Akinek készült az ajándék: grotka
Korhatár: nincs
Figyelmeztetések: nincs
Leírás: Ez egy igen érdekes fic lett. Ritkán írok ilyesmit. Hermione meglátja Ront Levanderrel és egy tanteremben köt ki, ahol összeakad egy fiúval, aki nagyon megváltozott. Az egész alapja egy bosszú, amit megfűszereztem némi humorral. Mi lesz ebből?
Az ötlet:Humoros fic, Hermione meg akarja bosszulni Ront, amiért összejött Lavenderrel, ezért kitalálja, hogy szerez pasit, de a dolgok nem úgy sülnek el, ahogy tervezte, így Dracoval hozza össze a sors, persze kizárólag Cormac-eset után. Hogy a végén kivel jön össze azt az íróra bízom.
Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.
A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.
A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).
Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.
Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com
Jelszó: 09ust
Jó olvasást!
A mugliszületésű eminens és az aranyvérű
Amint Hermione megpillantotta a Levanderrel csókolózó Ront, fogta magát és saját érzéseivel küszködve kiviharzott a klubhelyiségből, majd benyitott az első terembe, amit meglátott és azonnal kitört belőle a zokogás. Nem értette, hogy Ron miért nem őt akarja. Persze tudta, hogy időnként mindenkinek az agyára megy az okoskodásaival, de remélte, hogy ennek ellenére közöttük több lehetne barátságnál.
- Hülye! – rúgott bele a falba Hermione, majd megfordult és felsikított ijedtében.
- Jól van, Granger, nem vagyok ennyire rémisztő – intette le szenvtelenül a szőke fiú és becsukta maga mögött az ajtót, hogy neki tudjon dőlni.
- Mit keresel itt, Malfoy? – hátrált pár lépést a lány a pálcája után kutatva.
- Csak láttam, hogy kissé zaklatott vagy, és gondoltam, megkérdezem, mi a baj. Talán ez is bűn?
Hermione ezt sokkal ijesztőbbek találtam, mint a fiú fizikai változásait. Még a vak is látta, hogy Malfoy mennyire lefogyott és elgyötört lett. Még a haja is csapzottan lógott az arcába, és bár kissé kedvesebbé varázsolta, nem ez volt a megszokott tőle. Valami furcsa történt a fiúval.
- Semmi közöd ahhoz, hogy mi a bajom – nyögte ki végül a lány, mire Malfoy megrázta a fejét, elrugaszkodott az ajtótól, hogy közelebb kerüljön hozzá.
- Rendben. Elmesélem neked, hogy miért bízhatsz bennem – Hermione felhúzta a szemöldökét, így a fiú folytatta – Én magam sem tudom, hogy miért, de a sok kudarc, amiről most nem akarok beszélni, elvette az eszemet és elengedtem az érzéseimet. Ennek következtében elő szokott fordulni, hogy a mosdóban sírok és nincs más vigasztalóm, mint Hisztis Mirtill és annak ellenére, hogy milyen, rendkívül jó, hogy valaki törődik velem. Szóval, ha megpróbálok lelket önteni beléd, az nem azért van, mert meg akarlak kínozni, vagy valami.
Igazából mondta volna még tovább is, de a lány a karjaiba vetette magát és úgy zokogott, kiadva magából minden fájdalmát és csalódását. Természetesen Malfoy nem volt kész arra, hogy egy lány hozzásimuljon, és mivel elég érett volt már, azonnal elöntötték a testét a vágyak, így kénytelen volt eltolni magától a zaklatott griffendélest.
- Nos?
- Ron… Levander… Csók… - szipogta a lány, mire a másik mindent megértett.
- Értem. Szerintem érdemes lenne megbosszulni. Feltéve, ha nem túl mardekáros húzás – Hermione elgondolkodva bólintott. – Hát, sok szerencsét. Ha szükséged van rám, csak kiáltsd a nevemet – tette hozzá nevetve, miközben felsegítette a lányt a tanári asztalra.
- Köszönöm. Ez nagyon rendes volt tőled.
- Megyek, mielőtt egy „sárvérű” – itt kacsintott a komolytalanság jeleként – lerombolja a hírnevemet. Viszlát, Granger.
Hermione ismét egyedül volt, amit nem érzett jónak, így elővarázsolt pár madárkát a semmiből, hogy legyen társasága. Azután éppen elkezdett volna a Malfoy által javasolt bosszún gondolkodni, mikor Harry nyitott be a terembe.
- Hermione!
- Szia, Harry – köszönt kissé rekedten a lány. – átjöttem ide gyakorolni.
- Aha - dünnyögte Harry. – nagyon szép madarak.
Hermione azonnal tudta, hogy a fiú nem tud mit kezdeni egy szomorú lánnyal, így a kezébe vette a beszélgetés irányítását.
- Ron nagyon élvezi a bulit.
Biztos volt benne, hogy természetellenesen vékony és magas hangján milyen furcsán hangzott ez a kijelentés, de kíváncsi volt a fiú reakciójára. Reménykedett benne, hogy van annyi esze, hogy majd beszél Ronalddal ez ügyben.
- Öh… igen?
Puff, az ábrándoknak annyi.
- Nehogy azt mond, hogy nem láttad! Elég feltűnően csinálják – mondta megrovóan, de ekkor (ma már harmadszorra) kivágódott az ajtó és a nevetgélő Ron- Levander páros lépett be rajta.
- Hoppá! – mondta Levander és kihátrált.
Hermione agya vészesen kezdett zakatolni és nem is figyelt oda a barátjára. Hirtelen egy elég mardekáros húzás jutott eszébe.
- Ne várakoztasd Levandert! Aggódni fog, hogy mi van veled.
Azzal leszállt az asztalról és elindult az ajtó felé, majd visszafordult és ráuszította a madarait a megkönnyebbült srácra.
Az ajtón kívül még hallotta a kétségbeesett kiáltásokat, de nem törődött vele, mert megpillantotta Malfoyt, aki a hüvelykujját mutatta elismerése jeléül.
Végül Hermione úgy döntött, hogy felmegy aludni, de a klubhelyiségben összefutott Cormac McLaggennel, és újabb ötlete támadt.
- Hello, Cormac.
- Szia.
A lány közelebb hajolt hozzá és a fülébe súgta:
- Mit szólnál hozzá, ha te meg én együtt mennénk Lumpsluck partijára? – és, hogy érzékeltesse, hogy mire gondolt, adott egy puszit a fiú szája sarkába.
- Naná – válaszolt elhaló hangon, mert Hermione, a griffendéles, eminens diáklány végigsimított a combján, úgy, hogy azonnal a fejébe szökött a vér, de mielőtt bármit is tehetett volna, a barna hajzuhatag eltűnt a lányok lépcsőjén.
Hermione két nappal később, mikor Ron megfelelően közel volt, el is dicsekedett vele, hogy megfűzött egy igazán jó kvídicsezőt, hogy menjen vele Lumpsluck partijára. Ekkor azonban eszébe jutott egy másik fiú is, akit elhívhatott volna, mert szintén jó játékos és nagyon helyes is, da sajnos már nem mondhatta le Cormacet. De mi lenne, ha két fiút vinne? Ugyan már! Hogy nézne ki…
Ennek ellenér mégis küldött Malfoynak egy üzenetet, amiben megkéri, ha van kedve, menjen el a partira vele.
Emiatt a levél miatt majdnem el is késett. McLaggennel már csak Lumpsluck szobája előtt találkozott.
- Szia! – köszönt, de a fiú magához rántotta és üdvözlés képen megcsókolta, de olyan durván és érzéketlenül, hogy Hermione azonnal megbánta a választását.
Tudta, hogy Malfoy ennél százszor jobb lenne és reménykedett benne, hogy hamar lecserélheti a partnerét. Ennek csak egy dolog állhatott az útjába: Friccs. Ha ő elkapja a mardekárost, akkor elég nehezen fog ideérni.
Közben Cormac 100 nagy védése monológját hallgatta, ami szörnyen idegesítő volt.
- És akkor balra repültem, lefordultam a seprűről és elkaptam a kvaffot.
- Nekem meg mindjárt hányingerem lesz – jegyezte meg a lány, de McLaggen nem úgy reagált, ahogy elvárta volna, hanem odakísérte a büféasztalhoz és adott neki egy pohár vizet. Hermione a plafonra emelte a szemét, ahol egy fagyöngyöt pillantott meg. Elkeseredetten nyögött fel. Ezt a reakciót Cormac félreértette és rávetette magát Hermione szájára. Ő pedig kétségbeesetten gondolt arra, hogy Malfoy végre megérkezhetne, mert már csak ő tudja megmenteni. Ez is olyan ironikus volt, mint az, hogy éppen egy olyan emberrel smárol, akit ki nem állhat. Mit volt, mit tenni, eltolta magától a fiút.
- Ki kell mennek a mosdóba – de nem arrafele vette az irányt, hanem a mardekáros fiút kereste. Csak ebben a tömegben nem találta, így csatlakozott a Lunával beszélgető Harryhez.
- Veled meg mi történt? – kérdezte a fiú Hermione zilált külsejét látva.
- Eddig Cormackel voltam a fagyöngy alatt.
- Úgy kellett neked. Megérdemled.
A lány a vendégsereget pásztázta és közben félvállról válaszol:
- Igen, kezdek rájönni. Tudom, hogy Ma… mást kellett volna elhívnom. Gróp finom úriember ehhez képest. Ha nem bánjátok, most tovább megyek – intett a Luna- Harry párosnak és odébb libbent egy szinte üres sarokba, ahonnan mindent jól látott. Így akadt meg a pillantása a pórul járt Malfoyon is.
Friccs a fülénél fogva vonszolta Lumpsluck felé szegény fiút. Hermione jól tudta, hogy mind ez az ő hibája, így kötelességének érezte, hogy közbelépjen.
Igyekezett átvágni a tömegen és sikerült neki elkapni Friccs utolsó szavait.
-… meghívta őt, professzor?
- Én hívtam meg! – esett oda a lány a kis körbe. Minden szem rá szegeződött. Főleg Piton és Harry tekintetét érezte magán, de Malfoy hálás pillantását is elkapta.
- Maga az előbb még McLaggennel csókolózott, ha nem csal az emlékezetem – jegyezte meg a professzor gúnyosan, mire a gondnok elkezdett hörögni.
- Hazudunk, hazudunk?
A lány elhúzta a karjárt, mielőtt a kvibli elkaphatta volna.
- Nem hazudik! – próbálta ő is védeni a lányt, és Harry is magadóan bólintott, miszerint, ő is tud róla.
- Mire ez a nagy herce- hurca? Karácsony van, és nem bűn, ha valaki el akar jönni a partimra. Maradhatsz, Draco, feltéve, ha táncolsz egyet Miss Grangerrel.
Így Friccs kénytelen volt bosszankodva elcsoszogni. A kisebb tömeg még nem oszlott el, de Malfoy már Hermione fölött magasodott.
- McLaggen, mi? Tökéletes bosszantás Weasleynek. De én jobb vagyok, igaz?
- Minden szempontból.
Harry álla leesett, ahogy a barátnője, mint szemérmes kislány lesütötte a szemét, mert nem tudta, hogy zavarában merre nézzen.
Luna törte meg a hangulatot:
- Szerintetek nincs itt túl sok furmász? Már Malfoy és Hermione agyát is beszőtték.
- Meg a magáét is Miss Lovegood – tette hozzá Piton epés megjegyzésnek szánva, (bár többen elnevették magukat) majd Harry felé fordult. – Ezek mióta vannak ilyen jóban?
A fiú vállat vont és döbbenten nézte, ahogy az egyik iskolai ellensége elvezeti a barátnőjét a táncparkett felé, hogy teljesítse Lumpsluck feltételét.
Természetesen másnap reggel az egész iskola attól volt hangos, hogy Draco Malfoy az aranyvérű, tökéletes mardekáros összeszűrte a levet az eminens, griffendéles Hermione Grangerrel.
Természetesen Pansy Parkinson nyilvános féltékenységi jelenetet rendezett a Nagyteremben.
- Mégis mit képzelsz? Ez egy sárvérű! Velem mi lesz? Az apád ki fog tagadni. Kit érdekel. Mi lesz velünk. Én szeretlek és hozzád illek rangban…
De nem úgy tűnt, mintha a fiút nagyon meghatotta volna, nyugodtan reggelizett tovább.
Hermione étkezése sem volt éppen felhőtlen.
- Azt hittem McLaggennel mentél tegnap este – jegyezte meg Ron.
- Úgy is volt, de aztán jött Draco és táncoltunk. Nagyon jó volt úgy odabújni valakihez, aki nem viselkedik gyerekesen, nem kapja fel mindenen a vizet és érzékelteti velem, hogy nő vagyok.
Ezeket már csak azért mondta el, hogy a fiú tisztába legyen a helyzettel. Már nem a bosszún volt a hangsúly, hiszen közben rájött, hogy nem is olyan komoly a dolog közöttük. Draco számára sokkal fontosabb volt.
Ron értetlenkedő arckifejezését látva felállt és elindult az ajtó felé, ahol már Malfoy várta.
- Nos? – kérdezte, szinte ugyanazzal a hangsúllyal, mint pár nappal ezelőtt.
Hermione egy olyan megoldást választott válaszadásra, amivel nem csak kedvese számára teszi biztossá az érzéseit, hanem az egész iskola tudtára adja, hogy szereti Draco Malfoyt, így megcsókolta a várakozó fiút.
Ekkor Pansyn újabb hisztériahullám futott keresztül és összetört egy pár tányért, Ron vállat vont és átölelte Levandert, Perselus Piton pedig önfeledten füttyentett a párnak és csatlakozott Dumbledore – hoz és ivott keresztfia egészségére, aki jelen pillanatban teljesen mással volt elfoglalva.
Ettől a naptól kezdve Hermione minden reggel talált egy vörös rózsát a tányérjában és teljes biztonságban volt a párja mellett.
Draco Malfoy úgy védelmezte őt, mint oroszlánanya a kölykét.
Ron pedig Ronald Weasley maradt és főhetett a saját levében, hogy elszalasztott egy olyan nőt, mint Hermione Granger.
- És az a legrosszabb, hogy miattam jöttek össze! – mondta már vagy századszor a fiú.
Utolsó kommentek