Ajándékozott: minden merengő
Korhatár: nincs
Figyelmeztetések: nincs
Leírás: Sirius & Saját szereplős párosítás a Tekergők Idejében
Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.
Minden nap egy-két ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. egy hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a „leleplező” listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.
A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem „építő jellegű” kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.
A blogot úgy választottuk, hogy regisztráció nélkül is lehessen kommentet küldeni, de a blog szerkesztői néhány hete úgy döntöttek keresztbe tesznek nekünk, és kötelezővé tették a regisztrációt. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).
A blogszerkesztők újítása miatt sajnos az a lehetőség is elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáljuk úgy áthidalni, hogy regisztrálunk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, e-mailben elküldjük az hozzá tartozó adatokat, és így bárki válaszolhat „névtelenül” is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.
Jó olvasást!
Nem minden az, aminek látszik
A Roxfort befejezése után Vanessa úgy döntött, hogy nem kezdi meg egyből gyógyítói tanulmányait, helyette inkább felfedezi kicsit a világot.
Mugli származású volt, de ezt sosem szégyellte. Az iskolában mindenki tudta, a mardekárosok csúfolták is miatta egy ideig, de mivel ő nem reagált egyik sértésre sem, ezért hamar leszoktak róla. Amúgy a Griffendélbe járt hét évig, de senkivel nem volt igazán jóban, eléggé magának való volt.
Viszont a vizsgák letétele után valahogy minden megváltozott. A szülei egyik ismerősének egy tengerparti bárjában kapott munkát, távol Angliától, és a teljesen más környezet őt is megváltoztatta. Napok alatt kivirult, közvetlenebb lett az emberekkel, és nyitottabb mindenre.
Hosszú seszínű barna haját rövid tépettre vágatta, és sötétszőkére festette. A sok napsütésben töltött időtől bőre szép barna színt vett fel, és ettől szeplői is elhalványultak, de nem tűntek el teljesen. Ahogy belenézett a tükörbe, egy teljesen más ember tekintett vissza rá, mint amit megszokott, de új külseje sokkal jobban tetszett neki.
Már hetek óta dolgozott a tengerparton, sok embert ismert meg, és egyre inkább élvezte az életet.
Egyik nap ismerős hangok ütötték meg a fülét.
- Nem értem miért pont ide kellett jönnünk – mondta az egyik fiú.
- Mert Lily azt mondta, hogy ez tök jó hely. És mert ő ide akart jönni.
- Totál papucs leszel James.
- Ez nem igaz Sirius.
- De igenis az leszel.
- Te meg gyerekes vagy.
- Tudod ki a…
- Elég legyen már – szólalt meg a csapat harmadik tagja. – Legalább amíg nyaralunk, addig bírjatok magatokkal.
- Rendben Remus.
- Na, srácok? Hogy tetszik a hely? – kérdezte Lily, aki ekkor csatlakozott hozzájuk.
Vanessa egyből megismerte a hangjukat, aztán amikor odafordult bebizonyosodott, hogy jól emlékszik volt évfolyamtársaira, habár ők is változtak egy keveset. Mintha felnőttesebbek lettek volna, ahogyan ő is.
Nem sokkal később Sirius elindult a bár felé, és a lány hirtelen erős késztetést érzett, hogy elrejtőzzön, aztán rájött, hogy a fiú úgysem fogja felismerni őt. Sejtése rögtön be is igazolódott.
- Szia, szépségem – szólította meg a srác.
- Neked is szia. De nem vagyok a szépséged.
- Dehogynem – mosolygott csábítóan a srác. Vanessa jól ismerte ezt a mosolyt. Már volt hozzá szerencséje.
- Ha inni akarsz, ne hívj szépségemnek, különben nem kapsz semmit.
- Húha, de mogorva itt valaki.
- Mit adhatok? – kérdezte a lány erőltetett mosollyal.
- Máris jobb – vigyorgott a fiú. Rendelt négy koktélt, és egy „még találkozunk” megjegyzés kíséretében visszament a barátaihoz.
Vanessa még nézett utána egy darabig, és közben elgondolkozott.
Egy évvel korábban ismerkedett meg közelebbről Sirius Black-kel. Egyszer segített a fiúnak egy házi dolgozat elkészítésében, és onnantól kezdve elég sokszor beszélgettek. Elkezdte egyre jobban megkedvelni a srácot annak ellenére, amiket hallott róla, hogy hogyan bánik a lányokkal. Nem kellett hozzá sok idő, hogy elcsattanjon az első csók. Vanessa a fellegekben érezte magát, de csak másnapig. Ugyanis Sirius közölte, hogy nem akar többet tőle, sőt még beszélgetni sem akar vele. Semmit. A lányt ez nagyon bántotta. Nem értette miért döntött így a fiú, és nem is tudott rájönni később sem.
Ott a bárpultban megfogalmazódott benne egy ötlet. Valami, amivel viszonozhatja a fiú múltbeli „kedvességét”…
oOo
Amikor a fiú ismét felbukkant, a lány már kedvesebb volt.
- Szia ismét, idegen – mondta Siriusnak, akit kicsit meglepett ezzel.
- Mennyivel kellemesebb – szólt a fiú, aki gyorsan visszatért hódító stílusához az apró döbbenet után. – És, hogy ne legyek idegen, Sirius vagyok – mondta, és kezét nyújtotta a lánynak, aki viszonozta a gesztust, majd a fiú nem csak megfogta a lány kezét, hanem apró puszit is lehelt rá.
- Igencsak elegáns – jegyezte meg csábosan Vanessa.
- Én már csak ilyen vagyok – vonta meg a vállát a fiú. – Viszont még mindig nem tudom a te neved.
- Az nem is gond.
- Milyen titokzatos.
- Én már csak ilyen vagyok – ismételte meg a fiútól hallott mondatot, amivel mosolygásra késztette Siriust. Az igazság azonban az volt, hogy nem akarta elárulni az igazi nevét, viszont hirtelen semmi nem jutott eszébe, ezért gyorsan témát is váltott. - Hogy ízlett, amit kevertem?
- Nagyon finom volt. Kérnék is még négyet.
- Máris készítem – mondta a lány, és miközben a hozzávalókkal foglalatoskodott, tovább beszélgetett. – Jöttök este a buliba?
- Milyen buli?
- Itt lesz a parton. Minden este van.
- Te itt leszel?
- Természetesen.
- Akkor tuti, hogy én is – vigyorodott el Sirius, majd a négy pohárral a kezében távozott.
Vanessa nagyot sóhajtott, mikor a fiú végre elment. Nehezére esett játszani a hódítót, de kénytelen volt, ha vissza akarta adni Siriusnak azt a fájdalmat, amit a fiú okozott neki.
oOo
- Nem semmi ez a csajszi – mondta Sirius a barátainak.
- Ajjaj, Black már megint csajozik – reagált Lily.
- Már meg sem lepődünk – jegyezte meg Remus.
- Most miért vagytok ilyenek? – kérdezte a fiú sértődötten. – Tényleg tetszik.
- Neked nagyon sok lány tetszik – mondta Lily, mire a másik két fiú egyetértően bólogatott.
- Ez már igaz – vonta meg a vállát Sirius, majd belekortyolt a koktéljába. - Ja, este valami buli lesz itt. Ugye lejövünk?
- Buli? – csillant fel James szeme. – Még jó, hogy jövünk.
oOo
Már sötét volt, mikor a fiúk Lilyvel együtt megjelentek a bárnál.
Vanessa töltögette az italokat, ráérő idejében a társaságot szemlélte.
- Szia Nessa – hallott meg egy kedves hangot maga mellett, amire felemelte a fejét.
- Nessa? – kérdezett vissza ártatlan tekintettel, nem akarta elárulni magát Remusnak.
- Ugyan már – mosolygott a fiú. – Megváltoztathattad a külsőd, de a szemeid nem. Ugyanúgy nézel Siriusra, mint a Roxfortban.
Erre a lány sóhajtott egyet, és lehajtotta a fejét.
- Ő is tudja?
- Dehogy tudja. Az a marha nem vesz észre semmit sem.
- Ne mondd el neki – kérte a fiút.
- Rendben.
- Hello haver – bökte oldalba az ekkor érkező Sirius a fiút. – Mit csináltok? – kérdezte, miközben már a lányra is ránézett.
- Csak beszélgetünk.
- Szép dolog, lefoglalod a kisasszonyt, így nem tud nekem italt keverni.
- Neked bármikor – mondta a lány, majd gyorsan megcsinálta az italt, és egy csábos mosoly kíséretében átadta neki.
Sirius csókot dobott a lánynak, majd visszament Jameshez.
- Ez meg mi volt? – kérdezte döbbenten Remus.
- Csak meg akarom kicsit leckéztetni – vallotta be a lány.
- Azért, ahogy otthagyott még tavaly?
- Igen.
- Talán meg is érdemli. De elég sokat változott ám azóta.
- Nem érdekel. Akkor is.
- Te tudod – vonta meg a vállát a fiú. – Csak magadra vigyázz.
- Köszi.
A fiú biccentett egyet, és csatlakozott a barátaihoz.
Kicsit később, mikor már alig voltak a parton, Sirius ismét megjelent a lánynál.
- Nincs kedved úszni egyet? – kérdezte pajkos csillogással a tekintetében.
- Még be kell zárnom, de utána mehetünk – felelte a lány, mint akinek más vágya sincs, és ez tulajdonképpen igaz is volt.
Amióta megpillantotta a fiút, újra előtörtek a régi érzések. Minden egyes pillanat, amit visszavágyott. Apró mosolyok, érintések, kedves kis kötözködések… És az a reggel, amit nem tudott elfelejteni.
Mikor végzett a zárással, Siriusszal elindultak a tenger felé. A víz mellett fürdőruhára vetkőztek, és már el is merültek a sötétkéken hullámzó tengerben.
A csillagos égbolt, és a fiú sugárzó mosolya mindent elfeledtettek vele. Sirius ugyan megpróbálta néhányszor átölelni, de ő mindig kitért előle, mintha csak véletlenül tenné. Nem engedhetett neki.
- Mennem kell lassan – mondta a lány, és kiúszott a partra.
- Máris? – kérdezte miközben ő is elkezdett kifelé tempózni.
- Dolgozom holnap is. Nem lehetek fáradt.
- Hazakísérhetlek? – próbálkozott Sirius.
- Köszi, de nem lakom messze.
- Akkor nem messze elkísérhetlek? – úgy látszott a fiú nem adja fel.
Vanessa nem öltözött fel, csak felkapta a ruháit, és úgy indult el. Sirius megbabonázottan figyelte a lány formás fenekét és lábait, majd utána sietett.
- Mindig ilyen laza vagy? – kérdezte a fiú.
- Mármint? – kérdezett vissza a lány.
- Egy szál fürdőruhában mászkálsz az utcán.
- Ja, hogy az. Nem szeretem a vizes ruhára rávenni a szárazat, kellemetlen. Meg különben is, nincs itt senki – nevette el magát.
- Az is igaz – felelte Sirius szintén nevetve.
- Már itt is vagyunk.
- Ez tényleg közel van.
- Én megmondtam.
A lány kinyitotta az ajtót, majd megállt a küszöbön, és a fiú felé fordult.
- Olyan ismerős vagy nekem – mondta halkan Sirius, amitől a lány egy pillanatra megrémült. – De még biztos nem találkoztunk. Emlékeznék rád.
Ettől a lány olyan ideges lett, hogy egy gyors „jó éjt”, és egy kényszeredett mosoly után bevágta az ajtót.
oOo
Másnap Vanessa egy csöppet nyűgösen ébredt.
Hát nem emlékszik rá… Pedig Remus egyből megismerte. Sirius pedig egyáltalán nem. De talán jobb is, mert így van lehetősége rá, hogy okozzon pár kellemetlen percet neki.
A bárban nem töltött el sok időt egyedül, Sirius nagyon hamar felbukkant a pultnál.
- Jól rám vágtad az ajtót tegnap.
- Bocsi, kicsit fáradt voltam már.
- És olyankor ilyen agresszív vagy? – kérdezte, de közben már vigyorgott.
- Nem is voltam az – mondta a lány, és ő is mosolygott.
Tagadhatatlan, hogy a fiú mindig megtalálja a megfelelő hangot a beszélgetéshez, és szinte bárkit képes levenni a lábáról.
Napközben a fiú sokat ült Vanessával szemben, és csak nézte a lányt, néha mosolyogva, néha összehúzott szemmel. A lány érezte, hogy figyeli, és kezdett tartani tőle, hogy mégiscsak felismeri, így hát úgy döntött, hogy gyorsan cselekszik.
- Mit szólnál ma is egy kis éjszakai úszáshoz? – kérdezte, mire Sirius szemei felcsillantak.
- A legjobb ötlet a mai napra – felelte a fiú vigyorogva.
Az este hamar elérkezett, és a lány már csak azon vette észre magát, hogy ismét a tengerben lubickol, egyre közelebb engedve magához a fiút. Sirius egy darabig csak kerülgette őt, majd hátulról átölelte, és óvatosan belecsókolt a nyakába. A lány beleborzongott a puha ajkak érintésébe, önkéntelenül hátrahajtotta a fejét a fiú vállára, még több apró csókot engedélyezve ezzel neki, majd megfordult az ölelésében, közvetlen közelről nézve a meleg sötétbarna, vágytól csillogó szemekbe, és elragadták az érzések. Megcsókolta Siriust, először óvatosan, aztán miután érezte a fiú követelőzését, ő is vadabb lett.
Nem tudta mennyi idő telhetett el, mire észbekapott.
- Mennem kell – mondta akadozva, levegő után kapkodva.
- Muszáj? – kérdezte a fiú csalódottan.
Vanessa csak bólintani tudott, és utána egyből el is sietett.
Hazafelé átkozta magát, amiért megint a fiú csapdájába esett. Vagy inkább beleesett… Már megint. Vagy még mindig? Erre ő maga sem tudott válaszolni. Csak abban volt biztos, hogy el kell őt felejtenie.
oOo
Másnap nagyon rossz kedve volt, és tudta, hogy Sirius is meg fogja keresni, ami hamarosan be is következett.
- Szia, Szépségem – mondta.
- Mi kéne? – kérdezte a lány mogorván.
- Mi van veled? – kérdezett vissza a fiú gyanakodva.
- Mi lenne? – válaszolt ismét kérdéssel a kérdésre a lány.
- Valami baj van?
- Nincs.
- Akkor miért vagy ilyen?
- Milyen?
- Nem lehetne, hogy ha kérdezek, akkor nem visszakérdezel, hanem válaszolsz?
- Majd meglátom.
- Szóval mi a baj?
- Semmi.
- De tegnap este…
- Mi van a tegnap estével? Szép volt, jó volt, ennyi. Még valamit?
- Csak ennyi?
- Miért? Mit vártál?
- Hát, nem is tudom…
- Akkor meg? Most bocsi, de dolgom van.
A fiú még egy pár másodpercig döbbenten ült az egyik bárszéken, még mondani akart volna valamit, de nem tudott megszólalni. Aztán felállt, és lassan elsétált.
Miután Sirius kellő távolságba került, a lány szabad utat engedett a könnyeinek. Még soha nem volt ilyen senkivel, nem is volt az ő stílusa, és tulajdonképpen a fiú sem bánt így vele tavaly, de valahogy ez jött ki belőle, így sikerült. Nem tudott már mit tenni. Nagyon sokáig folytak a könnyei, és egész nap szomorú volt.
A vendégek is észrevették, hiába próbált mosolyogni.
Estefelé Remus jelent meg a pultnál.
- Szia. Sirius mesélte, mi történt – mondta.
Vanessa csak megvonta a vállát.
- Most jobban érzed magad? – kérdezte a fiú.
- Szerinted? – kérdezett vissza a lány keserűen.
- Úgy látom nem. Akkor mégis, miért csináltad?
- Nem tudom – vallotta be őszintén. – Így alakult. Nem terveztem ilyen durvára.
- Pedig olyan lett. Legalábbis Siriust nagyon megviselte.
- Akkor most úgy érzi magát, mint én egy éve. Csak ő nem szerelmes belém.
- A szőke pultos csajba nem. De abba, akire a lány emlékezteti, abba igen – mondta Remus, mire a lány felkapta a fejét.
- Ezt hogy érted?
- Egyfolytában azt mondogatja, hogy mennyire emlékezteted őt, tulajdonképpen saját magadra.
- Az még nem jelenti azt, hogy szeretne.
- Ez nem. De én látom, ahogy beszél rólad.
- Akkor miért volt olyan tavaly?
- Azt már vele kéne megbeszélned.
A lány erre csak sóhajtott egy nagyot, Remus barátságosan megsimogatta az arcát, és otthagyta őt a gondolataival.
Aznap este a lány elég komoly döntésre szánta el magát, haját közép barnára színezte a szőkéről, és a tükörbe nézve megállapította, hogy így már nagyon is hasonlít saját magára. Mármint egykori saját magára. De azért sokkal jobban tetszett neki a tükörképe még így is, mint régebben.
oOo
Siriust napokig nem látta a parton, már azt hitte, hazautaztak, mikor a fiú végre felbukkant.
- Vanessa? – kérdezte tágra nyílt szemekkel.
A lány nem felelt, csak nézett rá.
- Miért nem szóltál? – kérdezte Sirius.
- Kellett volna? Nem ismertél meg.
- Csak nem akartam elhinni, hogy tényleg te lehetsz.
- Mindegy. Fel akartál szedni, és kész. Mint minden csajt.
- Ez nem igaz.
- Nem akartál felszedni? – kérdezte hitetlenül a lány.
- A másik részére gondoltam.
- Azt meg nem hiszem el.
- Pedig elhihetnéd.
- Nehéz lenne – húzta el a száját Vanessa.
- Megváltoztam.
- Azt még nehezebb. Azok után, ahogy velem viselkedtél.
- Megvolt az okom rá – bizonygatta a fiú.
- Azt elhiszem.
- Félreérted.
- Nem érdekel.
- Engedd, hogy megmagyarázzam!
- Nem érdekel, fogd már föl! – mondta a lány, és elfordult.
A fiú ekkor átugrott a pulton, megragadta Vanessát, és kényszerítette, hogy rá nézzem.
- Túlságosan fontos lettél nekem, és nem akartalak megbántani, mert tudtam, hogy mennyire hülye vagyok, biztos megcsaltalak volna, és azt nem akartam – hadarta egy levegővétellel Sirius.
Miután végigmondta, hátat fordított a lánynak, és elindult, de Vanessa visszatartotta.
- Ez igaz? – kérdezte mélyen belenézve Sirius szemébe.
- Persze, hogy az. Sosem hazudtam neked – mondta szomorúan, és a lány belátta, hogy ez tényleg így van.
Közelebb lépett a fiúhoz, lágyan végigsimította az arcát. Sirius elkapta Vanessa kezét, és lágyan belecsókolt a tenyerébe.
- Hiszel nekem? – kérdezte reménykedve a fiú.
- Azt hiszem, igen.
Aznap egész estig beszélgettek, majd kézen fogva jelentek meg Remus, James és Lily előtt.
Utolsó kommentek