Akinek készült az ajándék: Citrompor fanclub
Korhatár: 12
Figyelmeztetések:
Leírás: Albus Dumbledore-nak, Cedric Diggorynak és Perselus Pitonnak meg kell ajándékozniuk Harry Pottert. Vajon megbirkóznak a feladattal, vagy az kéjes élvezettel maga alá gyűri őket? A reklám után kiderül.
Az ötlet: (HP) Karácsonykor játszódik, van bent mézeskalácssütés, ajándékozás. Dumbledore kicsit őrült, Piton könyvhű, Cedric pedig legyen OOC (na nem olyan nagy baj, ha nem az, de az kötelező, hogy bent legyen). Nekik meg kell ajándékozniuk Harryt valamivel (hogy mivel, azt az íróra bízom).
Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.
A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.
A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).
Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.
Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com
Jelszó: 09ust
Jó olvasást!
A Nagy Ajándékozás
Perselus Piton a szobájában üldögélt békésen. Illetve, az arca rángatózott, a szája habzott és kényszeresen felrobbantotta az őt körülvevő formalinos üvegeket, de ettől eltekintve nyugodt volt és kiegyensúlyozott.
Bársonyos kezében („Mert ő is a Kéz kezet mos bőrápolót használja!” hangzott fel egy vidám férfihang, mire Piton feltartotta a hüvelykujját és mosolyogva a kamerába nézett) egy levelet szorongatott. A légmentesen lezárt szoba vákuumában finom zörgés hallatszott: a Piton idegességtől remegő kezében zörgő levél hangja.
Hősünk a levél végére ért. Egy gyors pálcamozdulattal elhamvasztotta a papírt, majd végigsimított tökéletesen sima állán („Használja Ön is a Gillette 3600 Pro borotvát rezgős pengemelegítéssel és kinetikus nyéllel!” zendült ismét a férfihang, mire Piton ismét belemosolygott a kamerába, egy borotvát a kezében tartva), majd legyintett.
- Jól van – motyogta maga elé, majd felállt (mármint az ágyáról), odasétált tizenkét centiméter vastag krómhéjú titánajtajához, bepötyögte a biztonsági kódot, majd megvárta, amíg a tizenhét retesz, kilenc biztonsági lánc és hét zár deaktiválódik.
Kilenc perccel később
Piton lábfején előre-hátra hintázva várta, hogy kinyíljon végre az ajtaja. A biztonság mindent megér, ugye, de néha azért idegesítette, hogy ajtajának legalább egy negyedóra kell a kitáruláshoz (ez különösen akkor zavarta, mikor emésztési folyamatai drasztikusan felgyorsultak).
Mikor végre az ajtó kinyílt, egy géphang pedig eldarálta a szokásos szöveget („Oxigén és nyomáskiegyenlítés elvégezve. Radioaktivitás normális. Isten hozta a külvilágban, P ügynök”), Piton kilépett az ajtaján, majd elindult a hetedik emeletre. Terve készen állt.
***
Cedric a tükör előtt állt, látszólag a sírás szélén. Saját tökéletes(en meztelen) testét nézegette a tükörben (még akkor sem zavartatva magát, mikor a szobatársa benyitott, majd rémült sikoly kíséretében távozott), oda-vissza forgolódva.
Épp azon töprengett, hogy át kéne neveznie magát Dávidra és faragtatnia kéne magáról egy szobrot, mikor valaki kopogott az ajtaján, majd rövid nyikorgást követően egy házimanó belépett a szobába.
A manó egy szóval sem jelezte, hogy zavarja az előtte Ádám-kosztümben pózoló Cedric. Odasétált a meglepett fiúhoz, átnyújtott neki egy levelet, majd távozott. Cedric elővette Elf Hunter 2000 típusú kését („Hogy ne önt vágják át!”), gyorsan felvágta a borítékot, és elolvasta a levelet.
Mire a levél végére ért, homloka kissé gyöngyözni kezdett. Mikor az utolsó betűn is átsiklott, összegyűrte, majd testápolóvá varázsolta a levelet, és maga elé meredt.
- Jól van – mondta eltökélten, majd kilépett hálószobáján, és elindult a hetedik emeletre.
***
Albus Dumbledore vidáman dúdolta a Car crash című számot („Matt Nathanson új albuma már a boltokban!”), mikor valaki kopogtatott az ajtaján. Az igazgató kapkodva íróasztala fiókjába tömködte a Csini pipik című újságot, majd maga elé kapott pár zümmögő szerkezetet, és beinvitálta a vendéget.
- Jó estét, uram – sipította a házimanó, miközben odatotyogott az igazgató asztalához.
- Szervusz, öhm, Pinky – dörmögte az igazgató, látható zavarral küszködve.
- Winky, uram – javította ki barátságosan Dumbledore-t a manó, miközben átadta a levelet, amelyet hozott.
- Köszönöm, Blinky – mosolygott az ősz hajú, miközben egy gyors rántással felnyitotta a levelet.
- Win... áh, mindegy – legyintett Winky, majd kiment a szobából, magára hagyva a homlokráncolva olvasó Dumbledore-t.
Az igazgató letette a levelet, majd végigsimított ősz haján (ami elég nehéz feladat volt, hisz haja a háta közepéig ért), és ajkát csücsörítve gondolkodni kezdett. Töprengés közben odadobta a levelet Fawkes-nak, aki egy tüzes csőrcsattintással el is kapta azt.
- Jól van – határozta el magát Dumbledore, miközben elővette a Csini pipik című házityúk katalógust a fiókból, és visszarakta a páncélszekrényébe. Mikor végzett, lelógó szakállát betűrte a cipőjébe, útját pedig a konyha felé vette.
***
Perselus Piton a folyosókat rótta. Minden falat piros-arany gömbök és életnagyságú Madam Rosmerta poszterek borítottak, a díszpáncélok az I want a Hippoptamus for Christmas című dalocskát dúdolták, Hóborc pedig az ünnepek tiszteletére lecserélte a harangsapkáját egy katonai sisakra.
Perselus Piton ráfordult a hetedik emelet egyik folyosójára. Elég jókedve volt, hisz épp előtte küldött csalánártást egy Mikulás-jelmezes diákra. Sosem szerette a hosszú, fehér szakállú embereket – mindig úgy érezte, egyszer meg fog ölni egyet. Mikor odaért az egyik csupasz falszakaszhoz a folyosón, hirtelen megtorpant. Fojtott kuncogást vélt hallani a háta mögül, így gyorsan hátranézett. Nem kis meglepetésére, mögötte pár méterrel nevetgélő lányok egy csoportja álldogált, akik valamiért mind IEPP feliratú talárt viseltek és rá mutogattak.
Piton egy gyors taroló átokkal megtisztította a folyosót, majd összeszorított arccal háromszor elsétált a csupasz falszakasz előtt. A falon egy míves, ősrégi ajtó jelent meg a semmiből. Piton habozás nélkül („Perselus Piton is A szem szárazon marad habzásgátlót használja, immár húsz éve, csak eddig titokban tartotta, akik pedig megtudták – pl. a Potter család –, azokra ráuszította Voldemort nagyurat, akit Nem Nevezünk Nevén!”) benyitott az ajtón, majd habozás nélkül be is csapta maga mögött. Kedvtelve legeltette szemét eme termen, majd elindult, hogy megkezdje a Tárgy keresését.
***
Cedric izzadtságban tocsogó talárral bemenekült egy falikárpit mögött rejtőző rejtekajtó mögé. A rajongólányok egész nap a nyomában jártak, és félreértelmezhetetlen utalásokat tettek arra, hogy mennyire szeretnének egy olyan tömlöcbe toppanni, ahol ő, Cedric van a falhoz láncolva, meztelenül. Nyugodtan hátrasimította haját, majd futólépésben elindult felfele a lépcsőn. Nem volt vesztegetnivaló ideje, még sminkelnie is kellett.
Nagy sebességgel kirontott a hetedik emeleti folyosóra, majd csúszva lefékezett, és elindult a csupasz falszakasz felé. Mikor odaért, színpadiasan hátravetette, majd felborzolta a haját, mire megjelent a falon egy ajtó, ami mintha remegett volna. Cedric finom mosollyal nyugtázta, hogy szépsége még a Szükség Szobáját is felizgatja, majd lenyomta a hatalmas kilincset, és belépett a helyiségbe. Végigjáratta a tekintetét a szeméthalmok alkotta utcácskákon, majd nekiesett módszeresen felforgatni a Szobát.
***
Dumbledore lassan odalépett a gyümölcsöstálat ábrázoló festményhez. Lopva körülpillantott a folyosón, majd megcsiklandozta a körtét, mire az fülsértő hahotázás közben egy kilincsé változott. Az igazgató sietve lenyomta a kilincset, majd belépett a konyhába.
A házimanók az üstök körül sertepertéltek, és nem mutatták jelét, hogy észrevették volna az igazgató megjelenését. Az idős férfi megköszörülte a torkát, de a házimanók még ekkor sem figyeltek fel rá. Mikor megelégelte a dolgot, Dumbledore előhúzta pálcáját és felrobbantotta a legközelebbi üstöt.
A szétfröccsenő forró leves elől menekülő házimanók végre észrevették a fal szürke színétől látványosan elütő, lila-rózsaszín taláros igazgatót. Sietve meghajoltak, majd tovább nyalogatták égési sebeiket.
- Manók – zengett be Dumbledore bölcs, öreg hangja a hatalmas konyhát. A manók abbahagyták a csirkék levágását, és tekintetüket az igazgatóra szegezték. – Segítenetek kell nekem! Meg kell ajándékoznom Harry Pottert, és úgy vélem a legjobb ajándék számára...
***
Perselus Piton épp egy halom PlayWitch újság között matatott. Biztosan emlékezett, hogy a diadémot, amit még másodikos korában kapott a farsangi bálra az anyukájától (aki valami fában találta azt, az albániai nyaralásuk során), ide rejtette. Sajnos a szobájában nem tarthatta – a rajongóinak volt egy olyan bosszantó szokásuk, hogy belopóztak a szobájába, hogy mindenféle személyes tárgyakat tulajdonítsanak el tőle, és szerelmeslevelekkel tapétázzák ki a helyiséget. Ilyenkor nehéz szívvel, de kénytelen felégetni a szobát, majd a megmaradt hamut teleportálni az űrbe.
- Hah! – tört ki a diadalmas kiáltás hősünk torkán. Bársonyos ujjai között ott fénylett a diadém, teljes valójában. Hősünknek meg kellett ajándékoznia Pottert, és természetesen olyan ajándékot keresett, amelynek Potter semmi hasznát nem venné. Végül a diadém mellett döntött – végül is csak egy vacak fejdísz volt, nem Voldemort lelkének darabja vagy ilyesmi. Potter úgy is folyton a Sötét Nagyúr elleni harcra készült, mintha bármi esélye lenne a gyilkos átok után a King’s Crosson kikötni, Dumbledore-ral beszélgetni és visszatérni, hogy megölje a horcruxaitól megfosztott Voldemortot. „Milyen hülye gondolataim vannak mostanság” motyogta magának Piton, majd gyorsan bevett pár könnyű drogot, és elindult kifelé a szobából.
***
Cedric arca felragyogott. Ez nem csak új alapozójának volt betudható, de öröme hirtelen kiteljesedésének is... izé, vagyis hogy végre megtalálta a tökéletes ajándékot Potternek. Ugyanis meg kellett ajándékoznia – ez a gondolat sötét felhőkarcolóként tornyosodott öröme rózsaszín felhőjébe – meg kellett ajándékoznia, különben... nem, a következményekbe bele sem mert gondolni.
Gyorsan megrázta magát, majd felemelte az előtte fekvő kis kék könyvecskét, mely a Bogar bárd meséi címet viselte. Úgy vélte, ez jó lesz Potternek – úgyis folyton valami sárgafedelű könyvet búj, amin egy barna taláros fiúnak az ég felé mered a pálcája... a varázspálcája, persze.
Egy pillanatra magához szorította a könyvet, majd elindult a kijárat felé, nyugodtsággal a lelkében. Most már minden rendben lesz.
***
- ...egy sült ökör lenne – fejezte be a mondatot Dumbledore, mire a házimanók összenéztek. „Madam Pomfrey már megint elfelejtette leszíjazni” üzenték egymásnak telepatikusan, majd füttyögve odahívták Bözsit, az ökröt, mosolyukkal ellensúlyozva a kezükben tartott csontozó kést.
Dumbledore elégedetten hallgatta a csattogást és visongást. Mikor végre a sebtében gyújtott tábortűz felett teljesen átsült az ökör, odalépett a házimanókhoz, és egyenként megveregette a vállukat.
- Szép munka, közlegények – bólogatott szakállát húzogatva, szemét a bánatosan sülő ökrön legeltetve. – Lelépni.
A házimanók egymásra néztek, majd otthagyták az ökröt szívecskés papírba csomagoló igazgatót a tűznél. Mikor Dumbledore végzett, leporolta tenyerét, és elégedetten szemlélte művét.
- Tökéletes – suttogta magának, majd nekiállt elvonszolni a becsomagolt ökröt a szobájáig.
- Igazgató úr, mit csinál? – kérdezte egy másodikos kislány az ökröt a második emeleti folyosón végigtoló igazgatót. Az egy pillanatra megállt, szakállával megtörölte homlokát, és így felelt.
- Épp egy ajándékot viszek Ha... – ekkor a szeme hirtelen megakadt a folyosón feltűnő Harryn, aki valamiért roppant elégedett arcot vágott, amikor meglátta az igazgatót. – Harold nénikémnek – vágta ki magát Dumbledore, szeme sarkából Harryt figyelve, aki fütyörészve közeledett a folyosón.
- Szervusz Harry – köszönt nagy hangon az igazgató a fiúra, olyan természetességgel, mintha teljesen szokványos lenne, hogy egy szívecskés papírba csomagolt sült ökröt vonszol végig a folyosón. – Hogy vagy?
- Oh, nagyon jól – kuncogott Harry, kezét a szájához emelve. – Úgy érzem, ma kapok pár klassz ajándékot.
***
Perselus Piton igyekezett gyorsan lejutni a Nagyterembe. Éjfél volt, a telihold fénye kis négyzetekben a padlóra vetült. Piton a kezében szorongatta a fekete csomagolópapírba tekert diadémot, arcán jól leplezett gyilkolási vággyal.
Ekkor befutott Cedric is, egy Bogar bárd meséi alakú csomaggal a kezében. Vetett egy meglepett pillantást a bájitaltan tanárra, majd mellé állt, és annyit dörmögött:
- Maga is megkapta a levelet?
Piton egy arcizomrándulással jelezte, hogy szívesen használatba helyezi a talárja zsebében rejtegetett hentesbárdot, ha még egy kérdést meghall. Cedric nyilván felfogta a szótlan üzenetet, mert nem szólalt többé.
Hirtelen különös hang hatolt a fülükbe. Piton felhagyta a fantáziálást Potter megkínzásáról, és a hang irányába fordult. Döbbenetére az igazgató volt az, maga előtt tolva egy hatalmas, tehénalakú csomagot, amelyet szívecskés papír borított.
- Mi van? – kérdezte izzadtságpöttyözte arccal Dumbledore, miközben lihegve végignyalt a szemöldökén. Piton jobbnak látta inkább nem megszólalni. Hülyékről jót vagy semmit, ugyebár.
Mikor az óra éjfél után öt percet mutatott, hirtelen belépett a Nagyterem sötétségébe Harry Potter. Drámai felbukkanását kissé ellensúlyozta hihetetlenül széles mosolya, mely – ha nem lettek volna fülei – körbenevette volna az egész fejét.
- Isten hozott mindenkit – mondta hangosan, mire Cedric levette tekintetét tükörképéről, s selymes hangon így szólt:
- Harry, csak adjuk át az ajándékot, mindenki kapja vissza a tulajdonát, és menjünk végre. Még van egy reklámfelvételem – nyafogta, körmeit nézegetve.
- Nos, remélem mindenki elhozta az ajándékát. Perselus, kezdjük veled – biccentett mosolyogva Harry. Perselus egy szemvillanással jelezte, hogy normál körülmények között a leghatásosabb mérgeivel jutalmazná, hogy a fiú a keresztnevén szólította, de most ezt nem tehette meg.
- Sok szeretettel – szűrte át a fogai között Piton, miközben Harry kezébe nyomta a diadémot. Harry ragyogó arccal átvette, majd egy mozdulattal letépte róla a papírt.
- Honnan tudtad, hogy pont erre vágytam? – ugrándozott sikongatva. Piton úgy érezte, a látvány miatt kénytelen lesz memóriatörlést végezni magán. – Remélem nincs belerejtve Voldemort lelkének egy darabja – kacsintgatott Harry a tanárra, mire az kitapintotta a hentesbárdot a talárja alatt.
- Megkaphatnám végre a naplóm? – kérdezte Piton, pálcáját udvariasan Harry torkára szegezve.
- Oh, persze – mondta az, majd előhúzott a zsebéből egy apró, rózsaszín könyvecskét. Odadobta a bájitaltan tanárnak, mire az villámgyorsan elkapta, és egy vicsorral az arcán kiviharzott a teremből.
- Cedric? – fordult aztán Harry az önmagát rúzsozó fiúhoz. Az abbahagyta a csücsörítést, majd átnyújtotta a könyvet Harrynek. A fiú izgatottan letépte a papírt a könyvről, és velőtrázó sikoltással nyugtázta a látványt.
- A kedvenc könyvem! – sikongatta teniszlabda méretű könnycseppekkel, miközben magához ölelte a könyvet, majd a levegőbe dobálta, virágos mezőkön szaladt vele végig, leült megnézni vele egy naplementét, majd kézen fogva ellovagoltak a Mennyországba.
- Öhm, Harry – köszörülte meg a torkát Cedric, megzavarva a földön kéjesen vonagló fiút. Az feltápászkodott, és igyekezett komoly arcot vágni. – Visszakaphatnám a csillámporos arany szájfényem?
Harry bólintott egyet, majd a korábban Piton naplóját rejtő zsebből előhúzta a szájfényt. Átnyújtotta azt a fiúnak, mire az finoman meghajolt, és körömreszelve távozott.
Hollófekete hősünk az igazgatóra emelte a tekintetét. Az kissé Harry felé tolta az ökröt, majd a fiúhoz lépett, s megrázta a kezét.
- Isten éltessen bokáig, füled érjen sokáig – szavalta zavartan, majd elégedetten nézte, ahogy Harry ráveti magát az ajándékra.
Mikor az utolsó négyzetcentiméter papír is lekerült róla, Harry könnycsíkozta arccal fordult az igazgató felé.
- Honnan tudtad, hogy ez a kedvencem?
- Megérzés – vonogatta a vállát az igazgató. Nem igazán volt kedve felvilágosítani Harryt arról, hogy jobban kellene vigyáznia a naplójára.
Harry nekifutásból megölelte az igazgatót, nyomott egy puszit az arcára, majd nézte, ahogy az kibotorkál az ajtón. Terve tökéletesen bevált.
Húsz órával korábban
Harry elégedetten szemlélte a három levelet. Úgy vélte, minden fontos információt közölt Piton levelében („Ma éjfélkor a Nagyteremben adja át az ajándékát nekem, különben a naplója az iskolaújságnál végzi! Szeretettel, Harry Potter”), és Cedric levelében („Ma éjfélkor a Nagyteremben adja át az ajándékát nekem, különben a különleges csillámporos arany szájfénye az elsősök kezében végzi! Ölel, Harry Potter”), és Dumbledore levelében is („Csak a szokásosat Dumbimacikám! Csókol, Harrybuci”).
- Ezeket a leveleket vigyétek el a címzettnek – utasította a három odahívott házimanót. Mikor azok dehoppanáltak, elégedetten terült el ágyán. Valami azt súgta neki, idén karácsonykor végre tényleg hasznos ajándékokat fog kapni.
Utolsó kommentek