Ajándékozott: Phoebe Halliwell
Korhatár: nincs
Figyelmeztetés: szereplő halála, HP 7 Spoiler!
Leírás: A történet AU, figyelembe veszi az első öt kötetet, viszont a hatodikból Dumbledore halálát nem, továbbá az utolsó kötetből Fred és Lupinék halálát, helyettük azonban Ginny hal meg, így az epilógust szintén nem jelenik meg. A háború folyamata nem, csak eredménye lényeges. Kategória: Madam Puddifoot – Harry/Luna
Fejezet: Harry megnyerte a háborút, azonban elvesztette élete szerelmét, Ginnyt. Közel kerül hozzá azonban, egykori iskolatársa. Vajon Lunának sikerül áttörnie a Harryt körülvevő falakat?
Kívánság: Harry/Luna. Ginny elvesztése (akár szakítás, akár halál) után Harry teljesen magába fordul, de Lunának sikerül áttörnie a Harryt körülvevő falat. Lehetőleg Happy End (már amennyire lehet ilyen témában...)
Átnézte: (név rejtve)
Nyilatkozat: A Harry Potterrel kapcsolatos minden jog J.K. Rowling és a különböző kiadók és filmstúdiók tulajdona. Mindenféle anyagi haszonszerzés reménye nélkül íródott.
Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.
Minden nap egy-két ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. egy hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a „leleplező” listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.
A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem „építő jellegű” kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.
A blogot úgy választottuk, hogy regisztráció nélkül is lehessen kommentet küldeni, de a blog szerkesztői néhány hete úgy döntöttek keresztbe tesznek nekünk, és kötelezővé tették a regisztrációt. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).
A blogszerkesztők újítása miatt sajnos az a lehetőség is elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáljuk úgy áthidalni, hogy regisztrálunk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, e-mailben elküldjük az hozzá tartozó adatokat, és így bárki válaszolhat „névtelenül” is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.
Jó olvasást!
A falakon túl
- Azért gyűltünk itt ma össze, hogy megemlékezzünk a Végső Csata áldozatairól. Pont ma egy éve folyt a véres harc, itt a Roxfortban, amelyben oly sok szerettünk elesett. Hála Harry Potternek, Voldemort ma már nem árthat senkinek. Azonban sok segítője volt a harcban, aki ma már nem él, hadd soroljam a nevüket… - mondott beszédet egy megtört aggastyán, hosszú fehér hajjal és szakállal. Arca most jobban mutatta korát, mint máskor. Kék szeme most nem szikrázott, csak szomorúsággal és keserűséggel volt tele.
Sokan gyűltek össze a Roxfort udvarán. Mindenkinek volt egy szerette, akár rokon, akár barát, akit elvesztett a harcban. Volt diákok, tanárok, szülők, még minisztériumi emberek is tiszteletüket tették a megemlékezésen.
- És végül Ginny Weasley – fejezte be a felsorolást Dumbledore. Az első sorban egy vörös hajú, pufók nő felsírt. Férje vigasztalóan átölelte, mellette ott sorakoztak vörös hajú csemetéi, párjaikkal. Ők voltak a Weasley család, akik az egyetlen lányukat siratták Ginnyt. És mellettük állt szintén gyászos tekintettel egy fekete hajú férfi, kinek zöld íriszei fájdalommal teltek meg: ő volt a lány vőlegénye. Harry Potter.
Mindenki azt hitte, hogy ők együtt fognak megöregedni. De a Sors – jobban mondva Voldemort egyik csatlósa közbeszólt. Harry pont ettől félt – ő szakítani akart a lánnyal, de Ginny erősködött és nem hagyta. Mellette akart lenni, az oldalán harcolni. És ettől semmi nem tarthatta vissza. Csak a halál.
Azonban, akik itt maradtak, gyászolták őt. Meggyújtottak egy-egy mécsest a pálcáikkal, majd néhány könnycseppel véget ért a megemlékezés. Mindenki önmagában gyászolta tovább szerettét.
Weasleyék és barátai Ginnyt. Szülei számára nagy veszteség volt ez, de volt miért élniük: ott volt a többi gyermekük. Harrynek azonban semmije sem maradt. Meghaltak a szülei, a keresztapja, a menyasszonya. Ott voltak neki ugyan a barátai, de ők szerették egymást, Ron nemrég el is vette feleségül Hermionét. Ők is gyászoltak ugyan, de az élet megy tovább – és ezt ők is tudták. Egyedül Harry nem tudott továbblépni, ő mély gyászba süllyedt.
Nem tudta, mit kezdjen az életével. Dumbledore felajánlott neki egy állást, de nem fogadta el. Nem tudott volna ott élni, ahol olyan boldogok voltak szerelmével. Így a Grimmauld térre költözött, és egész nap búslakodott. Nem kellett dolgoznia – hisz volt elég pénze.
Mindennap kijárt a temetőbe. Ott eltöltött pár órát, kedvese sírjához beszélgetve. És mindennap vitt neki Ginny kedvenc virágjából: egy szál nárciszt. Elbeszélgetett a sírkővel, emlékezett, majd búcsúzott. Sosem sírt. Erős maradt. Mindig csak egy könnycseppet ejtett távozásakor. Majd visszatért a Grimmauld térre.
Ahol zajlott az élet. Nem volt egyedül, vele lakott Dean, Luna, pár rendtagot is elszállásoltak, és még Ron és Hermione is velük volt. Valaki mindig megpróbálta felvidítani Harryt, és ha teljesen nem is sikerült – önfeledt mosolyt, nevetést sosem láttak tőle, mégis sokat jelentett neki a jelenlétük. Leginkább Lunával töltött sok időt, ő értette meg a legjobban. Főleg egy hónap múlva, amikor egyedül maradt a lánnyal a házban. Dean kiköltözött, Hermionéék nászútra mentek.
Míg Harry mindennap kijárt a temetőbe.
H&L
- Áh, itt vagy Harry. Ideje lenne hazajönnöd – szólalt meg egy álmodozó, női hang a férfi háta mögött. A szólított nem szólt egy szót sem.
- Kész az ebéd. – Harry még mindig nem reagált. A megemlékezés után rögtön a temetőbe jött, hogy egyedül lehessen Ginnyvel, mielőtt másnak is eszébe jut eljönni ide. Most is mesélt a sírnak, de csak a szél válaszolt.
A tavaszi Nap fénye megcsillant a fehér sírkövön. Lágy szellő mozgatta a fák zöld levelét. Csend volt, Harryéken kívül nem volt senki a temetőben, csak mélyen szunnyadó halottak.
Most is hozott a sírra egy nárciszt, kicserélte a tegnapit. A sírt díszítő élőnövények kissé kókadtak voltak, mivel az időjárás májushoz képest igen meleg volt, így Harry egy locsoló bűbájjal felfrissítette őket. Majd vetett még egy fájdalmas pillantást a sírra, és megfordult.
Luna szomorúsággal vegyült megértéssel nézett Harryre. Nem szólalt meg többet, csak finoman megfogta Harry kezét, és hazahoppanált vele. Tudta, hogy ma csak magányra vágyik a férfi, így nem bolygatta. Csendesen elköltötték az ebédet, majd hagyta, hogy Harry a szobájába meneküljön. Addig ő leszedte az asztalt, majd elfoglalta magát egy jó könyvvel a nappaliban. Biztosan valamelyik kedvenc, furcsa állatáról szólt, amely talán nem is létezett.
H&L
Ahogy teltek a napok, Harry egyre jobb kedvében volt. Igaz, még mindig kijárt a temetőbe, de már jókat beszélgettek a lánnyal, olykor sakkoztak, vagy együtt főzték az ebédet.
Luna érezte, hogy biztos úton halad, hogy megtörje a jeget a fiatal férfi körül.
Kezdte egyre jobban megkedvelni Harryt, habár tudta, időt kell adnia neki. Ha kitartó lesz, talán egyszer viszonzást talál.
Ron és Hermione a megemlékezés után pár nappal indultak nászútra, Párizsba, és egy hét múlva felejthetetlen élményekkel tértek haza.
- És felmásztunk az Eiffel-toronyba, öregem, nagyon magas, azt hiszem, tériszonyom van… És voltunk a Louvre-ban, megnéztük azt a híres festményt, hogy is hívják?
- Mona Lisa? – hallgatta barátja élménybeszámolóját Harry.
- Igen, az. Hát amilyen híres, olyan kicsi. Nem is gondoltam volna, hogy ekkora… Viszont tényleg minden irányból rád néz... Szerintem, meg van bűvölve, habár Hermione azt mondja, tuti, hogy mugli volt a festője.
Két fotellel arrébb Hermione áradozott Lunának, aki álmodozó mosollyal az arcán hallgatta barátnőjét.
- Olyan romantikus volt az egész. És Ron is megmakacsolta magát, és normálisan viselkedett. Bár összekaptunk kicsit a Mona Lisánál, mert ő váltig állította, hogy meg van bűvölve a kép, tudod, hogy minden irányból olyan, mintha rád nézne, de én tudom, hogy Leonardo mugli volt. De sikerült meggyőznöm – húzta ki magát a fiatal nő. Luna csak mosolygott.
- Voltunk a Notre Dame-nál is, Hermione elmesélte a púpos ember történetét. Volt valami Viktor Hugo, aki a Notre Dame-i toronyőrről írt, aki torzszülött volt.
- Quasimodo?
- Igen. Hermione áradozott róla, én csak viccesnek találtam.
- És kézen fogva sétálgattunk a Loire völgyében, olyan szép volt, Ron végre megmutatta a romantikus oldalát is – mosolygott rózsaszín arccal Hermione, Luna felkuncogott, ahogy elképzelte, amit a lány mesélt. – Végigmentünk a Champs-Élysées-n is, át a diadalív alatt.
- Hermione becipelt egy moziba is, megnéztünk egy francia filmet, persze használtuk a nyelv-bűbájt, hogy értsük, hát, cimbi, elég érdekes volt. Mondjuk, ezek legalább mozogtak, de annyira furcsa volt. Meg nagyon hangos. – Harry felkuncogott. Igaz Dursleyékkel sosem volt alkalma moziba menni, de tudta, hogy milyen hangosak a hangszórók körben, a teremben. – De a végére már élveztem.
- De a legjobb Disney Land volt, Párizs mellett! Annyira tele volt, sok színes akármivel, hogy majd’ bele szédültem. Először csak kapkodtam a fejem, azt se tudtam, hova nézzek! Voltak ilyen pörgő, forgó micsodák, én nem mertem rájuk felülni, mert már a látványuktól, ahogy mozogtak, is rosszul lettem, de Hermione azt mondta, bízzak benne, ő már ült rajtuk, és élvezni fogom. Így belementem, végül felültünk mindegyikre. Volt, amelyikre többször is. Az volt a kedvencem, ami magasról vízbe zuhant bele, szétfröcskölve a vizet, és tiszta nedvesek lettünk.
- Voltuk Disney Landbe is, Ront úgy kellett felcipelni a játékokra, de aztán annyira élvezte, sajnos az volt a kedvence, amitől csurom vizesek lettünk – grimaszolt egyet Hermione. – Jó volt újra felülni mindegyikre. Ron nem akarta elhinni, hogy nem varázslat tartja mindegyiket. És voltak beöltözött figurák, tudod, a mugli gyerek kedvenc meséiből szereplők, például Plútó, a sárga kutya, vagy Miki egér, a nagy fekete, gömbölyű fülű egér, és még sokan mások. Na, hát őket jó alaposan megbámulta, alig tudtam elrángatni onnan. Csak fagyival sikerült elcsábítanom tőlük, és leültünk egy padra. Istenem, hogy tud megenni öt gombóc fagyit! – sopánkodott álmodozó arccal Hermione, ahogy elmerült az emlékekben. – Persze, aztán kifaggatott, ki kicsoda, el kellett mesélnem neki egy csomó mugli mesét. Ha nem lett volna a fagyi, teljesen kiszárad a szám – nevetett fel.
- Elmentünk Versailles-ba is, ott van egy nagyon szép kastély, azt megnéztünk, sétálgattunk a kertben. Bár Ron nem nagyon akart eljönni, de meggyőztem, mert ott nem voltunk a szüleimmel, mikor Franciaországban nyaraltunk, mert arra már nem volt idő. De aztán tetszett neki, főleg a kertben a sok formára nyírt bokor és sok színes virág, meg a kastélyban a fegyvergyűjtemény.*
- Úgyhogy nagyon jó volt, és a hotelben kényelmes volt a franciaágy – kacsintott Ron Harryre. Erre már Harry se tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon. Nagyon régóta először.
- Ron, én felmegyek, kicsomagolok. Jössz? – állt fel Hermione, miután mindent elmesélt Lunának.
- Megyek, igen, fáradt vagyok. Úgyis befejeztem az élménybeszámolót. – Azzal mindketten elköszöntek, és felmentek a szobájukba.
- Úgy látom, nagyon élvezték a nászutat. Órák óta be nem áll a szájuk – mosolygott Luna Harryre.
- Igen. Kijárt már nekik, olyan soká tartott, mire egymásra találtak – mondta fájdalmas arccal Harry. Ez rá és Ginnyre is igaz volt. Csak ők már nem mehetnek nászútra. Megrázta magát. Nem szabad folyton ezen rágódnia. De aztán a fejébe ötlött egy másik sötét gondolat:
- Kíváncsi vagyok, mikor jelentik be, hogy elköltöznek.
Ez hamarabb bekövetkezett, mint bárki gondolta volna.
- Harry, beszélnünk kell – lépett oda Hermione egy hét múlva, egy délutánon barátjához, aki éppen a nappaliban olvasgatott. Mögötte ott állt Ron.
- Mondjátok. Mi ez a nagy komolyság?
- Találtam egy lakást kettőnknek – jelentette be Ron. A kertvárosban van, de nincs messze a belvárostól, csendes, és elég nagy kettőnknek, és van benne egy plusz szoba, ha később bővülne a család – mosolygott Hermionéra, aki megsimogatta kedvese kezét.
- Félre ne érts, mi szeretünk itt élni, nem akarunk elhagyni… – mentegetőzött Hermione.
- de a saját életeteket kell élnetek. Megértem. Tudom, hogy ettől nem szakad meg a barátságunk, és csak szorosabb lesz, ha nem vagyunk állandóan együtt – mosolygott bátorítóan rájuk Harry. Legalábbis próbált. Belül fájt neki, hogy nyolc, szorosan együtt töltött év után, elvállnak útjaik. Ugyanakkor tudta, hogy ennek így kell lennie. Ők most már egy pár, és megvan a magánéletük. Így hát, szomorúan, de megértő szemekkel nézte, ahogy barátai csomagoltak, költözködtek. Végleg kettesben maradt Lunával.
H&L
- Ginny, kérlek, gyere vissza a Szükség Szobájába! – kiáltott kedvese után Harry. Ő azonban nem hallgatott rá. Örült, hogy végre kiszabadulhatott, és belevethette magát a harc forgatagába. Utálta volna magát, ha csak ott ült volna, míg mások – köztük Harry – az életüket kockáztatják.
Harry remélte, hogy épségben visszakapja őt, így ahogy végeztek a Szobában, egyből a Nagyterembe rohant. Elkeseredett harc folyt, egy-egy ember egyszerre több halálfalóval is harcolt. Ron és Hermione azonnal csatlakoztak, míg ő egy-egy átok, vagy bűbáj közt, szemével Ginnyt kereste.
Végül meg is találta. Épp Bellatrix Lestrange-dzsel párbajozott, Deannel és Lunával együtt. Harry épp be akart avatkozni, amikor két átok között Bella is meglendítette pálcáját, egy zöld fénycsóvát indítva útjára. Harry mintha lassítva nézte volna, ahogy a zöld fénycsóva Ginny oldalának ütközik, ahogy az ki akart térni útjából. Arcán meglepődöttség ült, ahogy összeesett. Többé nem mozdult.
Egyszerre két gyilkos átok repült a nő felé, két felbőszült embertől, két irányból. Az egyik Mrs. Weasleyé volt, aki Ginny sikolyára fordult oda, a másik a terem másik végéből Harry pálcájából indult, az ő kétségbeesett kiáltása kísérte. Bella hisztérikusan felnevetett, de csak egy pillanatra: többre nem maradt ideje, mert mindkét átok eltalálta. Rögtön eldőlt. A lány gyilkosa halott volt.
- Harry! Harry! Ébredj! – pofozgatta valaki az említettet. Harry kinyitotta szemét, de nem látott semmit. Kitapogatta a szemüvegét, és orrára csúsztatta. Lunát fókuszálta be, aki aggódó arccal ült mellette. Lenézett magára. Teste verejtékben fürdött. Takarója rácsavarodott.
- Megint azt álmodtad? – kérdezte aggódva barátnője.
- Igen. Mióta Ronék elköltöztek, újra előjöttek a rémálmok.
- Sajnálom – Luna csak ennyit mondott, de ez is elég volt. Harry most vette észre a lány foltos ruháját.
- Te mit csinálsz, hogy csupa festék vagy?
- Festegetek – válaszolta álmatag arccal.
- Éjnek idején?
- Ilyenkor van kedvem hozzá.
- Megnézhetem? – kérdezte kíváncsian Harry.
- Persze, gyere csak. – Harry követte a lányt a szobájába. Meghökkenve lépett be. A falon hasonló festményt látott, mint anno a lány szobájában. Most hiányzott a képről Neville és Ginny, gondolta, hogy nem akarja őt a lányra emlékeztetni. Ron és Hermione egymás mellett álltak, Ron karja, Hermione vállán volt. Harry Ron mellett állt, de még nem volt kész teljesen. Itt is megjelentek az arany láncok: BarátokBarátokBarátok…
Harry ámulva nézte a képet. Nem gondolta volna, hogy még meg tud lepődni valamin Luna Lovegooddal kapcsolatban, de tévedett. Majd elmosolyodott és megszólalt:
- Innen mellőlem, még hiányzik valaki.
- Kire gondolsz?
- Rád – mosolygott rá Harry. Nagyon régóta ez volt az első, igazi és őszinte mosoly az arcán. – Hisz te is a barátom vagy. Akkor lesz teljes a kép, ha te is rajta leszel. Illetve Neville-nek is itt a helye.
- Őt nincs szívem felrajzolni – komorodott el Luna. - Már nincs köztünk, és nem bírnám, ha a fal emlékeztetne rá.
- Értem. Szívesen felajánlanám, hogy téged felfestelek, de sajnos nincs kézügyességem. De kérlek, te sem hiányozhatsz a falról.
- Ha szeretnéd… - mosolygott rá boldogan Luna. Azzal Harry letelepedett Luna ágyára, és nézte, ahogyan a lány az ő alakját festi fel a falra.
H&L
Teltek a napok, és Harry és Luna egyre több időt töltöttek együtt. Esténként Harry nézte, ahogy a nő a falat festi. Néha beszélgettek, máskor tökéletes csendben voltak. Harry azt tapasztalta, hogy ilyenkor igaz, hogy későn kerül ágyba, de sokkal jobban alszik. A rémálmok lassan eltűntek, és már egyre kevesebbet marcangolta magát Ginny halálával is. Igaz, még mindig minden nap kijárt a temetőbe, virágot vinni, eltöltött kedvese sírjánál egy fél órát, de már csak ezen alkalmakkor gondolt a lányra. Az a napi fél óra a lányé volt, de a nap többi részében Harry igyekezett élni az életét. Megpróbált tovább lépni, és ebben Luna nagy segítségére volt.
Eltelt két hónap, és eljött a július. Annak is a vége. Közelgett Harry szülinapja. Luna meglepetés-bulit tervezett neki. Beszervezte az egész Weasley családot, Hermionéval, és Lupint Tonksszal. Mindenkinek volt valami feladata. Ron elcsalta Harryt július 31-én délelőtt, míg Hermione és Luna szervezték a bulit. Mrs. Weasley egész nap sütött-főzött, ünnepi ebédet, és Hermionéval sütöttek egy szülinapi tortát. Az ikrek feleltek a szórakozásért: telerakták a házat legújabb termékeikkel, több beltéri tűzijátékot is elhelyeztek. Lupin és Tonks a meglepetés vendégek voltak, és Dumbledore is megígérte, hogy benéz este. Bill és Fleur voltak a bevásárlók, Charlie pedig ott segített, ahol tudott. Mr. Weasley és Percy kivonta magát a munka alól, mert ők dolgoztak.
Ron elcsalta Harryt, mondván töltsenek együtt egy délelőttöt Ronéknál. Jól szórakoztak, régóta nem volt kettesben a két jó barát. Harry nem is sejtette, mi folyik a háta mögött. Így annál nagyobb volt a meglepetés, mikor dél körül hazamentek. Mikor beléptek a konyhába, mindenki egyszerre kiáltotta el magát: MEGLEPETÉS! Majd minden oldalról, boldog szülinapot köszöntések hangzottak fel. Ezt hirdette a falra erősített szalag is: BOLDOG 18. SZÜLETÉSNAPOT, HARRY! Harry teljesen meghatódott, percekig nem is tudott mit mondani, végül kinyögte, hogy:
- Köszönöm. Igazán nem kellett volna. És ti mind benne voltatok…
- Igazából Luna ötlete volt – szólalt meg Hermione. Harry a lányra nézett sugárzó arccal. Határozottan kezdte megkedvelni a lányt.
- Együnk! – indítványozta természetesen Ron. Mrs. Weasley a lányok által szépen megterített asztalra lebegtette az ünnepi ebédet. Percekig csak az evőeszköz csörgését lehetett hallani, és a jól eső morgásokat. Mindenki tömte magát a finom ebédekkel. Mikor már mindenki majdnem tele volt, Mrs. Weasley belebegtette Harry csoki tortáját. Azon is hirdette egy fehér mázból készült felirat Harry szülinapját. Egy 18-at formázó gyertya égett rajta.
- Fújd el!
- Kívánj valamit! – Harry engedelmeskedett. Behunyta szemét, és kívánt, majd elfújta a gyertyákat. Elfújta volna, ha azok nem az ikrektől származtak volna.
- Hajrá Harry! – kurjantotta Fred.
- Próbálkozz, nem elfújhatatlan, csak trükkös! – kiáltotta pajkos szemekkel George. Harmadik fújásra el is aludt, majd felszelték a tortát, és mindenki elfogyasztotta a magáét. A székekben lecsúszott, teljesen hátradőlt alakok jelezték, hogy mindenki tele van.
A délutánt ünnepléssel, Harry ajándékbontogatással töltötte. Sok hasznos, szép ajándékot kapott, ha valaki megkérdezte volna, mit kapott, percekig sorolta volna ajándékait.
De a nap tartogatott még meglepetéseket. Később érkezett meg Lupin és Tonks, a kis Teddyvel, Harry nagyon örült nekik. Este, pedig szinte egyszerre érkezett Percy az apjával és a Roxfort igazgatója Hagriddel. Harry olyan boldog volt, mint talán még soha. A csata óta először látták igazán szélesen, boldogan mosolyogni. Ezt persze mindenki észrevette, és boldogok voltak, hogy így látták Harryt. Ez volt az ő nagy családja. Végül neki is megadatott, hogy családja legyen. Ezek az emberek mind egytől-egyig szerették őt. És nagyon jó érzés volt szeretve lenni.
De Ron és Hermione ajándéka mégiscsak említésre méltó volt. Egy boríték volt csupán. Harry kíváncsisággal az arcán nyitotta ki. Két jegy csusszant a kezébe.
- Ez mi? – kérdezte.
- Hermione ötlete volt. Ez két jegy, a most nyílt Magic Aqua Parkba. Hermione azt mondja, hogy van ilyen a mugliknál is, csak az varázsmentes.
- Csúszdapark. Engem sose vittek el Dursleyék. És ez mágikus?
- Igen, meg vannak bűvölve a csúszdák, de hasonlít a muglikéhoz. Jó móka lesz. – mosolygott Hermione. Harry nagyon örült neki, izgatottan várta a dolgot. – Nekünk is van két jegyünk.
- És a másik jegy? – kérdezte megilletődve Harry.
- Gondoltuk hátha szeretnél valakit magaddal hozni. Annak adod, akinek szeretnéd. – mosolygott Hermione, majd alig láthatóan Lunára kacsintott, aki erre elmosolyodott. Harry elgondolkozott egy pillanatra, majd arca felderült és megfordult.
- Luna? Mit szólsz hozzá? Van kedved velünk jönni?
- Igen - válaszolta boldogan a lány. Persze, hogy szívesen megy velük, hisz olyan izgalmas lesz! És már régóta tetszik neki Harry…
Az ünneplés folytatódott, de ahogy sötétedett lassan kezdtek elszivárogni az emberek. Először Lupinék, mondván Teddynek aludnia kell. Aztán Dumbledore-nak kellett visszatérnie az iskolába, és Hagrid is vele tartott. Majd Fleur és Bill is távozott. Legutoljára Weasleyék mentek el, Ron és Hermione késő estig maradtak. Mindenki megölelte az ünnepeltet és átadták még egyszer jókívánságaikat. Hermione és Luna néhány jól irányzott bűbájjal összetakarítottak, míg Harry és Ron leültek beszélgetni.
- És milyen Lunával lakni? – kérdezte Ron, mindentudó tekintettel.
- Jól elvagyunk, tudjuk, hogy mikor ne zavarjuk a másikat. És emlékszel a festményre a szobájában? – kérdezte lelkesen.
- Az életnagyságú arcképek rólunk?
- Igen. Most nem csak arcképek vannak hármunkról, hanem egész alakos képek. Mondtam, hogy negyediknek fesse oda magát. Esténként azzal szoktunk szórakozni, hogy ő fest, én meg nézem, és kritizálom – mosolygott Harry.
- Akkor jól megvagytok. Most már értem, miért neki adtad a jegyet – vigyorgott.
- Csak olyan magától értetődő volt. Csak nem adhattam Dumbledore-nak! – nevetett felszabadultan.
- Az már igaz! Képzeld már el, Lila fürdőnadrágba, összegumizott szakállal és úszósapka alól kilógó fehér hajjal! – nevetett hisztérikusan Ron, hozzá csatlakozott Harry is. Tényleg abszurd volt az ötlet.
- Örülök, hogy téged hívott el Harry. Olyan aranyosak lennétek együtt – mondta Hermione a konyhában.
- Igen, én is szívesen vagyok vele. – mosolygott Luna.
- És mondd, van fürdőruhád?
- Kiskorom óta nem volt rajtam.
- Akkor holnap elmegyünk vásárolni! Jól kell kinéznünk a fiúk előtt – nevetett Hermione. A nappali felől nagy nevetés hallatszott. A lányok meglepődve látták, hogy a két fiú fetreng a nevetéstől. Visszatért a régi Harry.
- Hát ti meg min nevettek – kérdezte kíváncsian Hermione.
- Nem érdekes. Mikor megyünk az fürdeni? – tudakolta meg levegő után kapkodva Ron.
- Holnap vásárolni megyünk – jelentette be Luna.
- De utána bármelyik nap mehetünk – folytatta Hermione. Végül megállapodtak a legközelebbi időpontban, a holnaputánban.
Éjfélre már csak ketten voltak. Ma valahogy nem volt kedvük festegetni, így mindketten egyből aludni tértek. Egyiküket sem kellett altatni.
Utolsó kommentek