Kinek készült az ajándék: Kyrelith
Korhatár:+12
Figyelmeztetések: Fluff, Mary Sue, OOC
Leírás: Perselus egyedül éldegél kis házában, de unokahúga nem hagyja, hogy magányos legyen. Perselus végül rájön, hogy mégis hálás lehet a buzgó Amynek...
Az ötlet, ami alapján dolgoztál: Piton&Lovegood történet. Iskola után játszódjon. Luna felnőtt, megfontolt, nem hibbant, de az álomvilágának nyomai megmaradhatnak. Akár a zsömle agyarú szirityó is:D Love story, nem szélsőségesen AU karakterekkel. Akár saját szereplővel is föl lehet dobni a storyt.
Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.
A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.
A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).
Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.
Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com
Jelszó: 09ust
Jó olvasást!
Az ellentétek mindig vonzzák egymást
Kellemes, nyári délután volt, és Perselus éppen egy könyvet olvasott az erkélyen. A nap sugarai már csak bágyadtan tűztek, mégis meleget árasztottak. A férfi egy kényelmes székben ült, lábait a zsámolyon nyugtatta. Egy vékony anyagú, fekete nadrágot viselt és egy hozzáillő egyszerű fekete pólót. Egy levél se rezdült, Perselus még sem tudott a könyvre koncentrálni. A széke melletti kisasztalon feküdt pálcája, és ott állt egy borral teli pohár. A férfi időnként kortyolt belőle, de a poháron nem látszódott, hogy néha felemelik, és kiürítik. Olyan volt, mintha minden korty után újratöltődne.
Madarak csicsergése hallatszott, és csak ez rázta fel Perselust. A férfi rájött, hogy már egy ideje könyve közepébe mered, és gondolatai máshol cikáznak. Összecsapta olvasmányát, majd felállt, nyújtózott egyet, és kiitta poharát. De ahogy a pohár talpa ismét elérte az asztal lapját, újra teli volt borral. Perselus belenézett a napba, majd, mint aki megijedt a látványtól, pánikszerűen rohant be a házába, és becsukta maga mögött az erkélyajtót.
*
Perselus háza nem a Fonó soron volt, hanem egy kis mugli faluban, ami a szívéhez nőtt. Azt a lakását csak búvóhelynek használta, de ez a kis ház megragadta őt. Mindössze három éve lakott itt, és mikor vissza kellett térnie a Roxfortba, bűbájokkal látta el házát, néha mégis aggódott azért, hogy minden rendben van-e itthon. Rajta kívül egy lélek volt a házban: egy házimanó, Bloo, aki azért kapta ezt a nevet, mert véletlenszerűen kék volt. Senki nem tudta megmondani az okát, hogy miért lett kék, de Perselust ez nem is érdekelte. Csak az, hogy Bloo egy kitűnő szolga, mindent kérdés nélkül teljesít, és sokkal finomabb ételeket főz, mint akármelyik házimanó. A manót nem látta napközben, csak ha szólította, de akármerre járt a házban, csak tisztaságot és rendet talált. Mintha egy nő lenne a házban, mondta magában egyszer, de ettől a gondolattól hihetetlenül megrémült.
Talán senki sem képzelte volna azt Perselusról, hogy imádott zongorázni, pedig ez így volt: a nagyra nőtt denevér legalább olyan varázslatosnak tartotta a zenét, mint a mágiát. Nyaranta odaült zongorája mellé szabad estéken, és halkan dúdolva zenéket írt. Később ezek emlékeiben megmaradtak, de csak maga szórakozatására írta őket. Ha – nagyon különleges esetben – valaki vendégségbe jött hozzá, azonnal eltűntette a hangszert, és utána nem is sietett elővenni. Szégyellte, hogy a tudomány és az undokoskodás mellett más is érdekli, és félt, hogy megtudják: a zord külső egy érzékeny lelket takar.
*
Perselus a zongorájához ült. Ebben a szobában a hangszeren, a széken és pár gyertyán kívül nem volt semmi. Perselus nem kottákból vagy énekkönyvekből tanulta ezt a hobbit, hanem csak úgy, magától. Szeretett kipróbálni egyszerre több hangot, ahogy egyszerre csendülnek meg, imádta hallgatni, ahogy két szólamban ugyanaz a hangsor szól. Ilyenkor mindig végigfutott hátán a hideg, és jóleső érzéssel töltötte el a magány. Most éppen egy régi kedvenc dalát játszotta, és akaratlanul is feltörtek belőle halk, szégyellős, mégis kellemes énekhangok.
Szőke haján megcsillan a fény
Nem is tudom, mire gondolok én
Álmodozó, kék szemei hívogatnak,
„Úgy sem tudsz ellenállni az ajkamnak!”
Megérinteni őt, csókolni vágyom
Tartásom sajnos annyira büszke
Megszúrt már párszor az a bizonyos tüske
Hiába vágyom rá, nem lehet az enyém
Pedig erről álmodozok a gyönyör tetején
Ha vele lehetnék, az lenne a földi paradicsom
Mert erre nem létezik szó, és nem létezik fogalom…
- Jó volt, Pers! – hangzott egy gúnyos lányhang az ajtónál. – Máskor szólj, hogy hozzak zsepit is.
- Mit keresel itt? – kérdezte pár perccel később Perselus, miután a konyhába vezette unokahúgát, s közben pálcájával meggyújtotta az ott lévő gyertyákat. Ha Amanda eljött hozzá, az csak is azt jelentheti, hogy ismét akar valami tőle.
Amanda először csak sóhajtott, majd könyörgő kiskutya szemeket meresztett Perselusra.
- El szeretnék menni bulizni, de anya nem enged el. Azt mondta, hogy csak akkor mehetek el, ha te is jössz.
- Ki van zárva - jelentette ki Perselus keményen. – Engem ugyan nem rángatsz bele még egyszer az idióta ötleteidbe. Emlékszem, mikor tavaly házibulit akartál csinálni, elcsaltam anyádékat, ti meg közben összetörtétek a házat.
- Az nem az én hibám volt… - szólt közbe Amanda, de Perselus csak folytatta:
- Tavalyelőtt kikönyörögtél tőlem egy bájitaltan készletet, amivel felrobbantottad az egész konyhát.
- Nem írtál rá figyelmeztetést.
- Régebben, a karácsonyi vacsorán elloptad a pálcám, és meztelenre vetkőztetted a nagymamát, mert egy nyisszantó bűbájjal levágtad róla a ruháit, és azt hitték, én voltam.
- Még nagyon kicsi voltam.
- Amanda, elég! Unom már, hogy mindig miattad kerülök bajba. A jótékonykodó nagybácsi szerepem véget ért! – Perselus szinte tajtékzott, majd leült az asztalhoz, és egy üveg Lángnyelv Whiskyt hívott magához a konyhaszekrényből.
Amanda csendben, mozdulatlanul állt, majd mikor Perselus kitöltötte italát, sarkon fordult, és visszament a zongoraszobába, de az ajtót nem csukta be. Perselus hallotta, hogy unokahúga éppen a Hattyúk tavát kezdi el játszani. Behunyta a szemét. Zongorázni is Amanda miatt kezdett el. Kissé meglepődött, mikor a lány dalra fakadt, szinte az összes idegszálába belemarkolt Amy jéghideg hangja.
Fáj, annyira fáj,
De fáj
Úgy fáj,
Hogy nem segítesz már…
Oly rég volt minden
Eltűnt az éjben
Meghalt a múltban
Az én karomban
Egy család vagyunk
Egy a sorsunk
Meghalhatnánk, de mégis
Furcsa, mit szólsz
Segíts már
Úgy fáj
De fáj
Fáj, annyira fáj…
- Nem! – kiáltott be Perselus. – Akármit énekelhetsz, akkor sem kísérlek el.
Amy nem szólt semmit, csak átváltott a Für Eliesre, és az éneklést is abbahagyta. Piton, miközben hallgatta unokahúga játékát, elgondolkozott. A lány úgyis el van kényeztetve, ha nem megy el most vele, megérti, hogy nem minden úgy van, ahogy ő akarja. Amynek amúgy is mindene meg volt: ruhái, egy mugli gépkocsija, kis állatai, mindig mindent megkapott, amit csak megkívánt. Perselus lassan itta a whiskyt, és gondolataiba merült. Észre sem vette, hogy Amy ott ül mellette, és már a második pohár whiskyt issza.
- Szóval ki az? - kérdezte unottan, miközben hosszú haját átdobta a válla fölött.
- Kicsoda? – kérdezett vissza Perselus meglepetten. Hangjában rémület csendült.
- Az a nő, akiről énekeltél – válaszolt Amy. – Tudom, hogy szerelmes vagy.
- Jaj, Amanda, hagyjál már - sóhajtott Piton. – Én meg a nők…
- Szőke haján megcsillan a fény… - kezdte gonoszan a lány, mire Perselus közbeszólt:
- Nem válhatnánk témát?
- Muszáj? – nyafogott Amy. – Na, jó, abbahagyom, ha megígéred, hogy eljössz velem este buliba.
- Nem megyek veled sehova! – válaszolt ingerülten Piton. – Éjszakára itt maradhatsz, de én nem megyek el itthonról!
- Jól van – húzta fel az orrát sértődötten a lány. Kiitta poharát, és sebes léptekkel a vendégszoba felé indult. Perselus sóhajtott, és fáradtan elvonult a zuhanyozni.
Utolsó kommentek