Ajándékozott: Darling
Figyelmeztetések: nincs
Korhatár: nincs
Leírás: Nos, most megtudhatja ország-világ, hogy mi az, amire a Tűz Serlegében nem esett kitérő, mert sokkalta fontosabb események voltak meghatározóak akkortájt. Utólag is boldog karácsonyt, kedves Darling!
Ötlet: 3. Fred&George-os sztori, humoros, új szereplő és AU ne legyen, vagyis ha lehet, maradjon minden úgy, ahogy az a HP-ben van. Lehet a karácsony a téma, pl. az ikrek találjanak ki valami hülyeséget ajándékba a családnak.
Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.
A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.
A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).
Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.
Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com
Jelszó: 09ust
Jó olvasást!
Karácsonyi robbanások
Egyszer volt, hol nem, egy Európának nevű földrész Ködös Albionnak nevezett sziget együttesén – amire ez alkalommal inkább a sűrű hóesésben szenvedő föld foltocska név illett volna – volt egy kastély.
Ez a kastély egy hatalmas birtokon terült el, amin az avatott szem találhatott egy igen furcsa szokásokkal rendelkező, sűrű erdőt; egy tavat, amiből időnként bizarr, tapadókorongos – szám szerint nyolc – karok meredeztek az égnek; egy – az átlagosnál jóval nagyobb méretekkel rendelkező – kunyhót, amiből igencsak túlméretezett forma, zord külsejű férfi tünedezett elő; vagy egy ovális alakú, zöld pázsittal fedett - valószínűleg sporttevékenységre használt -, lelátókkal keretezett területet, aminek két végén három-három pózna állt úgy 15 méteres magasságban karikákban végződve. Szóval, egy teljesen átlagosnak tekinthető birtok volt.
Ez a kastély egy hatalmas birtokon terült el, amin az avatott szem találhatott egy igen furcsa szokásokkal rendelkező, sűrű erdőt; egy tavat, amiből időnként bizarr, tapadókorongos – szám szerint nyolc – karok meredeztek az égnek; egy – az átlagosnál jóval nagyobb méretekkel rendelkező – kunyhót, amiből igencsak túlméretezett forma, zord külsejű férfi tünedezett elő; vagy egy ovális alakú, zöld pázsittal fedett - valószínűleg sporttevékenységre használt -, lelátókkal keretezett területet, aminek két végén három-három pózna állt úgy 15 méteres magasságban karikákban végződve. Szóval, egy teljesen átlagosnak tekinthető birtok volt.
A kastély is átlagosnak tekinthetőnek számított. Volt körülbelül száz tornya, amiknek ablakaiban mindig itt-ott repkedtek ki-be a baglyok, néha hatalmas robbanások rázták meg egy-két részét, vagy furcsa öltözetű gyerekek és felnőttek járkáltak ki-be a bejáratain. De ezeket leszámítva alig történt valami a külső szemlélő szemeivel tekintve.
De bent! Bent a kastélyon belül csak úgy folyt az élet! És, ha jól megnéztük magunknak a gyerekeket, rájöhettünk, hogy nem egy hontalan szálló ez, vagy árvaház, hanem iskola! De még milyen! Varázsló iskola…
De bent! Bent a kastélyon belül csak úgy folyt az élet! És, ha jól megnéztük magunknak a gyerekeket, rájöhettünk, hogy nem egy hontalan szálló ez, vagy árvaház, hanem iskola! De még milyen! Varázsló iskola…
A diákok – persze nem az összes, csak a csibészebbikje - a folyosókon bontották a rendet, meg a tanerő idegzetét… A levegőben kikötő alsóbb évesek, a párbajozók, a rosszul elsült viccek szenvedő alanyai… De az összes csibész közül kitűnt kettő.
Ez a kettő bizony megkülönböztethetetlen volt egymástól, nem úgy, mint a többi diáktól. Tudnivaló ugyanis, hogy ikrek voltak, akik az utolsó szeplőig egyformák voltak és ennek tetejébe még fiúk is. Persze a többi gyerek közül erősen kitűntek vörös üstökükkel és folyton harsány kacagásukkal, vagy mindig ördögi vagy éppen csibész vigyorukkal és persze ki nem fogyó ötleteikkel vicces, mágikus dolgok kifejlesztése terén. Ők Fred és George Weasley.
Mostani történetemnek főszereplői ezek a csibészek lesznek. A történet az ő életük tizenhatodik évében játszódik, mikor is pár hónapon belül két hatalmas eseménynek lettek tanúi: a Kviddics Világkupának, amit Angliában rendeztek abban az évben, és a Trimágus Tusának, aminek az ő iskolájuk, a Roxfort Varázsló- és Boszorkányképző Szakiskola – diákok és az általános nyelv csak Roxfortként emlegetik – adott helyet. De most nem ezekről akarok szólni, hanem egy viszonylag hétköznapibb dologról. A karácsonyról.
- George, hova tetted a listát? – kérdezte Fred egy láda mélyéből ikertestvérét. – Nem találom sehol…
- Kétszázötvenhét… - számolt. - Honnan tudjam? – rántotta meg a vállát. - Kétszázötvenhét és fél…
- Nálad volt!
- Nálam nem! – tiltakozott felháborodva. – Mindig te kezeled az ötletes papírt!
- Határozottan emlékszem, hogy nálad volt! – mászott ki a ládából vörös fejjel Fred. – Tegnap elkérted.
- Én?!
- Te! Hova tökitetted el?! Tudod, hogy abból nem csináltunk többet…! – magasodott mérgesen az ágyán ülő testvére fölé.
- Hogy ne tudnám! – pattant fel indulatosan George. – A TE ötleted volt, pont ezért volt mindig NÁLAD! – kopogtatta meg testvére fejét kicsit keményebben a kelleténél, mire az taszított rajta egy lendületeset.
Nos, George-nak se kellett több, ráugrott Fredre, és földre terítette - és a mesélő itt vesztette el a fonalat, hogy ki üt kit, és ki mit ordít a másik arcába, fülébe és hasonló testrészeibe vagy testréseibe.
A lényeg a lényegben és a verekedésben, hogy a nagy ruhacibálások és harci kiabálások közepette egy megviselt cetli reppent ki az egyik fiú nadrágzsebéből egyenesen a másik fiú feje búbjára.
A lényeg a lényegben és a verekedésben, hogy a nagy ruhacibálások és harci kiabálások közepette egy megviselt cetli reppent ki az egyik fiú nadrágzsebéből egyenesen a másik fiú feje búbjára.
- Megvaaaaan!!! – ordította az egyik fiú – nem tudni melyik, mivel a mesélő még mindig zavarban van, hogy ki kicsoda -, és rávetette magát testvérére, pontosabban annak fejére, és hatalmas csapás kíséretében rácsapott a kincset érő cetlire.
- George, ne merészelj hozzányúlni! – kiabált fejbe csapott hősünk George-ra, és kitépte kezéből a listát. – Mondtam, hogy nálad volt!
- De mondtam, hogy nem! – kelt ki magából a vádlott ismételten.
- Mindegy, lényeg, hogy megvan – vigyorodott el Fred ördögien. – Mit számoltál, mennyink van?
- Kétszázhetvenöt galleon, tizenöt sarló és húsz knút. Persze a rendeléseket még nem számítottam bele, de azokkal együtt lesz vagy háromszáz galleon – vigyorgott már ő is csibészen.
- Helyes – dörzsölte a tenyerét. – Akkor én most bemegyek a könyvtárba…
- Hovaaaa??? – nyögött fel George elszörnyedve, és kétségbeesetten nézett élő tükörképére. Fred kissé megkapargatta arca hosszát a homlokától az álláig egy ezt-nem-hiszem-el sóhajtás kíséretében, aztán elnéző, lenéző, kiábrándult, de mégis kedves mosollyal fivérére nézett.
- A könyvtárba. Tudod, mivel nem vagyok mugli, és most kivételesen nem kérdezhetem meg Hermionét, így kénytelen leszek utána olvasni a könyvtárban a dolognak. Ezt most nem ronthatjuk el! – mondta fanatikus csillogással a szemében. – Legkésőbb vacsoránál találkozunk – lépett ki a szobából, ahol eddig tartózkodtak.
A következő napokban az ikrek nagy sürgés-forgást mutattak be a könyvtár körül, ami nagy érdeklődést keltett az ott tartózkodókban, ugyanis szokatlan látvány volt ez. Főleg, hogy egyszerre is megjelentek, és nagy susmust folytattak egy-egy alkalommal, vad jegyzetelés közepette… Persze el lett könyvelve a szokásos módon: megint valami nagy csínyben törik a fejüket. És mennyire nem állt távol ez a valóságtól!
De ezzel természetesen a furcsaságoknak még nem szakadt végük…
De ezzel természetesen a furcsaságoknak még nem szakadt végük…
- Te jó Merlin! – nyögött fel Fred, mikor egyik reggel a fürdőbe lépve George-dzsot a mosdókagyló fölé hajolva látta egy gyanúsnak tűnő tárggyal a szájában, és egy másikkal a kezében.
- Bi fam? – nézett fel fehér habkontúrral a szája körül, fogkefével a szájában.
- Te meg mi a fenét művelsz?! – George erre kiköpte, ami a szájában volt, és vadul vigyorgott.
- Tökéletesítettem! – mutatta fel büszkén a másik kezében tartott valamit. Fred kritikusan méregette, nézegette, tanulmányozta a tárgyat, és hasonlatos vigyor terült el a fején, mint testvérének.
- Kész az első! – csapta össze a kezeit. – Már csak 5 van hátra!
Ugyanaznap este szintén összetalálkoztak kedvenc ikreink a fürdőben, csak most fordított helyzetben. Fred épp zuhanyzott, közben vad áriába csapott, mikor George belépett. Nos, nem mondhatni, hogy nem kapott enyhébb lefolyású szívrohamot testvére teljesítményétől. Ott helyben össze is rogyott volna a szörnyű élmény hatására, ha Fred nem vad vigyorgások közepette lépett volna ki a zuhany alól.
- Mondd, hogy kísérletet hajtottál végre! – nézett esdeklően testvérére George.
- Természetesen – vigyorgott töretlenül. – Hallgasd csak! – tekert magára egy törülközőt, és újra dalra fakadt.
Napokkal később az iskola szinte összes lány tanulója egy kis cetlivel lett gazdagabb, amin egyetlen kérdés szerepelt: Ki az iskola három leghelyesebb fiúja?
Aztán ezt az eseményt követő héten Colin Creevey fényképező hadjáratra indult.
Persze a mesélő szegény nem tudta rendesen nyomon követni minden csibészségüket, mert agyafúrtan, már majdnem mardekáros ravaszsággal tették mindet, de a végeredmények tisztán kivehetőek és követhetőek voltak.
***
December huszonötödikén a délelőtti órákban összesen nyolc – mágikus - robbanás rázta meg a világ különböző részeit. A legkorábbi valamikor reggel hat óra környékére volt tendálható, valahol Románia hegyei közt.
Egy sűrű erdő eldugott tisztásának szélén álló pofás kis faház nappalijában esett a szokatlan eset. Történt ugyanis, hogy a házban lakó úri ember a háza mellett lévő sárkány hatalmas böffentésére riadt fel ily korai órán, ami kisebb tüzet okozott az erdőben, amit kénytelen volt megfékezni. Utána bement házikójába, hogy visszafeküdjön, de a karácsonyfája alatt már ott díszelgő ajándékok más belátásra térítették, így inkább a konyha felé vette az irányt egy csésze kávé érdekében, aztán letelepedett a fa elé.
Az első ajándék, ami a kezébe került, egy méretes doboz volt nagy, piros masnival, amit azon nyomban ki is nyitott. Utóbb kiderült, hogy felelőtlenül, mivel a doboz az arcába robbant.
Az első ajándék, ami a kezébe került, egy méretes doboz volt nagy, piros masnival, amit azon nyomban ki is nyitott. Utóbb kiderült, hogy felelőtlenül, mivel a doboz az arcába robbant.
- Freeed…, George… - morogta gyilkos hangon, de azért bontogatta tovább az ajándékot.
Egy levél és egy pár sárkány fej alakú, szőrős papucs volt a tartalma.
Kedves Charlie,
Először is boldog karácsonyt! Másodszor is, mivel tudjuk, hogy jeges lábú vagy, ezért az ajándékod egy meleg papucs. – Itt a férfi elvigyorodott, és felhúzta a papucsot…, ami, ahogy belebújt, azon nyomban ráharapott a lábára, amit egy hangos káromkodással jutalmazott a bántalmazott. –És mivel azt is tudjuk, hogy a lábmosással nem állsz túl jól, így megbűvöltük neked, hogy ha büdös lábbal lépsz bele, akkor ráharapjon a lábadra.
Reméljük, örülsz neki, és segít majd rászokni a sűrűbb lábmosásra.
Fred és George
*
A második és harmadik robbanás a roxforti hálótermek egyikében történtek szinte azonos időben. A mókamesterek saját csapdájukba estek, mégpedig egymás által.
- Fred!
- George! – kiáltottak fel egyszerre, és nagy hahotában törtek ki. Miután lenyugodtak, jobban is szemügyre vették ajándékaikat.
Fred egy szépen formázott és mintázott bögrét kapott, amin ott díszelgett még a neve is. Aztán egyszer csak megtelt gőzölgő kakaóval, és ezzel egy időben elkezdett artikulálatlanul ordítani.
Fred egy szépen formázott és mintázott bögrét kapott, amin ott díszelgett még a neve is. Aztán egyszer csak megtelt gőzölgő kakaóval, és ezzel egy időben elkezdett artikulálatlanul ordítani.
- Fred Weasley, most azonnal kelj fel! – ordította Molly Weasley mágikusan felerősített hangja. A felszólított úgy megijedt, hogy magára borította a kakaóját. George ezt vinnyogás szerű röhögéssel nyugtázta.
- Ez meg mi volt? – kérdezte még mindig a bögre hatása alatt Fred. George, miután lenyugodott, magyarázatba fogott.
- Mivel nagy reggeli kakaós vagy, gondoltam egy olyan bögrét kapsz tőlem, ami minden reggel egy bögre kakaóval vár. Persze, hogy ne legyen ennyire egyszerű, anya kiabálásával fog minden reggel más és más időpontban ébreszteni, de utána a kakaó lesz a jutalmad, ha fel is keltél.
- Hát ez nagyon eredeti! – vigyorodott el. – Köszi, tesó!
- Igazán szívesen! És én mit kaptam? – kérdezte kíváncsian George az ajándékát tanulmányozva.
- Nézd meg! – csapott át ördögibe Fred vigyora.
George óvatosan nyúlt a felrobbant csomagolásban pihenő kis ládához. Vigyázva kipattintotta a kis csattot, és felnyitotta a ládika fedelét. Tartalma egy rajzkészlet volt rengeteg ceruzával. Mikor bele akart nyúlni, hogy kivegyen egyet a sok rajzszerszám közül, a láda elkezdett morogni.
George óvatosan nyúlt a felrobbant csomagolásban pihenő kis ládához. Vigyázva kipattintotta a kis csattot, és felnyitotta a ládika fedelét. Tartalma egy rajzkészlet volt rengeteg ceruzával. Mikor bele akart nyúlni, hogy kivegyen egyet a sok rajzszerszám közül, a láda elkezdett morogni.
- Hát ez? – nézett kérdőn testvérére.
- Tudom, hogy allergiás vagy arra, ha mások használják a becses rajzcuccaidat, ezért gondoltam, hogy őrzővédő ládában kapod meg őket. Csak téged nem harap meg. De ez még nem minden! – vigyorgott csibészen. – Próbáld ki őket! – És George úgy is tett.
Kivett egy ceruzát, keresett egy pergament, és leírta a nevét.
Kivett egy ceruzát, keresett egy pergament, és leírta a nevét.
- Igen silány munka, Mr. Weasley… - mondta a ceruza Piton professzor fitymáló hangján, és gyorsan hegyezett magán egy kicsit.
- Ez király! – ujjongott George. – Önhegyező, és még Piton hangján is méltatja a munkám! Nagyon köszi! – vigyorgott ő is testvérére.
*
A negyedik robbanás Widra St. Capdel közelében, egy nagyon furcsa házban történt. Egy alacsony, kövérkés asszony térdelt a karácsonyfája előtt, arca csupa korom volt, rajta a kifejezés gyilkolási szándékról árulkodott.
- Megnyúzom ezt a két gyereket! – morogta mérgesen, miközben az ajándékot tisztogatta a koromtól.
- Molly, drágám, minden rendben? – kérdezte egy magas, kopaszodó férfi a szobába lépve.
- Csak a fiaink küldtek nekünk egy ajándékot – fordult a férfi felé, aki egy feltörő kacajt transzformált köhögéssé, ahogy meglátta az asszony kormos-mérges arcát.
- És mit küldtek? – nézet körül kíváncsian.
- Mindjárt felolvasom – vette kezébe a levelet, amit az ajándékhoz csatoltak.
Kedves Anya és Apa,
Boldog karácsonyt kívánunk nektek! És bocsi a koromért, anya! Egy kellemes kikapcsolódást rejt a másik boríték, ami a dobozban van. Apa örömére mugli környezetben, a te örömödre wellness. – Hogy mi?! - hökkent meg a két szülő egyszerre. - A wellness általános jóérzéssel párosuló testi-lelki harmóniát jelent. Tehát pihenés, kikapcsolódás vár ott rátok.
Az újévet ebben a kellemes környezetben kezdhetitek. Minden más információ a másik borítékban van.
Reméljük, nagyon élvezni fogjátok!
Fred és George
A Weasley szülők még hosszú ideig döbbenten pislogtak egymásra.
*
Az ötödik robbanás egy végletekig tiszta és rendezett szobában pusztított, de még mindig az előbb említett házban. Az áldozat szemüvege a szélrohamtól a földön landolt, makulátlan, ránctalan pizsamája csupa korom lett, arca mérhetetlen dühöt sejtetett – persze csak felnőttes önuralommal.
- Ezt nem hiszem el, hogy mindig felfordulást kell csinálniuk maguk körül! – háborgott a fiatal férfi, és kihámozta ajándékát a csomagolás romjaiból. – Egy fehér törülköző? – méricskélte furcsállva a kezében lévő darabot. – Áh, értem már! – csillant fel a szeme. – Személyesen csak nekem – mosolyodott el, mikor vizsgálgatni kezdte a Percy nevet hirdető hímzést, ami vörös színű volt, és néha aranyosan megcsillant rajta a fény. – Kivételesen kedves ajándék az öcséimtől – hümmögött elismerően, mikor a hozzá csatolt kis cetlin a „Használd egészséggel, és leld örömöd benne!” szöveget is elolvasta. – Akkor fel is avatom! – indult el a fürdőszoba felé.
Szokásos, reggeli tisztálkodásai alkalmával sem adta fel ama jó szokását, hogy áriára fakadt – persze ilyenkor csak halkabban, mint általában. Miután elkészült, és arcát a törülközőbe törölte, a törülköző borzalmas dalra fakadt, ami pontosan 5 perccel korábban hangzott el, ezzel nem kis rémületre késztetve gazdáját…
*
A hatodik robbanás ismét a roxforti hálótermek egyikének falait rázta meg, de szörnyűséges visítás és sikítás társaságában. A harmadéves griffendéles lányok hálótermét belepte a korom, amit cifra káromkodással vettek tudomásul.
- Ginny, a bátyáid mindig ilyen nem normálisak? – kérdezte álmosan morogva egy szőke lány.
- Többnyire igen – mosolygott bűnbánóan a lány a felfordulás miatt. – De szerintem jófejek – vigyorodott el, és kutakodni kezdett a csomagolás maradványaiban.
Egy körülbelül tenyérnyi méretű könyvecske került elő, a borítója állítása szerint „Pasizási tanácsok csajoknak”. Ginny szemöldöke a haja alá szaladt, és az arca erős piros színben játszott, de azért kinyitotta kis ajándékát.
Az első oldal ikerbátyjai macskakaparásától volt zsúfolt, miszerint boldog-karácsonyt-gondoltuk-jól-fog-jönni-és-használd-egészséggel-de-ésszel, a következő oldalon pedig egyből Harry Potter szégyellősen mosolygó képe fogadta, mellette használati útmutatóval a felszedése hogyanját illetőleg. És ez így folytatódott oldalakon keresztül az iskola további szívtipróival.
A kisasszony a végiglapozás után újra az első fiú képénél állapodott meg, és hosszú ideig mosolyogva tanulmányozta mind az arcot, mind a mellette olvasható szöveget, mikor is nem várt következmény történt.
Az első oldal ikerbátyjai macskakaparásától volt zsúfolt, miszerint boldog-karácsonyt-gondoltuk-jól-fog-jönni-és-használd-egészséggel-de-ésszel, a következő oldalon pedig egyből Harry Potter szégyellősen mosolygó képe fogadta, mellette használati útmutatóval a felszedése hogyanját illetőleg. És ez így folytatódott oldalakon keresztül az iskola további szívtipróival.
A kisasszony a végiglapozás után újra az első fiú képénél állapodott meg, és hosszú ideig mosolyogva tanulmányozta mind az arcot, mind a mellette olvasható szöveget, mikor is nem várt következmény történt.
- Ginny szerelmes Harry Potterbe, Ginny szerelmes Harry Potterbe! – kiabált rá piszkálódva a könyv ikerbátyjai hangján, amitől a rágalmazott eldobta a könyvet, és ezzel párhuzamosan paprika vörös lett, amit szobatársai nagy hahotával vettek tudomásul.
*
A hetedik robbanás szinte azonos időben történt a hatodikkal, csak a Griffendél egy másik nem által lakott és más évfolyamának szobájában, nevezetesen a negyedéves fiúknál.
- Seamus, eddig is tudtam, hogy imádsz robbantgatni, de muszáj volt pont egy robbanós ajándékot adni? – nézett kissé morcosan egy nyakigláb, vörös hajú, csupa szeplő fiú egy másikra.
- Ron, miről beszélsz? – kérdezett vissza értetlenül Seamus. – Nem is vettem neked ajándékot…
- Akkor biztos, hogy Fred és George van a dologban – húzta el a száját Ron, és aggódva túrt az ajándéknak már alig nevezhető valamibe.
Nos, az a valami igazán nagyon valami volt, legalább is Ron arca erre engedett következtetni. Óvatosan körülnézett, hogy a többi fiú őt figyeli-e vagy sem. Mikor meggyőződött róla, hogy nem, akkor jobban széthajtotta a maradék csomagolópapírt.
Az ölében egy kép volt, ami egy borzos hajú, nagyon mérges lányt ábrázolt, amint épp vele pörlekedett vagy 5 tonnányi könyvvel a kezében. Látszott, hogy a kis páros már összeszokott veszekedők voltak, de mégis volt valami abban a képben, ami nagy szeretetről árulkodott.
A kép mellett egy baljós kinézetű, piros boríték is helyet kapott, ami már nagyon mocorgott, így Ron óvatosan kibontotta.
Az ölében egy kép volt, ami egy borzos hajú, nagyon mérges lányt ábrázolt, amint épp vele pörlekedett vagy 5 tonnányi könyvvel a kezében. Látszott, hogy a kis páros már összeszokott veszekedők voltak, de mégis volt valami abban a képben, ami nagy szeretetről árulkodott.
A kép mellett egy baljós kinézetű, piros boríték is helyet kapott, ami már nagyon mocorgott, így Ron óvatosan kibontotta.
- BOLDOG KARÁCSONYT RONI CICA! – üvöltötte az ikrek mágikusan felerősített hangja. – REMÉLJÜK, ÖRÜLSZ AZ AJÁNDÉKODNAK! – Erre az összes fiú érdeklődve Ron felé fordult. – ÉS ADNÁNK EGY JÓ TANÁCSOT IS. NA, FRED, MONDOD TE, VAGY MONDJAM ÉN? MONDD TE, GEORGE! NE, NE, MÉGIS INKÁBB ÉN MONDOM! – veszekedtek az ikrek röhörészve. – MONDJUK EGYÜTT, MONDJUK EGYÜTT! – egyeztek meg végül. – SZEDD MÁR FEL A CSAJT! – ordították a lehető leghangosabban, aztán a levél lángra kapott és hamuvá lett.
Szegény Ronnak hasonló színű volt az arca, mint a levél maradványai…
Szegény Ronnak hasonló színű volt az arca, mint a levél maradványai…
*
Az utolsó, azaz nyolcadik robbanás 11 óra magasságában következett be ismeretlen helyen, de az bizonyos, hogy egy szobában. Az úri ember, akinek arcában landolt a csomagolás, igen nyúzott állapotban volt, és mezítelen. Az egész történést egy sóhajjal és némi morgolódással nyugtázta, aztán megnézte mit is rejt a csomag.
A csomag tartalma egy állati eredetű fog volt egy karikán, amitől a férfinek fülig szaladt a szája, és gyorsan ki is cserélte a fülében lógó darabot az újra. Aztán kezébe vette a kis levelecskét, amit még mellékeltek a füldísz mellé.
A csomag tartalma egy állati eredetű fog volt egy karikán, amitől a férfinek fülig szaladt a szája, és gyorsan ki is cserélte a fülében lógó darabot az újra. Aztán kezébe vette a kis levelecskét, amit még mellékeltek a füldísz mellé.
Kedves Bill,
Először is boldog karácsonyt kívánunk neked és az épp melletted fekvőnek is, ha van! – Itt a férfi hangosan felnevetett. – Másodszor pedig reméljük, hogy tetszik az új fülbevalód, amivel anyát piszkálhatod! – Erre a férfi hahotázásba fogott, amivel szinkronban egy nő lemondóan felsóhajtott. – Persze nem ilyen egyszerű a történet! A csel az, hogy csak akkor marad szép fényes, ha rendszeresen fogat mosol, mivel úgy koszosodik, ahogy a fogad lepedékesedik. – Bill gyorsan felpattant, kezében a levéllel, bevágtázott a fürdőszobájába, és a tükörben gyorsan vizsgálni kezdte a fülbevalóját. – És valóban… - vigyorodott el a lepedékes fog láttán. Aztán visszatért a levélhez. - Szóval, reméljük, hogy ezzel sikerül majd a sűrűbb fogmosásra rávennünk téged!
Hordd egészséggel! - Itt Bill ismételten felnyerített.
Hordd egészséggel! - Itt Bill ismételten felnyerített.
Fred és George
Szóval a két csibész igazán kitett magáért családjuk megörvendeztetése és összekormozása terén. De már tenyerüket dörzsölve készültek a következő csínyekre…
Utolsó kommentek