Akinek készült az ajándék: Ritazu
Korhatár: 12
Figyelmeztetések: Nemi erőszak (említés)
Leírás: Neville, mint minden reggel, bemegy dolgozni a Szent Mungóba, felveszi a betegek listáját. De ezen a reggelen másképp történik. Az egyik betege ugyanis egy lány, akit megerőszakoltak, és aki elvarázsolta a mi gyógyítónkat...
Az ötlet: Neville szegény sosem kap párt. Szeretnék egy olyat, amiben karácsonykor talál rá a szerelem, a Mungóban, 18+ nélkül. Jah, és inkább lányba szeressen. De ha ki lehet belőle hozni, lehet depiend is.
Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.
A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.
A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).
Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.
Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com
Jelszó: 09ust
Jó olvasást!
Ha Neville Longbottom párt talál
Neville - útban a Szent Mungó felé - azon gondolkozott, vajon miért ilyen sikertelen a szerelemben. Bár a munkáját elismerték az ispotályban, a magánélete romokban hevert. Nagyon egyedül érezte magát, nehezére esett esténként hazamenni az üres lakásba, ahol nem várja senki, éppen ezért, ha tehette, minden munkát magára vállalt. Volt a szomszédjában egy öreg néni, neki szokott bevásárolni, hiszen az idős hölgy segédkezett élete első randijánál is, méghozzá saját tökös rétes receptjével. De elszokott menni nagymamájához is, ahol a ház körüli teendőkben segédkezett.
Mágusok tömegét kellett kerülgetnie, mint a kviddicsben a gurkót. Mikor végre túljutott az emberáradaton, belépett a saját irodájába, a táskáját letette az asztalra, majd helyet foglalt a székében. Alig akadt néhány szabad perce, hiszen máris kopogás hallatszott.
- Szabad! - szólt a férfi.
- Szia, Neville! - köszönt a nő. Teltkarcsú alakja volt, valamint barna haja, melyről még a lámpa fénye is úgy sugárzott, mint a nap.
- Mi a mai dolgom?
- Ezen a napon az első emeleten leszel.
- Rendben. Viszlát, Doris! - köszönt a férfi.
- Szia!
Neville felkapta orvosi köpönyegét a fogasról, majd elindult felfele.
- Üdv!
- Hello!
- A hatosban van egy férfi, fát vágott egy hegy tetején, és találkozott egy trollal. A huszonkettesben egy tizenkét éves kisgyerek, az apja pixijei kiszabadultak a ketrecből. És végül egy végzős diáklány a nyolcasban, megerőszakolták, és egy egyszarvú elé rakták...
- Öhm... rendben.
- Oké, akkor a papírok. – Itt a nő Neville kezébe nyomta az iratokat. A férfi elindult, hogy teljesítse kötelességét.
Benyitott hát a hatos kórterembe.
- Jó napot!
Az ágyon fekvő férfi is köszönt.
- Nos, mivel szerencsére nem okozott magának nagyobb sérülést a troll, ma még benntartjuk, de holnap hazamehet.
- Rendben, köszönöm!
Neville kutatni kezdett a köpönyege zsebében, majd kihalászott egy fiola bájitalt.
- Ezt igya meg, kérem, és én megyek is. Viszlát!
A beteg csak intett egyet, majd az orvos kiment.
A férfi tovább ment, egészen a huszonkettesig. Ide is besétált.
- Szervusz! Hogy érzed magad?
- Most már jobban. Apu mondta, hogy ne vegyem le a takarót a ketrecről, de én levettem, és felborították a kalitkát, és kiszabadultak.
- Értem. Legközelebb hallgass apukádra!
- Jó.
- És a szüleid hol vannak? - kérdezte a férfi.
- Elmentek az ötödikre, hoznak nekem töklevet.
- Jól van.
Ekkor két felnőtt toppan be a szobába.
- Jó napot! Mike szülei vagyunk!
- Jó napot, én pedig a gyermekük orvosa. A fiuk már mehet is haza.
- Rendben, köszönjük! Viszont látásra!
- Viszlát! - köszönt Neville is, majd kilépett a kórteremből. A kezében lévő utolsó mappát nézte, melyre ez volt írva:
Név: Gina Wooten
Kor: 17 év
Szülők: Paige Fisher; Michael Wooten (elhunyt)
Lakhely: London
Mikor odaért a nyolcas ajtóhoz, bekopogott. Bentről egy halk "szabad" hallatszott. Mikor Neville belépett a szobába, csak egy szőke hajzuhatagot látott elterülve a párnákon.
- Szia! Neville vagyok, az orvosod. - A lány nem nézett rá, nem is válaszolt csak átfordult az ablak felé. Aztán végre megszólalt:
- Milyen vizsgálatokat fognak rajtam végrehajtani? Dilidokihoz küldenek, hogy „át tudjam vészelni a megrázkódtatást”? Mert akkor közlöm magával, hogy köszönöm szépen, de ebből nem kérek! Enélkül is megleszek, és túlélem!
- Nekem nagyon nem úgy tűnik! - A lány a férfi felé fordult. - Elfordultál az orvosodtól, jelen esetben tőlem is. Ez volt az első eset, hogy ilyen történt veled?
- Nyilván, ha ilyen távolságtartó vagyok...
- Akkor ezt igennek veszem. És ki vagy kik voltak, nem láttad? - kérdezte Neville.
- Nem.
Neville belátta, a diáklány nehéz eset, hát megpróbálta megpuhítani.
- Én is voltam iskolás. Mindenki piszkált. Én voltam a lúzer, az örök vesztes. Neville, a növényimádó. Félő volt, hogy egyszer a mardekárosok tényleg megkínoznak, vagy akár megölnek. Aztán Harry Potterékkel megalapítottuk a DS-t, vagyis Dumbledore Seregét ötödikben. Egészen addig nem igazán tudtam varázsolni. De Harry megtanított rá. És ezért örökké hálás leszek neki. - A férfi sóhajtott. - Én már kitálaltam, most te jössz!
- Na jó. Csak annyit láttam, hogy mardekárosok voltak. A köpönyegük peremét pillantottam meg, az arcuk el volt takarva - válaszolta a lány.
- Értem. Édesanyád hol van?
- Nem engedték el a Minisztériumból - hajtotta le fejét a leányzó. - De ha lejár a munkaideje, akkor idejön.
- Rendben. Én most megyek, de majd benézek. Szia!
- Viszlát!
Neville még mosolyogva visszafordult az ajtóból:
- Légy szíves, tegezz! - Majd elindult a dolgára.
*********
- Szia, Lia!
- Szia Neville! Hol voltál?
- Egy lánynál...
- Ellógtad a munkát? - csodálkozott a nő.
- Mi? Nem! Egy lány a betegem.
- Ja, értem.
A férfi és a nő az ötödiken töltötte éppen az ebédszünetét. Ekkor betoppant Neville barátja.
- Hahó! Miről folyik a szó?
- Áh, semmiről! - válaszolt Neville helyett Lia.
- Az jó! - majd a férfi lehuppant a székbe. - Képzeljétek, lesz téli bál! - lelkendezett.
- Azért túlságosan ne éld bele magad, tavaly is elmaradt!
- Jó, jó. Neville, te nem örülsz? - a férfi.
- Nem, Andrew, nagyon nem! - azzal elviharzott.
Élete egyik legnagyobb csalódása volt a roxforti bál negyedikben. Azt gondolta, azon az estén elmondhatja Ginny Weasleynek, hogy szerelmes belé. Viszont Ginny kedvesen, de határozottan visszautasította. Ezek után nem is csoda, hogy nem kedveli a bálokat.
Neville lement az első emeletre, pár beteget szeretett volna ellátni. Szerencséjére kettő mappát is látott a tartóban, ezért felkapta őket, és a papír szerint írt hatos terem felé
vette az irányt. Előtte azonban védőfelszerelést varázsolt magára. Illedelmesen bekopogott.
- Jó napot!
Az ágyban fekvő idős ember nagyon rosszul volt. Arcán látszottak a sárkányhimlő jelei, a kiütések. Az aggastyán szinte megszólalni sem tudott.
- Nos, csodát tenni nem tudok, de megígérem, hogy meggyógyítom magát. Most behívom az egyik kollégámat, aki ezekre a betegségekre szakosodott.
- Merlin áldja meg, doktor úr! - préselte ki magából nagy nehezen a szavakat a beteg.
Neville elmosolyodott, majd kilépett a kórteremből. Kollégája irodáját kereste, majd meg is találta. Bekopogott.
- Neville! Mi járatban? - kérdezte a férfi.
- A hatosban van egy beteg, sárkányhimlős. Te vagy a himlők, meg az egyéb dolgok szakértője! Elvállalnád?
- Nem.
- De... a múltkor én tettem neked szívességet!
- Mondtam már, hogy nem vállalom el. Kérd meg Idát!
- Nincs benn. Szül!
- És Josh?
- Ugyan már! Egy tanuló! Egy diákra bíznád egy beteg életét?!
- Na jó, elvállalom! Jössz nekem eggyel! - nézett rá szemrehányóan a férfi.
- Rendben, köszönöm! Itt a mappa - nyújtotta át az iratot a Neville. - Akkor szia!
- Szia! - köszönt a másik fél is.
A férfi kilépett az irodából.
Csak a földet nézte, éppen ezért nem vette észre Ginát, aki szintén elgondolkozott, így akarva sem tudták volna megakadályozni a "karambolt".
- Jaj, bocs! - mondta a férfi, majd felsegítette a lányt.
- Én kérek elnézést.
- Én megyek haza. Szia! - köszönt Neville.
- Várj! Miért mész haza? Ma van a bál, nem?
- De. És te honnan tudsz róla?
Gina megforgatta a szemeit, majd ezt mondta:
- Merlinre! Mindenki erről beszél!
- Értem. Na én megyek... - azzal elindult.
A lány hatalmasat sóhajtott, majd a férfi után szólt.
- Egy pillanatra állj meg!
-"Vagy egy csókra" - gondolta magában Gina.
Odament a férfihoz, és megcsókolta. Amaz nem kapcsolt elég gyorsan, ezért nem csókolt vissza. Gina megijedt, hogy Neville nem érez iránta semmit, ezért megszakította a csókot, és elfutott.
A férfi egy kicsit habozott, majd a lány után futott.
Gina sírt. Mindig is utálta a visszautasítást. Megállt a Mungó bájital-raktára előtt, majd benyitott, és becsukta maga után az ajtót. Nem sokkal később pedig a férfi nyitott be.
- Miért futottál el? - kérdezte.
- Nem szeretem a visszautasítást.
- Mi? Te letámadtál, én meg hirtelen nem tudtam mit csinálni. Ennyi az egész!
- Akkor... - A lány felnézett Neville szemébe, és sírva fakadt. A férfi elnézte a zokogó lányt, és megfájdult a szíve. Ez a lány egyedül van! Nincs se családja, se senkije! Végül sután csak ennyit kérdezett:
- Mi... mi a baj?
- Az apámra emlékeztetsz... ugyanígy nézett ki. Persze belül teljesen más volt... Ő igazából nem halt meg... Elhagyott minket, letagadott engem és az anyámat. Ezután ő inni kezdett, és nemegyszer megvert. Volt, hogy az hazudta, munkában van, de igazából nem is ott volt, hanem a Három Seprűben. Ivott. Ha nem volt magánál, mindig azt ordibálta, hogy: "Temiattad ment el! Nem viselkedtél rendesen!" Vagy: "Fiúnak kellett volna születned, apád azt akarta, hogy fiú legyél!" Anya nagyon szerette apát. Ezek persze csak a szünetekben fordult elő, hiszen hála Merlinnek, az év nagy részét a Roxfortban töltöm. - A lány felnézett, egyenesen Neville szemeibe.
- Kinek mondtad ezt el rajtam kívül?
- Senkinek.
- Miért?
- Ha elmondtam volna bárkinek is, anyám megölt volna.
- Dumbledore professzor biztos nem mondta volna el senkinek...
- Anyám a Minisztériumban dolgozik, és azonnal megtudja az ilyen ügyeket.
- Akkor most elmondtad nekem, én majd intézkedem...
- Ha te rendelkezel, akkor biztos jobb... - és már ölelte és csókolta is. Neville meglepetésében először nem csókolt vissza, majd észbekapott.
- Ezt nem szabad... - vetett véget a pillanatnak Gina, majd elfutott.
Neville előtt lepergett az egész nap.
A reggel... A két beteg... Gina... A Minisztérium... Az első csók... A második...
Miért tette ezt a lány? Miért csókolta meg őt? A kórteremben még olyan rideg volt vele, most meg csak csókolgatja őt.. Elmondta neki a problémáit. Talán bízik benne? Lehetséges.
- „Ezt nem szabad veszni hagyni!” - gondolkozott a férfi.
- „De ő egy diáklány.”
- „Egy végzős diáklány.”
Neville végül befejezte a magával való veszekedést, majd rohanni kezdett az ötödik emeletre. Szlalomozott az emberek között, majd odaért.
- Hol van Gina? - kérdezte lihegve.
- Kicsoda? - értetlenkedett Lia.
- Mindegy - hagyta rá Neville, majd elrobogott a lány kórtermének irányába. Ott találta. Lassan belépett a szobába, ám a lány megszólalt.
- Menj innen! Én csak egy diáklány vagyok!
- Ez hülyeség! - mondta a férfi.
- Szerinted! - kiáltotta a lány.
- Te vetetted rám magad!
- Tudom - hajtotta le a fejét Gina.
- Figyelj, ha te ezt megbántad vagy nem gondoltad komolyan, akkor békén hagylak. De ha ennek az ellenkezője...
- Nem tudom, mit gondoljak. Itt a kérdés nem az, hogy én megbántam-e, hanem az, hogy te megbántad-e. Megbántad-e, hogy reggel az én papíromat is megkaptad? Megbántad-e, hogy utánam jöttél? Hogy megcsókoltalak?
- Nem. Minden kérdésre a válaszom: nem. Hogy feltételezhettél ilyet? És te? Megbántad? - kérdezte remegve Neville. Félt. Rettegett, hogy az lesz a válasz: igen.
- Én megbántam valamit.
Neville halálra vált arccal várta, vajon mi volt az az egy dolog.
- Méghozzá azt, hogy reggel olyan ridegen viselkedtem veled! - mosolygott Gina.
- Merlin szennyesére! - fújta ki a levegőt a férfi - Megijesztettél.
- Hát, ez van! Nem lesz könnyű életed mellettem - nevetett a lány. - Tényleg, és akkor mi most...? - váltott komolyra.
- Igen. Te és én. Mi. Együtt.
Majd megcsókolta a lányt, kint pedig eleredt a karácsonyi hó.
******
- Hát ti? - kérdezte Andrew, Neville barátja, amikor az újdonsült páros belépett a bál helyszínére.
- Neville! Egy pillanatra gyere, légy szíves! - kérte Lia.
- Rendben.
Egy kis sarokba vonultak, mire Gina és Andrew furcsán bámultak rájuk.
- Ez a lány nem az egyik BETEGED? - kérdezte felháborodva a nő.
- De, csak...
- Ne magyarázkodj! Sok boldogságot! - mosolyodott el.
- Hogyan? Azt hittem, hogy a fejemhez vágod, hogy nem vagyok normális.
- Hát... izé... menjünk! - terelte a témát Lia.
- Oké. - Neville és Lia elindult vissza Andrew-hoz és Ginához.
- Lia, nincs kedved táncolni? - kérdezte Andrew.
- Öhm... de, miért is ne? - válaszolta a nő. A férfi karon ragadta Liát, és elindultak a táncparkett felé. Ekkor Neville Gina felé fordult.
- Szerintem menjünk innen! - mosolygott.
- Jól mondod! Mit szólnál hozzá, ha elvinnénk pár tökös derelyét innen a bálról, és a betegszobámban befalnánk?
- Remek ötlet.
Miután kellő mennyiségű derelyét nyaláboltak fel, elindultak vissza Gina mungóbeli szobájába, hogy megvacsorázzanak, és sort kerítsenek egy jó beszélgetésre.
Három év múlva Neville elvette Ginát feleségül, majd az esküvő után egy évvel meg is született első - és egyetlen - gyermekük, egy lány, Lola. Gina befejezte a Roxfortot, majd gyógyítóként dolgozott. Neville-t történetünk után öt évvel előléptették, így ő lett a Varázslények okozta sérülések osztályvezetője. Így ért véget Neville Longbottom agglegény életszakasza.
Utolsó kommentek