé zilált haját.
- Drágám, abba te bele se gondoltál, mi lesz, ha együtt maradnak? Akkor nekünk szakítanunk kéne!
- Ezt nem egészen értem - rázta a fejét Hermione. - Miért kellene szakítanunk, Draco?
- Hogy venné ki magát, ha megtudnák, hogy együtt vagyunk? Akkor el is válhatnál Weasleytől és hozzám jöhetnél! Így pedig ők mostoha testvérek lennének, ami szerintem nem lenne számukra a kellemes dolog! - Draco ideges volt és nem bírta megérteni, kedvese hogyan lehet ilyen nyugodt.
- Felesleges ezen aggódnod! - jelentette ki mosolyogva a nő. - Még csak tizenöt évesek, biztos vagyok benne, hogy ez nem lesz egy hosszú kapcsolat!
- Honnan vagy te ebben ilyen biztos?
- Onnan, hogy én is ennyi idős voltam, mikor először volt valakim.
- Arra a Krumra gondolsz? - kérdezte Draco. Hangjából kiérződött a féltékenység.
- Igen, rá. Szóval ne nyugtalankodj! Mi továbbra is titokban tartjuk a kapcsolatunkat, ha pedig Rosie vagy Scorpius elmondja, hogy van valakije, akkor majd szépen meglepetést fogunk színlelni!
- Rendben, de mi lesz akkor, ha mégis együtt maradnak? - aggodalmaskodott Draco.
- Semmi. Mi is együtt maradunk. Ha pedig már évek óta együtt lesznek, az azt fogja jelenteni, hogy nagyon szeretik egymást. Ha pedig annyira szerelmesek lesznek, akkor meg fognak érteni minket is és el fogják fogadni a kapcsolatunkat. Tehát, felesleges aggódnunk - jelentette ki magabiztosan Hermione.
- Ha te mondod! - mosolyodott el Draco is. Majd a nőhöz lépett és sokkal határozottabban, mint a fia tette Rose-zal, megcsókolta Hermionét.
Utolsó kommentek