Akinek készült az ajándék: Josyph
Korhatár: Nincs
Figyelmeztetések: Nincs
Leírás: Próbáltam nem eltérni az ötlettől, bár ezt szépen novellában nem igazán lehet megvalósítani, így lehet kissé zsúfoltnak érezhető. A kutatás inkább csak a "szerencse" és megérzés. Hogy összeboronálódtak, vagy sem, azt az olvasóra hagyom.^^
Az ötlet: Első ötletem egy Draco/Hermione párosítás lenne. Már évek óta vége a háborúnak, a Roxfort üzemel, mindenki boldog, csak Hermione érzi az egészet túl szépnek és kutatni kezd, hogy bebizonyítsa igazát, miszerint nem olyan tökéletes ez a béke. Egy napon aztán rátalál valakire, akitől első kézből megkaphatja azt az információt, amit keres és ő lenne Draco. Ezek után, hogy összeboronálódnak, vagy nem, azt az íróra hagyom.
Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.
A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.
A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).
Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.
Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com
Jelszó: 09ust
Jó olvasást!
Josyph ajándéka
Hermione a klubhelyiségben üldögélt a pattogó tűz mellett. A kellemes meleget ontó kandalló ellenére fázósan húzta össze magán a skótkockás takaróját, és belekortyolt a kezében tartott forró csokoládéba. Karácsonyi szünet előtt egy nappal már mindenki boldogan készülődött az ünnepekre, és sokan már be is csomagoltak. A kastély kevesebb, mint fele a Roxfortban maradt aminek Hermione nagyon örült, mert nem akarta az üres klubhelyiségben tölteni a karácsonyt. Szülei síelni mentek és ő utált síelni, mióta hatalmasat esett és eltörte a lábát.
Harry és Ron sem volt ott vele, hiszen ők már az aurorképzőbe jártak, mert tavaly elvégezték az utolsó évfolyamot mikor Hermione Egyiptomban volt. A lányt szívesen felvették volna a Szent Mungóba gyógyító-hallgatónak, de ő ragaszkodott hozzá, hogy elvégezze a RAVASZ-t. Most pedig itt ült egyedül, és a szállingózó csodaszép hópelyheket nézte. Nem egy hajdani évfolyamtársa végezte most az utolsó évét. A klubhelyiség nyíló ajtaja mögött Parvati tűnt fel, és mosolyogva integetett Hermionénak. Odasétált a lányhoz, és lerázta magáról a havat.
- Most voltam az udvaron, mert egyszerűen nem tudtam ellenállni a havazásnak. Már vagy tíz centis a hó – mesélte boldogan.
- És a tó hogy áll? Be van már fagyva? – kérdezett vissza Hermione.
- Áh, sajnos nem, még csak a széle. Korizásra teljesen alkalmatlan. De ha a fagy továbbra is megmarad, megkérjük McGalagonyt, hogy tegye biztonságossá a jeget. Még csak fél négy, van valamilyen terved mára? - A fekete hajú lány reménykedve nézett Hermionéra.
- Hát, szerettem volna befejezni egy könyvet…
- Jajj, ’Mione, igazán csinálhatnál mást is, nem csak olvasni. Mit szólnál egy ma esti bulinak a prefektusi fürdőben? Csak az régi társaság. Minden házból meghívjuk az ismerősöket. – Hermione gyanakodva nézett a lányra.
- Csak azért kellek, mert nem tudjátok a jelszót, mi? – kérdezte félig elmosolyodva.
- Dehogy, Ernie is tudja. Mindenki ott lesz, ne kéresd magad!
- Szóval már meg is hívtál mindenkit. Nem lustálkodsz, Parvati, ha valamilyen buliról van szó. De egy percig sem gondoltam arra, hogy nem megyek el. Biztos szuper lesz. – Parvati arca felderült, és a lány nyakába ugrott.
- Köszi!!! De még rengeteg dolgunk van. Vízálló hajlakk, szemfesték, és megfelelő fürdőruha kiválasztása. – Parvati gondolkodva indult el a szobájuk felé. – Negyed órád van, hogy fent legyél. Addigra előszedek mindent.
- Vettem, főnök. De esélytelen, hogy kisminkelj. Leázik az egész! – Parvati visszafordult, és az égre emelte szemét.
- Negyed óra.
Mióta nincs itt Lavender, Parvati kezdte levetkőzni az idegesítő szokásait. Tény, hogy a szépítkezés még mindig előkelő helyen áll a lány fontossági sorrendjében, de mérföldekkel normálisabb lett. A szobájukat ketten birtokolták, és ez nagyon szépen összekovácsolta őket. Hermione elfogyasztotta az utolsó pár korty forró finomságot, sóhajtva kikecmergett a fotelből, és a szobájuk felé vette az irányt.
Belépve a tökéletes rendetlenség képe fogadta. Parvati ládája kibelezve hevert a földön, a gazdája pedig égnek meredő hátsóval kereste az ágy alá begurult pálcáját.
- Invito Parvati pálcája – mormolta Hermione, miközben megpróbált nem túl hangosan kacagni a lány piros arcán és porcicás haján.
- Köszi. De legalább minden megvan. Olyan gyönyörűek, nem? – Parvati elérzékenyülten nézett a varázslattal megnagyobbított fésülködőasztalon katonás rendben álló szépítkező eszközökre.
- Tényleg csodálatos. És mikorra beszéltétek meg?
- Négy óra múlva. Úgyhogy igyekezzünk. Velem kezdünk, te addig mosd meg a hajad. – Parvati már le is ült a kis párnázott székre, és sebesen kefélte hosszú, csillámló haját.
- Ugye fölösleges tiltakoznom?
- Tökéletesen fölösleges.
Hermione belépett a kis mosdóba, miközben azon gondolkozott, hogy miért kell a prefektusoknak egy hatalmas medencével felszerelt fürdőszoba, mikor minden szobához tartozik egy szerény mosdó. Gyorsan megmosta a haját, kedvenc dióillatú samponjával, majd tusfürdőjéből is jó adagot magára kent. Húsz perc múlva köntösben állt Parvati előtt, aki utolsó simításait végezte haján.
- Kész vagy? Hm, de jó illatot húzol magad után. Tettem egy kis illatpárolgásgátlót a tusfürdődbe és a samponba. Mert így nem maradna meg az illatot, parfümbe pedig nem lehet használni ezt a bájitalt.
- Kösz, Parvati, de máskor inkább kérdezz meg. Most sem rajongok túlzottan az illatfelhőért…
- Okés, de amúgy tényleg finom illatod van. Mi ez?
- A sampon az dióillatú, a tusfürdőm pedig mandula-vanília keverék. De ugye holnap már nem fog érződni? – Hermione nem akarta megbántani barátnőjét, aki csak jót akart, de úgy látszik a fekete hajú lány egyáltalán nem vette zokon a burkolt rosszallást.
- Megnéztem a fürdőrucid, és kicsit ki van már fakulva. Vedd fel az enyémet, szerintem jó a méret. – Parvati a tükörből határozottan intett barátnőjének.
- Igazán kedves vagy de…
- Nyugi, gyönyörű leszel benne.
- Köszi, hogy ezt mondod, csak…
- Akkor meg próbáld fel, és vedd rá a köntösöd. – Hermione belátta, hogy hiába ellenkezik, de elhatározta, hogy tanulás terén alaposan vissza fogja kínozni Parvatit.
Amúgy a fürdőruha tényleg tetszett neki, csak az ő ízlésének kicsit túl kevés anyagból volt összevarrva. Hófehér volt, mellrészt összekötő fém karikával, az alsó részén két oldalt visszaköszönt még két karika. A fürdőruhát pici, ezüstszínű indák „nőtték be”, érdekes mintát alkotva.
- Mondtam, hogy nagyon fog illeni hozzád – nézett rá elismerően Parvati.
- Köszönöm, hogy kölcsönadtad – Hermione megölelte barátnőjét.
- Szívesen. Na, kösd fel a hajad, jön a smink.
Igaza volt Parvatinak, bő három és fél órába telt, míg mindketten elkészültek. A fekete hajú lányon piros bikini volt, haja pedig kiegyenesítve omlott dereka alá, Hermione haja pedig szelíd hullámokban terült szét vállán. Indulásra készen, bolyhos, fehér törülközőkkel fölszerelkezve indultak a prefektusi fürdő felé.
Egy kőből faragott hableány őrizte a fürdő bejáratát, és a helyes jelszót hallva szinte hangtalanul csúszott oldalra. A medence már megtelt ismerős, nevető arcokkal. Ernie nyakában Hannah ült, kemény csatát vívva a Michael-Susan párossal. A medence szélén több láda vajsör sorakozott, a víztől távol pedig finomságok kínálgatták magukat.
- Hahó, már nem is köszöntök nekünk? – kiáltott fel mosolyogva Parvati. Páran kimásztak a vízből, és megölelgették a lányokat. Közben a harcban elesett Ernie és Hannah is odaértek.
- Hú, lányok, igazán kicsíptétek magatokat! – Ernie elismerően nézett végig a lányokon.
- Csak neked, Ernie – kacérkodott Parvati.
- Akkor köntöst le, hadd csodálhassam meg eme gyönyörű hölgyek lágy idomait – Parvati egy mozdulattal vízbe lökte a fiút.
- Hé!
- Bocs, Ernie, de onnan jobb a kilátás – nevetett fel Parvati, majd egy szexi mozdulattal ledobta magáról a köntöst, és szép fejest ugrott a vízbe. Mikor felszínre jött, haja csillogott a víztől, de ugyanolyan formában maradt.
- Te jössz, ’Mione! – kiáltott ki Parvati. Hermione hagyta földre hullani a köntöst, majd szépen bemászott a vízbe.
- Parvati fejese látványosabb volt – gonoszkodott mosolyogva Hannah.
- Akkor mutasd be – vágott vissza Hermione, szintén mosollyal az arcán.
- Az én belépőm már megvolt. Igaz, srácok? – Hannah egy nagyobb fiúcsoportra nézett a medence szélén.
- Ja, tök jó volt. Olyan sztriptíz volt itt, hogy nagyon – mondta egy sötétbarna hajú srác, aki Hermione emlékezete szerint mardekáros volt, és Blaise-nek hívták.
- Hülye! – Hannah tekintélyes víztömeggel fröcskölte le a fiúkat.
- Hé, most lelapult a hajam! – Blaise és Hannah között látványos csata bontakozott ki, és Hermione megpróbált a medence szélén maradni, hátha őt is beleveszik a ki-tud-több-embert-vízbe-folytani játékba.
Volt évfolyamtársait nézve elgondolkodott, hogy mióta is játszanak a griffendélesek és a mardekárosok vízicsatát. A nagy embertömegben csak most vette észre Malfoyt, aki Michael-lel beszélgetett. Furcsának találta, hogy volt ellensége egy szóra sem méltatja. Mindenki felhőtlenül boldog volt, csak ő nem volt tökéletesen elégedett. Lehet, hogy az évek folyamán üldözési mániája lett, de úgy érezte, valami kevésbé kellemes fog történni. Gyorsan megrázta a fejét, hogy kitisztuljanak gondolatai, mikor valaki elkapta a lábát, és víz alá rántotta. Abban a törtmásodpercben Hermione elhatározta, hogy ahogy feljön a víz alól, darabokra átkozza az illetőt. A felszínre érve Parvati víztől csillogó arcát látta maga előtt.
- Megijedtél, mi? Csak meg akartam nézni, nálad is ugyanolyan jól működik-e a vízálló lakk.
- Szerintem pálcáddal a párnád alatt aludj ezen túl, hátha az életedre fog törni egy tökéletesen fixált hajú gyilkos.
- Édes vagy, Herm. Na, gyere, mindenki most kajál. Amúgy min merengtél el annyira? – Leültek a medence szélére és megragadtak egy-egy szendvicset.
- Áh, semmin. Amúgy a mardekárosok mióta ilyen normálisak? – Hermione újfent megbámulta a Blaise-Malfoy-Michael-Ernie alkotta négyest, akik elmélyülten, halkan társalogtak.
- Mióta felnőtt ember az összes. Szerintem. Már nem tizenéves tinik, akiknek fő céljuk, hogy szemétkedjenek. Vajon miről beszélgethetnek? – Parvati szemöldök ráncolva próbált elcsípni egy-két szót.
- Nem tudom, de nagyon titkolódznak. – A szendvicsek elfogyasztása után Ernie szót kért.
- Kedves egybegyűltek! Örömmel látom, hogy mily sokan eljöttek eme nemes összejövetelre…
- Térj a tárgyra, Ernie! – szakította félbe Michael.
- Hát jó. Szóval arra gondoltunk az erősebb nem képviselőivel, hogy játszhatnánk varázsüvegezést. Ki nem tudja, hogy hogyan játsszák a muglik? – Hermione nem hitt a fülének. Varázsüvegezést? Ez ugye nem a puszilkodós fajta?!
- Körbeülünk, és egy üveget kell megpördíteni. Aki re mutat, attól kérdezhet vagy csináltathat valamit a pörgető. A varázsüvegezés csak annyi, hogy nem lehet hazudni, és muszáj megcsinálni. Persze durva dolgokat nem lehet. Benne vagytok? – A fiú reménykedve nézett a többiekre.
- Nekem tetszik az ötlet – mondta hangosan Parvati. Mindenki beleegyezett, Hermione pedig inkább nem szólt semmit, mert nem akart ünneprontó lenni.
- Okés, akkor üljünk körbe. Hölgyeké az elsőbbség – mosolygott Ernie bátorítóan Hermionéra.
- Hm, kezdje inkább Parvati. –Hermionét elöntötte a pír, ahogy mindenki rá nézett, pedig nem igazán volt szégyenlős fajta. Fekete hajú barátnője teljesen fesztelenül pörgette meg a vajsörös üveget, ami Michaelre mutatott.
- Nah, Michael felelsz vagy mersz?
- Inkább felelek. De ne kérdezz túl cikiset.
- Nyugi. Tök általános kérdés lesz. – Parvati kedvesen a fiúra mosolygott – Ki tetszik neked ebből a csoportból a legjobban?
Hermione fejcsóválva nézett Parvatira, és legszívesebben befogta volna a fülét és hangosan lálázva kizárta volna a választ a fejéből.
- Susan. – Michael a zavar legkisebb jele nélkül pörgette meg az üveget. Susan pipacspiros lett, Parvati pedig kerítőnői fényében tündökölt. Az üveg szája pedig rá mutatott.
- Nos, Parvati, te felelsz vagy mersz? – Michael gonosz félmosollyal várta a választ.
- Inkább merek. Tuti valami válogatott kínzást fogsz mondani…
- Semmi extra. – Michael végigmérte a fiúkat, majd újra gonoszan elmosolyodott. – Kérlek, foglalj helyet Blaise ölében, és egész este maradj ott. Persze ha a szenvedő alany tiltakozni szeretne, kitalálok mást. – Blaise nem mondott semmit, tehát Parvati felkelt a földről, és a fiú karjaiba telepedett. A műveletet éles füttyszó kísérte, és mintha Blaise is kicsit elpirult volna.
- Jó, megint én jövök. – Parvati pörgetett, és Hermione előtt állt meg az üveg.
- ’Mione, felelsz vagy mersz? – Hermione mérlegelte a szívatási lehetőségeket.
- Felelek – mondta reménykedve, hogy nem lesz túl cikis kérdés, elvileg Parvati a barátnője.
- Milyen pasi az eseted? – Hermione kedvesen elmosolyodott, Parvati pedig rákacsintott.
- Végül is nekem teljesen mindegy, hogy néz ki, de ha lehetne, akkor szőke legyen, intelligens, és igazi úriember. Meg persze szeressen. Talán ennyi…
Talán már éjfél is volt, mikor Hermione és Parvati ágyba került. Furcsa volt a régi iskolatársaikkal lenni. Hermionénak egyszerűen nem fért a fejébe, hogy mitől ilyen kedves és normális mindenki, a mardekárosokkal az élen. Biztos volt benne, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Egy hirtelen döntés következtében lerúgta magáról a takarót, gyors pillantást vetett a szuszogó Parvatira, majd kiosont a klubhelyiségből. Valamiért úgy gondolta, a mardekárosoknál megoldást talál. A hideg kövű folyosókat róva jutott csak eszébe, hogy elfelejtett papucsot venni, így gyorsabban kapkodta lábait.
A mardekárosok klubhelyiségéhez érve fogalma sem volt, hogy mit vár, és az egyik szekrény mögé bújva figyelte az ajtót. Pár perce várhatott csak, mikor hangokat hallott. A sötétben két alak körvonala tűnt fel a folyosó átellenes végén. Még messze voltak, így gyorsan kinyitotta a seprűtároló szekrényt, és halkan behúzta az ajtót. Lélegzetvisszafojtva ismerte fel a gyenge holdfényben Draco Malfoy és Theodore Nott arcát. A két fiú halkan beszélgetett.
- Theo, figyelj, nem akarok belépni. Én már akkor sem akartam odatartozni, az apám kényszerített. Ezt te is tudod – hadarta halkan a szőke fiú.
- De ez nem olyan. Nem egy embertől függ mindenki. Több vezető lesz, amint már elmondtam.
- Theodore. Nem akarom. Érted? – A fiú arca csalódottságot tükrözött.
- Azért gondold át. – Nott bement az ajtón, magára hagyva a tanácstalan Dracot.
Hermione elérkezettnek látta a pillanatot, hogy kimásszon a szekrényből. Valamiben azonban megbotlott, és mintaszerű hasraesést mutatott be. A kieső seprűk hatalmas zajt csaptak, mire Draco felkapta a fejét, és felemelt pálcával a poros Hermionéhoz sietett.
- Granger, te vagy az? Mit keresel itt? – A fiú felhúzta Hermionét. A lány kitapogatta a pálcáját, hátha szüksége lesz rá, Malfoy pöccintett egyet a sajátjával, mire Hermione lábán egy pár papucs jelent meg.
- Köszi. Kíváncsi voltam, hogy miért volt ez a hirtelen nagy változás a szemét mardekárosokkal – kezdte.
- Annak semmi köze az egészhez. – Draco láthatóan zavarban volt.
- Akkor meséld el, mi ez az egész különben most azonnal megyek és szólok McGalagonynak. – Hermione karba tett kézzel várta a választ.
- Elmondom, de nem most és nem itt. Menjünk be valahova, kérlek – mondta a fiú, egyfolytában Hermione válla fölött átnézve, mint ha várna valakire. Malfoy behúzta őt a legközelebbi tanterembe, majd mikor beértek, Hermione lerázta róla a kezeit. Malfoy zárat tett az ajtóra, és le is páncélozta.
- Hallgatlak.
- Légy szíves ne szólj közbe. Tehát a prefektusi fürdőszobai buli után Nott azt mondta, mutat valamit. A Szükség Szobájába vezetett, ahol megmutatott egy csomó tervet. Nem kifejezetten a Sötét Nagyúr volt terveit akarja folytatni, de megalapították a Sötét Rendet. A lényegük a megfélemlítés. Már pár minisztériumi dolgozó házát fel is gyújtották. Több vezető van, és egyre többen lesznek. Engem is be akart vonni, de nekem elég volt ebből. Fogalmam sincs miért mondom el neked mindezt, de meg kell őket állítani. Már két minisztériumi alkalmazott családtagja életét vesztette a tűzben. Biztosan olvastad a Prófétában, hogy „rejtélyes” gyújtogatások vannak. – Hermione emlékezett még arra a két cikkre, amiben beszámoltak a tragédiáról.
- És mit akarsz tenni? Ketten nem tudunk mit tenni – mondta a lány, majd leugrott a padról, amin ült. – Most azonnal szólnunk kell McGalagonynak. Ez nem vicc, Draco.
- Még mindig nem érted! Szerinted kicsit sem lesz fel feltűnő, ha pont ma derül fény a vezetők kilétére?! Én leszek az első akit kicsinálnak. Nem vagyok gyáva, de nem érezném magam biztonságban, ha eljárna a szám.
- Ha elmondod, és elkapják a rend ragjait, akkor mindenki biztonságban lesz. Különben is, szerinted egy pillanatra is egyedül hagynának a tanárok? Gyere, mesélj el McGalagonynak mindent, amit tudsz. – Hermione végighúzta a fiút a folyosókon, s a tanárnő ajtaja előtt megállva, nagy levegőt véve bekopogtak…
Fél évvel később...
Draco és Hermione kéz a kézben ültek a tóparton. A júniusi nap fénye melengette arcukat, és a kezükben tartott könyvről beszélgettek. A fiú arca egyre közelebb volt az övéhez, majd…
Hermione hirtelen riadt fel. Parvati bökdöste, azzal az indokkal, hogy ma még át akarták nézni a délutáni RAVASZ előtt a mágiatöris évszámokat. Hermione kikászálódott az ágyból, az álmán gondolkodva. Ő és Malfoy? Ilyen képtelenséget még soha nem álmodott.
Az után a bizonyos decemberi nap után McGalagonyék felkutatták a rend tagjait, fényt derítve a rejtélyes gyújtogatók kilétére, ami bő négy hónapba telt. A rend még nem volt kiforrott, így könnyebb volt a keresés. Draco és Hermione rengeteg időt töltöttek együtt, miközben segítettek McGalagonynak, így kiismerhették egymást.
Kedvelte a fiút, és ezt senkinek nem mondta el. Harryvel és Ronnal még mindig levelezett, de elképzelni sem merte mit szólnának, ha beszámolna nekik Malfoy iránt érzett érzelmeiről. De valakinek tudnia kell. Hermione a többi lánnyal csacsogó Parvatira nézett. Kitől kérne mástól tanácsot, ha nem a fiúk és az érzelmek szakértőjétől?
- Parvati! Gyere ide légyszi, szeretnék valamiben tanácsot kérni…
Utolsó kommentek