Ajándékozott: Andrea Blake

Korhatár: Ööö... o.O Hát, sztem nem kell, de mivel egy kicsit shounen-ai, legyen 12.

Figyelmeztetések: néminemű slash xD

Leírás: A KAT-TUN együttes óriási koncertet ad Tokióban, de egy aprócska áramszünet nagy galibát okoz, ugyanis Kame és Jin beszorulnak egy liftbe. ^^

Kívánság: Akame slasht, ami romantikus, de van benne humor

Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.  

Minden nap egy-két ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. egy hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a „leleplező” listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.  

Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.  

A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem „építő jellegű” kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.

 A blogot úgy választottuk, hogy regisztráció nélkül is lehessen kommentet küldeni, de a blog szerkesztői néhány hete úgy döntöttek keresztbe tesznek nekünk, és kötelezővé tették a regisztrációt. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).  

A blogszerkesztők újítása miatt sajnos az a lehetőség is elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáljuk úgy áthidalni, hogy regisztrálunk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, e-mailben elküldjük az hozzá tartozó adatokat, és így bárki válaszolhat „névtelenül” is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.

  Jó olvasást!

Óda Jin-hez, no meg a lifthez

– Hé! Valakiiii! Halló! Hall engem valaki?

– Nem érdemes kiabálni, Jin, két emelet közt lehetünk... Innen akkor sem hallanának meg, ha csak pár centire állnának tőlünk.

Jin fújtatva Kame felé fordult.

– Ó, bocsáss meg, hogy nem akarok beletörődni a sorsomba! Nincs kedvem ebben a kétszer két méteres dobozban megposhadni! Ha nem vetted volna észre, leállt velünk a lift!

– Figyelj, Jin, ha tovább pattogsz, - fordult a férfi felé a kolléga, és gúnyosan elmosolyodott - akkor kétszer gyorsabban fog elfogyni a levegő, és mindketten csúnyán megfulladunk.

– Cö, cö, cö, nagyon megijedtem! – húzta el Jin a száját.

– Miért, látsz te itt bárhol is szellőzőnyílást, drága egyetlen barátom?

Jin idegesen körülnézett. Csak a sima, fémszínű falat látta, sehol egy rács, még csak egy picike rés sem... Egyből leállt a dübörgéssel, és próbált lassítani a légzésén. Kaméra meredt, aki, mintegy unaloműzés céljából, előhalászott egy cigarettás dobozt, és nagy lazán rágyújtott.

– TE MEG VAGY HUZATVA? - ugrott Jin a férfi mellé, kikapta a kezéből a csikket és gyorsan elnyomta.

– Most mi a baj? Ha kell, hát kell!

– Jól jegyezd meg, hogy ha azért fogy el az összes levegőnk, mert neked épp nikotinhiányod van, még azelőtt megfojtalak, hogy megfulladnál!

– Jaj, Jin, ne idegeskedj már annyit! - húzta össze a szemöldökét Kame, és visszavette a szétnyomott cigit. - Nehogy azt hidd, hogy itt fognak minket hagyni! Mi vagyunk a mai nap sztárjai, már rég észrevették, hogy eltűntünk!

– Istenem, Kame-kun, te komolyan ennyire naiv vagy? - nézett kétségbeesetten Jin. - Neked kéne a legjobban tudnod, hogy egy hirtelen áramszünet micsoda galibát tud okozni, újra be kell állítani a hangerőt, a fényeket...! Szerinted eszébe jutunk most bárkinek is, ha ennyi dolgot kell rendbe tenniük, mielőtt eladnák az első jegyeket?

– Nos, végül is, igazad van...

Jin reménytelenül lehuppant Kame mellé és a kezébe temette az arcát. Nem lehetnek ennyire szerencsétlenek! Eddig minden olyan tökéletesen ment, a próbák alatt már a stábot is sikeresen megindították, és végre eljött a nagy nap, erre belép a képbe egy apró áramszünet és fuccs!

Pár héttel ezelőtt egész Japánt tűzbe hozta a hír, miszerint az ország talán leghíresebb bandája, a KAT-TUN egy óriási koncertet fog adni, a befolyt összegből pedig egy öregek otthonának egész éves költségvetését óhajtják minden téren fedezni. A hír napokig az újságok és magazinok címlapján trónolt, kis- és nagydiákok csacsogtak róla egyaránt, sőt, némely nagyvállalat még munkaszüneti napot is hirdetett a dolgozóinak arra a dátumra, pedig az ilyen igencsak ritkaságszámba ment a szigetországban.

Az ötlet tulajdonképpen már elég régen keringett a levegőben, de a sok egyéb teendő miatt folyton halasztani kellett. Viszont a kitartó ostromot a kiadóknál és managereknél végül siker koronázta, és nem sokkal később a nyilvánosság előtt ki is tűzték az időpontot.

A csapat pedig belevetette magát a munkába. Dalszövegeket írtak, színpadképet rendeztek, a vége táján naponta többször is próbáltak, valamint akár éjszakába nyúlóan is egyeztettek egymással, hogy minden a lehető legtökéletesebben sikerüljön. Talán eddigi életükben senki mással sem töltöttek együtt ennyi időt, mint azalatt a pár hónap alatt, míg az egész koncert összeállt.

Az idő olyan gyorsan repült el felettük, hogy mire észbe kaptak, már az előadás napjára ébredtek. Hogy kivételesen ne kelljen órák hosszat utazniuk, a KAT-TUN tagjai közvetlenül a koncertstadion mellett lévő ötcsillagos szállodában vettek ki egy-egy szobát. Aznap délelőtt még próbáltak egy hatalmasat, amiben mindent beállítottak, összehangoltak, és megnézték a hely akusztikáját.

Jin szörnyen izgatott volt, úgy érezte, ez lesz élete legcsodálatosabb szereplése. Maga stadion majdnem tízezer rajongó befogadására volt alkalmas, és ahogy a férfi kiállt a színpadra, már látta is maga előtt azt a töménytelen sok, boldog embert, hallotta izgatott visításukat, ahogy nyújtózkodnak feléjük...

És valahol itt ütött be a mennykő, ekkor vette észre, hogy fent hagyta a szállodai szobájában a mobiltelefonját. Megígérte az öccsének, hogy mielőtt megkezdődök a koncert, felhívja, hogy sok sikert kívánhasson neki. Mivel már kész volt a sminkeléssel és beénekléssel, rögtön megfordult és a kijárat felé vette az irányt.

Eközben Kame az egyik producerrel beszélgetett, de amint megpillantotta a gyorsan távolodó Jin-t, mivel nagyon kíváncsi természetű volt, elnézést kért és utána rohant. Csak a hotel bejáratánál érte utol, és felajánlotta, hogy felkíséri a kollégát. És egyben azt is, hogy menjenek lifttel. Mert az gyorsabb.

– Ugye tudod, hogy ez az egész a te hibád? - sziszegte Jin a fogai közt, és a döbbenten pislogó Kame felé fordult.

– Éééééén? Mégis miért mondod ezt?

– Csodálkozol? Te mondtad, hogy jöjjünk lifttel!

– Nem vagyok jövendőmondó, ha nem tudnád.

– Pedig most pont jól jönne valami természetfeletti képesség, mondjuk, át tudnál menni a falon, vagy agyhullámok segítségével kommunikálnál másokkal...

– Hmm. Végül is, van valami a tarsolyomban.

Jin szemei kikerekedtek, és némi hitetlenkedéssel nézett Kaméra. A férfi lassan felállt a földről, és vigyorogva a plafonra mutatott. Jin követte az ujját. És elakadt a lélegzete.

– Én... ezt...

– Nem vetted észre, bizony! - bólogatott nagy komolyan Kame, és a plafonon lévő kis csapóajtó alá sétált.

– De... ugye nem azt tervezed, hogy...

– Fején találtad a szöget.

Kame-kun visszament, felállította Jin-t, és bakot tartott neki.

– No, ugorj!

– Te nem vagy eszednél! - kiáltott rémülten Jin. - Soha, de SOHA nem megyek fel oda!

– Pedig közülünk te vagy a könnyebb. Ha kimászol, meglátjuk, hol vagyunk, és talán segítségért tudsz kiáltani.

– Honnan vetted ezt az idióta ötletet?

Kame szórakozottan megvonta a vállát.

– A filmekben mindig így csinálják.

Jin úgy érezte, menten agyvérzést kap.

– A filmekben. A filmekben? Te filmekből vetted az ötleted? Azok csak trükkök! Nem lehetsz ennyire reménytelen eset!

– Mert mit veszíthetünk? - nézett rá dacosan Kame. - Ha kinyitjuk, egy, kapunk levegőt, kettő, lehet, hogy észrevesznek minket.

– De az ilyen lifteknek a vezetékit mindig kint vezetik el, mi lesz, ha megráz az egyik?

Kame csak a fejét ingatta, és újból lehajolt. Jin megadóan sóhajtott, és beadta a derekát. Egy gyors mozdulattal belelépett a férfi kezeibe, aki így felemelte. Jin megtapogatta a csapóajtó réseit, aztán megragadta a rajta lévő fogantyút, és jól megnyomta.

– Mozog? - hallotta lentről Kame hangját.

– Hát... Egy kicsit... Rég lehetett kinyitva...

– Talán még sosem.

– Az biztos... Na, mintha most megmozdult volna! Figyelj, nyomom! Egy, kettő, hááááro....!

És ebben a szent percben óriási szikraeső szóródott rájuk, Jin megcsúszott és leesett, egyenesen Kaméra, és mindennek a tetejébe ismét kicsapták az áramot. Az egész liftben sötétség honolt. Aztán ismét kigyúltak a fények, és megvilágították Kame rémült arcát, amint a karjában fekvő férfit élesztgeti.

– Te jó ég, Jin, jól vagy? Életben vagy még? Ne csináld ezt velem, kérlek! Jin! JIN!

Ekkor a férfi kinyitotta a szemeit, és rögtön meglátta Kame aggódó tekintetét, ahogy felé hajolt. Illetve valami gond lehetett, mivel egyszerre körülbelül öt Kamét látott.

– Vóóó, Kamenashi-kun, nem is mondtad, hogy vannak ikertestvéreid...

– Bakanishi! - kiáltott mérgesen a férfi.- A frászt hoztad rám!

Jin felült, és csodálkozva nézett a dühtől remegő Kaméra. Csak nem... aggódott érte?

– Kame... Mi a baj?

– Egy percre azt hittem, tényleg megrázott az áram, te idióta!

– Jaj, Kame-kun... Ne haragudj, hogy megijesztettelek! - azzal Jin egy nagy lendülettel átölelte a férfit.

Kame egy percre leblokkolt, hirtelen nem tudta hova tenni Jin viselkedését, de aztán ő is megölelte a férfit és elmosolyodott.

– Úgy örülök, hogy itt vagy velem! - szorította magához még jobban Kamét Jin.

– Bakanishi... Most azért vagy ilyen furcsa, mert halál közeli élményed volt?

– Azt hiszem... Amikor megláttam a villanást, és éreztem, hogy zuhanok, azt hittem, itt lesz vége a világnak!

Amikor végül Jin elengedte volna Kamét, a férfi hirtelen visszarántotta, és megsimogatta a fejét.

– Ne félj, Bakanishi, nemsokára úgyis ránk fognak találni, nem lesz semmi baj...

– Tudom...

– Akkor jó.

És Jin lassan megnyugodott. Jól esett neki Kame közelsége, csak most vette észre, milyen finom az illata, pedig milyen sokszor érezte már...

És ebben a szent pillanatban kitárult a lift ajtaja, és kintről négy haláldöbbent arc meredt rájuk. Történetesen a KAT-TUN többi tagja, Ueda, Koki, Junnosuke és Yuichi.

Kame és Jin csak pislogtak. Egész végig ki tudták volna nyitni az ajtót, és ők még csak nem is próbálkoztak...?

– Hehehe, ejnye, gyerekek, én meg azt hittem, hogy tényleg bajotok esett! - nevette el hirtelen magát Koki.

– Én mindig is sejtettem, hogy van köztetek valami! - kiáltotta Ueda.

– Hogy MI VAN??? - ugrott fel Jin és Kame egyszerre.

– Ne zavartassátok magatokat, mi már itt sem vagyunk! - integetett nekik Yuichi. - A koncertig még van pár óra, addig nyugodtan olvadozhattok egymás karjaiban!

– De mi nem... mi semmit... Nincs köztünk semmi!

– Nyugodj meg, Bakanishi, nincs ezzel semmi baj! - állt elé Kame, aztán visszafordult és elröhögte magát. - Legalább lesz alapja a doujinshiknek, nem? Hahahaha!

– Doujinshi...? - esett le Jin álla. - Milyen doujinshi? Kame-kun! Miféle doujinshi? Állj meg! Hééé! KAMENASHIIIIII!

Azzal két idol egymást nyúzva kirohant a teremből. És az okot, hogy Jin miért ölelte meg Kamét, azt a becsukódó ajtók örökre a lift mélyébe zárták.

Utóirat a szerzőtől

Szia Andrea Blake!

Ezennel sok szeretettel nyújtom át neked az ajándékomat! :-) Igyekeztem minden feltételnek megfeleltetni, és kérlek, nézd el az esetleges hibáimat, amiket ejtettem írás közben. A j-pop idolok világa elég távol áll tőlem, de rengeteget kutattam, hogy minél hitelesebben tudjam leírni a szereplőket (ugyan arról, h Kame tényleg dohányzik-e, nem találtam egy fikarsznyi szót sem, de most fog, szerzői szabadság xD). Remélem, sikerült vele mosolyt csalnom az arcodra, és örülni fogsz a ficinek, mindent beleadtam! :D Üdvözlettel és sok szeretettel:

(név rejtve). ^^