Ajándékozott: Luna Drahurora
Korhatár: nincs
Figyelmeztetés: nincs
Ötlet: Doktor Szöszi a maga rózsaszín módján tüntetést hirdet Voldemort ellen a Roxfortban. A mardekárosok elsőként csatlakoznak, na de mivel győzi meg őket? Kötelezően szerepeljen benne Gyilkos Woods, a bókbödön és Doktor Szöszi véletlen sem lehet OOC.
Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.
A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.
A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).
Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.
Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com
Jelszó: 09ust
Jó olvasást!
Doktor Szöszi és a varázsvilág
Békés éjszaka volt, az iskola parkja elcsendesedett, szinte hallani lehetett a polipot, ahogy a tó mélyén szuszog. Ellenben egészen furcsa zajok jöttek ki a Tiltott rengeteg fái közül. Ez persze nem olyan különös, hiszen elég sok olyan dolog van a fák között, amire egyesek a „szokatlan”, a „félelmetes”, esetleg „borzalmas” szót használnák, kivéve, hogyha egy Hagrid habitusú emberről beszélünk. Gondolom, példákat sem kell említeni, hiszen mindenki emlékszik, amikor egy autó, egy vérfarkas, egy óriás, egy hipogriff vagy egy gigantikus méretű pók tűnt fel az erdőben. Bár ami most bukkant ki, az szokatlanabb volt mindegyiknél.
Persze azok a diákok és a tanárok, akik rendesen vonattal jöttek, már rég a kastélyban tartózkodtak és éppen a beosztási ceremóniára készülődtek, semmit sem vettek észre. Persze ha pontosak akarunk lenni páran észlelték, de nem ez lett volna az első eset, hogy csak később derül ki. Azonban abban biztosak lehetünk, hogy rá senki sem számított, kivéve Dumbledore-t, aki a mindentudás mosolyával ült az asztalfőn.
Általában nem Agyar volt az, aki először találkozott az SVK tanárral, de most ő pillantotta meg, amint kilépett a gyepre. Éppen a koraesti ejtőzését töltötte a tornácon, amikor ő is figyelmes lett a neszekre. Lustán felemelte a fejét és a hang irányába fordította és elakadt a lélegzete. Ennek az lett a következménye, hogy észre sem vette a kutyus gazdiját, pedig élénk rózsaszín talárjáról üvöltött az, hogy tulajdonosa azt akarja, hogy észrevegyék. A homokszínű eb is észrevette a vadkanfogó kutyát és érdeklődve pillantott rá, majd tett egy kísérletet arra, hogy kiszabaduljon tulajdonosa öleléséből.
- Miért ugrálsz kicsi Gyilkosom? – kérdezte Dr. Szöszi, de a kutyus még mindig fészkelődött. - Szükségem van rád – szólalt meg újra a szőkeség, majd eltökélten felnézett a Roxfortra. – Ketten fogjuk meghódítani ezt a kócerájt – és elindult a nagy faajtó felé.
*
A nagyteremben mindenki a beosztásra készülődött, már a Teszlek süveg is a helyén volt. Az egész terem érdeklődve tekingetett a tanári asztal felé, ráadásul egyre gondolt az összes roxfortos. Vajon ki lesz az új Sötét varázslatok kivédése tanár? A gyerekek tűnődését az ajtónyitódás zavarta meg, mire mindenki odapillantott. A szokásos módon, McGalagony vezetésével, vonultak be a gólyák.
- Úristen! – szörnyülködött Ron. – Mi is ilyen picik voltunk?
- Szerintem igen – válaszolta kelletlenül Hermione.
- De ennyire – méltatlankodott a vörös hajú, megnyomva az utolsó szót.
- Igen, ennyire. Nem emlékszel milyen nagynak tűntek a hetedévesek, amikor idejöttél?
- Jé, tényleg. Szóval most én is nagy vagyok? – kérdezte reménykedve.
- Igen, az vagy – mondta Harry, mire a barátja büszkén kihúzta magát. Fordult a kocka, hiszen most már ő a végzős és ők a kicsik. Ezentúl fel kell nézniük rá, ha máshogy nem is, de magasságban már igen.
Közben persze az átváltoztatástan professzor a padok közé sietett, nyomában a legújabb roxfortos generációval. Még mielőtt közvetlenül a tanári asztal elé értek, oldalt megjelent Friccs is az ünnepi, de egyben elég érdekes illatot árasztó dísztalárjában. Pont egyszerre értek középre, így mire el kellett kezdeni, már minden a helyén volt. A süveg éppen elkezdte volna a dalát, amikor…
- Bocsika a késésért – tipegett be Doktor szöszi, a póráz másik végén pedig Gyilkos. Tűsarkújának kopogása késként hasított bele a csöndbe. Hermione arca pedig szótárba illett volna a „döbbenet” kifejezéshez.
- Semmiség. Szeretném megragadni az alkalmat, hogy bemutassam tanári karunk új tagját Elle Woodst, vagy, ahogy ti fogjátok hívni, Professzor Szöszit – mondta Dumbledore a már előbb említett mosollyal az arcán. – Kérem, foglaljon helyet.
- Okszi-makszi.
- Ugye, nem? – préselt ki magából két szót Hermione, miután végighallgatta a jelenetet.
- Pedig nagyon úgy látszik, de én nem ezen aggódnék – tette hozzá óvatosan Harry, majd Hermione értetlenkedő tekintete miatt gyorsan már magyarázta is. – Nézd csak meg Ront.
A lány az említett illető felé pillantott, majd újabb álleesés következett, mivel Ron három év után újra előszedte a „megbabonáztak” nézését.
- Ron, jól vagy? – kérdezte Harry és finoman megrázta barátja vállát, de ő továbbra is bárgyún vigyorogva nézett előre.
- Nem így kell csinálni – mondta Hermione, majd erősen fejbe vágta a vele szemben ülőt.
- Au! Ezt meg miért kellett? – kérdezte dühösen az érintett, de a lány nem válaszolt.
- Elbambultál – válaszolt a kérdésre Harry.
- Sajnálom. De ő olyan csodás!
- Ez tisztára olyan voltám, mint amikor… - a mondatot Harry már nem tudta befejezni, mert a terem végéből egy éles hang zavarta meg a beszélgetésüket.
- Fúj! Mi ez az undi-bundi dolog? – kérdezte Szöszi, miközben undorodva mustrálta a széken üldögélő fejrevalót, aki meglepett ráncokat vágott.
- A Teszlek süveg, kisasszony – jelentette ki McGalagony leheletnyi lenézéssel a hangjában.
- Mit tud ez az izé? – kérdezte, bár egy cseppet sem érdeklődve.
- Ez osztja be a házakba a diákokat.
- Nekem olyan régimódinak tűnik. Kellene ide egy kis rózsaszín! – kiáltott fel majd a talárja zsebéből előhalászta a pálcáját. Pöccintett egyet vele és a semmiből előtűnt egy rózsaszín üstre emlékeztető dolog. Most a tanárnőn volt a kérdezés sora.
- Elnézést, de mi az ott az ön kezébe? – faggatta kolléganőjét Minerva.
- Ez a Bókbödön – jelentette ki a kérdezett, de miután meglátta az elképedt arcokat folytatta. – Maguk nem ismerik a Bókbödönt? Azt úgy kell játszani, hogy kiosztok egy papírt és mindenki ráír valami kedvességet.
- Kedvességet? – kérdezte McGalagony.
- Valami kis cukiságot – tette hozzá mosolyogva, majd egy újabb pálcaintés után mindenki kapott egy rózsaszín papír fecnit, ami csillámporba és levendulaparfümbe úszott.
- De ez hogyan fogja beosztani a gólyákat? – akadékoskodott az igazgatóhelyettes
- Hát mindenki ráírja a nevét és a bókbödön meg besorolja a… mikbe is? Tudom olyan, mint a lakóhely, palota vagy valami ilyesmi, nem? Az előbb említette – mondta és nagyon törhette a fejét, mert elkezdett a cipőjével is topogni.
- A házakba? – sietett a segítségére a bűbajtan professzor.
- Óh, köszike –szólt, majd vetett egy hálás mosolyt a férfire, mire az elpirult. Minerva szem forgatva nézte a jelenetet. – Mindenkinek meg van? Rendben. Akkor kezdhetjük is!
Mire kimondta a mondatot, már minden papírdarab az üstben landolt. A rózsaszín füst szállta fel az edényből és ütemes csilingelés hangzott fel az aljáról.
- Most én, mint a bödön úrnője elkezdem a besorolást – jelentette ki a nő, majd egy újabb varázsalt következett. Aztán valószínűleg onnan, ahonnan a csilingelés szólt, egy női hang kezdte el énekelni a dalt:
Figyeld a bókbödönt!
Jöjjön a bókbödön!
Így gyertek hát körém!
Ellenség nincs többé, dicsérjük egymást.
Add körbe a bödönt, és elszáll haragod.
Hát éljen a szeretetre méltó, bókbödön.
Aki viszont látta közben a szőkeséget is, megállapíthatta, hogy kívülről tudja az egész szöveget is. Halkan énekelgette a számot, amíg a végére nem ért. Amint befejeződött az üst elkezdett rázkódni, majd piros tűzijátékot lövellt ki, amik szépen egy nevet formáztak.
- Melyikőjük Wanda Anderson? – kérdezte McGalagony, mire el tudta olvasni a nevet.
- Én – mondta egy megszeppent vörös hajú kislány a legelső sorból.
- Gratulálok griffendéles lettél – mondta mosolyogva Szöszi. – Ugyanis tűzijátékot kaptál és az ennek a háznak a jele.
Alig ért a mondat végére, újra lekezdődött a dal.
- Ezt ugye nem fogja minden egyes név előtt elénekelni?
- Pedig nagyon úgy látszik – nézett körül aggódva a lány és csak ránézésre huszonhárom gólyát számolt meg.
Mire újabb rázkódás következett, de most egy szivárvány kíséretében.
- Én vagyok Jason Cox – kiáltott fel boldogan egy fiú. – Akkor én most mi lettem?
- Biztos hugrabugos – jegyezte meg hangosan Pansy Parkinson a terem túlsó végéről.
- Tévedsz virágszálam – jegyezte meg a bödön úrnője. – Ez azt jelenti, hogy az érintett mardekáros, tehát hozzátok fog kerülni.
- De a szivárvány annyira nem illik ehhez a társasághoz – méltatlankodott tovább Pansy.
- Hagyjad már, szerintem pont, hogy hozzánk való – jelentette ki mindenki megdöbbenésére Malfoy.
- Beléd meg mi ütött? Megártott a nyár? – kérdezte felháborodva a lány. – Ki vagy te és mit csináltál az én Dracocicámmal?
- Mióta vagyok a macskád?
- Szerintem nagyon aranyos becenév – kotyogott közbe az újdonsült professzor.
- Igaza van, nekem is tetszik – jegyezte meg Draco, miközben olvadozva nézte tovább Szöszit.
- Hihetetlen, hogy ezt mondom, de kezdek aggódni Malfoy miatt – jegyezte meg Harry.
- Én meg tudom érteni – jegyezte meg Ron.
- Te meg mióta értesz egyet vele?- háborgott Hermione.
- Egyre furcsább a mai nap – kapcsolódott be a beszélgetésbe fejcsóválva Ginny. Az üst újra lekezdett csilingelni, ezért a bödön úrnője felkiáltott.
- Énekeljük együtt! - hangzott az utasítás, mire a Roxfort összes fiúja fennhangon énekelni kezdett.
- Nézd Hermione! Már Harryt is elvesztettük – kesergett Ginny, miközben a vígan dalolászó barátját próbálta lekönyörögni az asztal tetejéről. – Mit csinált szerinted velük?
- Bármit is az nagyon hatásos volt. Fél órája van itt és már az évszázados ellenségeket is kibékítette – mondta Hermione, utalva Monstróra aki összekarolva énekelt egy hugrabugossal és egy griffendélessel. – Próbáld meg felpofozni! Az az előbb is bevált.
A legfiatalabb Weasley minden erejét bevetve felképelt barátját, de az továbbra sem reagált.
- Nem vált be!– kiáltott fel kétségbe esetten a vörös hajú lány.
- Dehogynem csak erősebben kell csinálni – jelentette ki a másik és már felállt volna, hogy bemutassa, amit mondott, amikor Ginny megragadta a karját.
- Itt már ez sem segít. Mit tegyünk?
- Nem tudom, majd kiagyalok valamit.
Huszonkét besorolással, dallal, tűzijátékkal, buborékkal és miegyébbel később a fiúk még mindig örömittasan énekeltek, ellenben a nőkkel, akik fejüket az asztallapon nyugtatták, néha pedig ütemesen nekiütögették.
- Ugye milyen szupcsi volt? – kérdezte Elle miközben vége helyet foglalt.
- Valóban nagyon izgalmas volt - tette hozzá óvatosan az igazgató. - Akkor szerintem…
- Jaj, majdnem elfelejtettem! – szakította félbe Dumbledore mondandóját Szöszi. – Holnap este tartok egy partit, amire mindenkit szeretettel várok.
- Nagyon köszönjük a bejelentést, de szerintem együnk – jelentette ki az igazgatóhelyettes.
- Ez a nő nagyon mufurc. Fel kellene dobni valamivel – gondolta Szöszi,de aztán nem ért rá tovább, inkább az előtte lévő pulykából próbált levágni egy kis darabot Gyilkosnak.
- Észre sem vettem mennyire éhes vagyok – állapította meg Ron, miután lemászott az asztal tetejéről.
- Mert annyira el voltál foglalva az énekléssel – jegyezte meg epésen Hermione.
- Szerintetek mit vegyek fel? – kérdezte a fiúkhoz fordulva, elengedve a füle mellett a lány megjegyzését.
- Szerintem ruhát – viccelődött Harry. – Szerintetek jó így a hajam?
- Tudok egy jó főzetet, amivel meg fényesebb lenne – jegyezte meg Dean. - De neked tudod, hogy a kócos áll jól.
- Nagyon köszönöm. Szerintetek van esélyem elhívni?
- Nem, hiszen ő olyan csodálatos – jelentette ki Neville, mire a fiúk egy emberként sóhajtottak fel, mire a két lány összenézett.
- Szerinted mit tett velük? – kérdezte Ginny.
- Nem tudom, de kiderítem – szólt Hermione eltökélten.
*
Az év legelső órája átváltoztatástan volt, de valami már megint nem stimmel. Minerva McGalagony már tíz perce késett, ami valljuk be, tőle meglehetősen szokatlan cselekedet volt. Persze ez a diákoknak is feltűnt legalább annyira, hogy a fiúk másról is képesek legyenek beszélni, ne csak az aznapi buliról.
- Merre lehet a tanárnő? Szerintetek történt vele valami? – kérdezte Neville, bár a hangjából nem lehetett megállapítani, hogy sajnálkozik vagy reménykedik.
- Biztosan, mert általában nem szokott késni – állapította meg Hermione, de mire befejezte a mondatot berontott a rózsaszín taláros, kócos hajú és meglehetősen dühösnek kinéző tanárnő, akinek a cipője minden lépésnél csilingelni kezdett. A lány persze nem hagyhatta szó nélkül. – Elnézést tanárnő, de mi történt magával?
- Valaki éjszaka besétált a szobámba, amikor aludtam és átváltoztatta az összes ruhámat rózsaszínre – fakadt ki a kérdezett, bár a hangsúlyozás sokat elárult. Amikor az első szót mondta lehetett érezni, hogy nem is érzi akkora talánynak, hogy ki tehette, de amikor az utolsó szót kiejtette a száján, lehetett érezni azt a tömény undort, amit a szín iránt érzett.
- De miért nem változtatja vissza a tanárnő? – tette fel ártatlanul a kérdést Lavender Brown.
- Mert ez egy olyan varázslat, amit nem lehet visszaváltoztatni, hanem meg kell várni, amíg vége nem lesz – válaszolta Minerva.
- Mikor lesz vége? Egyáltalán honnan lehet ezt tudni? – érdeklődött az egyik mardekáros srác.
- Nem lehet pontosan meghatározni, ha nem tudjuk mivel bűvölték meg – okoskodott a Granger lány. – Ez szerintem olyan tíz és tizenkét óra között lehet.
- Tizenegy óra és huszonöt perc – javította ki mindenki megdöbbenésére Lavender.
- Te ezt meg honnan tudod? – kérdezte Hermione miután begyűjtötte a leesett állát a földről.
- Itt senki nem olvas Cosmowitcht? – kérdezte megdöbbenve kérdezte, majd egy kicsit büszkén, hogy végre kioktathatja azt a mindentudó, stréber Grangert, folytatta. – A varázsdivat legfontosabb magazinja. Mindenféle van benne újfajta főzetek, a legújabb talárdivat, ruha átalakító varázslatok. Ez például a júniusi számban volt, a cipős pedig a májusiban.
- Ha ezt a rengeteg, és fölöttébb lényegtelen információt így meg tudsz jegyezni, akkor nem értem, hogy a tanulással miért vannak gondjaid – jelentette ki Hermone.
- Ha te meg ahelyett, hogy ezt a sok unalmas könyvet nézed és helyette néha kezedbe vennél egy divatlapod, akkor nem néznél ki úgy, mint akire rászakadt a turkáló – replikázott a másik.
- Bevallom, hogy elég széles látókörűnek tartom magam, de a varázslás ennek a válfajába még nem ástam be magam. Viszont az nem értem, mi a baj a ruháimmal?
- Például ott van a cipőd.
- Mi a baj a cipőmmel?
- Olyan ronda.
- Ronda?
- Igen, ronda. Meglehetősen ocsmány. Esetleg csúnya, rút, rusnya, csúf, visszataszító, gusztustalan, otromba, ízléstelen. Melyik kifejezés felel meg?
- Nem a legdivatosabb, de nagyon praktikus – kelt fel a lábbelije érdekében a lány (főleg, hogy az említett ruhadarab megszólalni sem tud, nemhogy felszólaljon valamiért), mire a másik megvetően felszisszent.
- Lehet, hogy újat mondok, de a cipő és a praktikus szót nem használjuk egy mondatban. Kivéve, ha azt mondjuk, hogy „egy cipő nem lehet praktikus”.
- Nagyon örülök, hogy megvitatjuk ezt a témát és Brown kisasszony is megcsillogtathatta a szókincsét, de elkezdhetném végre az órát? – tett fel egy költői kérdést a professzor, mire abbahagyta két lány a „dühösen egymásra bámulást”. Miután már mindenki rá figyelt belekezdett a mondandójába.
- Szóval ebben az évben azokat a varázslatokat fogjuk venni, amik nagy valószínűséggel elő fognak kerülni az év végi vizsgán – mondta, de amikor odalépett a táblához, hogy felírja a varázslatokat a cipője újra elkezdett csilingelni.
- A magáé viszont nagyon divatos – jegyezte meg Parvati Patil, aki még nem érezte, hogy nagyon közeledik ahhoz, hogy McGalagony rajta mutassa meg az emberből-állat transzformációt.
- Igazán köszönöm, de azt hiszem, nem engem illet a dicséret – jegyezte meg, bár látszott rajta, hogy nem igazán szeretné magáénak tudni az alkotói címet. – Viszont a dallamot nem tudom mire vélni. Van egy olyan érzésem, hogy már sokszor hallottam, de nem tudom honnan.
- De hát ez a bödön dal! – kiáltott fel boldogan és egyszersmind kioktató jelleggel Parvati, aki mintha világ legegyértelműbb dolgáról beszélt volna.
- Tényleg – majd kiült rá egy elég fájdalmas kifejezés, vélhetőleg azért, mert felemlegették a tegnapi tortúrát.
- Már nem is akkora rejtély ki tette, nem igaz? – szemtelenkedett tovább Parvati, de McGalagony ezt már próbálta elengedni a füle mellett. Azért csak „próbálta”, mert amikor visszafordult a táblához a lábbelije újra elkezdett zenélni, mire az egész csoport fiú elkezdett énekelni. Hiába vette be minden megsemmisítő nézését, a srácok nem hagyták abba az éneklést.
- Így nem lehet órát tartani – jelentette ki miután minden lehetséges módon megpróbálni leállítani a fiukat, de nem járt sikerrel. – Menjenek most el, de legközelebb ennyivel tovább tartom.
Ennek persze mindenki nagyon megörült és hihetetlenül gyorsan kiiszkoltak a tanterem ajtaján, még az utolsó mondatot sem hallották meg.
- Granger, maga itt marad! – állította meg az éppen kifelé igyekvő lányt, majd egy fokkal halkabban folytatta. – Maga is észrevette, hogy az iskolába járó hímnemű fiatalok némileg abnormális viselkedést folytatnak.
- Szerintem ezt nem lehetett nem észrevenni – jelentette ki Hermione, majd rémülten konstatálta, hogy ez egy költői kérdést volt, így elhallgatott.
- Szeretném megkérdezni, hogy kiderítette e már az okát?
- Hogy hogyan tanárnő?
- Gondolkodott e már miérten?
- Hát igen, de még nem jutottam semmire – sajnálkozott a lány. – De meglehetősen furcsa.
- Az a nőszemély nagy hatással van rájuk, mintha valami varázslény lenne – töprengett a professzornő.
- Varázslény? Ó a francba… - mondta a lány, majd elrohant, magára hagyva az értetlen tanárnőt. Egy ideig csak állt és nézett, de nem jött rá arra, mi juthatott eszébe a lánynak. De gondolta úgyis kiderült, ezért nem izgatta magát miatta, inkább elment megnézni zenél e az összes cipője.
*
- Ki akar bödönözni? – kiáltott fel Elle. A buli már javában tartott, szinte mindenki eljött, ha valaki kedvelte, azért, ha valaki meg nem, akkor meg azért. A tömeg két jól látható részre oszlott, amint már az idén megszokott volt, nemek szerint. A fiúk egy nagy csoportot képezve loholtak Szöszi után és szinte percenként felajánlották, hogy hoznak neki italt és minden egyes szavára nagy egyetértésben bólogattak, bár nagy esély volt arra, hogy semmit sem értetnek belőle. A lányok pedig egy sarokban álltak és megvetően néztek a kiskutyaként loholó srácokat, de amióta elterjedt, hogy Hermione kiderített valamit, sokkal vidámabbnak tűntek.
- Igazgató úr, maga tegyen először! – kérlelte az eléggé zavarban lévő férfit, majd az orra alá dugta a rózsaszín edényt. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nagy kedve volt hozzá, de nem akarta megsérteni a hölgyet, ezért egy pálcaintés múlva landolt egy cetli a tárgy alján.
- Most ti jöttök fiúkák! – jelentette ki, mire az összes fiú megrohanta a bödönt. –Azért nem kell agyontaposni egymást.
- Hol van Hermione? Már nem bírom sokáig – jelentette ki Padma, miközben a boldogan nevetgélő férfiakat nézte.
- Bármelyik percben itt lehet – nyugtatta meg nőtársait Ginny, de ő is várakozva nézett az ajtó felé, amin sajnos csak Hagrid és Agyar lépett be.
- Csak Bimba professzort jöttem megkeresni – magyarázkodott a férfi, miután meglátta az értetlen tekinteteket. – Szerintem Agyar ehetett valamit.
- Miből gondolja? – kérdezte a gyógynövénytan professzornő miután sikerült átverekednie magát a fiú csordán.
- Mostanában olyan bamba – fejezte ki aggodalmát a vadőr, majd megsimogatta kutyája fejét.
- Nem akarom megsérteni Hagrid – kezdte óvatosan a nő. - De a maga kutyája nem alapból ilyen?
- De – ismerte be a férfi. – De most még a szokásosnál is jobban. Nézze meg!
A nő eleget is tett a felszólításnak és immár mindketten a közöttük ülő állatot nézték, aki meredten előre bámult, miközben nyála úgy lógott ki a pofájából kétoldalt, mintha lenyelt egy cipőfűzőt.
- Mióta ilyen? – kérdezősködött tovább a nő.
- Az évnyitó vacsora óta.
- Előtte vagy utána?
- Utána.
- Ha Agyar is beleszeretett Szöszibe, akkor már megyek is a kötélért – jelentette ki kétségbe esetten egy hugrabugos lány.
- Szerintem a maga ebe szerelmes, Hagrid – állapította meg a diagnózist Bimba.
- Na, jó. Sziasztok – állt fel a lány, hogy betartsa ígéretét, de a társai visszahúzták.
- Jó, de kibe? – gondolkozott a kutyus gazdija.
- Szerintem meg is van a szerencsés – bökött a szőkeség karjában vergődő ebre, aki a másik kutya megjelenése óta próbált kiszabadulni gazdája manikűrözött karmai közül.
- De hát olyan pici.
- A szerelem nem ismer határokat – magyarázta a professzornő. A tanári kar legújabb tagja pont ezt a végszót választotta ara, hogy elkezdje felolvasni a cetliket.
- Kié lesz az első? – morfondírozott miközben egy eperillatú cetlit lobogtatott. –Nézzük! „Haja színe, mint a citrompor.” Ó, milyen kedves! Azt hiszem ez az öné, igazgató úr.
- Eltalálta kedvesem – bólintott rá a férfi.
- Én is kedveset írtam – jegyezte meg egy Cedric.
- De én még kedvesebbet írtam – jelentette ki Ron.
- Nem igaz, mert az enyém biztosan jobb – vitatkozott Malfoy.
- Az nem lehet.
- Dehogynem.
- Nem.
- De.
- Nem.
- Hagyjátok abba! Biztosan mindenki nagyon aranyosat írt, de inkább olvassuk el mind – békítette ki a vitatkozókat Szöszi, de már a következő cetliig nem jutottak el, mert valaki útközben betoppant az ajtón.
- Elnézést, nem tudtam, hogy parti van, de engem úgy tájékoztattak, hogy itt hagytam valahol a kedvenc püspöklila taláromat. Bár nem is emlékszem, hogy volt ilyenem, de akinek annyira ruhája van, mint nekem, az nem tarthatja mindet fejbe – kezdett bele a monológjába Gilderoy Lockhart.
- - Biztosan így van. Szerintem még nem találkoztunk. A nevem Elle Woods.
- Gilderoy Lockhart, bár ki ne ismerne? – tett fel egy költői kérdést a szőke.
- Higgye minden perce bánok ez eddigi életemből, amit enélkül az információ nélkül kellett leélnem. Javasolnám, hogy keressük meg valahol a talárját. Itt nincsen, azt hiszem, máshol kellene keresnünk először.
- Ahogy akarja, széphölgy – egyezett bele a férfi, majd a még nyitott ajtón távoztak.
- Ezekkel mi lett? – kérdezte Ginny, de persze az összes lány is lelkesen fülelt.
- Mindketten vélák – adta meg a magyarázatot Hermione, majd egy kis hatásszünet után folytatta. – Azért vonzódott hozzájuk mindenki, mert még nem találták meg az igazi társukat, mivel ez megtörtént, majd le fog csökkenni idővel.
- És velünk mi lesz? – kérdezte elkeseredve Ron.
- Majd csak lesz valahogy – nyugtatta meg a lány, majd átkarolta a még mindig csüggedt társát.
Utolsó kommentek