Kinek készült az ajándék? Szami
Korhatár: 16
Figyelmeztetések: durva nyelvezet
Leírás: Trish bekerül egy fiú kollégiumban, ahol találkozik egy nem akármilyen sráccal...
Az ötlet, ami alapján dolgoztál: Vagy pedig egy saját szereplős történet, amiben a lány kollégista és bekerül egy fiú iskolába. Nos mit szóltok hozzá? Vagy ha egy fiú egy lány kollégiumba? *-* Esetleg egy kis szomorú, rövidke történetecske? Szerintem mindegyik annyira jó *-*
Korhatár: 16
Figyelmeztetések: durva nyelvezet
Leírás: Trish bekerül egy fiú kollégiumban, ahol találkozik egy nem akármilyen sráccal...
Az ötlet, ami alapján dolgoztál: Vagy pedig egy saját szereplős történet, amiben a lány kollégista és bekerül egy fiú iskolába. Nos mit szóltok hozzá? Vagy ha egy fiú egy lány kollégiumba? *-* Esetleg egy kis szomorú, rövidke történetecske? Szerintem mindegyik annyira jó *-*
Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.
A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.
A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).
Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.
Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com
Jelszó: 09ust
Jó olvasást!
A kollégium összehozza az embereket...
Halihó, emberek! Úgy gondoltam, hogy ideje lesz naplót vezetnem, mert új élet, új iskola, új emberek, régi Trish. A helyzet az, hogy tizenhat éves vagyok, és most kezdem a középsulit. Már nagyon várom, bár a gondolat, hogy kollégiumban fogok lakni, egy kicsit elborzaszt. Nem az a gond, hogy nem jövök ki az emberekkel, mert nagyon is, de én fiúkollégiumba fogok kerülni. Hogy miért azt ne kérdezzétek, mert én se tudom. Amikor megjött a felvételi értesítője, hogy felvettek a gimibe, akkor csatoltak hozzá egy levelet, miszerint nem volt hely a vegyes koleszba, ezért engem kénytelenek voltak áthelyezni egy másik, fiúk számára fenntartott helyre. Már egészen belenyugodtam a gondolatba, hogy mikor visszaérek majd a suliból nem a lányok sikoltozása fogja megtörni a csendet, mert kiderült, hogy az egyik Jonas-testvér talált magának feleséget, hanem a srácok böfögése, pajzán megnyilvánulásai és a folyosón heverő szennyes kupac. El kell mondanom, hogy a pasik sokkal jobban vonzanak ebben a tekintetben. Világéletemben rengeteg srác vett körül, de mind csak haver volt. Néha ugyan nagyon zavart, mert az első szerelmem a legjobb haverom volt, és ez így is maradt.
Na, de térjünk csak vissza arra, hogy megérkeztem a kollégium bejáratához. Egy baszott nagy kovácsoltvas kapu volt, amin kötve hiszem, hogy ki lehetett volna szökni. Megnyomtam a csengőt, majd vártam, hogy a portás hajlandó legyen felvenni a kaputelefont és beleszólaljon.
- Igen? - szólt bele unottan
- Öhm, jó napot kívánok! Trish Male vagyok, az új kollégista.
- Tessék?
- Hát, ha jól tudom, akkor be vagyok jelentve, mint az a csaj, aki ide lett küldve.
- Elnézést, de szerintem rossz helyen van. Ez nem a kollégium, hanem egy magán rezidencia. Az iskola két tömbbel arrébb van mondta az érces hangú pasas.
- Ja, elnézést kérek. Akkor valószínűleg rosszul tájékozódom
- Hát azt nem csodálom, hisz maga is csak nő - kuncogta.
- Ezt kikérem magamnak! Egy nő igenis nagyon jól tud tájékozódni, csak azok az öntelt hapsik, akiket szétvet a pénz elterjesztették ezt az állítást. És igazán nem értem, hogy milyen jogon állítják ezt. Csak azért mert volt pár olyan hidrogénezett barbie aki nem tudta megkülönböztetni a bal kezét a jobbtól vagy nem tudta, hogy merre van észak? Ez azért felháborító, nemi diszkrimináció
- És az, hogy mi férfiak nem értünk a főzéshez? - szólalt meg egy hang a hátam mögül. Száznyolcvan fokos fordulatot tettem, majd egy mellkassal találkoztam szembe. A fejem feljebb döntöttem, és megláttam életem egyik legszebb férfi arcát. Hatalmas barna szemei voltak, fekete pillák, kicsit nagyobb orr az átlagnál és egy felfelé görbülő száj. A haja hosszabb, barna és kicsit göndör. Egyszóval imádnivaló.
- Hahó - integetett az arcom előtt. - Föld hívja ööö, hogy is hívnak? - kérdezte.
- Bocs, csak elbambultam. Honnan van az a szem alatti sebed? - bukott ki az első kérdés ami eszembe jutott. - Egyébként Trish.
- Hát Trish, meg kell mondani, hogy belevaló csaj vagy. Nem találkoztam még olyan emberrel, aki rögtön ezt venné észre rajtam. Általában a tökéletesen kimunkált felsőtestem és a gyönyörű bociszemeimet jegyzik meg a lányok.
- Bocs, hogy nem kezdtem rólad áradozni, de ez volt a legszembetűnőbb - nyújtottam ki a nyelvem.
- Egyébként még nem válaszoltál a kérdésemre, kedves idegen.
- Kiskoromba a biciklivel elestem és a kormány vége a szememet találta el. A nevem pedig John.
- Maradjunk az idegennél - cukkoltam.
- Hát rendben, „elsőször a sebét kérdezem meg” lány.
- Jól van, nekem annyira mindegy, hogy hogyan szólítasz. Viszont megmondhatnád ennek a baromnak, hogy nem illik idegenekkel vitázni, és szidni a gyengébbik nemet - mutatok a telefon felé.
- Edward, szégyelld magad, hogy egy idegennel vitázol olyanokról, amiről nyilvánvalóan fogalmad sincsen - mondta gunyorosan.
- Sajnálom, uram. Nem állt szándékomba megbántani senkit
- Semmi baj, Edward. Nyugodtan menj - szólt a kaputelefonba John.
- Hé, te ismered ezt az ürgét? - kérdeztem.
- Igen.
- Igen, bővebben?
- A portásunk.
- A portásotok - formáztam meg lassan a szavakat. -Szóval, akkor ez a kibaszott nagy kégli a te házad?
- Hát… igen - nevetett. - És miért is kerültél szóváltásba Edwarddal?
- A koleszt kerestem, és azt hittem, hogy ez az, de úgy látszik eltévedtem.
- Melyik kollégiumot? - kérdezte meglepetten. - A fiút?
- Hát nem tudok mást erre felé. Szóval, ha tudod, hogy merre van, és elvezetnél oda, nagyon hálás lennék.
John végigmért, majd megszólalt.
- Nem gondoltam volna rólad, hogy pasi vagy és átoperáltattad magad csajjá. Pedig már kezdtem reménykedni, hogy egy belevaló lánnyal hozott össze a sors.
Két hüledezés között meg tudtam szólalni.
- Te most komolyan azt gondolod rólam, hogy FÉRFI vagyok? - döbbentem le, újra.
- Hát más indokot nem tudok arra, hogy egy ilyen kollégiumba jöttél.
- Olyan például, hogy bedugtak ide, mert nem volt máshol hely? - kérdeztem egy kicsit lenézően.
Elgondolkozott egy kicsit, majd megszólalt ismét.
- Hát biztos. És akkor nem tudod, hogy merre kell menni?
- Szerinted miért csöngettem be hozzátok? Elvezetnél légy szíves? - néztem bociszemekkel.
John fél percig csak bámult, majd megszólalt.
- Ugye tudod, hogy ez a pillantás gyilkos, és egy merénylet a pasikkal szemben?
- Tudom - egyenesedtem fel, majd megfogtam a kezét és elkezdtem vezetni.
- Hékás, nem nekem kellene elnavigálni téged? - nézett rám.
- De, de gondoltam segítek elindulni - mosolyogtam. Egyértelműen nagyon tetszett a srác. És mivel még nem ismert meg nagyon, reménykedtem benne, hogy nem csak a haverságig jutunk el. Bár tekintve, hogy ő kőgazdag és nem koleszban lakik, hanem egy kisebb fajta palotában, nem hinném, hogy sokszor fogunk még találkozni. De azért reménykedhetek, nem? Az legalább megmaradt a földi halandóknak.
- Egyébként - kezdtem újra a beszélgetést -, honnan tudod, hogy merre van a kollégium? Neked nem magántanárod van, és olyan apád, aki nem engedi, hogy egy szem fiacskája kimenjen a kietlen utcára, mert kirabolják, megkéselik, elrabolják és váltságdíjat kérnek érte?
- Nem nézel te egy kicsit sok filmet? - kérdezte nevetve.
- De, lehet - röhögtem én is. - De tényleg, hogy lehet ez?
- Hát most nagyon meg fogsz lepődni, de én is oda járok
A lábaim mintha földbe gyökereztek volna, nem mozdultak. John tovább ment, nem vette észre, hogy újdonsült turistája lemaradt. Mire észrevette már tíz lépésre előttem volt, én meg elkerekedett szemekkel néztem vissza rá. Visszafordult, és értetlenül nézett rám.
- Most meg mi van? Beleállt valami a lábadba, királylány?
Egyre értelmetlenebbül bámultam vissza. Most akkor mi van? Nem otthon alszik, mikor megtehetné azt is? Most akkor, hogy van ez???
- Te figyelj csak… Nem lehet, hogy csak beképzelted magadnak, hogy abban a kúriában laksz? - kérdeztem.
Most Johnon volt a sor, hogy értetlenkedjen.
- Te miről beszélsz? - nevetett. - A kollégiumban lakok, mert utálom, hogy kitűnök a többiek közül, és ezzel szeretném egy kicsit kompenzálni a vagyoni helyzetemet.
Eltelt egy kis idő, mire felfogtam, hogy miről is beszél.
- Te most komolyan lemondtál a luxusról, hogy befogadjanak? - Elgondolkoztam ezen, majd gyorsan megválaszoltam a kérdésemre a választ. - Hát persze, mindenki ezt választaná, tiszta sor.
Valószínűleg rajtam kezdett el nevetni, mivel rajtunk kívül senki nem volt ott.
- Te most tényleg kinevetsz? - néztem rá kérdőn.
- Én? Dehogy! - legyintett. - Csak nagyon vicces voltál. Kíváncsi lennék, hogy mi zajlott le a fejedben most
- A gondolataim saját magamra tartoznak, nem kapsz belőlük.
Nem válaszolt, inkább elindultunk a kollégium felé (legalábbis valószínűleg oda) néma csöndben. Az út nem volt túl hosszú, inkább hepehupás, ami igazán kifárasztotta lábaimat. Körülbelül öt perce gyalogoltunk, mikor idegenvezetőm megállt, és rám nézett.
- Nos, megérkeztünk - mutatott egy nagy, szürke, emeletes házra. Eléggé lelombozó látványt nyújtott, kábé, mint egy börtön, kivéve a rácsok az ablakon, és a fegyveres őrök. Bár most, hogy jobban megnéztem a magasabb emeleteken láttam pár rácsot.
- Te most ugye ezt nem mondod komolyan - néztem rá majd az állítólagos szállásomra.
- Hát, de - nevetett. - Nem tetszik?
Egy percig néma csöndben voltam, hogy növeljem a drámai feszültséget, majd megszólaltam.
- Dehogynem! Még életemben nem láttam ennyire fantasztikusan gyönyörű, színes, tágas, fényes házat. Jobbat nem is kívánhatnék - túloztam.
John egy pillanatra kétségbe vonta élelműségemet, majd megszólalt.
- Te most ugye ironizálsz?
- Fantasztikus vagy, tényleg vág az eszed, mint a borotva - nevettem. - Naná, hogy hülyéskedem. Te megnézted már valaha is közelebbről ezt a… az akármit? - találtam meg a megfelelő szót.
- Ezt az akármit fiú kollégiumnak hívják, és ezentúl te is itt fogod tengetni napjaid nagy részét.
- Király - mondtam elfúló hangon.
John bevezetett az épületbe, majd fel, a dirihez, ahol egy ötven év körüli, ősz hajú pasas fogadott.
- Jó napot Miss. Male. Kérem fogaljon helyet.
- Köszönöm.
- Nos lássuk csak. Elkezdhetjük, ugye? - Bólintottam. - Remek. Tehát a szobája a második emeleti ötös szoba lesz, ahol a szobatársnőjével együtt kénytelen aludni.
- SzobatársNŐ? - kérdeztem. - Van más csaj is rajtam kívül? - örültem meg.
- Igen, igen. Miss Madison bizonyára már nagyon várja önt. Nem egy iskolából jöttek ugyan, de biztos vagyok benne, hogy jól ki fognak jönni egymással - nézett rám. Ezt vajon, hogy értheti? Nincs rajtam csak egy rövidnadrág, türkizkék ujjatlan, és egy magas szárú Converse csuka. Most ezzel mi a baj? Ja… lehet, hogy a rózsaszín körömlakk teszi?
- Értem - húztam el a szót. - És akkor mehetnék is? - kérdeztem reménykedve.
- Még le szeretném tisztázni a szabályokat.
Szabályokat? Olyanok is vannak? Hát ez rettenetesen elkeserített
- Figyel rám Miss Male?
- Én? - tértem magamhoz. - Hát persze, kezdjük.
- Rendben van. Tehát, este tíz óráig mindenkinek vissza kell érnie a szállásra. A ki- és bejövetelt feljegyezzük, valamint a késéseket is. Takarodó tizenegykor van, illetve kivételes esetekben - mint például az ezen a hétvégén megtartandó évnyitó party.
- Évnyitó buli? Zsír - örültem meg. - És kik hivatalosak erre?
- Hát, azt hiszem, hogy ezt majd megbeszélik Miss Madisonnal, jó?
- Persze - erőltettem fel a mosolyt. - Akkor mehetek is? - kérdeztem reménykedve.
- Igen, azt hiszem mindent elmondtam. Ha bármi kérdése lesz
- Kérdezzem meg kezelőorvosomat, vagy gyógyszerészemet. - És mire észrevettem volna, kicsúszott a számon. - Akarom mondani… Elnézést, csak nyelvbotlás volt.
- Rendben van, elnézem, de legközelebb ne legyen ilyenre precedens.
- Ígérem nem lesz, különben így görbülök - mutattam az ujjammal, hogy hogyan is. - Akkor viszlát.
- Viszont látásra.
Kiléptem az igazgatóin, és szememmel keresni kezdtem Johnt, de már nem láttam sehol. Így elindultam fel a második emeletre, mert az igazgatói a földszinten volt. Kibaszott sok lépcső volt, és én már kezdtem nagyon elfáradni, mikor egy csapat srácba botlottam, akik a lépcsőn ültek és dumáltak, ami azonnal abbamaradt mikor megjelentem. Én simán tovább mentem volna, de az egyik utánam szólt.
- Hé, te mit keresel? Vagy inkább kérdezzem, hogy kit? - kérdezte undorítóan perverzül.
- Te meg hozzám beszélsz, tökmag? - kérdeztem vissza gúnyosan. - És ha nagyon érdekelne, akkor jól megfizetnek érte, mert nagyon jó vagyok - nyaltam meg az ujjam majd a vállamon elnyomtam, és sercegő hangot adtam ki. A haverjai csak röhögtek a gyereken, én meg hozzá tettem: - Az a srác sokkal, de sokkal helyesebb volt, mint te - itt lefitymálóan néztem rá, majd kecsesen eltipegtem. Magamban nagyon jót szórakoztam, mikor visszagondoltam az arcára szegény srácnak.
Nevetve léptem be az ötös szobába, ami elvileg az enyém és szobatársamé
- Hello - köszöntem mosolyogva.
A csaj az ágyán ült és épp a körmét festette pirosra, mikor felnézett, hogy megnézze, ki zavarja. Felugrott az ágyról majd a nyakamba vetette magát.
- Szia - mondta sugárzó tekintettel. - Te vagy ugye Trish? Már annyira vártalak, hogy na. Ezekkel a pöcsökkel néha nem lehet bírni, főleg ha egyedül vagy csaj az egész koleszban. John már mondta, hogy a dirinél vagy, és gondoltam valahogy rendbe hozom magam addigra, de hát gyorsabb voltál, mint ahogy elképzeltem volna, és
- Hékás kiscsaj, vegyél levegőt is - nevettem. Durva, hogy ennyit el tudott mondani egy szuszra… Mehetne úszónak. - Tehát te vagy
- Emily - mondta.
- Csocsi Emily - nevettem, majd lepacsiztunk. Nagyon kedves csajnak tűnt. Magas volt, és vékony, és nagyon csinos. És most nem fogok hazudni, de nagyon szexi. A haja gesztenyebarna volt, kicsit tépett, szeme gyönyörű világoskék, arca, mint Hófehérkéjé lehetett. Egyszóval gyönyörű. De most nehogy azt gondoljátok rólam, hogy homokos vagyok, mert nem! Csak megjegyeztem, hogy mennyire jól néz ki, és ha esetleg megunom a pasikat… Na jó, ezt inkább hagyom. - Első kérdés: mikor lesz a buli és hol és milyen szokott lenni?
- Hát a nagyteremben lesz, holnap este kilenctől és nagyon zsír szokott lenni - nevetett. - Már el is terveztem, hogy mit veszek fel és, hogy Mark is észre fog venni, és annyira jó lesz
- Ácsi - tettem fel a kezem. - Ki az a Mark, honnan ismered, mióta vagy bele zúgva, és hogy néz ki? - szegeztem neki a kérdéseket.
- Hát Mark a szomszéd szobában lakik Johnnal, akit állítólag már ismersz. - Itt bólintottam. - És már tavaly is nagyon tetszett, de most meg pláne, mert annyira helyes, és feltűnően kedves velem, és imádom!
És innentől kezdve kezdetét vette egy szoros barátság. Egész este csak beszéltünk, és beszéltünk, és megismerkedtünk egymással, amit nagyon élveztem.
Másnap reggel kómásan ébredtem fel. Az oldalamra fordultam és szembe találtam magam egy alvó Emilyvel. Nem is találhattam volna jobb alkalmat arra, hogy kipróbálhassak egy olyan szívatást, amit még régen hallottam. Halkan felkeltem az ágyról, majd a fürdőbe settenkedtem, és vettem egy poharat vízzel. Visszamentem és beleraktam az ujját a pohárba és vártam a hatást. De nem történt semmi, úgyhogy kezembe vettem az irányítást és simán ráöntöttem a vizet barátnőmre.
- Ááá - sikított. - Mi a fészkes fenét gondoltál, amikor rám öntötted ezt a szart?
- Hát igazából ez nem szar… Tudod, ha majd valami barna büdöst fogsz érezni, akkor az kaki lesz, de ez - itt a pohárra mutattam -, csak sima víz. És legalább felébredtél - nyújtottam ki a nyelvem.
- Jól van, ezt megjegyeztem és még visszakapod.
Lassan elkészültünk, majd lementünk az ebédlőbe reggelizni. A kajálda hosszú asztalokból állt, és Emilym kiszúrta magának azt a helyet ahol John is ült. Természetesen ő nem miatta ült oda, hanem Markért.
Johnnal szemben ültem le, és amikor meglátott hatalmas mosoly terült el az arcán.
- Jó reggelt, idegen! - mondtam.
- Neked is Trish. Hogy telt az első napod itt?
Emilyvel sokat sejtetően egymásra mosolyogtunk, majd visszafordultam.
- Nagyon jól, bár az ágy egy kicsit kicsi volt - nevettünk barátnőmmel.
John és Mark összenézett, majd ránk hatalmas szemekkel.
- Most akkor mi van? - kérdezte végül Mark.
Emilyvel még jobban nevettünk, amit a fiúkák nem néztek jó szemmel, mivel nem avattuk be őket semmibe. Nagyon szúrhatta az oldalukat.
- Jól van na, megkegyelmezünk nektek. Kurvák vagyunk.
Ez sem segített rajtuk, még inkább hüledeztek.
- Most akkor mi van? - kérdezték egyszerre.
- Mondjuk, utcalányok vagyunk, és a szolgáltatónk küldött ide, hogy teljesítsük legperverzebb álmaitokat. Eddig csak én voltam itt, de most már Trish is szolgálatotokra lehet - kacsintott Emily. Együtt nevettünk, hogy milyen jók vagyunk, és a pad alatt lepacsiztunk.
- No, jól van - adtam be a derekamat. - Csak szívattunk titeket, de nagyon viccesek voltatok. Hogy gondolhattátok h ribancok vagyunk!?
- Hát azt nem tudom, de Emily nagyon meggyőzően adta elő magát - mondta Mark, majd rámosolygott az említettre. Barátnőm fülig elvörösödött, majd lesütötte a szemét, és a reggelijét - virsli és ketchup - kezdte kotorni.
- Tehát csak annyi, hogy megismerkedésünk örömére rendeztünk egy csajos estét… - tisztáztam le a dolgokat.
- Rögtön az első nap?
- Mert mikor máskor, ha nem akkor? - kérdeztem meghökkenve.
- Hát csak gondoltam, hogy az első nap még ismerkedtek, beszélgettek és alszotok. De azt nem gondoltam volna, hogy máris”pizsi partyt” rendeztek - kotyogott John.
- Jaj, ti pasik semmit nem értetek ehhez - mondta nagy bölcsen Emily, mire mindannyian nevetve borultunk reggelink fölé.
Miután megettük a kaját - majdnem fél tizenegy volt, mire elhagytuk az ebédlőt -, felmentünk a szobánkba, hogy kibeszéljük a pasikat, és az esti buli menetrendjét. Leültünk egymással szembe, elővettem a chipset amit beszöktettem a koleszba, majd elkezdtük a diskurálást. Megdumáltuk, hogy ki milyen ruhában fog feszíteni. Emily egy vörös koktélruha mellett döntött, amin egy fekete öv volt a csípőjén. Nagyon jól mutatott rajta, mert kihangsúlyozta modell alkatát. Én egy egyszerű fekete ruhát vettem fel, amin a mell alatt egy fekete selyemöv volt. Nagyszerűen festettünk benne, főleg miután mindketten nagy hajcsavarókkal feszítettünk a tükör előtt. Pózokba álltunk be, de fényképeket nem csináltunk, mert jobb, ha ezek nem látnak napvilágot.
- Szerintem fantasztikusan fogsz kinézni - mondta Emily.
- Hát te sem panaszkodhatsz, mert ha így nem fogja rád vetni magát Mark, akkor majd máskor - nevettünk. A mulatságnak kopogás vetett végett. Egymásra néztünk, hogy ugyan ki lehet az, és ki fogja kinyitni, mert mindketten igen csak furcsán feszítettünk. Végül nekem kellett odamennem, hogy leordítsam annak a srácnak a fejét, aki volt olyan bátor, és megzavart minket.
Kinyitottam az ajtót és csodák csodájára… John állt ott.
- Igen? - kérdeztem.
- Váó, ti máris készültök a bulira? - kukkantott be a vállam fölött.
- Hékás, kérdésre nem ér kérdéssel válaszolni. Egyébként meg igen, mi is csak nőkből vagyunk.
John elmélázva nézett végig rajtam, majd bólintott.
- Nincs kedved velem jönni a buliba? - kérdezte.
Nekem az állam esett le, és úgy kellett valahogyan összeszednem a földről, majd miután sikeresen visszaoperáltam azt, megszólaltam.
- Hát rendben, bár nem tudtam, hogy kísérő is kell. De okés, mehetünk együtt - mondtam, és éreztem, ahogyan pirulok. - Akkor én most, azt hiszem, jobb, ha visszamegyek és készülődök még. - Majd otthagytam és becsuktam az ajtót. Megfordultam és Emily vigyorgó arcával találtam magam szembe.
- Te meg mi a francon bazsalyogsz? - kérdeztem tőle.
- John és Trish együtt lesznek éjfélre. Trishnek tetszik John, John oda van Trishért. - énekelte.
Nem tudtam mást csinálna csak nevetni ezen a dinkán, habár teljesen igaza van. Hogy lehet, hogy alig egy napja ismerem ezt a srácot, és én máris belezúgtam? Ez egyáltalán nem vall rám, mert én általában több hétig húzom a mézesmadzagot előttük és csak utána engedek nekik. De most valahogy máshogy van ez, és nem tetszik. Vagy ez csak az idegenvezetőm csábereje. De hát biztosan lenne neki barátnője, mert minden pasi kihasználja ezt a tulajdonságát. Ránéztem Emilyre, majd megszólaltam.
- Figyelj Em, szerinted John mit akar?
- Szerintem ez elég egyértelmű - mondta hatalmas mosollyal az arcán. - Téged, de nagyon!
- De nem is ismer, hogy a fenébe akarna?
- Trish - mondta -, ő is csak pasiból van, nem tehet ellene, de nagyon kellesz neki. Nem tehetsz ellene semmit - húzogatta a szemöldökét, mire én nevetésbe törtem ki, már megint.
Egy idő után beletörődtem, sőt nagyon is örültem neki. John nekem is bejött, csak egy kicsit gyors volt nekem a tempó, amit diktált.
Estére már mindannyian kész voltunk. A hajhab és a fixáló megtette a hatását, mert fürtjeink stabilan álltak, és reménykedtünk benne, hogy az egész estét kibírják majd. John lent várt rám, míg Emilyre a szőke hercege, Mark.
- Üdv, szép hölgyek - hajoltak meg.
- Uh, basszus, ezt hagyjátok, Nem a középkorban vagyunk, hanem a huszonegyedik században, jó? - Majd John bevezetett a terembe. Hatalmas volt az egész, teli szerpentinnel, a földön konfettik, a plafonról lufik lógtak, és ott volt egy színpad, ami valószínűleg az érkező együttes számára volt fenntartva.
- Milyen együttes jön? - kérdeztem.
- Nem tudom, soha nem szokták megmondani - sóhajtott kísérőm.
Egyre többen jöttek be, és én egyiket se ismertem, ami nem tetszett. Ilyenkor mindig kisebbségi érzetem van, mert nem ismerek senkit, ők viszont tudják, hogy én ki vagyok: az új lány. Viszont annak örültem, hogy csak mi voltunk lányok, mert így nem volt konkurencia. Bár azt sem hagyhatom el, hogy a pasik tapadni fognak rám, de reméltem, hogy hozhatnak magukkal csajokat. Emily odakeveredett mellém és oldalba bökött.
- Na mi a pálya, kisanyám? - kérdeztem. - Volt már pusz-pusz?
- Hülye vagy? - nevetett. - De megfogta a kezem, és olyan jó volt. Meg mondta, hogy milyen csinos vagyok ma.
- Akkor sínen vagy - kacsintottam.
- Igen, de én meg azért jöttem, hogy figyelmeztesselek.
- Mire? - kérdeztem meglepetten.
- Brad - mutatott egy gyerek irányába. A srác olyan magas lehetett, mint John, de jobban ki volt dolgozva. Nem mondanám gorillának, de mindenféleképpen figyelemre méltó volt. Mármint méreteit nézve.
- Mi van vele?
- Pályázik rád. Minden csajt meg akar hódítani, és nem nézi jó szemmel, hogy van kísérőd - itt John felé mutatott a fejével -, úgyhogy szerintem figyelj rá. Ha molesztál vagy bármi, akkor kiálts.
Én csak nevettem ezen az egészen. Most komolyan félnem kéne egy ekkora debella állattól, akinek valószínűleg saláta van az agya helyén? Mire felfogja majd amit mondtam, már rég tökön rúgtam.
- Hát, köszi a figyelmeztetést, majd kiáltok.
A buli fantasztikus volt. Rengeteget táncoltunk, ráadásul valami alternatív zenét játszó banda jött, amit én kifejezetten szeretek. John csak táncolni akart, és táncolni, de én már nagyon elfáradtam egy idő után. Mondtam, hogy táncoltassa meg Emilyt is egy kicsit, míg én elmegyek valami italért.
Nagy nehezen átverekedtem magam a táncoló tömegen, és leültem az egyik bárszékre.
- Szia, egy kólát kérnék - mondtam a csajnak, majd kifizettem.
Egyedül szürcsölgettem a hideg italt és néztem, ahogyan rázzák magukat az emberek. Megakadt a szemem egy ismerős arcon. Mark épp megcsókolta barátnőmet, mire az vörösödött, de a szája a füléig ért. Jót mosolyogtam a boldogságukon, mire egy idegen szólt hozzám.
- Szóval te vagy az új csaj - mondta az idegen, macis hangon.
- Nagyszerű a felmérő képességed, le a kalappal - fordultam hátra. Vajon ki lehetett volna, ha nem a már említett Brad. - Valamit akarsz, vagy csak idegesíteni szeretnél? - néztem rá angyalian.
- Felvágták a szádat, kurva!
Felálltam arra a bizonyos szóra.
- Figyelj macikám, azt hiszem nem tudod, hogy ki vagyok. Trish, és az a csaj, aki mindjárt tökön fog rúgni - És mire felfogta volna amit mondok, már cselekedtem is. Magas sarkú cipőmben pontosan ott találtam el, ahol a legjobban fáj neki. A megdöbbentő az volt, hogy fájt ugyan neki, de nem roskadt össze, mint más hímnemű tette volna. Értetlenül néztem rá, mire az felegyenesedett és kajánul vigyorgott vissza.
- Rossz helyen tapogatózol, cicám.
- Á, értem már. Tehát te nem is pasi vagy hanem nő, csak túl szteroidoztad magad.
A körülöttünk állók, akik végigkísérték ezt az egészet hatalmas nevetésben törtek ki, majd sugdolózva tovább adták egymásnak, amit mondtam. Hatalmas tapsvihar tört ki elmés megjegyzésem miatt.
- Na megállj, te te…
- Én? Állok ha nem tűnt volna fel, de úgy tudom, hogy neked soha nem fog felállni ott majd arra a bizonyos pontra néztem. Láttam, ahogy felmegy benne a pumpa és az egész feje lila lesz. - Nem tán a legféltettebb pontodra tapintottam? - cukkoltam tovább.
A közönség ismét nevetőgörcsbe tört ki, én meg meghajoltam. Nem gondoltam volna, hogy ez a mocsok hátulról fog támadni, de megtette. Hátulról átkarolt és beleszuszogott a nyakamba. Tudtam, hogy mondani akar valamit, de a „hősöm” - John személyében -, megérkezett és lerángatta rólam ezt a dögöt. Ütni verni kezdték egymást, de közbe lépni, vagy szétválasztani őket senki se merte. Nem tudtam hát mást tenni, a hátára ugrottam ennek a szatírnak és belekapaszkodtam a hajába, amit hatalmas üvöltés követett és egy puffanás. Míg én eltereltem a figyelmét arról, hogy Johnt verje péppé, „idegenvezetőm” egy jól irányzott ütéssel kiütötte, mire az hatalmas puffanással eldőlt. Nekem még éppen volt annyi időm, hogy leugorjak róla, de valószínűleg így is eltörtem a csuklóm. John odarohant hozzám és segített felállni.
- Megütötted magad? - kérdezte.
- Azt hiszem eltörtem a csuklóm.
John fölé hajolt, hogy jobban megvizsgálja.
- Nem is tudtam, hogy orvos is vagy - nevettem.
- Mert mi vagyok még?
- Hát az én hősöm - néztem a szemébe, amiben valami ragyogást véltem felfedezni. Felszisszentem, mert megtapogatta a kezemet ahol fájt.
- Itt fáj? - kérdezte.
- Hát igen, de nagyon - húztam el a szám.
- Igazad van, valószínűleg eltörte ez a paraszt. Bocsánat, hogy ilyen későn értem ide, de egy srác össze-vissza magyarázott.
- Nem baj, a lényeg, hogy itt vagy és kész.
A következő pillanatban egymás szemébe néztünk, és a lehető legvadabban tapasztottuk szájunkat a másikéra. Mikor elváltunk összeérintettük homlokunkat és nevettünk. Hogy min azt nem tudjuk, de valószínűleg annyi volt, hogy végre van egy pasi az életemben, aki feláldozta volna értem az életét. Vagy ha nem is az életét, de segített szétverni egy parasztot.
Azt hiszem, hogy az elkövetkezendő pár év nem lesz nyugis legalábbis ha rajtam múlik. Emily megtalálta Markot, és kiderült, hogy a srácnak is régóta tetszett barátnőm. Bradet kirúgták a kollégiumból a többszöri agresszív megnyilvánulása miatt.
Úgyhogy boldogan éltünk, míg…
Utolsó kommentek