Ajándékozott: Susan Merope Denem
Korhatár: Szerintem nincs. :-)
Figyelmeztetések: Draco x Harry
Leírás: Harry egy véletlen folytán kénytelen Dracoval egy fedél alatt lakni. Ez még nem is lenne olyan borzalmas, de valaki úgy dönt, összeboronálja kettejüket.
Kívánság: Egy Drarry. Olyan kis fluffos, lehet benne akció, feszültség... És mindenképpen happy end! (Mégegy fontos dolog: Ha kérdetem legyen Draco az aki irányít :D).

Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.  

Minden nap egy-két ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. egy hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a „leleplező” listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.  

Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.  

A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem „építő jellegű” kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.

 A blogot úgy választottuk, hogy regisztráció nélkül is lehessen kommentet küldeni, de a blog szerkesztői néhány hete úgy döntöttek keresztbe tesznek nekünk, és kötelezővé tették a regisztrációt. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).  

A blogszerkesztők újítása miatt sajnos az a lehetőség is elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáljuk úgy áthidalni, hogy regisztrálunk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, e-mailben elküldjük az hozzá tartozó adatokat, és így bárki válaszolhat „névtelenül” is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.

  Jó olvasást!

Rémálomból szerelem

Az én becses nevem Harry Potter és éppen a pokol legveszedelmesebb bugyra felé tartok, a Malfoy házba… Szerencsétlenségemre náluk kell vendégeskednem a nyári szünet alatt. Azt kérded, hogy történhetett ez? Hát akkor elmagyarázom. Mivel Dumbledore professzor éppen üzleti úton van, az a kis genya Piton intézi az iskola dolgait. Dursleyék ki akartak velem szúrni, úgyhogy elhúztak nyaralni, valahova Szibériába… Ami azt illeti, maradhatnának is ott… Lényeg a lényeg, az a szemét Piton nem engedélyezte, hogy Ronéknál töltsem a szünetet. Elküldött a kis kedvencéhez, hogy ezzel is pokollá tegye az életem. Mondhatni nagyon örültem neki, de tenni nem tehettem ellenne semmit. Bánatosam köszöntem el hazafelé induló barátaimtól, majd én is megindultam a legborzalmasabb helyre, ahová csak küldhettek.

A ház csengőjét megnyomva már éreztem a hátamon felkúszó hideget. Draco nyitott ajtót. Ugyanazzal a fölényes mosollyal nézett rám, mint mindig.

- Hello – köszöntem oda neki.

- Hello.

Csak ennyit mondott, majd félreállt, hogy bemehessek. Már épp léptem volna át a küszöböt, amikor kigáncsolt. De naiv is vagyok… Ugye nem gondoltam komolyan hogy ez ilyen könnyen fog menni? Felkapartam magam a földről és inkább tovább mentem. Draco nemsokára elém lépett és mutatta az utat. A nappaliba lépve Luciusszal és Narcisszaval találtam szemben magam. Lucius csak mogorván méregetett, de Narcissa kedvesen mosolygott, amin igencsak meglepődtem.

– Isten hozott, ifjú Potter.

– Vagy inkább Piton – motyogtam magamban.

– Mondtál valamit? – kérdezte Lucius, egyik szemöldökét felvonva.

– Nem dehogy.

– Hát persze, hogy nem mondtál semmit. Mindegy, nem lényeges. Narcissa, kérlek mutasd az ifjú úrnak a vendégszobát.

Pár perccel később már a szobámban pakoltam, már ha azt a kis lyukat, amit kaptam, lehet szobának nevezni. Nem volt sok cuccom a többségét a dolgaimnak inkább Ronnál hagytam megőrzésre. Narcissa jött szólni, hogy vacsora van. Meg is lepődtem, hogy egyáltalán adnak nekem enni. Fel voltam készülve a legrosszabbra. Az étkezés csendben telt. Ezután Draco és az apja elvonultak. Narcissa még mindig kedvesen mosolygott rám és ezt én nem tudtam hova tenni.

– Segíthetek mosogatni? – kérdeztem jobb híján.

– Harry te itt vendég vagy, nem kell segítened.

Hát ezen aztán igazán meglepődtem.

– De én szeretnék. – Úristen hogy mondhattam ilyet?

– Hát ha ennyire akarod, akkor gyere csak ide és törölgess légy szíves.

Mosogatás közben egész jót beszélgettünk. Lefekvésnél már nem is éreztem magam olyan magányosan, ebben a nyomasztó házban.

Másnap reggel későn keltem. Mire leértem a konyhába, már mindenki megreggelizett. Lucius tett is rám egy megjegyzést, miszerint nem vagyok tisztában a tisztelet fogalmával és visszaélek a vendégszeretetükkel. Hát mondhatom fene nagy ez a vendégszeretet… Inkább nem foglalkoztam az elhangzottakkal.

– Jó reggelt Narcissa! – Fordultam felé egy mosollyal.

– Jó reggelt Harry! – Ő is visszamosolygott.

Tudtam, hogy ettől a két Malfoy a plafonon lesz, ezért egy jó mosolyogtam magamban. Fújtatva ki is vonultak a nappaliba, villódzó szemeket meresztve újonnan szerzett pártfogómra.

– Jól kiszúrtál velük. – Jegyezte meg Narcissa.

– Úgy gondolod? – kérdeztem vigyorogva, majd egy jót nevettünk.

– Nem hittem volna, hogy te kedvelsz engem – mondtam érdeklődő pillantást vetve rá.

– Hát az ilyen dolgokat titokban kell tartani az embernek, ha olyan körökben mozog, mint én.

– Azt hiszem, igazad van.

Ezek után egész nap Narcisszaval voltam. Megismertem és annyira nem rossz ember, mint gondoltam. Sokat beszélgettünk mesélt nekem Draco gyerekkoráról is.

– Képzeld egyszer a fejére borított egy egész üst bájitalt, amitől óriásiak lettek a fülei és nőtt egy gomba a fején. Három hét kellett hozzá, hogy megtaláljuk az ellenszert.

– Ezt nem gondoltam volna róla. – Ezen nevettünk már vagy két perce, mikor valaki megszólalt.

– Na ebből elég legyen! Nem azért van itt ez a Potter gyerek, hogy rólam hallgasson meséket. Főleg nem tőled!

Draco mérgesen fújtatva állt mögöttünk. Én még mindig mosolyogtam az előbbi sztori hatására, mire nekem ugrott.

– Ne vigyorogj te kis vakarcs!

– Ha ilyen itt a vendégszeretet, akkor nincs is okom rá – mondtam két ütés között.

Varázspálca híján, a földön hemperegve ütöttük, vágtuk egymást. Egy tíz perces iszapbirkózás után Narcissa választott szét minket. Beparancsolt mindkettőnket a házba, majd ránk zárta a fürdőszoba ajtaját.

– Most pedig szépen megmosakodtok. Addig nem jöhettek ki, amíg mindketten tiszták nem vagytok!

– Narcissa ne csináld! Eddig azt hittem, te a barátom vagy! – kiabáltam ki neki kétségbeesetten.

– Az is vagyok. Ezért egyszer még hálás leszel nekem, majd meglátod.

Draco nem szólt semmit, inkább elkezdett megszabadulni a ruháitól.

– Most meg mit csinálsz? – kérdeztem fennhangon.

– Addig nem mehetünk ki, amíg tiszták nem vagyunk, és én nem szeretnék itt éjszakázni. Főleg nem veled!

– Ez igaz.

Megadtam magam és inkább én is elkezdtem vetkőzni. Már majdnem kész voltam, de a látvány megakasztott. Nem tudom miért, de Draco márvány színű mellkasának látványa hirtelen érdekes, zavarba ejtő dolgokat juttatott eszembe. Úgy pirultam, mint a paradicsom. Gyorsan el akartam fordulni, mire bevertem a fejem az ajtóba.

– Mit művelsz te idióta? – Szólt oda Draco a zuhany alól.

– Semmit. Igazán semmit.

Ezek után amennyire csak lehetett, kerültem a szemkontaktust, meg azt, hogy egyáltalán ránézzek. Gondolatban vagy ezerszer fejbe vágtam magam, hogy ilyesmi az eszembe jut egyáltalán. Mikor én kerültem sorra a fal felé fordulva gyorsan letusoltam, majd még annál is gyorsabban kezdtem szárítkozni és magamra rángatni a ruhadarabjaimat.

– Hé! – kiabált ki kedvenc rabtársam – Készen vagyunk, kiengedhetsz minket!

– Jól van, jövök már. Nem kell ordibálni.

Narcissa fancsali képpel nyitotta ki az ajtót. Nem tudtam mire vélni viselkedését, ami ilyen hirtelen változott meg. Ezek után nem történt sok minden, egy pár csípős megjegyzést leszámítva, amiknek persze én voltam a céltáblája.

Este a szobámban elmélkedtem, amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó. Annyira sötét volt, hogy nem láttam ki jön be. Alvást színlelve feküdtem az ágyon. A látogató már ott járt az ágyamnál, ezt a csikorgó parketta jelezte. Aztán egyszer csak annyit éreztem, hogy valaki megcsókol. Amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan tűnt is el. Nem tudtam mire vélni a történteket, nem volt a házban egy számításba vehető személy sem. Ám mikor erre gondoltam, énem egy része mintha reménykedett volna abban, hogy esetleg Draco volt az. Erre gondolva újból elpirultam és furcsábbnál furcsább gondolatok lettek a fejemben. Így aludtam el.

Másnap reggel izzadtan, zihálva ébredtem. Uram isten! Csak ennyit tudtam gondolni. Mi a fenét álmodtam? Hogy Draco meg én… Még belegondolni is őrültség, meg az is hogy ez az eszembe jutott.

Az álom miatt viszonylag korán ébredtem, így én voltam az első a konyhában. Mivel nem akartam illetlen lenni, nem álltam neki egyedül reggelizni. Azt meg leshetik, hogy nekik is csinálni fogok!

Narcissa a nap folyamán még mindig furcsán viselkedett. Azt gondoltam, valamit biztosan forral a fejében. Csodálkoztam, hogy még nekem sem mondja el. Azt szerencsére hamarabb rájöttem, mint gondoltam volna. Bár ezt csak utólag merem kijelenteni.

Éppen segítettem Narcisszának, amikor Draco megjelent a földszinten. Narcissa erre elmosolyodott és felküldött a padlásra egy adag kacattal. Nem sokkal utánam Draco is megérkezett fancsali képet vágva. Nem nagyon van ínyére, ha munkára fogják. Mire lepakoltunk már csak azt hallottuk, hogy kattan a zár. Na ne! Két nap alatt kétszer zár be minket?

– Most meg mit követtünk el? – kérdeztem, megelőzve feltételezett tettestársamat.

Semmit. Egyszerűen csak bezártalak titeket.

– Ennek így semmi értelme. Engedj ki, mert nagyon meg fogod még ezt bánni – mondta Draco fenyegetőn.

– Ó! Hát azt nem tehetem. Másrészt pedig, nem hiszem, hogy meg fogom bánni. Meg fogják ti ezt még köszönni nekem. Addig nem jöhettek ki, amíg be nem valljátok, hogy szeretitek egymást.

– Hogy mi? – Teljesen kiakadtam, az arcom pipacsvörösre gyúlt.

Draco persze nyugodt volt, mint általában mindig. Bár a mostani hallgatása..., egy kissé aggasztó volt. Hallottam Narcissa távolodó lépteit. Itt a vég! Összezavarodva néztem a velem egykorú hidrogén szőke srác hátát. Megint ezek a hülye gondolatok. Azt hiszem, talán tényleg belezúgtam ebbe a baromba. De ezt nem mondhatom el neki! Meg egyáltalán, hogy reagálna arra, hogy: ”Jaj annyira szeretlek hadd legyek a cunci mókusod!” Hát, legalább próbáljuk meg. Maximum kiraknak ebből a pokoli házból. Az talán még jó is lesz nekem!

– Öhm… Draco figyelj… - De a mondatot be sem tudtam fejezni, mert a nevezett személy letepert. Nem akartam hinni a szememnek, meg a számnak sem! Én a földön fekszem a legnagyobb riválisom az egész Roxfortban pedig rajtam és éppen csókolózunk! Hát ez őrület! Szóval erre ment ki a játék! Még észbe sem kaptam, de Malfoy máris felpattant rólam, majd a padlás másik sarkába viharzott.

Narcissa fél óra múlva kiengedett minket, de szemmel láthatóan nem volt elragadtatva a fejleményektől. Mondhatni még rosszabbul viselkedtünk egymással, mint azelőtt.

Az incidens után két egész hétig nem szóltunk egymáshoz, kerültük egymást, mint légy a légypapírt. Én eléggé biztos lettem magamban, de nem volt merszem Draco elé állni. Így telt még el egy hét. Aztán már nem bírtam tovább. Éjjel kilopóztam a szobámból és szerelmem hálóhelye felé vettem az irányt. Az ajtó akadályt sikeresen vettem, ám az ágy szélénél nem jutottam tovább. Apró csókot leheltem imádottam gyönyörű ajkaira, majd visszaosontam aludni.

Pár nap múlva még mindig az éjszakai akciómon gondolkodtam. Draco fenn volt a szobájában én pedig a mosásban segítettem Narcisszának. Persze pont csörgött a telefon, ezért nekem kellett felmenni Draconak szólni, hogy jöjjön le segíteni. Tudtam, hogy nem fog szívesen fogadni, meg hogy nem fog lejönni. De hát mit volt mit tenni, küldtek, hát mentem. Óvatosan bekopogtam, majd, mivel nem jött válasz résnyire nyitottam az ajtót. Draco az ágyán feküdt és feltételezésem szerint, aludt. Halkan közelebb mentem, nem akartam felébreszteni. Ahogy elnéztem, egyre jobban megtetszett. Közelebb hajoltam. Mikor ajakaim már majdnem elérték az övéit kipattantak a szemei. Gyorsan hátrébb ugrottam, s dadogni kezdtem.

– Csak izé… az.. azért jöttem, hogy szóljak, hogy gyere le segíteni.

Amíg végigmondtam a mondatot, végig engem nézett. Ettől persze én zavarba jöttem. Gyanítottam, hogy megint kezdek hasonlítani egy főtt rákra, ezért az ajtó felé indultam.

Félúton két erős kar rántott vissza és már a plafont láttam. Vízszintes helyzetben voltam, Draco Malfoy ágyán! Ő pedig megint megcsókolt! Teljesen elbambultam. Mire észbe kaptam, ő már a nyakamat csókolgatta. Le voltam döbbenve, de ahelyett, hogy leordítottam volna, ugyanolyan hévvel csókoltam vissza, mikor újból a számhoz ért. Narcissa nem keresett minket egész délután. Mi persze rendesen kihasználtuk ezt az időt. Draco volt a bátrabb, lévén ő is kezdeményezett. Teljesen felizgatott, kínzott perceken keresztül, mire hozzámért, hogy csillapodjon bennem a feszültség. Mennyei volt az együttlétünk, amit természetesen többször is megismételtünk Nem akartam elhinni az egészet, valahogy olyan hirtelen történt, furcsa esemény volt. Ám ekkor Draco mélyen a szemembe nézett és megszólalt:

– Szeretlek. – Hát erre aztán igazán nem számítottam! Bár a történtek után az lett volna gáz, ha nem ezt mondja.

– Én is szeretlek – válaszoltam neki mosolyogva, majd kezdtünk megint mindent elölről…

Narcissa határtalanul boldog volt, hogy végre egymásra találtunk. Ő megmondta, hogy már az elején látta ezt, azért akart minket mindenáron összehozni. Tényleg igaza volt, megköszöntük neki, hogy bezárt minket a fürdőbe és a palásra.

A Roxfortba visszatérve boldog mosollyal fogadtak barátaim. Mindenkinek elmondtuk az én Dracommal, hogy összejöttünk. Szerencsére mindenki el is fogadta, bár Piton professzor fejét még ma is örömmel nézegetem, amikor meglát minket együtt. Nagyon tudom értékelni, amikor úgy néz ki, mintha mindjárt felrobbanna. A legdühösebb akkor volt, amikor Malfoy szépen mosolyogva megköszönte neki, hogy a nyárra náluk szállásolt el engem!

Mindenki nagy megkönnyebbülésére Draco rengeteg változott, méghozzá pozitív irányba. Kezdett mindenkivel kedves lenni. Egyszer még az is megfordult a fejében, hogy a Teszlek Süveggel átkéreti magát a Griffendélbe! Na de lényeg a lényeg, a legnagyobb meglepetést Valentin napon okozta nekem.

Éppen sétáltam vissza Hagrid kunyhója felől, amikor Ron és Hermione lélekszakadva rohantak felém, hogy Draco rosszul lett. Azonnal rohantam fel a klubhelyiségbe, hogy ledobjam a cuccomat. Ám amikor odaértem a Kövér Dáma nem akart beengedni. Nagy nehezen rávezetett a megoldásra, miszerint a jelszó: szerelem. Amint átléptem a bejáratot, Draco fogadott. Meglepődtem, de nem szóltam semmit. Felvezetett a hálóterembe. Ami ott várt, az megdöbbentő volt. Az ágyamig az út tele volt szórva rózsaszirmokkal. Az ágy közepén pedig egy képe feküdt rajta az első közös fotónkkal. Még kaptam tőle egy cikeszt mintázó kis szobrot is.

– Szeretlek – suttogta a fülembe, miközben átölelt hátulról.

– Én is szeretlek. Köszönöm.

Azután egy csodás délutánt töltöttünk együtt, ugyanis az éjszakára nem lehetett a többieket kizárni… Hát, igen. Korábbi hasonlatommal élve, ahogyan a légy sem tudja elkerülni, hogy beleragadjon a légypapírba, úgy mi sem tudtuk elkerülni egymást.

Sok szeretettel: Susan Merope Denemnek! :)