Ajándékozott: minden merengő

Korhatár:14

figyelmeztetés:Trágár beszéd, Nemi egyesülésre való utalás

Leírás:

Malfoyéknál összejövetel van, ezzel együtt bolondok háza, ráadásul a főfogás körül is akadnak problémák, de az estély/ebéd etc és a vendéglátók becsülete mégis megmenekül, köszönhetően egy váratlan vendégnek. A műfaj humoros, a szereplőválasztás kötetlen, a történet bármelyik generációról szólhat.

Humorosnak szánt mű kérdés hogy mennyire lett az. :)

Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.  

Minden nap egy-két ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. egy hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a „leleplező” listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.  

Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.  

A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem „építő jellegű” kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.

 A blogot úgy választottuk, hogy regisztráció nélkül is lehessen kommentet küldeni, de a blog szerkesztői néhány hete úgy döntöttek keresztbe tesznek nekünk, és kötelezővé tették a regisztrációt. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).  

A blogszerkesztők újítása miatt sajnos az a lehetőség is elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáljuk úgy áthidalni, hogy regisztrálunk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, e-mailben elküldjük az hozzá tartozó adatokat, és így bárki válaszolhat „névtelenül” is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.

  Jó olvasást!

Banzáj Malfoy módra!

Egy szép nyári reggelen kezdődik e história, amikor is a Malfoy házban megrendezésre kerül Scorpius Malfoy és Rose Weasley esküvője. A nagy napon az egész kastély egy haláli sikolyra ébredt. A sikoly gazdája Rose volt. Nézzük meg közelebbről mi történt,

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! Valaki elszakította a menyasszonyi ruhámat!

- Te jó ég most mit tegyünk, honnan szerezzünk az esküvőig új ruhát!? – jajgatott Hermione

- Én tudjam?! Nekem most egy besokallt menyasszonyt kell alakítanom! – Ron ekkor lépett be a szobába és az utolsó két mondatot meghallotta. – Nektek teljesen elment az eszetek - jelentette ki. – Boszorkányok vagytok, az istenit neki!

- Tényleg – sikkantotta Rose.

- Reparo! – S voilá! a ruha régi fényében pompázott.

-  Jaj, apa, mihez kezdenék én nélküled? – lelkendezett a lány.

-  Köszönöm angyalkám, de nem ártana elkezdened készülődni, a vendégek hamarosan jönnek!

- Oké apa, megyek is. És szeretlek.

A két örömszülő mosolyogva ballagott ki a szobából, magára hagyva a lányukat, hadd készülődjön.

- Jaj, édes, hihetetlen, hogy a mi kis angyalkánk férjhez megy.

- Ne aggódj annyit, Hermione, ennél a Scorpius gyereknél jó kezekben lesz!

- Tudom, csak ez annyira nehéz.

Eközben a palota másik végében négy jó barát épp ünnepelt. Név szerint James Potter, Albus Potter, Hugo Weasley, és persze a vőlegény Scorpius Malfoy.

- Megnősülök, és a világ legszebb lányát veszem el! – kiáltotta Scorp s közben nagyot húzott a Lángnyelv Wishkyből.

- Aki a-az, én nö-nö-nővérkém - nyögte ki Hugó, aki egy kicsit többet ivott a kelleténél (magyarul be volt állva, mint a gerely).

- Bezony, hukk, a mi kis Rosie-nk férjhez megy. Emlékszem mindig rajtam lovagoltak Lilyvel – mondta álmodozó kifejezéssel az arcán James.

Ahogy megjöttél, rögtön ősz lett,
Majd hirtelen tél,
Más lett a föld és más a világ,
Havat hord a szél.

Azok a boldog, szép napok, ég veled!
Te nem tudod, milyen jó nélküled.
Azok a boldog, szép napok, ég veled!
Te nem tudod, milyen jó nélküled.

Ma már csak emlék,
Mikor még nem voltál.
Az volt az igazi nyár
Az idő oly' gyorsan száll

Mind a négy fiú teli torokból énekelte e fennkölt sorokat, míg a vőlegény szólásra nem emelkedett.

- Srácok, segítenétek nekem elpróbálni a menyegzőt?

- Örömmel drága cimborám - mondta Albus.

Így a trió a banda maradék egy tagját szépen felöltöztette, vagyis úgy nézett ki, mint egy ázott ember bárány módra. Míg a fiúk a férjjelöltet öltöztették, a vendégek is szivárogni kezdtek, és erről a fiúk valami oknál fogva nem tudtak. Mikor a srácok végeztek, vígan dülöngélve lementek a parkba, az álmélkodó vendégseregre ügyet sem vetve. A park meseszép volt. Középen egy nagy fehér ponyva volt felállítva. A sátorban, két oszlopban székek voltak elhelyezve, amelyet egy vörös szőnyeg választott el egymástól. A sátor legvégén egy vörös rózsákkal díszítet boltív volt. A ponyva oldalai szintén vörös és sárga rózsákkal voltak fölaggatva.

A vendégsereg már a helyén ült, ahogy az örömszülők is. A fiúk dülöngélve, az alkohol jótékony hatása miatt kábult tekintettel, de végül is elérték a boltívet. Albus imbolyogva leült a helyére, Scorpius belekarolt Jamesbe, Hugó pedig felbukdácsolt a pódiumra.

- Tisztelt… hukk… egybe… hukk… gyűltek! Azért gyűltünk… hukk… itt ma össze… hukk… hogy e szép ifjú párt… hukk… endbe aljuk… hukk… akarom mondani… hukk… egybeadjuk.

A vendégek megbotránkozva nézték őket. A kábulatból legelőszőr magához térő Harry gyorsan odaszaladt a fiúkhoz és átadta őket a szintén megilletődött Hermionénak. Miután a fiúk eltűntek a színről, a férfi szólásra emelkedett.

- Elnézést kérünk ezért a kis… ömh… bravúrért!- nyögte ki – De amíg várunk addig felhívnám a figyelmüket az ínycsiklandozó süteményekre ott hátul, kóstolják meg csak nyugodtan. – Mihelyst a nép szedelőzködni kezdett és nem figyeltek oda Harry arca szép napbarnítottról átváltott dühös vörösre. Ahogy Roné és Dracoé is. A három férfi fújtatva vágtatott végig a vendégek között, mint a felbőszült bikák. Egyszerre robbantak be a fiúk szobájába, és próbálták nem kinyiffantani őket.

- Mégis hogy gondoltátok – kezdte a lelki fröccsöt Draco -, hogy ennyi ember előtt leisszátok magatokat?! Mindhárom család becsületét porig aláztátok! Felfogtátok ti egyáltalán, hogy mit csináltatok?! A varázsvilág színe-java itt van az esküvőn, és nektek van merszetek leinni magatokat! Nagyon nagyot csalódtam mindannyiótokban!

- Oké, én most csak Hugóhoz szólok, drága fiam, ez a nővéred esküvője. Nem bírnád ki csak egyszer, hogy ne te legyél a figyelem központjában? Attól még, hogy híres kviddics sztár vagy nem kéne mindenhol felhívni magadra a figyelmet. Józanodj ki és tűnj a szemem elől! Ezután Harry odafordul a két Potter gyerekhez, s így szólt:

- Hát fiúk meg kell hagyni, ez durva volt, de tény, ha nem a keresztlányom esküvője lenne, még röhögnék is rajta. Úgyhogy józanodjatok ki, és kérjetek bocsánatot a menyasszonytól és a vendégektől, értve vagyok!?

Hermione kijózanító bűbájt szórt a szerencsétlen fiatalokra, akik szégyenkezve sétáltak ki a szobából és elnézést kértek a kis kellemetlenségért. Nagy nehézségek árán, de végül is elkezdődött az esküvő. A menyasszony csodálatosan nézett ki, a haja laza kontyba volt fogva, és vörös rózsákkal teletűzdelve. A ruha tört fehér színű egyenes szabású volt, bombasztikusan állt Rose-on. A pap már a pódiumon ált, ahogy a vőlegény is. A nászinduló elcsendesedett, és a pap szólásra emelkedett.

- Tisztelt egybe gyűltek, azért vagyunk ma itt, hogy e két ifjút egybeadjuk. Gyorsan a tárgyra is térek, mert rohannom kell Rose Weasley és Scorpius Malfoy esküvőjére!

- De hát azok mi vagyunk – tiltakozott Rose.

- Oh, maguk nem Isabella Swan és Edward Cullen?

- Nem!

- Jaj, nem baj, attól még összeadom magukat. Szóval te, Scorpius Malfoy, akarod-e az itt megjelenő Rose Weasleyt hites feleségedül?

- Úristen, de hülye kérdés, naná.

- S te Rose, férjedül fogadod az itt megjelent Scorpius Malfoyt?

- Hát… igen.

- Remek! Ezennel férj és feleség vagytok, csókoljátok meg egymást! Nos, nekem lépnem kell a juttatásomat erre a bankszámlacímre utalják, kérem. Viszlát!

- Viszlát és köszönjük!

Ron és Draco asztalokat és székeket varázsoltak körbe, ahova a vendégek leülhettek. Ők a főasztalhoz ültek, ahol Albus szólásra emelkedett.

- Egy kis figyelmet kérnék, tósztot mondanék. Na, essünk, neki, mind a két félt jól ismerem és tudom, hogy alig várják már az éjszakát, de a keresztapám megkért, hogy ezt feltétlen mondjam el, úgyhogy; örülnék neki, ha az unokák még egy kicsit váratnának magukra! Visszatérve az én beszédemre, sok boldogságot kívánok és azért este a berendezés maradjon meg. Köszönöm a figyelmet, igyunk az ifjú párra!

Ezután Draco állt fel, és köszörülte meg a torkát. – Ne aggódjanak, én nem óhajtok tósztot mondani csak annyit, hogy jó étvágyat! - S csettintet egyet az ujjával, de nem történt semmi. Újra és újra próbálta, de továbbra se történt semmi. Ekkor Hermione és Astoria felugrottak a helyükről és kiszaladtak a konyhába.

A konyhában rémes állapot uralkodott. Tűz volt! A manók próbálták eloltani, de nem sok sikerrel. A két asszony egyszerre kapta elő a pálcáját, hogy eloltsák a tüzet. Miután a veszély elmúlt, a két hölgy felháborodva nézett a manókra.

- Itt meg mi történt? Magyarázatot követelek – replikázott Astoria.

- Sajnáljuk úrnőm, de véletlenül kigyulladt a torta és mi próbáltuk eloltani, de nem sikerült, és a tűz átterjedt a bútorzatra, és azt már semmiképp nem tudtuk eloltani - sipította az egyik manó.

- Remek, most mit szolgálunk föl a vendégeknek? – sóhajtotta kétségbeesetten Hermione.

- Fogalmam sincs, itt már csak a csoda segíthet!

 Szomorúan és lehajtott fejjel ballagtak vissza a násznéphez. Ekkor egy görbe nénike állta az útjukat.

- Maga ki? – kérdezték egyszerre.

- Felháborító, hogy a saját rokonaim nem ismernek meg. Mindig is mondtam Ronci-moncinak, hogy nem te vagy neki a tökéletes nő – morogta az orra alatt a néni.

- Nahát, Muriel néni! – kiáltott fel a felismeréstől meglepetten Hermione.

- Bizony én vagyok az, de most mondjátok el, mi a baj!

S a két nő mindent elmesélt a mai napról, hogy Rosie-nak elszaggatták a ruháját, és hogy a fiúk részegen támolyogtak az esküvőre, és most ez, hogy még az étel is szénné égett.

Miután mindent elmondtak, Muriel néni megnyugtatta őket, hogy ne aggódjanak, ő mindent rendbehoz, csak menjenek vissza az asztalhoz, és nyugtassák meg a népet, hogy mindjárt ehetnek. A lányok megbíztak az öregasszonyba, és visszamentek az asztalukhoz. S terülj, terülj asztalkám módra megjelentek az asztalon a finomabbnál finomabb ételek.

- Jó étvágyat kívánunk mindenkinek!

 A lakodalom ezután vígan folytatódott. A frissensült gerlicék egész este egymással foglalkoztak. Albus figyelmeztetése ellenére, ép bútor nem maradt. Így Muriel néninek köszönhetően a Malfoyok, Weasley-k és Potterek becsületén nem esett akkora csorba.

Itt a vége fuss el véle, ha nem hiszed, hívj fel.