Ajándékozott: LordDracul

Figyelmeztetés: SLASH

Leírás: „Harry/Draco; Szilveszteri buli után takarítás másnaposan Piton felügyeletével; happy end”
Jellemzők: AU (és talán OOC karakterek)

Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.  

Minden nap egy-két ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. egy hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a „leleplező” listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.  

Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.  

A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem „építő jellegű” kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.

 A blogot úgy választottuk, hogy regisztráció nélkül is lehessen kommentet küldeni, de a blog szerkesztői néhány hete úgy döntöttek keresztbe tesznek nekünk, és kötelezővé tették a regisztrációt. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).  

A blogszerkesztők újítása miatt sajnos az a lehetőség is elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáljuk úgy áthidalni, hogy regisztrálunk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, e-mailben elküldjük az hozzá tartozó adatokat, és így bárki válaszolhat „névtelenül” is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.

  Jó olvasást!

Buli után a takarítás

Draco úgy érezte, forog vele az egész átkozott szoba, ahogy térdre ereszkedve az apró szilánkokat kezdte felszedegetni az ágya mellől. Égett a gyomra, hasogatott a feje és még a saját kezeit is csak homályosan látta. Most csak egyetlen dolgot szeretett volna: aludni.
Piton ellenben nagyon is ébernek látszott. Úgy tűnt, ő nem örült annyira éjjel az új év beköszöntének, mint a végzősök. Igazából Dracónak még azt is nehezére esett elképzelnie, hogy a professzor színes szalagok közt táncolva mosolyog, hát még valami olyasmit, hogy a férfi vidáman koccint szilveszter éjjel egy új, szebb folytatásra.

- A másik oldalon is! – intett pálcájával a fiú háta mögé. Draco arca egy pillanat alatt vált lángvörössé, mikor meglátta a Piton cipőjétől alig néhány centire heverő alsónadrágot.

- Valami gond van? – eresztette le a pálcáját a férfi türelmetlenül sóhajtva. – Ismered a mondást, nem? Aki éjjel legény…
- Az nappal egy kretén – motyogta a szőnyeg morzsáinak Draco, majd egy-két műköhögés között elsuttogott invitóval magához hívta a ruhadarabot és kapkodva a zsebébe gyűrte. – Pocsékul érzem magam. Nem lehetne, hogy alszom egy órát és majd után foly…

- Az ágy alatt is! – mordult rá házvezető tanára. Draco keze megremegett, ahogy felhajtotta a lepedő szélét. Pitonnak pedig több volt, mint gyanús, hogy a fiú hirtelen felpattant és a szoba másik felébe menekülve a szanaszét heverő papírtányérokat és szőnyegbe tiport muffinokat kezdte gyűjtögetni.

- Rejtegetsz valamit, Malfoy? – lépett a férfi az ágy mellé.
- Nem, dehogyis! – rázta a fejét Draco kétségbeesetten. - Honnan veszi?
- Nem is tudom. Vajon honnan? Mit tartasz az ágyad alatt?

A fiú tekintete az ajtó és a professzor között cikázott. Az azonnali menekülés gondolata túlontúl csábító volt.

- Tényleg semmit… - motyogta ártatlan képpel, a tarkóját masszírozva közben.

A professzor a homlokát ráncolva ismét maga elé emelte a pálcáját és egyenesen Draco ágyának szegezte.

- Ez esetben gondolom nem bánod, ha a biztonság kedvéért magam ellenő…

- Ne! Várjon! – ugrott Draco a férfi pálcát tartó keze elé.

- Nocsak – húzta el a száját Piton. – Mégis mire?

A szőke egy fiú egy lemondó sóhajjal az ágy végébe rántotta jégsárkány mintás takaróját, majd fájdalmasan ropogó térdekkel leguggolt.

- Gyere elő! – suttogta alig hallhatóan.

Piton felvont szemöldökkel figyelte Harry Pottert, aki kábán mosolyogva és mindösszesen egy zoknit viselve – azt is csak a bal lábán –, kócos haját igazgatva kimászott az ágy alól, hogy aztán egy „Jó reggelt”-tel és egy bódult mosollyal köszöntse elképedt házvezető tanárát.

- Elárulná, mit keresett ott, Mr Potter? – A kérdésre Harry először csak elnevette magát, de Piton döbbenetből haragba torzult arca láttán igyekezett megjátszani a komoly diákot.

- Keresem a ruháimat, tanár úr… Tudja, tegnap éjjel elvesztek, és én…

- Hallgasson, Potter, és öltözzön fel! Aztán igyanak egy jó erős kávét és szedjék össze magukat! Fél óra múlva visszajövök, és miután befejezik a takarítást, túlesünk egy igen komoly beszélgetésen is.

- Te hülye barom! – Miután Piton kiviharzott a hálóteremből, Draco ingerülten az ágyra lökte barátját. – Nem tudtad volna befogni? De legalább ne vigyorogtál volna, mint egy idióta!

- Nyugi már, mitől félsz? Valamikor úgyis meg kellett tudnia. És mi a legjobb alkalom, ha nem az év első napja. Nem igaz? Így legalább tiszta lappal indulunk. Titkok nélkül. Nem is örülsz? – Harry felült, majd az ágy mellett álldogáló fiú dereka köré fonta karjait. Draco makacsul kibámult az ablakon, és igyekezett nem észrevenni, ahogy barátja gombolni kezdi az ingjét. Ám ahogy a jeges ujjak a mellkasára siklottak, egy pillanat alatt magához tért az édes kábulatból.

- Hagyj most, jó? – fejtette le magáról Harry kezeit. - Nem ezért hagyott itt minket a drága jó apád, hanem, hogy felöltözz, és aztán eltakarítsuk a tegnapi mocskot. A kávé pedig a mai nap legjobb ötlete. Rohadtul fáj a fejem.

- Nem az apám… - vetette oda Harry morcosan, majd végre elengedte barátját, és a fiú ruhásszekrényéhez sétált.

- De azért elvette feleségül az anyád.
- Attól még nem lesz az apám. Az oké, hogy meleg vagy Draco, de azért tudhatnád, hogy mi kell ahhoz, hogy valaki apa és anya legyen. – Harry háttal állt Dracónak, és találomra kivett a fiú szekrényéből egy nadrágot és egy inget. – Nem láttad a zoknim?

- De igen. Mellesleg szolgáld csak ki magad – bökött saját ruháira a szőke fiú, amiket Harry már lelkesen magára is kapkodott.

- Szóval, hol a zoknim párja?

- Éjjel kidobtad a toronyból, nem emlékszel? Előtte tízszeresére növesztetted, megtöltötted Csikócsőr potyadékával, aztán meggyújtottad és a lent táncoló griffendélesek közé lőtted. Csodás volt, mondhatom – fintorogta Draco.

Harry barátjára mosolygott, aztán csak megpaskolta maga mellett a takarót. Draco a szemét forgatva mellé ült, majd egy fáradt nyögéssel ellökte magától a másik fiút, mikor az egy elsuttogott „Boldog új évet!” után a fülcimpájába harapott.

- Nem vagyok jól. Mintha valaki belülről kalapálná az agyam… Vigyél a gyengélkedőre, Harry…

- Ne nyüszíts már! Csak másnapos vagy. Na gyere, megmasszírozlak. – Harry törökülésben elhelyezkedett az ágy végében. Draco először gyanakodva végigmérte őt, majd az egyre erősebben belényilalló fájdalom legyőzte és megadta magát: nagyot sóhajtva barátja ölébe hajtotta a fejét.

- A rohadt életbe, haldoklom – nyögött fel a fiú, mikor Harry ujjai a szőke tincsekkel kezdtek játszani.

- Ennyire nem bírod az italt?

- Ezek szerint…

- Nézd a jó oldalát: ideje volt már elveszítened a részeg-szüzességedet, nem igaz?

- Most csak segíts, jó? Még van – Draco itt az éjjeli szekrényén álló órára pislogott – tizenöt percünk, míg visszajön az apád… Izé… úgy értem, Piton.

- Rendben – Harry fejjel lefelé a szürke szemekbe pislogott, majd röpke csókot lehelt a fiú ajkaira.
- Mit szólnál, ha…?

- Nem, Harry. Bizonyított tény, hogy a szex nem jó fejfájás-csillapító.

- Jó. Gondoltam – húzta el a száját szomorkásan a szemüveges fiú.

- Csak masszírozz, oké? Ha már leitattál…

- Oké.

Percekig tartó csend telepedett rájuk. Draco lehunyta a szemét, és a metsző fájdalmat figyelmen kívül hagyva megpróbált csak Harry simogatóan ölelő ujjaira koncentrálni.

- Mmmm.
- Jól esik?
- Hmm-mmm – fészkelődött tovább Draco. – Harry?

- Igen?

- Tegnap éjjel… a koccintás előtt… Szóval… emlékszel, hogy miről beszélgettünk?

- Az az utolsó emlékem tegnapról, hogy hajnalban összetoltuk az ágyainkat. Meg hogy indián zene szólt és a fenekemre akartál festeni egy sárkányt… Aztán… Tényleg, mi volt azután?

- Hát… - ült fel Draco vigyorogva, majd hirtelen felpattant, magával húzva Harryt is. Egy pillanatig még szédelgett és barátja mellkasának dőlve várta, hogy enyhüljön az émelygés, majd Harry övcsatjáért nyúlt.
- Mégis szeretnéd? – A szemüveges fiú reménykedve megszorította barátja csuklóit. Draco nevetve megrázta a fejét, majd a tükörhöz sétált barátjával.
- Mit akarsz?

- Csak… nézd meg a sárkányod!

- Mi a… - Harry kapkodva letolta a nadrágját, majd nevetségesen pucsítva közben a tükör felé billentette szebbik felét. – Basszus, ez ugye nagyon hamar lejön?

- Az attól függ, mennyit koptatod – kacsintott rá a tükörben Draco, majd játékosan végig is simította az aranyszínű állatot.

Perselus Piton pedig épp ezt a pillanatot választotta, hogy egy-egy - a fiúknak szánt - vödörrel a karján a helyiségbe lépjen. Egy pillanatig elidőzött a különös hármason, majd egy torokköszörüléssel jelezte jelenlétét.

Draco jött zavarba Harry helyett is, hiszen míg a fekete hajú megint csak vigyorgott, addig ő megpróbálta visszaráncigálni barátjára a nadrágot, saját magával takarva közben a fiút.

- Látom, lassan sikerül felöltöznie, Mr Potter. Igazán nagylelkű a barátjától, hogy segít magának. Reméljük, ilyen odaadó lesz akkor is, mikor a padlót kell súrolniuk.

A fiúk elé pakolta a vödröket, majd adott nekik egy-egy ócska rongyot és egy flakon bizarr, zöldszínű masszát is.
- Mivel én vagyok a házvezetőjük, így természetesen nekem jut az a megtisztelő és örömteli feladat is, hogy teljes kényelemben figyeljem a munkálkodásukat. Egy órát kapnak, hogy a hálótermük úgy nézzen ki, mint huszonnégy órával ezelőtt. Minden plusz perc mínusz tíz pont levonást jelent a házuktól.

- Mi ez? Gőtenyál? – forgatta Harry a mocsárszínű folyadékot tartalmazó üveget.
- Úgy hívják Potter, hogy tisztítószer. Felezzék el szépen és lássanak munkához végre! Már két percet elvesztegettek.

- Na jó, add ide – kapta ki a kezéből Draco. – Én sem vagyok ennek a mestere, de nem lehet olyan súlyos dolog, mint amilyennek elképzeljük. Te inkább szedd össze szilánkokat és húzz tiszta ágyneműt, oké? Én meg nekiesem ennek a nyomorult padlónak.
Harry vállat vont, majd felkapta vödrét és munkához látott.

¤-¤-¤-¤

- Mi volt a sárkány után? – súgta neki néhány perccel később Harry, mikor a szemetek begyűjtése után csatlakozott barátjához a padló suvickolásban.

- Hogy érted?
- Azt kérdezted, emlékszem-e valamire a koccintás előttről. Merthogy valamiről beszéltünk. Mi volt az?
Draco zavartan elfordult, de Harry még így is látni vélte, hogy a fiú elpirult.

- Ha nem emlékszel, akkor biztos nem is gondoltad komolyan… Inkább hagyjuk, jó? – legyintett a szőke fiú.

- Nem azért nem emlékszem, mert nem szeretnék, hanem mert a rumos sör tegnap éjjel kicsit több volt, mint elég. Szeretném, ha elmesélnéd, hogy miről volt szó!

- A fecsegést, azt ajánlom, halassza későbbre, Mr Potter. Már csak nyolc percük maradt, és a mennyezethez tapadt narglikat kétlem, hogy sikerül ennyi idő alatt eltávolítaniuk.

- Mondd már el, Draco! – faggatózott tovább Harry zavartalanul.

- Hát jó – suttogta a fiú. Megragadta Harry karját, hogy közelebb húzza magához. – Először megkérdezted, hogy mennyire szeretlek, aztán meg azt, hogy mik a terveim a RAVASZ után.

- Mire te?

- Mire én… – Draco nagyot nyelt és végre Harry szemébe nézett. – Mire azt mondtam, hogy nagyon szeretlek, és hogy egyelőre fogalmam sincs, mi lesz még velem. Te pedig azt, hogy akkor van egy javaslatod…

- Igen? – hajolt hozzá közelebb Harry, figyelmen kívül hagyva Piton „Már csak négy perc, fiúk” kezdetű mondatát.
- Arról beszéltél, hogy összeköltözhetnénk, és ha Lily, vagyis az anyád beleegyezik, akkor tarthatnánk egy nem hivatalos, de majdnem esküvőszerű dolgot, persze csak azután, hogy feldolgozta, hogy te és én, szóval, hogy mi ketten együtt vagyunk és… - Draco hirtelen elhallgatott, mikor észrevette, hogy Harry mosolyog.

- Most meg mi van? – kérdezte zavartan.

- Semmi, csak… Jó volt újra hallani.

- Ó, te dög – csapott a tarkójára Draco.

- Két perc fiúk, és a narglik egyre csak nyüzsögnek…

- Tudsz jó átkot, ugye, Harry?

- Naná. Anyu rendmániás. Sordes menda – szúrta közbe Harry egy hanyag intéssel kísérve, mire pálcája végéből apró szárnyas lények tűntek elő és anélkül, hogy bármilyen utasítást adott volna nekik hozzáláttak a narglik begyűjtéséhez.

- Potter, ugye tudod, hogy a varázslat használatért máris levontam tíz pontot?

A fiú vállat vont, majd mostohaapjával mit sem törődve vigyorogva Draco vállára csúsztatta a kezeit.

- Azt ajánlom, fékezzétek magatokat a jelenlétemben, különben kénytelen leszek ezért a magatartásért is pontokat levonni.
Majd a kviddiccsel behozzuk – gondolta Harry.

- Figyelj, Draco…

- Hm?
- Ha szerinted ő nekem az apám, akkor neked az apósod lesz… Ugye tisztában vagy ezzel?

A szőke fiú csak a szemét forgatta, majd az ingjénél fogva magához húzta Harryt a ’98-as év első csókjára.

Vége