Akinek készült az ajándék: Laorinne
Korhatár: 16
Figyelmeztetések: SLASH, durva nyelvezet
Leírás: Ron a varázs New Yorkba megy tárgyalás céljából. Itt megpróbál megbirkózni a feladataival kisebb-nagyobb malfoyos segítséggel. Hogy a végére mi kerekedik ki meglátja mindenki, de annyit elárulok, hogy a vég nem a vég, inkább egy új kezdet... 
Az ötlet: Ron/Draco slasht, Ron Amerikába utazik, mint már felnőtt és auror, ahol az életművész Dracóval találkozik.

Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.

Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.

Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.

A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.

A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).

Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.

Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com
Jelszó: 09ust

Jó olvasást!

Laorinne ajándéka

Nem szerette az ötletet se. Nem, nem és NEM. Tiltakozott, hárított, érvelt és hisztizett. Ron alig fél éve fejezte be az auror képzőt, dolgozni akart, ügyeket megoldani, nyomozni, jobbá tenni a világot. Mindezt természetesen szorosan legjobb barátaival, vállt vállnak vetve küzdeni a gonosz ellen. Minden eltervezett, minden kész volt a fejében! Ő és Harry majd küzdenek, átkozódnak, hősködnek és az Azkabanba küldik a még megmaradt halálfalókat, amikor pedig hazatérnek fáradtan, csurom véresen, sebesen és betegen Hermione szépen helyrepofozza őket, hogy másnap már újra a nagybetűs VESZÉLLYEL nézhessenek farkasszemet.

Igen a terv szép volt, csak hogy semmi sem így történt. Harryt rövidtávon parancsnoki székbe ültették, végül is háborús hős vagy mi a csuda… Még örült is neki, a főnökkel jóban lenni nagy előny, eltusolt késések, plusz szabadnapok és el kellett ismernie, ha valakiben volt elhívatás az igazság és a jó ügy felé, hát az Harry volt. A valódi baj probléma, csak akkor ütött be, amikor őt magát is kinevezték. A külügyminisztériumnál. A KÜLÜGYMINISZTÉRIUMNÁL!  Minden emiatt van, MINDEN!

Emiatt kell, másnap New Yorkba utaznia, hogy az ottani minisztérium működését megfigyelve tanuljon, illetve nyélbe üssön egy igen fontos üzletet a varázslények kereskedelmével kapcsolatban. Nem akart elutazni. Semmi kedve nem volt udvariaskodni és diplomatikus válaszokat adni, minden ostoba kérdésre. Mindezekkel szemben nagyon is jól tudta a dolgát, és tudta, hogy el is fogja végezni. Már összepakolt és mindent az ajtóhoz készített. Szomorúan nézett rajtuk végig mielőtt kilépett az ajtón és dehoppanált.

Kevesen ismerték a Kacska Macskát, azt a kis kocsmát az Abszol út egyik eldugott sikátorában, amely törzshelyéül szolgált az auroroknak és besúgóiknak. Itt találkozott most, már a Roxfortban összeverődött baráti társaság, Harry, Ron, Hermione, Neville, Luna, az ikrek és Ginny.  Ez volt a búcsúvacsora, az utolsó közösen elköltött evős-iszogatós és nevetgélős összejövetel a közeljövőben. A következő két hónapban. A hangulat a megszokott volt az este folytán, de az este lassan éjszakában, az éjszaka pedig hajnalba fordul át. A kedv egyre lankadt az idő teltével, míg pirkadatkor már könnyekkel búcsúztatták barátjukat, testvérüket. Ron is mélabúsan intett feléjük megölelte húgát, kezet rázott a többiekkel. Hazaugrott a csomagjaiért, átöltözött, és megmosakodott. Fél hétre, már a minisztériumban volt, várva, hogy a számára kiutalt zsupszkulccsal megérkezhessen arra a helyre, melyet otthonnak fog nevezni két hónapig.

A kontinensek közti utazás igen megterhelő volt Ron számára fizikailag. A már megszokott összenyomó és húzó érzés sokszorosát kellett elviselnie, de mindez semmi sem volt ahhoz képest, amit az időeltolódáshoz való alkalmazkodás problémája okozott neki. Megérkezésekor még a hajnal is messze járt, így igen csak megdöbbent, amikor egy férfi frissen és fitten lépkedett felé.
- Üdvözlöm országunkban Mr. Weasley! Jonas Cant vagyok és itt léte alatt én fogom önt kísérni. Ha bármi problémája vagy kérdése van nyugodtan fordulhat hozzám, tudásomhoz mérten megpróbálok majd segíteni!
- Jó reggelt kívánok magának is Mr. Cant! Elsőként esetleg megmutathatná, hol tudok még aludni pár órát, illetve a következő nap programját is ismertethetné- Ron nem szerette a hivatalos, kerülgetős szövegeket, ahol éreztetni kell, hogy ő a főnök, de megtanulta, hogyan használja. Így most is még kicsit kába fejjel tökéletesen elő tudta adni azt aki mindig adott helyzet magaslatán áll.
- Természetesen, kérem kövessen! Ami a holnapi napot, pontosabban a mait illeti, nincs találkozója, sőt vissza se kell jönnie a Minisztériumba. Teljesen szabad, és ha megengedi ajánlom, hogy használja is ki ezt az alkalmat és pihenje ki magát, rendezkedjen be a lakásába, mert a következő hetekben meglehetősen sűrű napirendje lesz.
- Köszönöm a tanácsot, azt hiszem megfogadom!- annak ellenére, hogy mennyire nem vágyott ide, meg kellett állapítania, hogy legalább a beilleszkedéssel nem lesz problémája. Jonas szimpatikus volt, és az Angliában megszokott hűvös távolságtartásból már most kilógott. Találkozásuk tízedik percében már tanácsokat osztogatott neki, persze a megfelelő körítéssel, de ez már jó pontnak számított.

Csendben haladtak át az előcsarnokon a csomagokat maguk előtt lebegtetve, míg el nem érkeztek a kijáratig. Ron igen csak meglepődött, amikor rájött, hogy a forgó üvegajtó közvetlenül az utcára nyílik, és maga a Minisztérium sem a föld alatt helyezkedik el, mint hazájában, hanem az utcára kilépve már jól láthatta, hogy hatalmas felhőkarcolóként nyúlik az égbe. Amikor pedig előttük egy sárga taxi fékezett le és Jonas elkezdte a még mindig lebegő csomagokat a csomagtartó felé irányítani még inkább meglepődött. A kocsiba beszállva nem érte akkora döbbenet, mint amilyen a legtöbb varázsló családból származót ért volna, de ezt is csak apja régi kék Fordjának köszönhette. A belső tér itt is ki volt tágítva, és a műszerfalon is rengeteg mágikus szerkezet volt. A sofőr biccentése zökkentette ki gondolataiból. Meg is lepődött ettől a végtelen egyszerű köszönéstől, majd ösztönösen viszonozta is. Miután Jonas is beszállt az anyósülésre elindultak. Ronban rengeteg kérdés volt már csak a kocsival kapcsolatban is, de ez az egészen más rendszer is megfogta első benyomásra. Először úgy gondolta, túl fáradt, ahhoz, hogy kérdezzen, meg meglehetősen rosszul is adná ki magát, ha kiderülne, nem olvasott utána az Amerikai Mágiaügyi Minisztérium működésének, de rájött inkább derüljön ki ez a hiányosság a kísérője és egy sofőr előtt, mint majd később a tárgyalások folyamán.
- Mr. Cant, elnézést, de megmagyarázná, hogy rejtenek el egy ekkora épületet a város szívében, és a  megszokott mágikus utazási módok helyett miért kocsival közlekednek?!
- A kocsiért elnézést, uram! Tudja, ez számunkra egy jelkép, a város jelképe. Úgy gondoltam, hogy itt léte alatt, ha kedve van betekinthetne városunk kultúrájába is, nem csak gazdaságába, de természetesen részemről nem volt jó ötlet ezt az ön megkérdezése nélkül eldönteni. Ezért, ha úgy kívánja holnaptól…
- Nem kívánom úgy. Szeretem az autókat. Tudja egy elvarázsoltat már én magam is vezettem. Szóval félre ne értsen, nem ellenzem, csak meglepődtem, mert igen szokatlan számomra. Ami pedig az itteni látványosságokat és érdekességeket illeti, szívesen megnézném őket, ha időm is engedi.
- Örülök, és ha megengedi, gondoskodom róla, hogy legyen rá ideje! Ami pedig ezt a környéket illeti az egész egy mágikus negyed. Itt találhatóak az iskolák, a boltok, a minisztériumok, és jó páran laknak is itt. A terülte akkora, mint New York bármelyik másik negyedének, de ide senki nem jöhet be, aki nem rendelkezik minisztériumi engedéllyel, a mugliknak pedig fel se tűnik, számukra igazából a világunk határai csak repedések az aszfalton.
- Mi kell az engedélyhez?
- Elsősorban nagykorúság, illetve az hogy értsenek a mágiához. Tudja, nagykorúságkor mindenki kap egy kártyát, ezek kissé hasonlóak a mugli bankkártyákhoz, ezek a kártyák a tulajdonosuk mágikus lenyomatát tartalmazzák, így ha valaki be akar lépni, csupán birtokolnia kell ezt, és a belépés pillanata előtt elengedni kissé a varázserejét, hogy a kapu kinyíljon.
- Értem, de én hogy fogok bejutni?

- Mivel taxival fog járni, ez nem okoz majd problémát. Minden mágikus taxi képes a sofőr varázserejével átvinni az utasokat is a varázs negyedbe és onnan ki- az út ezután csendben telt el. Ron először a varázslók New Yorkjában, majd a muglikéban gyönyörködött. Örökké pezsgő város. Mennyire igaz rá. Ron már előre félt, mennyire idegen lesz ez neki, aki mindentől messze az Odúban, majd a mindentől elzárt Roxfortban nőtt fel .

Maga a lakás lenyűgözte Ront. Hatalmas, tágas, egyterű és amellett, hogy végtelenül elegáns nincs benne semmi felesleges.   Miután Cant segített neki felcipelni a cuccát megegyeztek, hogy délután háromkor érte jön, elviszi a Central Parkba és megbeszélik a héten várható eseményeket. Ezután őt magára hagyták a berendezkedéssel.

Három előtt fél órával már készen volt és a nappaliban várta az indulást. Amikor nem sokkára kopogást hallott kicsit meglepődött, hogy ennyivel korábban érkezett meg kísérője, de mivel már úgyis készen volt túllépett ezen a problémán. Nyugodtan sétált oda az ajtóhoz és tárta szélesre.
- Jó napot Mr…
- Üdvözlet a szomszédban!
- …MALFOY!!!
- WEASLEY?!?!- döbbentek álltak az ajtóban, nem tudva hova is tegyék egymást.
- Mit keresel itt?
- Mit keresel itt?- Ron nem tudta mit kezdhetne a helyzettel. Ostobaság lett volna még mindig a múlt miatt utálni Malfoyt, de az az ötlet se tetszett, hogy beengedje ideiglenes lakásába. Vívódását viszont megoldották. Malfoy simán bemászott mellette a lakásába, az üvegbort, amit hozott lerakta a nappali dohányzó asztalára, ő maga pedig levágódott oda, ahol eddig a házigazda üldögélt. Ron még mindig kikerekedett szemekkel az ajtóban állt és arra gondolt ez álom. Annak kell lennie. Egy rémálomnak. 

- Hogy kerülsz ide Weasly?- egy egyszerű kérdés, ami magához téríti Ront annyira, hogy becsukja az ajtót maga mögött és lassan a nappaliba sétálva leüljön régi ellenfelével szemben.
- A Minisztérium küldött. A külföldi kapcsolatok építésének céljából.
- Pont téged?! Erre?
- Igen, PONT engem!- Ronban a döbbenet által kiváltott fásultság egy pillanat alatt tovaröppent meghallva a lekicsinylő szavakat. Már emlékezett miért is utálta Malfoyt: tökéletesen rátudott tapintani a leggyengébb pontjaira.
- Nem úgy értettem- Draco tökéletesen tudta mikor kell visszakoznia. Ha tetszett, ha nem úgy tűnik a kis Weasleyből fontos ember lett. Neki pedig nem ajánlatos összeakasztania a bajszát ilyenekkel. Új életet tudott kezdeni itt New Yorkba. Ezt pedig semmi más nem tudná szebben és jobban szétrombolni, mint valaki az angliai külügytől.
- Ha nem így, akkor hogy?
- Nézd Weasley, ez diplomácia. Te soha nem így oldottad meg a dolgokat. Te csak bumm, fejjel a falnak. Griffendéles vagy!
- Úgy gondolod, hogy a házakhoz lehet kötni a diplomáciai érzéket?! A Mardekár jobb volna ebben?
- Természetesen!
- Akkor emlékeztetnélek, hogy te se gyakran használtad ezt az érzéked a Roxfortban!- Malfoy már épp a másikhoz vágta volna hogy,… de nem volt mit. Igaza volt. A suliban még tényleg nagyon más volt. Persze azóta megtanult kérni és adni, de akkor ez még máshogy volt…

Ron látta, hogy Malfoy megakad, de nem értette miért. Talán megváltozott. Talán. Mindenestre a kínos csend elkerülése végett feltette újra legelső kérdését.
- Mit keresel itt?
-A szomszédban lakom. Hallottam, hogy be fog költözni valaki, szóval gondoltam beköszönök. Házavató ajándék!- mutatott az asztalon pihenő üvegre.
- Úgy értem mit keresel ITT, New Yorkban?
- Élem az életem.
- Mivel foglalkozol? Minisztérium?
- Weasley… nem csinálok semmit. Élem az életem. Az örökségből még az unokáim is kihúzhatnák, szóval semmi szükség arra, hogy dolgozzam- újabb kínos percek. Mit lehetne kérdezni? Mit nem? Végül is egész normálisan kibírták az elmúl 10 percet is, még a végén kiderül, hogy tényleg felnőttek.
- Mennyi ideig maradsz?
- Két hónap.
- Miért küldtek?
- Tanulni, engedélyekért lobbizni és üzleteket kötni.
- Menni fog?- bár a kérdésen bárki jogosan megsértődhetne, Ron érezte, hogy ezt nem feltétlenül úgy szánták. Csak hát tudta ő maga is, nem egy üzletember típus. Ötlete sem volt, hogy fogja elvégezni a feladatát.
- Nem tudom, de mennie kell.
- Kikkel kell tárgyalnod?
- Még nem tudom, ma délután vázolják majd fel a helyzetet. Háromkor van találkozóm.
- Mindjárt három. Megyek, nem akarok zavarni, de ha gondolod ha megvannak a nevek másold le és csúsztasd a levélládába. Lehet, hogy tudok majd segíteni.
- Malfoy, mi ütött beléd?! Merlin szakállára, Te segíteni NEKEM?!
- Nehogy félreértsd Weasley! Én a hazámnak segítek, mert ha minden rád maradna, tuti elbaltáznád!- újabb sértő mondat, a megszokott sértő hangszín nélkül. Ronnak ötlete sem volt mi van vele és a másikkal, de nem is tudott tovább ezen gondolkodni, mert a másik egy odavetett viszláttal lelépett.

Jonas Cant jól végezte a munkáját. Ron teljesen meg volt elégedve vele. Bejárták a Central Parkot és közben megtudta mi vár rá a következő 2 hónapban nagyjából, a következő két hétre pedig pontos beosztást kapott mindenről. Elborzadva látta, hogy míg munkaidőben a minisztériumban lesz, az ebédszünetei és estéi többsége már le van foglalva valamely amerikai befolyásos ember által. Bankettek, bálok, ebédek, vacsorák. A munkát szórakozásba csomagolták, és ő már előre félt mit és hol fog elrontani. Este hazaérve a lakása előtt állva jutott el arra a pontra, amikor azt mondta ez egyedül nem megy. Gyors pálca mozdulattal lemásolta a nála lévő dokumentumokat és a vele egy emeleten lévő lakás ajtaja alatt becsúsztatta. Remélte, hogy az Malfoy lakása, de más nem is lehetne, hisz azt mondta szomszéd. Más szomszédja pedig nincsen.

Másnap reggel dörömbölésre kapta fel a fejét, de az órájára tekintve, ami még az alváson pihent úgy gondolta biztos csak álmodta, vagy kintről szűrődött be a zaj, így nyugodtan hajtotta vissza a fejét, és húzta magára a takarót. Még nem lépett át az álomvilágba, amikor egy dörrenést hallott. Még magához sem tért, amikor egy szőke forgatag viharzott be a szobájába, lerántotta róla a takarót, őt magát pedig a karjánál fogva a zuhany alá állította, ahol egy hidegzuhany keretein belül teljesen felébresztette. Mire Ron magához tért annyira, hogy a zuhanyt kellemesebb hőmérsékletre állíthassa, a betolakodó, aki minden valószínűség szerint Malfoy, már nem volt a helyiségbe.

Ron lassan és morogva hámozta le magáról ruháit, és fogott egy kellemes relaxálós zuhanyzásba. Percekig csak állt a víz alatt és élvezte azt, hogy sehova sem rohan, és a gőz kezdi ellepni a fürdőt. A szappanért nyúlt, mikor már eléggé kiélvezte a reggeli zuhanyzás örömeit, és úgy gondolta, ideje le is fürödni. A problémát újból Malfoy okozta, aki ugyanúgy ahogy ide berángatta, most kirángatta a zuhany alól.
- Héj, húzz már innen ki!
- Épp azt csinálom.
- Te barom! Meztelen vagyok! Engedj már el Merlin szerelmére!
- Weasley…- olyan kioktató és lesajnáló hangszínnel szólalt meg, hogy Ron önkéntelenül is abbahagyta a sivalkodást- Nehogy azt hidd, hogy nem láttam már farkat,- ezzel Ron ágyéka felé bökött, amivel a teljes vörösödés állapotát váltotta ki annál- ma reggel is már volt szerencsém kettőhöz- Ron értetlen fejét látva, ami a pírból még nagyobb vörösödésbe ment át hozzá tette még:
- A sajátom meg a tiéd. Erről van szó, te idióta!- Draco már meglehetősen dühös volt, de mindemellett el is szórakoztatta a vörös prűdsége. Aranyos volt. Tiszta és naiv. Rohadt aranyos. Amikor pedig észrevette, hogy már épp megnyugodott és kezd újra normális színében tündökölni, nem bírta megállni, hogy ne akassza ki megint.
- De a gondolatmeneted helyes. Meleg vagyok, Weasley.

Draco pár méterről figyelte Ron haláltusáját, amit a kijelentése illetve a reggelije okozott együttesen. Mikor végre úgy tűnt túléli, nem hezitált egy percet sem és alapos felvilágítást adott, az amerikai élet minden aspektusából. Kioktatta az itteni szokásokból, felvázolta a tényeket és jó tanárhoz méltóan a végén egy-két visszakérdezéssel le is feleltette a reggelijét épp befejező külügyest.
- Na nagyjából ennyi lenne.
- Oké, akkor mostantól megvagyok magam is asszem…
- Rendben, akkor holnap ugyanitt, ugyanekkor.
- Mi van? Minek a holnap?! Mindent elmondtál!
- Ja, mindent, ami a mai napra szükséges…
- Csak a mai napra?!
- Igen, pontosabban a Minisztériumra. A partik más helyzet. Ott nem tudom, hogy állod majd meg a helyed, de nem kell azért még aggódni. Van addig pár napunk.

Még hogy pár nap?! Ron nem tudta, hogy megy ez, de nem tetszett neki, hogy ha szólnak neki délben, hogy este megnyitó, akkor neki ott kell lennie talpig puccban. Sőt az arckifejezésből  arra következtetett ez az asszisztensének sem tetszett. Kétségbe esett, ettől az egésztől, de a pánik még csak ezután következett, mert a meghívó csak neki, illetve párjának szólt, Jonas Cantot meg sem említette. Délután háromra ért vissza az épületbe ahol lakott, és itt ahelyett, hogy a saját lakásába ment volna, rögtön a szomszéd ajtón kezdett el dörömbölni. Pár perc folyamatos ordibálás és kopogás következményeként az ajtó kinyílt, és egy igen alulöltözött, és igen kócos Malfoy nézett ki rajta.

Miután beljebb invitálta, pontosabban áthatóan nyűgös tekintettel félre állt az ajtóból, letelepedtek a nappaliban. Ron meglepődött, mert bár a lakásban még mindig megtalálható volt az elegancia, de egy teljesen visszafogott és kellemes formában és megjelent mellette egy vidám egyedi stílus a színekben, mert bár a zöld szín még mindig dominált, de annak árnyalatai a neontól a már megszokott méregzöldig mindenféle volt.
- Kigyönyörködted magad, Weasley?
- Ki. Szép a lakásod- Ront egyáltalán nem idegesítette most az undokság. Inkább mókásnak tartotta, hogy ilyen nyafka is tud lenni a másik.
- Köszi… Amúgy mit keresel te itt?!
- Meghívtak estére egy bizonyos Mr. McDanough-hoz…
- Meghívót!- az egyértelmű utasításra Ron előbányászta a zsebéből a kissé gyűrött levelet majd átnyújtotta. Draco elmélyült a levélben, többször is átolvasta mire újból megszólalt:
- Marha nagy szarban vagy, Weasley!
- Ja, hát erre magam is rájöttem…
- Úgy értem nem vihetsz magaddal senkit, de egyedül nem boldogulsz…
- Értem! Lehet hülyének nézni, csak inkább máskor, most a megoldás kéne!
- Na látod, ha nem vágnál mindig közben már tudnád, hogy az a megoldás, ha én megyek veled.
- Ez nem megoldás.
- Dehogynem. Majd én súgok a dolgokban, és…
- Úgy értem nem vihetlek magammal, mert akkor figyelmen kívül hagynám a meghívás részleteit, az meg már egy kész sértés, utána nem nagyon számíthatnék jóindulatra…
- Magaddal vihetsz.
- Malfoy meghülyültél? NEM VI-HET-LEK MA-GAM…
-A párodként mehetek.
- Nem vagy a párom.
- Jaj, de nehéz a felfogásod! Majd azt HAZUDOD, hogy az vagyok. Meg azt is, hogy ezért vonzott a külügy, mert így ide jöhettél, meg gondolkozol, hogy itt maradsz. Egy potenciális munkatárssal majd figyelmesebbek lesznek, hogy te is az légy majd.
- De ez…
- Ez van, pont. Örülj inkább, hogy megteszem érted. Most pedig öltözz! És semmi piros, vörös vagy ezek bármelyik árnyalata! Inkább…
- A zöld ki van zárva!
- Akkor marad az ezüst. Azt veszel fel, pont. Nem nyitok erről vitát. Ha kész vagy gyere vissza. Innen indulunk.

Ron ki lett rakva az ajtón, így mást nem tehetett, kissé zombi üzemmódba tette, amit tennie kellett. Felöltözött, ahogy kérték: fekete dísztalár, alatta ezüst mellény, fekete ing és nadrág. Amikor elkészült értesítette Jonast is a változásokról, és átment a mardekároshoz. Az ajtó előtti várakozását leginkább kálváriához tudta volna hasonlítani, de mindenképpen megérte, amikor meglátta a másikat. Nem lehetett tagadni, Draco lenyűgözően nézett ki. Ennek hangot is adott, majd ő is lefogadott pár bókot a másiktól. Túlesve ezen a félig őszinte, félig formális köszöntésen rátértek az estére. Draco másfél órás előadást adott neki etikettről, kihangsúlyozva azt, hogy mindent csináljon utána. Az evéstől kezdve mindent. UGYANÚGY. Ezt a szót sikerült jó párszor meghallgatnia a délután folyamán, amíg el nem indultak.

A közös hoppanálás lényegesen gyorsabb volt, mint a taxizás, és sokkal kényelmesebb, mint a hoppor. A helyszínre megérkezve bejelentették őket, majd szót váltva a házigazdával Draco irányítása alatt minden számára fontosabb résztvevővel elcsevegett egy keveset. A vacsora is egész kellemesen telt el, és Ronban már oldódott a feszültség, amikor majdnem minden összedőlt. Lucius Malfoy egyik régebbi üzlettársa, a már gallér alá küldött alkohol mennyiségnek is köszönhetően elkezdte firtatni a köztük lévő kapcsolatot. Mint keselyűk az otthagyott dögre gyűltek köréjük a pletykára éhes feleségek rángatva magukkal kedves urukat is. A varázsvilágban nem volt furcsa két azonos nemű szerelme, de nem volt általános sem. A nemesebb családokban végképp ritka volt, mivel ők fontosnak tartották a név tovább vitelét, s ezáltal a gyermeknemzés és házasság számukra elvi kérdés volt és nem érzelmi. Emiatt volt meglehetősen meglepő a legifjabb Malfoyt ilyen kapcsolatban látni, és ezért volt szintúgy könnyen megkérdőjelezni is azt.
- Egy Malfoy örökös sosem lenne egy férfi oldalán ilyen értelemben!- ez volt az a mondat, amit már nem lehetett szó, vagy tett nélkül hagyni, mert egyrészről becsületsértés, másrészről még nem írták alá a szerződést, így, ha kiderülne, hogy gyakorlatilag átverték ezt a díszes társaságot, már nem is lenne aláírva soha.  Ebben a patthelyzetben Malfoy döntött és cselekedett. Egy dühös pillantás az őket szidalmazó férfira, akit éppen Ron próbált meggyőzni arról, hogy túl ittas már, itt lenne az ideje a távozásnak, és már Weasleyt csókolta. A pár centivel magasabb fiút határozottan lehúzta magához majd mélyen megcsókolta. Mikor elengedte látta a másik ködös tekintetét, és magának is be kellett látnia, ha nem lenne az aki (egy Malfoy), bizony most ő is pont ugyanígy nézne ki. Ehelyett megvetően a tömegre nézett, alig láthatóan maga után ráncigálva a még mindig kissé kába griffendélest, hosszan ecsetelte megaláztatásukat a házigazdának, és megemlítette, hogy ezek után már szívesen haza mennének, csak ugye az a fránya szerződés. A történtek után természetesen Mr. McDanough sokkal készségesebb volt és fél óra múlva már újból Draco lakásán voltak.

- Mi volt ez?
- Egy estély, sok ilyen lesz még a közeljövődben.
- Nem úgy értem mi volt a csók?
- Egy csók.
- Jó volt.
- Köszönöm, ez eléggé hízelgő, ugyanúgy, mint a tekinteted utána. Nem tudom kivel szórakoztál eddig Angliába Weasley, de a csaj nem lehetett valami nagy szám, ha egy egyszerű csóktól is ennyire kivagy.
- Nem vagyok meleg.
- Nem is mondtam! Figyelsz rám basszus?! Vagy még mindig a fellegekben jársz.
- Te meleg vagy.
- Te meg hibbant.
- Talán mi…
- Nincs MI, Weasley!
- De lehetne…
- Nem, nem lehetne. Úgyis elmennél két hónap múlva, szóval hosszútávra kilőve. Rövidtávra, meg ne haragudj, de jobban szeretem a tapasztalt szeretőket, akik tudják már a dolgukat.
- Maradhatok is.
- Miért maradnál?!
- Érted.
- Hülye vagy! Nem is ismersz!
- Van két hónapod: bizonyítsd, hogy érdemes maradnom!
- Miért bizonyítanám?
- Mert kellek neked?
- Ez most kérdés?
- Az.
- Miért kellenél?
- Mert keresel valamit, és az lehet, hogy én vagyok- most Ron hajolt oda hozzá, hogy megcsókolja Draco pedig nem lökte el.
- Mi volt ez, Weasley?!
- …
- Tudom, csók volt, csak…
- Szerintem nem csók volt, inkább kezdet- egy kérdő tekintet még nyáltól csillogó ajkak, és Draco önkéntelenül is rábólintott:
- Kezdet.