H&L

Másnap aztán Hermione és Ron tizenegy körül érkeztek meg. Mindannyian vásárolni indultak, de másfelé. Hermione és Luna elindultak fürdőruhát venni. Egy, az Abszolúthoz hasonló vásárló utcára tértek be Londonban. Egy kifejezetten fürdőruhákra és egyéb kiegészítőkre szakosodott boltba tértek be, ahol annyi ruha volt, hogy azt se tudták, hol kezdjenek válogatni. Mindenképpen bikinit akartak, így azok között nézelődtek.

- Mit szólsz ehhez? – mutatott fel egyet Hermione.

- A sárga sápaszt. És ez? – Luna kezében egy piros színekben domináló bikini volt.

- Túl erős. De az a zöld ott kifejezetten jól állna.

- Nem szeretem magamon a zöldet. Neked jobban áll.

- De nem tetszik a fazonja. – És ez még így ment hosszú percekig. Válogatósak voltak a lányok, ami érthető is, hisz ha már pénzt adnak ki valamiért, az legyen tökéletes. Több darabot is felpróbáltak, válogattak maguknak, és egymásnak is. Tökéletes alkalom volt, hogy a két lány jobban megismerje egymást és elmélyítse a barátságát.

- Luna, azt hiszem, ez lesz az – szólt ki Hermione a próbafülkéből. Egy színes darabot választott, amelyen a fekete és sárga színek domináltak. A fekete kiemelte az alakját, a sárga minta és szegély feldobta a fürdőruhát. Fazonja nem mutatott többet, mint kellett. **

- Nagyon jó áll – kukkantott be a szólított. Rajta is fürdőruha volt, de sokkal egyszerűbb. Fehér alapon kék pillangók voltak rajta, visszafogott volt, mégis jól állt a lánynak, illett a szőke hajához és álmodozó természetéhez.***

- Aranyos az is, ami rajtad van. Ezt választod?

- Igen.

- Jó választás, illik hozzád. Akkor azt hiszem, öltözzünk fel, és fizessünk. Papucsunk van, max. kicsit átalakítjuk.

- Oké, megyek öltözni. – És így is tettek. Szépen visszaöltöztek, fizettek, majd megkeresték a fiúkat.

Eközben néhány bolttal arrébb Harryék már rég végeztek a vásárlással. Harry egy fekete fürdőnadrágot választott, ****Ron pedig egy egyszerű kék kockásat.***** A bolttal szembe volt egy fagyizó, oda ültek be édességet majszolni. Negyed óra múlva a lányok is csatlakoztak.

- Na, megvan minden? – kérdezte Ron.

- Igen! – válaszolta lelkesen Hermione. – És nektek?

- Mi hamar végeztünk. Nem vagyunk olyan válogatósak, mint ti, nők – csipkelődött Ron.

- Mi vagyunk válogatósak? Nektek nem mindegy, mit láttok rajtunk! – válaszolta tettetett felháborodással a felesége. Ron kiengesztelte egy csókkal. Harry és Luna kuncogott. Jó hangulatban fagyiztak, majd haza indultak. Aznap este Ron és Hermione is a Grimmauld téren maradt, hogy másnap délelőtt együtt indulhassanak az Aqua parkba. Az este is jó hangulatban telt.

H&L

Másnap délelőtt, a reggeli után készülődni kezdtek, és tizenegy óra körül indultak el. Úgy tervezték, hogy ott ebédelnek, és csak délután jönnek haza, mivel jegyük egész napra szólt. Izgatottan készülődtek, majd a helyszínre hoppanáltak. Bemutatták jegyeiket majd, öltözni indultak. Luna és Hermione a női, Harry és Ron a férfi öltözőbe. A fiúk persze hamarabb végeztek. Már fürdőnadrágban és papucsban álldogáltak egy száll törölközővel a medencékhez vezető folyosón, mikor a lányok végre kitopogtak bikiniben, felkötött hajjal, szintén egy szál törölközővel és papuccsal. A fiúk jól megbámulták őket, Ron még meg is bökte Harryt:

- A feleségemet nézed! – figyelmeztette vigyorogva, mire Harry visszamosolygott. Megállapította, hogy Hermionéből nagyon csinos nő lett, majd Lunán is megakadt a szeme. A lány csinosabb volt, mint gondolta. Karcsú, arányos teste volt, hosszú lábai és formás feneke. Harry megrázta fejét, és elfordult. Luna is jól megnézte magának a férfit, mikor az nem nézett oda, és határozottan tetszett neki a látvány. Mellkasa izmos volt, a fekete fürdőnadrág, pedig kiemelte hátsófelét.

Mikor megérkeztek a medencékhez, mindannyiuk szája tátva maradt. A terem fedett volt, élő pálmafák díszítették, közéjük nyugágyak voltak kifeszítve, hogy a nagy mókában elfáradt látogatók megpihenhessenek.

Több csúszda is volt, mindegyik más színű. Magas lépcsősorok vezettek a tetejükhöz, ahol beléjük lehetett huppanni. Mindegyik egy helyről indult, de annyit tekergőztek, hogy szemmel nem is lehetett követni, hogy hova érkeznek. Több medence is körbevette őket.

A fiúk egyből megindultak a csúszdák tetejére, a lányok mosolyogva követték őket. Egészen kifulladtak, amikor felértek. Beálltak a sorba, mert nem egyedül voltak ám! Több kisgyerek is élvezte a park játékait, de voltak velük egykorú fiatalok, és idősebbek is.

A csúszdák bejáratai egymás mellé sorakoztak, mellettük színes, mókás táblák hirdették
nevüket. Az egyiken például ezt olvasták:

Rictusempra csúszda! Csiklandoz, míg le nem érsz! Garantáltan torokfárasztó! Aki nem bírja a csiklandozást, ne csússzon!

Vagy a másikon:

Vingardium leviosa! Könnyű leszel, mint a tollpihe, míg le nem érsz a csúszdán! És a fürdőruhád sem kopik le! Kizárólag 75 kg alatt.

Obscuro csúszda! Csak erős idegzetűeknek! Bekötött szemmel igazi a csúszás a legkacskaringósabb csúszdán! Nyugi, tudni fogod, mikor kell nagy levegőt venned.

Petrificus Totalus! A sóbálvány csúszda! Ne is próbálj, itt nem tudsz mozogni, csak élvezd a kanyarokat, és sikíts, ahogy a torkodon kifér! Garantáltan biztonságos, az átok a vízbe érkezéskor megszűnik.

Orchidessis! A lányok kedvence! Csúszás közben szebbnél szebb, trópusi virágok jelennek meg a csúszdában. Illatuk oly bódító, hogy ne felejts el levegőt venni a medencébe érkezés előtt!

És a legizgalmasabb, volt a fiúk kedvence:

Transportus csúszda! Váltakozó időközönként mindig másik csúszdában kötsz ki, mintha elágazásokon keresztül haladnál. Garantáltan izgalmas, nyaktekerő élmény! Csak vigyázz, nehogy idő előtt a vízben találd magad!

Izgatottan olvasgatták a táblákat, összesen tíz csúszda volt. A fiúk nagyon be voltak zsongva, alig várták, hogy sorra kerüljenek. A lányok nemkülönben. Csúsztak külön, csúsztak párban, csúsztak ülve, csúsztak háton. Minden csúszdát kipróbáltak, kivéve a fiúk a virágos csúszdán nem voltak hajlandóak lecsúszni. A lányok azt is lelkesen kipróbálták, elmondásuk szerint amilyen szép, olyan nyaktekerős is. Nagyon élvezték a csúszást.

Mikor megunták, Hermione a jacuzzik felé terelte őket. Harry tudta mi az, alig várta, hogy ki is próbálhassa. Ron persze megint magyarázatra szorult, míg Luna csak álmodozó tekintettel lépkedett Harry mellett.

- Ez egy kisebb medence, ami bugyborékol. Nagy nyomású forró vizet vezetnek folyamatosan bele, attól bugyborékol, van, ahol az oldalán és az alján is feltör a víz, és lágyan masszíroz. Kifejezetten relaxáló – magyarázta türelmesen Hermione. Találtak egy üreset, és bele is ültek. Ron nagyon különösnek találta, fel is kiáltott, mikor működésbe lépett. Harry csak mosolygott és élvezte a forró vizet, Luna észrevétlenül húzódott közelebb hozzá. Hermione folytatta a kiselőadását.

- Persze ez nem úgy működik, mint a mugliknál, ezt varázslat működtet. Van rajta egy érzékelő bűbáj is, csak akkor indul be, ha ülnek benne.

- Csodálatos – motyogta jólesően Ron, és odahúzódott felsége mellé, aki szerelmesen bújt hozzá. Harry nem bírta visszafogni magát, és vigyorogva megszólalt:

- Ha most nekiálltok smárolni, esküszöm, kimenekülök! – A házaspár pajkosan vigyorgott rá.

- Kipróbáljuk? – kérdezte Ron feleségét. A válasz egy amolyan „bolond vagy, de így szeretlek” tekintet volt.

Bőrük áztatásának Ron korgó gyomra volt a megszakítója. Harry meghívta őket ebédre, a jegyeket így is ők fizették. Miután jól beebédeltek, meg sem bírtak moccanni, nem hogy csúszdázni. Így kipróbálták a függőágyakat és pihentek kicsit. Közben jókat beszélgettek.

Fél óra pihenés után Ron újult erővel ugrott fel és elrángatta Harryt csúszdázni. A lányok addig elmentek a nagy ebéd után egy kis alakformáló úszásra, közben Hermione Lunát vallatta Harryről. Jól tudta, hogy tetszik neki a Kis Túlélő.

- És, hogy álltok Harryvel?

- Hát… Azt hiszem, kezdi magát túltenni Ginnyn, de nem akarom lerohanni – válaszolt komolyan a szőke. – Jól elvagyunk, esténként nézi, ahogy festek.

- Nem csak a falat nézi, szerintem – vigyorgott rá pajkosan a lány. – Láttam, hogy megnézett, mikor kijöttünk az öltözőből.

- Az nem számít, téged is megbámult.

- Hát igen, szuper csajszik vagyunk – nevetett Hermione.

- Mikor először meglátta a képet a falon, azt mondta, én hiányzok mellőle, hogy én is a barátja vagyok.

- Ez jelent valamit, Luna! Adj egy még egy kis időt neki, és meglásd lépni fog – biztatta komoly arccal barátnője.

- És hogy álltok Lunával? – faggatta barátját Ron, felfelé a lépcsőn, egy sokadik csúszás után.

- Mire célzol, már megint?

- Láttam, hogy nézted őt. Valld be, hogy tetszik, haver.

- Na, jó talán egy kicsit. De nem is tudom…

- Figyelj, tudom, mennyire szeretted a húgomat. Nem csalod meg őt, ő is azt akarná, hogy tovább lépj, és szeretné, hogy mindketten boldogok legyetek. Ráadásul ő is kedvelte Lunát – nézett rá komolyan barátja, amikor megálltak az egyik lépcsőfordulónál kifújni magukat. Harry elkomorodott egy pillanatra, de jól estek neki barátja szavai. Tudta, hogy igaza van, tovább kell lépnie, így csak bólintott. És talán most már képes is lesz rá.

Este nyolc órakor csalódottan vették tudomásul, hogy egy mágikusan felerősített hang bemondta: mindjárt itt a záróra. Bár már nagyon elfáradtak, kiszívta őket a víz, de ezt a világért sem vallották volna be. Élményekkel tele indultak felöltözni, ami valahogy lassabban ment, mint idefelé. Persze a lányokra megint várni kellett. Vidám csevellyel öltözködtek, majd megigazították magukat, egy szárító bűbájjal szárazra varázsolták hajukat, majd megfésülködtek, és rendbe hozták arcukat. Végül újult formában csatlakoztak a fiúkhoz, hogy hazahoppanáljanak. Persze itt elválltak útjaik, hisz Ron és Hermione már egyből saját lakásukba indultak, míg Harry és Luna a Grimmauld térre. Ma este is egyből elaludtak.

H&L

A nyári nap forrón perzselő volt. Még Angliában is legalább 28 fok volt, és napok óta az eső sem esett. Egy fekete hajú férfi ráérősen tartott úti célja felé, fehér márványtömböket kerülgetve. Zöld szemében gyász lángolt, kezében egy szál nárcisz lógott. Igen, Harry Potter ismét kilátogatott a temetőben. A nap fénye megcsillant kedvese hófehér sírján, ahogy a férfi elérte azt. Kicserélte az igen csak kókadt virágot, és egy locsolóbűbájt szórt a többi kiszáradt növényre is a síron.

Már két napja nem volt kint a temetőben, így volt miről mesélnie. Már tudta, hogy kedvese nem bánná, hogy csak gyakrabban látogat ki hozzá. Hogy örülne, ha tudná, hogy tovább lépett. Hogy éli az életét. Hogy ő újra a régi Harry Potter. Most azonban itt volt, és csak Ginnyre gondolt. Ezek csak a kettőjük pillanatai voltak.

Megnyalta kiszáradt száját, és beszélni kezdett. Elmesélt mindent, ami mostanában vele történt. A meglepetés bulit, a visszakapott családot, a fürdőzést barátaival, és a Luna szobájában töltött estéket. Érzéseiről is beszélt, tudta, ő megérti őt. Elmondta, hogy valami megváltozott benne, hogy valami új érzést fedezett fel magában. Egy régi érzés tért vissza lelkébe, csak kissé megváltozott. A szeretet.

Már nem csak a barátot látta a szőke lányban. Erős lenne azt mondani, hogy szerette. De nagyon kedvelte a lányt, és minél több időt akart vele tölteni. Kész volt nyitni az új felé. Az őt körülvevő falakon megjelent egy apró rés.

És ezt mind elmondta a sírnak, egy nyárfa árnyékában ülve. A szellő játékosan felborzolta tincseit, jólesően hűtötte arcát. És felszárította távozáskor ejtett egyetlen könnycseppét, aminek helyét átvette a mosoly.

Mielőtt még távozott biztosította kedvese sírját, hogy örökké ott fog élni a szívében. Még ha többé nem jár is ki naponta. El fog jönni amilyen gyakran csak tud, de figyelmét immár, az élőkre kell, fordítsa. És látogatásai tényleg ritkultak. Először csak hetente, aztán havonta, félévente, végül csak a nevezetes ünnepek maradtak: évforduló, születésnap, karácsony, szilveszter, és egyebek. Hisz nem kellett neki a sírt látnia, ahhoz, hogy emlékezzen. Ahhoz elég volt a szíve mélyére nézni.

H&L

Szeptember közeledtével az idő kezdett kevésbé meleg lenni, a Nap már nem sütött olyan fényesen. Mindenki élvezte a nyarat, de érezték, hogy közeledik az ősz, a sok esővel, sárral, széllel, amikor a levelek megsárgulnak, végül búcsút mondanak a fáknak, hogy egy nagy kupacban gyűljenek össze a földön, és kisgyerekek préseljék ki őket. Így mindenki élvezte még az utolsó nyári napokat.

Harry nagy meglepetésére egyik reggel egy barna bagoly repült be a konyhába, és egy Roxforti pecséttel ellátott levelet pottyantott az ölébe. Majd, mint ki jól végezte dolgát újra szárnyra kapott, és visszaindult az iskolába. Harry kíváncsian nyitotta ki, majd elkomorodó arccal olvasta. Ismét állást ajánlott neki Dumbledore, mivel eddig nem akadt egy jelentkező sem. Harry tudta, hogy már nincs sok ideje az igazgatónak találni valakit, de iskolakezdésig van még több mint egy hét, így reménykedett benne. Hisz ismét visszautasította. De most már más okból. Nem akart olyan távol kerülni Londontól. Pontosabban nem akarta, hogy olyan messze legyen valakitől. Lunától. Persze ezt semmi pénzért nem vallotta volna be, még magának sem…

Így aztán eljött az ősz, és el is múlt. A fák csupaszak, sötétek lettek, az idő egyre hidegebb, fagyosabb lett. December elején már mindenki karácsonyi lázban égett, senki nem hagyta az utolsó pillanatra az ajándékvásárlást. Harrynek nagy fejtörést okozott, mit vegyen Lunának. Barátainak mindig megtalálta a megfelelő ajándékot, főleg Ronnak, hisz bármivel örömet lehetett neki szerezni, aminek köze van a kviddicshez, vagy az evéshez.

Lunának azonban nem tudott mit venni. Végül az egyik londoni boltban megakadt a szeme valamin: egy ezüst nagyláncon függő, csillogó kövekkel kirakott L betűn. Úgy gondolta, örülne neki a lány, így becsomagoltatta, és boldogan indult haza, hisz megvolt az utolsó ajándéka is.

Majd eljött a szenteste is, és most nem hagyományos módon ünnepeltek. Hisz eddig az ajándékbontás mindig karácsony reggel történt, de most mindenki szenteste gyűlt össze, így ekkor adták át ajándékaikat is. Már reggel nagy volt a sürgés-forgás, ismét összegyűlt a nagycsalád. Ott volt az összes Weasley, Lupinék, és mindenki elhozta barátnőjét. Percy mennyasszonyával érkezett, volt iskolatársával, Penelopé Clearwaterrel, Fred elhozta Angelinát, George is bemutatta új barátnőjét, Lisát, Billnek persze ott volt Fleur, Charlie-nak meg újdonsült asszonykája Kate. És persze a trió két tagja sem hiányozhatott.

A lányok egész nap sütöttek-főztek Mrs. Weasleyvel, és díszítették a házat. Teleaggattak mindent fagyönggyel és piros gömbökkel. A fiúk segítettek, amire befogták őket, de leginkább elmenekültek a földszintről, és együtt mulatták az időt. Harry szülinapjához hasonlóan az ikrek megint megtömték a házat termékeikkel.

Este aztán leültek a nagy, megterített asztalhoz, hogy elköltsék a finom vacsorát, majd bontogatni kezdtek. Mikor Luna Harry ajándékához érkezett, a fiúnak összeszorult a gyomra, vajon mit fog hozzá szólni. Luna ragyogó tekintettel nézett rá, és megkérte, hogy segítsen neki bekapcsolni a nyakában. Sosem látta még így csillogni a különös lány tekintetét.

Az este jó hangulatban telt, a roxforti karácsonyi lakoma után az igazgató, és a vadőr is benézett. Sajnos ők már jól laktak a manók főztjével, így Mollyéból már nem tudtak enni, bármilyen hívogató is volt. Ők is csatlakoztak az ünneplő társasághoz, majd visszatértek az iskolába. A többi vendég is lassan szállingózni kezdett, tíz órára ismét kiürült a ház, és elfáradva a sok mókába két lakója hamar aludni tért.

A karácsony varázsa nem tartott sokáig. Vészesen közeledett az évvége, amire fergeteges bulit terveztek a fiatalok. Most csak négyen ünnepeltek együtt, a többiek mind másfelé mentek. Itt ünnepelték az újév kezdetét, mint sokan mások. Ron végre megkóstolhatta a Lángnyelv Wiskey-t, amihez Harry is csatlakozott. Először nagyon erősnek találták, de némi bemelegítés után nagyon ízlett nekik. Persze a lányok nem hagyták, hogy túl sokat igyanak. Jól szórakoztak, Hermione rábeszélte Ront, hogy táncoljanak. Harrynek még mindig nem akarózott: továbbra is utált táncolni. Luna kedvéért azonban mégis rávette volna magát, de kiderült, ő sincs odáig a táncért.

Éjfélkor aztán együtt számoltak vissza: 10… 9… 8... 7... 6… 5… 4… 3… 2… 1… BUÉK! Ron és Hermione között persze elcsattant egy csók, és Luna is rásandított Harryre, de ő nem mutatott eme tevékenységre hajlandóságot. Végül arcon puszilta, mire a fiú elpirult. Az utcán tűzijátékot szerveztek, ezt nézve pezsgővel koccintottak, és boldog új évet kívántak egymásnak. Még hajnalig buliztak, majd hulla fáradtan tértek haza, megfogadva, hogy nem csak aznap, de másnap délig fel sem kelnek.

Nem csak ez volt az újévi fogadalmuk. Harry titkos fogadalmat tett: teljesen túlteszi magát Ginnyn, és új életet kezd lehetőleg Lunával. Hermione megfogadta kevesebbet veszekszik az újévben, Ron pedig kevesebbet zsörtölődik. Luna titkos kitartást fogadott.

Ha nem is aludtak másfél napot, de egy felet biztos: csak kora délután keltek fel. Akkor is elég kómásan. Luna összeütött valami ennivalót, és épp leültek, amikor betoppantak szintén kómás barátaik. Így négyen ültek le, és elég jó hangulat kerekedett. Miután megebédeltek (bár náluk ez még reggelinek számított), leültek élvezni az újévi semmittevést. A fiúk varázslósakkoztak, a lányok beszélgettek, olvasgattak. A kandallóban vidám tűz lángolt. Este többen is beugrottak boldog új évet kívánni, de nem maradtak sokáig.

Végül Ronék is hazamentek, így Harry meg Luna ismét kettesben maradtak. A csendet megtörvén, Luna felment a szobájába, folytatni a festést. Már csak egy apró részlet hiányzott róla, és azt be akarta fejezni.

Nem sokára Harry is csatlakozott hozzá, szokásos tevékenységét végezve: figyelte a lányt, ahogy fest. Másfél óra múlva készen is lett a remekmű, Luna leült Harry mellé, és úgy csodálták a falat. Kívülállók harsányan nevettek volna rajtuk, ahogy a falat bámulták, de ők élvezték a csendet.

Végül Harry törte meg a csendet, mikor gratulált a lánynak, és egy puszival jutalmazta. Lunának ez többet ért, mint bármilyen jutalom, vagy dicsérő szó. Vidám beszélgetés alakult ki köztük, és sokáig nem fogytak ki a szavakból. Mikor a szavakat ásítás váltotta fel, Harry elköszönt a lánytól, és elvonult a szobájába aludni. De sokáig nem jött álom a szemére. Elhatározta, hogy lassan ideje valóra váltania újévi fogadalmát. Luna azonban nagyon hamar, mosollyal az ajkán aludt el.

H&L

A következő napok édes semmittevéssel teltek el. Lebontották a karácsonyfát, Harry ismét kilátogatott a temetőbe, de már egész más hatással volt rá a látogatás. Már nem volt depressziós. Hisz már volt miért élnie: ott volt neki Luna.

Eddig maga elől is rejtegette, amit érzett, de most már bevallotta önmagának: szerelmes a lányba. Örült, hogy újra érezhette a szerelem lángoló tüzét, akkor is, ha ez csendesebb szerelem volt, mint annak idején Ginnyvel. De ő is megváltozott. És Luna tökéletesen megfelelt neki. Már csak azt nem tudta, hogy a lány hogyan viszonyul hozzá.

Persze voltak jelek, észrevette, hogy a lány érdeklődik iránta, de nem volt biztos érzelmeiben. Ugyanakkor Lunánál más volt a helyzet: ő kivárt. Hisz ő már réges-rég bevallotta magának az érzelmeit, sőt Hermionéval is megosztotta azokat. De türelmesen várt, míg Harry gyásza enyhül és észreveszi őt is. És amikor ez bekövetkezett, ő minden porcikájával próbálta a fiú felé közvetíteni érzéseit, és várta, hogy ő lépjen először.

Nem kis időbe telt, mire Harry összeszedte magát. De, egy januári este eszébe jutott a fogadalma. Lunával a kandalló előtt ülve melegedtek, és nézték a lángok táncát, miközben beszélgettek.

Persze egyszer ők is kifogytak a szavakból, és Harry ezt a percet választotta, hogy felhozza a témát. Nagyot sóhajtott és beszélni kezdett:

- Ginnyvel is sokat ültünk a kandalló mellett… - vezette fel a dolgot.

- Romantikus lehetett – bólogatott Luna.

- Igen. Sokáig hiányoztak azok az esték. – Luna csodálkozó arcot vágott. Neki is leesett a múlt idő, de nem kérdezett rá. Hagyta beszélni Harryt.

- Annyira elviselhetetlen volt a hiánya kezdetben… Úgy éreztem, nem tudok élni nélküle. Azt hittem ő életem szerelme, és ha túlélem a csatát, összeházasodunk, és családot alapítunk. Azzal nem számoltam, hogy esetleg ő nem éli túl.

- Hiába próbált mindenki vigasztalni, semmi sem segített. Mikor beköltöztetek Deannel, jól esett a társaságotok, és azt hiszem, neked köszönhetem, hogy enyhült a fájdalom – mondta mosolyogva, mélyen a lány szemébe nézve a fekete hajú. Luna csillogó szemekkel nézett vissza.

- És igen, azt hiszem sikerült tovább lépnem. Tudod, szoktam a sírjához beszélni. És úgy érzem, ő is azt szeretné, ha tovább lépnék. Ha… elengedném őt. – A lány megértően bólogatott.

- Úgy érzem, most már képes vagyok elengedni, mert felismertem, hogy az élet megy tovább. És van miért élnem, új értelme van az életemnek.

- És mi az? – kérdezte a lány izgatottan. Nem bírt tovább hallgatni. Tudta, itt most vagy összetörik a szíve, vagy ellopják azt, és meg is tartják örökre. Kockáztatni kellett.

- Nem mi. Ki. Te, Luna – nyögte ki Harry, szemét a lányéba fúrva, piros arccal. Luna egy percig hallgatott, majd felnézett:

- Jé, fagyöngy – mosolygott. És valóban a karácsony utolsó emléke lógott a kandallóról, pontosan a fejük fölött.

- Biztos tele van narglikkal – vigyorgott szélesen Harry, ahogy a köztük lévő távolság csökkent.

- Nem, ellenőriztem őket.

- Akkor jó. – És egy rég áhított, szerelmes csókban forrtak össze. Ajkaik összeértek, kezeik utat találtak egymás nyakába. Csókjuk óvatos, tapogatózó volt. Majd Harry nyelvének kezdeményezésére felfedezték egymás száját. Szenvedélyesen, de lassan csókolták egymást, minden ketten ki akarták élvezni a pillanatot. Hisz oly régen már csak kerülgették egymást. Mikor körülöttük már mindenki látta jeleit érzelmeiknek. Legalábbis legjobb barátaik.

Végül Luna szakította meg a csókot:

- Én is szeretlek. – Azzal folytatták, és úgy ölelték egymást, mint akik sosem akarják elengedni egymást. Mind a ketten betartották a fogadalmukat. És a Harryt körülvevő falak is leomlottak. Lunának sikerült áttörni a bástyát, amit a tragédia emelt Harry köré.

H&L

Azt mondják a tavasz a szerelem évszaka. Azonban a téli estéknél nincs romantikusabb, főleg Lunáék esetében. De akkor sem búsultak, amikor az utolsó hó is elolvadt, és az idő melegedni kezdett. Megjelent az első hóvirág, majd a fák is szép lassan zöldbe borultak. A fű újra élénk zölden pompázott.

Ron és Hermione is boldogok voltak. Nem csak saját életük, de barátaiké miatt is. Hermione ugrált örömében, mikor megtudta, hogy végre összejöttek. Ron is vigyorogva gratulált Harrynek.

- Örülök, pajtás, ideje volt túltenned magad. Tudom, hogy a húgom is így akarta volna – mosolygott. Harry nagyon örült. Kíváncsi volt barátja reakciójára.

Sokan mások is örültek nekik, Mrs. Weasley mikor meghallotta már azt kérdezte, milyen tortát készítsen az esküvőre.

- Jól van, na, csak vicceltem, gyerekek! De én legyek majd az első, ha így döntötök! – nevetett az asszonyság.

Tortát, azt éppen süthetett, hisz következett a lány szülinapja. Az áprilisi idő trükkös volt, hol esett, hol sütött a nap, szeles volt, hol meg forró. Már a télhez képest. Azonban a lány születésnapján tökéletes volt az idő, így az udvaron ünnepeltek. A Nap hétágra sütött, gyenge szellő lengedezett. Jól telt a nap, Luna sosem volt még ilyen boldog. És mindenben az volt a legjobb, hogy Harryvel az oldalán ünnepelhetett. Ennél jobbat el sem tudott képzelni. Végre elnyerte a fiú szerelmét.

Barátai ajándékokkal halmozták el, Harry is kieszelt valamit a számára, azonban azt estére tartogatta. Most is sokan voltak, mint minden családi összejövetelen. Most már Harryvel együtt ő is tagja volt a Weasley családnak.

Estére azonban mindenki szállingózni kezdett, és a ház kiürült. Persze ebben némileg Harry titkos kérése is szerepet játszott, amit Ronnak adott át, aki továbbadta a családban.

Mikor végre kiürült a ház, Luna kikísérte az utolsó vendéget is, majd összerámolt. Harry addig felsettenkedett az emeletre. Luna mit sem tudva sétált fel a szobájába, hogy leroskadjon az ágyába, amikor belépve meglepetésére Harryt is ott találta. A fiú háttal állt neki, és a csíntalanságon kapott kisfiúk arckifejezésével nézett hátra. Luna odasétált a fiú mellé, aki kezében tartott pálcáját leengedte, és jelentőségteljesen a falra nézett.

A falon négy alak látszott: egy példa minden hajszínre. A bal oldali alak, egy csinos, hullámos barna hajú lányt ábrázolt, piros felsőben és farmerben. Mellette a vörös hajú Ron állt, a szokásostól eltérően nem gesztenyebarna, hanem kék pulcsit viselt farmere fölött, az elmaradhatatlan R betűvel. Mellette állt Harry, törött szemüvegével, sebzett homlokával. Luna fekete pulóverben és nadrágban ábrázolta őt. Mellé pedig saját magát festette, piszkosszőke hajával kiemelkedett a többiek közül, ezüstszínű felsője és fekete szoknyája jól ment haja színéhez. A legkülönösebb a képen mégis az őket keresztező arany betűk voltak.

Azonban, ahogy Luna jobban megnézte őket, némi változást látott rajtuk, és mindjárt megértette szerelme kezében lévő pálcát, és szemének pajkos csillogását. Harry megbűvölte a betűket, hogy egy új szót formázzanak, amit Luna egy forró csókkal jutalmazott

És az arany szavak is hirdették a falon érzelmeiket, hisz már nem csak barátok voltak, hanem: Szerelmesek…Szerelmesek…Szerelmesek…

THE END

* Sosem jártam a kastélyban, így nem tudom, hogy van-e fegyvergyűjteményben, mindazonáltal a történetben szereplő kastélyban van.

Mikor a vásárlásos fejezetet írtam, kerestem pár képet a fürdőruhákról. Nem pont olyanokat képzeltem el eredetileg, mint amilyennek leírtam őket, de végül úgy döntöttem ezeket választom. Linkelek pár képet, de mindenki csak akkor nézze meg, ha az nem rontja el a saját fantáziája által alkotott képet. (És nem akarok velük egy márkát sem reklámozni)

** Hermione fürdőruhája: http://www.cosmo.hu/dl/files/pictures2/original/422/8/4254.jpg

*** Luna fürdőruhája: http://www.cosmo.hu/dl/files/pictures2/original/293/4/2958.jpg

**** Harry fürdőnadrágja: http://www.adidassportbolt.hu/php/wtermresz.php?tid=282

***** Ron fürdőnadrágja: http://www.adidassportbolt.hu/php/wtermresz.php?tid=295

HHarryHHHHO

És utólag is szeretnék Boldog Karácsonyt, és Sikerekben Gazdag Boldog Új évet kívánni Phoebe Halliwellnek!

Vissza