Ajándékozott: Luthien Lovemagic
Korhatár: +18
Figyelmeztetések: Lime, Slash, Unhappy end, Durva lime
Leírás: Aoi-függő, lassan az őrület szélén álló Miyavi, és egy Aoi, aki mások akaratának esik áldozatul. Mint egy rongybabát, rángatják ide-oda… meddig bírja? És Miyavival mi lesz? Belebolondul a – szerinte – viszonzatlan szerelembe, vagy sikerül azt gyűlöletté alakítania?
Az ötlet, ami alapján dolgoztam: 2. PD sztori: Pontosabban J-rock, Miyavi/Aoi (The Gazette) párosítással. Legyen hurt/comfort, s ne legyen vidám, s lehetőleg ne legyen happy end.
Béta: Andrea Blake
Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.
A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.
A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).
Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.
Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com
Jelszó: 09ust
Jó olvasást!
Hamu
Teli torokból ordítom a mikrofonba az épp játszott dal szövegének aktuális részét. Hatalmas vigyor látszik arcomon, szemeimmel elégedetten figyelem a közönség reakcióit. A legtöbben velem éneklik a szöveget, míg mások csak a fejüket rázzák, s kezüket a magasba emelve csápolnak. Extázis uralkodik mindenkin.
Ez az, amiért megéri. A sok átszellemült tekintet, a hullámzó tömeg… ők az én családom, az életem értelme. Miattuk írom a dalaim, miattuk kelek fel reggelenként. Rengeteg energiát tudnak nekem adni, ha már az, akiért egy ideig rontottam a levegőt ebben a világban, talált nálam jobb partnert. Picsába.
Most itt, ezen a rohadt PSC-s fesztiválon kell fellépnem, de be kell valljam – rajongóimon kívül – mindenkit a pokolba kívánok. Ezek a szar bandák, a sok divat visual kei-jel… A legtöbbjük csak azért lehet ma itt, mert szépen bepucsított a főnökségnek.
Most őszintén… én vagyok az egyetlen, aki megküzdött, vért hugyozott, hogy szerződést kaphasson?
Csak mert baszottul úgy tűnik, hogy igen.
Ez az, amiért megéri. A sok átszellemült tekintet, a hullámzó tömeg… ők az én családom, az életem értelme. Miattuk írom a dalaim, miattuk kelek fel reggelenként. Rengeteg energiát tudnak nekem adni, ha már az, akiért egy ideig rontottam a levegőt ebben a világban, talált nálam jobb partnert. Picsába.
Most itt, ezen a rohadt PSC-s fesztiválon kell fellépnem, de be kell valljam – rajongóimon kívül – mindenkit a pokolba kívánok. Ezek a szar bandák, a sok divat visual kei-jel… A legtöbbjük csak azért lehet ma itt, mert szépen bepucsított a főnökségnek.
Most őszintén… én vagyok az egyetlen, aki megküzdött, vért hugyozott, hogy szerződést kaphasson?
Csak mert baszottul úgy tűnik, hogy igen.
Leginkább szívből jövő mosolyomból villantok a tömegnek, majd gitárom nyakamba akasztva távozok. Vége a műsornak. Ideje visszatérni a földre, ahol idegesítő the GazettE tagok próbálnak – az Én öltözőmben!
Mi a fasz?!
Az rendben van, hogy Világválság, na de, hogy külön öltözőt sem kapunk – húzom el a szám – ez már szánalmas.
Biccentek nekik, s leülök a fotelbe. Igyekszem nem tudomást venni a már ezerszer belecsesző Aoiról. Hogy lehet ilyen béna? Pedig elvileg tapasztaltabb, mint a többi… vagyis ez a szóbeszéd. Minden esetre, jár jó-néhány róla… többek között az is, hogy ő az ügyeletes gumi-pasi. A saját bőrömön, az-az, inkább farkamon tapasztalhattam is, mennyire.
Bár külsőre annyira nem nézném ki belőle – tekintek végig rajta.
Most is, amint észreveszi hogy figyelem, újra egy akkorddal lejjebb megy.
Mi a fasz?!
Az rendben van, hogy Világválság, na de, hogy külön öltözőt sem kapunk – húzom el a szám – ez már szánalmas.
Biccentek nekik, s leülök a fotelbe. Igyekszem nem tudomást venni a már ezerszer belecsesző Aoiról. Hogy lehet ilyen béna? Pedig elvileg tapasztaltabb, mint a többi… vagyis ez a szóbeszéd. Minden esetre, jár jó-néhány róla… többek között az is, hogy ő az ügyeletes gumi-pasi. A saját bőrömön, az-az, inkább farkamon tapasztalhattam is, mennyire.
Bár külsőre annyira nem nézném ki belőle – tekintek végig rajta.
Most is, amint észreveszi hogy figyelem, újra egy akkorddal lejjebb megy.
– Kami-sama – sóhajtok. – Te tényleg ilyen balfasz vagy, esetleg csak megjátszod?
Nagy szemekkel néz rám. Látszik, hogy rajtam kívül még senki nem volt ilyen… fogalmazzunk úgy, szókimondó és őszinte.
Nagy szemekkel néz rám. Látszik, hogy rajtam kívül még senki nem volt ilyen… fogalmazzunk úgy, szókimondó és őszinte.
– Miyavi… – kezdené, de mivel nem nagyon akarom még az irritáló hangját se hallani, így leintem.
– Nem érdekel. Szedd össze magad, mert hamarosan ti jöttök. – Zavartan biccent, és pár pillanat csend után folytatják a próbát, ezúttal hiba nélkül. Jól van, így már elviselhetőbb.
Lehunyva szemeim kezdek rövid meditációba. Kezeim majdnem ökölbe szorulnak, ahogyan pár emlékképet pörgetek le magamban.
Aoi-kun vörös szatén ágyneműn fekszik, vastámlás ágyamon. Ide eddig csak a fontosabb szeretőim hoztam föl… nos, már idáig is eljutottunk. Láthatólag fogalma sincs, mire fel ez az új helyszín – hiszem eddig csak lopott perceink voltak a liftben, a takarítószertárban, vagy az öltözőben.
Azonban úgy látom, ez cseppet sem zavarja. Lábait széttárja, erekciómat szinte megrezgető látványban részesítve engem. Buja mosollyal tekint fel rám, én pedig elengedem a törölközőt, mi eddig takarta nemesebbik részem.
Játsszunk!
Tudtam én, hogy túl tökéletes ahhoz, hogy valódi legyen. Most is szertefoszlott előttem a kép. Gyűlölöm, amikor ez van. Dohányoznom kell, most azonnal, különben kettébaszok valamit! A szeretőm itt hagyott, immáron már előttem is nyílt titok, mi a faszért. Egyetlen egy csepp eső esett reggel, az is eloltotta a cigimet… valaki nagyon arra hajt, hogy kiboruljak. Bár ez már megtörtént, főleg, mikor a drága Aoi úgy döntött, beleborul az ölembe. Most mereven nézünk egymás szemébe. A térdeimen támaszkodik, én pedig arcába hajolok. Enyhe pírral néz rám, míg én zavartan viszonzom a pillantást. Lélegzete ajkaim cirógatja… istenem, milyen kibaszott szép, mikor ennyire szemérmesen néz!
Kezem felemelem, s arcán végigsimítok, lehunyt íriszekkel. Nem akarom látni… az esdeklő tekintetét, miképp megnyalja a száját… Ahogyan olyan aois. Nem akarom látni. Gyűlölöm. Vagyis, csak szeretném gyűlölni. Felnézek rá, mikor már elég magabiztosságot gyűjtöttem ahhoz, hogy ha kell, lelökjem magamról, s undorítónak titulálva őt, emelt fővel távozzak a menedzserhez. De megelőz. Megrázza a fejét, észbe kapva, s kiegyenesedik.
– Van egy szálad? – kérdem pár perc csend után.
– Persze – sóhajt – vedd ki a táskámból, ott van.
Az általa mutatott irányba megyek, fekete színű, „millió cipzár díszíti és ez hű, de divatos” típusú táskáját azonnal kiszúrom, s el is húzom abban a pillanatban a szám. Persze, ismerem én őt, tudom jól, hogy az ilyen szarokat szereti, amiket épp rohadt drágán adnak, de rá két hétre már a „heti ciki” műsorokban mutogatják.
De ezzel együtt olyan ő, amilyen, és én ezt is tiszteletben tartanám, ha újra ő lehetne az ágymelegítőm… vagy a párom.
De ezzel együtt olyan ő, amilyen, és én ezt is tiszteletben tartanám, ha újra ő lehetne az ágymelegítőm… vagy a párom.
Aoi…
Aoi…
Aoi…
Visszhangzik a fejemben a neve. Szédülök, s ezt az egész világot megvetem, de kettőnket talán még annál is jobban.
Miért pont ő kellett nekem?
Miért ilyen gyönyörű és miért olyan elbűvölő a személyisége?
És mi a fasznak kell neki feleség…?
Miért nem vagyok neki jó én?
Miért nem szeret engem viszont?
Túl sok kérdés.
Túl kevés válasz.
Elég!
Hol a picsába van már az a geci cigi?!
Elégedett sóhajjal gyújtom meg az utolsó szálát Aoi-kunnak. Nem érdekel. Majd vesz még. Nekem viszont szükségleteim vannak, ennyi. No, persze, meg is engedte.
Azt is megengedhetné, hogy hasznát vegyem teljes mértékben, személyes jellegű célokkal. Ki sem engedném többé a lakásomból, bár nagy a kísértés, hogy most azonnal megfogjam a kezét és kivonszolva belökjem az autómba.
Akkor csak az enyém lenne.
És nem csak egy kis időre.
Örökre, az idők végezetéig.
Csak neki írnám a dalaim, s ő csak nekem gitározna, csak nekem mosolyogna. Igen, milyen tökéletes is lenne… De nem tehetem meg.
Várjunk csak… miért is ne tehetném?
Elhagyott, megalázott, ezáltal figyelembe sem vesz, de látom a szemén, hogy kellek neki. Én szeretem. Mit szeretem?! – Nevetek fel kényszeredetten. – Imádom! A függőjévé váltam!
Veszek egy mély lélegzetet. Őrültségekbe ne bocsátkozzunk, és lehetőleg ne dohányozzunk olyan öltözőben, ahol ki van téve a „Dohányozni tilos!” tábla. Bár rám senki sem szólna, azonban gondolom én, nem díszből van kinn.
Mikor kimegyek a staffosokhoz a hátamon érzem azt az összetéveszthetetlenül égető tekintetet. Tudom… én is vágyom rád, hidd el.
*~*
Fogalmam sincs hány pohár alkohol van bennem. Egy névtelen, arctalan ribancot vonszolok magam után. Nem érdekel vele kapcsolatban semmi. Ma ő lesz… a sebtapaszom. Segít elfedni egy kis időre ama bizonyos fekete démont, aki miatt most is durván csókolom ezt a kis hivatásbelit.
Szerintem csak az tartja a romlott lelkét benne, hogy megfizetem a fájdalmát. De még mennyire… és megtanítom úgy sikítani, ahogyan csak Aoi tudott!
Letépem a felsőjét róla, s vadul harapok bele a vállába. Ugyan olyan tejfehér bőrük van… – simítom végig, miközben elégedetten vizslatom. Nem hiába választottam őt.
Letépem a felsőjét róla, s vadul harapok bele a vállába. Ugyan olyan tejfehér bőrük van… – simítom végig, miközben elégedetten vizslatom. Nem hiába választottam őt.
Bár a haja nem olyan selymes… – Beletúrok, majd egy óvatlan pillanatban belemarkolok, s hátrarántom a fejét. Imádom a félelmét… Ugyan olyan, mint Aoinak volt, amikor közölte, hogy több alkalmunk nem lesz, én pedig megtoroltam.
Nyelvemmel erőszakosan ívelek végig nyakán, felfelé haladva, majd megállok a fülcimpájánál, hogy belesuttogjak.
– Hallani akarom, ahogyan szenvedsz… gyerünk!
Innen már nincs se megállás, se finomkodás. Alig pár pillanat múlva már meztelenül áll előttem. Gondolom rájött, hogy ez nem annak az ideje, hogy csábítania kelljen. Amit elvárok, az-az, hogy tűrjön, és szenvedjen. Igen… szenvedjen sokat. Amennyit én, amiért szeretem Aoit, de nem lehet az enyém!
– Hallani akarom, ahogyan szenvedsz… gyerünk!
Innen már nincs se megállás, se finomkodás. Alig pár pillanat múlva már meztelenül áll előttem. Gondolom rájött, hogy ez nem annak az ideje, hogy csábítania kelljen. Amit elvárok, az-az, hogy tűrjön, és szenvedjen. Igen… szenvedjen sokat. Amennyit én, amiért szeretem Aoit, de nem lehet az enyém!
Kiélvezve minden nyöszörgését és sikolyát karmolom végig mellkasát. Fülébe zihálva kérdem meg, hogy tudja-e, hogy meg fogom most erőszakolni, de erre csak reszkető nevetést hallat.
– Az már rég nem erőszak, hogyha pénzt kapok érte. De ha akarja, ellenkezhetek…
– Akarom… – Mélyesztem bele körmeim a csípőjébe.
– Szóval arra gerjed? Milyen egy perverz alakot fogtam ki… még jó, hogy imádom.
– És még én vagyok perverz – jegyzem meg vigyorogva, de vigyorom hamarosan lelohad, amikor eszembe jut, hogy Aoi és köztem is mindig ilyen párbeszédek mentek le.
– Szóval arra gerjed? Milyen egy perverz alakot fogtam ki… még jó, hogy imádom.
– És még én vagyok perverz – jegyzem meg vigyorogva, de vigyorom hamarosan lelohad, amikor eszembe jut, hogy Aoi és köztem is mindig ilyen párbeszédek mentek le.
Morranva csókolom meg, érzelmek nélkül. Még a csókjuk is ugyan olyan ízű. Vagy ezt már csak beképzelem? Lehetséges… de rohadtul nem érdekel. Kiélvezem ezt az estét… vele.
– Ugye tudod, hogy elmehetnél Aoi cosplayernek?
– Ugye tudod, hogy elmehetnél Aoi cosplayernek?
*~*
Mindenki gratulál mindenkinek. Felesleges tiszteletkörök, de a főnökség megköveteli, hogy összetartó kiadónak lássanak bennünket. Aha, persze. Egyik része a szexualitás, a másik pedig a kemény munka. Említenem sem kell szerintem, hogy a legtöbben melyiket választják.
Erre a rendezvényre – jobban mondva a fesztivál záró-bulijára – a zenekarok tagjai és kísérőik hivatalosak. Persze vannak, akik egy-egy bandán belül együtt érkeznek, de vannak olyanok is, akik magukban.
Mint például én.
Mint például én.
Aoi-kun… Ő pedig a kis csitrije derekát öleli és mosolyogva fogadja a gratulációkat.
Mindjárt kitekerem a nyakát a csajnak. Megfogta Aoi kezét. Az én Aoim kezét!
Nem kell több pezsgő, szükségem van valami erősebbre! Sake… igyunk arra, hogy most épp összebújva fotózkodnak!
Jaj, mindjárt elhányom magam… undorítóak.
Némileg összeszedve magam megyek ki a mellékhelységbe. A csap fölé hajolok, hogy megmoshassam az arcom.
Akarom én ezt? A zenélést, az egészet… ha minden ilyen alkalommal látom őt a feleségével, majd előbb-utóbb a kölykével, belepusztulok.
Jaj, mindjárt elhányom magam… undorítóak.
Némileg összeszedve magam megyek ki a mellékhelységbe. A csap fölé hajolok, hogy megmoshassam az arcom.
Akarom én ezt? A zenélést, az egészet… ha minden ilyen alkalommal látom őt a feleségével, majd előbb-utóbb a kölykével, belepusztulok.
Új kiadót kéne keresni.
Majd holnap… holnaptól minden más lesz.
Majd holnap… holnaptól minden más lesz.
– Miyavi!
Megremegek. Összetéveszthetetlenül mély, ám bársonyos hang.
– Igen? – próbálok hidegen érdeklődni.
– Nézz rám! – utasít. Ez az a pillanat, mikor képtelen vagyok rávágni, hogy nem. Mindig is hatalma volt felettem. És ez most is így van.
Megfordulok, s talán egy tizedmásodperc elég ahhoz, hogy elmerüljek a tekintetében. Nyelvét kidugja, benedvesíti vele kiszáradt ajkait.
Megremegek. Összetéveszthetetlenül mély, ám bársonyos hang.
– Igen? – próbálok hidegen érdeklődni.
– Nézz rám! – utasít. Ez az a pillanat, mikor képtelen vagyok rávágni, hogy nem. Mindig is hatalma volt felettem. És ez most is így van.
Megfordulok, s talán egy tizedmásodperc elég ahhoz, hogy elmerüljek a tekintetében. Nyelvét kidugja, benedvesíti vele kiszáradt ajkait.
Ezt megtehetné az enyémekkel is… Emlékeimben élénken él, hogy folyamatosan tudtán kívül csinált – és még csinál most is – olyan elképesztően erotikus mozdulatokat, hogy fogalmam sincs, hogy nem ugrott rá eddig egy szatír sem valamely’ bozót rejtekéből.
Talán mert kocsival jár?
Esetleg.
Esetleg.
– Szeretsz még – kijelentés, nem kérdés. Okos fiú… soha nem is tudtam neked hazudni.
– Te pedig azt a libát! – Vágok vissza. Ő akarta ezt, most ne koslasson utánam. Azoknak az időknek, mikor ő volt a kutyám, már vége. De talán… talán nem marad ez így örökké.
– Önző vagy – mondja ki nekem a valóságot.
– De nem jobban, mint te.
Lehunyja a szemeit. Gondolkodik, összeszedi magát. Meg akar szólalni… nem engedem.
– Te pedig azt a libát! – Vágok vissza. Ő akarta ezt, most ne koslasson utánam. Azoknak az időknek, mikor ő volt a kutyám, már vége. De talán… talán nem marad ez így örökké.
– Önző vagy – mondja ki nekem a valóságot.
– De nem jobban, mint te.
Lehunyja a szemeit. Gondolkodik, összeszedi magát. Meg akar szólalni… nem engedem.
Legalább most, utoljára hadd csókoljam kifulladásig!
Lehunyt szemekkel élvezem, ahogyan ajkam az övéhez ér. Így maradok pár röpke pillanatig, majd lassan haladok tovább. Nyelvemmel végigsimítok érzékeny száján, s egyszerre sóhajtunk fel. Nyakam köré fonja karjait, én derekát ölelem, miközben csókolózunk.
Nem, nem smárolunk. Nem is tépjük egymás száját. Azt hiszem, ezt nevezhetem az első csókomnak. Az első igazinak. Csókolni érzelemből kell, hogy kimutassuk, ami bennünk rejlik, a lelkünk mélyén. Most ezt tesszük. Lágyan simítjuk végig egymás szervét, én picit jobbra billentett fejjel igyekszem többet érezni belőle. Imádom… egyszerűen imádom. A szívének minden rezdülését, a teste minden mozzanatát.
Csak sajnos már nincs a birtokomban, s tudom, már nem is lesz.
Elszakadok ajkaitól, de továbbra is „összetart” minket egy kis nyálcsík. Reménnyel telve néz rám. Sajnálom, most nem segíthetek, kicsim.
Még apró puszikat adok csókunktól felduzzadt ajkaira, majd szomorkás mosollyal hagyom ott, de szemem sarkából látom, hogy összecsuklik.
– Good Bye… – Nézek magam elé mereven, apró mosollyal felidézve, hogy kinevetett engem anno, kiejtésem miatt. A végén megcsikiztem, s a PSC aula kellős közepén fetrengett kacagva – alattam.
Mit nem adnék még ilyen percekért…
Elnehezült, szeretetéhes szívvel szállok be kocsimba, s miközben minél messzebb akarok kerülni, derengeni kezdenek bennem közös perceink.
Elnehezült, szeretetéhes szívvel szállok be kocsimba, s miközben minél messzebb akarok kerülni, derengeni kezdenek bennem közös perceink.
Amikor megtaláltam mellette a boldogságot, még nem jelentett semmi különöset. Lopott percek, órák… De amikor megláttam, hogy az egyik bandatársa ölében ül, kirángattam egy üres takarítószertárba, és a fejébe véstem, hogy hozzám tartozik.
Valószínűleg mazochista hajlamai vannak, mert azonnal hozzám akart költözni. Úgy döntöttünk, megpróbáljuk.
Eleinte elég szórakoztató volt.
Egy-két hétre rá, már nem volt olyan helyiség – vagy inkább pont – a lakásomban, ahol nem ismerkedtünk volna meg - még a nálunk szokásosnál is – közelebbről.
Egy-két hétre rá, már nem volt olyan helyiség – vagy inkább pont – a lakásomban, ahol nem ismerkedtünk volna meg - még a nálunk szokásosnál is – közelebbről.
Szerettük egymást.
Boldogok voltunk.
Boldogok – egymás oldalán.
És ha belegondolok, hogy a zene kapcsán ismerkedtünk meg és annak kapcsán kezdtünk elhidegülni… olyan szánalomra már-már méltatlannak érzem.
Aztán a főnökség bejelentette, hogy Aoinak el kell vennie egy pop-hercegnőt feleségül. Én ellenkeztem.
Szeretőm egy szót sem szólt. Dühös voltam. Rettentően.
Szeretőm egy szót sem szólt. Dühös voltam. Rettentően.
Hamarosan azon kaptam magam, hogy Aoi szakítani akar velem, én meg nem vagyok képes felfogni a hallottakat. Még egyszer, utoljára a magamévá tettem. Azt hiszem, az is egy fordulópont volt, mikor foglalkoztam vele… Jobban mondva azzal, hogy minél több fájdalmat okozzak neki. Az sem érdekelt, hogy nekem sem jó érzés. Büntetni akartam. Kegyetlenül.
Szánalmas önsajnáltatásomból hatalmas robaj zökkent ki. A következő, amit észlelek az-az, hogy felborul a kocsim. Onnantól teljes képszakadás.
BOTRÁNY!
Aoi, a the GazettE másodgitárosa válik, pedig épp hogy csak frissen házasodott!
Mindenkit megdöbbentett a hír,
hogy a mindenki által olyan
nagyra becsült Yuu-kun
elhagyja az ötödik hónapban
járó kedvesét. Még csak most
kezdett kialakulni viszonyuk,
de ez nem akadályozta meg a
zenészt. Mihez kezd most a nő?
Azt találgatja az összes rajongó,
mi állhat a háttérben. Egy szere-
tő? Esetleg a zenét választotta
a boldog, családi élet helyett?
Nem tudni, de az, hogy a the
GazettEsoraiból nem kíván ki-
lépni, azt világossá tette egy
közleményben. Reméljük, a
gitáros legközelebb óvatosabb
lesz, ugyanis(volt) neje Tokyo
egyik legjobbügyvédjét szerezte
meg, nem titkolt szándékával, hogy
elpereljeAoi minden anyagi va-
gyonát.
hogy a mindenki által olyan
nagyra becsült Yuu-kun
elhagyja az ötödik hónapban
járó kedvesét. Még csak most
kezdett kialakulni viszonyuk,
de ez nem akadályozta meg a
zenészt. Mihez kezd most a nő?
Azt találgatja az összes rajongó,
mi állhat a háttérben. Egy szere-
tő? Esetleg a zenét választotta
a boldog, családi élet helyett?
Nem tudni, de az, hogy a the
GazettEsoraiból nem kíván ki-
lépni, azt világossá tette egy
közleményben. Reméljük, a
gitáros legközelebb óvatosabb
lesz, ugyanis(volt) neje Tokyo
egyik legjobbügyvédjét szerezte
meg, nem titkolt szándékával, hogy
elpereljeAoi minden anyagi va-
gyonát.
*~*
IN MEMORY…
Elhunyt a J-rock nagyágyúja, Miyavi
Ma hajnalban érkezett a hír,
hogy a néha kissé provoka-
tív, de tehetséges, s megállít-
hatatlan sztárt autóbaleset ér-
te. Már most több száz ze-
nésztársa nyilvánította ki tisz-
teletét sírjánál, holott alig pár
órája temették. Ezúton szeret-
nénk részvétünk kimutatni
Myv-sama hozzátartózóinak.
Mindannyiunknak nagyon fog
hiányozni, s nem számít, há-
nyan próbálják majd meg utá-
nozni, ő mindig is egyedi, s u-
tolérhetetlen lesz. Gondoljunk
csak vissza a Gackt-al közös
projectjére, a S.K.I.N.-re. Azért,
ez se sokaknak adatik meg! A
zenéje örök példa lesz az újabb,
s újabb zenei generációknak.
Ha most szólhatna hozzánk,
minden bizonnyal azt monda-
ná, hogy ne féljünk megmutatni,
kik vagyunk, és akkor már bol-
dog lesz az életünk, még ha má-
sok ezt nem is tudják értékelni!
Örökké emlékezni fogunk önre, Tokyo első, és egyetlen szamurája – Myv-sama!
hogy a néha kissé provoka-
tív, de tehetséges, s megállít-
hatatlan sztárt autóbaleset ér-
te. Már most több száz ze-
nésztársa nyilvánította ki tisz-
teletét sírjánál, holott alig pár
órája temették. Ezúton szeret-
nénk részvétünk kimutatni
Myv-sama hozzátartózóinak.
Mindannyiunknak nagyon fog
hiányozni, s nem számít, há-
nyan próbálják majd meg utá-
nozni, ő mindig is egyedi, s u-
tolérhetetlen lesz. Gondoljunk
csak vissza a Gackt-al közös
projectjére, a S.K.I.N.-re. Azért,
ez se sokaknak adatik meg! A
zenéje örök példa lesz az újabb,
s újabb zenei generációknak.
Ha most szólhatna hozzánk,
minden bizonnyal azt monda-
ná, hogy ne féljünk megmutatni,
kik vagyunk, és akkor már bol-
dog lesz az életünk, még ha má-
sok ezt nem is tudják értékelni!
Örökké emlékezni fogunk önre, Tokyo első, és egyetlen szamurája – Myv-sama!
Miyavi [ Takamasa Ishihara (石原貴雅) ]
Született: 1981. szeptember 14.
Élt: 28 évet.
Született: 1981. szeptember 14.
Élt: 28 évet.
Utolsó kommentek