Akinek készült az ajándék: Piper
Korhatár: 12
Figyelmeztetések: nincs
Leírás: Emmett feleséget keres... Igen, jól látod. Ez a pillanat is eljött. És, hogy kedvenc vérszívónk megtalálja-e élete párját? Ez is kiderül...
Az ötlet: Twilightos fic, Emmettel a középpontban. Akár egy karácsonyi történet, vagy játszódhat egy családi vadászat alatt, a lényeg, hogy Emmett jó tulajdonságai (vidámság, perverz fantázia, meggondolatlanság, ragaszkodás stb.) szerepet kapjanak benne! Nehéz eset vagyok, tudom, mert Rosalie viszont nem a szívem csücske, úgyhogy ha megoldható, hogy az ő szerepe minimalizált legyen... Ellenben, Edward vagy Alice nyugodtan felbukkanhat.
Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.
A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.
A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).
Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.
Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com
Jelszó: 09ust
Jó olvasást!
Emmett feleséget keres
Komolyan mondom, annyira unalmasak mostanában a napjaim. Valamit kellene tennem, csak azt nem tudom, hogy mi is legyen az... Azt hiszem, meg is van.
- Edward, gyere csak! – szóltam hőn szeretett testvéremhez, aki éppen egy könyvet bújt.
- Mi a gond, Emmett? – kérdezte felvont szemöldökkel, pedig már réges-régen tudta, hogy mit is tervezek.
- Gond? Semmi gond nincs – villantottam egy mosolyt, habár mostanában nem volt kinek. Az az igazság, hogy egyedül voltam, de piszkosul. Rose pár évtizede hagyott el, és én alig tudtam magamat túltenni rajta.
- Emmett, mi jár a fejedben? – kérdezte csilingelő hangú hugicám, aki a lépcsőn jött lefelé Jasperrel.
- Baromira elegem van az egyedüllétből. Gyerekek, van egy tervem – mondtam nevetve, külön kihangsúlyozva a gyerekek szót.
- Ezért még számolunk, Emmett – morogta Edward, miközben egy plakátot ragasztott ki a suli faliújságára, mivel Emmett ezzel a dicső feladattal bízta meg őt.
- Az a felhívás csak Emmettre vonatkozik? – kérdezte egy szőke hajú lány, aki közben Ed hátsóját fürkészte.
- Látod itt valahol az én nevemet is? Az kéne még csak... – Edward cinikusan felnevetett.
- Sajnálom, úgy látom, nagyon harapós kedvedben vagy – csipogta a lány, és most Edward egyéb testrészeit kezdte fixírozni. Valljuk be, ez nagyon idegesítette Edet, ezért ellenállhatatlan félmosolyt villantott a kíváncsiskodóra, - aki ettől kicsit elolvadt -, majd elhúzott a tett színhelyéről, közben magában pedig Emmettet átkozta.
- Emmett, ez valami hihetetlen! Komolyan mondom, mióta Edward kiragasztgatta azokat a plakátokat, a suli teljesen meg van őrülve! Jó pár éve nem láttam ilyet... – kacagott Alice.
- Ez volt a cél, nem? – kérdeztem nevetve.
- Emmett, én nem tudom, hogy fogsz ennyi visító csajjal megbirkózni. – Edward elfojtotta a nevetését, és elég érdekes hangot adott ki.
- Edward, jól vagy? – érdeklődtem hogyléte felől.
- Én jól. Te viszont nem leszel annyira... – Most már hangosan röhögött.
- Miért is? – tudakoltam.
- A csajok szétszednek, az tuti – szólt közbe Alice is.
- Ne féltsétek a nagymedvét – mondtam, és kihúztam magam, hogy ezzel is nyomatékosítsam a mondanivalómat, mire Alice és Edward hangos röhögésben tört ki, ismét.
Hatalmas lánycsorda sorakozott a tornaterem ajtaja előtt. Mindenki arra várt, hogy megmutathassa magát annak az embernek, akire már első óta vágytak. Bizony, mert eljött ez a nap is. A suli ügyeletes szívtiprója, - nevezetesen Emmett Cullen -, versenyt hirdetett, miszerint keresi a suliból a legjobban hozzáillő női egyedet. Természetesen a lányoknak sem kellett kétszer mondani, hogy kapva-kapjanak az alkalmon, és beálljanak az Emmettért versengők társaságába.
A hölgyeknek először egy tesztet kellett kitölteniük, amiben ezek a kérdések szerepeltek:
1. Sportolsz-e valamit, és ha igen, mit?
2. Amerikai focival hogy állsz?
3. Gyors autók?
5. Hosszútávra tervezel?
6. Vad dolgok?
Ezek voltak azok a kérdések, amit nem lehetett kihagyni, hiszen szorosan kapcsolódnak Emmett jelleméhez.
Alice, Emmett, és Edward a tornateremben ültek, egy hatalmas pad mögött. Lassan özönlöttek befelé a lányok, és akkor Emmett még nem tudta, mire vállalkozott.
- Ezek nagyon sokan vannak – szólt oda Edward Emmettnek.
- És mind téged akar – kontrázott Alice.
- Ez volt a célom – feleltem nevetve.
- Sziasztok! – köszöntöttem a versenyzőket, mire mindenki csábos pillantásokat küldött felém.
- Mint már tudjátok, azért rendeztük ezt a kis próbatételt, hogy megtaláljam a mellém tökéletesen illő lányt. Remélem, felkészültetek! – elnevettem magamat, majd visszaültem a székemre. Alice kiosztotta a sorszámokat, és én már kíváncsian vártam, hogy a lányok hogyan oldják meg a játékos feladatokat.
Az első próbatételt én találtam ki, ami nem volt más, mint elejteni egy plüss medvét. Jó, jó tudom, hogy nem túl kreatív, de ezt is látnom kellett.
Az első próbálkozó egy műkörmös szöszi volt, aki egy fekete miniben, és egy fehér toppban próbálta leküzdeni a medvét. Mondanom sem kell, hogy elég érdekesen indult.
A maci volt a terem közepén, a lány pedig az egyik sarokból közelítette meg a vadat.
Rávetette magát, majd elkezdte marcangolni, ami persze, nagyon szexi volt, de nem túl hatásos. Végignéztük az elejtését, majd pontoztam. Hetet adtam neki a tízből, hiszen nem volt tökéletes a megoldása.
Utána egy visszafogott barna következett, aki szemből támadt neki a medvének. Bírtam, hogy nem futamodott meg, hanem rögtön szemből rontott rá. Azt hiszem, ez a lány valami harci sportot űzhet, mert olyan profin terítette le szerencsétlen plüsst, hogy öröm volt nézni. Az attrakció végén pedig egy egyszerű mozdulattal kitekerte a maci nyakát. Mosolyogva néztem őt, és amint észrevette, hogy nézem, szégyenlősen lehajtotta a fejét. Kilencet adtam neki.
Egy újabb szőkeség következett, aki eddig a legdögösebb volt. Rosalie-re emlékeztetett, és az agyamat újra elöntötték a fájdalmas emlékek. Gyorsan megpróbáltam továbblépni, és a szöszire koncentrálni.
Ő is szemből támadt, de egészen más harcmodort választott, mint a többiek. Azt hiszem, a medve nem létező haját tépte, és közben érdekes szavakkal illette a macit. Nem mondom, más helyzetben eléggé beindító lett volna, de nem most. Ő is hetet kapott.
Egy vörös hajú, apró lány következett, akinek gyönyörű arca volt, és még szebben csillogó szemei. A mosolya rögtön rabul ejtett. Rátérdelt a medve nyakára, majd addig szorította, míg minden élet elszállt belőle. Kilenc pontot kapott, de csak azért, hogy másoknak is esélyt adjak.
Egy szemüveges szőkésbarna hajú lány volt a következő, aki szintén érdekes módszert választott. Nemes egyszerűséggel kinyomta a medve szemeit, majd megtérdelte. Igazából, nem tetszett a technikája. Azt aláírom, hogy nagyon frappánsan megoldotta, de nem az volt, amit én kerestem. Nyolc pont.
Egy gyönyörű fekete szépség vonult be, majd megállt előttem. Elismerően végignéztem rajta, és azt vettem észre, hogy ő is engem méregetett.
Ismertettük vele a feladatot, de ő el sem mozdult előlem. Kíváncsivá tett, hogy mit akar ebből kihozni.
- Szóval, el kellene ejtenem egy medvét... – felnevetett.
- Valahogy úgy – válaszoltam.
- Tudod mit? Azt mondom, hogy én nem ejtem el.
Értetlenül bámultam rá, és vártam a további fejleményeket.
- Majd ha szükségem lesz rá, te elejted nekem – mondta kacéran, mire nekem beindult a fantáziám. Azt hiszem, ez volt az, amire vártam. Tíz pont.
Ismét egy barna hajú jött, aki olyan tipikus lányos ütésekkel próbálta elejteni a vadállatot. Két kezével ütögette szerencsétlent, miközben valami számomra érthetetlen nyelven karattyolt. Nem igazán győzött meg, ezért kapott hat pontot.
Egy vörös bombázó lépett a terembe, és én azon kezdtem agyalni, hogy ezek a lányok hol bujkáltak eddig előlem...
Egyszerűen odasétált a medvéhez, és elkezdte harapdálni. Összenéztünk mind a hárman, és egyikünk sem tudta mire vélni a helyzetet. Edward belenézett a fejébe, hogy hátha tud valamit, és azért csinálja ezt, de nagy megkönnyebbülésünkre, teljesen spontán jött neki a mozdulatsor.
- Nagyon közel jár az igazsághoz – kuncogott Edward.
- Én is azt hiszem – mosolyogtam, majd tovább bámultam a vörös démont. Azt hiszem, nem meglepetés, hogy tíz pontot kapott.
Rengeteg elejtést megnéztünk még, de egyik sem volt már különösebben érdekes. Most egy kicsit viccesebb feladat következet, ami csak annyi volt: „Nevetesd meg Emmettet!”
Egyszerűen hangzik, ugye? Pedig nem az!
Lehetetlenebbnél-lehetetlenebb megoldásokkal álltak elő a csajok, és némelyik tényleg vicces volt, némelyik viszont enyhén szólva is borzasztó. Szerencsére volt egy időkorlát, ami két percre rúgott, ennyi időt kaptak a feladat elvégzéséhez. Volt egy lány, akinek különösen tetszett az ötlete.
Kiparodizált minket. Igen, nemes egyszerűséggel kifigurázott. Dőltünk a nevetéstől, és természetesen tízest kapott a lány. Jó ötlet volt, és jól is adta elő magát.
A következő próbatétel is viccesnek ígérkezett, ugyanis annyi volt a feladat, hogy adjanak elő egy színdarabot. Ez azért volt nekem nagyon fontos, mert bírtam egy csajban, ha tud rögtönözni, és nem riad meg a helyzettől.
Az első próbálkozónk, a Hajlakkból adott elő egy részletet, még énekelt is hozzá, és nem is olyan rosszul. Nyolcat adtam neki.
Következő versenyzőnk egy Rómeó és Júlia részletet adott elő, egy személyben. Jól megoldotta, hogy egyszerre két szerepet is játszott. Nagyon bírtam a megoldását, ezért tíz pontot kapott.
Következő leányzó egy horror jelenetet játszott el nekünk, de természetesen kiparodizálva. Az ő megoldását is díjaztam, kilencet kapott.
Természetesen nem hiányozhatott a High School Musical sem, egy csajszi abból adott elő egy részletet. Boldogan énekelte a We all in this together című számot, és még táncolt is hozzá. Döbbenten meredtem magam elé, hogy ilyen is létezik... Mármint, hogy valaki ebből adjon elő egy részt. Az biztos, hogy kegyetlen megoldás volt, hét pont.
Volt még jelenet a Ghost című filmből, és az Alkonyattól pirkadatig sem maradhatott ki. Szerettem mindkét filmet, ezért jó pontokat adtam rá.
Elég nagy hatást gyakorolt rám a Keresztapa című film egyik jelenete, letaglózva ültem, és csak bámultam az előadót. Tíz pont.
Azt hiszem, ebben a feladatban voltak a legkreatívabbak a lányok, gondolok itt a TejbeGrease című előadásra, és a társaira.
A következő feladat volt a személyes kedvencem. A lányoknak táncolniuk kellett, nekem. Bizony, bizony, ezt nem hagyhattam ki, hiszen ezt nagyon fontosnak tartottam, hogy a lányok milyen hatással vannak rám.
Beindítóbbnál-beindítóbb produkciókat láthattunk, és az én fantáziám kezdett elkalandozni, aminek Edward itta meg a levét.
Olyan csábosan, és hívogatóan táncoltak nekem a csajok, hogy tényleg alig bírtam visszafogni magamat.
Azt hiszem, az összes lánnyal elbírtam volna, egyszerre. Na jó, ez kicsit nagyképűen hangzott, de akkor is.
Lassan közeledtünk a napunk végéhez, de a megpróbáltatásoknak közel sem volt vége, és Emmett egyre jobban várta a nap végét, amikor is azt tehet újdonsült kedvesével, amit csak akar...
- Emmett, ez lehet, hogy egy kicsit húzós lesz – súgta Edward Emmettnek, miközben az erdő felé tartottak. A legjobb tíz volt már csak versenyben, és a küzdelem egyre szorosabb lett.
- Edward, ne idegeskedj már! Láttam, hogy minden rendben lesz – csilingelte Alice.
A következő próba nem volt más, mint egy kör futás a Quileute indiánok földjén. Tudom, hogy ez a legveszedelmesebb az összes közül, de arról is meg kell győződnöm, hogy a lányok elég kemények ahhoz, hogy ezt is kibírják. Alice biztosított róla, hogy semmi baj nem fog történni, és ezért nyugodtabb voltam.
- Lányok, a feladat egyszerű. Az első két lány aki kijön az erdőből, az jut tovább a döntőbe. Szabály nincs – mondtam, majd a lányok visítva és egymást fel-fellökve indultak neki a rengetegnek.
Nem telt bele húsz percbe, és már megláttuk az első versenyzőt, aki magabiztosan szaladt felénk. Elégedetten konstatáltam, hogy nincs semmi baja, és minden rendben van vele. Elégedett mosoly terült el az arcán, ahogy szembesült a ténnyel, ő lett az első. Két puszival gratuláltam neki, majd hagytam tovább pihenni, hiszen kicsit elfáradt, és levegőért kapkodott. Egy vörös démon volt az első, a harapdálós lány. Még egyszer végig futtattam a tekintetemet rajta, majd az erdőt kezdtem pásztázni, hátha meghallom őket.
Óriási hajrá szemtanúi lehettünk, ugyanis egy szöszi és egy fekete hajú bombázó versengett a második helyért. A fekete szépségben rögtön felismertem azt a lányt, aki annyira megfogott a medvés próbánál. Nem tudtam eldönteni, hogy melyiküknek szurkoljak inkább. Feszülten figyeltem az eseményeket, és már nagyon kíváncsi voltam a második befutóra. Az utolsó métereket tették meg, és nagyon úgy tűnt, hogy a fekete hajú lesz a nyerő. Egy jól irányzott mozdulattal fellökte a másik lányt, majd elhaladt mellettünk, és mélyen a szemembe nézett.
Edward és én megvártuk a többi lányt is, míg mindenki kiér az erdőből. Szerencsére senkinek sem lett semmi baja, és ennek mindannyian nagyon örültünk. Megköszöntem a lányoknak a részvételt, majd mi is Alice után siettünk, aki már elvezette a lányokat az utolsó megpróbáltatás helyszínére.
A Cullen ház udvara adott teret az utolsó próba színhelyéül. Csak egy hatalmas medence állt az udvaron, ami nem vízzel volt tele, hanem sárral. Bizony, bizony Emmett azt találta ki, hogy a lányok között így dőljön el, ki a megfelelő lány számára. Nem kellett sokat várni a srácokra sem, siettek ők is hazafelé, hajtotta őket a kíváncsiság.
- Lányok, ti már nyertesek vagytok. Azt szeretném elmondani, hogy köszönöm a részvételt nektek, és nagyon sok boldog pillanatot okoztatok – mondtam, majd hátrébb léptem, és díszpáholyból figyeltem, ahogy a lányok egymásnak esnek a medencében.
Szabály természetesen nem volt, azt csináltak egymással, amit csak akartak, és nem is kímélték a másikat. Volt itt hajtépés és kemény pofonok egyaránt. Sajnáltam is egy kicsit szerencsétleneket, de nagyon is élveztem, amit csináltak.
- Emmett, azt hiszem, bejött ez a feleséget keres dolog – kuncogta Edward.
- Én is azt hiszem, de Edward... Jövőre neked keresünk asszonyt.
Utolsó kommentek