Ajándékozott: Lizy Eyre
Korhatár: nem korhatáros
Figyelmeztetések: nincs
Leírás: Egy könnyed, bájos kis novella Lilyről és Jamesről. Hódítás, fagyizás, eljegyzés, névválasztás és ami még kell. Bár a karácsonyi Kívánság üst pályázatára készült, nyáron játszódik. Ajánlom Lizy Eyre figyelmébe, akinek az ötlete nélkül nem jött volna létre ez az írás. Jó olvasást mindenkinek!
Kívánság: "Szeretnék egy: nagyon romantikus Lily/James párosítást, Voldemortnak nem muszáj léteznie, és a Roxfort után játszódjon, és ha kérhetem, akkor jöjjenek is össze :)"

Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.  

Minden nap egy-két ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. egy hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a „leleplező” listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.  

Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.  

A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem „építő jellegű” kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.

 A blogot úgy választottuk, hogy regisztráció nélkül is lehessen kommentet küldeni, de a blog szerkesztői néhány hete úgy döntöttek keresztbe tesznek nekünk, és kötelezővé tették a regisztrációt. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).  

A blogszerkesztők újítása miatt sajnos az a lehetőség is elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáljuk úgy áthidalni, hogy regisztrálunk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, e-mailben elküldjük az hozzá tartozó adatokat, és így bárki válaszolhat „névtelenül” is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.

  Jó olvasást!

Lily könnyedén lépkedett az Abszol út macskaköves járdáján. A gyenge, meleg nyári szél belekapott hosszú, vörös hajába. Egy fehér, lenge nyári ruhát viselt, melyen halványzöld virágok voltak. Hajában a ruhájához illő, zöld hajpánt volt.

Időnként meg-megállt, s kedvtelve nézegette a kirakatokat. Élvezte a forgatagot, a nyüzsgést, azt, ahogy a nap melegíti arcát.

***

James Potter a barátaival bandukolt az Abszol út girbegurbás utcáján. Bal oldalán Remus nézelődött, míg jobb oldalán Sirius épp kioktatta Petert az élet fontos dolgairól...

James a szeméhez kapta kezét a hirtelen jött erős fénytől. A csillogó tárgy Lily fülbevalója volt, melyen úgy tört meg a napfény, hogy majdnem megvakította szegény fiút. Morcosan nézte a lányt, s csak pár másodperccel később tudatosult benne, hogy az tényleg Lily. Nagyot dobbant a szíve. Lilyre már ötödéves korától fájt a foga, s a lánnyal hol összejöttek, hol összekaptak, attól függően, hogy James éppen milyen csínyt követett el.

Soha nem volt problémája a lányokkal, szinte minden helyzetben képes volt meglágyítani a szívüket: csak összeborzolta amúgy is kócos, fekete haját, rájuk villantott egy teli fogsoros mosolyt, és szinte mindegyikük a lába előtt hevert, de Lily... Lily más volt. Nála nem váltak be a szokásos módszerei. Lily „jó kislány” volt, akinek nem igazán tetszett James rossz fiús stílusa.

James kitárta mindkét kezét, ezzel lefékezve Siriust és Remust. Fejével a lány felé intett, és elégedett vigyorra húzódott a szája.

- Egy pillanat, mindjárt jövök - mondta, és megindult Lily felé.

- Mi addig megnézzük, van-e új seprű - vigyorgott Sirius is, és a bolt felé vette az útját.

- Légy kedves és ne túl nagyképű! - kiáltotta utána Remus, de James szóra sem méltatta. Remus megcsóválta a fejét, és barátai után ment.

- Hello, Lily - mosolygott ellenállhatatlanul James.

- Áhh, Potter... - nézett hátra Lily.

- Hogy telik a szünet nélkülem? Hiányoztam, igaz? - kérdezte a fiú önelégülten, és nekitámaszkodott a bolt falának.

- Köszönöm, jól - válaszolta a lány hidegen. - Megvagyok nélküled is - morogta, majd kicsit arrébb lépett, hogy jobban szemügyre vehesse az ékszereket.

- Ohh, tudom én, hogy hiányoztam - suttogta Evans fülébe, de a lány figyelemre se méltatta. Finoman Lily füle mögé tűrte a lány vörös tincseit, hogy jobban láthassa az arcát. Végigsimított a puha hajon, majd lágyan cirógatni kezdte a boszorka vállát.

- Megkérhetnélek, hogy ne érj hozzám, és hogy valaki másnak a fülébe sutyorogj, és ne az enyémbe? - háborodott fel Lily, majd tovább mondta. - Az ember már nyugodtan vásárolni sem tud?!

- Lily drága, ne kapd fel annyira a vizet. Nem kell féltékenynek lenned, hiszen tudod, hogy a szívem örökké a tiéd lesz. Szeretnél valamit innen? - váltott James hirtelen témát, mielőtt a lány válaszolhatott volna, majd az ékszerboltra mutatott. - Ha bármi megtetszett, nyugodtan szólj, és én...

- Potter, nincs szükségem az ajándékaidra, ne is próbálkozz - fordította el a fejét Lily durcásan.

- Kérlek, hadd vegyek neked valamit szerelmem jeléül - nézett Lilyre James aranyosan.

- James, én nem értem, hogy mit akarsz tőlem... - lágyult el Lily hangja. - Egyszer szerelmet vallasz, majd másnap már más lánnyal látlak, aztán futsz hozzám bocsánatot kérni. Már vagy ezerszer elmondtam, hogy ha azt akarod, hogy együtt legyünk, akkor...

- Lily, kérlek, hidd el, hogy azok csak félreértések voltak, én soha nem kezdtem más lánnyal, hanem mindig ők jöttek oda hozzám, és én csak elküldtem őket...

- Perselus mégis látott téged mással - mérgelődött a lány.

- Pipogyusz... - sziszegte James idegesen. - Az a zsíros hajú kis mitugrász már megint hazugságokat terjeszt rólam? Ha még egyszer meglátom, én esküszöm, hogy...

- Ezt most hagyjuk! - szakította félbe Lily.

Potter nagy levegőt vett, majd lassan kifújta, így sikerült kicsit lehiggadnia.

- Most már senkinek sincs lehetősége arra, hogy hazugságokat terjesszen rólam, a roxfortos éveinknek vége. Lily, adj még egy esélyt - simogatta meg a lány arcát.

- Nos... rendben - adta be a derekát Lily, és rámosolygott Jamesre. - De ez az utolsó...

James csak magában vigyorgott, hiszen a lány nem most mondta először ezt, és most mégis újra adott neki egy esélyt.

- Melyik tetszik a legjobban? - kérdezte a fiú az ékszerekre mutatva. Látva Evans pillantását, gyorsan hozzátette: - Ne gondolj rosszra, nem akarom már is megkérni a kezedet - nevetett. - Csak érdekel.

Lily megkönnyebbülten fellélegzett, és mosolyogva válaszolt.

- Talán az a nyaklánc, a harmadik sorban - mutatott egy gyönyörű ezüst nyakláncra, amin két egymásba fonódó, rubin kövekkel kirakott szív volt.

- Tényleg szép - somolygott James, majd Lily derekára csúsztatta a kezét, és meghívta egy nagy adag fagyira.

***

Három évvel később...

James két borospohárral és egy üveg vörösborral bandukolt a nappali felé, ahol Lily békésen, összekucorodva üldögélt a kanapén. Mikor meglátta közelgő szerelmét, hatalmas mosolyra húzódott a szája, és arrébb csusszant, hogy Potter is kényelmesen elférjen mellette.

A férfi töltött mindkettejüknek az italból, majd leült a boszorka mellé, magához vonta, és kortyolt egyet a borból.

- Emlékszel, mi volt három évvel ezelőtt? - kérdezte lágyan, elmerengve James, és Lily egyik hajtincsével kezdett játszani.

- Igen - nevetett Evans. - Akkor találkoztunk először a Roxfort után. Elcsábítottál, meghívtál fagyizni, majd rádborítottam a kelyhemet, mert nagyképű voltál, és túlságosan egoista...

- Annyira nem is - tiltakozott a férfi, de mikor meglátta a nő szúrós tekintetét, felemelt kézzel szabadkozni kezdett: - Jól van, jól van, néha talán kicsit túllőttem a célon. Oké, egy kicsit többször! - adta be derekát, mikor Lily megbökdöste az oldalát. - Nem voltam egy könnyű eset, de azóta sokat változtam!

- Az nem kétség - somolygott Lily, közelebb bújt Potterhez, és finoman végigsimított a férfi felsőtestén. - Au - szisszent fel pár perccel később, és a hasára szorította a kezét.

- Jól vagy, drágám? - kérdezte rögtön James, és aggódó tekintettel figyelte a boszorkát, ahogy a fájdalomtól eltorzult arccal tette le poharát az asztalra.

- Igen, semmi bajom - mosolygott fáradtan Lily. - Mostanában nagyon izgága lett.

James lágyan megsimogatta a nő finoman gömbölyödő pocakját. - És emlékszel még arra az ékszerre, amit akkor nézegettünk? - folytatta a kérdezősködést.

- Persze - vágott értetlenkedő fejet Lily, a nyakában lógó lánchoz nyúlt, s felmutatta azt. - Ez az a nyaklánc, amit néztem, és mutattam is neked, te meg pár nappal később meg is vetted nekem.

- Nem, nem erre gondoltam - vigyorgott sejtelmesen James. - Más nem rémlik?

Evans az üres, hidegen tátongó kandallóra meredt, s kutatott az emlékei között. Halványan derengett neki egy aranykarperec és egy gyűrű, de nem tudta pontosan, hogy mire gondol a férfi.

Potter még mindig vigyorogva feltápászkodott, kivett a zsebéből egy bársonydobozkát, és térdre ereszkedett a nő előtt.

Lilynek abban a pillanatban, hogy meglátta az ékszeresdobozt, bevillant egy egyszerű, bájos fehérarany jegygyűrű.

- Lilym... - kezdte James gyengéden, majd picit megállt; zavartan a szavak után kutatott. - Sokszor elterveztem már ezt a pillanatot, de most mégis olyan nehéz... Mert nincsenek arra szavak, hogy kifejezzem, mennyire szeretlek. Te vagy életem nője, aki egyszerűen fantasztikus, és hamarosan megajándékozol egy gyönyörű kisbabával. Te tettél azzá, aki most vagyok, és... Hozzám jönnél feleségül?

A nő szeme könnybe lábadt, és elhaló hangon rebegte el az igent. James ünnepéjesen felhúzta a gyűrűt szerelme ujjára. Segített neki felállni, majd szorosan megölelte, és hosszasan, szenvedélyesen megcsókolta. Pár perces néma szünet után Potter halkan Lily fülébe suttogta:

- Tudom, hogy nem így terveztük ezt az egészet, hiszen ilyen időkben elég veszélyes gyereket vállalni és családot alapítani, de én képtelen vagyok várni...

- Mindig is olyan mohó és nagyravágyó voltál - kuncogott alig hallhatóan a boszorka.

- De ugye nem gondolod, hogy azért veszlek el, mert gyereket vársz? - mondta hangosabban James, és finoman eltolta magától Lilyt annyira, hogy a szemébe nézhessen.

- Dehogy gondolom! Már jóval a baba előtt célozgattál arra, hogy nem csak barátnőként állnám meg a helyem - nevetett.

- Szóval értetted a rejtett üzeneteimet? - lepődött meg James.

- Hát persze! A nagyrészük nem is volt annyira rejtett...

- De te mégis úgy tettél, mintha semmit sem fognál fel belőle! - háborodott fel a férfi nevetve, és ölébe kapta Lilyt, majd finoman a kanapéra dobta, azután ő maga is mellé heveredett.

- Gondolkodtál már a nevén? - kérdezte Lily Jamest minden átmenet nélkül.

- Igen - pirult el halványan a férfi. Ha Lilyről vagy a babáról volt szó, mindig ellágyult, és igazi, lelkes apuka vált belőle.

- És nálad melyek az esélyesek?

- Nem tudom... Például szóba jöhet az Algernon... - nézett kérdően Lilyre, de az hevesen rázta a fejét.

- Túl bonyolult... kész csoda, ha megtanulja a nevét másfél évesen. Más?

- Ernest?

- Hmm, nem rossz, de... nem a legjobb. Más?

- Úgy látom nem jó, ha egyesével mondom, mert túlságosan kielemzed őket... - tűnődött James, majd egy szuszra elsorolta a neveket: - Morris, Godfrey, Nathaniel, Brian, Patrick, Frederic, Harry, Lucas, Jeremiah...

- Várj! - szakította félbe a férfit Lily. - Mi volt az utolsóelőtti?

- Őőő... Lucas.

- Nem, az azelőtti!

- Frederic.

- Nem, az a másik! Mi volt... Harry?

- Igen, volt Harry is - bólogatott James, és közelebb vonta magához a boszorkát.

- Harry... - ízlelgette a szót Lily. - Neked hogy tetszik?

- Tulajdonképpen azért soroltam fel ezt a sok nevet, mert tetszenek... - kezdte James, majd elnevette magát Lily bosszankodó tekintetét látva. - Szerintem szép.

- Olyan egyszerű, de mégis olyan... jó - nevetett Lily is, és ráhajtotta a fejét a férfi mellkasára.

- Harry... Jól hangzik - mosolygott James, és hangosan kifújta a tüdejében lévő levegőt. - Hát ez nagyszerű! Le van tudva a leánykérés és a névválasztás egy nap alatt. Nem fantasztikus? - vigyorgott Lilyre.

A boszorka picit felemelte a fejét úgy, hogy James lássa, ahogy megforgatja a szemét, majd visszaereszkedett előbbi pozíciójába. Kényelembe helyezte magát, és már félálomban volt, szinte már majdnem aludt, amikor halkan ezt suttogta:

- Harry James Potter... - és mosollyal az arcán elszenderült.