Kinek készült az ajándék: Venom
Korhatár: nincs
Figyelmeztetések: nincs
Leírás: Készült Venomnak, utólagos kellemes ünnepeket kívánva!:)
Az ötlet, ami alapján dolgoztam: Harry Potter és Draco Malfoy fogadása: ki tudja hamarabb megszerezni McGalagony alsóneműjét? Mivel nagy a tét (nyilvános szerelmi vallomás Fricsnek), mindketten készek bármit bevetni a győzelemért.

Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.

Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.

Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.

A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.

A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).

Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.

Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com

Jelszó: 09ust

Jó olvasást! 

Fogadjunk!

Velőtrázó sikoltás rengette meg a Roxfort ezeréves falait. Harry legalább is úgy érezte, menten lerepül a haja, ám a szeme elé belógó bolyhos tapsi fülek látványa megnyugtatta: haja, és vele együtt rózsaszín jelmeze is a helyén, pánikra semmi ok!

A feje fölé tornyosuló magas nőre pillantott. Az már nem sikoltott, tíz körömmel az ajtófélfába kapaszkodva próbált talpon maradni. Szeméből könnycseppek hullottak Harry nyuszi füleire.

- Meg… megijesztettem? – hebegte Harry felkészülve arra, hogy éles balra vetődéssel kitérjen egy felé száguldó Adava Kedavra elől, ha arra kerülne sor.

A nőből sikítva tört elő a fékezhetetlen vihogás.

Harry összehúzta a szemöldökét.

Ez azért mégis pofátlanság! Itt kuporog egy igazán nehéz és büdös nyúl jelmezben, fülei már rég megfőttek a szőrös fejfedő alatt. Szemei előtt nyuszi fülek lengedeznek, ő pedig ahelyett, hogy kezében kincsével kifelé száguldana a szobából, azon szenved, hogy egyáltalán bejuthasson.  

- Professzor…

McGalagony abbahagyta a vihogást. Két másodpercre, ugyanis fuldokló nevetése nem akarván csillapodni prüszkölve tört elő belőle. Harry letörölte cseppmintás szemüvegét és bosszúsan meredt a fél kézzel aktívan integető nőre, kiolvasva belőle: semmi gond, pár perc és akár szót is válthatunk.

Harry törökülésbe helyezkedett, állát kezébe támasztva nézte tanárnőjét. A nő markáns vonásait néhány, a szoros kontyából kiszabadult éjfekete hajtincs keretezte, a formás orr hegyére csúszott szemüveg őrjöngve kapaszkodott, nehogy leessék. Akár csak kellemes selyem köntöse, mely centiméterről centiméterre araszolt lefelé a kecses vállakon. Harry gondolatai talán még el is kalandoztak volna, ám a prüszkölő nevetés fülsértő hangja visszarángatta a földre.

Kisvártatva McGalagony vihogása alábbhagyott, szemeiből öt zsebkendő árán kitörölte könnyeit, és még mindig vigyorogva intett Harrynek, hogy fáradjon bentebb. Megvárta, hogy a fiú beugráljon a szobába szoros jelmezében, megeresztett még egy sírós kuncogást s betette az ajtót.

- Minek köszönhetem felettébb bugyuta és elképesztően idióta belépőjét, Mr. Potter? – kérdezte a nő mosolyogva és köntösét összébb húzva leült íróasztala mögé. – Valami azt súgja, nem a házi dolgozatára kapott botrányos minősítést szeretné megtárgyalni velem. Igazam van?

- Igaz – mondta Harry és lefejtette fejéről a rózsaszín bolyhos fejfedőt. – Meg kell tudnia valamit rólam és Draco Malfoyról.

- Csak nem eltévesztette az ajtót ebben a cuki jelmezben? – tört elő McGalagonyból ismételten a prüszkölő nevetés. Intett Harrynek, hogy foglaljon helyet az asztal túloldalán álló karosszékben. – Ne értsen félre, de nekem semmi közöm a diákjaim érzelmeihez és magánéletéhez, pláne a nemi identitásukhoz és ferde hajlamaihoz, de…

- Na de professzor, miről beszél? – horkant fel Harry felháborodva, és földhöz vágta fejfedőjét. – Félreérti az egészet. Mi… nem járunk együtt!

- Ó, hál’ Istennek! – tört fel a nőből egy óriási, megkönnyebbült sóhaj. – Nos, akkor hallgatom, Mr. Potter.

- Az egész tegnap reggel, bájitaltan órán kezdődött…

***

- Az Isten áldjon meg Draco! Miért kell mindig csalódást okoznod?! – fakadt ki Piton, és letépett egy hatalmas darabot az orrára ragadt rágógumi-főzetből, ami alig öt másodperce robbant és repült szét a négy égtáj felé a bájitaltan teremben. – Ez bizony szándékos volt, úgyhogy ez most tíz keserves pontjába kerül a Mardekának!

Azzal kiviharzott, magára hagyva a csoportot, akikből kirobbant a nevetés.

Draco a levegőbe bokszolt.

- Hú, öreg, jössz nekem egy rekesz vajsörrel!

- Oké, elismerem, szép volt – mondta Harry vigyorogva, és a szemüvegéről lefejtett rágógumit a szájába tömte. – De csak tíz pontot vont le, ezért nem fizetek egy egész rekesz vajsört!

- Ne csináld már! A múltkor, Dumbledore éjjeliedényéért megkaptad tőlem a teljes auror-készletet, amit pókeren nyertem! Fogadtunk, és kezet ráztunk rá, innentől ez már szent dolognak számít!

Harry gondolkodóba esett. Ha egész rekesz vajsört ad Malfoynak, olyan szegény lesz, mint a templom egere. Ha nem, akkor évekig hallgathatja barátjától, milyen szemét dolog volt tőle, hogy nem tartotta be az ígéretét. Kivéve ha…

- Jó, van egy ajánlatom – mondta diadalmas vigyorral.

- Halljuk, hogy akarsz kibújni az ígéreted alól?

- Egy új fogadás.

- Tudhattam volna, hogy ez jön – vigyorodott el Draco és könyveit magához ölelve Harry oldalán kisétált a teremből, fel a lépcsőn, át az előcsarnokba.

- Ha te nyersz, megkapod a teljes vajsörös rekeszt. Ha én, akkor nem kell adnod semmit. A vesztes viszont nyilvánosan szerelmet vall a mi kedves, édi-bédi, ennivaló, kifejezetten intelligens és megnyerő vonásokkal rendelkező gondnokunknak.

Draco megtorpant, szeme megakadt a nagy tölgyfa ajtót súroló férfin.

- Nyilvánosan? – rebegte. – Te nem vagy normális.

Harry nem hagyta magát.

- Nos, mit válaszolsz? Ne feledd, egy nagy rekesz, dugig vajsörrel. Nyami…

Draco összehúzott szemöldökkel figyelte a gondnok ügyködését. Ám a következő pillanatban feltűnt a küszöbön McGalagony professzor.

- Szép jó reggelt, Friccs! – köszönt üde mosolyt küldve a gondnok felé, aki erre kiejtette kezéből a súrolókefét. – Igazán szép ez a napos reggel, nem gondolja?

- Ó, dehogynem, professzorasszony. Nagyon szép a… - gyorsan végigfuttatta szemét a magas, kecses nőn, annak rafinált szabású, sejtelmes anyagú talárján, a vékony nyakon, a cseresznyepiros ajkakon, a fekete, csillogó szempáron. – Nagyon szép a süvege!

McGalagony szemei egy pillanatra tágra nyíltak, majd újfent elmosolyodott.

- Ez nagyon kedves, öntől, Mr. Friccs. További szép napot.

Azzal légiesen, mintha nem is talajon járna tovalibbent. Maga után édes virágillatot és vágyakozó férfiarcokat hagyott hátra.

- McGalagony bugyija.

- He? – höhhent Harry és leszakította tekintetét a nagyterem ajtajában eltűnő nőről.

- McGalagony bugyija kell nekem.

- Miket beszélsz? Megzavarodtál, drága barátom – csóválta meg fejét Harry, ám a lelke mélyén tudta, nem lesz más választása. Viszont Dracónak is meg kell szereznie egy bugyit, ha nem akar hoppon maradni.

- Dehogy zavarodtam! – legyintett Draco. – Meg kell szereznünk egy bugyit. A határidő ma este, tíz órakor a Szükség Szobájában találkozunk. A vesztes nyilvánosan szerelmet vall Mr. Argus Friccsnek. Óra indul.

Kezet ráztak, s Draco elindult felfelé a márványlépcsőn.

- Nem is volt rajta süveg – motyogta Harry maga elé, majd felocsúdva ő is besétált a nagyterembe.

***

Draco az ajtó mellett állt, jó szorosan a falhoz lapulva. Mélyeket lélegzett. Be kell jutnia…

Hiába próbálkozott a jó öreg, mindig beváló Alohomorával, szép szavakkal, kiábrándító bűbájjal, semmire nem ment. Kénytelen lesz drasztikusabb módszerekhez folyamodni…

Előrántotta pálcáját és mély levegőt véve az ajtó elé ugrott. Őseit megszégyenítő harci kiáltást hallatott és megragadta a kilincset. Abban a pillanatban jeges víz ömlött ki egy képzeletbeli vödörből le fején, végig a hátán, bele a cipőjébe, bőrig áztatva őt.

- Hogy az a…! – üvöltötte összeszorított fogain keresztül, szőke hajtincseit kicsapva szemeiből. – Miért nem bíznak itt a tanárok valamit is a véletlenre?

Persze, tudta ő, pont az olyan sóher és sunyi alakok miatt, mint amilyen ő is. Olyanok miatt, akik arra teszik fel az életüket, hogy a lehető legabszurdabb dolgokban fogadjanak, mint például éjjeliedények és bugyik elcsenése.

Megrántotta vállát. Kit érdekel? Őt ugyan nem!

Fogta magát és messzire elhátrált az ajtótól, majd minden erejét összeszedve és latba vetve, fél vállát maga elé tartva óriási tempóban megindult felé. Száját ismét eget rengető kiáltás hagyta el. Akadálytalanul jutott be a szóbába. A szó legszorosabb értelmében, ugyanis az ajtó gonosz kuncogással magától feltárult, egyensúlyát vesztett vendégét hagyva, hogy hatalmas csattanással elterüljön a szoba padlóján.

- Így jár az, aki orvul be akar törni mások szobájába – kuncogta az ajtó, majd örökre elnémult.

- Rohadt vicces, tényleg – nyögte bosszúsan Draco és ropogó csontjaival feltápászkodott. – Hihetetlen, mit meg nem teszek egy egész rekesz vajsörért…

Bugyi!

Draco szeme megakadt egy apró, fekete, csinos csipkékkel kivarrt alsóneműn, ami a gardróbszekrény egyik félig kihúzott fiókjából kíváncsiskodott ki. Arcán diadalmas vigyor terült szét. Leporolta csuromvizes ruháját, majd a tenyerét és a szekrényhez sétált. Lélegzetvisszafojtva hajolt le, és csippentette két ujja közé az alsóneműt. Hát nem gyönyörű?

Draco belepirult még az érintésébe is, ám nem volt szíve zsebre rakni. Maga elé kitartva, akár egy rendkívül értékes dísztárgyat, az ajtó felé sétált vele. Nem számítva arra, hogy a szoba védőrendszere kötelességtudóan ismét útját állja.

- Ezt visszaveszem, ha nem baj – búgta Draco háta mögött egy hang, mire ő kisebb infarktust elszenvedve elengedte a bugyit. Az nem esett le, ugyanis a megbűvölt szekrény életre kelt, és még estében elkapta a bugyit, hogy falánk szörnyetegként fiók-szájába dobja. – Isten Önnel, Mr. Malfoy!

Mielőtt a fiú egy szót szólhatott volna, feje fölött a láthatatlan vödörből víz helyett immár apró, hófehér libatoll szállt alá, vizes bőrén és ruháján megtapadva. Draco fulladozva engedte, hogy egy láthatatlan bakancs fenéken billentse, és elegáns ívben kirepítse a szobából.

Mindeközben Harry a semmibe meredve tömte magába az ebédjét, oda sem figyelve, mit eszik. Még akkor sem ocsúdott fel, amikor Hermione szelíden kifejtette kezéből a kést, és villát adott a helyébe, megkönnyítve a spagetti evést. Csupán azon járt az esze, hogy nemsokára a kezében tarthatja McGalagony hőn áhított bugyiját. Nemsokára, amint kifundált valami okosat.

A tanárnőt bámulva megfogant az agyában egy ötlet. Olyan kedves hölgy, elbűvölő, pillantása szinte rabul ejt, mégis muszáj szigorú pedagógus képébe bújnia, és korlátoznia csodálatosan ragyogó mosolyát. Ez kell ennek a nőnek. Egy kis felszabadulás, aranyos ajándékok, egy kedves üdvözlőlap, egy babusgatni való plüssnyuszi. Plüssnyuszi…

Harry felpattant, villája koppanva landolt a padló kövén. Lóhalálában rohant ki a nagyteremből. Sürgősen meg kell látogatnia Roxmortsot és beszereznie egy jelmezt.

***

- Hát, ez a helyzet, professzor – fejezte be Harry mondandóját. – És én ezt nem tudom tovább csinálni!

McGalagony feljebb csúszott a székében. Kedves mosolya még mindig fülig ért, még most is, tudatában annak, hogy az ő bugyijával játszadoznak egyes diákok.

- És miért nem, Mr. Potter?

- Mert önről van szó! – mondta Harry és tenyerébe temette arcát. – Én nem tudom ezt csinálni önnel! Maga olyan kedves és szeretetreméltó… én…

- Semmi baj, Mr. Potter – mosolygott a nő, Harry széke mellé lépett, és a fiú vállára tette a kezét. – Ez nagyon szép magától, és nagyon köszönöm, jó érzés, hogy ennyire kedvel. Bizonyára kitalálunk valamit.

- Ki? – emelte fel Harry döbbenten a fejét.

- Ki – mosolyogta tovább a hölgy, és hatalmas, cseresznyefából készült gardróbjához lépett. – Vigye el ezt magával.

Azzal átnyújtott Harrynek egy tűzpiros, drága csipkeszegélyű remekművet.

Harry gyorsan összekaparta padlón heverő állát. – Hogy mondja?

- Becsülöm az őszinteségét, az a minimum, hogy segítek önnek. És – köztünk maradjon – de már igazán ráfér Mr. Draco Malfoyra a leckéztetés.

Harry csillogó szemekkel vette át a gyönyörű alsóneműt. Tenyerére fektette, elmélázva és elpirulva vizsgálgatta.

- Köszönöm, McGalagony professzor. Imádom magát! – Azzal mielőtt még észbe kaphatott volna, már át is karolta a hölgyet és jó erősen magához szorította, teljesen belepréselve annak arcát a bolyhos, szőrös jelmezbe. A szelíd köhögő rohamra elengedte, és sűrű bocsánatkérések és hálálkodás közepette kihátrált a szobából.

El sem tudta hinni! A kezében tartja azt a tárgyat, ami után már évek óta vágyakozott! És maga Minerva McGalagony adta a kezébe!

Az örömtől megrészegülten rohant a Szükség Szobájába. Épp akkor esett be az ajtón, amikor egy nagy, antik állóóra elütötte a tíz órát. Draco egy kényelmes bőrfotelben elhelyezkedve várt rá.

- Nos? – kérdezte az, és komoly arccal Harry elé lépett. Normális esetben ujjal mutogatva, a földön fetrengve kacagott volna a fiú nyuszibundáján, ám a helyzet most mást diktált. Itt már idegeknek elpattanni kötelező! – Mire jutottál?

- Felkötheted a gatyád, cimbora, ugyanis holnap reggel hős szerelmes szavakat kell elzengened az iskola füle hallatára.

Draco összevonta szemöldökét. – Csak nem azt akarod mondani, hogy…

- De igen! – kiáltotta diadalittasan, és előrántotta az immár összegyűrt piros bugyogót. – Nyertem, lúzer! Legyőztelek!

Draco nem szólt semmit, csak kinyújtotta maga elé a kezét. Abból kiengedett egy fekete, csipkés alsóneműt melynek sarkában hímezve ez állt: Minerva McGalagony. Akárcsak Harryében.

- Ezt nem értem – folyt le a kamunyúl arcáról a vigyor. – Mi folyik itt?!

- Úgy látszik, piszkosul át lettünk verve, öreg.

A következő pillanatban kinyílt az ajtó, és egy halványrózsaszín papírrepülő úszott be rajta. Draco elkapta, szélsebesen széthajtotta, és felolvasta.

Kedves fiúk!

Sajnálom, de ezt nem hagyhattam ki. Kénytelen voltam beszállni a bugyuta játékukba. Először is a móka kedvéért, másodszor egy kis móresre tanítás céljából. Azt hiszem, nyíltan kijelenthetem, hogy én győztem. És ebben az esetben holnap reggel mindkettőjüket az a megtiszteltetés éri, hogy a mi kedves gondnokunknak az iskola színe előtt bevallhatják őszinte érzéseiket. Nem akarom elrontani a vicces részét a dolognak, de ha nem tartják be szabályokat, és nem tesznek eleget a feladatnak, sokkal súlyosabb büntetésekre is sor kerülhet. Gondolom, nem szeretnének egy teljes hónapig segédkezni Mr. Friccsnek a kastély körüli teendőkben…

Üdvözlettel: McGalagony professzor

u.i.: A bugyikat, ha lehet, kérném vissza.

Draco döbbenten eresztette le a levelet.

- Neked is ő adta?

- Ő. – Harry lesütötte a szemét. Nem érzett dühöt. Nem félt a másnap reggeltől. Még csak nem is izgatta. Csupán a szívét markoló téglányi csalódottságot érezte.

- Ne légy elkenődve- bokszolt bele lágyan barátja vállába Draco. – Ez már csak ilyen. Hiába szép és csodás. Elvégre nőből van.

Harry szomorúan bólintott, s barátjával egymás vállát átkarolva kiballagtak a Szükség Szobájából.