Ajándékozott: Rikkygirl
Korhatár: 16
Figyelmeztetések: AU, humor, romantika
Leírás: Hermione, Ron, valamint gyermekeik karácsonyának első napja, s ennek előkészületei. Romantikus, humoros kis novella, melyben említés esik egy rég látott "kedves" ismerősről, valamint kiderül hogy Mrs. Ron Weasley miért lesz kissé hisztis. Kívánok utólag mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet.
Ötlet: 1. Ron és Hermione karácsonya a gyerekekkel. Örülnék, ha nem Spoiler történet lenne, szóval úgy írná meg a szerző, mintha nem tudná, hány és milyen nevű gyerekük lesz.
Korhatár: 16
Figyelmeztetések: AU, humor, romantika
Leírás: Hermione, Ron, valamint gyermekeik karácsonyának első napja, s ennek előkészületei. Romantikus, humoros kis novella, melyben említés esik egy rég látott "kedves" ismerősről, valamint kiderül hogy Mrs. Ron Weasley miért lesz kissé hisztis. Kívánok utólag mindenkinek kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet.
Ötlet: 1. Ron és Hermione karácsonya a gyerekekkel. Örülnék, ha nem Spoiler történet lenne, szóval úgy írná meg a szerző, mintha nem tudná, hány és milyen nevű gyerekük lesz.
Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.
A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.
A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).
Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.
Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com
Jelszó: 09ust
Jó olvasást!
Rikkygirl ajándéka
London városában tombolt a tél. A hőmérséklet jóval meghaladta az ilyenkor megszokott átlagot, a mínuszok csak úgy repkedtek ide-oda. A csípős hideg ellenére viszont a tömeg óriási volt az utcákon. A bolti kirakatokból hívogatóan sugárzott ki a meleg, s a levegőben mézeskalács, fahéj, alma és fenyő illata terjengett és még az ünnepekre oly jellemző aromák. Nem is csoda, hiszen pár nap múlva karácsony -, Jézus születésének, valamint a szeretet ünnepe - köszöntött varázslókra és muglikra egyaránt.
Havazni kezdett. Az emberek fázósan húzták össze magukon a kabátjaikat, s igyekeztek minél előbb egy sokkal, de sokkal melegebb helyre behúzódni.
Ám ebben a tömegben is sokaknak feltűnt egy boldog kis család, mikor szembe jöttek velük az utcán. Nem rohantak, ráérősen, vidám hangulatban bandukoltak – ki tudja merre.
Egy magas fiatalember sétált laza léptekkel, a nyakában egy négy-öt év körüli vörös hajú kislánnyal, mellette, pedig egy alacsonyabb nő, akivel – már amennyire tudtak – összebújtak. Mind a hárman mosolyogtak, ám a kicsin látszott hogy nagyon elfáradt, ezért is nem gyalogol.
- Apu, fájadt vagyok – nyafogta Lindsey. – Mikor érünk már haza?
- Hercegnőm, pár perc múlva már otthon leszünk.
- És akkor kapok forjócsokit? - Csillantak fel szemei.
- Ha jó kislány leszel, kaphatsz – felelte az anyukája.
- Én mindig az vagyok! – kiáltotta. – Korizás előtt elpakoltam a játékaimat, meg rendbe raktam a szobámat. Minden a helyén van, és apával még beágyaztam.
- Akkor apu is kapjon forrócsokit? Mit gondolsz, megérdemli? – viccelődött kislányával az apja.
- Igen.
- Végre hazaértünk – sóhajtott fel megkönnyebbülten a nő.- Kinyitod, Kincsem? – adta kezébe a kulcsait.
- Igen! – kiáltotta a pici.
***
- Anya, gyere már! – türelmetlenkedett Lind.
- Lindsey, türelem, egy perc és megyünk – nyugtatta kislányát Hermione.
- Mami, ha annyira tetszik az a nyaklánc, miért nem veszed meg? – toporzékolt.
- Hercegnőm ez nem ilyen egyszerű. Tudod…
- Miért, a felnőttek nem azt teszik, hogyha nagyon vágynak valamire, megveszik? – billentett félre a fejét a picúr.
- De igen, legtöbbször. Csak tudod, nem mindent lehet megvenni pénzért – mondta a lányának, s tovább indultak. – Ilyen dolgok például a szeretet, a boldogság, a család és még sorolhatnám.
- Szóval, ha rossz vagyok, akkor is szerettek?
- Persze, mi mindig is szeretünk. Épp csak mérgesek vagyunk rád.
- Akkor apuci is sokat rossz, nem? – nevette le magát a kislány, amit már édesanyja sem bírta megállni kacagás nélkül.
- Igen. Apu is sokat rossz. De mit gondolsz, kapjon ajándékot azért a Télapótól?
- Aha. Szerinted ő mit fog kapni? Én egy seprűt, mesekönyveket, édességet, meg egy kutyát szeretnék – sorolta, s közben rángatta Hermione kabátját, hogy vegye fel.
- Nem tudom apu mit fog kapni. De kérd meg, hogy írjon veled egy listát, és majd add ide nekem, én pedig elpostázom a Télapónak. Amúgy te meg mióta szeretnél kiskutyát?
- Amióta Robby és apa – magyarázott.
- Értem. Ide bemenjünk? – terelte el gyorsan a szót a nő, és rámutatott a Czikornyai és Patzára. Lindsey mamájával nem is törődve berohant, Hermione pedig utána ment, nehogy elvessze szem elől.
A konyhából már kezdett szállingózni az estére sütött palacsinta illata, a kandallóban pedig vidáman, lobogva égett a tűz, kellemes meleget adva a tágas nappalinak, ahol Lindsey az ablakfülkében ülve rajzolt, amikor Ron lépett be a helyiségbe, s mikor megpillantotta a kislányát, rögtön odament hozzá
- Szevasz Hercegnő, mi jót csinálsz? – kérdezte, miközben puszit nyomott kislánya fejére.
- Szia apu. Megpróbálom lerajzolni anyát azzal a nyaklánccal, amit állandóan nézeget az Abszol úton a talájszabászattal szembeni üzletben.
- Ez az? – mutatott rá a rajzon lévő hasonmásra.
- Igen, de a valóságban sokkal szebb – szontyolodott el. – Nem tudom olyan szépen lerajzolni.
- Ne törődj vele. Így is nagyon szépet alkottál – simogatta meg a fejét.
- De még nincs is kész – oktatta ki apukáját.
- Bocsánat, Hercegnő. De tudod mit? Van egy ötletem. Fejezd be a képet, aztán elmegyünk az állomásra a bátyádért, rendben?
- De jó! – kiáltotta vidáman.
- Miben mesterkedtek már megint? – kukucskált be Hermione.
- Semmi rosszban, szívem – nézett rá ártatlanul, miközben kezei csuriba voltak. - Csak épp mondtam Lindynek, hogy fejezze be a rajzolást, és utána elmegyünk a King’s Crossra Robbyért.
- Rendben. Szerintem addigra én is kész leszek.
- Remek! – csillantak fel Ron szemei. – Addig is lesz végre időm megvenni az ajándékodat, Hermione!
A kimondatlan szavak miatt arcán hatalmas vigyor jelent meg arcán, s sietve elrohant, annyira, hogy a kabátját is már csak útközben vette fel.
A lányok, pedig csak nagyot néztek, hogy mi lelte a vörös hajú férfit.
***
- Robby! – Sivította Lindy, s már rohant is rég nem látott bátyjához.
- Szia Hugi – zárta karjaiba a fiú a csöppséget. –Hű, mekkorát nőttél! Levágattad a hajadat?
- Igen, de csak egy kicsit. Tetszik? – nézett a fiú barna szemeibe.
- Nagyon csinos vagy. Az ősöket hol hagytad? – tekintett körbe, és ekkor meg is látta a felé közelítő szüleit.
- Nekünk már nem is köszönsz? – mosolygott Hermione, aki egyből megölelte.
- Hello őskövületek! – vigyorgott a fiú. – Fater – nyújtott kezet neki, aki el is fogadta, ám ekkor egy kisebb áramütést kapott.
- Robby! – szólt rá Mio.
- Anya, ezt nem lehetett kihagyni! – kiáltotta nevetve a fiú.
- Hiába a varázsvicc termékek még most is megunhatatlanok – oktatta ki feleségét Ron.
- Szörnyűek vagytok – csóválta a fejét.
- Mehetnénk már? Kilyukad a gyomrom!
***
Hermione fáradtan hanyatlott az ágyra. Ahogy közeledett a karácsony, úgy jutottak eszébe újabb és újabb elintézésre váró feladatok: feladni az üdvözlőlapokat, bevásárolni, a kimaradt ajándékokat megvenni, leellenőrizni a fenyődíszeket, s a tavaly eltörteket pótolni, eközben pedig vinni a háztartást…
Nehezen mozogva hasra fordult, lehunyta szemeit, és már érezte, hogy az álom elragadja, messzire repítve, mikor hirtelen valami – vagy inkább valaki –visszarántotta a valóságba.
Pólóját érezte lecsusszanni magáról, és ahol előbb még a puha pamut anyag takarta, most forró ajkak kényeztették, amit egyáltalán nem bánt. Sőt, ahogy a csókok mellé betársult a masszázs is, egyre jobban kitisztult a feje a gondoktól.
- Hmmm – dorombolt, mint egy kiscica.
Ron egy ideig még kényeztette szerelmét, aztán ő is eldőlt az ágyon, miközben magához vonta kedvesét.
- Lazítanod kellene – tájékoztatta a férfi.
- Az előbb mégis mi mást tettem? – nézett rá gyilkos tekintettel.
- De napközben is megállhatsz nyugodtan egy fél órára.
- Ron, el akarok készülni mindennel karácsonyig, hogy onnantól kezdve a szilveszteri partiig mást se kelljen csinálnom, csak pihenni.
- Rendben, felfogtam, de holnap tízig alszol.
- Kapok reggelit az ágyba? – incselkedett.
- Ha jó kislány leszel… - morogta.
- Déjá vu érzésem van – nézett azokba a kék szemekbe.
- Miért?
- Mert ugyanezt mondtuk Lindynek a forrócsokira.
- Tényleg! – csapott a homlokára Ronald. Mind a ketten nevettek.
- Álmos vagyok – ásította Hermione.
- Öltözz át, és menjünk aludni.
- Jó ötlet – pattant fel a nő, miközben felkapta alvós ruháját, és már indult is volna , de Ron lekapta a karjánál.
- Hova mész? – nézett rá kérdőn.
- A fürdőbe átöltözni… - mondta, s már indult is volna tovább, ám Ron gyorsabb volt, és a karjaiba zárta.
- Majd én segítek – suttogta a fülébe.
- Hátulról? – nevetett fel.
- Aha.
Annak ellenére, hogy mind a ketten nagyon fáradtak voltak, sokáig beszélgettek egymáshoz bújva. Aztán egy kis csend állt be közöttük, amit Ron tört meg végül:
- Szeretlek, Hermione - ám a nő nem válaszolt, de álmában még elmosolyodott, aztán Ron is elaludt.
***
- Robby, Robby, Robby! – kiabált Lindy beszaladva a nappaliba.
- Mi baj van, Linds? – nézett fel a kviddics magazinjából a fiú.
- Anyáék eltűntek! – mondta kétségbeesve a kislány.
- Dehogy tűntek el, csak el kellett menniük, mert délelőtt van náluk a karácsonyi megbeszélés vagy mi, aztán este pedig valami családi buli lesz, ahova nekünk is menni kell. Mivel meg az ősök nincsenek itthon, én vigyázok rád.
- Aha. Mit olvasol? Kviddics?
- Igen. Jövőre be akarok kerülni a csapatba, s jó úton haladok felé, mert jóban vagyok a csapattagokkal, és szoktam velük edzeni – dicsekedett a srác.
- Aszta! Én is kviddicsezni fogok a suliban! Én hajtó leszek! Te mi leszel?
- Őrző, mint apu volt – mosolygott húgára.
- Úúú!
- Aha. És tudod, hogy mikor az előbb jöttél, mindig ki tudtad mondani az r betűt?
- Tényleg? De jó!
- Aha.
- Játszunk? – nézett kiskutya szemekkel a fiúra.
- Mit szeretnél?
- Hóembert építeni! – kiáltotta boldogan.
- Rendben, de akkor felöltözöl rendesen, ugye?
- Igen – vigyorgott.
Robby feltápászkodott a kényelmes kanapéról, s az előszobába indult húga után, aki már kapkodta is magára a különböző meleg ruhadarabokat.
- Ne segítsek? – kérdezte a fiú, aki maga is öltözködni kezdett.
- Nem kell, a nagylányok egyedül is fel tudnak öltözni – pirított rá a bátyjára.
- Oh, bocsánat hercegnő.
Így mind a ketten jó melegen felöltöztek, s már ki is siettek a hidegbe, hogy az oly ritkán eső havat kiélvezzék, s nem csak a Weasley gyerekek döntöttek így, hanem az utcában lakó többi gyerek is, akinek sok volt a felesleges energiája.
Hamarosan pedig megindult a harc, hogy kié lesz a legszebb, legnagyobb, legkövérebb, legkreatívabb hóember.
Mikor már mindenki elkészült, a nagyobbak komoly hócsatát vívtak, a kisebbek pedig hóangyalokat csináltak és iglut, bár ez nem igazán sikeredett jól.
Hermione és Ron épp akkor érkeztek haza, mikor a gyerekek is készültek bemenni, mert mind a ketten csurom vizek voltak. Édesanyjuk azonnal beparancsolta őket a lakásba, s jól megszidta mind a kettejüket, hogy direkt maradtak-e kinn, mikor már rég átáztak, meg hogy betegek akarnak lenni?
- Anyu, de… - kezdett bele mondókájába Robby, ám Hermione félbeszakította:
- Semmi de, most azonnal befelé, és vegyétek le a vizes ruháitokat! Amíg nem szólok, nem jöhettek le az emeletről. Megértettétek? – kiabált velük a nő, Ron pedig nem tudta megakadályozni.
- Hermione, csak játszottak…
- Ne szólj bele! – hisztizett neki is, majd visszafordult gyermekeihez. – Befelé – sziszegte.
Lindsay és Rob jobbnak látták kikerülni anyjuk hatóköréből. Gyorsan berohantak, ledobálva a vizes kabátjaikat, cipőjüket egy kupacba, s már iszkoltak is fel az emeltre, hogy felvegyenek valami száraz ruhát. Pár perc múlva kiabálást hallottak lentről, s kimerészkedtek a lépcsőig, hogy mi is történik.
- Miért kellett így rájuk támadnod? – kérdezte Ron. – Csak játszottak kinn a hóban!
- Én nem is támadtam rájuk! – replikázott Hermione. – Épp csak rájuk szóltam, hogy most már elég legyen a játékból…
- Szó szerint halálra rémültek tőled! Hogy lehetsz ilyen velük? Robby végre hazajön, erre te így viselkedsz!
- Miért, hogy viselkedem? – kiabált a férfira.
- Egész délelőtt nyugiba voltál, jól éreztük magunkat, aztán kint az Abszol úton meg már mindenbe belekötöttél, amit tettem, olyanokba, ami tök lényegtelen! Ha zsebre volt dugva a kezem az volt a baj, ha nem, akkor az. Ha segíteni akartam cipelni valamit, te szemmel is tudtál volna ölni, most meg nekiállsz ordítozni, meg hisztizni…
- Én nem hisztizek! Csak nem akarom, hogy betegek legyenek!
- Máskor ez nem izgat!
- Ez nem igaz! – dobbantott egy nagyot, hogy nyomatékot adjon mondandójának,
- Te is jól tudod hogy igen! Miért nem mondod el nekem, mi a bajod? – közelített felé, ám a nő elhárította.
- Szállj le rólam, nincs semmi bajom! – ordította, majd sírva felrohant az emeletre, ahol bezárkózott szobájukba.
Ron hiába futott utána, már nem érte el. A gyerekek kérdőn néztek édesapjukra, Lindsy szája pedig sírásra görbült. Mivel ezt egyik fiú sem akarta, gyorsan elterelték a figyelmét, s lementek a nappaliba, míg anyjuk le vagy épp megnyugszik.
- Apu, sakkozunk? – kérdezte Robby.
- Jó ötlet – mosolygott rá apja, bár nem volt igazi. Fejében állandóan felesége járt, hogy miért lett ilyen, mikor olyan szépen indult a reggelük.
***
Mikor felébredt, szerelme a karjaiban szuszogott. Jó pár percig csak őt figyelte, és felkelni nem akart, hisz a házban csend honolt. Nemsokára Hermione is ébredezni kezdett, és álmos tekintettel nézett rá.
- Boldog karácsonyt – mondta Ron, aztán pedig csókolt lehelt a nő ajkaira.
- Ma még csak szenteste van, holnap lesz karácsony – oktatta ki Hermione nevetve szerelmét.
- Rendben. Neked nincs hiányérzeted? – fürkészte a nő arcát.
- Mire gondolsz? – ijedt meg.
- Nem tudom… olyan érzésem van, mintha valamit nem vettünk volna meg, de nem jut eszembe, hogy mi az…
- Ron! – kiáltotta miközben felült. – Mennyi az idő?
- Mindjárt kilenc… - mondta, miután az órára nézett.
- El fogunk késni! - sikkantotta Hermione..
- Mondtam, hogy valamit elfelejtettünk. Most meg hova rohansz? – könyökölt fel Ron.
- Szerinted mégis hova? Fél tízre ott kell lenni a konferenciateremben. Jobban tennéd te is, ha felkelnél, és készülnél.
- Szívem, nyugalom. Te csak készülődj, én addig készítek valami reggelit, hisz én öt perc alatt is elkészülök, míg neked kell minimum harminc perc – duruzsolta, miközben már a karjaiban tartotta, a vállára pedig csókot lehelt.
- Most nem veszel le a lábamról… - rebegte.
- Ó, dehogyisnem! – jelent meg az ördögi vigyor arcán.
Felkapta kedvesét, ami ellen hevesen tiltakozott, ám ezt a férfi meg sem érezte. A fürdőszobába vitte, a zuhany alá állította,, s kinyitotta a hideg vizes csapot. Hermione sikítva ugrott Ron nyakába, akit magával rántott, eközben pedig megállíthatatlanul nevetett, ám mikor megérezte a hideg vizet, arcára fagyott a mosoly, a csapot pedig mielőbb próbálta elzárni, mert már mind a ketten vacogtak. Amikor sikerült, felesége ököllel ütögette mellkasát:
- Te hülye. Hogy lehetsz ilyen marha? – nézett a szemeibe, mikor már nem tudta ütni férjét, mivel lefogta a kezeit.
- Látom felébredtél. Készülj el, fél órán múlva indulunk – lehelt egy puszit a nő ajkaira, majd egyedül hagyta.
***
- Sakk! – mondta büszkén Robby.
- Nem eszik olyan forrón a kását. Figyeljetek – mondta Ron, s lépett. – Sakk matt.
- Jaj, ne már! – vigyorgott Robby.
- De igen. Viszont sokat fejlődtél – mosolygott, majd az órájára nézett. – Hú, jól eljátszottunk, mindjárt indulnunk kell. Menjetek fel, Rob, kérlek segíts a húgodnak, én addig megnézem mi van anyátokkal…
- Már nem kell –szólt egy szomorú hang az ajtó felől, ahol Hermione állt. – Sajnálom, hogy így túlreagáltam a dolgokat, nem akartam – bámulta a földet, mivel nem mert családjára nézni.
- Mami! – szaladt hozzá Lindy, s átölelte. Hermione felkapta, és magához szorította.
- Ne haragudjatok… - szemeiben könny csillogott. Ron hozzá lépett, elvette kislányukat és lerakta.
- Menjetek készülődni – mondta semleges hangos. Hermione már lélekben felkészült a legrosszabbakra, ám haragtól dúló szavak helyett egy ölelést kapott.
- Annyira bután tudsz viselkedni!
- Sajnálom… - simult a férfihoz.
- Máskor ne csinálj ilyet… Tulajdonképpen, mi volt a baj? Az Abszol úton kezdődött. Mit tettem már megint?
- Te semmit – motyogta. – Az egésznek tulajdonképpen semmi értelme… kis jelentéktelen dolog.
- Szeretném tudni. Rendben? – a nő bólintott, s már szólásra nyitotta volna a száját, mikor Lidsey hangját hallották:
- Anyu, Rob húzza a hajam! –kiáltotta.
- Nem is igaz! – replikázott bátyja.
- Megyek, megnézem őket – sóhajtott fel Herm.
***
Az évbúcsúztató kellemetlenül sokáig elhúzódott, főleg Ron számára – egy nem szívesen látott ismerős miatt. - A gyerkőcök miatt ugyan már hat órakor elkezdődött, de még így is csak az éjszaka közepén értek haza, fáradtan, de nagyon jó hangulatban.
Miután a szüleik lefektették gyermekeiket, még pár percig büszkén nézték ahogy egymás mellett versenyt szuszognak, csendesen átvonultak a saját szobájukba, ahol Hermione egyből Ronald nyakába ugrott.
- Köszönöm, Szívem. Ez a legszebb karácsonyi ajándék, amit valaha kaptam – érzékenyült el.
- Kivéve talán, mikor én előbb tudtam, hogy várandós vagy Robbyyval vagy várandós – kuncogott.
- Jó, de vele először voltam, és az ismerődök körében mindig mindenki, azt mondta, hogy összeeszek majd mindent, meg állandó rosszullétek, ilyesmi. Ehhez képest egyik sem, mert észre sem vette, míg nem a karácsonyfa alatt ott volt egy pár cipőcske Eltartott, míg leesett.
- Igen, de nem bántam. Láttad volna a saját arcod – csókolta meg. – Szóval, akkor tetszik?
- Viccelsz? Azt hittem rosszul látok, mikor észrevette, hogy ott van a ruhámhoz kikészítve.
- De majd kiugrottál a bőrödből…
- Pontosan. Hónapok óta nézegettem a kirakatban, de sose tudtam magamnak találni egy kifogást, hogy megvegyem, pedig már Lindsey is kérdezte. De honnan… - akarta kérdetni, mikor arcán megvilágosodás suhant át. – Szóval tőle tudod.
- Igen. Fene okos az a kislány. Szerintem rád hasonlít – puszilta meg a Hermione orrát. – Neked meg ez volt a bajod az Abszol úton? Nem volt ott a kirakatban – vigyorgott, s nevetni kezdett.
- Igen, de van még más is. Ülj le, kérlek – nézett rá boci szemekkel.
- Mit szeretnél mondani? – dőlt az ágyra, felesége pedig mellé ült. – Ugye semmi köze egy bizonyos valakihez?
- Mondd, miért kell neked állandóan féltékenynek lenni? – forgatta meg szemeit.
- Krum egész este rád mászott. Idegesít, hogy nem tudja feladni, ennyi idő után sem – fújtatott.
- Nyugi – bújt hozzá. – Leállítottam, mert engem is idegesít. Szerinted mire volt jó az a kis játék, mikor bemutattalak titeket egymásnak, majd az a jaj, hisz ti ismeritek egymást! Aztán hozzád bújtam és megcsókoltalak.
- A gyerekek meg jól időzítettek – mosolyodott el végre.
- Szerintem az kiverte nála a biztosítékot, mert utána már békén hagyott. Nem kellett mással foglalkoznom, csak élvezni a táncot a hercegemmel. A cipő meg feltörte a lábamat.
- Most sajnálnom kellene téged? – heccelődött.
- Te, ezt nem úszod meg! – kiáltotta s a férfi képébe nyomta kispárnáját.
- Hej, ez nem ér!
- De igen – verte a párnával Ronaldot, aki megragadta a csuklójánál, s így megakadályozta, hogy a szája tele legyen pihével.
- Tudod, a párna nem olyan finom, mint a csókod, úgyhogy ha be akarod fogni a szám, ne használj segédeszközt.
- Perverz vagy – gyanúsította meg. – De én így szeret… - nem tudta befejezni a mondatot, mert csuklani kezdett. – Hukk!
Ron nem bírta ki, felesége hirtelen jött csuklásrohamától nevetnie kellett, amiért cserébe csak rosszalló tekintetet kapott, amit újabb csuklás követett. A férfi kuncogva indult a fürdőszobába, ahonnan egy pohár vízzel tért vissza.
- Ezt idd meg – nyújtotta felé a poharat, s fél perc nem telt bele, a roham elmúlt.
- Köszönöm.
- Szívesen – mondta egy hatalmas ásítás kíséretében.
- Azért örülök, hogy nem csak én fáradtam el.
- Rajtad nem látszik, de én majd elalszom – mosolygott a nőre, miközben átvedlett pizsamára.
Ám Hermione ezt nem látta, mert már rég a fürdőszobában volt, hogy lemossa magáról a sminket, s kivegye a hatalmas fülbevalóit, melynek súlyától már az este kezdetén megfájdult a füle. Ő is átvette estélyiét egy hálóingre, s már indult is volna, de hirtelen ötlettől vezérelve a tükörbe nézett, és arcát kezdte vizsgálgatni.
Mosolygott, mint legtöbbször, így kilátszódtak a Malfoy-incidens következtében tökéletessé vált fogsora, mogyoróbarna szemei, rövid, barna haja – mely a tarkójáig volt visszavágva – sokkal egyenesebbnek tűnt, mint mikor hosszan hordta. Arcbőréről eltűntek a kamaszkor jelei, szája sarkában elő-előbújt egy-egy nevetőránc.
- Hiába drágám, te se leszel fiatalabb harminckettőnél – nevetett önmagára, leoltotta a villanyt és távozott.
***
Másnap reggel az ablakon vidám napfény sütött be, megcirógatva egy kamaszkorba lépő fiú, és egy még ártatlan kislányra, akinek szempillái megrebbentek, kinyitotta hatalmas tengerkék szemeit, s amint tudatosult benne a tény, hogy karácsony van, azonnal kiugrott az ágyból, s bátyját kezdte ébresztgetni:
- Rob, ébredj! Karácsony van!
- Jó reggelt, Hugi – morogta párnájába.
- Boldog karácsonyt – kiáltotta a kislány.
- Neked is. Hagyj aludni.
- Jól van, akkor lemajadsz az ajándékokról! – nyújtotta ki nyelvecskéjét, s már rohant is szülei szobájába, ahova úgy tört be, mint egy hurrikán, majd az ágyra ugrott. – Boldog kajácsonyt! – kiáltotta. Szülei álmosan néztek rá.
- Neked is, Hercegnőm – ásította Ron.
- Szerintetek járt itt a Mikulás? Hozott nekünk ajándékokat?
- Szaladj le, nézd meg gyorsan. Egy perc és megyünk mi is – puszilta meg lányát Hermione, miközben próbált kikelni az ágyból, amit megkönnyített, hogy leányuk már rég a földszinten járt ekkor.
- Jó reggelt, Szívem. Boldog karácsonyt – köszönt Ronald Hermionénak egy puszival.
- Szintén. Na jössz, megnézzük idén milyen színű pulóvert hozott a Mikulás?
- Milyen dolog ez?! Honnan tudod hogy kaptál-e valamit egyáltalán az öregtől? – karolta át a derekát, s a lépcső felé indultak.
Mikor már leértek, akkor észkekték, hogy a család jelen felállásban csonka.
- Hol a bátyád, Hercegnő?
- Nyugi má’, fater, jövök – imbolygott le kómásan a lépcsőn.
- No, megnézzük ki mit kapott? – dörzsölte kezeit Hermione.
- Igen, igen, igen!
- Jó, akkor ez Robby, Lindy, Ron, Lindy, Rob, Ron, ez a kettő nekem, ez pedig úgy nézem egy közös, mégpedig Lidsay-Robert-Ronald-Hermione. Ez kitől jöhetett? – mosolygott, miközben átnyújtotta a nagyobbacska dobozt, amiből egy kis nyöszörgés hallattszott.
- Valami nyög benne… - ráncolta homlokát Robby. Ebben a pillanatban felbukkant egy kis fekete nózi, hozzá egy barna szempárral.
- Egy kiskutya! – kiáltott örömében Lindy, s azonnal kikapta a kis szőrcsomót. – De édes. Megtarthatjuk? Mi lesz a neve? – nézett angyalian szüleire.
- Szerintem azért hozta a Télapó – felelte Ron. – A nevét meg találjátok ki Ti – tekintett gyermekeire.
- Job, van valami ötleted?
- Nekem a Boci jutott eszembe. Csak mert olyan fekete-fehér…
- Nekem tetszik – kiáltotta Lindy.
- Végül is, illik rá – bólintott rá Hermione.
A délelőtt hamar elszállt: az egész család az ajándékait nézegette vagy épp Bocival játszott, később pedig Ron elvitte a gyerekekkel sétálni, míg Hermione megterített az ebédhez.
Mire visszaértek, az asztal már készült összedőlni a temérdek finomság súlyától: gesztenyével töltött pulyka, zöldségköret, krumplipüré, és a hagyományos karácsonyi puding, hogy csak párat említsek.
Ebéd után áttelepedtek a nappaliba, ahol társasoztak. Hermione állandóan vesztett, hibákat követett el, amiket egyébként soha nem követett volna el, ha fejben is ott van. Robertnek és Lindseynek persze nem tűnt fel, ám Ronald figyelmét annál inkább – hiába, még ő is fejlődőképes.
Miután a harmadik játszmát is elvesztette, kislánya bejelentette, hogy ő fáradt, aludni akar menni, így Ron elvitte lefektetni. Robby szintén laposakat pislogva nézett az órájára.
- Fél kilenc – állapította meg. Elbúcsúzott édesanyjától, majd ő is elhagyta a szobát.
Hermione a tűzre rakott még két hasábfát, kissé megpiszkálta, azután pedig visszaült a kanapéra, térdét maga alá húzta és a lángokat nézve elmerengett.
Szinte a semmiből bukkant elő férje, aki hozott neki egy bögre meleg forrócsokoládét eper és banándarabokkal, pont ahogy szerette… mikor a gyerekeikkel voltak várandós. Máskor meg nem itta ebben a kombinációban.
- Kislány vagy kisfiú? – dőlt hátra Ron, miközben magához húzta kedvesét.
- Még nem tudták megmondani, de legutoljára azt mondták, lehet hogy ikrek lesznek.
- Ójaj, jön az új Weasley ikerpár? McGalagony a haját fogja tépni, ha addig ki nem készül idegileg – mosolygott.
- Igazad van. De ő ezért lett tanár. Bírja.
- Kérdés: meddig?
- Nem tudom. Egy ideig még biztosan. Amúgy te mit szeretnél jobban? Fiú vagy lány? – kérdezte, és miután megitta a maradék italát, az üres bögrét a dohányzóasztalra helyezte.
- Lehetetlen ne kérdezz, Szívem.
- Nem szoktam – fészkelte be magát férje karjaiba.
- Dehogyis! De még ezt sem bánom.
- Nem? Miért? – Szemei égtek a kíváncsiságtól.
- Csak.
- Mondd el! Légyszi, légyszi, légyszi! – idegesítette Mione.
- Sz-szel kezdődik – adta be a derekát Ron.
- E-vel folytatódik? – ment bele a játékba a nő is, férje pedig folytatta.
- R…
- E…
- T…
- L…
- E..
- K! – mondták ki egyszerre, arcukon boldog mosollyal, amin látszott, hogy igazából fontosak egymásnak.
- Boldog karácsonyt, Szívem.
- Neked is.
Utolsó kommentek