Ajándékozott: Serrana
Korhatár: 12
Figyelmeztetések: nincs

Leírás: Piton elhatároz valamit, de néhányan közbeszólnak
Kívánság: Piton gyűlöli önmagát. Egy éjjel felkel, felmegy a csillagvizsgáló toronyba, hogy leugorjon, de előtte még magában bocsánatot kér mindenkitől és elbúcsúzik.

Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.  

Minden nap egy-két ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. egy hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a „leleplező” listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.  

Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.  

A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem „építő jellegű” kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.

 A blogot úgy választottuk, hogy regisztráció nélkül is lehessen kommentet küldeni, de a blog szerkesztői néhány hete úgy döntöttek keresztbe tesznek nekünk, és kötelezővé tették a regisztrációt. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).  

A blogszerkesztők újítása miatt sajnos az a lehetőség is elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáljuk úgy áthidalni, hogy regisztrálunk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, e-mailben elküldjük az hozzá tartozó adatokat, és így bárki válaszolhat „névtelenül” is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.

  Jó olvasást!

”Nem tudok aludni. Már mindent megpróbáltam, még sárkányokat is számoltam, pedig az röhejes. Álom Elixírt nem akarok bevenni, mert a végén még elalszom, és elkésem az óráimról.

Felkelek és körbenézek a szobámban. A falak zöldek, a bútorok feketék. Másnak igen nyomasztó lenne, de nekem tetszik, elvégre a Mardekár házvezető tanára vagyok.

Odamegyek a nagy, feketefenyőből készült szekrényemhez. Kihúzom a harmadik fiókot, és kiemelek belőle egy kis faragott dobozt. Mostanában egyre gyakrabban veszem elő. Fényképek vannak benne, a múltam.

Az első fényképen egy vörös hajú lány van fekete roxfortos uniformisban és vörös-arany nyakkendőben. A kép mozog, a lány a kamerába kacsint és mosolyog. A lány szépsége mellett alig észrevehető, hogy egy fiú is van a képen. Ő is fekete egyenruhában, de zöld-ezüst nyakkendőben. A fiúnak félhosszú fekete haja van, és szerényen mosolyog a lencsébe. A szemében látszik, el sem hiszi, hogy a lány, akinek a derekát átöleli tényleg őt választotta. Na, igen. Végül minden álomnak véget vet az ébredés.

A következő képen négy fiú látható, ahogyan futnak egy csapat zöldnyakkendős elől. Az első helyen egy szemüveges, feketehajú, rögtön utána egy rá nagyon hasonlító, hosszú hajú fiú fut. Tőlük kissé lemaradva a harmadik sápadt, szőkés épp visszanéz az utolsóra, vajon bírja-e? Az utolsó pedig egy alacsony, kövérkés fiú. Az őket üldöző csapat élén két srác. Az egyik magas, szőke és hegyes állú. A másik az előző képen látott fekete hajú. Az üldözők jóval többen vannak, mégis az üldözöttek nevetnek. Tipikus Tekergők…

A következő kép igen fájdalmas számomra. Egy esküvő. A menyasszony a vörös hajú lány, de a vőlegény szemüveges. Nem a zöldnyakkendős az. Középen a vőfély. Az előző képen lévő hosszú hajú fiú. A vőlegény tanúja a szőkés, szintén az előző képről.

Még egy kép. Egy kisbaba látszik. Zöld szeme van, és fekete haja. Még nincs heg a homlokán…

Az utolsó képem. Egy ház. Romokban. A mozgó képen látszik, hogy a ház közepéből sűrű füst száll fel. Csak nézem a képet percekig, aztán lassan magamra veszem a köpenyem. A képeket gondosan visszarakom a dobozzal a szekrénybe. A mozdulat közben a köpenyem sarka beleakad a másik fiók gombjába, és a bal alkaromon láthatóvá válik egy tetoválás. Gyorsan lehúzom a ruhám ujját. Látni sem bírom. Már mindent megtettem, hogy eltüntessem, de semmilyen bájital vagy varázslat nem rejtheti el.

Elhatároztam valamit és semmi sem tántoríthat el a célomtól. Érdekes, hogy semmi félelem sincs bennem.

Kilépek az ajtómon. A Csillagvizsgáló Toronyba indulok.

Az egyik lépcsőfordulónál a skótkockás McGalagonyba botlok. Egy pillanatra meglepődök, és az arcán látom, hogy ő is.”

- Jó estét Perselus!

- Önnek is Minerva!

- Hova indult? Ma tudtommal Pomona és én vagyunk a folyosófelügyelők.

”Erre mit feleljek?”

- Nem tudtam aludni. A toronyba megyek.

”Furcsán néz rám, nem hisz nekem. Ahogy mások sem. Már megszoktam, hogy csak Dumbledore-ral lehetek őszinte.

- Már voltam fent. Tiszta az ég. Szépek a csillagok. Nos, ez esetben, további jó éjszakát.

- Köszönöm. Önnek is, Minerva.

”Látom, ahogy a köntösének a sarka eltűnik egy másik lépcsőnél. Ennyi lépcső is csak a Roxfortban lehet…

Sötét van. Hideg sötét. Ezt érzem most én is…

Oh, Lily! Remélem tudtad, hogy szerettelek. Életem legnagyobb hibáját követtem el a halálfalósággal. Talán nem lettél volna Lily Potter. Potter!

Hangomban annyi utálat csendül, hogy önkéntelenül is gúnyos mosolyra húzom a szám. Ez lettem. Egy gúnyos mosoly.”

A sötét folyosókon csak a köpenyem suhogása hallatszik…

”Az első pillanattól gyűlöltem. Nem is alaptalanul. A Tekergők megkeserítették az életem. De én is a mardekárosokkal az övékét. Most elnézve, nem is annyira voltak gonoszak. Sajnálom, hogy annyi rosszat állítottam róluk. Nem minden tettük volt rosszindulatú.”

Valami megmozdul a sarokban. Kirántom a pálcám, de rögtön el is teszem. Csak az a fránya dög. Mrs. Norris, vagy mi a neve.”

Egy sárga szempár villog a sötétben.

”Kilépek a holdfénybe. Csendes az éjszaka a toronyban.

Bezzeg a Griffendél klubhelységében! Megnyerték a Kiddics Kupát. Néhány tűzijáték el is szabadult, még mindig a folyosókon randalíroznak. A griffendélesek mindig hangoskodnak. Én nem csináltam ilyeneket roxfortos koromban, igaz nem is lett volna kikkel. A halálfalókkal? De hiába, én is az lettem. Mert hiába tagadnám, a bélyeg örökre rajta marad.

Miért kellett nekem belépnem a Sötét Nagyúr csatlósai közé? Sötét Nagyúr… A nevét még mindig nem mondom ki, pedig Dumbledore hányszor megkért rá. Még a Potter kölyök is kimondja. Való igaz, eddig mindig jól helytállt a Nagyúrral szemben. Inkább tisztelnem kellene, és a barátait is. Igazán bátrak. Bárcsak megbocsájtanának nekem. Főleg azért, mert kénytelen voltam a mardekárosokkal kivételezni. A tanárkollégáim is joggal gyűlölhetnek.

Tőlük is bocsánatot kell kérnem. És persze a legnehezebb. Magam elé suttogom.”

- Bocsássatok meg roxforti diákok, mert láthatóan kivételeztem a mardekárosokkal, akiket igazából szívből gyűlöltem. A tanárok, akikkel cinikus és gonosz voltam. A griffendélesektől, akikkel pedig nyilvánvalóan igazságtalanul bántam. Dumbledore-tól, aki segített újrakezdeni, és én mégis megbántottam. Pottertől, Weasley-től és Gangertől akik megmentették az iskolát, és én mégis úgy bántam velük, mint a leggonoszabb, leghitványabb emberekkel szokás. És a Tekergőktől. James Pottertől, aki olyan ember volt Lily-nek, amilyet megérdemelt, és aki megmentette az életem. Sirius Blacktől, aki segített a Nagyúr elleni harcban, és aki tizenhárom évig bűnhődött egy féreg miatt. Remus Lupintól, akit azért gyűlöltem, mert azzá vált, amiről nem tehet, és legtöbbször megvédett. És legfőképp Lily Evans Pottertől, aki az életem volt, és miután elment, nem értem semmit. Aki megvédett és szeretet, aki még akkor is megbocsájtott, amikor más már nem tette volna. Akit én is szerettem, és szeretek most is. Az első patrónusom is olyan volt, mint az övé, őzsuta. Mindenkitől bocsánatot kérek, aki valaha megbántottam.

Mögöttem valami hirtelen koppan. Gyorsan megpördülök, de semmit sem látok. Biztos az a macska az megint.

A korláthoz lépek. Felmászom rá. Erre nem kell, de nem is lehet felkészülni. Most meg kell tennem. Most, vagy soha… ”

- Bocsánat.

”És a mélybe vetem magam.

Minden elsötétül.”

Egy lány fut végig a folyosón. Egy köpenyt tart a kezében. Az egyik kanyarnál azonban elé lép egy férfi.

- Dumbledore professzor! Jöjjön! Piton…

- Miss. Granger. Kérem, nyugodjon meg. A professzor úrnak semmi baja nem lett. Kérem, ne mondja el senkinek, amit látott. Perseus nem fog emlékezni semmire, ön se tegye. Bízom magában, ezért nem használom az Exmemoriant.

A lány még mindig remeg, de bólint.

- Helyes. Most menjen, és mondja meg Harry-nek és Ronaldnak, hogy a levél Remustól nem jött meg. Nekik se szóljon Perselusról. Jó éjszakát.

Hermione lassan a klubhelyisége felé veszi az irányt. Amint belépett, a két fiú már fel is ugrott a kanapéról.

- Megjött?

- Még nem. Szerintem nem volt túl jó ötlet Errolt küldeni.

- Biztos eltévedt, vagy lezuhant valahol. Ragyás, aszott bagoly!

- Én… Én inkább elmegyek lefeküdni. Jó éjt fiúk!

Egy ősz férfi fáradtan ül le az irodájában. Ez nem egy szokásos, unalmas doboz. A falakat mozgó és beszélő portrék díszítik, ezernyi apró ezüstgépezet zakatol és az egész szoba kör alakú.

Az elmúlt óra eseményein gondolkodik.

Éppen a konyhába indult, amikor meglátta Pitont. A férfi nem vette észre az igazgatót, aki furcsállotta, hogy a másik ilyenkor a kastélyban mászkál, noha nem is ügyeletes. Ezért láthatatlanná vált és követte a tanárt. Az a Csillagvizsgáló Toronyba indult. Az igazgató nem értette, hiszen a férfi szobája, vagy a konyha, ahová ő maga is indult, mind az alaksorban vannak. Aztán, amikor a férfi hangosan kezdett beszélni, megértette a szándékát.

Azt nem teheti! Amikor Piton leugrott, egy gyors Vingardium Leviosával megakadályozta a zuhanást, de a férfira küldött egy Stuport is, hogy ne ellenkezhessen. Dumbledore tudta, hogy a toronyban, az egyik szobában van egy kandalló, ami rá van kötve a hopphálózatra. Így egyszerűen az irodájába vihette a tanárt.

De ekkor észrevette Hermionét, amint a köpenyt levéve szaladt segítségért. Persze! Őt küldték Remus leveléért. Az irodába vitte Pitont, aztán a lány után eredt és elmagyarázta neki, ne szólhat senkinek. Bízik lányban.

Visszament a férfihoz, és emléktörést végzett rajta. Holnap úgy kel, hogy volt egy szép álma Lily-vel. Nem emlékezhet a valóságra, mert megpróbálná újra.

”Reggel az ébresztővarázs keltett. Olyan fáradtnak érzem magam, mintha nem is aludtam volna. Pedig alvás nélkül nehezen álmodnék ilyen szépet. Az első órám a griffendélesekkel dupla bájitaltan.

Ez a nap is olyan egyhangú, mint a többi. Csak azt nem értem, miért néz rám olyan furcsán Granger?"