Ajándékozott: Micike
Korhatár: 14
Figyelmeztetések: -
Leírás: És végül szívesen olvasnék egy Ron/Hermione storyt, szintén romantikusat, happy enddel, a többit ráhagyom az íróra!
Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.
Minden nap egy-két ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. egy hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a „leleplező” listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.
A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem „építő jellegű” kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.
A blogot úgy választottuk, hogy regisztráció nélkül is lehessen kommentet küldeni, de a blog szerkesztői néhány hete úgy döntöttek keresztbe tesznek nekünk, és kötelezővé tették a regisztrációt. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).
A blogszerkesztők újítása miatt sajnos az a lehetőség is elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáljuk úgy áthidalni, hogy regisztrálunk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, e-mailben elküldjük az hozzá tartozó adatokat, és így bárki válaszolhat „névtelenül” is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.
Jó olvasást!
Színház az egész Roxfort
Bevezető: A hatodik részben játszódik, de Voldemort már nincs többé, béke van és nyugalom. Trelawney felcsap dráma-tanárnak és elő akarja adni a Rómeó és Júliát. Ron és Hermione lesz a két szerencsés, de eközben kviddics edzések is vannak és Lavender sem adja fel...
1. fejezet: Rómeó és Júlia?
- Hagyjátok, hogy az érzelem uralja a testeteket! – Trelawney professzor körbe-körbe sétált a teremben. – érezzétek meg a szereplők gondolatait.
- Ki hitte volna, hogy dráma-tanárnak veszik fel? – suttogta Ron Harrynek két ásítás között.
- Pszt! – intette csendre Hermione, akit látszólag érdekelt a tanárnő elmélkedése.
Miután Firenze jobb jóslástan tanárnak bizonyult, Trelawney professzor felcsapott drámát okító tanárnak, és úgy tűnt, ehhez van némi érzéke. Legalább is több, mint az előző tárgyához.
- Érzitek, hogy átjár benneteket ez az élmény? A gondolat átsuhan a fejetekben, megérinti lelketek legmélyebb szövetét és csak szárnyal, szárnyal és szárnyal... végül pedig megélitek a katarzist.
Trelawney professzort teljesen átjárta, akkora lelkesedéssel és energiával nézett végig diákjain, mint még sosem.
- Nos? – kérdezte végül.
Néma csend a teremben.
- Valamit csak éreztek! Mr. Weasley?
- Igen? – rezzent össze a szólított, aki eddig békésen szunyókált a padon és néha Harryvel lefolytattak egy akasztófa játékot.
- Meséljen a műről – bíztatta a professzor.
- Hát... Szerintem a Rómeó és Júlia egy ódivatú mű, ilyen ma már nem történik. Vagyis úgy értem, hogy ki lenne képes öngyilkos lenni egy lány miatt, akit csak pár napja ismer? És különben is, Júlia nyugodtan megmondhatta volna a szüleinek, hogy már összejött Rómeóval és akkor elkerülhette volna ezt az egész cirkuszt. Tök hülyeség az egész történet. Én simán megmondanám az anyámnak, ha összejönnék egy csajjal.
Az osztály felnevetett.
- Értem a gondolkodásmódot, de akkor is elmondanád a mamádnak, ha Voldemort lányával „jönnél össze”?
Most, hogy Voldemort már nincs többé, sokan ki merik mondani a nevét, de a terem azért elcsendesült.
- Voldemortnak nincs is lánya – felelte Ron.
- De ha lenne. Legyen már fantáziája Weasley.
- Nos teljesen elképzelhetetlen lenne, hogy beleszeressek Voldemort lányába, uralkodnék magamon.
- Ezt nem tudhatja biztosan – somolygott a tanárnő.
- Megpróbálhatnál belehelyezkedni egy kicsit a szereplő helyzetébe – torkollta le Ront Hermione.
Trelawney nagyon széles mosollyal nézett a fiúra.
- Nem is rossz ötlet, Miss Granger. Mr. Weasley, maga lesz Rómeó a darabban.
- Tessék? – nézett a tanárnőre megdöbbenten a fiú.
- Pompás ötletem támadt, előadjuk a Rómeó és Júliát a karácsonyi ünnepségen. Addig még van egy hónapunk, igazán remek lesz. És ahogy mondtam, Rómeó szerepe a tiéd.
Ron elszörnyedt.
- Kezdjük is a meghallgatást! Ron, gyere ide a könyvvel és próbálunk. Elsőként téged mérlek fel, bár szerintem alkalmas leszel erre a szerepre. Kilencvenkettedik oldal, Rómeó monológ, amikor Boldizsár elmegy és Rómeó megtudja a hírt, hogy Júlia halott. Csapó egy! Mehet.
Ron kiállt a kis emelvényre a tanári asztal mellett, amely a színpadot volt hivatott megtestesíteni. Kinyitotta a könyvet az említett oldalon és olvasni kezdte a szöveget. Az osztály feszült figyelemmel nézte.
- „Hát Júliám, veled hálok ma éjjel. Lássuk miként: Ó, Balsors, jaj de gyorsan adsz ötletet az átkozott szegénynek...” – a felolvasásból lassan átváltott színjátszássá, vagy valami hasonlóvá, de a lényeg: drámai hatást ért el vele az osztályban.
- Fantasztikus! – sóhajtotta Trelawney. – Te leszel Rómeó. Most nézzünk Júlia után. Lányok, álljatok sorba és nézzük a páros részeket.
Minden lány elképesztő gyorsan felpattant és sorba állt. Elsőként Lavender volt az, aki próbálkozott, de csak az a rész érdekelte, hogy mikor jön a csók része. Addig már nem jutott el.
Minden lány próbálkozott, de Trelawney csak rázta a fejét.
- Valami hiányzik... A szenvedély én azt hiszem. Hermione! – nézett a padban gubbasztó lányra. – Te még nem voltál, gyere csak.
- Nem tanárnő, én nagyon nem tudok. Ovis koromban sem voltam képes elmondani az anyák-napi versemet...
A tanárnő hajthatatlan volt. Felhúzta a lányt ültéből és a kezébe nyomott egy könyvet.
- Csapó tizenkilenc! – tapsolta Trelawney.
A lány kénytelen volt kinyitni a megfelelő oldalon és olvasni a szöveget. Először Ron mondta Rómeó szövegét.
- „Szólj újra fényes angyal, mert az éjben fejem fölött nekem oly glóriás vagy, akár a mennyek szárnyas hírnöke, a visszatorpanó, döbbent halandók fehéren égre-ámuló szemének, míg nézik őt, hogy száll a lusta felhőn, a lég hullámain is elvitorláz.”
Ezek után Hermione félve közelebb lépett a fiúhoz.
- „ Ó, Rómeó, miért vagy te Rómeó? Tagadd meg az atyád, neved hajítsd el, s ha nem teszed meg, esküdj édesemmé és nem leszek Capulet én se többé.”
- „Hallgassak-e, vagy szóljak-e neki?”
Ron is közeledett egy lépést, majd a lány folytatta a szöveget.
- „ Csak a neved ellenségem, csak az: Te önmagad vagy és nem Montague. Mi az a Montague? Se kéz, se láb, se kar, se arc, se más efféle része az embereknek. Ó, hát légy te más név! Mi is a név? Mit rózsának hivunk mi, bárhogy nevezzük, éppoly illatos. Így hogyha nem hívnának Rómeónak, e cím híján se volna csorba híred. Rómeó, lökd porba a neved, s ezért a névért, mely nem a valód, fogd életem.”
Trelawney megkönnyezett és az osztály is megint csöndes volt.
- Bennetek őstehetség veszett el – szipogta. - Ez az a feszültség, amire gondoltam. Hermione, te leszel Júlia!
Ezek után a többi szereplő kiválasztása következett. Harry lett Mercutio és Neville meg Benvolio. Lavender csak Lady Capulet lett, a férje meg Sean. Parvati Lady Montague-t személyesítheti meg majd a darabban. Lord Montague David lett. Tybalt szerepét Seamus kapta meg. A dada egy nagyon kedves lány, Anne lett, Lőrinc barát meg Dean.
- Hermione, Ron, ha tehetitek a szöveget tudni a jövő hétre, felmentést kérek a szereplőknek a következő időszakra.
Óra után a megdöbbent lány szó nélkül hagyta el a termet barátaival.
- Nem is tudtam, hogy ilyen rejtett színészi képességeitek vannak – vigyorgott Harry a csöndben baktató Ronra és Hermionére.
- Teljesen abszurd, hogy én vagyok Rómeó! – háborgott a vörös. – Az egészet csak azét csinálom, mert Trelawney felment a Bájitaltan házi megírása alól...
- Nem mintha nem rólam szoktad volna lemásolni – nézett rá haragosan Hermione.
- Az is fárasztó munka – Ron boci-szemekkel nézett a lányra.
- Én, mint Júlia, az is nevetséges – rázta a fejét Hermione. – Malfoy rajtam fog röhögni.
- Nem csak rajtad – sóhajtott Ron.
- Hát nem – Harry is vett egy mély levegőt. – engem is kinyírnak, méghozzá Seamus.
- Én meg őt nyírom ki – nevetett Ron.
- Ez nem vicces – de azért Hermione is elmosolyodott.
Így léptek be a Nagyterembe, hogy megebédeljenek ezután a fárasztó nap után.
- Itt van Rómeó és Júlia – vigyorgott rájuk Dean, ahogy leültek.
Harry Ginny mellé telepedett le, velük szemben pedig „Rómeó és Júlia”.
- Rómeó és Júlia? – nézett Ginny kíváncsian rájuk. – Mi történt? Végre összejöttetek? Épp ideje volt. Hermione, ha tudnád Ron mennyit gyúrt a nyáron, hogy...Aú! Ron ne rugdoss az asztal alatt, igazán nem szép dolog bántani a kisebbeket.
- Nem jöttünk össze – suttogta Hermione elvörösödve, lehajtott fejjel.
- Még – vigyorgott Dean. – De válaszolva a kérdésedre, Gin, Trelawney kitalálta, hogy adjuk elő a Rómeó és Júliát és veled szemben ülnek a szerencsések, akik a főszerepet játszhatják.
- Tényleg? Nahát Ron, nem is tudtam, hogy érdekel a színészet – nézett a bátyjára Ginny.
- Nem is érdekel...
- Igen, Ron csak azt várta, hogy Lavender legyen Júlia és tudjon egy jót smárolni! – nevetett rá Parvati, aki Lavender nélkül érkezett.
- Nem, nekem tökéletesen megfelel Hermione – felelte Ron, de aztán észbe kapott, hogy mit mondott. – Úgy értem, szívesebben játszom vele, vagyis...
- Ezt már nem lehet kimagyarázni – nevetett Harry. – Tényleg, hol van Lavender?
- Kisírja magát, hogy nem ő lett Júlia – intett Parvati.
- „Szerelmem könnyű szárnyán szálltam által: Kőgát sosem riasztja a szerelmet, mit...”
- Te mit csinálsz itt? – kérdezte Harry belépve a fiúk hálókörletébe, ahogy megpillantotta Ront.
- Szöveget tanulok. Leszel Júlia?
- Inkább nem... De köszönöm, hogy rám gondoltál. Kérd meg inkább Lavendert, hogy gyakoroljon veled. Annyira maga alatt van, abban reménykedik, hogy Hermione kitöri a nyakát vagy valami...
- Annyira elviselhetetlen, folyton rajtam akar lógni, vagy nem tudom. Jól néz, ki, de inkább Hermione. Mert hát... ő is szép és még okos is, meg jófej.
- Nocsak – vonta fel a szemöldökét Harry.
- Ez maradjon kettőnk közt – nézett rá barátja.
- Rendben. De vigyázz magadra, Rómeó, mert még kviddics szezon is van. Szükségem van egy jó őrzőre.
- Vigyázok – vigyorgott vissza Ron.
***
- Zarándok, a kezed mivégre bántod?
Hisz jámbor áhitat volt az egész.
A szent kezét is illeti zarándok
És csókolódzik akkor kézbe kéz.
- Szentnek s zarándoknak hát nincs-e ajka?
- Van, ámde imádkoznak vele.
- Ó, szent, kezed ajkad kövesse, rajta,
Halld meg imám, ne lökj pokolba le.
- A szent csak áll, bár hallja az imát.
- Állj s a jutalmat én veszem im át.
Ajkadtól ajkam így lesz bűntelen.
- De ezzel az én ajkam...
- ÁLLJ! – kiáltott Trelawney. – Mi volt ez?
- Mi?- kérdezte Ron. – Nem csináltunk semmit.
- Épp ez az – háborgott a professzor. – Itt van egy csók. És hopp, lesz másik is pár sor múlva. Gyerünk gyerekek, tessék adni egy kis puszit egymásnak. Ron, neked kell, mert ahogy ti mondjátok „ Rómeó hajt a csajra”. Na, lesz csók? Nem várom, hogy egy nagy nyálas dolog legyen, de legyen valami.
- Nem fog menni – sóhajtotta Ron.
- Miért nem? – kérdezte kíváncsian Trelawney. – Hemione egy nagyon szép lány, nem lehet olyan nehéz megcsókolni!
- De az – vörösödött el a fiú.
Hermione nagyon nagy zavarban álldogált. Pontosan tudta, mit érez Ron, ő sem merné megtenni. Trelawney még mindig kíváncsian nézett a fiúra.
- Nem tudom megtenni, mert Hermione a barátom – folytatta Ron.
- Gyerekek, mára ennyi. És ha nem lesztek képesek egy kis csókot produkálni, kénytelen leszek leváltani titeket vagy erőszakkal kényszeríteni. Menjetek! És addig ne gyertek vissza, amíg nem találtatok megoldást.
A két fiatal már ott sem volt.
Csendben mentek egymás mellett vissza a Griffendél klubhelyiségébe.
- Olyan nehéz megtenni? – nyögte ki végül Hermione.
- Nem veled van a baj! – fordult felé Ron. – Nekem fura, mert a barátom vagy és ha megcsókolnálak az olyan lenne... mintha Harryvel csókolóznék.
- Ez elég hülye magyarázat volt – nézett rá a lány egy picit könnyes szemmel.
- Jó, akkor próbáljuk meg. Holnap este legyél a Drámateremben fél hétkor!
Azzal Ron elviharzott.
- Ma megcsókolom Hermionét – jelentette ki Ron Harrynek, amikor csak ketten maradtak a hálókörletükben.
- Én meg Ginnyt, na bumm.
- Ez most komoly, Harry.
- Jó.
- Csak ennyit mondasz? – nézett rá Ron.
- Most mit mondjak? Csókold meg. Ettől mit vagy úgy betojva?
- Mert... Mi van ha nem jól fogom csinálni? Úgy értem, még elég gyér tapasztalataim vannak ezen a téren. Hermione legalább már tényleg csinálta, méghozzá Viktor Krummal, aki biztos nem csinálta rosszul – morogta.
- Szerintem nem lehetsz olyan rossz, de ha mégis, kit izgat? Majd megtanulod, Ginnyvel mi is gyakoroltunk, és ha Hermione szeret, akkor nem lesz semmi baj. Komolyan Ron, néha olyan vagy, mint egy dedós.
- Köszönöm ezt a mély biztatást.
- Sok sikert.
Eljött az este fél hét és Hermione hevesen dobogó szívvel lépett be a terembe, ahol már ott volt Ron. Lassan lépett oda hozzá és köszönt. Ronon az izgalom csekély jele sem látszódott, magabiztosan felelt a köszönésre, majd ismertette a tervét.
- Nos, szerintem mehetnénk a harmadik jelenettől.
A lány bólintott.
- Zarándok, a kezed mivégre bántod?
Hisz jámbor áhitat volt az egész.
A szent kezét is illeti zarándok
És csókolódzik akkor kézbe kéz.
- Szentnek s zarándoknak hát nincs-e ajka? – Ron közelebb ment.
- Van, ámde imádkoznak vele.
- Ó, szent, kezed ajkad kövesse, rajta,
Halld meg imám, ne lökj pokolba le.
- A szent csak áll, bár hallja az imát – Hermione szíve már teljesen a torkában dobogott, amikor Ron még közelebb ment hozzá, szinte alig volt köztük több, mint tizenöt centi.
- Állj s a jutalmat én veszem im át.
Ajkadtól ajkam így lesz bűntelen.
És megtörtént.
Ron megfogta Hermione derekát, magához húzta és gyengéden megcsókolta. A lány hirtelen elvált a fiú szájától.
- De ezzel az én ajkam bűnösebb lesz.
- Bűnös? Te unszolsz bűnre szüntelen. Add vissza bűnöm.
Ron megint átölelte a lányt és ismét megcsókolta, aki most pár pillanattal később szakadt ki öleléséből.
- Jaj, de értesz ehhez.
Majd visszafordult és hirtelen kezeit Ron nyaka köré fonta és ezúttal ő csókolta meg.
Ron egészen meglepődött, de viszonozta a csókot, pár másodperccel később azonban ő szakította meg.
- Ez nem volt benne a szövegben – mondta mosolyogva.
- Nem? – Hermione zavarba jött.
- Nem, a dajkának kéne jönnie, de amíg nem jön... „visszaveszem bűnömet”.
Majd megint közelebb lépett a vörösödő lányhoz. Újra megfogta Hermione derekát és megcsókolta a még mindig teljes zavarban lévő lányt. Hermione, ahogy Ron ajkát érezte az övén, felocsúdott és megint ellökte magától.
- Ez így nem jó, nem a csók jön – felelte egész magas hangon.
- Ha gondolod, kereshetünk olyan részeket, amikor még Rómeó és Júlia csókolóznak. Itt is van... Amikor Rómeó elmegy Júliához, erkély jelenet.
Hermione nyelt egyet, Ron mondta a szöveget:
- Szerelmem. Én nem vagyok hajó, de bárha volnál oly messze, mint a tengermosta partfok, ily áruért bizonnyal útrakelnék...
Hermione nem bírta tovább, hevesen nekiugrott Ronnak és megcsókolta.
- Még nem kellett volna – mondta Ron.
- De Júlia megtette – suttogta Hermione. – Rómeó mit tenne?
Ron elvigyorodott és megint átkarolta a lányt, a lány meg Ron nyakát és újra megcsókolták egymást. Sokkal szenvedélyesebb volt, mint gondolták volna. Ron sem és Hermione sem érzett bűntudatot.
Mert hát Rómeó és Júlia mit tettek volna?
Utolsó kommentek