Minden merengő ajándéka
Korhatár: 18
Figyelmeztetések: erotikus tartalom, főszereplő halála
Leírás: Perselus Pitonnak biztonsági okokból vendégül kell látnia egy nyáron keresztül azt az idegesítő Hermione Grangert, aki már hónapok óta pikánsabb álmaiban élvez főszerepet...
Az ötlet, ami alapján dolgoztam: Egy Hermione/Perselus sztorit, itt Perselus legyen nagyon szenvtelen, kegyetlen, gúnyos, de érzelmeket kezd táplálni Hermione iránt, de nem tudja levetkőzni gátlásait, és megszerzi magának a lányt, bármi áron. Durva, kegyetlen sztori legyen, happy end nem fontos.

Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.

Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.

Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.

A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.

A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).

Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.

Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com

Jelszó: 09ust

Jó olvasást! 

Hívogatóan csodálatos nyári nap volt

A szállás

A végéhez közeledett a tanév a Roxfort Varázsló és Boszorkányképző Szakiskolában. A tény, hogy két teljes hónapig nem kell tanulással tölteni az időt, nem csak a diákok többségét töltötte el hatalmas örömmel, de még a tanárok számára is igen kecsegtetőnek tűnt egy-két gyermekzsivaj mentes hónap. Főként így volt ezzel Perselus Piton az iskola bájitaltan tanára, aki éppen idei utolsó órájára készülődött a hetedévesekkel.

A lelkében minden évben fellobbanó örömszikra most őrült erővel gyújtott lángot szívében, hisz tudta, ez lesz az utolsó alkalom, hogy a híres triót el kell viselnie óráján.

Az utóbbi időben egyébként is sokkal jobban zaklatta őt a hármas, mint azelőtt. Pontosabban mondva csak egyikük, a kis Granger-fruska izgatta fantáziájának olyan szegmenseit, amelyeket már rég nem mozdított meg senki sem. Egy ideig ugyan reménykedett benne, hogy a vágyak, amiket táplál a lány iránt, idővel elmúlnak, de miután konstatálta, hogy egyre erősebbé válnak, arra a következtetésre jutott, hogy csak az segít problémáján, ha a nőt soha többé nem látja.

A többi tanárral ellentétben, akik utolsó óráikon már szabad foglalkozást engedélyeztek a tanulóknak, Perselus Piton komoly számonkérést tartott. Igaz, hogy ez már osztályzatbeli következménnyel nem járt, de a tanár ki nem hagyta volna az utolsó alkalmat, hogy legkevésbé szeretett diákjait nyilvános megszégyenítésben részesítse. És mikor még az az idegölő Granger sem tudott felelni egyik kérdésére (azt senkinek nem árulta el, hogy az az éppen most folyó szörnyen titkos kutatásából való, amelyre senki nem tudhatná rajta kívül a választ) a tanár igencsak bódult hangulatba került az édes bosszútól.

A nap végén nyugodt hangulatban indult lakosztálya felé, hogy egy jóféle manóbort kortyolgatva megünnepelhesse az év elteltét. Épp a dugót húzta volna már ki a palackból, amikor éles kopogtatást hallott az ajtó felől. Bosszúsan tette le a kezében tartott üveget, majd gyors léptekkel az ajtónál termett azzal az eltökélt szándékkal, hogy bárki is álljon a túloldalon, nem éri meg a holnap napot. Ám mikor az ajtót nagy vehemenciával feltárva meglátta az iskola igazgatóját, Albus Dumbledore-t visszavett ellenséges hozzáállásából (na nem sokat, csak épp a gyilkolás lehetőségét vetette el).

 - Jó estét Perselus - köszönt joviálisan mosolyogva az öreg.

 - Neked is Albus - válaszolt Piton mogorván. Semmi kedve nem volt az utolsó itt töltött estéjét az igazgató társaságában eltölteni, így be sem invitálva a férfit abban reménykedett, hogy az pár percben letudja mondandóját, és ő hamar visszatérhet ahhoz az ízletes borhoz.

Dumbledre azonban egészen máshogy gondolkozott, így néhány másodpercnyi kínos csöndben való álldogálás után kérés nélkül elindult a szoba közepén álló kényelmes fotel felé. Piton idegesen bezárta az ajtót, majd leült ő is, az igazgatóval szemben elhelyezkedő székre.

Egy ideig csöndben ültek, majd mikor a bájitaltantanár már épp kezdte volna megelégelni a semmittevést, az igazgató megszólalt.

- Nos, igen nehéz ügy miatt zavarlak Perselus - kezdte mondandóját. - A Főnix Rendjének tagjaként te is tudod, hogy sem az Odú, sem a Black rezidencia nem biztonságos többé Harryék számára. Épp ezért úgy döntöttem, az a legjobb megoldás, ha a három gyereket olyan, egymástól eltérő helyeken helyezem el, amikre Voldemort valószínűleg soha nem számítana - mondta, s jelentőségteljesen Pitonra nézett félholdalakú szemüvege mögül. A tanár azonban ezt a pillantást nem kapta el, így a hirtelen keletkezett csöndbe értetlenül szúrta be kérdését.

- Már megbocsáss Albus, de nekem mindehhez mi közöm van?

Ám mire kimondta, s tekintete találkozott az igazgató huncutul csillogó kék szemeivel, kezdett előtte is derengeni, hogy mit eszelhetett már megint ki az öreg.

- NEM! - fakadt ki, mire Dumbledore-ból lassú bólogatások közepette kezdtek szállingózni a szavak.

- Úgy gondolom, hogy az egyik legkevésbé valószínű helyszín, ahova rejthetnénk Hermione Granger kisasszonyt, a te házad a Fonó Soron.

- Ez őrültség Albus, ez... - kezdte a férfi, ám a másik egy kézmozdulatával csendre intette.

- Kérlek fiam, gondolt át előbb a helyzetet. Voldemort az emberének tart téged, így nálad sosem keresné az ellenségeit. Emellé pedig társul az a nyílt titok, hogy milyen ellenszenves érzelmeket tápláltok egymás iránt a hölggyel. Senki nem feltételezné, hogy épp nálad rejtőzik el.

Piton gondolkodóba esett. Persze, hogy tudta, hogy az igazgatónak igaza van, de pont most, amikor ki akarná verni a fejéből azt a csitrit... De sajnos elég jól ismerte ahhoz Dumbledore-t, hogy tudja, az általa kitalált feladat alól nem lehet menekülni. S pont ezért, ha már el kell vállalnia ezt a feladatot - gondolta - talán változtat egy kicsit a tervein. Ha már nem felejtheti el a nőt, akkor megszerzi magának, s miután kielégíti vágyait - remélte - elmúlik majd mindenfajta vonzalma a lány iránt.

Lassan bólintott fejével, kezet nyújtott az igazgatónak, s ördögi mosolyát leplezve annyit mondott:

- Rendben.

***

Hívogatóan csodálatos nyári nap volt. A fény beáramlását a Fonó Soron álló házba még a sötétfüggönyök sem tudták megállítani. Perselus Piton a nappaliban ülve várta vendégét. Ahogy nézte a nap által vetett fénycsíkokat a padlón, újra átgondolta tervét. A boszorkány testét, amelyre olyannyira áhítozott, csak úgy kaphatja meg, ha annak a szívéhez kerül közel. Így, határozta el, addig fog udvarolni annak a fruskának, amíg olyannyira elborítja annak szemeit a rózsaszín ködfátyol, hogy már nem látja a férfi hátsószándékát a tettei mögött, s akkor...

Eddig jutott az áttekintésben, amikor kopogást hallott az ajtó felől.  Lassú, kimért léptekkel a hang felé sétált, s arcára egészen kedves kifejezést erőltetve beengedte az érkezőt. A küszöbön Hermione Granger állt. Piton élvezettel konstatálta, hogy a melegre való tekintettel a lány nem viselt mást, csak egy lenge, rövid nyári ruhát, melyben a nő testének minden vonala tökéletesen kirajzolódott, nem úgy, mint azokban az ormótlan iskolai talárokban.

Miután beinvitálta a vendéget (annak nem kis meglepetésére kedves hangon) és a házban is körbevezette, meghívta, hogy az első közös estéjükön költsék el együtt a vacsorájukat. Hermione egyik döbbenetből a másikba esve fogadta el az ajánlatot. Nem tudta mire vélni a férfi kedvességét, de úgy döntött, elnyomja magában a rossz érzéseket, és megpróbálja élvezni a rákényszerített helyzetet amennyire csak módjában áll.

Piton látta vendége zavarodottságát, ám az elfogadást követően mámoros hangulatban remélte az est jó kimenetelét. Ha minden tökéletesen megy - gondolta - akkor a mai nap végén a lány teljesen összekuszált gondolatokkal fog lefeküdni, s míg órákon keresztül forgolódik álmatlanul az ágyában, sehogy sem fogja tudni kiverni fejéből a férfi azon lenyűgözően kedves oldalát, akit ma ismer meg.

A vacsora helyszínéül a férfi egy igen meghitt helyet választott. Előtte engedett időt Hermionénak arra, hogy összeszedje magát, majd együtt indultak el az étterem felé. Mivel az nem volt túl messze Piton otthonától, a kellemessé hűlt esti időre tekintettel gyalog mentek. A séta és a vacsora során a férfi minden báját bevetve próbálta elcsábítani a lányt, láthatóan nem kevés sikerrel, hiszen az minden egyes bók után elpirult.

Minden tökéletes volt.

A napok teltek, s Piton egyre közelebb férkőzött az ifjú lány szívéhez.  A nyár a felénél járt, mikor úgy érezte, már biztonsággal tehet próbára a lány testének birtokbavételével. Egyre nehezebben viselte ugyanis a tényt, hogy a nő ugyan közelebb van hozzá, mint valaha, s mégsem ragadhatja meg.

Így hát egy borongósabb estén azzal az ürüggyel, hogy egy plusz pokrócot visz a lánynak, nehogy megfázzon, bekopogott annak szobájába. Hermione hátán édes remegés futott végig, mikor meghallotta az ajtó felől érkező hangot. Az elmúlt hónap alatt igencsak megváltozott a férfiről alkotott véleménye. Azok a titkos érintések,  a bársonyos hang, ahogy a nevét tudja mondani... Teljesen elcsavarta a fejét Piton minden tette és mozdulata. Izgatottan nyitott a férfinek ajtót.

 - Jó estét Miss. Granger - szólt puhán a férfi - Gondoltam szüksége lehet valamire, hogy ne fázzon az éjjel. Igencsak zord hidegnek nézünk elébe ezen a nyári estén.

Hermionének egy pillanatra elállt a lélegzete, ám mikor meglátta a prófesszora kezében lévő takarót, csalódottan fújta ki eddig bent tartott levegőjét. Egy pillanatra azt hitte álma válik valóra, s Pion önmegát ajánlja fel, mint melegítő "eszközt".

 - Köszönöm - szólalt meg bágyadt hangon, miután átvette a pokrócot, s már épp csukta volna be az ajtót, mikor a másik megszólalt.

- Tudja kisasszony, hogy a szem mindent elárul?

A lány meglepetten nézett fel.

- Az ember minden vágya, minden fájdalma, minden gondolata bele van írva a szemeibe, s ha valaki olvasni tud a másikéban, azzal az illető álmai előtte nyílt könyvvé válnak. És én, ha hihetek ennyire magamban, tökéletesen tudok olvasni kisasszony a maga barna szempárjában.

Hermione a nap folyamán már másodszor ismerte meg az oxigénhiány kellemetlen állapotát.

 - És - lehelte halkan - mit olvas bennük?

Akadozó sóhajok, lángvörösre gyúlt orcák, és tényleg minden vágyat feltáró szemek... Piton tudta, hogy nyert. Azonban, hogy mégis hagyjon lehetőséget a lánynak a menekülésre, csak lassan hajolt hozzá, s finoman kóstolgatva kezdte annak ajkait csókolgatni. Ám amint érezte, hogy tényleg semmi ellenállásba nem ütközik, egyre inkább átengedte magát vágyainak, s egyre hevesebben csókolta a lányt.

Lassan kivette kezéből a takarót (nem volt egyszerű, a lány ujjai erősen szorították azt), s a földre dobta, majd Hermionét karjaiba vette, s az ágyhoz sétált vele. Már nem próbált óvatoskodni, régen túlvolt azon a ponton, amikor még vissza tudta volna fogni magát. A hónap során eltűrt pokoli várakozás után most őrülten élvezte, hogy a lány neki adja önmagát.

A lányon kínzóan sok gombbal ellátott ing volt, aminek kibontását Piton néhány pillanat alatt megunta, is egyszerű mozdulattal tépte le a ruhát a nőről. Teste minden porcikáját végig akarta csókolni, ám amint az izgatottságtól nedves szemérméhez ért, nem tudott tovább haladni. Nyelvével izgatta csiklóját, míg ujjaival belsőbb részek felé tévedt.

A lány, ahogy megérezte a férfit lábai közt, nehezen bírta türtőztetni magát.  A társa hajába markolt, így fejezve ki, mennyire élvezi azt, amit tőle kap. Ám ez a mozdulat Pitont még jobban beindította, így nem tudott tovább várni, feljebb mászott az ágyon, saját ruháitól egy pillanat alatt megszabadította önmagát, s erőteljesen a lányba hatolt. Reszketeg sóhaj szállt fel Hermione ajkairól, s a férfi őrült tempóját fölvéve élvezték egymás testét addig, míg a csúcson nem találták magukat.

Piton addig feküdt még Hermione mellett, amíg az el nem aludt. Ekkor halkan felállt, összeszedte szétdobált ruháit, s kábultan indult saját szobája felé. Tudta, hogy jó lesz, hiszen annyira várta már. De még legszebb álmaiban sem gondolta volna, hogy úgy fogja élvezni a lánnyal együtt töltött estét, mint még soha semmi mást. Ám ahogy álomra hajtotta fejét a saját ágyában, más gondolatok is elméjébe furakodtak. Mint például az, hogy ő most igazából nem is akar itt lenni. Már ugye az ágyában nem. Hanem inkább lenne Hermione mellett, ott, ahol fél órája még pihegve feküdtek egymás karjában.

De ezeket a gondolatokat megpróbálta minél előbb kiverni a fejéből. Hiszen a tervben semmiféle közös alvás nem szerepelt. Sőt, ezek után, hogy megszerezte a lányt, már valójában a közös étkezések, és más kedves, odafigyelő tettek sem voltak elvárhatóak részéről. Hiszen ő csak ennyit akart. Igen. Csak ennyit. Semmi többet...

***

Hermione számára kín-szenvedés volt az ébredés. Piton, aki az előző nap úgy szerette őt, mint még soha senki, aki mindeddig a tenyerén hordozta, akitől olyan érzelmeket kapott, amiket eddig nem is ismert, teljesen megváltozott. Kerülte őt, amikor csak tehette, s visszatért maróan gúnyos modorához, amit eddig az iskolában is megismerhetett.

Nem volt buta lány Hermione. Nem keresett bájitalokat vagy átkokat a háttérben. Pontosan átlátta a helyzetet, azt, hogy az egész színjáték, ami őt körülvette az elmúlt hónapban, csak a tegnap esti fináléért állt össze, ám így, hogy ez véget ért, más nem volt miért folytatni a szerepek eljátszását.

Tudni, hogy átvertek minket, nem a legjobb érzés. Megbirkózni a tudattal, hogy míg mi őszintén kinyíltunk a mási előtt, ő csak a bolondját járatta velünk... nos, igen nehéz. Nyerni ebben a háborúban csak az tud, aki felfogja a történteket, elfogadja azokat és megbocsát.

Hermione a nyár következő hónapját ezen lépések végigjárásával töltötte. Fájt neki, nagyon fájt, ám végül mégis sikerült megbékélnie a tudattal, hogy ő csak egy élvezeti cikk volt Piton számára, semmi több. Ám nem tört meg, s minden reggel egyre több életerővel kezdett hozzá napjához, s mire eljött a kiköltözés ideje, újra teljes elszántsággal tudott a hazug férfi szemébe nézni.  Megnyerte a saját csatáját.

***

Azt azonban nem tudhatta, hogy Piton, még ha nem is mutatta, ugyanakkora kínt élt át, mint ő maga. Hiszen aki megtagadta magától a szerelmet, s későn ébred rá annak elvesztésére, az szintén az életnek olyan táját járja be, amelyből sokan csak összeroppanva térnek vissza...

Mert ahogyan nyert önmagával szemben, úgy vesztett Bellatrix Blackkel szemben Hermione. A végső csata napján a crucio átok többszöri alkalmazása után a gyilkos átokkal végeztek vele. És Perselus Piton már sohasem mondhatta el neki, hogy a terve sikertelen volt: végérvényesen beleszeretett...