***
Ahogy eljött az este, Malfoy elindult a földszint felé. Ma jól fogom érezni magam! Ideje, hogy kiűzzem a fejemből ezeket a malfoyatlan gondolatokat. Egyszerű fekete farmert és egy lazán begombolt szürke inget viselt. Tudta, hogy jó néz ki. Talán egy kaland is becsúszhat ma estére. A feszes farmer kiemelte figyelemre méltó alakját, hosszú lábát, a rövid ujjú ing pedig a karján enyhén dudorodó izmokat. Nem volt díjbirkózó kinézete, görögdinnye méretű bicepsze. Alakja sokkal inkább volt vékony, már-már kecses, mégis a legkevésbé sem nőies hatású. Ott volt izmos, ahol kell, de semmi sem volt túlzásba víve. Egész lényéből hűvös elegancia sugárzott, amit csak lezserül kócos, kicsit hosszabbra hagyott szőke haja tört meg. Vagy éppen pont kihangsúlyozott? A földszintre érve nekitámaszkodott az egyik fotel karfájának, és így várta, hogy a többiek megérkezzenek. Nem kellett túl sokat várakoznia, hogy megjelenjenek. Mind a hárman kék farmert viseltek, amihez Ron egy egyszerű fehér, míg Harry egy méregzöld inget választott. Sirius tengerészkék inggel egészítette ki öltözékét. Egyik fiú sem volt már roxfortos diák, és ez a külsejükön is látszott. Felnőtt férfiak, ráadásul annak legszebb példányai, amit a pillantások is megerősítettek, amiket a klubba lépve kaptak.
A pulthoz ülve rendeltek egy-egy sört, és pár pillanat telt csak bele, hogy máris körülvegyék őket a nők. Harry és Sirius azonnal maga köré gyűjtött néhányat, és fel-felcsendülő kacajokkal kísérve szórakoztatta népes nézőközönségét. Ron egy picit tétovázott, de mikor Harry két lányt odaküldött hozzá, pár pillanat múlva már ő is föloldódott. Egészen odáig jutott, hogy két perc múlva már egy-egy karjával magához ölelve szórakoztatta őket.
Draco még nem döntött, sörös üvegéből kortyolva szemrevételezte a kínálatot, néhány álmodozó sóhajt kicsalva az őt figyelő nőktől. Egyikük nem volt olyan szégyellős, mint társai, és egyenesen odament Dracóhoz. Elfoglalta a mellette levő bárszéket és keresztbe téve a lábát egy picit előrehajolt, hogy Draco szemrevételezhesse a szabadon hagyott dekoltázsát.
***
- Én ezt nem veszem föl!
- Dehogyisnem! – válaszolt Hermione tiltakozására Ginny. A kezében tartott vállfán egy egyszerű szabású, pántnélküli, orgonalila miniruha lógott.
- Ezt én nem veszem föl – ismételte állhatatosan Hermione. – Az egész fenekem ki fog látszani belőle.
- De egy szép, szexi fenék – mondta vigyorogva Ginny, le sem tagadva, hogy a ruha bizony nem bíz túl sokat a képzeletre. – És most azonnal fölveszed - tette a csípőjére a kezét.
Hermione megadóan nyúlt a ruháért, és tűnt el a fürdőben. Pár perc múlva a ruhában tért vissza, folyamatosan húzgálva az alját, ami alig ért a combja közepéig.
- Wáo – reagált Ginny, majd időt sem hagyva, hogy barátnője kifejtse a véleményét, lenyomta egy székbe és hozzákezdett a sminkje és a haja elkészítéséhez. A göndör fürtöket lazán föltűzte egy kontyba, egy szálat pedig szabadon hagyott, hogy puhán göndörödve a lány vállát verdesse. Nem bűvölt rá túl erős sminket, egyszerűen lila szemceruzával kihúzta a szemét, majd szempillaspirál és rózsaszín szájfény következett. Mikor a sminkkel végzett, a szatyorból, amiben a ruhát hozta, öt centis sarokkal ellátott szandált húzott elő, és Hermione kezébe adta. A lány Ginny szemébe nézve fölhagyott tiltakozási kísérletével, és fölvette a cipőket.
- Voilá, készen is volnánk – állította a tükör elé Hermionét Ginny.
- Akkor mehetünk? – állt föl Luna az ágyról, ahonnan eddig a lányok készülődését figyelte, és melléjük sétált a tükörhöz. Még Hermione sem tagadhatta le, hogy igenis remekül néznek ki. Ginny egy nyakpántos, lenge, vörös miniruhát viselt, magas, fekete lakkcipővel. Haját kibontva hagyta, így a hosszú hajzuhatag szabadon göndörödött egészen a csípőjéig. Frizuráját Luna is kibontva viselte, és a szőke fürtjeihez remekül passzolt a halványkék, fodros ruha, ami a térdéig ért, és egy széles, sötétkék övvel a derekán viselte.
- Azt hiszem, indulhatunk is, csajok – jegyezte meg Ginny vigyorogva, mire fölkapva a kistáskájukat, a földszintre indultak, hogy kilépve az ajtón elhoppanáljanak.
***
Ez jó estének ígérkezik, gondolta Draco, ahogy Marilynnel csókolózott. A csaj az elmúlt fél órában egyfolytában csacsogott – Draco már azt is tudta, milyen márkájú tápot eszik a lány Puffy nevű csivavája -, de csókolni azt igazán tud, ez tény. Kellemes tevékenységéből arra ocsúdott fel, hogy mellette Ron élesen beszívja a levegőt. Mindannyian a bár bejárata felé fordultak, ahol a három lány éppen belépett.
- Rooooni – hangzott a vörös hajú mellől az egyik lányka affektálása, jelezvén, hogy mellőzve érzi magát, de Ron már nem figyelt rá.
Hasonló eset zajlott le nem messze tőlük. Marylin Draco combjának belső felét simogatva próbálta visszaszerezni a kitüntető figyelmet, de nehéz dolga volt. Draco teljesen megbabonázva nézte a belépőket, köztük elsősorban Ginnyt. Tetőtől talpig végigmérte, de szemlélődésének partnernője ujjai vetettek véget. Ekkor megrázva a fejét, visszafordult Marilyn felé, és a csuklóit megfogva – megakadályozva a további tapogatózást, újra elkezdte föltérképezni a másik száját. A barna hajú lány izgatott kuncogással merült bele a csókba. Draco ezt normális esetben szemforgatással díjazta volna, de most teljesen elmerült a csókban, sokkal nagyobb hévvel, mint korábban.
Ron és partnerei között nem állt vissza ilyen könnyen a béke. A két szőke leányzó megunva, hogy már egy pillantásra sem méltatja őket, hamar fölszívódtak. Ron pedig már csak Hermionét követte a tekintetével.
Harry már rég visszafordult partnereihez, mikor Sirius végre abbahagyta az ajtó irányába való bámulást.
***
- Ez milyen bár? – kérdezte Hermione körbetekintve.
- Mostanában nyílt, a… -Ginny egy hangra lett figyelmes, majd mikor észrevette a forrását, integetve felé indult – Szia, Jason!
Jason magas, fekete hajú srác volt, kék szemekkel. Egyszerű farmert és lila inget viselt, a nyakában egy fejhallgatóval. Markáns arcán másnapos borosta volt, amit Ginny meg is jegyzett, miután kapott a fiútól egy puszit az arcára. Nem, mint ha ettől ápolatlannak nézett volna ki, sőt. Igen szép darab volt, de sajnos elérhetetlen. Legalábbis lányok számára.
- Na, milyen zenére ráznád, Gin? – kérdezte fölvillantva hófehér mosolyát.
- Hadd mutassam be a barátnőm. Ők Luna és Hermione. Ma Hermione kedvéért vagyunk itt, válasszon ő – mondta elmosolyodva.
Jason mind két lány kezére csókot lehelt, amibe Hermione bele is pirult.
- Nos, mit kér a szép hölgy? Óhaja parancs. – hajolt meg viccelődve. – Amennyiben zenei ügyekről van szó – tette még hozzá kacsintva.
- Öö… Legyen meglepetés! – vágta ki magát Hermione. Nem volt egy bulizós típus, nem is igazán ismert partyszámokat.
Jason viccelődve szalutált, majd csípőjét enyhén ringatva a DJ-pulthoz ment. Hamarosan lehalkult az addigi zene, és Jason hangja szólalt meg fölerősítve.
- A következő szám egy új vendégünknek, Hermionénak szól. Jó mulatást! – kiáltotta, majd fölcsendült egy szám. Hermione nem ismerte, de abból, ahogy néhányan a szöveget kántálták, kitalálta, hogy valami sláger lehet. Ezzel egy időben egy reflektor fénye világította meg a lányokat. Hermione az arca elé tartotta a kezét, hogy védje az erős fénytől, közben érezte, hogy Ginny megfogja a kezét és húzni kezdi. Hamarosan egy emelvényen találta magát, ahol már többen táncoltak. Először lemerevedett, majd egy lelkesítőnek szánt „Egyszer élünk!” felkiáltással csatlakozott a már táncoló barátnőihez. Egyre jobban belejött, és már nem is foglalkozott a rá meredő tekintetekkel. Persze, ha tudta volna, hogy Ron köztük van, máshogy vélekedik, de így minden tiltakozás nélkül állt le táncolni egy másik fiúval.
***
- Kimegyek a mosdóba egy pillanatra – jelentette be hirtelen Marylin, majd eltűnt a forgatagban. Draco így elfoglaltság nélkül, érdeklődve tekintett végig a táncoló tömegen, majd a tekintete megakadt a színpadon. Képtelen volt levenni a pillantását a táncoló Luna-Ginny párosról. Csak az szakította meg szemlélődését, hogy maga mellől valami állatias morgást hallott. Még épp látta, ahogy egy vörös fejű Ron Weasley trappol el a táncparkett felé. Követve a fiú útvonalát, észrevette mi válthatta ki ezt a reakciót.
- Szegény Granger – mondta mindenféle együttérzés nélkül. Még emlékezett, ki utalta seprűtároló-kúrára.
- Gyere édes, táncoljunk – búgott valaki a fülébe. Engedve Marilyn húzásának, követte a lányt a táncparkettre. Még épp látta, ahogy Ron szó szerint lerángatja Hermionét a színpadról. Egymáshoz simulva kezdtek mozogni a zene ütemére, és Draco hamarosan észrevette, hogy a lány valamit a mosdóban hagyott.
- Van kedved megnézni, hol lakom? – duruzsolta Marilyn. Bár a dolog varázsát nagyban csökkentette, hogy mindezt a zenét túlharsogva tette.
- Nem köszönöm – mondta erre Draco. Mi a fene van velem? Nyitotta volna a száját, hogy helyeseljen, de nem tudta megtenni. Valami megakadályozta. Hisz ezt akartam, nem?!
- Homokos vagy? – kérdezte a lány tágra nyílt szemekkel.
- Dehogyis – válaszolta felhördülve, de a lány már eltűnt a tömegben.
Mi ütött belém? - kérdezte magától, ahogy zsebre tett kézzel leballagott a táncparkettről.
– Bocs – kért elnézést, mikor beleütközött valakibe, fölnézve pedig megdermedt. Ginny volt az, akinek nekiment. Egy kipirult arcú, fáradtan pihegő Ginny. Homlokára pár szál haja rátapadt a táncparketten uralkodó meleg miatt, és szemei hasonló meglepettséget – vagy épp megbabonázottságot? – tükröztek.
– Bocs – kért elnézést, mikor beleütközött valakibe, fölnézve pedig megdermedt. Ginny volt az, akinek nekiment. Egy kipirult arcú, fáradtan pihegő Ginny. Homlokára pár szál haja rátapadt a táncparketten uralkodó meleg miatt, és szemei hasonló meglepettséget – vagy épp megbabonázottságot? – tükröztek.
- Bocs – suttogta a lány, majd tovább ment. Draco elmerengve nézet utána, végül úgy döntött, ideje hazatérnie. Már semmi kedve nem volt bulizni. Az ajtóhoz érve meglepő kompozíció fogadta. Két meglehetősen zilált egyén támaszkodott az egyik oszlopnak és csókolózott. Legalább Hermionénak és Ronnak használt ez a kiruccanás.
***
A bálig hátralevő napok szinte észrevétlenül suhantak tova. Mindenki ámulattal figyelte, hogy Draco és Ginny nem veszekszik, sőt, szinte nem is szóltak egymáshoz a formaságokon kívül. Hermione és Ron kapcsolata rendeződött, de a lány Siriusszal azóta sem beszélt a szobájában történtekről, bár néha, mikor az éjszaka közepén hirtelen felriadt, álmainak foszlányai között a varázsló arca szerepelt.
Az ünnepség reggelén Hermione korán és izgatottan ébredt. A hosszú tervezés utolsó szakaszához értek, már csak pár óra volt hátra. Köntösét magára öltve indult a konyhába, hogy megreggelizzen. Az ajtón belépve már ott találta Lunát, Ginnyt, Dracot és Siriust.
- Jó reggelt! – köszönt, de Siriusra nem nézett rá.
Pár perccel az után, hogy ő is helyet foglalt, Ron jött a szobába.
- Ejha, ilyen korán ébren? – füttyentett Sirius.
- Hát, nagy nap a mai, nem? – mondta, de a többiek azonnal lepiszegték, mert csoszogást hallottak a lépcső felől.
- Ma mindenki korán kel? – szólalt meg Sirius, mikor Harry belépett.
- Úgy tűnik – mosolyodott el a fekete hajú varázsló.
- Hát, jó étvágyat – mondta Sirius, mikor mindenki helyet foglalt, és nagyot harapott a vajas pirítósából.
Jó hangulatban telt a reggeli, bár Harry arcán néha mint ha csalódottság suhant volna át.
- Hát nem szép a mai nap? – kérdezte egyszer, és szeme reménykedve csillant.
- De igen! – vágta rá azonnal Ron, mire a többiek tágra nyílt szemekkel meredtek rá, de Harry mindebből semmit nem vett észre, reménykedve figyelte Ron szavait. – Szépen süt a nap, és jól sikerült a pirítós!
- Milyen igaz – mosolygott Harry kényszeredetten, majd beleharapott a pirítósába.
A többiek sajnálkozva néztek össze, de mindez a terv része volt.
- Ideadnád a vajat? – hangzott Ginny Dracóhoz intézett kérése.
A megszólított eleget téve a kérésnek a lány felé nyújtotta a vajat, aki fölemelte a kezét, hogy elvegye. Ahogy megfogta a vajtartót, a bőrének egy apró része hozzáért Draco ujjaihoz. A tartó csörömpöléssel esett az abroszra.
- Ej, milyen ügyetlen vagyok – nevetgélt Ginny, és gyorsan fölkapta a tartót – az abrosznak nem esett baja.
A rövid közjáték után újra normális mederben zajlott tovább az étkezés, majd Harry fölállt és elköszönve kifele indult. Mielőtt kilépett volna, arcán még látszott egy fájdalmas fintor.
- Huhh, remélem, hogy jól sikerül az este – mondta Ginny reménykedve, de egész halkan, hogy Harry semmiképp ne hallhassa.
- Na igen. Remélem nem haragszik meg azért túlságosan – nézett az ajtó felé Hermione, ahol Harry nemrég távozott. – Luna! Ebéd után már le kéne foglalnod Harryt. Tizenegykor tálalok, a többiek déltől érkeznek, jó lenne, ha Harry semmit nem venne észre.
- Persze – mosolyodott el Luna -, és nyolckor találkozunk lent.
- Biztos, hogy ennyi ideig sikerül távol tartani? – kérdezte Draco kissé gúnyos felhanggal.
- Igen – mondta Luna még mindig mosolyogva, egyáltalán nem sértődött meg Draco megjegyzésén.
- Annyira izgulok! – jelentette ki Ginny.
Akárcsak mi – tette hozzá Sirius.
***
Harry lassan sétált a lépcsőn fölfelé, borús gondolatokkal. Elfelejtették volna? Az nem lehet… Sirius soha… és Hermione… és Ginny. Hisz a barátaim!
- Nem épp így képzeli az ember a 23. születésnapját – morogta belépve a szobájának ajtaján. Ebédig ki sem jött onnan.
***
A többiek eközben lázasan készültek az estére. Hermione nem is bírt ülve maradni az izgatottságtól. Két percenként ellenőrizte az üzeneteket, amik arról szóltak, hogy mindenki elfogadta a meghívást. Nagyszabású eseményt rendeztek, így csoda, hogy semmi sem szivárgott ki. Gondoltak rá, hogy csak kis társaságot hívnak, de végül megegyeztek, hogy Harry megérdemel egy nagy ünnepséget a születésnapján. És a sok előkészület, szervezés ma végre értelmét nyeri. Hermione valószínűleg igazán kiakadt volna, ha valami balul sül el. Mivel az igazi készülést csak ebéd után tudják megkezdeni, tétlenül, kezét tördelve járkált fel-alá a szobájában. Hirtelen érezte, hogy valaki hátulról átöleli és lefogja a kezeit.
- Nyugodj meg drágám, az idegesség nem tesz jót a… mindent remekül megszerveztél.
- A minek nem tesz jól az idegesség?
- Az idegeidnek - mondta Ron enyhén ráncolva a szemöldökét. Hiába utalgatott, néha szándékosan, néha véletlenül - az előbb is épp, hogy nem mondta ki, hogy a babának -, Hermione még mindig nem vallott. Vajon mi lehet vele?
Ahogy Hermione nekidőlt Ron mellkasának, az elmúlt napokon gondolkodott. Mióta kibékültek, Ron úgy bánt vele, mint egy porcelánbabával. Nem hagyta, hogy bármit emelgessen, sokáig olvasson. Hermione kezdte magát úgy érezni, mint egy királykisasszony. És mindezt élveznie kellett volna. Kellett volna. Ahogy Ron megfordította, megadóan simult bele a csókba, de mégsem érezte azt, amit a kapcsolatuk elején. Nem gyorsult föl a szívverése, nem vált kocsonyává a térde. Ez mit jelent?
***
- És itt a nagy nap – gondolta Ginny, ahogy végigsimított a szekrénye ajtaján lógó ruhán. Még az édesanyjáé volt. Ezt viseltem, mikor először találkoztam az apáddal - mondta Molly mosolyogva, ahogy kivette a dobozból. Arcán szép emlékek árnyéka suhant át, egy pár pillanatig úgy tűnt, nincs is jelen, csupán testben. Kívánom, hogy segítsen megtalálni azt, aki igazán szeret - mondta meghatódva, mikor átnyújtotta.
A mai estélyen fogja először viselni a ruhát, de eszébe sem jutott, hogy a ruha „varázserejétől” számítson valamire. Mindössze gyönyörűnek tartotta, bár változtatott rajta egy-két dolgot. Akkor húzta össze rajta a védőfóliát, mikor delet ütött az óra. Ideje ebédelni.
***
Az aznapi ebéd szokatlanul csendesen telt. Az alapvető formaságokon kívül szinte alig hangzott el szó. Mindenki a saját gondolataiba merült. Csendben kanalazták a finom húslevest, majd ugyanilyen szótlanul fogyasztották a rántott húst is. Aztán következett a desszert, némi sütemény. Mindenki lassan evett, mint ha már alig férne belé. Harrynek is csak azért nem volt feltűnő, hogy Ron lassan eszik, mert teljesen a saját gondolataival volt elfoglalva.
- Köszönöm az ebédet - állt föl hirtelen.
- Harry!
- Igen, Luna?
- Tudnál nekem segíteni valamiben, vagy dolgod van most?
- Semmi dolgom nincs – mondta Harry immár beletörődve, hogy elfelejtették -, szívesen segítek – próbált mosolyt erőltetni az arcára.
- Köszi – ugrott föl Luna, majd mosolyogva belekarolt Harrybe, és elvezette.
Mikor kilépett, mindenki egyszerre fújta ki a visszatartott lélegzetét.
- Munkára fel – pattant föl kisvártatva Hermione és összeszedte a tányérokat. – Ginny, szólnál a többieknek, hogy bejöhetnek?
- Persze - állt föl Ginny és hamarosan vissza is jött, nyomában Parvati, Angelina, Katie, George és a többiek, akik idáig részt vettek a szervezésben. Ezúttal Lavender és Dean is időben megérkeztek.
- Remélem, mindenki kész van – vette kezébe Hermione ismét az irányítást. – Szerencsére a kúriának van külön bálterme, így a helyiséggel nem lesz gondunk. Hamarosan megérkezik a Rapid Adornment vállalat kocsija, így hozzákezdhetünk a terem földíszítéséhez. Ha ezzel végeztünk, tulajdonképpen mehettek is készülődni. Ti egy-egy lakó szobájában öltözhettek majd át, mindjárt mondom is a beosztást – fordult az újonnan érkezettekhez.
- És az ennivaló?
- Az kicsit később érkezik. Ha jól számoltam, nagyjából addigra fejezzük be a díszítést. Akkor a beosztás: Neville, Dean és Seamus Ron szobájában, Lee, George és Bill pedig Draconál tudnak majd készülődni, mi pedig – fordult a lányokhoz – Ginnynél tudunk öltözni, és mellette is van egy nagyobb helyiség. Kicsit odébb fürdő is van.
Mikor megbeszélték a beosztásokat, látták, ahogy az ajtó elé gördül egy nagy kamion.
- Harry nem fogja észrevenni? – tette föl a kérdést Katie.
- Nem, Luna lefoglalja. Megbeszéltük, hogy olyan helyre viszi, ami a ház másik felében van – de közben ő is aggódott kicsit, hogy minden rendben sikerüljön.
Miután átvették a csomagokat, maguk előtt lebegtetve a díszítőeszközökkel teli ládákat, a bálterem felé indultak. Mikor beléptek, Hermione mindenkinek kiosztotta a feladatokat, és díszítésbe kezdtek. Pont akkor végeztek, mikor Ceremonial autója megérkezett. Szmokingos és kuktasapkás emberek özönlötték el a báltermet és a mellette levő – konyhaként funkcionáló – helyiséget. Hermione mindenkit elküldött készülődni, majd miután egyeztetett az estélyre fogadott emberekkel, figyelmeztette őket arra, hogy a lehető legcsöndesebben végezzék a dolgukat, majd ő is csatlakozott a többi lányhoz, hogy fölkészüljön estére.
***
Narcissa Malfoy méltóságteljesen sétált le a Malfoy-kúria lépcsőjén. Fekete, gyöngyökkel kivarrt szatén estélyije jótékonyan emelte ki még mindig karcsú alakját. Szőke hajából kontyot készített a fejére, kiegészítőként pedig zafír nyakláncot és könyékig érő fekete szaténkesztyűt viselt. Kezében egy tojáshéjszínű lapot tartott. Valószínű, hogy Draco keze van a meghívásban. Legalábbis remélem. Épp akkor ért a nappaliba, amikor az óra elkezdte ütni a nyolcat. A nyolcadiknál* ismerős rántást érzett a köldökénél, és egy előszobában találta magát. Hisz ez a Black-kúria! Egy szmokingos inas lépett hozzá, és igazította útba. Belépve meglepődött. Igazán szépen föl volt díszítve a bálterem. A bordóra változtatott falakon aranyszínű szalagok lógtak meghatározott távolságokra, és a néhány méterenként fölállított görög stílusú kisebb oszlopok tetejére vázában vörös és sárga rózsák voltak elhelyezve. A terem négy sarkában egy-egy, csaknem két méteres, jégből készült műremek foglalt helyet. Mindegyik sárkányt ábrázolt, különböző pozíciókban. Két oldalt egy-egy hosszú asztal volt, halványbézs abrosszal, és bordó gyertyákkal, ezüst gyertyatartókban. Az asztalokon különféle ételek, sós és édes aprósütemények, valamint művészi gúlákba rendezett Clicquot pezsgővel töltött poharak várták a vendégeket. Egy kisebb emelvényen egy zenekar játszott, zenéjükkel még kellemesebb hangulatot adva a bálnak. A meghívottak egymás után érkeztek a terembe, mindenkit lenyűgözött a berendezés. Narcissa sokakat ismert a jelenlevők közül, például Molly Weasleyt is, aki virágokkal díszített mályvaszín ruhájával egy kis fintort váltott ki Mrs. Malfoyból.
- Üdvözöllek, Anyám – lépett elé hirtelen Draco, és egy kézcsókkal köszöntötte.
Narcissa fennkölt állarca egy pillanatra meggyengült, mosolyba váltott, de azt már nem engedte meg magának, hogy nyilvánosan könnyezzen, de Draco megkönnyítve a dolgát, átölelte, amit bár rosszalló szavakkal díjazott, jól esett neki.
- Remekül nézel ki, Fiam – köszöntötte.
- Te nem különben – bókolt anyjának Draco, és közben a lépcső felé tekintett. Beszélgetésbe elegyedtek, de Narcissa látta, hogy Draco időről időre a lépcsőt lesi. Nocsak. Igazán érdekes. Eldöntötte, hogy figyelni fogja Dracót. Miközben fia elment, hogy hozzon neki egy pohár pezsgőt, köszöntött néhány ismerőst.
***
- Köszönöm, Harry!
- Nincs mit – válaszolta Harry, egy kicsit pihegve a ládapakolgatástól.
- Nagy gond lenne, ha még kérnék valamit? – kérdezte Luna, megeresztve egy szégyellős mosolyt.
- Ha már úgy is itt vagyok – tárta szét a karját Harry.
- Rendben, akkor amíg lezuhanyzol, előkészítem.
- Mit készítesz elő? – kérdezte Harry tágra nyílt szemekkel, de Luna már a szobából nyíló ajtóhoz terelte, ami egy fürdőszobába vezetett. Engedelmeskedve a „kérésnek”, miután becsukta maga mögött az ajtót, levette a ruháit, és belépett a zuhanytálcába. Ahogy engedte magára a vizet, a szappantartón a kedvenc tusfürdőjét és samponját vette észre.
- Mi a …?
Gyanakodva nyitotta ki a samponos tubust, és két ujjával tartva beleszagolt. Meggyőződött róla, hogy tényleg az ő tusfürdője. Megrántotta a vállát, és a tenyerébe nyomott egy keveset, majd a hajára kente. Tíz perc múlva végzett, megtörülközött, és kilépett a zuhanykabinból. Az ajtóra akasztva egy szmoking, fehér ing és fekete csokornyakkendő várta, az ajtó melletti széken pedig egy passzoló cipő is ott volt.
- Luna, ez mi itt?
- Vedd föl!
Harry, furcsállva bár a dolgot, de fölvette az odakészített ruhákat. Pont jó - állapította meg magában meglepetten, ahogy a falon levő egész alakos tükörbe pillantott. De minek ez?
Kilépve az ajtón senkit nem látott.
- Luna – mondta a lány nevét, mire az előlépett a paraván mögül, egy ezüstszínű estélyiben.
- Ejha – reagált Harry a látványra.
- Tetszik?
- Igen – nyelt egyet a fiú -, de mire jó mindez?
- Táncolni van kedvem – kacagott fel csengően Luna, majd keringőhöz való állást fölvéve Harry elé állt, aki annyira meglepődött, hogy nem tudott mást csinálni, mint eleget tenni a kérésnek. Lassú tempóban táncoltak, szótlanul. Az óra hamarosan nyolcat ütött.
- Próbáljuk ki a bálteremben is! – kiáltott fel hirtelen Luna, és Harrynek még tiltakozni sem volt ideje, mikor a karjánál fogva húzni kezdte. Közeledve lassult a tempó, és Harrynek föltűnt a szokatlan csend. Hol vannak a többiek? - tette föl magában a kérdést, és eszébe jutott, hogy bár egyikük szobája sem a közelben volt, egész délután nem hallotta őket.
Luna mellette sétált belekarolva. Megnyugodva fújta ki a levegőt. Sikerült! Ahogy a bálterembe vezető lépcsőt rejtő ajtóhoz közeledtek, Luna a folyosón mozgásra lett figyelmes. Menj vissza! - tátogta az épp közeledő Ginnynek, aki egy bólintás után gyorsan eltűnt a kanyarban. Luna megnyugodva vette észre, hogy Harrynek semmi sem tűnt föl. Időközben megérkeztek, és benyitva az ajtón, hatalmas ováció fogadta őket. Harry kérdően, és meglepetten nézett Lunára.
- A Disaudo kicsit módosított változata. A külső zajokat zárja ki egy meghatározott személy számára – válaszolta Luna, majd mosolyogva megölelte. – Boldog születésnapot, Harry. Ha leértünk, ajándékot is kapsz ám – tette hozzá, majd a lépcső felé terelte a meglepett férfit, hogy csatlakozzanak a társasághoz.
***
Ginny várt egy picit, amíg követte Lunáékat, vett egy pár mély lélegzetet.
Mindenki készen volt már, amikor ő még ott maradt a szobában. Azt mondta a többieknek, a ruháján kifoszlott a varrás, és meg kell csinálnia. Hihető sztori volt, mert a hozzáértők tudják, hogy a selymet nem szabad varázslattal kezelni. A valóságban viszont szó sem volt a ruha hibájáról. Mindössze valami megmagyarázhatatlan izgatottság és egy rejtélyes lapos, fekete doboz volt a késlekedésének oka. Mikor egyedül maradt, leült az ágyra a dobozkával. Végigsimított a fedlapon, mielőtt kinyitotta, majd lassan leemelte a tetejét, és elakadt a lélegzete. Egy gyönyörű gyémánt nyakláncot emelt ki belőle. A dobozban még valami más is volt, egy cetli. „Szeretném, ha ma este viselnéd”, állt rajta a felirat.
Most, ahogy Ginny a bálterem ajtaja elé lépett, újra végigsimított a nyakában lógó ékszeren, majd vett egy nagy lélegzetet és benyitott.
***
A bálteremben kellemes volt a hangulat, Harry sorra kapta az ajándékokat és a gratulációkat. Azt hitte, leszakad a karja a sok kézrázogatástól. Nem tudott haragudni a barátaira az egész napos titkolózásért, remekül érezte magát.
A vendégek kezükben pezsgőt tartva beszélgettek egymással. Narcissa épp a mágiaügyi miniszterrel beszélt, de közben időről időre Dracót nézte. így esett meg, hogy látta, amikor fia hirtelen a lépcső felé fordul és megmerevedve bámul arrafelé. Olyasmi jelent meg a szemében, ami Narcissát nagyon kíváncsivá tette, így ő is a lépcső felé fordult, ahol éppen a vörös színű, vállait szabadon hagyó ruhát viselő Ginny sétált le a lépcsőn. Szemeit ide-oda kapkodva a fia és a lány között remélte, hogy nem arról van szó, amire gondol, de nagyon kevés esélye volt annak, hogy Draco nem a Weasley lányt bámulja.
- Mi a fene! – horkant fel úrinőhöz méltatlan módon.
- Parancsol? – a miniszter kérdése vezette vissza a valóságba.
- Semmi, semmi, folytassa csak, miniszter úr – fordult vissza felé újra Narcissa, és próbált a mondandójára figyelni. Poharát szorongató ujjai a szokásosnál is fehérebbek voltak.
***
Ginny leérve a lépcsőn fokozatosan kezdte bánni, hogy nem inkább valami semleges színű, tetőtől talpig takaró ruhában jelent meg. Miután a huszadik férfi kérte föl, már erősen fontolgatta, hogy visszaszalad a szobájába, és inkább egy zsákot húz fel. Épp egy idős öregúrral táncolt – pontosabban toporgott, ráadásul az uraság rendszeresen a lábára lépett -, mikor Jason lekérte.
- Az életemet mentetted meg - borult a nyakába, majd keringőzni kezdtek. Jason kétségkívül jobb táncos volt, mint az előző partnere. Magabiztosan vezette a parketten és közben vicceket mesélt. Ginny nagyokat kacagott, és észre sem vette a rá szegeződő, minden nevetésénél bosszúsabbá váló szempárt.
Egyedül Narcissának tűnt fel fia szokatlan viselkedése. Mi folyik itt - tette föl magában már vagy tizedszerre a kérdést. Igazán kíváncsi lett volna, mi történhetett a fia és aközött a Weasley között. Látta, ahogy Draco hirtelen elindul a lány és partnere felé. Merlinre! Csak nem fog jelenetet rendezni!
***
Ginny felszabadultan táncolt Jasonnel, mikor valaki megszólalt mellettük.
- Lekérhetem a hölgyet? – intézte Draco Jasonhoz a kérdését.
Utóbbi figyelembe sem véve Ginny heves fejrázását, meghajolt előtte, majd otthagyta őt Dracóval.
A lány idegesen fordult a szikrázó szemű Draco felé, aki formális meghajlással felé nyújtotta a kezét. Ginny tétovázva fogadta el a felkérést, furcsa mód félt az érintéstől. Szótlanul kezdtek keringőzni, Ginny szinte mindenhova nézett a másik arcát kivéve. Mikor már kezdett idegölővé válni az ide-oda nézelődése, a partnere csokornyakkendőjére szegezte a tekintetét percekig csak azt nézte.
- Ki az?
- Kire gondolsz? – pillantott föl végre Ginny, és remegés futott végig rajta a viharos ég szürkéjével vetekvő tekintettől.
- Arra, akivel az előbb táncoltál.
Draco hangja fojtott indulatokról árulkodott. Ginny szeme tágra nyílt a meglepődéstől.
- Te most féltékeny vagy?
- És ha igen?
Ginny nem éppen erre a válaszra számított. Draco szavai elgondolkodtatták.
- Szóval ki az? – ismételte mega szőke hajú újra a kérdését.
- Jason, de ő nem a barátom.
- De szeretnéd, nem?
- Merlinre, Draco – nevetett fel idegességében Ginny. – Jason meleg.
A kissé hangosra sikeredett válasz miatt többen feléjük tekintgettek, de egyikük sem figyelt a körülöttük levőkre.
Draco vállai engedtek a feszültségükből, és már sokkal nyugodtabban viselkedett. Sokáig csak szótlanul folytatták a táncot.
- Hogy tetszik a nyaklánc? – kérdezte hirtelen Draco.
- Te… ? – kérdezte Ginny meglepetten.
- Igen – felelte Draco, miközben apró mosoly suhant át az arcán.
- Gyönyörű – suttogta Ginny végigsimítva a láncot.
Egymás szemébe nézve folytatták a táncot, míg elhaltak az utolsó taktusok is. Megállva még mindig nem mozdultak a helyükről.
- Van kedved sétálni? - intett Draco tekintetével a terasz felé.
- Igen – válaszolta Ginny, és ahogy a terasz felé indultak, ujjaik magától értetődően kulcsolódtak egymásba.
Mindez nem maradt észrevétlen, több szempár fordult utánuk. Néhány agglegény és hajadon csalódott, Jason humorosan csillanó, Hermione mindentudó, és Narcissa bosszús tekintete.
- Ezek meg mit művelnek? – kérdezte a Hermione mellett álló Ron.
- Hagyd – mondta Hermione, és Ron szokatlan módon hallgatott rá. Újra táncolni kezdtek, megfeledkezve a távozott párról.
***
- Gyönyörű vagy! – dicsérte Draco Ginnyt, végignézve a lány ruháján. Remekül állt rajta a vállait szabadon hagyó, sellőszabású, földig érő, vörös ruha. Kibontva viselt frizurája és enyhe sminkje egyszerűségükkel épp, hogy kiemelték szépségét. Derékig érő, a tűz színéhez hasonló árnyalatú haja szinte beleolvadt a ruha anyagába, a nyaklánc tündöklően csillogott fehér bőrén a holdfényben.
- Köszönöm – fogadta pirulva a bókot, miközben egyik kezével a füle mögé terelte leomló hajzuhatagát.
- Tudod, sokáig tartott rájönni, de azt hiszem, szeretlek.
- Azt hiszed? – kérdezett vissza Ginny játékosan, de közben meghatódva a szavaktól.
- Kötözködés helyett talán inkább te is mondhatnád.
- És ha én nem szeretlek?
- Olyan nincs!
- Igen, szeretlek, te felfuvalkodott, egoista, önte… – mondta Ginny nevetve, de nem fejezhette be mondanivalóját, mert Draco elhallgattatta.
- Sosem bírsz csöndben maradni? – kérdezte Draco két csók között. – Nem baj, így szeretlek – ölelte át a boldogan mosolygó Ginnyt, majd hirtelen ötlettől vezérelve elengedte.
- Nem terveztem ezt előre – lépett hátra egy picit -, így nincs is nálam semmilyen kellék – térdelt le -, de úgy gondolom – ragadta meg a meglepett Ginny kezét -, hogy ez remek időzítés. Ginewra Weasley, hozzám jössz?
- Biztos vagy te ebben? - reagált a meglepett lány.
- Igen, biztos. De volnál szíves válaszolni, mielőtt begörcsöl a lábam? – rángatta meg a lány kezét kedveskedve a szőke varázsló.
- Igen – mondta Ginny.
- Igen, válaszolsz, vagy igen, hozzám jössz? – kérdezte Draco csipkelődve.
- Hozzád megyek! Igen – kiáltotta a lány -, ezerszer is igen! – tette hozzá, majd a fiú nyakába borult, föllökve a másikat, így mind a ketten elterültek. A padlón való hempergés nem fog jót tenni a ruhának, de Ginnyt abban a pillanatban nem érdekelte. Szentül hitte viszont, hogy talán mégis varázsereje van a gyönyörű ruhakölteménynek. De ha nem is a ruha az okozója, ő akkor is boldog. És nagyon szerelmes.
Vége
Szerzői megjegyzés:
Remélem, megfeleltem az elvárásoknak, és sikerült egy élvezhető sztorit alkotnom. Sokat számítanának a visszajelzések, még ha csak egy-két szavasak is. Kérlek, ha elolvastátok, hagyjatok valami nyomot errőlJ
Black Tie: Igaz, szószerinti fordításban fekete nyakkendő, de dresscode-ként kicsit többet foglal magában. Egyes rendezvények meghívóin olvashatóak olyanok, mint White Tie, Semi-Formal, Casual, hogy egyet, kettőt említsek. A Black Tie dresscode férfiaknak szmokingot jelent, fekete csokornyakkendővel, a nőknek pedig estélyit, ami helyi szokásoktól és időponttól függően rövid koktélruha is lehet.
Mivel a szkennelés sajnos nem megoldható, nem tudok saját rajzot csatolni, de az interneten kerestem néhány ruhát, csak úgy. A linkekre kattintva az általam elképzeltekhez hasonló estélyiket láthattok. Lunáét, Hermionéét, Ginnyét, valamint Narcissáét. És ráadásnak Ginny nyaklánca. J
http://www.gimizu.de/sgmcol/gems/napnec.png
Utolsó kommentek