Ajándékozott neve: Darktulip
Korhatár: nincsen
Figyelmeztetés: nincsen
Leírás: Piton és Hermione egymásra találása, miközben Piton nem tudja, hogy ki is az a Mikulás, Hermione pedig megkíséreli elmagyarázni neki. Humoros és szerelmes történet.

Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.

Minden nap egy-két ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. egy hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a „leleplező” listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
 
Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.
 
A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem „építő jellegű” kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.
 
A blogot úgy választottuk, hogy regisztráció nélkül is lehessen kommentet küldeni, de a blog szerkesztői néhány hete úgy döntöttek keresztbe tesznek nekünk, és kötelezővé tették a regisztrációt. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).
 
A blogszerkesztők újítása miatt sajnos az a lehetőség is elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáljuk úgy áthidalni, hogy regisztrálunk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, e-mailben elküldjük az hozzá tartozó adatokat, és így bárki válaszolhat „névtelenül” is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.

 
Jó olvasást!

Hermione Mikulása

Voldemort bukása után a három jó barát, Harry, Ron és Hermione kapcsolata megromlott. Hermione visszatért a muglik világába, maga mögött hagyva ezzel a varázsvilág jó és rossz dolgát egyaránt.
A lány tanítóként dolgozott egy kis, Captain nevű falucskában egy gyönyörű, eldugott helyen a hegyek között. A Nap minden percben valamelyik heggyel játszott, sugarai ugrálva vándoroltak egyik helyről a másikra.

Egy meleg kora őszi napon a lány az iskolába futott - mivel az elmúlt évek alatt a mindig mindenhova időben érkező Hermione Granger mostanság állandó késésben volt. Nem volt ez másképp ezen a reggelen sem, éppen a táskáját próbálta suta módon visszahúzni a vállára, amikor is egy álló valamibe csapódott, aminek hatására elterült a földön, cuccait a szétterülés szélére sodorva ezzel.
- Oh, elnézést, nem akar… – pattant föl a lány, ám a szó is beléfagyott, amikor meglátta egykori bájitaltan tanárát, Perselus Pitont – Mit keres maga itt? – esett neki követelőzve Hermione.
- Nahát, Miss Granger, végre hogy megtaláltam. Mondja nem esett baja?

A lány csak állt és bámulta a professzort, mert nem tudta mire vélni ezt a kedves hangnemet. Aztán megrázta a fejét, erőseket pislogott azt gondolván, hogy csupán a képzelete játszik vele. Végül, amikor nem történt semmi, gyorsan összeszedte a cuccait és se szó se beszéd faképnél hagyta a professzort, amire erős hatást gyakorolt, hogy egy kisfiú kiabált neki az iskola felől, hogy már rég becsöngettek.
Aznap Hermione még szétszórtabb volt, mint szokott, így hamarabb el is engedte a diákjait.

Elgondolkodva ballagott hazafelé, ám egy mély hang kiugrasztotta gondolatait a megszokott mederből.

- Elég modortalan volt ma reggel, Miss Granger, nem gondolja? – szólította meg a lányt Piton, némi szemrehányással a hangjában, de nem hibáztatta szerelmét, mert nem tudhatta, miket kellett átvészelnie amíg újra rátalált.
Hermione összerezzent, majd odafordult a férfihoz és nagy elszántsággal, ugyanakkor remegéssel a gyomrában kérdőre vonta.

- Maga állt az utamba. Miért kellett éppen azon a helyen állnia, amin én közlekedtem – torkollta le a férfit, ám ekkor olyat látott, amit Roxfortos éveiben egyszer sem: Piton elmosolyodott, vagy legalábbis valami mosolyhoz hasonlító torz fintort látott az arcán, ami az Addams Family kislányára emlékeztette a táborban.

Abban a pillanatban Perselus odalépett hozzá, vággyal telt szemeivel ránézett, majd gyengéden megcsókolta. Néhány pillanat után azonban eltűnt, otthagyva a még mindig csukott szemmel álló Hermionét.

Miután magához tért a megrázkódtatásból, nagy nehezen hazaért, de egész este egy fekete szempárt látott maga előtt és két penge vékony ajkat érzett száján.

Ugyanabban az időpontban körülbelül három kilométerrel északra egy fekete taláros férfi verte a fejét a falba már egy jó ideje.
- Nem elég, hogy ennyit kerestem, szenvedtem érte, most, mikor végre rálelek elrontok mindent a hülye önuralomhiányom miatt – vádolta magát Piton, amiért a délután képtelen volt uralkodni magán és megcsókolta Hermionét.

Néhány óra, vérző seb és leomlott vakolat után Perselus a zuhany alatt állt és elhatározta, hogy egy darabig nem keresi a lányt, csak messziről fogja figyelni, ahogy eddig is tette. Ugyanis már három hete megtalálta Őt és ez idő alatt sokmindent kiderített róla. Többek között azt is, hogy sok férfi próbálta elnyerni a kezét és a szívét egyaránt, de Hermione hajthatatlan volt, nem engedett senkit sem közel magához. Amikor az okáról kérdezősködött a faluban, Piton sokféle választ kapott, de a valódi okát egyetlen személy sem tudta megmondani.

Mivel a kíváncsisága nem hagyta nyugodni, Piton furfangos módon akart a végére járni az ügynek. Felfedi kilétét, aztán eltűnik, majd százfűlé főzet segítségével egy módos fiatalembernek adja ki magát, aki Hermione közelébe férkőzik. Nem baj ha barátság alakul kettőjük között, de szingliségének okát mindenféleképpen meg akarja tudni.

Te jó ég, azt hiszem nem kéne annyi időt eltöltenem a muglik között. Főleg nem nők közt – ezzel a gondolattal feküdt le aludni Piton.

 ***

Két hónapig várakozó álláspontot vett fel Perselus, majd november közepe táján az iskolába lépett egy magas, fekete rövidhajú, szemüveges fiatalember, aki a tanárnőt kereste.

Amikor Hermione először meglátta a férfit, szíve nagyot dobbant. Ugyanakkor egy hang azt ordította benne, hogy megcsalja Perselust.
Kíváncsian hallgatta az idegent.

- Jó napot, Hermione Granger vagyok, a tanítónő, Miben segíthetek? – nyújtotta illedelmesen a kezét a férfi felé, közben végig a szemeibe nézett, amik kísértetiesen hasonlítottak Pitonéhoz.
- Hello, a nevem Professzor Severus, és a Mágiaügyi Minisztérium Oktatásügyi Osztályának vagyok a vezetője.
- Akkor a soha viszont nem látásra – közölte Hermione és a férfi orrára csapta az ajtót.

Perselus egy ideig szóhoz sem tudott jutni, aztán bevillant neki, hogy nem volt túl jó választás pont a varázsvilághoz kapcsolódó személyiséget felvennie, de arra gondolni sem mert, hogy az egykoron kitűnő boszorkány ennyire ódzkodik a varázsvilágtól.
Hazaérve határozta el, hogy mindenképpen muglinak kell kiadnia magát, nincs mese.

Eközben Hermione azon tűnődött, hogy vajon másnap mért nem látta Pitont, és mit akart tőle ez a férfi ma.

- Bárcsak újra látnám őt – kiáltott fel az utca kellős közepén, majd mikor észrevette, hogy senki sem lepődik meg ezen a kitörésén, hazament. Tudnivaló ugyanis, hogy Hermionénak gyakran voltak fura dolgai, így nem lepődtek meg, bármit tett is.

Hazafelé megpróbálta elterelni gondolatait a férfiről, ezért az iskola ügyeiről kezdett el gondolkodni és döbbenten konstatálta, hogy nemsokára itt a Mikulás, tehát valamit ki kell találnia; egy műsort a gyerekekkel, de az égegyadta világon semmi ötlete nem volt. Elhatározta, hogy holnap midenféleképpen meg kell beszélje velük, hogy mire gondoltak.

Másnap a diákjai fura módon egy varázslatos előadást találtak ki, amiben volt bájitalfőzésen kívül az átváltoztatásokon át minden, persze mindent a fantázia és trükkök révén, mert a mugli faluban ismeretlen volt a varázsvilág.
- Tanító néni, nem kérhetnénk meg azt a fura bácsit, aki a hegyekben lakik, hogy játssza el a Mikulást, akit aztán elvarázsolunk jó messzire?
- Milyen bácsit?
- Hát azt, aki a hegyekben lakik és sokat kérdezősködött a faluban a kisasszonyról.
- Majd felkeresem és megbeszélem vele, szerintem biztosan lesz olyan kedves és elvállalja. Mára ennyi volt, hazamehettek – válaszolta Hermione a gyerekeknek, de magában azon morfondírozott, hogy az a férfi, aki a hegyekben él, Piton-e, mert ha igen, akkor elég nehéz lesz elmagyarázni neki, hogy ki is az a Mikulás és mi a szerepe a muglik világában, ugyanakkor furcsállta, hogy kérdezősködött róla. Csak remélni merte, hogy érzelmei viszonzásra lelnek.

Csendesen járkált fel és alá a nappalijában Piton, amikor kopogtatásra lett figyelmes. Kezdeti megrökönyödése után ajtót nyitott, majd még jobban megdöbbent, az ajtóban ugyanis Hermione állt.
- Khmm, elnézést a zavarásért – nyögte Hermione zavartan.
- Jöjjön be, Miss Granger, nem zavar – invitálta beljebb a még zavartabb Piton.

Percek múlva, miután mindketten leküzdötték mérhetetlen zavarukat, megpróbáltak szóba elegyedni egymással, hogy mégse üljenek, mint a kukák.

- Szóval, mi szél hozta ide? – tette fel a kérdést Perselus a lánynak.

Hermione felemelte fejét, először csodálkozott, hogy minek köszönhető, hogy egy ennyire muglis mondattal tudakolja idejövetelének okát, de aztán határozottan a férfi szemibe nézett és gyorsan elhadarta, hogy mikulásnak kéne beöltöznie.

Piton nézett egy ideig, aztán lágy hangon csak ennyit kérdezett:
- Hogy kicsoda? Miss Granger, maga valóban azt várja el tőlem, hogy öltözzek be valami mugliizének?
- Mikulás, Professzor, és a gyerekek szeretnék, ha Ön lenne az, de ha nem vállalja, úgy keresek mást, csak azt nem tudom, hogyan mondjam el nekik, mert ezzel az elutasító válasszal biztosan maga lesz az igazi Grincs - azzal Hermione felállt, de az ajtóból visszafordulva még ennyit kérdezett:

- Mondja Professzor, igaz, hogy kérdezősködött utánam a faluban?

Piton még életében nem érezte ennyire zavarban magát és hogy elkerülje a válaszadást, ráterelte a témát arra az előadásra.

- Khmm, elmondaná pontosabban, hogy mi lenne a dolgom azon az előadáson? De figyelmeztetem, hogy amennyiben akárcsak egy személy is tudomást szerez a varázsvilágban erről az úgymond akciónkról, súlyos büntetésben lesz része, azt garantálhatom.

Hermione érezvén, hogy ezt a csatát megnyerte, csak annyit mondott a férfinak, hogy holnap reggel nyolc órára legyen az iskolában, mert elkezdik a próbákat és ott mindent megtud majd. Azzal elköszönt és becsukta maga után az ajtót, majd hátát nekidöntve gyűrte le remegését, ha belegondolt, hogy legkevesebb három hetet együtt fog tölteni azzal a férfival, akire már évek óta, diáklány kora óta rajong és akibe fülig szerelmes.

Másnap reggel a szokatlantól eltérően sokáig válogatta a ruháit, így a szokásosnál is többet késett az iskolából, azaz fél kilenckor ért oda. Kifulladva nyitott be a tanterembe, de a látványra nem volt felkészülve, ugyanis Piton állt a tanári asztalnál és varázsolt, vagyis trükköknek álcázott különféle varázslatokat hajtott végre a tárgyakon és a diákokon egyaránt.

- Maga mégis mit művel? - förmedt rá Pitonra a nő.
- Csak bemutatót tartok arra az előadásfélére, amit terveznek.
- Szünet! - fordult Hermione a gyerekek felé, majd mikor az utolsó diák is az udvaron tárgyalta, hogy vajon mi a titka a férfinak, Pitonhoz fordult és lágy hangon elkezdett magyarázni neki.

- Nos akkor, elmagyarázom, hogy ki is az a Mikulás. Mikulás egy nagydarab, pocakos, ősz szakállú és hajú férfi, aki az Északi - sarkon lakik, szánját rénszarvasok húzzák, segítői a manók és minden évben egyszer, december ötödikéről hatodikára virradó éjszakán körbeutazza a világot és a jó gyerekeknek ajándékot, a rosszaknak pedig virgácsot ad, legtöbbször a kéményen át jut be a házba. Namármost, a maga feladata lenne ezt a személyt megformálni, ugyanakkor vicces figurát alakítani, mivel a gyerekek szeretik megtréfálni a Télapót és valószínűleg el akarják tüntetni. Van valami kérdése?

- Igen van, több is. Az első, hogy egészen pontosan merre is találom azt a Mikulást az Északi - sarkon, mivel szükségem lesz egy hajszálára a százfűlé főzethez. A második, hogy mégis milyen manók szolgálják őt, amikor a Mágiaügyi Minisztériumban minden manó nyilván van tartva, de még egyetlenegyet sem hallottam, hogy ott szolgált volna? Harmadszor, ki az a Télapó?

Hermionén erőt vett a nevetés, vagyis inkább a röhögés, mivel miután meghallotta ezeket a kérdéseket, kezdett kételkedni benne, hogy Piton valaha is megérti a muglik világát annak ellenére, hogy egy ideig maga is ebben a világban élt.

Körülbelül tíz percnyi tömény nevetés, meg persze a diákjai visszatérte után Hermione erőt vett magán és megkérdezte a gyerekeket, hogyan is képzelték az előadást.

- Tanárnő nem inkább magának kellene kitalálnia az egészet? - akadékoskodott az egyik diák.
- Nem, ez a Ti előadásotok lesz, ezért Ti találtok ki benne mindent, így a házi feladatotok az lesz, hogy mindenki leírja az ötletét és legkésőbb hétfőre az asztalomra teszi. Most pedig elmehettek.

- Nos akkor válaszolna a kérdéseimre, Miss Granger? - állt tétován az ajtónál Perselus.
- Igen, persze azonnal válaszolok. Tehát a hajszál miatt ne aggódjon, mert a Mikulás valójában nem létezik, ezáltal a manók sem őt szolgálják, ezért nem hallott ról a Minisztériumban erről, továbbá a Télapó a Mikulás másik neve. Érti?

Piton egy ideig csak bámulta a lányt, majd értetlenül megrázta a fejét és megkérdezte, hogyan lehet az, hogy ha valaki nem létezik, akkor mindenki hisz benne.

Hermione lemondóan sóhajtott és segélykérően nézett a férfira, majd belekezdett a magyarázásba.

- Szóval, a Mikulás egy kitalált személy, aki gyerekek által kreált fantáziavilágban van, de valójában nem létezik, persze egy bizonyos kor után mindenki rájön erre. Legtöbbször a szülők szoktak beöltözni Télapónak és ők csempészik be a csizmába az ajándékot éjszaka, amikor a gyerekek alszanak. Ám a mese már évszázadok óta él s minden gyerek hisz benne.
- De hát ezzel becsapják a gyerekeket! - mordult fel Piton teljes felháborodással a hangjában - Ezek a muglik!

- Végső soron igen, de ez nem ilyen egyszerű. Értse meg, hogy a gyerekeknek szükségük van erre az álomvilágra, de maga különben se ezzel foglalkozzon, hanem azzal, hogy vegye fel a jelmezt és tegye azt, amit a gyerekek akarnak. Most pedig ha megbocsát, de mennem kell - azzal Hermione otthagyta a gondolkodó Pitont.

Mégis mi a fene ütött belém? Mi vett rá, hogy belemenjek ebbe az őrültségbe? Ez nem te vagy, Perselus! Ugyanakkor meg együtt lehetek Hermionéval három hetet anélkül, hogy magyarázkodnom kéne. A közelében leszek, bármikor felkereshetem, hogy nem értek valamit, magyarázza el. Ez viszont határozottan jó dolog!

Azzal hatalmas vigyorral az arcán hoppanált otthonába, ahol is begyűjtő bűbájjal szerzett magának egy Mikulásról szóló könyvet és belevetette magát a mugli gyerekek álomvilágába.

 
***

Következő hét hétfő délutánján egy zsákkal a kezében Hermione lakásának küszöbén Perselus Piton állt és kopogott, miközben azon imádkozott, hogy otthon találja a lányt. Egy hangot hallott bentről, amely azt kiabálta, hogy szabad.

Benyitott a házba, amely zsúfolásig volt könyvekkel, mégis tágas volt. Piton meg mert volna esküdni rá, hogy tértágító bűbájt alkalmazott a lány a házon.

- Áh, Piton Professzor, mit keres maga itt? - kérdezte a lány, aki épp egy halom papírt tett az íróasztalra - Épp most olvastam át a gyerekek ötleteit.
- Pont ez miatt vagyok itt, hogy megtudjam mit is kell majd csinálnom, meg szereztem Mukilás jelmezt is.
- Mikulás, professzor, nem Mukilás - javította ki a lány Pitont.
- Igen, igen hogyne, szóval?
- Áh, tehát a leghasználhatóbb ötlet az, hogy az egyikőjük beöltözik egy hataloméhes varázslónak, aki felkutatja a Mikulást, mert át akarja venni az uralmat az Északi -sark felett, ezáltal eldönteni azt is, hogy ki érdemel ajándékot és ki nem, ezért amikor rátalál a Mikulásra, száműzi a Déli–sarkra.
- Biztos benne, hogy ez a leghasználhatóbb ötlet? .- tette fel kétkedve a kérdést Piton.
- Igen biztos. Talán kételkedik a döntésem helyességében? - vágott vissza a lány ellentmondást nem tűrő hangon.
- Nos, akkor felpróbálnám a jelmezt és ezzel le is tudhatjuk a kinézeti problémát.

Öt perc után Perselus Piton kijött a nappaliba Mikulásjelmezben, de nem tömte ki, ezáltal megjelent egy Perselus Piton lógó, piros ruhában, fehérre változtatott hajjal, egy nagy zsákkal a vállán, és piros sapkával a fején.

Mikor Hermione meglátta, nem tudta eldönteni, hogy nevessen vagy sírjon-e, de azzal tisztában volt, hogy nem lesz egyszerű Pitonból Mikulást faragni, mivel eleve a magassággal gond volt.

 
***

A következő napok a próbákkal teltek, de Piton mindig keresett alkalmat, hogy még az iskola utáni próbák után is a lánnyal tölthesse a délutánt meg az estéket is, mivel adta az értetlent, ezáltal érve el, hogy minél több időt töltsön szerelmével. Persze Hermione élt a gyanúperrel, hogy Piton szándékosan játssza a hülyét, de belement a játékba, mert ő is szívesen töltötte szinte minden szabad percét a férfival.

Ezeken a délutánokon vészesen sokszor kerültek olyan helyzetbe, amikor lehetőségük lett volna megcsókolni egymást, de egyikőjük sem kezdeményezett, mert félt, hogy újra az fog történni, mint az első csókjuknál. Ezáltal megmaradtak a vágyakozás szintjén, ám az előadás napján minden megváltozott.

Az előadás délután öt órakor kezdődött, de Hermione mindenkit berendelt egy órára, hogy még egy utolsó főpróbát csináljanak, amikor is az egyik gyerek hirtelen lebetegedett, pont az, aki a magányos Mikulás társát játssza a Déli - sarkon, így Hermione volt kénytelen helyettesíteni. Minden rendben ment, elérkezett hát az előadás ideje, ám Hermione nem tudta, hogy a gyerek direkt betegedett le és hogy Piton a lány háta mögött összeesküvést szőtt a diákokkal, hogy az előadás végén megcsókolhassa a lányt.

Minden zökkenőmentesen zajlott, ám a legvégén a gyerekek hirtelen a két felnőtt köré gyűlt, szoros körbe zárva őket és mire Hermione feleszmélt volna, Piton ajkait érezte száján. Mikor elváltak egymástól a tömeg éljenezve tapsolt és büszkén kongatták meg az esküvői vészharangot.

Egy évvel később Perselus Piton Mikulás jelmezben mondta ki a boldogító igent az oltárnál Captain faluban és élt boldogan, amíg meg nem halt.