*
Lily fent gubbasztott a hetedikes lányok hálótermében, s keservesen sírt. Maga sem tudta, mi ösztönözte a könnyek ejtésére, de azok kegyetlenül utat törtek maguknak, s folyamatosan ömlöttek a lány szemeiből.
- Hé, Lily! Lily, tudom, hogy itt vagy! – dörömbölt az ajtón Vesta. Lily nem válaszolt.
- Idefigyelj! Nem csinálhatod ezt egész nap. Ebéd után dupla átváltoztatástan, amiről ha lemaradsz, McGalagony kinyír.
- Hagyj békén!
- Ne rajtam töltsd ki a dühödet! Csak próbáltam tanácsot adni, de látom, nem fogsz rám hallgatni. A helyedben előjönnék Azt sem tudom, miért vagy bent.
- Potter miatt!
- Úgy tudtam, nem érdekel.
- Én is! És nem is érdekel, de elegem van már abból, hogy sosem csinálhatom, amit akarok, mert mindig jön valami hozzá hasonló kis mitugrász, és megpróbál rávenni a dolgok ellenkezőjére.
- Csak azt nem értem, miért foglalkozol vele. Ha nem érdekel, tegyél rá magasról. A helyedben én ezt csinálnám. Most pedig told ki a képedet Evans, én nem könyörgöm neked tovább! – Lily nagy kínlódva feltápászkodott helyéről, s varázslat segítségével kinyitotta az ajtót.
- Jujj… - pillantott végig Vesta barátnője vörösre dagadt szemein, s kócos haján. – Te velem jössz! Ha ügyesen időzítünk, enni is marad idő. – az ebédidő vége vészesen közeledett, s mikor a lányok beléptek a Nagyterembe, csak pár ember szállingózott odabent.
- Gyerünk Lily, egyél, mint a gép! – szólt Vesta, s lapátolni kezdte magába az ételt. Lily szedett magának egy tányér ragut, s éppen mikor nekilátott volna megenni, megszólalt az óra kezdetét jelző csengő. Vesta karon ragadta barátnőjét, s rohantak átváltoztatástanra. McGalagony professzor dühösen nézett rájuk.
- Csak nem elfelejtették, merre van az osztályterem?
- Nem tanárnő, mi csak…
- Hagyja abba, Longman, és kérem, nyelje le azt a falat marhát, amit éppen rág. Most az egyszer elnézem a késést, de legközelebb ilyen ne forduljon elő! Nos, a mai órán…
- Hé, Lily. Lily! Evans! – szólongatta James a lányt, de ez az óra nem a megfelelő alkalom volt a dolgok megvitatására.
- Kérem, Mr. Potter, fékezze magát, és várja meg a tanóra végét. A szünetben megoszthatja Miss Evanssal a problémáit, ám ha kérhetem, most a tananyagra irányítsa becses figyelmét. Talán emlékszik rá, hogy az idei év RAVASZ év, ezért több szorgalmat várok el. Különösen magától. Nem mindenkiből lehet auror, s ha így folytatja, magából nem is lesz, ezt jól jegyezze meg.
- Értettem tanárnő. Elnézést kérek.
- Mint mondottam, a mai órán egy egyszerű gyakorlófeladattal indítunk. Sünből készítünk tűpárnát, amint ezt már az ezt megelőző évfolyamok tanóráin is tettük. Ne higgyék, hogy ilyen egyszerű év elébe nézünk! Ez csak bemelegítő gyakorlat, kérem, lássanak hozzá!
- Ez elég elkeserítő. – nevetett Vesta félresikerült kísérletét bökdösve. – Ez a valami reszket.
- Pontosan, Miss Longman. – lépett a páros asztalához McGalagony professzor. – Ugye tisztában van azzal, mit hibázott el? – Vesta válaszképpen rövidet bökött pálcájával az élő használati tárgyra, mire az megmerevedett, és végső formát öltött.
- Kitűnő. Miss Evans? – Lily unottan bökött egy rövidet az előtte fekvő állatkára, mire az átváltozott. A professzor gyanakodva pillantott le a lány zaklatott arcára, ám szó nélkül továbbvonult.
- Még mindig nem nyugodtál meg?
- Hagyj békén. – morogta Lily, s a dupla óra végeztéig nem szólt többet.
*
Mikor eljött a takarodó ideje, Lily zaklatott lelkiállapotban tért nyugovóra. Másnap reggel szeme az ébresztő első hangjaira kipattant, s felkelvén fel alá kezdett járkálni. Öt percelteltével Vesta esett ki saját ágyából – a szó szoros értelmében.
- Te meg mi a jó fenét művelsz? – kérdezte barátnőjét, mialatt szitkozódva tápászkodott fel a földről.
- Rájöttem. – jelentette ki a lány felvillanyozva.
- Mégis mire?
- Arra, hogy hogyan térítsem észhez James Pottert?
- Két pofonnal, esetleg?
- Mindig ilyen borzasztó humoros vagy reggelente? Mindegy, a lényeg: Perselus.
- Ezt nem egészen értem.
- Be kell vallanom neki, hogy szeretem.
- Lily. Alig két napja jártok. – Vesta kezeivel gigantikus idézőjeleket rajzolt a levegőbe. – Nem gondolod, hogy elsieted? Miért akarod ennyire bosszantani Pottert?
- Mert különben sosem fogja belátni, hogy mekkora vesztes.
- Mi lesz, ha mégis te vesztesz?
- Jaj, ne legyél már ennyire pesszimista! – vetette oda Lily, ám agyának rugói sebesen járni kezdtek. Ha elbukik, s esetleg végleg elveszti Perselus barátságát – ahogy a fiút ismerte, ez is egy lehetséges opció volt -, azt nem fogja túlélni. Ha viszont minden a terv szerint alakul…
- Ti meg mit csináltok ébren ilyenkor? Ma az első óránk lyukas, nem? – kérdezte félálomban, gyanakodva Geraldine Desler.
- Geri! Te vagy az én emberem! – Lily örömében fel-alá kezdett ugrándozni. – Azt mondtad, szívesen összejönnél James Potterrel, igaz?
- Igaz. – felelte gyanakodva a másik.
- Nos, az az igazság, hogy ő is szívesen járna veled.
- Komolyan? – Geraldine szeme hirtelen kipattant, s többé már nem volt mérges a korai ébresztő miatt.
- Becsületszavamra.
- Most azonnal megkeresem. Vagyis nem, mert nem vagyok nagyon nyomulós… amúgy is lyukas óránk van. Lily, mit tegyek? – kiáltotta kétségbeesve a lány, felverve édes álmából a szoba többi lakóját. A lányok mérgesen mocorogni kezdtek, s gyilkos pillantásokat vetettek a három éber, izgatott lányra.
- Segítek. – jelentette ki nyugodtan Vesta, s szemében furcsa fény villant. – Így legalább lesz alkalmam becserkészni… izé Siriust. – pirult el a lány, ám senki sem figyelt fel arra, hogy a mondat közepén irányt váltva nem azt a nevet mondta ki, amire eredetileg készült. Minden lány – hármat kivéve - visszahanyatlott saját ágyába, s mérgesen igyekezett visszaaludni. Húsz perc sem kellett hozzá, hogy bebizonyosodjon, a kísérlet kudarcra van ítélve. A lányok szitkozódva másztak le fekhelyükről, s az üres gyomrú egyedek hamarosan el is tűntek a hálóterem ajtajában.
- Nem sokára mehetünk… - törte meg egy rövid pillanatra a csendet Geraldine, mire Vesta és Lily ideges-vidáman mordultak egyet. Mikor az első óra végét hirdető csengő megszólalt, a lányok nem reggeliztek, nem mosakodtak, csak ültek, s bámultak maguk elé üveges tekintettel.
*
- James! – nevetett Geraldine halkan.
- Szia Geri.
- Geri… - Geraldine elvörösödött, de hamar összeszedte magát. – Szóval, tudom, hogy nem nekem kellene kezdeményeznem, de gondolom, már megszokhattad… Szóval, izé… Nem megyünk együtt Roxmortsba a hétvégén? – James megütközve pillantott a lányra.
- Sosem gondoltam, hogy ilyen bátor vagy. – mondta felhúzott szemöldökkel. – Nagyon szívesen. Találkozunk szombat reggelinél.
- Rendben. – mosolyodott el Geraldine, s visszahátrált barátnői gyűrűjébe.
- Na? – kérdezte tetetett vidámsággal Vesta.
- Igent mondott! – mindhárman eszeveszett vigyorgásba kezdtek, majd Geraldine elszaladt elmesélni a távolabb állóknak is a történteket.
- Remek. Most már minden figyelmem Perselusra irányíthatom.
- Meg vagy te zakkanva. – jelentette ki bosszúsan Vesta, s magára hagyta barátnőjét.
- Talán… - suttogta, csak úgy magának Lily, s a bájitaltan óra végeztéig semmi másra nem tudott gondolni. Ahogy Lumpsluck professzor szélnek eresztette a csoportot, a lány első uta Pitonhoz vezetett, aki magányosan üldögélt az udvar egy fedett szegletében.
- Hé, Per. – köszönt mosolyogva Lily, s lehuppant a fiú mellé. – Mi a baj?
- Bella. Folyton a nyakamon lóg, és piszkál, amióta látott minket csókolózni.
- Biztos csak féltékeny.
- Mire? Arra, hogy összejöttem veled csak azért, hogy idegesítsük James Pottert?
- Szóval… nem is akarsz tőlem semmi többet? – kérdezte csendesen Lily, s elfordította az arcát.
- Én… ilyet nem mondtam. Lily… Na, Lily… most sírsz?
- Dehogyis. – szipogott Lily, s próbálta összeszedni magát.
- Lily, figyelj, én nem mondtam… azt hittem, hogy te…
- Hogy én mi?
- Én azt hittem, hogy csak barátok vagyunk…
- Azok vagyunk, de… szeretném, ha többek lennénk. Te nem? – Perselus némán pillantott Lilyre, s épp megtette volna az első lépést, mikor megszólalt az óra végét jelző csengő. Csak nézték egymást szomorkásan, míg McGalagony professzor be nem parancsolta őket a kastélyba. Lily épp indult volna fel a lépcsőkön, mikor Piton utána szólt.
- Lily!
- Igen? – fordult vissza reménykedve a lány.
- Lejönnél velem a hétvégén Roxmortsba?
- Persze. – válaszolt vörösödve Lily, s sokkal vidámabban indult bűbájtan órára.
*
A szombat hamar eljött, s Perselus idegeskedve várta barátnőjét a Bejárati Csarnokban. Lily átlagosan öltözött fel, ám Piton valahogy mégis szebbnek látta őt, mint máskor. Mire a lány leért mellé, Piton minden összegyűjtött önbizalmát elvesztette, s hogy ne kezdjen el össze-vissza makogni, egy hirtelen ötlettől vezérelve megcsókolta a lányt.
Lily összezavarodva pillantott körbe, s mivel nem látta James Pottert, eszeveszett vigyorgásba kezdett. Így történt, hogy Lily Evans és Perselus Piton egymásra találtak: hat évet követően csak pár nap kellett ahhoz, hogy végre belássák: nem bírják egymás nélkül.
Húsz évvel később…
- Drágám! Drágám! – kiáltozott Lily kétségbeesve, férje után kutatva. Vestáék mindjárt itt lesznek, te meg még fel sem öltöztél rendesen.
- Minek hívtad át őket? Tudod, hogy a suliban is kikészített az a minden lében kanál lány.
- Tudom, hogy titokban azért szeretted, mint barátot. Nem lesz semmi baj.
- Na és Black? Semmi kedvem nincs vele találkozni, hiszen őt mindig is gyűlöltem.
- Nem lesz semmi baj. Az már legalább húsz évvel ezelőtt történt. Biztos jól ki fogtok jönni.
- Na persze… - morogta Piton, de felöltötte legjobb talárját, s kelletlenül leballagott a konyhába felesége mellé.
- Furcsa lesz ennyi idő után újra látni őket.
- Nem is értem, miért nem tartottátok a kapcsolatot, hiszen annyira jóban voltatok.
- Egyszerűen csak elsodort az ár. Őszintén megmondom, már hiányzott. Nézd, már itt is vannak! – kiáltott boldogan Lily, s az éppen ház elé hoppanáló párosra mutatott.
- Ez nem Black.
- Te meg miről beszélsz?
- Majd meglátod, Lily. Ez nem Black.
- Lily Evans!
- Vesta Longman! – a két barátnő egymás nyakába borult, s nem is ocsúdtak fel örömükből, míg Piton hangja meg nem törte a csendet.
- James Potter! – kiáltott fel a férfi.
- Tessék? – bontotta ki magát Vesta karjaiból Lily, s csodálkozva méregette a férfit.
- Én lennék. – néma csend borult a szobára. Pár percig semmi nem törte meg a kínos hallgatást, mígnem Vesta nevetgélve megszólalt:
- Nem emlékszel? Megírtam a levélben, hogy van egy nagy meglepetésem.
- Nem emlékszel? Megírtam a levélben, hogy van egy nagy meglepetésem.
- Én azt hittem… azt hittem… fogalmam sincs, mit hittem, de ezt semmiképp.
- Hiányoztatok. – nyögte ki James nagy küszködve. Piton válaszképpen prüszkölt egyet, s döbbenetében köpni-nyelni nem tudott.
- Ne… ne együnk? – tette fel az első kérdést Lily, mely az eszébe ötlött.
- Nem is rossz ötlet… - a kezdeti nehéz légkör valamelyest oldódott, mikor Vesta és Lily nekiveselkedtek a régmúlt idők felemlegetésének.
- Emlékszel, amikor te és Perselus először… - kezdte Vesta, de a mondat közepén elcsendesedett, s Jamesre pillantott.
- Nyugi, Ves. Már nem zavar. Nem vettelek volna feleségül, ha nem teszem magamat túl Lilyn.
- Egyáltalán hogy jöhettetek ti ketten össze? – tette fel a kérdést Lily, ami már régóta ott volt nyelve hegyén.
- Már a suliban is odáig voltam Jamesért. Észrevehetted volna, ha nem akarod annyira levenni a lábáról Perselust.
- Én mindig azt hittem, hogy Siriusért vagy odáig.
- Egy darabig jártunk, titokban, senki sem tudott róla, egészen mostanáig. Mind csak azért volt, hogy James közelében lehessek. Megőrültem érte.
- Eleinte Geraldine-nal randizgattam, aztán rá kellett jönnöm, hogy még mindig te kellesz. – mutatott Lilyre a fiú. - Muszáj volt túltennem magamat, miután láttalak téged meg Pitont Roxmortsban, s akkor jött Vesta. Ki más tudott volna tökéletesebben rávilágítani az összes hibádra, ha nem a legjobb barátnőd? Lassan, de biztosan összemelegedtünk, és ez lett a vége. – mutatta fel gyűrűs kezét James.
- Még mindig nehéz ezt elhinnem. Mi lett Siriussal?
- Nos, Lily… Sirius… Meghalt. – nyögte ki James nehézkesen.
- Te jó ég, mi történt vele?
- Egy párbajban megölték. Azt hiszem, Bellatrix Lestrange tette.
- De hát… miért?
- Tudjukki még mindig üldözi Neville Longbottomot. Ha megtalálja, mindünknek vége. Lestrange Tudjukki szolgája, Sirius pedig a Rend tagja volt.
- Rend? - kérdezett vissza hunyorogva Lily.
- Igen, a Főnix Rendje. Biztosan hallottatok már róla. – a pár kérdőn pillantott Jamesre.
- A Rend Dumbledore embereit foglalja magába. – vette át a szót Vesta. - A Nagyúr ellen küzdenek, de fogalmuk sincs, mit tegyenek. Azt már mind tudjuk, hogy Longbottomnak kell eltávolítania Tudjukkit a föld színéről, de ahogyan azt a gyereket ismerem…
- Ez szomorú… Ez azt jelenti, mind meghalunk. – jelentette ki gúnyosan Piton, mire mind megütközve pillantottak rá.
- Perselus… - kezdte Lily, de a férfiből kitörtek a szavak.
- Gondoljátok, hogy az életünk egy nyámnyila alak kezében van? Gondoljátok, hogy a Nagyúr őt jelölte volna meg azzal az Istenverte sebhellyel, ha semmire sem volna hívatott? Én hiszek benne, hogy a Longbottom fiú márpedig el fogja pusztítani Voldemortot, ha így, ha úgy… - egy rossz szó elég volt ahhoz, hogy a két család élete rövid úton véget érjen. A néven tabu volt: Ezt Perselus Piton is pontosan tudta, ám még azelőtt beszélt, hogy gondolkodott volna. A halálfalók pillanatok alatt a helyszínen termettek, s hiába küzdöttek derekasan a jó oldal szolgálói, a meglepetés ereje túl nagy időnyereséghez juttatta a Halálfalókat.
Godric’s Hollow falujának temetőjében azóta is cirkalmas betűkkel hirdeti egy sírkő:
Itt nyugszik négy bátor ember, gyilkosuk ismeretlen, haláluk oka érthetetlen. Nyugodjanak békében.
Roxfortba járt valaha
Több száz diák, aki ha
Tanult, képzett varázsló lett,
S ha nem, senkinek sem kellett.
Köztük járt- kelt Lily Evans
Igyekezett ő, s egy nap
Rátalált a szerelem is,
Úgy gondolta, ez elég is.
Csakhogy az ő nagy szerelme
Perselus Piton volt, őkelme,
Kit nem izgattak a lányok,
Magának élt, s jól vigyázott.
Vigyázott, hogy szívét el ne vegye
Rabul ne ejtse Lily keze
De hiába igyekezett a fiú
Elért hozzá a nagy bú.
Hisz nem tudhatta ez a fiú,
Hogy érzelme nem egy irányú,
Hogy Lily él s hal érte
S szerelmének sosincs vége.
Hogy bizonyítsák James Potternek:
Egy tapló, szépen összejöttek,
S nagyon hamar ráébredtek
Valós érték mit éreznek.
Három-négy nap kellett hozzá
Hogy hat év után belássák már
Nincsen ebben semmi vétek
Egymáséi lettek végleg.
Eltelt húsz év, s James meg Vesta
Házasságuk velük tudatta.
Veszekedtek Tudjukkiről
Vesztük ez lett, minden eldőlt.
Utolsó kommentek