A történet végére már érezte, hogy muszáj lesz tovább olvasnia, egész éjjel fent volt, elolvasott vagy húsz írást, és mindegyikbe beleképzelte magát és tanárát. A gyomra remegett az erotikus részeknél, és bármennyire abszurd volt az elképzelés, kezdte magát egyre izgatottabbnak érezni olvasás közben. Aztán mikor elfogytak a témába vágó írások, átnyargalt egy másik párosításra. Elképedve vette észre, hogy Draco Malfoyjal is összehozták. A kíváncsisága hajtotta, hogy beleolvasson. Éppen a szaftos résznél tartott, mikor felugrott egy ablak a szeme elé. Ijedten kapta hátra a fejét, majd morogva ki akarta kapcsolni a reklámnak vélt ablakot, de jobban megnézve nem az volt.
A regisztrálásával automatikusan felkerült az oldalon található chatlistára, és most valaki ráklikkelt.
Inkognitó: Jó estét!
Intelligencia: Szia!
- Minek válaszoltam? - nyögte halkan. - Biztos valami perverz.
Inkognitó: Érdekes a neve, új regisztráló?
- Elmés megállapítás - motyogta az orra alatt.
Intelligencia: Igen, a szuper okos már foglalt volt. Bocs, olcsó poén. Ma regisztráltam, csak véletlen vetődtem erre, egy pár perce.
Inkognitó: Pár perce? Az adatlapja szerint már órák óta online...
- Anyám, de kínos. - Ki akarta kapcsolni, de aztán meggondolta magát. Gyorsan rákeresett a beszélgetőtársa adatlapjára, de csak egy semmit mondó e-mail címet látott.
Intelligencia: Na, jó, egy ideje itt vagyok, belefeledkeztem az olvasásba. (elpirult)
Inkognitó: Ne tegye! (mosolyog). Az ön korában ez az egészséges kíváncsiság, gondolom.
Intelligencia: Az én koromban? Ezek szerint ön idősebb nálam, mennyivel is?
Inkognitó: Nem is rossz, egy ilyen fiatal kislánytól. Na, mesélje el, miért olvas egy elvileg okos lány ilyen elferdített történeteket?
Intelligencia: Elferdített? Mire gondol pontosan?
Inkognitó: Tudja, látni lehet, miket nyitott meg legutóbb. Érdekes olvasmányok, bár az én ízlésemnek túl morbid.
Hermione egy pillanatra megrémült. Ki van teregetve a magánélete egy ilyen honlapon, és ez a valaki még kedvét is leli benne, hogy az orra alá dörgölheti, és kínosabbnál kínosabb helyzetekbe hozza. A percek múlásával kezdeti rémületét a méreg váltotta fel. Úgy döntött, belemegy a játékba, és megpróbálja ő is kellemetlen szituációba kergetni a másik felet.
Intelligencia: Morbidnak tartja egy fiatalabb lány és egy érett férfi szexuális kalandjait? Tudom, hogy tanárdiák viszonyban vannak, de nem ők az elsők a világon, akik szabályt szegnek.
Percek teltek el egy árva üzenet nélkül.
Intelligencia: Hallgat? Nekem így is jó.
...
Inkognitó: Olvasta a könyveket?
Intelligencia: Miért nem írt eddig, elaludt?
Inkognitó: Nem, megdöbbentem, össze kellett szednem magam, ritkán fordul velem elő, hogy valaki olyat mond, jelen esetben ír, amin meglepődöm. (halványan meghajol)
Intelligencia: Maga idősebb nálam... Még soha nem kívánt meg egy fiatalabb nőt?
Inkognitó: Ne térjen ki a válaszadás elől. Olvasta a könyveket?
- Persze, hogy olvastam, még szép - morogta. - Végül is nem mindennap látja az ember a kamaszkorát nyomtatásban.
Intelligencia: Olvastam, miért érdekes ez?
Inkognitó: A könyvekben szereplő férfiban és nőben nincs semmi közös. A lány egy tudálékos kis liba, a férfi pedig kicsit talán magának való, soha nem jöttek volna össze.
Intelligencia: Miért lenne a lány tudálékos liba?! Bár abban igaza volt, hogy Piton professzor a könyvben magának való, sőt eléggé antiszociális a lelkem, félelmetes.
Intelligencia: ...
Inkognitó: Antiszociális(?) Nem túlzás ez? Miss Granger igenis liba, fel sem tűnt neki, hogy az az ügyefogyott Weasley-kölyök évek óta eleped érte. Hogy csábított volna el egy érett férfit? Se tapasztalata, sem pedig képességei nem voltak erre.
Intelligencia: Ja igen, el is felejtettem, hogy a könyvbeli karakter alapján Piton professzor milyen romantikus és megnyerő ember. (felvisít)
Inkognitó: Ha abban egyetértünk, hogy ez egy abszurd párosítás, akkor miért olvassa mégis?
Intelligencia: Fogalmam sincs, és ma már nem is akarok ezen töprengeni, lefekszem aludni. Jó éjt, idegen!
Inkognitó: Magának is, Miss Granger...
Hermione légzése kihagyott egy pillanatra.
Inkognitó: Megsértettem? Nem volt szándékos... annyira. Csak olyan vehemensen védi azt a lányt, hogy magára ragasztottam a nevet.
Megkönnyebbülésében felsóhajtott. Egy percig azt hitte, lebukott, és veszélybe sodorta a varázsvilág létezését. Már várta, mikor robban be a varázskommandó a szobájába, hogy a Winzengamot elé cipeljék. Több szempontból is kínos lett volna. Egy: még nem mosott fogat. Kettő: világoskék macikkal volt díszítve a pizsamája. Más se hiányzott neki, mint egy egész alakos kép a Próféta címlapján.
Inkognitó: Holnap itt lesz, vagy többé már nem jön?
Inkognitó: ...
Intelligencia: Ne aggódjon, Piton professzor, itt leszek!
Az éter másik végén egy középkorú férfi aznap este másodszor lepődött meg.
Granger kikapcsolta a gépet, és lefekvéshez készülődött.
- Méghogy inkognitó, lehet, hogy egy baltás gyilkos, aki áldozatot keres egy kéjgyilkossághoz, én meg bájcsevegek vele. - De bármit is gondolt, tudta, hogy másnap megint a gép előtt fog ülni.
OoOoO
Napok teltek el azzal, hogy egy ismeretlen férfival vitatkozott arról a két szereplőről, akik elvileg nem is léteztek. Hermione természetesen a saját pártját fogta, a másik meg Pitonnal szimpatizált.
A férfi néha úgy kihozta a sodrából, hogy köszönés nélkül kilépett a beszélgetőablakból. Időnként megnevettette, de legtöbbször vitatkoztak. Mégis minden alkalommal örült, mikor megjelent a neve a chatlistán. Furcsa módon valahogy barátok lettek, és két és fél hét elteltével már nem is vette fel minden alkalommal a férfi célzott sértéseit.
Intelligencia: Komolyan úgy gondolja, hogy azok, akik ezeket a történeteket írták, betegek? (nevet)
Inkognitó: Nem betegek, de nem ártana nekik egy kis figyelem, tekintve, hogy szép számmal akad itt homoszexuális történet is, ahol egy idősebb férfi csábít el egy fiatal fiút. Egy fiatalabb lánnyal még rendben van, na de ez.
Intelligencia: Értem már honnan fúj a szél. Már megint az a gond, kedves Piton professzor...? (kuncog)
Inkognitó: Ne kuncogjon!
Intelligencia: Ne szakítson félbe, ha kérhetem. Tehát az a baja, hogy kedvenc különc karakterét megint nem a legjobb színben tüntették fel.
- Pedig tényleg nem meleg, inkább hősszerelmes, ki gondolta volna róla - somolygott. Aztán eszébe jutott kiről is ábrándozik és virtuálisan felképelte magát. - Piton egy nyomoronc férfi volt, jóképű, de nem normális - mormolta.
Hermione szüleinek kezdett feltűnni, hogy lányuk gyakorlatilag megállás nélkül a számítógépén ül, és nulla-huszonnégyben az interneten lóg. Persze ez a mániás viselkedés nem volt újkeletű, mert mikor végigtanulta a nyarat, hogy a következő évben ő legyen a legokosabb, akkor sem jött ki a szobájából. Csak az üres tányérokat hordta vissza a mosogatóba, és néha szánt úgy tíz percet érdeklődő szüleire, hogy jelezze, még él.
A chatelés odáig fajult, hogy Hermione azon kapta magát, kezdi szimpatikusnak találni az amúgy kötözködő, nála valószínűleg idősebb férfit. Sőt, egyre vadabb dolgokat tett meg. Néha együtt olvasták a „róluk” szóló erotikus történeteket, aztán kitárgyalták. Megosztották egymással a vágyaikat. Hermione, lévén nem látta a másik arcát, titkos, intim dolgokat közölt a férfival.
Piton nem is sejtette, hogy egykori diákja tüzeli fel ennyire a kis huncutságaival, így néha ő is elhintett pár morzsát.
Intelligencia: Szeretném egyszer látni magát, Piton professzor. (megint kuncog)
Inkognitó: Min kuncog ennyit, mint egy hiéna?
Intelligencia: A hiénák vihognak.
Inkognitó: Jaj, a kis kioktató, látom miért Granger a kedvence.
Intelligencia: A zsémbes, látom miért Piton a szíve csücske. Pedig tegnap este egészen másmilyen volt...
Inkognitó: Piton professzor, ha kérhetem, ha már van titulusa, akkor legyünk pontosak. Szíve csücske? (felvonja a szemöldökét)
Intelligencia: Nem kell eljátszania, hogy olyan, mint őt, semmi szemöldökvonogatás, hátborzongató.
Inkognitó: Meglepődne, ha látná, mennyire hasonlítok rá. Tegnap még nem zavarta a tudat, hogy vele lenne egy ágyban.
Intelligencia: Rá senki sem hasonlít.
Inkognitó: Honnan tudja, kislány?
Intelligencia: ... mert nem létezik.
- Anyám majdnem elárultam magam. Mit kislányozik itt engem? - méltatlankodott.
Inkognitó: Elpirult?
Intelligencia: Mondjuk.
Izgalmas, bár én is láthatnám egyszer mikor zavarban van.
Intelligencia: Tudja mit?
Inkognitó: Nem. (szemét forgatja)
Intelligencia: Hagyja már abba ezt!
Inkognitó: Akkor nyögje ki, mit akart.
Intelligencia: Ma a szokásosnál is rosszabb.
...
Intelligencia: Bátorságpróba?
Inkognitó: Mit akar ezzel pontosan, mi az a bátorságpróba?
Intelligencia: Hát annyira mondogatja, hogy én Granger vagyok, maga meg olyan, mint Piton. Akkor lássuk. (merészen nézi a képernyőt)
Inkognitó: Képet akar? (gúnyosan mosolyog)
Intelligencia: Mondtam, hogy ne pitonkodjon! (komolyan néz)
Inkognitó: Rendben okostojás, keressen egy képet magáról, és szóljon, ha megvan.
...
...
?
Inkognitó: Mi a baj, nyúlfoga van, és nem akarja megmutatni? (gonosz)
...
Intelligencia: Megvan, ha tudni akarja. Na, akkor háromra...
Miután mindketten elküldték a képet, és meg is nyitották az éterben valahol (Piton tartózkodási helye ismeretlen), egyszerre üvöltött fel két ember. Pontosabban egy boszorkány és egy varázsló, akik az információs szupersztráda áldozataivá váltak. Hermione kapkodva nyomkodta az egér jobb gombját, hogy bezárhassa az elé táruló borzalmat.
Piton szintúgy minden erejét bevetve fogta vissza az öklendezést.
Ezek után egyikük sem akart a másiknak írni egy sort sem. Sőt, másnap reggel a Granger-szülők meglepve tapasztalták, hogy lányuk Herkules módjára a vállára csapja a gépét és annak összes tartozékát, majd egy könnyed mozdulattal belevágja a kertjük elejében található szemetesbe.
- Ha még valaki venni mer nekem egy számítógépet, vagy bármi ilyesmit, az megnézheti magát.
- Jól vagy kislányom? - tudakolta elkerekedett szemmel az anyja.
- Már soha nem leszek jól...
Reggeli próféta
Sajnálattal közöljük a hírt, hogy a varázsvilág egyik vitatott hőse, Perselus Piton tegnap bejelentette, hogy soha többé nem hajlandó támogatni a mugli eszközök használatát a varázslóotthonokban. A Muglinusz vállalat így egyik legnagyobb támogatójától esett el. A döntését nem indokolta meg, bár egyesek látni vélték, ahogy szinte őrült módjára hajigál ki minden háztartási cikket a lakásából azt kiabálva: Veszélyesebb, mint a halálos átok!
Soha többé chat!
Ennek az utóbbi mondatnak értelmét sajnos nem tudtuk megfejteni, lehet, hogy valami ősi nyelven káromkodott.
VÉGE
Utolsó kommentek