Kinek készül az ajándék? Okashi sama
Korhatár: 16
Figyelmeztetések: SLASH, erotikus tartalom, durva nyelvezet
Leírás: Ruki bosszankodik, Aoi és Uruha titkokat rejtegetnek, GakuHai illetlenkednek, Ruki felháborodik, Die-ról kiderül, hogy nem mindig hidegfejű, Kai eltéved, Ruki megőrül... Kicsit furcsa, kicsit valótlan, kicsit zavaros, de boldog karácsonyt vele! =) (Az utolsó bekezdés talán egy kicsit csöpögősre sikerült^^)
Az ötlet, ami alapján dolgoztál: PS Company Fanfiction, egy PSC-s karácsony, SLASH-el körítve. Egy egészen normális karácsonyi ünnepségnek indulna el, Ruki bosszankodna, hogy még ilyenkor is be kell jönni, de a Dir en Grey és a Gackt és Hyde páros felforgatják az egész ünnepséget. (Humorosnak képzelem el)

Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.

Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.

Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.

A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.

A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).

Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.

Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com

Jelszó: 09ust

Jó olvasást! 

Okashi sama ajándéka

Ruki bosszúsan rántotta meg türkizkék, bolyhos sáljának egyik végét, majd mérgesen beletömködte az egész gombócot a korábban levetett kabátja ujjába. Pufogva leült a kanapéra, és keresztbe dobta lábait.

- Mi van, Ruki, bal lábbal keltél fel? - vágta hátba az éppen a szobába lépő Aoi, majd felkapva egy almát az asztalról a fotelban terpeszkedő Uruha ölébe ült.

- Ha nem tudnád, ma karácsony van! - morogta Ruki. - Miért kell még ilyenkor is bejönnünk? - duzzogott tovább, kicsit sem értékelve a felé dobált almamagokat.

- Pedig mindenki itt lesz - próbálta megnyugtatni Uruha. - Jön Die az egész Dir en Grey-jel, sőt, még Gackt és Hyde is... - Ruki hisztérikusan visított fel, mielőtt bezárta magát a fürdőszobába. - Hát ez meg... - nézett utána Uruha csodálkozva, mire Aoi felnevetett.

- Te nem is tudtad? Ruki rányitott GakuHaira még a bejelentésük előtt, tavaly karácsonykor a személyzeti mosdóban. Hát nem épp kezet mostak... Na, Ruki azóta nem mer találkozni velük, sőt, még azt sem hajlandó elárulni, hogy mit keresett ő a személyzeti mosdóban - vigyorgott Aoi. - Uruha nem válaszolt. Valahol az után veszítette el a fonalat, hogy Ruki eltűnt a mosdóajtó mögött, de még az előtt, hogy Aoi belekezdett volna a mondandójába. A köztes idő alatt ugyanis a fiú, aki az ölében ült, mocorogni kezdett, és sikeresen felvett egy elég érdekes testhelyzetet; egészen konkrétan szétterpesztett lábakkal ült Uruha ölében. Csókot adott a nyakára, gyengéden, majd följebb, egyre erősebben, végül lassan megnyalta a füle mögött érzékeny részt.

- A-o-i... - suttogta rekedten Uruha, mire ölében ülő csapattársa végignyalt alsóajkán. - Mi a francot művelsz...?

- Azt hiszem, karácsonyi ajándékot adok neked - mosolygott Aoi édesen, és mutatóujját végighúzta Uruha ingből kilátszó mellkasán.

- Akkor folytasd. - Aoi pedig engedelmeskedett, keze lejjebb vándorolt, ajkai pedig már majdnem elérték barátjáét, amikor kivágódott a terem ajtaja.

- Merii Kurisumasu, minna! - kiáltotta a berobbanó Kai, maga mögött lóbálva a kissé morcos Reitát. Uruha ijedtében akkorát ugrott, hogy az ölében helyet foglaló Aoinak meg kellett kapaszkodnia a mellettük álló asztalban, nehogy leessen, barátja pedig letuszkolta őt, és próbált úgy tenni, mintha a felállás eddig is Uruha-fotel és Aoi-sminkesszék lett volna.

- Reita, veled meg mi van? - kérdezte aggódó hangon Uruha, és buzgón karon ragadta csapattársát, azzal a szent céllal, hogy elterelje a figyelmet az esetlegesen felmerülő tévhitekről, miszerint Aoi az ő nagyon közvetlen közelében ült, és úgy tűnt, sikeresen.

- Megfáztam - hangzott a tömény válasz, és Reita duzzogva bevágtatott a fürdőszobába, két pillanattal később pedig egy éles visítás hangzott fel. - Ruki, a jó kurva életbe!!!

- Jó lenne, ha nem kiabálnál, ugyanis itt tervezem túlélni a karácsonyt, te bepólyázott képű idióta!

- Hogy én ne kiabáljak?! Nem tudom, ki visított fel, mert dinnye módon az ajtóba ült le! - Reita rávágta a mosdóajtót Rukira, de hátralépve rátaposott Kai óriástampon ölebére, aki szintén vonyítva ugrott hátra. Kai szidni kezdte Reitát, aki Rukit szidta, Uruha pedig leült az időközben helyet váltott Aoi mellé a kanapéra.

- Milyen szép is az, ha együtt ünnepelünk a szeretteinkkel, nem? - kérdezte, és próbált úgy tenni, mintha az a pár perccel azelőtti jelenet le sem zajlott volna kettejük közt.

Egy órával később, amikor már valamennyire lenyugodtak a kedélyek, és Kai is lecserélte az ünnepi pólóját, amit Reita leöntött narancslével, elindultak az aulába. Csakhogy a lépcső tetején Uruhának eszébe jutott, hogy a teremben hagyta a telefonját, a lépcső alján pedig Aoinak, hogy a mosdóban hagyták Rukit. Így aztán mind a négyen azzal az egy céllal közelítették meg a mosdóajtót, hogy meggyőzik Rukit a csapattársakkal töltött karácsony szépségéről. Percekig érveltek neki, végül Reita erélyesen rászólt, hogy jöjjön már ki, ha nem akarja gijotinon végezni, de ez sem hatott. Aoi, megelégelve csapattársuk gyermeteg hozzáállását, berúgta az ajtót; a mosdó pedig üres volt.

- Hol a francban van ez a hülye barom?! - kiáltotta Reita, majd egy pillanatra lehunyta a szemeit, sóhajtott, végül mosolyogva barátaira nézett. - Srácok, én most lemegyek az aulába, töltök magamnak egy pohár töményt, leülök az egyik fotelba, és csukott szemmel hallgatom a karácsonyi dalokat. - Azzal fogta magát, és kisétált az ajtón, Kai pedig követte. Ahogy párosuk mögött becsukódott az ajtó, Uruha azonnal a falnak préselve találta magát, Aoi ajkai pedig sebesen csókolták nyaka vékony bőrét. Az idősebb fiú már éppen vette volna a bátorságot ahhoz, hogy hozzáérjen barátjához, amikor ismét kivágódott a terem ajtaja.

- Hát én ezt egyszerűen nem-hiszem-el! - kiabálta Ruki, és szinte látni lehetett a füléből felszálló gőzt. - Tavaly Gacktra meg a drága Chibijére nyitottam rá, most meg rátok. Ilyen egyszerűen nincsen, ez képtelenség, esküszöm nektek, hogy álmodom. Én... Azt hiszem, megyek fotoszintetizálni. Ne zavarjatok! - Azzal Ruki ismételten eltűnt a bejárati ajtó mögött, Aoi és Uruha pedig szájtátva bámultak utána.

- Te, Ruru, mi lenne, ha kihagynánk a céges karácsony első felét?

- Ez ma az eddigi legjobb ötlet. - Aoi kézen fogta Uruhát, és elindultak megkeresni azt a bizonyos személyzeti mosdót.

Eközben az aulában ülők gazdagodtak a Dir en Grey-jel, pontosabban csak Toshiyával, Kaoruval, és Kyoval, ugyanis a Die-Shinya párost hiába hívogatták, egyikőjük sem vette fel a telefonját, aminek nyilván nyomós oka volt.

Reita tudomást sem vett a külvilágról. Egy pohár whisky-t iszogatott, és egy fényes, piros gömbben bámulta a saját tükörképét a mellette álló hatalmas karácsonyfán.

Kai, Kyo, és Kaoru elmélyült beszélgetést folytattak a legújabb Xbox-játékról, Toshiya pedig megkezdte az egyszerre szájába tömködhető lekváros sütemények számának megbecsülését.

Pár perccel később beesett az ajtón Gackt, mögötte pedig elmaradhatatlan kellékként ott lépkedett Hyde is, igaz, elég érdekes formában, de mióta tudták, hogy ő Gackt koibitója, már egyszer sem lepődtek meg azon, hogy az addig mindig tökéletesen ápolt és beállított idol időnként szétzilált hajjal és kipirosodott arccal jelenik meg.

- Fúj kint a szél, a hideg meg kicsípte a bőrömet... - kezdett neki szokásos szabadkozásának Hyde, de senki sem foglalkozott vele, mert mindenki tudta, hogy fél perc múlva már kettesben lesznek el az egyik sarokban - ezúttal sem tévedtek, éppen úgy, mint ahogy máskor sem.

Andou Daisuke világ életében hidegvérű ember volt, aki mindig jól megfontolta döntéseit. Na de amikor Shinya hátravetett fejjel kínálja fel magát neki a PSC egyik mellékhelyiségében, hogyan tudna ellenállni a kísértésnek...?

Ruki mosolygott, és meg volt győződve arról, hogy ő egy gomba. Végigsétált a folyosón, és megállt a személyzeti mosdó előtt, hogy idén is felvésse a csempére karácsonyi jókívánságait a karbantartóknak, akik még mindig nem szereltek neki telefont a saját wc-fülkéjébe a GazettE öltözőjében. Már éppen lenyomta volna a kilincset, amikor felmerült az agyában, hogy talán mégsem kéne bemennie, hátha megint valami olyasmi folyik odabent, amit gyermeki szeme nem tud elviselni. Így aztán - az ellenség megtévesztése érdekében - a másik ajtón ment be, ami mögött egy sima mosdó rejlett, csekély mennyiségű veszélyt rejthetve egy gombának, mert hogy Ruki tényleg gombának képzelte magát.

Belépett a helyiségbe, és megpillantotta Die-t és Shinyát, amint félreérthetetlen testhelyzetben foglaltak helyet egy puha ülőkén. Ruki felsóhajtott.

- Ne törődjetek velem, én csak egy gomba vagyok, de ezt ne áruljátok el Aoiéknak, mert ők úgy tudják, hogy fotoszintetizálni mentem. Tudom, mit csináltok, látom, ahogy Die férfi testrésze Shinya egyik testnyílásában helyezkedik el, és mégsem vagyok képes felfogni, hogy MIÉRT TÖRTÉNIK EZ VELEM!? De hát mindegy is, nem? Kit érdekel egy gomba. - Azzal Ruki kisétált a helységből, diszkréten becsukta maga után az ajtót, és elindult, hogy megnézze a portással a Sailor Moon utolsó két epizódját.

Eközben Gackt és Hyde előadták a létező legerotikusabb süteményevési szertartást, amit az aulában jelenlévők nagy része tátott szájjal bámult egészen addig, amíg Toshiya tele szájjal meg nem nyilvánult.

- Jó lenne, ha nem itt szexualizálódnátok, menjetek inkább szobára, de komolyan közszeméremsértés, amit műveltek...

- Az talán nem közszeméremsértés, hogy úgy tömöd magadba a bejglit, mint~ - kezdte volna Gackt, de Toshiya beléfojtotta a szót.

- Kösz, inkább ne oszd meg, hogy te mit szoktál a szádba tömni...

Néhány perccel később beesett a terembe Die és Shinya, nekik pedig mindenki nagyon örült, leszámítva GakuHai-t, aki megfogadta Toshiya tanácsát.

- Hát ti merre voltatok? - kérdezte a kissé keresztbeálló szemű Kaoru, és megkísérelt beledobni egy jégkockát a poharába, az eredmény természetesen az lett, hogy a kocka a terítőn kötött ki.

- Mi csak... Eltévedtünk.

- Na de Die - Kaoru itt Shinyára mutatott - két percre laksz innen.

- Igen, de~

- Ne magyarázkodjatok - toppant be az ajtón Aoi, mögötte pedig a zilált Uruha. - Nem csak ti vonultatok el közösülni.

- Nahát, Aoi, köszönjük, hogy ezt megosztottad velünk! - kiáltott fel Reita, felhagyva a fenyő tűleveleinek megszámlálásával.

- Nem látta valaki Rukit? - kérdezte Kai, megpróbálva lenyugtatni a kedélyeket. - Jó lenne, ha átadhatnánk az ajándékainkat.

- Juj, én tudom, hogy Die kit húzott! - kuncogott fel Toshiya, majd összeöntött egy pohárban vodkát és whisky-t.

- Na, hozza ide valaki Rukit, és keressétek meg ó-nagy Gacktot meg Hyde-ot - adta ki az utasítást Kai, aki eddig csak almalevet szürcsölt.

Egy óra múlva végre mindannyian egy nagy körben ültek az aula padlóján, bár Toshiya inkább feküdt Kaoru ölében. Mindenki egy-egy kis csomagot tartott az ölében, Kai pedig megkísérelte megmenteni az alkoholizmusba és tömény szexualizmusba fulladt karácsonyt.

- Hát akkor elárulom, hogy én Hyde-ot húztam. - Felállt, Hyde-hoz lépett, majd egy kézfogás és két puszi kíséretében a kezébe nyomta a kicsi, zöld dobozt - Gackt pedig a puszi után méltatlankodva húzta vissza az ölébe kedvesét. Kibontotta az ajándékot, és kissé erőltetetten mosolyogva köszönte meg a delfint mintázó medált, majd ismét felállva Shinyát célozta meg, aki értetlen képpel állt a közepes méretű, fehér doboza előtt.

- Mi ez, Hyde?

- Mi lenne? Csokifondü!

- Juj, ha jövőre engem húzol, nekem is ilyet vegyél, Hideto! - kiáltott fel Aoi, aki szeretett mindenkit a teljes nevén nevezni.

- Ó, ha csokival kapcsolatos, akkor az jó - vigyorgott Shinya, majd lerakta maga mellé az ajándékát, és Kaoru felé fordult.

- Én Kaorut húztam, de semmi ötletem nem volt, szóval ne vedd sértésnek, hogy tusfürdőt meg dezodort vettem... - szabadkozott, de úgy tűnt, Kaoru most azon sem háborodna fel, ha egy ,,A világ legrosszabb zenészének!"-feliratú bögrét kapna.

- Kösziii~ - próbált ráfókuszálni a fiú, és nagy nehezen elkapta az ajándékzacskó kapaszkodóját.

- Én Kyót húztam, tessék, itt a gift... - vágta hozzá a csomagot barátjához, aki nem kevésbé volt agyilag károsult, így még csak fel sem tűnt neki a mellkasához vágódó ajándék. Ki sem bontotta, csak maga mellé ejtette, felállt, és nagyon büszkén bejelentette, hogy ő bizony a nagy Gakuto-samát húzta.

- Ez itt, kérlek szépen, egy kenyérpirító! - nyújtotta át kissé ingadozva a dobozt, Gackt pedig értetlenkedve vette át, és már éppen kérdezte volna, hogy ugyan, minek neki az ilyesmi, de Kyo folytatta. - Nemsokára biztos összeköltöztök Hyde-dal, kellhet az ilyesmi... - Senki sem szólt neki, hogy ilyesmit mondani Gacktnak nem illendő, mert aki mondhatta volna, az részeg volt, a többiek pedig egymással voltak elfoglalva. Ezért inkább Gackt is csöndben maradt, inkább átadta az ajándékát Aoinak, aki viszont Uruhát húzta.

- Uruha, itt az ajándékod - nyomta a fiú kezébe a kis zacskót -, de ha lehet, majd inkább otthon bontsd ki... - Közelebb hajolt barátjához, és a fülébe suttogott. - Óvszer van benne... Meg bilincs. - Uruha rákapta a tekintetét, de szembenézve a vigyorgó Aoival, úgy döntött, a háborgást későbbre hagyja, és átnyújtotta ajándékát Die-nak, aki Reitát húzta, Reita pedig Rukit, és amikor a még mindig józan Kai ezt meghallotta, inkább maga tépte ki a zöld papírba csomagolt valamit csapattársa kezéből. Gyorsan Ruki kezébe nyomta, és megpróbálta meggyőzni az önmagát még mindig zöldségnek hívő fiút arról, hogy mindenki boldog lenne, ha ő is átadná az ajándékát.

- Toshiyaaa~ - ugrott nevetve a földön fekvő fiúhoz, hogy ölébe ejtve a csomagot, helyet foglaljon a fiú mögötti fotelban. Toshiya viszont időközben belealudt a karácsonyba, ezért Kai kivette kezei közül a neki szóló dobozt, és felszabadultan sóhajtott. Túlélték a karácsonyt!

- Rendben emberek - szólalt meg hangosan, és mindenki felé fordult, kivéve azokat, akik túl sok alkoholt ittak, illetve azt a három párt, aminek a tagjai erősen egymással voltak elfoglalva - így egyedül Ruki volt az, aki Kaira nézett. - Oszoljatok.

Több sem kellett a kis csapatnak; Gackt azonnal az ölébe kapta Chibijét, hogy hazainduljanak, Die és Shinya nem tervezték otthon tölteni ezt az estét, izgalmasabbnak tűnt nekik az egyik nyitva felejtett öltöző felfedezése, Aoi pedig Uruhát rángatta el ismét. Ezután Kai szépen, sorban egymás mellé fektette az önmagukról már tudomást sem vevő barátait azután, hogy szerzett valahonnan egy nagy pokrócot. Végigsimított a még álmában is nevetgélő Toshiya arcán, összeszedelőzködött, és hazaindult.

A kapu felé menet jutott eszébe a kis doboz, amit a kabátzsebébe süllyesztett, és most elővette, hogy megnézze, mit adott neki Toshiya. Kicsomagolta a fehér dobozkát, kinyitotta, és... Egy újabb dobozt talált benne. Azt is kinyitotta, de megint csak egy fedéllel találta szembe magát, és mikor már kezdte azt hinni, hogy egy rakás tárolóeszközt kapott, az utolsó dobozban egy gyönyörű ezüst gyűrűt talált, és egy apró cetlit. Elmosolyodott, széthajtotta a papírt. ,,Kaimnak karácsonyra Totchitól, nagyon sok szeretettel. P.S.: Húsvétkor bejelentjük?" Felhúzta az ujjára a gyűrűt, és elindult hazafelé.