Akinek készült az ajándék: Lizzie
Korhatár: 12
Figyelmeztetések: slash
Leírás: Karácsony reggel Harry nem hallgat Hermione megérzésére, és mégis csak lemegy reggelizni a Nagyterembe, aminek beláthatatlan következményei lesznek.
Az ötlet: Draco-Harry fanfic igazi szarkasztikus, cinikus humorral. Persze az elmaradhatatlan Perselus és Lucius is szeretném, ha résztvennének benne. Igazán semmi konkrét támpontot nem akarok adni, mert szeretném, ha egyedi lenne, nem egy nagyon klisés vmi.

Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.

Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.

Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.

A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.

A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).

Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.

Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com

Jelszó: 09ust

Jó olvasást! 

Harry Potter és a Fagyöngy Próbája

- HARRY!

Harry Potter nagyot ugrott ijedtében az ágyában, majdnem le is esett róla. Kapkodva feltette a szemüvegét az orrára, és szemrehányó tekintettel megkereste a hang forrását.

- Jó ég, Ron, mi az? Ég a torony? Narglit fogtál?

- Nem, annál is jobb! Nézd!

Harry felült, hogy jobban szemügyre vegye barátja örömének tárgyát. Ron kezében az édesanyja házilag kötött pulóverét tartotta, ami pontosan olyan volt, mint mindig… kivéve, hogy most nem gesztenyebarna, hanem mohazöld színben pompázott.

- Anya végre nem barnát készített! - ujjongott a fiú, és a pulcsival együtt a levegőbe bokszolt örömében. - Ezzzzazzzz!

- Hehehe - nevetett Harry. - Akkor már ezért megérte. Boldog karácsonyt, Ron!

- Neked is! - viszonozta barátja a jókívánságot, de már nemigen figyelt, hanem egy másik ajándékáról kezdte el leszaggatni a csomagolópapírt.

Harry jót mulatott Ronon, aztán kimászott a takaró alól és kinézett az ablakon. Gyönyörű karácsony reggelre ébredtek, a Roxfort összes tornyát fehér hótakaró borította, és a Tiltott Rengeteg ős öreg fái sem tűntek olyan ijesztőnek a hópihék vidám tánca mögött.

Miután kigyönyörködte magát a tájban, Harry is az ajándékai felé fordult. Ron már addigra végzett a sajátjaival, épp egy nagy adag kondéros kekszet majszolt, de amint meglátta, hogy Harry nem boldogul a csomagok kibontásával, feltétlen hű barátként felajánlotta segítségét. Így ketten estek neki a kupacnak, amit hamarosan ki is végeztek.

- Látom, te is kaptál Fredéktől orrvérzés-ostyát - röhögött Ron, és odaadott Harrynek egy kisebb dobozkát. - Nekem is adtak…

- Legalább lesz mivel kimenekülni Jóslástanról - kapcsolódott be a nevetésbe Harry is. - Meg Piton óráiról.

- Mert szerinted beveszi?

- Áh, nem hinném… De egy próbát megér.

Eztán a két fiú felöltözött és lement a klubhelyiségbe, ahol Hermione már várta őket az egyik puffon ülve.

- Harry, Ron, boldog karácsonyt! - intetett nekik a lány. - Köszönöm az ajándékokat!

- Szívesen! - huppant le mellé Ron. - Képzeld, anya idén végre nem barna pulóvert kötött nekem! El se akartam hinni!

- Ó, ez remek! Akkor megfogadta a tanácsomat.

- Micsoda? - nézett nagyot Ron.

- Én mondtam Mrs. Weasleynek, hogy másik színt válasszon neked - felelte a lány kissé elpirulva. - Mert tudtam, hogy nem kedveled a barnát. Kicsit ugyan furcsállta, de megígérte, hogy megfogadja a tanácsomat.

- Ó, hát… Köszönöm - válaszolta Ron, és Harry kaján mosollyal figyelte, hogy mindkét barátja fülig elvörösödik.

Végül megadta a kegyelemdöfést, és más témára terelte a szót.

- Mi lenne, ha lemennénk reggelizni? Kíváncsi vagyok a Nagyteremre.

- Nem tudom, jó ötlet lenne-e - vágta rá rögtön Hermione.

- Miért? - hökkent meg a két fiú.

- Mert Fred és George megint készülnek valamire - válaszolta szemrehányóan a lány. - Amikor lejöttem, itt sutyorogtak a sarokban, és amikor megláttak, szinte kimenekültek a portrélyukon.

- Ugyan, Hermione, az ikrek mindig készülnek valamire! - csitítgatta Ron a lányt. - Nem zárkózhatunk be a klubhelységbe előlük, különben mindenből kimaradunk. Meg nem hinném, hogy minket akarnának megviccelni, inkább a Mardekárosoknak kéne rettegniük, nem?

Harry helyeslően bólogatott, így Hermionénak nem maradt más választása, mint a barátaival tartania a Nagyterembe.

A Roxfortban igazi karácsonyi hangulat uralkodott. A folyosókat fenyőillat lengte be, a festmények szereplői is – ki tudja, hogyan – ünneplő ruhát öltöttek és más képekbe jártak át énekelni és szórakozni. Hollóhát Hedvig szobrát valaki poénból jéggé változtatta, és ahogy a három barát elhaladt mellette, tanúi voltak, ahogy Friccs, a maga borzalmas modorával kérdőre von két másodévest az üggyel kapcsolatban.

Harry, Ron és Hermione jókedvűen léptek be a Nagyterembe, ami, mint eddig minden évben, lélegzetelállító látványt nyújtott. A mennyezet pontosan tükrözte a kinti időjárást, ám itt bent a hópihék nem érték el a padlót. A sarkokba egy-egy fát állítottak, és mindegyik a négy ház színeiben pompázott. Harry megállt egy pillanatra, hogy elgyönyörködjön a díszítésben, aztán épp indult volna tovább…

… De nem tudott.

Ahogy megpróbált elmozdulni, olyan erő rántotta vissza, hogy majdnem sikerült elvágódnia a kövezeten. Erre a hirtelen mozdulatra Ron és Hermione is felfigyelt.

- Harry, jól vagy? - fordult vissza a lány.

- Öööö, nem tudom, Hermione… - felelte Harry értetlenkedve. - Mintha valami visszahúzott volna…

Ismét megpróbált elindulni, de az eredmény ugyanaz maradt. Ekkor már páran, akik az asztalok főbejárat felöli végén ültek, felfigyeltek a különös eseményre, és csodálkozva nézték, mit művel a híres Harry Potter.

- Hermione, csinálj már valamit! - bökte meg Ron a lányt. - Valaki megbűvölte Harryt!

- Nem, Ron, szerintem inkább ezt itt - mondta Harry és felfelé mutatott.

A két barát felemelte a fejét, és hirtelen mindketten egyszerre kezdtek el kuncogni. Harry feje fölött egy piros masnival átkötött fagyöngycsokor lebegett a semmiben. A környéken ülőknek is lassan leesett a szitu, és halkan nevetgélve kommentálták egymásnak az eseményeket.

- Van egy ötletem, hogy kiknek a műve ez - erőltetett komolyságot az arcára Hermione, aztán megfordult és a Griffendél asztala felé kiáltott. - Fred! George! Gyertek ide!

Az ikrek épp Angelinával és Katie-vel beszélgettek, és értetlenkedve néztek fel a kiabálásra, de amint meglátták a fagyöngy alatt ácsorgó, kissé ingerült Harryt, egyből kapcsoltak. A hasukat fogták a nevetéstől, mire odaértek a tett helyszínére.

- Na mi van, Harry, nincs, aki megcsókoljon? - hahotázott Fred.

- Lányok, szánja meg valaki ezt a szegény gyereket! - prüszkölt nagyokat George.

- Nagyon viccesek vagytok - morgott Harry. - Inkább azt mondjátok meg, hogy miként lehet innen elszabadulni?

- Miért…? Harry, hát ezt feltételezed rólunk…? Hogy mi ilyet csúnya tréfát eszeljünk ki ellened? - hüledezett Fred.

- Mert nem ti voltatok? - kérdezte Ron.

- Dehogynem - válaszolta George.

Hermione a fejéhez kapott.

- Akkor szedjétek ki Harryt a hatókörből!

- Azt nem tudjuk megtenni - rázták a fejüket az ikrek.

- Hogy értitek ezt? - kérdezte kétségbeesetten Harry. Kezdett megijedni.

- Ez a legújabb találmányunk George-dzsal - kezdte Fred a magyarázatot. - Egy bűbájt fejlesztettünk ki. A dolog lényege, hogy ha rászórod valamire, akkor az addig nem engedi sehova az áldozatát, amíg az meg nem teszi, amit a tárggyal kell tenni. Például ha rászórod egy cukorkára, akkor addig nem tudod elengedni a zacskót, amíg meg nem etted benne a cukrot. Ezt teszteljük most le a fagyönggyel.

- Tehát akkor mit kell csinálni, hogy elmehessek? - vágott közbe türelmetlenül Harry.

- Nem nyilvánvaló? Meg kell csókolnod valakit alatta, és aztán szabad vagy, mint a madár!

- Jipijé - morogta Harry, a közelben ülők pedig ismét felröhögtek.

De ekkor már a fél Nagyterem őket figyelte, és a pórul járt Harryn vihogott. A mardekárosok kárörvendően vigyorogtak, és megjegyzéseket tettek, a griffendélesek pedig drukkoltak a fiúnak.

- Haj, fiúk, mindig ilyen ostobaságokba ölitek tehetségeteket - csóválta a fejét Hermione. - Pedig ez a bűbáj nem is olyan rossz ötlet… Mondjuk, rászórod a házi feladatra, és addig nem mehetsz el, míg meg nem írod…

Fred felhorkant.

- Hermione, muszáj minden jó mókát elrontanod?

A lány szúrós pillantást lövellt az ikrek felé és tüntetőleg elvonult a többi griffendéleshez.

- Na tessék, köszi, Fred - dohogott Harry. - Elkergetted az egyetlen potenciális csókadót, aki kimenthetett volna innen.

- Ugyan már, Harry, hisz népszerű vagy! Biztos vagyok benne, hogy egymást fogják leverni a lányok, hogy megcsókolhassanak téged. - George felállt a padra és elkurjantotta magát. - Ki akarja lesmárolni Harry Pottert?

Az asztalokon egyöntetű morajlás futott végig, a lányok mind elpirultak, a fiúk pedig kárörvendően röhögtek, illetve fogták a fejüket. Már egy-két lány épp felemelkedett a helyéről, amikor…

- Félre az útból, Weasley-patkányok!

Harry megfordult – örömmel vette észre, hogy azt még tud – és megpillantotta a közeledő Draco Malfoyt és két cimboráját, Crakot és Monstrot.

- Jaj, ne…

- Nem férek tőled, Potter! Belegyökereztél a földbe? - kiabálta kárörvendően Draco, és mielőtt bárki tiltakozhatott volna, Harry elé lépett.

Az ikreknek elállt a lélegzetük, a Nagyteremben pedig egyszerre lett teljes csönd.

- El sem tudod képzelni, mekkora állatságot műveltél most, Malfoy - sziszegett Harry a fiú arcába.

- Mert, mi lesz? Rálépsz a cipőmre? - gúnyolódott Draco.

Harry mélyet sóhajtott, és válasz helyett inkább a feje fölé mutatott.

Malfoy arca elfehéredett, de aztán összeszedte magát.

- Heh, azt hiszed, Potter, hogy beijedek egy fagyöngytől? Én nem hiszek a babonákban. Most pedig kotródj az utamból!

És ekkor bekövetkezett az, amitől Harry a legjobban tartott. Malfoy megindult, és ugyanúgy visszaesett, mint ő.

- Mi a fene…! - hüledezett Draco, amikor visszanyerte az egyensúlyát.

Ekkor már az egész Nagyterem rajtuk röhögött. Csak néhány griffendéles, meg a mardekárosok néztek ijedten, ahogy felfogták a helyzet lényegét. Addig Fred és George elmagyarázták Malfoynak a szituációt, amit a fiú a várt reakcióval fogadott.

- Ez is a te hibád, Potter!

- Senki nem mondta, hogy köss belém, Draco! - védekezett Harry.

- Te már a létezéseddel arra ösztönzöl mindenkit, hogy beléd kössenek!

- Hagyd abba a nyavalygást! - korholta le a fiút Harry. - Inkább azon gondolkozz, hogyan szabadulhatunk el innen! Nem kívánom a hátralevő éveimet melletted tölteni!

- Úgyszintén én sem! - húzta fel az orrát Malfoy.

- Hát, legalább ebben egyetértenek - vihogott George, mire Ron fejbe vágta.

- Csakis az az egy megoldás van, amit már említettem neked, Harry - jelentette ki Fred.

- Ezt nem mondhatod komolyan! Nem akarhatod, hogy megcsókoljam Malfoyt!

- Weasley, ezért a húzásért még keményen meg fogsz fizetni! - rázta az öklét Draco.

- Mert én kértelek, hogy gyere ide, Malfoy?

Harrynek főtt a feje, Draco dühöngött, Crak és Monstro tanácstalanul néztek egymásra, az ikrek pedig váltig állították, hogy csak egy megoldás van a problémára. A négy ház asztalánál pedig lassan kisebb csoportok alakultak ki, ahol fogadásokat lehetett kötni a végkimenetelt illetően.

- Ez nem lehet igaz - rázta a fejét Harry. - És még éhes is vagyok. Draco, muszáj csinálnunk valamit.

- Megvesztél, Potter? - Malfoy úgy nézett a fiúra, mintha két feje nőtt volna.

- Mert szerinted neked kedvemre van ez az egész? Tiszta szívemből rühellek!

- Én meg utállak!

- Sejtettem. De el kell döntened, hogy itt tespedünk estig, vagy áldozatot vállalsz és megyünk, amerre látunk!

Draco csak hápogott, és látszott rajta, hogy legszívesebben megátkozná Harryt, de tudta, hogy azzal nem jutnának előbbre. Végül ökölbe szorította a kezét, és fújtatva megszólalt.

- Hát jó! De csak ha tényleg nincs jobb megoldás!

- Sajnos nincs - rázta a fejét tettetett sajnálattal George, közben majd megpukkadt a röhögéstől.

Harry mély lélegzetet vett, és azt kívánta, bárcsak hallgatott volna Hermionéra, és vártak volna ebédig a klubhelyiségből való kimozdulással. Ott állt előtte Draco, olyan vörös fejjel, hogy lassan félő volt, hogy agyvérzést kap. Végül Harry mindent vagy semmit alapon összeszedte a bátorságát, és a nézőközönség őrjöngő drukkolását figyelmen kívül hagyva megragadta Malfoyt és megcsókolta.

- Mégis mi folyik itt?

Az asztaloknál ijedt sikolyok hangzottak fel, ugyanis a két fiú felett nem más állt, mint Perselus Piton. A professzor egy mozdulattal szétválasztotta a két mit sem sejtő fiút, Harryt pedig erősen karon ragadta.

- Potter! Magyarázatot! Most!

- Izéééé… - kezdte volna Harry, de annyira megörült, hogy el tudott mozdulni a helyéről, hogy fel se fogta, kivel van dolga.

- Ilyen alávaló, undorító, gusztustalan dolgot még egy griffendéles sem mert csinálni! Soha! Szégyent hozott a háza nevére! Ezért ötven pontot levonok a Griffendéltől!

- Ötven pontot? - kapott észbe egyből Harry. - Malfoy is ott volt!

- Szerintem bárki láthatta, hogy maga kezdte, Potter. Most pedig takarodjanak innen! Mindenki! Reggelizzenek! Gyerünk!

Az egész terem döbbent csendben nézte végig, ahogy Ron és Harry az ikrekkel egyetemben elvonulnak az asztalukhoz, és Draco is duzzogva elhagyta a helyszínt a talpnyalóival egyetemben. Hamarosan az élet visszatért a normál kerékvágásba, és csak iskolai történet maradt fent az esetről.

***

Perselus morcosan vágott végig a Nagyterem előtti csarnokon a sopánkodó Lucius Malfoyjal a nyomában.

- Egyszerűen nem hiszem el, hogy hagytad, hogy az a nyomorult kis Potter ezt tegye a fiammal! És nekem pont McGalagonyon keresztül kellett erről értesülnöm! El tudod képzelni, hogy ez milyen megalázó?

- Szörnyen sajnálom, Lucius! - felelte Perselus tettetett sajnálattal.

- Még szép, hogy sajnálod! Éveket vett el az életemből! Különben is, hova megyünk?

Piton nem felelt, csak belépett a Nagyterem ajtaján, és megállt. Lucius értetlenkedve ugyanígy tett.

- Most miért álltunk meg? - kérdezte az idősebbik Malfoy.

Perselus egyszerűen felmutatott a feje fölé. Lucius követte az ujját és megpillantotta a fagyöngyöt. Egy pillanatig csak nézett, aztán Pitonhoz fordult.

- Mi lenne, ha becsuknánk az ajtót?

Piton elvigyorodott.

- Jó ötlet.