Akinek készült az ajándék: darktulip
Korhatár:  18
Figyelmeztetések:  durva nyelvezet,  slash, erotikus tartalom, 
Leírás: Dobby szemtanúja lesz Harry és Draco egy csatájának, és elhatározza, hogy kibékíti a fiúkat, de a terve nem úgy sül el, ahogyan azt tervezi, így egy egyszerű barátság helyett valami egészen más keletkezik.
Az ötlet: 1. Drarry, ami karácsonykor játszódik, és valamilyen úton-módon Dobby (vagy egy másik házimanó) hozzá össze a fiúkat. A kikötés, hogy happy end-del végződjön, és ne legyen túl nyálas, de lehet 18-as. 

Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.

Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.

Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.

A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.

A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).

Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.

Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com

Jelszó: 09ust

Jó olvasást! 

Darktulip ajándéka

Lassan szállingózott a hó a Roxfort felett december huszonnegyedikén reggel, bevonva a varázsló iskola magas tornyait a fehér csodával. A távoli iskola kongott az ürességtől a karácsonyi szünetben, hiszen alig volt pár diák, aki úgy döntött, hogy itt töltik az ünnepeket. Akik viszont ottmaradtak, azok mind a Nagyteremben ültek, és vígan ették a karácsonyi reggelijüket, hogy a nap további részében valahol elmulassák az időt.

Harry Potter, aki idén nem ment el a Weasley családhoz, arra használta az idejét, hogy kimenjen egy kicsit a friss levegőre. A szintén ottmaradt Seamus csatlakozott hozzá, és egy hirtelen ötlettől vezérleve elkezdtek építeni egy hóembert, majd mikor kész lett, az ír fiú arra hivatkozva, hogy ő már teljesen átfagyott, bement, hogy elcsenjen a konyháról egy kis édességet.

Harry még egy darabig kint maradt, észre sem véve az őt figyelő Draco Malfoyt, aki előhúzta a pálcáját, és egy gonosz mosollyal megbűvölt néhány hógolyót, amik egyenesen Harry felé vették az irányt, majd egy hangos puffanással a fiú nyakába zúdultak. Harry erre felemelte a fejét, és támadóját keresve fordult hátra.

Persze, amint meglátta, hogy Draco az, rögtön megfogta a pálcáját, és elővarázsolt egy kutya nagyságú hógolyót, majd elindította a mardekáros felé.  Malfoy tágra nyílt szemekkel nézte a felé közeledő hókupacot, majd mikor már épp elérte, szerencsésen félreugrott, de a golyó nem adta fel ilyen könnyen. Rögtön irányt változtatott, és nem kellett hozzá sok idő, máris a szőke fiút teljesen belepte a hó. Harry nevetgélve indult el a kastély felé, majd mikor már épp belépett volna, eltalálta egy hatalmas hógolyó, s mellette egy vigyorgó szőke fiú haladt el, becsapva maga után az ajtót.

Harry hatalmasakat káromkodott, majd ő is belépett az iskolába, ahol rögtön megcsapta az arcát az égető meleg. A griffendélest teljesen átjárta a friss fenyő, és a narancs illata, mely már hetek óta keringett a levegőben. A fiú lassan lépkedett fel a Griffendél toronyba, majd látva, hogy senki nincs bent felment a hálóterembe, hogy átvegyen valami száraz ruhát.

***

Dobby, látva az előbbi hógolyó csatát, elhatározta, hogy kibékíti a fiúkat. Persze, ehhez kellett egy jó terv. Elgondolkozott, majd egy gyors pukkanással már a pincében is termett, és kutatni kezdett Piton professzor üvegcséi között, rögtön meg is találta, ami kellett neki. Lekapta a polcról a piros üveget, majd a konyhába sietett, s egy pohárba töltötte az italt, észre sem véve, hogy a nagy sietségben rossz poharat vitt magával…

A manó hamarosan már a fürdőben volt, letéve ott a bájitalt. Észrevétlenül kisurrant onnan, s a Nagyterem felé ment, majd ott gyorsan felkapva egy seprűt, és egy rongyot, elkezdett dolgozni.

***

Draco morogva sétált a folyosókon, mikor valahogy odaért a Nagyterem elé, ahol Dobby éppen nagy serényen igyekezett eltüntetni a kintről behordott havat . A mardekáros egy darabig nézte, majd egy ismerős hangra lett figyelmes, aki Dobbyt szólongatja. Nem más volt, mint Harry Potter, aki a kezében egy törölközővel és egy köpennyel ment a manó felé, majd megállt mellette, és valamit súgott a fülébe. Draco kíváncsian nézte őket, majd pár másodperccel később a kis megmentő elindult Dobbyval a lépcsők felé. Malfoy nem tudva legyőzni a kíváncsiságát lassan elindult utánuk, s pár perc múlva oda is értek a prefektusi fürdőhöz.

Harry belépett a homályban úszó helyiségbe, majd hátrafordult Dobbyhoz, de ekkor ő már nem volt sehol, ugyanis az apró teremtmény már elkezdte teleengedni az óriási fürdőkádat meleg vízzel.
- Köszönöm, Dobby – szólt illedelmesen, majd miután a manó kiment a fürdőből, Harry elkezdett levetkőzni. Először csak a lábát dugta bele a vízbe, majd lassan beszállt, és kényelmesen elhelyezkedett a kádban lévő padkán. A griffendéles elkezdte ide-oda kotorni a habot, majd a medence mellett lévő poharat megfogta, és a szájához emelte, nem is sejtve, hogy abban a pillanatban, mikor épp belekortyol, az ajtón egy szőke mardekáros lépett be. Mikor Potter észrevette, hogy látogatója van, már ismét kattant a zár, jelezve, hogy az imént Dracót betaszigáló manó bezárta őket ide. Harry rögtön felugrott, de mikor rájött, hogy meztelen rögtön visszaült a medencébe, és amennyi habot csak tudott, maga elé húzott.
- Malfoy, mi a fenét keresel te itt? – kérdezte dühösen Harry, majd a törölközőjéért nyúlt, amit rögtön magára is tekert, és kiszállt a kádból.
- Az idióta manód bezárt, ha nem tűnt volna fel, Ragyásfej – mondta Malfoy, mire Harry rögtön előtte termet, és a falhoz nyomta.
- Ne merd a szádra venni Dobbyt. Sokkal többet ér nálad, te féreg – sziszegte a griffendéles, majd elengedte Dracót, és lökött rajta egy kicsit. A mardekáros mérgelődve leült a medence szélére, majd megfogta Harry poharát, és beleszagolt.
- Mi az, Potter, csak nem varázsitalokat iszogatunk? – kérdezte felhúzott szemöldökkel Draco, mire csak Harry értetlenül bámult rá, miközben gyorsan maga elé kapott egy törölközőt.
- Mi a bajod? – kérdezett vissza Harry, majd elindult Draco felé. A szőke belekóstolt a sötét hajú italába, majd mosolyogva állapította meg, hogy mi a pohár tartalma.
- Nocsak, Potter, vágykeltő bájitalt iszogatsz? – kérdezte gúnyosan a mardekáros.
- Nos, én nem tudok róla, viszont te is beleittál, így rád is hatott görényke – mondta Harry, miközben egyre közelebb ment a mardekáros felé.
- Mire célzol ezzel, Potter? – vonta fel a szemöldökét Draco.
- Csak arra, Malfoy, hogy most rád is hatott a vágykeltő - felelt Harry, majd belelökte Dracót a vízbe.

Draco hatalmasat sikított, ahogy belezuhant a vízbe, majd mikor a medence alján volt gyorsan elrugaszkodott a földtől, hogy felbukkanjon a habok között. Malfoy amint felért , rögtön köhögni kezdett a lenyelt víztől.
- Potter, ezért még kapni fogsz – mondta két köhögés között, majd kiúszott a medence szélére, és kimászott a vízből. – Gratulálok, Ragyásfej, most csurom víz lettem – morgott Draco.
- Csak magadnak köszönheted, Malfoy – vonta meg a vállát a griffendéles.
- Bazd meg, Potter – sziszegte Draco, majd rávetette magát a fekete hajú fiúra, és elkezdte püfölni. Harry miután megunta, hogy a szőke rajta vezeti le a mérgét, lefogta a kezeit, majd a földre szorította azokat.
- Gyenge vagy, Malfoy – mondta Harry, majd lehajolt, és gyengéden kóstolgatni kezdte Draco ajkait. Harry mikor látta, hogy a szőke nem áll ellen neki, elengedte az egyik kezét, s rögtön összefogva a másikkal a feje fölé szorította őket. A griffendéles végignyalt mardekáros társa ajkain, majd ajkait az ő ajkához nyomta, és finoman újra megcsókolta.

Dracóval forogni kezdett a világ, ahogy a griffendéles hozzáért, még visszacsókolni sem volt ideje, mert Harry lassan elhúzta onnan a fejét. Draco vágytól lobogó tekintettel nézett fel a zöld szeműre, majd mikor a fiú elengedte a kezeit durván megragadva a tarkóját magához rántotta, és durván harapdálni kezdte az ajkait.

Harry hatalmasat nyögött, mikor a vágykeltő egy újabb hulláma szánkázott végig a testén, s kegyetlenül csókolni kezdte a szőkét. Draco próbált Harry fölé kerekedni, persze semmi sikerrel, így hagyta, hogy a griffendéles kigombolja a nadrágjának gombját, s lerángassa róla az alsónadrágját is. A mardekáros eközben nagyokat nyögdécselt, s ujjai megindultak a törölköző felé, amit Harry viselt, majd gyorsan lekapta róla, ezzel felfedve az égnek meredező férfiasságát. A griffendéles durván harapdálni kezdte a másik nyakát, majd egyik kezét megindította a fiú feneke felé, s rögtön becsúsztatta az ujját a nyílásába. Malfoy megmarkolta Harry nemi szervét, mire Harry becsúsztatta a második ujját is a mardekáros bejáratába, s ki-be mozgatta azokat. Draco hangosan felnyögött, majd Harry nem bírva tovább, behatolt a fiúba, és vadul mozogni kezdett benne. A mardekáros torkát óriási nyögések hagyták el, s beletúrt Harry hajába. A griffendéles lökött egy nagyot, mire Malfoy megmarkolta a fiú fekete tincseit. A kis megmentő lehajolt Draco ajkaihoz, majd durván harapdálni kezdte azokat, s közben egyre gyorsabb tempóban mozgott az alatta fekvő fiúban. Malfoy hangosan felnyögött, mikor Harry olyan pontokat érintett meg benne, amikről ő eddig nem is tudott. A griffendéles egyre nagyobb lökéseket csinált, míg végül Draco nevét ordítva a fiúba élvezett, s ezzel egy időben a mardekáros is elélvezett, s elsötétült körülötte minden.
Mire legközelebb magához tért Harry már legördült róla, és kissé aggódó arccal nézett rá. A griffendéles már majdnem megkérdezte tőle, hogy jól van-e, mikor Draco elmosolyodott, ami elakasztotta a lélegzetét. Olyan elbűvölő volt, életében nem látott még ilyen szépet. Nagyot sóhajtva a hátára gördült, és a plafon bámulása jelentette hirtelen a legfontosabb dolgot az életében. Érezte, hogy a bájital még mindig munkálkodik bene, vágyta, akarta a másikat újra és újra, viszont az elméjét elbódító köd kissé feloszlott, így fel fogta a tettük fontosságát is.
Oldalra fordította fejét, és mélyen Draco szemébe nézett. A fiú tekintetében még mindig ott égett a vágy tüze, és ez benne is elindított valamit. Ismét. Azonnal a szőke mardekáros után kapott, és egy mély, égető csókba vonta. Bele tudnék ebbe halni- gondolta. Hol vannak még az előző aggódó gondolatok, kit érdekel már, hogy ez nem helyes? Hát, az biztos, hogy nem Harry Pottert. Szenvedélyük újra elragadta őket, és hamarosan megint egymás testének felfedezése lett minden gondolatuk. Harry már kezdte volna ismét maga alá gyűrni Dracót, mikor a szőke mardekáros egy hirtelen mozdulattal átfordította, és fölé kerekedett. A griffendélestől csak egy meglepett nyögésre futotta, de egyébként elfogadta az új felállást. Innentől nem volt megállás, és vágyuk beteljesülése nem tartott soká. A csontolvasztó gyönyör ismét eluralta a bensőjét, s csak hosszú pihegéssel töltött percek után kezdett elmúlni a delírium. Hirtelen olyan fáradtnak érezte magát, hogy képes lett volna ott menten elaludni, de ezt ugye nem teheti meg… nem mert… miért is ne? Hiszen Draco válla elég kényelmesnek bizonyult, így kapva kapott az alkalmon, és hamarosan már az álmok mezején járt. Draco sem volt ezzel másként, szempilláit ólom nehézségűnek érezte, így nem is erőlködött, hogy fenn maradjon, követte alkalmi társát álomföldére.

***

Álmukat vad csókok, és puha érintések kísérték, így nem csoda, hogy mindketten felajzott állapotban keltek fel. Szinte pontosan egyszerre nyílt ki a szemük, s először egyikük sem értette, hogy miért is vannak a fürdő padlóján, meztelenül. És miért tapad hozzájuk egy másik meleg test? Kihez is tartozik ez a test? Mikor ez a gondolat átsuhant a fejükön, akkor néztek egymásra. Mindketten egyszerre mozdultak, és mentek a szoba két végébe, próbálva takargatni magukat. Egy külső szemlélő számára akár komikus lehetett volna a kinézetük, döbbenet, kétségbeesés és az " ezt nem hiszem el” érzések keveréke mind ott volt az arcukon… Persze ők ezt nagyon nem érezték komikusnak, lefeküdtek az esküdt ellenségükkel, és élvezték… De még hogy! Ez volt a legjobb eddigi életük során. A kezdeti sokkból felépülve szinte egyszerre kérdezték: - Mi történt?
A kezdeti sokkból először Draco épült fel, és azonnal a hangjára találva kimondta az első dolgot, ami eszébe jutott.
- Potter, az egészről te tehetsz! – csattant fel Draco. – Ha nincs az idióta manód, akkor meg sem történt volna!
- Mi az, hogy én tehetek róla? Te ittál bele abba a szarba! Én arról nem tehetek, hogy te voltál olyan hülye, és beleittál! – mondta Harry, majd gyorsan felkapta a ruháját, és magára ráncigálta.
- Ne akard rám kenni, hogy a hülye manód bájitalokat itat meg veled! – ordította Draco, majd magára kapta a ruháit, és sietve kiment a fürdőből, hogy később a Mardekár klubhelységében bukkanjon elő, folyamatos szitkokat sújtva Harryre.

***

A griffendéles buta vigyorral mászkált a folyosókon, míg egy óra bolyongás után feltalált a szobájába, és felvett valami tiszta ruhát, s rögtön ment is le a Nagyterembe, hogy elfogyassza a karácsonyi vacsoráját.

Szerencséjére a Mardekár asztalánál megpillantotta a szőke mardekárost, majd sóhajtva leült az asztalhoz, és pont úgy ült, hogy tökéletes rálátása legyen a fiúra. Harry megbabonázva figyelte, ahogy Draco édes ajkaihoz emeli a villáját, s fogai közé zárja a szelet húst.

A mardekáros, nem látva Harry bámuló szemeit evett tovább, majd mikor Blaise oldalba lökte, mérgesen pillantott fel rá, aki csak Potter felé intett a fejével. Draco rögtön odakapta a fejét, és „Malfoy-féle szikrázó pillantással” felállt, majd odasétált a fekete hajúhoz.
- Potter, beszélnünk kell! – sziszegte a szőke, majd megfordult, és kirobogott a Nagyterem ajtaján.

Nem sokkal később Harry is megjelent a Nagyterem előtt, mire Draco rögtön megragadta a fiú karját, és egy üres terembe rángatta.
- Figyelj Potter! Ha életben akarsz maradni, nem mondod el senkinek, hogy mi történt! – sziszegte Malfoy.
- Pedig isteni voltál – suttogta Harry, mire Draco enyhén elmosolyodott. A griffendéles teljesen elolvadt a fiú mosolyától. Maga sem tudta, hogy miért, de megindult a fiú felé, majd mikor már ott volt pár centire tőle felemelte a kezét, majd a nyakába akasztotta, és gyengéden megcsókolta.
Mikor semmi ellenállást nem tapasztalt, kicsit vadabb tempóra váltott, és harapdálni kezdte a fiú ajkait.

Már épp kezdtek volna igazán belemelegedni, mikor hallottak egy döbbent nyikkanást. Szinte azonnal szétváltak, és hátráltak pár lépésnyit egymástól. Döbbenten néztek egymásra, s mindkettőjükben ugyanaz a kérdés motoszkált: mi volt ez? Miért tettem? Ám nem volt idejük hangot adni gondolataiknak, hiszen a Hermionéból, Ronból, és Blaise-ből álló nézőközönségük megtette helyettük.

- Mit csináltok ti itt ketten? - kérdezte a nyikkanás gazdája, azaz Ron. - Harry, mond azt, hogy csak rosszul láttam, és nem Draco „Aranyvérmániás” Malfoyt csókolgattad épp – mondta könyörgő hangon a griffendéles.
- Ron, ez nem az, aminek látszik! Mi csak verekedtünk... igen, verekedtünk, és csak azért látszott úgy, hogy csókolózunk, mert... mert mindketten igyekeztünk pontosan eltalálni a másikat... és ezért összetámasztottuk a fejünket... - ekkor nézett Harry Malfoyra, aki gúnyosan felvont szemöldökével azonnal elhallgatatta a zöld szeműt.

- Potter, tanulj meg hazudni, ezt még a hallott nagyanyám se hitte volna el - mondta a mardekáros egy hóbortos mosollyal az arcán.

Hirtelen Harry rájött, hogy ő szereti ezt a mosolyt, lehet, hogy nem a legkedvesebb mosoly, de ez a szöszivel jár. És ő szeretné, ha mindennap láthatná ezt a mosolyt, hát még a szőke mardekárost. Ám rájött még valamire, szereti ezt a fiút, és tulajdonképpen tudta ő már ezt, mióta azon az estén még a vágyfokozó hatása alatt újra szeretkeztek, mert az volt, szeretkezés, hiszen ott lélek találkozott a lélekkel. A megvilágosodás bátorrá tette, és úgy döntött, hogy bátraké a szerencse...

- Igazad van, nem ez az igazság! Ron, Hermione, mondanom kell nektek valamit! Bár én magam is alig hiszem el, de azt hiszem, kezdem ezt a ravasz, pökhendi, beképzelt, aranyvérmániás, egoista dö...

- Jól van, Potter felfogtuk, nem vagyok egy kifejezetten kedves ember...

-... megszeretni. És ha ő is akarja, akkor szívesen járnék vele...

Draco Malfoy döbbenten nézett a griffendélesre, és legnagyobb rémületére érezte, hogy elkezd pirulni. Semmit sem akart jobban, hiszen már rég titkos vágya volt, hogy Harry Potter barátja lehessen. Azt a vágytól fűtött éjszakát is boldogan őrizte az elméje legmélyén. Hogy a csudába ne akarná... de mit szólnának hozzá a szülei? Az apja biztos kitagadná, az anyja meg megdicsérné, hogy milyen helyes barátot választott magának. Narcissa igen érdekes dolgokat tudott mondani, főleg ha elfelejtette bevenni a Perselustól kapott bájitalait, bár azt sose sikerült kiderítenie, hogy mire kapja őket...

Nos, az apja nem tagadhatja ki, hiszen nincs több örököse, vagy ha meg is tenné,  hát vissza kéne fogadnia... Ördögi mosolyra húzódott a szája, és az egyik döbbenetből a másikba eső trió szeme láttára magához rántotta a zöld szeműt, és egy mély csókba vonta.

***

A két fiú egymás kezét fogva ment a folyosón, egyenesen a konyha felé. Harry széles mosollyal lépett be a manók közé, s Draco undorodóan nézelődött mellette. Még sosem járt itt, így csak Harryt követte, majd miután befordultak egy újabb sarkon, rögtön meg is pillantották Dobbyt, aki nagy serényen készítette a másnapi narancs-piramist az asztalokra.

- Dobby – ment oda mosolyogva Harry, maga után húzva szerelmét, majd megölelte az apró manót.

– Köszönöm, hogy segítettél

- Igen, Dobby, köszönjük, hogy bezártál minket abba a koszos fürdőbe, hogy aztán halálra du... verjük egymást- mondta fanyalogva az ifjabb Malfoy. - Igazán kellemes élményeket szereztél nekünk, olyanokat, amiket szívesen megismételnék... - mondta kajánul, és kéjelgő szemmel nézett a zöld szeműre. Harry kissé elpirult erre a pimaszságra, és igyekezett volna kimagyarázni magukat a manó előtt, mikor Dobby megelőzte.

- Dobby reméli, hogy a régi és az új gazda boldogok lesznek, és hogy a legújabb gazda is olyan jószívű lesz a manókhoz, mint a szülei.

Az újdonsült pár megdöbbenve nézett a manóra, először fel sem fogva, hogy mire is utalhatott Dobby, majd egy elhaló nyögéssel az ifjabb Malfoy elájult.

The End