Korhatár: 12
Figyelmeztetések: nincs
Leírás: Ez a mű a Merengő Kívánságüst ajándékozási kis játékára íródott, Ginny Cook számára. Ezzel a történettel kívánok neki boldog, sikerekben gazdag új évet! Lily/James párosítású, mellékszálon még Sirius/saját szereplős novella. Elég romantikus - a kereteken belül persze -, egy jelmezes buliról a Roxfortban. Kellemes olvasást kívánok! Ne felejtsetek el egy kritikát írni!
Az ötlet, ami alapján dolgoztam: Fic ötlet: Lily, James, Tekergők, humoros és romantikus írás egyaránt, a párosítások lehetnek tetszőlegesek, például duplarandi a Foltozott Üstben, ahol éppen a Halloweeni bál folyik és a párok, mivel ott találkoznak, nem ismerik egymás jelmezeit és ebből nagy kavarodás lesz. A vége lehet szakítás és egymásra találás egyaránt:)
Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.
Minden nap egy-két ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. egy hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a „leleplező” listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.
A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem „építő jellegű” kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.
A blogot úgy választottuk, hogy regisztráció nélkül is lehessen kommentet küldeni, de a blog szerkesztői néhány hete úgy döntöttek keresztbe tesznek nekünk, és kötelezővé tették a regisztrációt. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).
A blogszerkesztők újítása miatt sajnos az a lehetőség is elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáljuk úgy áthidalni, hogy regisztrálunk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, e-mailben elküldjük az hozzá tartozó adatokat, és így bárki válaszolhat „névtelenül” is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.
Jó olvasást!
A szívednek higgy, ne a szemednek
Október harmincegyedikét mutatott a varázsnaptár. Kora reggel volt, mikor felébredt, szobatársai még az igazak álmát aludták. Hosszan nyújtózkodott egyet, smaragdzöld szemeit végigfuttatva a homályos baldachinon. Halkan kikecmergett kényelmes ágyából, s elfoglalta a fürdőszobát. Tele engedte a kádat, majd jólesően elnyúlt a forró vízben. Lehunyva szemeit gondolkozott el a mai estéről. Barátnői mindenképpen el akarnak menni egy Halloween-i bálba, amihez Lilynek nem fűlött a foga. Egy részt biztos volt benne, hogy a fél Roxfort ott lesz, benne James Potterrel és a haverjaival, másrészről nem akarta így elrontani az estéjét. Ez esetben pedig a lány a lehető legmesszebb menne attól a helytől - a Nagyteremtől -, ahol a fiú megfordul. Lilynek minden pillanatban eszébe jutott, hogy hányszor, s legfőképp hogyan próbálkozik Potter egy randevú kicsikarásával a napok szinte bármely napszakában. Egyenesen irritálta a fiú kitartó magatartása, s nem értette, hogy miért nem tudja felfogni azt, hogy őt nem érdekli az ajánlata. Ezen a ponton azonban mostanában Lily elbizonytalanodott. Néha igenis imponált neki James Potter törhetetlen kedve, ahogyan a visszautasításai után is csak lehengerlően mosolygott, de ezt nem akarta beismerni magának.
„Ugyan… ez nem igaz” – hitegette magát a lány, miközben a hófehér habokkal játszott. - „Potter egy öntelt, egoista barom, aki csak saját magával tud törődni. Na, meg talán a barátaival” – húzta el száját. - „Nem akarok egy a sok közül lenni. Még ha Potter olyan jól is néz ki, és tud normálisan is viselkedni” – szökött be agyába egy kellemes emlékkép, mikor a fiú megvédett egy elsős griffendélest a mardekáros csapattól.
„Mardekár…” – Lilynek volt problémája azzal a házzal is, kivétel egy emberrel. Perselus volt a lány legjobb barátja, mióta a Roxfortba kerültek. Többször is mellé állt, mikor Potter és Black megpróbálták a fiút megalázni. Lily inkább nem akart most ezen agyalni, s már lassan szobatársai is felébrednek, így a lány kelletlen, de kimászott a kádból. Egy bűbájjal megszárította hosszú, tűzvörös haját, majd fürdőköntösében kilépett a helyiségből. Jól sejtette, barátnői arra vártak, mikor bújik ki.
- Jó reggelt, Lily – köszöntötte Alice, mikor elhaladt mellette.
- Neked is – viszonozta a lány, majd egy mosollyal szája sarkában visszament ágyához. – Camille, ideje lenne neked is felkelned – szólítgatta barátnőjét Lily.
- Hagyj még aludni – nyöszörögte egy hang a paplan alól. – Nem fogok tetszeni Siriusnak fekete karikákkal a szemem alatt – fűzte hozzá elhalón.
- Talán ha tegnap este aludtatok volna, akkor most fel tudnál kelni, és nem jelennének meg a karikák sem – jegyezte meg Lily csak úgy mellékesen, miközben felöltözött.
- Ha te is engednél végre Potternek, neked is lenne ilyen jó éjszakád – vágott vissza Camille egy nagyot ásítva.
- Értsétek már meg, nem akarok Potter következő kis kalandja lenni – válaszolt mérgesen a lány.
- Ne akard, hogy még egyszer elmondjam, mennyire látszik rajta, hogy szeret – kecmergett ki az ágyból Camille. – Csak te nem veszed észre.
- Camille, kérlek – nézett rá barátnőjére Lily. – Milyen jelmezben lesznek? – kérdezte meg a lány, hogy terelje a témát.
- Csak Siriusét tudom, hogy megismerjem, és persze egymáshoz öltözzünk – mosolygott Camille. – A többiekét nem árulta el.
- Nagyszerű – sóhajtott nagyot Lily.
- Ugyan, tök jó buli lesz – ásítozott még mindig barátnője.
- Neked talán igen – huppant le ágyára Lily.
- Na, végre, hogy kijöttél, Alice – ballagott a fürdőszoba felé Camille, amint az ajtó résnyire nyílt. – Neked is az lesz Lily, hidd el – mondta még a lánynak mindentudó hangon.
- Lily hibája volt – vont vállat Alice. – Ugye nem kell megvárnunk? – szólt Camille-nak.
- Nem, menjetek csak reggelizni. Mire én elkészülök… - csukta be az ajtót a lány egy sóhaj kíséretében.
- Megyünk, Lily? Már éhes vagyok.
- Persze – bólintott a lány, s elindultak a Nagyterembe. A helyiség már zsúfolva volt a reggeliző diáksereggel, s Lily pillantása rögtön egy kócos, fekete hajra esett. Próbálta arcáról elrejteni érzelmeit. Nem csak a szokásos rosszat, annál egy mélyebbet is. Még magán is meglepődött, hogy mi történik vele. Gyomra megmagyarázhatatlan görcsbe rándult, ahogy meglátta a fiút, légzése szabálytalan ütemre váltott. Lily a lehető legnagyobb önbizalommal, s bátorsággal ült le pont Potterrel szemben, ugyanis máshol balszerencséjére nem volt hely. Persze a fiú rögtön észrevette, arcára kiült megszokott csábító mosolya.
- Jó reggelt, szépségem – köszönt csillogó, mélybarna szemeit egyenesen a lány tekintetébe fúrva. Lilynek csak most tűnt fel, milyen gyönyörűek ezek a szemek.
- Már nem olyan jó – vetette oda Lily, mint mindig.
- Kár… - tért vissza reggelijéhez letörten James, amit a lány furcsállt. Megilletődve nézte Potter lehajtott fejét.
- Camille barátnőtök hol van? – kérdezte Sirius két falat között.
- Még készülődik – adta meg a választ Alice, ugyanis Lily még mindig gondolataiba merülve turkálta a reggelijét. Potter még sosem viselkedett így, s a lányt furdalta a kíváncsiság, hogy mi lehet a gond. Nem tudta megmondani miért, csak egyszerűen rosszul érezte magát, hogy lehetséges, ő a hibás.
- Haver, mi a baj? – fordult Sirius barátja felé, amire Lily is felkapta tekintetét.
- Mi lenne? – kérdezett vissza Potter, rápillantva a lányra.
- Furcsa vagy – vont vállat Sirius. – Bár nem csoda – jegyezte meg epésen, s egy lesújtó pillantást küldött Lily felé, ami a lány szívébe nyílalt. Mit érdekli őt Potter baja? „Ne foglalkozz vele” – szólította fel magát gondolatban, és figyelmen kívül hagyva az előtte ülő fiút, folytatta reggelijét. Hamarosan megérkezett Camille is. Boldog mosollyal szája sarkában ült le barátja mellé, s csókot váltottak. Lily irigykedve nézte a párost, agyába egy ábránd villant be, amit a lehető leggyorsabban űzött ki fejéből. Ő meg Potter? „Na nem!”
- Ugye meg van már a jelmezed? – hallotta meg Sirius búgó hangját, mikor barátnőjéhez beszélt.
- Persze, már rég megvettük őket – válaszolt Camille, miközben hosszú, fekete haját hátradobta. Lily kicsit rosszul érezte magát, hogy kihallgatja a beszélgetést, de nem tehetett róla.
- Szóval mindannyian jöttök – morogta az orra alatt a fiú rosszkedvűen.
- Most mi a bajod? – nézett elkerekedett szemekkel a fekete hajú lány.
- Semmi – zárta le a témát Sirius. Lily azonban tudta mire, vagyis kire értette ezt a célzást a fiú. Ha ő ott lesz, akkor barátja megint csak megüti ezt a kedvszintet, s akkor lőttek a Halloween-i partinak.
James csak hallgatta a mellette elcsattanó puha csókokat, s arra vágyott, hogy a gyönyörű, tűzvörös fürtökbe túrjon, magához szorítsa Lily törékeny testét, és végre megízlelhesse a lány ajkait. De hiába próbálkozott annyiszor egyetlen egy randevú kicsikarásával, a lány rá sem hederített. Tény, hogy van hírneve a lányok körében, s nem is akármilyen, de azóta, mióta Lilybe beleszeretett, másikra még csak rá sem nézett. Szörnyen érezte magát, hogy Lily nem hisz neki, nem ad egyetlen esélyt sem, hogy bizonyíthasson. Persze Jamesnek volt még egy terve. A ma este, hisz a lány nem tudja milyen jelmezben lesz. Bár ő sem tudja szerelme jelmezét, de ezt a hajat, ezt a szájat bárhol, bármikor felismerné. James erőt vett magán, s rendezte arcvonásait. Próbálta az ellenkezőjét mutatni annak, ami a lelkében tombolt ebben a pillanatban is. Reggeli után a fiú úgy döntött nem megy vissza a klubhelyiségbe. Inkább egy nyugodt helyet keres, ahol gondolkodhat, tervezhet az estével kapcsolatban. A könyvtár pont alkalmas volt erre a feladatra. A fiú keresett magának egy csendes kis zugot, levette a polcról kedvenc kviddicsről szóló könyvét, s belemerült annak tanulmányozásába. Órákon keresztül tudta lapozgatni, olvasgatni a különféle technikákat, a legnagyobb játékosok életét.
Pár óra elteltével a fiú visszarakta a könyvet eredeti helyére, majd elindult kifele a helyiségből. Épp elképzelésein agyalt, így nem figyelt maga elé. Csak azt vette észre, hogy valakibe belemegy, s mindketten a földön kötnek ki. Mikor felpillantott, hirtelen megszólalni sem tudott. A smaragd szemek őrjítően fúródtak tekintetébe, rabként tartva őt fogságban. Lily vele ellentétben gyorsan felpattant a földről, majd kikerülte a fiút. Ám James nem akarta így elengedni a lányt, hogy nem kért bocsánatot. Elkapta Lily karját, s gyengéden visszafordította maga felé.
- Sajnálom – mondta őszintén, mire a lány köpni-nyelni nem tudott. Arcáról eltűntette a megilletődöttséget, s megköszörülte torkát.
- Khm… elengednél? – kérdezte határozottan.
- Lily, kérlek, miért vagy ilyen ellenséges velem? – fakadt ki James.
- Ellenséges? – ismételte felháborodottan a lány. – A mardekárosok talán azok, de én nem.
- Nem úgy veszem észre. Lassan rosszabb leszel, mint ők – jegyezte meg James kicsit gunyorosan, s közben elengedte a lányt. De tartotta a szemkontaktust.
- Igen? Nem tudom, ki az, aki állandóan összetűzésbe kerül velük – vágott vissza Lily.
- Most nem ez a lényeg – hárított a fiú. – Miért nem tudsz adni egy esélyt?
- Mire? Arra, hogy levegyél a lábamról, s lefektess, aztán másnap szétkürtölhesd? – támadt Jamesnek, arca kipirult a dühtől.
- Megváltoztam Lily, ha végre tovább is néznél az orrodnál, észre is vennéd – vágta a lányhoz, s közelebb lépett hozzá.
- Mást megetethetsz ezzel a dumával, de engem nem – sziszegte James arcába Lily, s csak most vette észre, mennyire közel van hozzá a fiú. A lány szívverése egyenetlen ütemben dobolt mellkasában, lélegzetvételei a duplájára gyorsultak. Orrában érezte a férfias illatot, a barna szemek reménnyel telve csillogtak, a nedves ajkak résnyire elváltak egymástól, s egyre csak közeledtek Lilyéhez. A lány szinte már kívánta, hogy érezhesse James száját, de az utolsó másodpercben, mikor összeértek volna ajkaik, Lily egyszerűen hátrébb lépett.
- Ne – nyögte halkan, leheletnyit rázva fejét, majd hirtelen megfordult, s eltűnt James szemei elől. A fiú torkából mély, elgyötört sóhaj szakadt fel. Majdnem… már nem volt sok vissza, hogy megtörje Lilyt. Megfordult, és folytatta eredeti útját a Nagyterembe. Most először érezte James, hogy elérhet valamit a lánynál. Kívánta Lilyt, s ez nem csak egy múló szenvedély lelkében. Komoly érzelmek fűzték hozzá, ezt tudta.
***
Estefele a hálótermekben nagy volt a készülődés. Camille hosszabb időre elfoglalta a fürdőszobát, míg készen nem lett, így Lily és Alice ketten maradtak a szobában. Alice gyönyörű, fehér koktélruha szerűséget vett fel, haját feltűzte, amibe egy glóriát tűzött. Hátára angyalszárnyakat ragasztott bűbájjal, arcára szintén fehér álarcot tett fel. Egész ruhája, s a többi kiegészítője is aranytól csillogott, amitől a lány tényleg egy angyalnak nézett ki. Lily mosolyogva nézte barátnőjét.
- Gyönyörű vagy, Alice – mondta elismerően. – Longbottom egész este utánad csorgatja majd a nyálát – nevetett fel Lily.
- Hehe, nagyon köszönöm – mosolygott Alice is. – Nem akarsz kicsit sietni?
- Már majdnem készen vagyok – válaszolt Lily. A lány nem bonyolította túl jelmezét. Egyszerű, de a cél eléréséhez tökéleteset választott, vagyis, hogy ne ismerjék fel. Világoskék ruhája a régi időket idézte fel, ahogy ujjrésze bugyros volt egészen addig, míg könyöke fölött egy kék kis csíktól kiszélesedett kézfejéig. Nyakkivágása téglalap alakban engedte látszatni dekoltázsát, derekán körbe királykék muszlin anyag futott, hátul egy kisebb masniban végződve. Innentől egyenes szabásban a bokájáig ért a szoknyarész. Tűzvörös haját egy bűbájjal kékesen csillogó, fekete színűre festette, s hagyta szabadon lógni, csak egy pánttal ékesítve. Egész arcát fedő, ruhájához passzoló álarcot rakott fel, s belenézve a tükörbe, megállapította: a cél elérve.
- Hűha… - szólalt meg Alice, ahogy ránézett barátnőjére. – Szinte megelevenedik előttem Hesper Starkey, a híres bájitalokkal foglalkozó boszorkány – mondta ámulattal hangjában.
- Ezek szerint jól nézek ki? – vigyorgott Lily.
- Nagyon jól áll a kék – bólintott Alice mosolyogva.
- Köszönöm – biccentett Lily. Végszóra Camille is kiszabadult a fürdőszobából, s barátnői megrökönyödve nézték jelmezét.
- Tulajdonképpen… öhm… kinek öltöztél be? – jött meg Alice hangja, miután megnézte barátnője igencsak kihívó öltözetét.
- Hát Queen Maeve-nek – válaszolt Camille, miközben megigazította vöröses haját.
- Ühüm… és az ki?
- Még a Roxfort megalapítása előtt oktatott Írországban – adta meg a választ Lily. – Bár ő kicsit visszafogottabb volt, szerintem – nevetett.
– Hát kicsit fiatalosítottam – kacsintott a lány.
- De mért éppen ez? – kérdezett rá Alice, ugyanis amikor megvették a ruhákat, Camille titokban tartotta ezt az információt.
- Mert Sirius is híres varázslót választott – vont vállat a lány.
- Igen? – tért magához a két lány döbbenetéből.
- Aha, méghozzá Griffendél Godrikot – helyezte fel fejére a kövekkel díszített aranyéket, majd eligazította középhosszú haját.
- Hm, azt hittem, hogy Potter akar majd a középpontban lenni – húzta el a száját Lily.
- Ne kezd megint, légyszi – kérte Camille barátnőjét, amire Lily egy szemforgatással válaszolt.
- Mindenesetre titeket tuti nem fognak felismerni – terelte a témát Alice.
- Akinek fel kell, az fel fog – vigyorgott Camille. – Na, mehetünk? Készen vagytok?
- Persze – mondták egyszerre. Egyikük lehangoltan, másikuk jó kedvvel. Lily vetett még egy utolsó pillantást tükörképére, s egy mély sóhaj után követte barátnőit le a klubhelyiségbe. Ahogy körülnézett a helyiségben, csak is álarcos, beöltözött diákokat látott. Szinte senkiről sem tudta eldönteni, hogy ki kicsoda, amit pozitívumnak és egyaránt negatívumnak is megélt. Sokat nem időztek, átvágtak a klubhelyiségen, s elindultak a Nagyterembe.
Mikor beléptek, Lily figyelmesen körülnézett, már amennyit látott. Hihetetlenül szépnek találta a díszítést: mindenhol különböző méretű töklámpások lebegtek a levegőben félhomályba burkolózva, a helyiségben sárgás fények adták a világítást, sejtelmes, s kísérteties villogással. A roxforti kísértetek a diákok közt ünnepeltek. Lily máris elvesztette barátnőit, akik bizonyára a fiúkkal táncolnak a forgatagban. A lány oldalazva lépkedett el az italos pulthoz, ahol töltött magának egy kis puncsot. Smaragd szemeivel végigpásztázta az előtte elszaladó jelmezes diákokat, ismerős arcokat keresve. De egyikről sem tudta megmondani, ki rejtőzhet az álarcok mögött. Már kezdett unatkozni, mikor valaki hozzá lépett. Lily majdnem hátraugrott ijedtében. Az előtte álló személy magasabb volt valamivel, de sokkalta ijesztőbb volt a lány számára az idegen kezében lévő, nagyon valóságosnak tűnő baziliszkusz. Az álarc egy öregebb embert tükrözött, őszes szakállal, mint Dumbledore-nak, kék talárt viselt. Lily az ijesztő mellett így, hogy jobban megnézte, már inkább a vicces jutott eszébe a jelmezről.
- Felkérhetem táncolni? – szólalt meg az idegen elég ismerős hangon. Lily nem akart udvariatlan lenni, így csak bólintott egy aprót, s az idegenbe karolt, aki a tánctér közepére vezette. Egy idő után táncpartnere megszólalt.
- Hesper Starkey – kezdeményezett beszélgetést.
- Ismeri? – kérdezett vissza Lily.
- Természetesen. A bájitalok a szenvedélyem – mondta odaadással hangjában.
- Bájitalok – ismételte Lily felfogva talán kivel is beszélgethet. És nagyon nem akart most ezzel a személlyel foglalkozni, táncolni főleg nem. – Perselus? – kérdezte halkan, mire érezte, hogy partnere lemerevedik egy pillanatra, majd belenéz a szemeibe.
- Lily? – A lány nem szólt semmit, csak egyszerűen otthagyta a fiút a terem közepén. Feldúlva próbálta kikerülni a táncolókat, miközben agyába betolakodott a kellemetlen emlék, mikor Perselus sárvérűnek nevezte. Azóta kerülte a fiút, amennyire csak tudta. Haragudott rá, hisz ilyet, hogy is bocsáthatna meg neki? Könnyek gyűltek szemeibe, amitől nem látta merre megy, csak ment, mintha valaki üldözné. Nem is érdekelte, ahogy a diákoknak csapódik egészen addig, míg teljesen bele nem ütközött valakibe. Lily egyensúlyát vesztve várta a kemény föld érzését, ám helyette csak ölelő, erős karok vették körül. Fátyolosan nézett fel, s szembetalálta magát egy ismerős, barna tekintettel. Idegennek tűnt ebben a jelmezben a lány számára, mégis megnyugodott a karjaiban, melegséggel töltötte el a barna szempár. Mintha tudná, hogy ki az illető, csak nem akarta elhinni. Felemelte őt, gyengéden talpra állította, mintha a lány csak egy bábu lenne, de Lily ezt végképp nem érezte. Annyira elvarázsolta most ez a tekintet, ahogy a homályban csak őt fürkészi, hogy a lány önkéntelenül simult a fiú karjaiba, s kezdtek el táncolni. Lily nem akart arra gondolni, ki lehet az álarc mögött. Jól érezte magát, valahogy bízott a partnerében. Egyszerűen csak érezte azt a furcsa, megmagyarázhatatlan bukfencet a gyomrában, a hátán végigfutkosó remegést, ahogy partnere hozzáért. A lány átkarolta a fiú nyakát, s közelebb húzódott hozzá, amit partnere is viszonzott. Lily orrát megcsapta az az illat, amitől már múltkor is bódult, s forgott vele a világ. Most már tudta. Tudta, hogy kinek a karjai közt táncol, de nem érdekelte. Azt akarta, hogy ez a pillanat örökké tartson, mint egy bűvös mesében. Ám a lány tisztában volt vele, addig semmi sem tarthat. Hirtelen abbamaradt a lágy, lassú zene, amit Lily eddig csak búgásként hallott füleiben. Partnere eltávolodott tőle, s arcához nyúlva feltolta álarcát. Megérzései nem tévedtek. James állt előtte teljes valójában, szőke hajjal, amin a lány elmosolyodott. Sokkal jobban tetszett neki a fiú fekete, kócos fürtökkel.
- Lily… - kezdte volna James suttogva, de a lány ujjaival betapasztotta a szóáradatot. Nem volt kíváncsi semmire, nem akart egy újabb próbálkozást hallani. Vagy… csak nem akarta elrontani ezt a pillanatot. Lily is szabaddá tette arcát, s minden gondolkodás nélkül cselekedett. Megcsókolta a döbbent fiút. James egy másodperc erejéig nem akarta elhinni, ami történik vele, majd gyors váltást követően átvette az irányítást, s viszonozta a lány csókját. Milyen régóta vágyott erre a percre, mikor megízlelheti a lány ajkait. Minden érzését beleadta ebbe a csókba, próbálta elmondani a lánynak azt, amit szóban sosem tudott, vagy sosem hitt el neki. S Lily megértette. Szíve erősebben dobogott, mint lázas agya, de azt az egyet tudta, hogy szerelmes ebbe a fiúba. Nem érdekelte a csalódás lehetősége, hisz kockáztatás nélkül nincs győzelem.
- Na, végre, hogy összejöttetek – támadta le őket Camille, amitől a páros szétrebbent. Sirius egy vigyorral arcán állt barátnője mögött.
- Azt meg honnan veszed? – kérdezte Lily a lehető legkomolyabban, amitől James szája lefele görbült, Sirius pedig elhúzta száját.
- Hát… öhm… egy ilyen után azt gondoltam. – Camille azonban nem fejezhette be, mert Lily közbeszólt.
- Nyugi, Camille, csak vicceltem – mosolygott Lily, s ránézett a most már vigyorgó Jamesre. A fiú erre magához rántotta, s újabb csókot lopott szerelmétől. Sirius ismét vigyorral arcán nézte barátja boldogságát, majd ő is belecsókolt kedvese nyakába, amit Camille egy sóhajjal jutalmazott.
***
Tíz év eltelte után Lily Potter minden este ezt a kis történetet meséli el Harry Jamesnek, hogy a kisbabát álomba ringassa.
Utolsó kommentek