Kinek készült az ajándék?  Luthien Lovemagic

Korhatár: 16

Figyelmeztetések: durva nyelvezet

Leírás: Perselus és Narcissa titkos kapcsolatot folytatnak, de lebuknak, és Voldemort Nagyúr könyörtelen, bár ennek oka nem a titkos kapcsolat.

Az ötlet, ami alapján dolgoztál: 3. Perselus/Narcissa fic: Legyen reménytelen szerelem, teli fájdalommal és megbántással. a többit az alkotó fantáziájára bízom.

Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.
 
Minden nap egy-két ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. egy hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a „leleplező” listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
 
Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.
 
A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem „építő jellegű” kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.
 
A blogot úgy választottuk, hogy regisztráció nélkül is lehessen kommentet küldeni, de a blog szerkesztői néhány hete úgy döntöttek keresztbe tesznek nekünk, és kötelezővé tették a regisztrációt. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).
 
A blogszerkesztők újítása miatt sajnos az a lehetőség is elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáljuk úgy áthidalni, hogy regisztrálunk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, e-mailben elküldjük az hozzá tartozó adatokat, és így bárki válaszolhat „névtelenül” is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.
 
Jó olvasást!

Szenvedély

A sötét, elhagyatott utcán egy fekete köpenyes, törékeny női alak sietett végig. Arca nem látszott a fekete csuklyától, de a sötét éjszakában szinte világított az a pár szőke hajtincs, amiket a köpeny nem rejtett el.

A nő sietősen becsengetett az egyik házba, majd idegesen körülnézett, mert úgy érezte, hogy figyelik, de mivel nem látott senkit, ezért csak enyhe üldözési mániának tudta be a dolgot.

Pár másodperccel később az ajtó kinyílt, és egy magas férfi állt a nő előtt. A férfi gúnyosan elmosolyodott, majd utat engedett Narcissa Malfoynak, aki idegesen belépett a házba, és se szó, se beszéd, elindult a nappali felé. Ismerte a járást, nem szorult Perselus Piton segítségére.

Narcissa töltött magának egy pohár bort, majd helyet foglalt az egyik kényelmes fotelben, és belekortyolt a borába.

– Minek köszönhetem a látogatásodat? – kérdezte Piton, miközben ő is leült.

– Mintha nem tudnád – felelte idegesen a nő.

– Világosíts fel – válaszolta komoran Piton.

– Megőrülök Lucius mellett, Perselus… Te is tudod…

– Nem értem, hogy én mit tehetnék ez ügyben – felelte Piton, miközben nem nézett az asszony szemébe.

– Nem is kérem, hogy tegyél valamit – mondta szomorúan Narcissa. – Én csak… csak szeretetre vágyom…

– Akkor máshol kellene keresned - gúnyolódott Piton. – Rossz házba kopogtattál.

– De… engem csak te értesz meg, Perselus! – fakadt ki Narcissa, és a kezébe temette az arcát. – Már nem emlékszel a közösen eltöltött éjszakákra?

– Te is tudod, hogy annak már vége – felelte keményen Piton. – Közös megegyezés volt, hogy többet nem találkozunk. És azt kell, hogy mondjam, ez volt a leghelyesebb döntés, amit valaha hozhattunk. Kár volt belekezdeni ebbe a… kapcsolatba, ami csak a szenvedélyen alapult.

– Pont ez a kérdés, Perselus – suttogta Narcissa. – Számít még valami a szenvedélyen kívül? Szerintem nem. Mi sem vagyunk már buta tinédzserek, akik hisznek még a szerelem csodájában, ami talán nem is létezik.

– Akkor sem értem, hogy mit akarsz tőlem, Narcissa – felelte Piton elgondolkodva.

Narcissa ekkor letette a borospoharat, aztán felállt, és felhúzta magához Pitont is, majd egy hirtelen mozdulattal átölelte, és ajkát rátapasztotta a férfi szájára.

Perselus először el akarta taszítani magától a nőt, de nem tudott ellenállni Narcissa bódító illatának, ezért viszonozta a szenvedélyes csókot. Kezei a nő derekára tévedtek, majd erősen magához szorította Lucius Malfoy feleségét.

Mikor abbahagyták a csókolózást, Narcissa elmosolyodott, és belenézett Perselus rideg szemébe. Először Piton szólalt meg, hangja ugyanolyan rideg volt, mint a csók előtt.

– Nem csalhatod meg többet a férjed, Narcissa! Nem lenne helyes.

– Tudom, hogy te is élvezted! – mondta zaklatott hangon Narcissa. – Éreztem, hogy élvezed!

– Férfiből vagyok! – felelte nyugodtan Piton. – Te pedig egy vonzó nő vagy. Minden egészséges férfi hódolna a bájaidnak.

– Hogy lehetsz ennyire… kegyetlen?! – kérdezte idegesen Narcissa, majd leroskadt a kanapéra, és arcáról könnyek peregtek le.

Piton pár másodpercig nézte a zokogó nőt, majd egy különös ötlettől vezérelve, felállította, a szemébe nézett, majd elkezdte őt húzni a hálószoba felé.

– Mit csinálsz, Perselus? – kérdezte halkan Narcissa, de engedelmesen követte Pitont.

– Magam sem tudom! És ne kérdezősködj! – azzal Piton fenevad módjára rávetette magát Narcissa ajkaira, és nyelvével bejárta a nő szájának minden zegét-zugát.

– Perselus – suttogta Narcissa – nem szabad…

– Tessék? – egyenesedett fel Piton.

Narcissa eltolta magától Perselust, és szomorúan lehajtotta a fejét.

– Én… én nem önszántamból jöttem ide…

– Mi? – értetlenkedett Piton, mire Narcissa megrázta a fejét.

– Igazságszérumot adtak be nekem, Perselus. Lucius belecsempészte az italomba… a Nagyúr parancsára… Perselus, elmondtam, hogy nekünk kettőnknek viszonya volt…

– Értem – felelte halkan Piton. – Mit szóltak?

– A Nagyúr… azt parancsolta, hogy… próbáljalak meg elcsábítani még egyszer… és ha bedőlsz nekem, akkor… megöl – felelte Narcissa, és közben egy másodpercre sem mert ránézni Pitonra. A nő vett egy nagy levegőt, és folytatta, mivel látta, hogy Piton nem kíván megszólalni a közeljövőben. – Muszáj volt idejönnöm, Perselus… megölt volna engem… és Dracót is. De már tudom, hogy képtelen vagyok elárulni téged. Nem hazudhattam neked…

– De így a Nagyúr lehet, hogy téged fog megölni – felelte érzelemmentes hangon Piton.

– Tisztában vagyok vele – felelte Narcissa. – De ha nem árultam volna el neked a tervet, akkor téged ölt volna meg.

– Mit foglalkozol te az én szánalmas életemmel, Cissy? – kérdezte keményen Piton, miközben felállt, és járkálni kezdett fel-alá a szobában.

– Mintha nem tudnád, te nagyon hülye! – felelte maga elé meredve Narcissa. – Szeretlek, és ezen sem Lucius, sem a Nagyúr, se pedig te nem változtathatsz. Ráadásul nem tudtam volna szabadulni a gondolattól, hogy az én lelkemen szárad a halálod. A Nagyúr hamarosan megérkezik, és arra számít, hogy kettőnket egy ágyban talál.

– Én ezt nem értem – csóválta a fejét Perselus. – Mi lesz, ha nem talál minket egy ágyban?

– Tudni fogja, hogy elmondtam neked az igazat. Gondolod, hogy nincsenek meg erre a módszerei?

– Nem hiszem, hogy mindkettőnket megölne – felelte Piton.

– Ne légy naiv! – kacagott fel keserűen Narcissa. – Szerinted, mit számít neki két emberi élet?

Piton nem felelt, csak maga elé meredt, de nem nézett a nőre. Tudta, hogy mi lesz a sorsuk, de nem volt képes rá, hogy közölje ezt a nővel. Piton ismerte már annyira a Nagyurat, hogy tudja: neki, Perselus Pitonnak nem kell félnie attól, hogy a Nagyúr megöli, hiszen kulcsszerepe volt a világos oldal elleni harcban. Viszont azt is sejtette, hogy Narcissa nem fogja ép bőrrel megúszni, és különös módon ettől a gondolattól éles fájdalom hasított a szívébe. Most vette észre, hogy nem érzett ilyen fájdalmat egy sok-sok évvel ezelőtti esemény óta. Ez az esemény Lily Evans és James Potter esküvője volt.

Talán a tudtán kívül már több érzelmet táplált Narcissa iránt, mint puszta szenvedélyt? Eddig azt hitte, hogy a szíve a sok év alatt nem heverte még ki Lily emlékét, szerelmét. Vagy mégis?

Piton a magába roskadt Narcissára nézett, és rádöbbent, hogy amit érez, nem hasonlítható a Lily iránt érzett szerelméhez.

Narcissa látta, hogy Perselus nagyon töpreng valamin, ezért úgy döntött, hogy nem zavarja meg a férfit, ezért csendben várt arra, hogy Piton felnézzen. Ez körülbelül tíz perccel később történt meg, miután a férfi számot vetett az érzéseivel, és azt állapította meg, hogy többet érez Narcissa iránt puszta testi vágynál, de ez még mindig messze van attól a lángolástól, amit egykoron Lily Evans iránt érzett.

– Mit tegyünk, Perselus? – törte meg a csendet Narcissa, és örült annak, hogy Perselus végre ránézett.

– Ha lenne ötletem, hidd el nekem, elmondanám – sóhajtott Piton, aztán hirtelen az ajtóra szegezte a tekintetét. - Mikor jön a drágalátos férjed?

– Mi? Lucius? – kérdezte szórakozottan Narcissa. – Ő nem jön.

– Hát akkor… - Piton elbizonytalanodott – csak nem azt akarod mondani, hogy a Nagyúr személyesen akar idejönni, hogy leleplezze szenvedélyes szeretkezésünket? – kérdezte gúnyos hangon Piton, mire Narcissa szégyenlősen lehajtotta a fejét.

– Ne gúnyolódj, ez nagyon is komoly dolog – felelte végül szomorúan Narcissa. – Beláthatod, hogy nagyon is bajban vagyunk, ha a Nagyúr személyesen jön ide.

– Gondolkoztál már azon, hogy mit fogunk tenni? Hogy mit fogunk neki mondani? – szegezte neki a kérdést Perselus a nőnek.

– Nem tudom, Perselus! Én csak túl akarom élni! – Narcissa arcán könnycseppek gördültek le. – Talán… elszökhetnénk… elmenekülhetnénk…

– Bolondságokat beszélsz – felelte nyugodt hangon Perselus, de be kellett vallania magának, hogy most már ő is ideges, bár ezt próbálta nem mutatni a nőnek. Meg kell őriznie a tekintélyét! Miután ezt kijelentette magában, gondolatban elmosolyodott rajta, hogy ilyen szorult helyzetekben is csak a tekintélye jut az eszébe.

– Mégis mit tehetnénk? – Narcissa hangja kiszakította őt az álomvilágból.

– Semmit – felelte ridegen Piton, mert tudta, hogy nincs olyan megoldás, amely mindkettőjük számára előnyös lenne. – Megvárjuk a Nagyurat, és számítunk a… nos, sosem hittem volna, hogy valaha ezt mondom… de csak a Nagyúr könyörületében bízhatunk.

– Szerinted meg fog könyörülni rajtunk, Perselus? – kérdezte reménytől túltelített hangon Narcissa, miközben kilakozott műkörmeivel, idegességében belekarmolt az arcába.

– Ezt a Nagyúrnál sosem lehet tudni. Reménykedjünk benne, hogy jó kedve lesz!

– Akkor nem teszünk semmit? – csattant fel Narcissa. – Békésen elüldögélünk itt, amíg a Nagyúr megérkezik, és várjuk a halálunkat?

– Hát nem fogod fel, Cissy? – fakadt ki Piton, mert már nem tudta tovább magába tartani a felgyülemlett feszültséget. – Magunknak csináltuk a bajt! Nekünk soha nem szabadott volna viszonyba kezdeni, hiszen tudhattuk volna, hogy ez lesz a vége! Csakis magunkat hibáztathatjuk! Te pedig lehettél volna egy kicsit óvatosabb, mert gondolom a férjednek nem esett nehezére beadni neked az igazságszérumot!

– Tehát, szerinted én vagyok a felelős? – Narcissa szemei elkerekedtek. – Te komolyan engem hibáztatsz, Perselus?

Piton nem válaszolhatott a nő kérdésére, mivel hirtelen feltárult az ajtó, és ott állt az a személy, aki megpecsételheti mindkettőjük sorsát: Voldemort Nagyúr.

– Nocsak, nocsak – suttogta a Nagyúr, miközben beljebb lépett a szobába -, úgy jöttem ide, hogy egy élvezetekben elvesző szerelmes párocskát találok itt, erre mit látok? Egy zokogó nőt, és egy mozdulatlanul maga elé meredő Perselus Pitont.

– Nagyuram – pattant fel Piton, de Voldemort leintette.

– Nem kell a magyarázat, Piton. Tudom, hogy nem te vagy a hibás, hiszen te most is ellen tudtál állni Narcissának.

Piton meglepődött, és pillantása a magába roskadt Narcissára tévedt. Tudta, hogy ezt nem hagyhatja annyiban…

– Nem értem, hogy mire gondolsz, uram – mondta gyorsan Voldemortnak, aki felkacagott.

– Még menteni is akarod ezt a szerencsétlent? – mutatott Voldemort gonosz vigyorral Narcissára. – Magam is tudom rekonstruálni a történteket. Régebben valóban volt viszonyotok, igaz? De immáron te semmiféle vonzódást nem érzel Narcissa iránt, aki ettől van ennyire magába roskadva. Jól sejtem?

Piton tétovázott. Vajon meg kellene mondania Voldemortnak az igazat? Akkor nem csak Narcissát, hanem őt is megöli. Viszont, ha rábólint a Nagyúr megállapítására, akkor legalább a saját bőrét megmentheti. Perselus nem tudta eldönteni, hogy megéri-e feláldozni Narcissa életét a sajátjáért, de döntenie kellett.

A döntés fájt ugyan neki, de tudta, hogy így lesz a leghelyesebb, hiszen neki még dolga volt ezen a világon: mindenben segítenie kell a világos oldalt, kémkednie kell Voldemort ellen.

– Nagyuram, úgy látom, hogy előtted nincsenek titkok – szólalt meg végül Piton, de nem mert Narcissa felé nézni, hiszen még hangosabb zokogás tört ki a nőből, amitől Pitonnak bűntudata lett. – Valóban ez a helyzet, uram, de kérlek, kíméld meg Narcissát, hiszen nem tehet róla, hogy ilyen… esendő.

– Nevetnem kell, Perselus – suttogta Voldemort. – Lassan már azt hiszem rólad, hogy vajszívű vagy.

– Uram, dehogy! Hogy képzelhetsz rólam ilyet?

– Nos, rendben – intette le Pitont Voldemort, majd elővette a pálcáját, és felemelte. – De sajnos nem tudok megkegyelmezni Narcissának, hiszen úgy látom, hogy nem bánta meg a bűnét.

Azzal Voldemort a nőre szegezte a pálcáját, és nyitotta a száját, hogy kimondja a halálos átkot, de ekkor Perselus észbekapott, és felkiáltott:

– Ne tedd! Nem mondtam igazat…

– Parancsolsz? – kérdezte Voldemort, és összeszűkült szemekkel Pitonra nézett, aki lehajtotta a fejét, és beszélni kezdett:

– Narcissa elmondta, hogy azért jött ide, hogy elcsábítson. Ezért nem történt semmi, uram. Amúgy lehet, hogy történt volna, hiszen be kell látni, hogy én is férfiből vagyok. Nagyúr, meg tudsz bocsátani?

– Nahát, Perselus – suttogta Voldemort izgalommal teli hangon. – Úgy jöttem ide, hogy meg fogok ölni egy áruló nőt… és most ehelyett meg foglak ölni téged. Ejnye, Perselus. Elhiheted, hogy nem szívesen teszem, de Lucius hűséges emberem, és a felesége elcsábítója mégsem maradhat büntetlenül.

Ezekkel a szavakkal Voldemort ezúttal Pitonra szegezte a pálcáját. A fekete hajú férfi behunyta a szemét. Tudta, hogy mi fog következni, de mégsem félt tőle, mert tudta, hogy így megmenti Narcissát, és ez valamennyire megnyugvással töltötte el. Ha nem tudta megmenteni Lilyt a Nagyúrtól, akkor legalább Narcissa meneküljön meg. Perselus tudta, hogy így már békében fog meghalni. Hallotta, ahogy a Nagyúr kiejti a száján a halálos átkot, de már nem érzett semmit, lelkét elnyelte a kellemes, megnyugtató sötétség.

Narcissa már nem zokogott, hanem odatérdelt Perselus holtteste mellé, és megfogta a varázsló kihűlő félben lévő kezét. A csendet Voldemort törte meg:

– Jól végezted a dolgod, Cissy. Lucius büszke lesz rád.

– Miért nem tudtátok elintézni nélkülem? – suttogta Narcissa, miközben elengedte Perselus kezét, és felállt.

– Piton áruló volt – jelentette ki Voldemort, miközben elrakta a pálcáját, és indulni készült. – A világos oldalnak kémkedett. Nyíltan nem leplezhettem le, de a te segítségeddel sikerült.

– És ha nem vallja be, hogy mi történt köztünk valójában, akkor tényleg megöltél volna engem?

– Tudtam, hogy be fogja vallani – felelte Voldemort. – Te nem tudhatod, de Perselusnak egyetlen igaz szerelme volt az életben: Lily Evans. Sajnos, őt nem tudta megmenteni, így valószínűleg ezért akart megmenteni téged.

– Értem – felelte Narcissa, majd lehajtotta a fejét, Voldemort pedig távozott.

Narcissa csókot lehelt Perselus hideg homlokára, majd letörölte e felgyülemlett könnyeket az arcáról, végül felállt, és elindult a Malfoy-kúria felé, ahol már várta őt „szerető férje”.

Narcissa Malfoy egyben teljesen biztos volt: sosem fogja megbocsátani magának, hogy ezt tette Perselus Pitonnal, az egyetlen olyan férfival, aki talán igazán szerette őt, a boldogtalan nőt, akinek nem volt más vágya kislánykorában, mint egy szerető férj mellett leélni az életét. Sajnos ez az álom örökre szertefoszlott, mikor hozzáment Lucius Malfoyhoz.