Akinek készült az ajándék: Niye
Korhatár: nincs
Figyelmeztetések: szereplő halála
Leírás: Mi történt volna, ha Lily Evans mégsem James Potterhez megy feleségül, és mégis hogyan történhetett ez? A történet végén egy kis versike is található.
Az ötlet: c, Mi lenne, ha Lily annak idején Pitont választotta volna…
Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.
A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.
A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).
Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.
Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com
Jelszó: 09ust
Jó olvasást!
Strange Love
Szeptember 1.
Izgatott diákok tömege nyomult a Roxfort Expressz felé. Sugdolóztak, nagyokat nevettek, örömmel néztek az új tanév elébe. Egyedül egy vörös hajkoronájú lány ballagott leszegett fejjel a peron mentén.
- Hé, Lily! Mi baj van? – lépett hozzá barátnője, Vesta, s fürkészve pillantott rá.
- Semmi.
- Sosem tudtál jól hazudni, ugye tudod?
- Per.
- Még mindig utána ácsingózol? Ezt el sem hiszem. Potter fülig szerelmes beléd évek óta, akiért ráadásul az egész suli női szakasza odáig van, de Te inkább a magába húzódó kis senkit választod, akit mindenki utál.
- Én nem utálom.
- Az most mindegy.
- Már hogy lenne az? Potter arca vetekszik a bolygónk méretével, amikor pedig a haját borzolgatja, attól feláll a hátamon a szőr. Nem mellesleg pedig gyűlöli Perselust.
- Lily… - kezdte a lány, de ekkor megjelent a színen az emlegetett szamár, végleg kiürítve Lily elméjét. Maga sem értette, hogy szerethetett bele ebbe a fiúba, akit kezdetben testvéreként kezelt.
- Szia Lily. Ves.
- Perselus – válaszolta kimérten Vesta. – Akkor én most magatokra hagylak benneteket.
- Mi baja van Vestának? – kérdezte Piton a távolodó lány után bámulva.
- A suli miatt van. Biztosan nem bírja már Jenson nélkül. Gyere, menjünk! Nem akarom végignézni, ahogy egymásba akaszkodnak.
*
- Lily! – a vonatkupé ajtajában James Potter, s hű kutyája Sirius Black álltak.
- Potter.
- Még mindig nem vagy hajlandó randizni velem?
- Ahogy mondod.
- Ahogy mondod.
- Pipogyi. – James felhúzott szemöldökkel vizsgálta a Lilyvel szemközt helyet foglaló Pitont.
- Potter.
- Ha nem takarodsz el… - kezdte Lily, ám ekkor Vesta lépett elő a folyosó sötétéjéből, más vizekre terelve Sirius gondolatait.
- Sziasztok – köszöntötte az összegyűlteket Vesta, külön csábos pillantást küldve Sirius felé.
- Akkor mi le is lépnénk, ugye? – James lesújtó pillantást lövellt barátja felé. Távozásuk közben a kupéban ülők sokáig hallgathatták a két fiú marakodását.
- Bezzeg te úgy csaphatod a szelet Evansnak, ahogy akarod, de ha én csak rá is nézek Vestára, leharapod a fejemet.
- Longman túl forróvérű hozzád.* Nem neked való.
- De őt legalább érdeklem. Evans sosem fog veled összejönni. Biztos fülig szerelmes Pipogyuszba. – az említett fiú arca erre rákvörösre színeződött, s próbált nem Lily szemébe nézni. Vesta arcán óriási vigyor terült szét, s sürgős okokra hivatkozva ismét elhagyta a fülkét.
- Per… - próbálta felvenni a beszélgetés elhagyott fonalát Lily, kevés sikerrel. A fiú csak mordult egyet, s továbbra is kerülte a lány pillantását.
- Figyelj, ne hallgass rájuk! Csak féltékenyek. Közelebb kerültél nálam mindenki másnál, és ez piszkálja a csőrüket. James Potter egy reménytelenül felfuvalkodott alak. Sosem lennék képes belészeretni. Hányok tőle.
- Nem gond. Én csak… nem is tudom… Mi történt Vestával?
- Ne tereld a témát. Nincs semmi bajom veled, hiába hiszed azt.
- Dehogy hiszem. – tagadta Piton, de azért megkönnyebbültem elmosolyodott.
- Miért mosolyogsz ilyen keveset?
- Nincs miért.
- Azt majd meglátjuk.
- Na, fiatalok! Kiveszekedtétek magatokat? – tért vissza immár harmadik alkalommal Vesta, szélesen vigyorogva.
- Sosem veszekszünk – jelentette ki hűvösen Piton. Egy újságot rántott elő zsebéből, s azzal a mozdulattal bele is temetkezett a folyóiratba.
- Kösz… - suttogta gyilkos pillantást vetve barátnőjére Lily, majd keresztbefonta karjait, s az út hátralévő részében nem volt hajlandó megszólalni.
*
Az évnyitó lakomán Vesta és Sirius között forrt a levegő, s Lilyt ez kezdte roppantul zavarni.
- Hagyd már abba Ves! Az idegeimre mész.
- Azért mert Perselus nem flörtöl veled, nekem még szabad.
- Sirius nem hozzád való.
- Ilyenkor bezzeg osztod Potter véleményét, igaz? Tökéletes pár lennétek, hidd el. No nézd, csak emlegetni kell.
- Lányok. Vesta. – vetette oda foghegyről James. Az asztalnál helyet foglaló lányok révedezve integettek vissza, csak a két barátnő bámult szó nélkül a fiúra.
- Szóval mind a ketten utáltok. Na de Evans! – furakodott be James egy álmodozó tekintetű lány és Lily közé. – Velem kell randiznod. Pipogyinak nincsenek érzései. Értem bomlanak a csajok, örülhetnél a megtiszteltetésnek, hogy téged választottalak.
- Megtiszteltetésnek? – köhögte Lily félrenyelve sütőtöklevét. – Mondd csak, viccelsz velem?
- Bárki szívesen járna velem, ha ezt az asztalt vesszük alapul. Hé, Fantine! – szólította meg James a mellette ülő szőke hajú lányt. – Mit szólnál ahhoz, ha járnánk? – a lány hirtelen köpni-nyelni nem tudott döbbenetében, ám végül kinyögött egy nagyon szívesent.
- Mi lenne, ha én kérdeznék meg valakit, aki több értelemmel bír? Hé, Geraldine! Járnál James Potterrel?
- Bármikor. – Geraldine arcán réveteg kifejezés jelent meg.
- De hiszen neked a tanulás a mindened!
- Attól még jó pasi.
- Köszönöm, Geri. Most mentetted meg a jó hírnevemet. – szólt közbe öntelt vigyorral James.
- Ó… - a lány fülig pirult. – Nem tudtam, hogy itt vagy.
- Jövök neked eggyel. El ne felejtsd.
- Nem fogom… - Geraldine vörösödve elfordult.
- Látod? Stréber által hitelesítve.
- James! Hogy mondhatsz rá ilyet?
- A stréberre célzol? Az.
- Teljesen oda van érted.
- Nincs egyedül vele. Amúgy meg nem az esetem. Te viszont annál inkább…
- Inkább fulladnék bele a tóba.
- Ne bolondozz már!
- Komolyan azt hiszed, hogy szórakozom veled, vagy csak ennyire kitartó vagy?
- Is-is. Még a kis barátnőd is egyetért velem abban, hogy randiznunk kellene. Ugye, Vesta? – James elővette legszebb kiskutya tekintetét, mire a lány iszonyatos sebességgel tömni kezdte magába a desszertet, s szégyenlősen bólintott egy aprót.
- Jut is eszembe, majd’ rámásztál az én drága Sirius pajtásomra. Mi újság Jensonnel?
- A vonaton szakítottunk. – nyelt le Vesta egy kanál pudingot, majd folytatta. – Rá kellet jönnöm, hogy csak kihasznál.
- Sajnálom őt. Alig fogja bírni nélküled.
- Fordulj hátra, kérlek.
- Ó, az ott Katrina? Hogy tud azzal a csajjal csókolózni? Mindegy. Evans!
- Csss! Az igazgató beszédet mond.
*
A lakomát követően a folyosó megtelt tolongó felsőévesekkel. Lily tekintete Pitont kereste, s ahogy rátalált, sietve szaladt oda hozzá.
- Mi újság?
- Semmi. Lucius megint rajtam töltötte ki a dühét. Kezd elegem lenni belőle. Mi van Vestával? Most láttam elrohanni.
- Szakított Jensonnel. Kiborít a csaj. Te, Per… Ugye mi jó barátok vagyunk?
- Igen. - felelte összehúzott szemekkel a fiú.
- Segítened kell nekem.
- Mármint miben?
- Be kell bizonyítanom Potternek, hogy egy felfuvalkodott hólyag.
- Állok szolgálatodra. Hogyan?
- Nos, nem lenne rossz, hogy ha úgy tennénk mintha… nos mintha… járnánk.- a fiú fejében vadul kezdtek száguldani a gondolatok. Mióta vár már erre a pillanatra, bár nem pontosan így képzelte el. Azt remélte, Lily nem csak érdekből fog összejönni vele, s hogy ő kérdezheti majd meg a lányt. Azonban egy ilyen lehetőséget elszalasztani bűn.
- Benne vagyok.
- Ó, Per! – Lily Perselus nyakába borult, majd megpillantván Potterék négyesét, gyorsan megcsókolta leendő álbarátját. Mindkét fél borzasztó zavarban volt, ám arcuk árnyalata közel sem volt olyan sötét, mint James Potteré, kinek feje éppen felrobbanni készült. A fiú dühösen csörtetve indult meg a Lilyék felé.
- Ti meg mi a jó francot műveltek? – furakodott be James elé Vesta félig mérges-félig szánakozó arckifejezéssel.
- Minek látszik? – Lily felháborodva nézte barátnőjét, ám szívében nem volt helye méregnek: az egész boldogsággal volt tele.
- Lily. – tolakodott előre James. – Mit képzelsz magadról?
- Mire célzol?
- Ez itt Pipogyusz.
- Na ne mondd már. Komolyan?
- Szórakozol velem? Nem vagy teljesen komplett.
- Akkor nem lennék az, ha veled csináltam volna ezt.
- Ezt még megbánod! – bökte meg Pitont erősen James, majd lányos sértődést produkálva, nyomában követőivel elvonult.
- Gratulálok. – vetette oda Vesta, majd magára hagyta a két boldog szerelmest – akiknek fogalmuk sem volt a másik fél érzelmeiről.
*
Másnap reggel Vesta ébresztette barátnőjét.
- Ébresztő galambom! Perselus már biztosan vár rád. Legalábbis reméljük…
- Miért viselkedsz így? – morogta álmatagon Lily, s igyekezett gyilkos pillantást lövellni barátnője irányába.
- Tudom, miért csináljátok. Láttam Perselus arcát, az mindent elárult. James Pottert átverhetitek, de engem nem. Na ki az ágyból kicsi rigó, itt az ideje megreggelizni. Még az órarendünket is meg kell kapnunk.
- Jól van, jól van, megyek már! Öt perc. Megvársz lent?
- Meg, de számolni fogom. – tíz perc telt el, mire Lily alakja végre feltűnt a lépcsőfordulóban.
- Mi a fene tartott ilyen sokáig?
- Nem találtam a szoknyámat.
- Persze. Induljunk! James meg a kutyái már elmentek.
- Nagyon idegesek voltak?
- Potter majdnem széttörte a hőn szeretett cikeszét.
- Tökéletes. Gyere! – Lily erőszakosan megragadta Vesta karját, s ráncigálni kezdte barátnőjét a Bejárati Csarnok felé. Perselus odalent ténfergett, s látszólag nem találta a helyét. Vesta fintorgott egyet, majd elszaladt, egyedül hagyva a két barátot.
- Jó reggelt. – nevetett zavartan Lily, majd kézen fogva Pitont elindultak a Nagyterembe. A diákok izgatottan súgtak össze hátuk mögött, hisz senki sem volt hajlandó hinni a pletykáknak, amik - ebben az esetben – mégis igaznak bizonyultak.
*
A Griffendél asztalánál, félálomban helyet foglaló diákok hangos csörömpölésre ébredtek. James Potter éppen egy töklével teli kancsó vesztét okozta, mikor meglátta az ajtóban a Lily-Piton párost. Már épp indult rendet tenni két társa fejében, mikor McGalagony professzor félbeszakította gondolatmenetét.
- Potter, takarítsa fel! Nos, Black… - James gyakorlatilag meg sem hallotta, mit magyaráz a professzor barátjának, míg az fel nem hívta rá elkallódott figyelmét, Lily ugyanis – immáron egyedül – a Griffendél asztalához tartott.
- Azt mondtam, takarítsa fel! Na már most, annak érdekében, hogy hőn áhított álma valóra válhassák, minden szükséges RAVASZ kurzuson részt vehet. Szintúgy Evans kisasszony! Tessék, az órarendjeik! Miss Evans, a legtöbb órája megegyezik Potter úrfiéval. Kérem, ne tépje szét. – suttogta még végszóként McGalagony, majd sietve továbbállt.
- Remek. Evans! Itt az ideje kigyógyítanom téged ebből a borzalmas kórságból.
- Ki mondta, hogy a közeledben leszek az órákon?
- Nem lesz más választásod. Majd meglátod.
*
Jamesnek igaza lett. Mire Lily megérkezett első órájára – mely bájitaltan volt - minden hely megtelt, egy kivételével.
- Tanár úr, én inkább állnék. – kockáztatta meg a lány.
- Üljön le, Evans! Ott van a hely Potter mellett.
- Remek! – James gonosz kis kacajt hallatott, majd megemberelve magát, a feladat kiosztásáig csendben maradt.
- Miért jársz vele? – tette fel az első kérdést James, mikor Lumpsluck kiosztotta a – az egyébként páros – feladatot.
- Nem tartozik rád. Aprítsd a gyökereket, gyökér.
- Nem való hozzád. Mellesleg senki máshoz sem való…
- Miért, hozzád ki illik?
- Geraldine Desler.
- Tegnap még stréber volt.
- Még mindig az, de jól néz ki. Legalább annyira, mint én.
- Inkább a polip. Tudod.
- Azt hittem, Pipogyuszt mondod. Tényleg, miért nem őt mondtad?
- Mert nem utálom őt.
- De nem is szereted.
- Ezt meg honnan veszed?
- Megérzés.
- Te csak ne hallgass a megérzéseidre. Úgy hallottam, azt is megérezted, hogy mi ketten összejövünk.
- Még megtörténhet.
- Potter, Evans! – lépett oda Lumpsluck a pár asztalához. – Kérlek titeket, a bájitaltan órákon a témába vágó beszélgetést folytassatok.
- Én próbálkozom professzor. Én próbálkozom…
*
Nem tartott soká, hogy Lily végleg megunja James Potter nyavalygását. Mikor az ebédszünet alatt James nagy levegőt vett, hogy ismét belekezdjen a lebeszélésbe, Lilyből kitört az összes aznap felgyülemlett feszültség.
- Mi a jó fene bajod van neked ember? – kiabálta a folyosó közepén állva Lily.
- Mire gondolsz? – kérdezte megszeppenve James.
- Arra, hogy folyamatosan a nyakamban lihegsz, és nyomod nekem a rizsát a hülyeségeidről!
- Én csak…
- Hadd döntsem már el én magam, kit akarok szeretni, és kivel akarok összejönni!
- Hiszen én…
- Hagyjál lógva! - Lily szeme tele volt a düh könnyeivel. – Az étvágyam is elment tőled!
- De Evans… - próbálkozott James, ám Lily már messze, a lépcső tetején járt.
- Haver, ez a hajó is elment, és te nem vagy a fedélzetén. – veregette meg barátja vállát Sirius, s együtt érzően pillantott rá. – Na gyere, dobjunk be valami ebédet, és felejtsd el Evanst meg az összes buta libát, aki körülötte ugrál.
- Te meg majd elfelejted Longmant, mi? – morgott vissza James, de kelletlenül követte barátját a Nagyterembe.
*Vesta = tűzhely, kandalló
Utolsó kommentek