Estére leltározást tervezett, felmérte melyek azok a könyvek, amelyekből feltétlenül utánrendelést kell kérnie, majd fáradtan nyújtózott egyet, bezárta ajtaját és felfelé indult, a lakásába.

Ólmos fáradtság vett erőt rajta, ígyhát egy hosszú, fürdőkádban való ázdogálás mellett döntött. Belépett a szobájába, majd lassan vetkőzni kezdett. Ledobta szoknyáját, harisnyáját, majd ingét is.

– Milyen szexi lenne, ha egy kicsit rázná a csípőjét – hallott hirtelen egy metszően mély hangot, amitől megremegtek a bokái.

Perselus Piton gúnyosan mosolyogva üldögélt Hermione kedvenc bőrfoteljében, amit nemrégen szerzett be, kezében egy pohár itallal. Szintén Hermione készletéből. A lány majdnem felsikoltott, aztán kezeivel próbálta eltakarni magát.

– Felesleges, Granger. Már mindent láttam – mosolygott továbbra is Piton, miközben nem vette le szemét a lány bőréről.

Hermione felháborodva figyelte Piton kiéhezett farkashoz hasonlító tekintetét.

– Mi a francot keres maga itt! – mondta, miközben szemével a köntösét kereste.

Perselus felemelkedett a székből és a lány felé sétált, aki riadtan hátrálni kezdett.

– Tudni akarom mivel csinálta a sártengert – suttogta a férfi vészjóslóan, egyre közelítve a lány felé. Mintha egy tigris akarná bekeríteni áldozatát.

– Nem értem, miről beszél – válaszolta Hermione, miközben tovább hátrált. Aztán egyszercsak nem volt tovább. Teljesen a falnak simult, míg Piton egyik kezét a falra támasztva elzárta a menekülés útját.

– Csak nem fél, Hermione? – kérdezte már-már gyengéden, miközben megsimította a lány fedetlen vállát.  Érezte az érintést követő remegést, és úgy döntött, tovább feszíti a húrt. Még közelebb lépett a lányhoz, testüket mindössze néhány centi választotta el egymástól.

– Mondja el, hogyan csinálta – súgta a lány fülébe, mire ő csak megrázta a fejét. Nem bízott a saját hangjában.

– Tudod, nekem sok időm van, Hermione – folytatta Piton, miközben tovább simogatta azt a ingerlő vállat és kulcscsontot.

– Hagyja abba, kérem – cincogta Hermione, de Perselus nem igazán figyelt rá. Túlságosan finom, túlságosan selymes volt a lány bőre, ahhoz, hogy meghallja a suttogást.

– Perselus… kérem… – szólt most már Hermione kicsit hangosabban,, de még mindig remegő hangon.

Piton felkapta a fejét és mélyen a lány szemébe nézett. Mint anno, diákkorában Hermione szemei most is sok mindent elárultak. Nem félt, egyáltalán nem. Valami más csillogott a szemében, amit Perselus nehezen akart elhinni.

Kicsit hátrébb húzódott, de a kezét továbbra is a lány feje mellett tartotta a falon.

– Csak nem? Ennyire kiéhezett lenne, Granger?

Hermione szeméből egyszerre eltűnt minden csillogás, helyette a düh csóvái jelentek meg.

– Ha maga lenne az utolsó férfi a földön, akkor sem kaphatna meg. Maga egy utolsó, ostoba, vén denevér! – kiáltotta a férfira, aki csak gúnyosan elmosolyodott, és ujjait a lány hajába fúrta.

– Tény, ami tény, Granger. Megkívánt.

Hermione tenyere csattant Piton arcán, ujjai vörös foltot hagytak. De a férfi csak mosolygott.

Ismét közel hajolt a lányhoz, ujjai a végigkövették a kulcscsont és a váll vonalát, aztán egyre csak közelebb és közelebb húzódott, de mielőtt elérte volna a lány ajkait, hatalmas dörrenést hallottak.

Piton olyan gyorsan lépett hátra, amilyen gyorsan csak lehetett, míg Hermione újra próbálta két kezével eltakarni magát.

Piton sebes léptekkel haladt a kis lakás ajtaja felé. Aztán hiába próbálta elfordítani a kilincset, nem sikerült.

– Azt hiszem, el kell odáznunk a pásztorórát – szólt gúnyosan. – Crack, még én is itt vagyok! – kiabált ki az ajtón. Kintről azonnal érkezett a felelet.

– Nagyon sajnálom, uram. Egyszerűen csak bezárult.

– Ajánlom, hogy képes legyél kinyitni, te féleszű! – válaszolt Piton dühösen. Hermione felvonta szemöldökét és végre kezdte megérteni mi is történik.

– Azt hiszem, ez nem fog menni – hallatszódott Crack kétségbeesett hangja. Piton mély levegőt vett és Hermione felé fordult. A lányt immáron a legkevésbé sem zavarta hiányos öltözete. Kezét csípőre tette, szemöldökét felvonva figyelte Perselust.

– Szóval, már megint nem sikerült… – mondta győzedelmes mosollyal.

Perselus felöltötte a lány mosolyának mását és úgy válaszolt:

– Ahogy mondja Granger. Egy ideig boldogíthatjuk egymást. De legalább kielégíthetem a mocskos vágyait

Hermione erre elpirult és leolvadt győzedelmes mosolya.

– Hagyd csak, Crack. Majd eltöltjük valahogy az időt, Miss Grangerrel – kiabált kifelé Perselus.

– Igenis, uram. Akkor jó éjt! – válaszolt Crack, aztán már csal elhaló léptei hallatszódtak.

– Meddig leszünk bezárva? – kérdezte Hermione immár elszörnyedve attól a gondolattól, hogy Pitonnal kell osztozkodnia a lakásán.

– 24 óráig – válaszolt a férfi, majd felállt és gombolni kezdte ingjét.

– Mégis, mit csinál? – kiáltott Hermione kétségbeesetten.

– Mit gondol, Hermione? – válaszolt Piton, miközben nadrágja övét kezdte el kifűzni.

Hermione, jobb ötlet híján, szeme elé kapta kezét.

– Profe… Perselus, ez nem túl jó…

De már csak egy gúnyos nevetést és a fürdőszobaajtó csapódását hallotta.

– Köszönöm a fürdővizet – kiáltott még ki Piton és Hermione legszívesebben megfojtotta volna.

Perselus először is hideg víz alá tartotta a fejét. Mi a fene ütött belé? Néhány perccel korábban, majdnem megcsókolta egykori diákját… Ez így nem lesz jó…

Este nyolc óra öt perc.

– Még huszonkét óra és ötvenöt másodperc a szabadulásig. – számolt vissza Hermione, foteljében ülve, háromszor nagyobb pulóverében, állig begombolkozva., kezében a Piton által megkezdett itallal. Vele szemben, a szoba másik végében, Perselus Piton, nem igazán zavartatta magát. Fekete nadrágját, ahhoz zöld ingét viselte. Vizes haja szétterült vállain, sötét tekintete pedig Hermionét fürkészte. A lány zavartan forgatta, babrálta pulóvere gombjait, hátha Piton egyszercsak megunja és inkább a falakat kezdi el égetni lézeres tekintetével.

– Nem lehetsz ennyire nyuszi! – szólalt meg egy kis hang Hermione fejében. – Már rég nem a tanárod, nem fog pontokat levonni és kész!

Magában felsóhajtott, aztán felkapta a fejét és viszonozta a vizslató pillantást.

Perselus most is olvasott a lány szemeiből, mint már annyiszor.

– Bátorság, dac. Ostoba griffendéles – gondolta magában, de újra kedvtelve és már-már mosolyogva figyelte a lányt.

– Miért éppen könyvesboltot nyitott? – kérdezte végül Hermione, megtörve a csendet. Piton elmosolyodott, majd válaszolt.

– Unalom – felelte egyszerűen. – És maga? Mióta szerelmes belém?

Hermione szemei felszikráztak.

– Soha nem voltam szerelmes magába. És nem is leszek.

– Ó. Micsoda merész kijelentés. Vajon akkor is így gondolja, ha közelebb megyek?

Hermione egy pillanatra elbizonytalanodott, aztán döntött.

– Semmit sem jelentene, ha közelebb jönne – felelte, mélyen a sötét szemekbe nézve.

Perselusnak nem kellett többet mondani. Felemelkedett a fotelből és lassú léptekkel sétált a lány elé. Hermionét egy sötét párducra emlékezette. Csak éppen az volt a baj, hogy ő egy ártatlan őzikénekérezte magát.

A férfi megállt közvetlenül előtte majd előre hajolt, ujjait lazán a fotel karfájára támasztva. Hermione összeszedte minden erejét és felnézett a másik sötét szemeibe. Piton olyan közel hajolt hozzá, hogy érezhette illatát, ami részegítőleg hatott rá.

– Jesszus! – kiabált egy kis hang a fülében. – Neked tényleg tetszik a pasi…

Keményen küzdött, az ellen, hogy arca ne öltsön sötétvörös színt.

Ami Perselust illeti, ő igencsak élvezte a helyzetet. Az előtte ülő teremtés hiába próbálta zavarát leplezni, nem járt túl sok sikerrel. És ez büszkeséggel töltötte el. Finoman még közelebb hajolt, és maga felé fordította a lány arcát.

Aztán megcsókolta, olyan szorosan ölelve magához, amennyire csak bírta. Elfelejtette mi volt az eredeti terve, célja.

Érzékeit betöltötte a lány íze és illata, és mindez még a legrégebbi könyvnél is finomabb volt.

Másnap reggelre zuhogott az eső. Sötét felhők torlódtak egymásra, villámok cikáztak át az égen. Mindez teljesen hidegen hagyott két embert, akik szorosan egymáshoz simulva feküdtek, meleg takarók alatt.

Hermione nagy nehezen kinyitotta szemét és csodálkozva figyelte a hófehér mellkast, amelyen jobb keze pihent. Nem igazán tudta, mit is keres az ágyában egy mellkas… Aztán felnézett és barna szemei találkoztak két étcsokoládé sötét szempárral. A két tekintet egymásba fonódott néhány pillanatra. Aztán mindketten egyszerre ugrottak fel. Hermionéhoz jutott a takaró, Perselusnak be kellett érnie a kispárnával, amit öle elé tartott.

– Mi a fenét csinált tegnap velem? – kérdezte felháborodva a férfi. Hermione nyelt egyet, nem igazán tudott értelmes választ adni, hisz a férfit még most is túlságosan vonzónak találta, pláne, hogy a párna csak egy szeletnyit takart kívánatos testéből.

– Kívánatos testéből? – kiáltott fel egy kis hang a fejében.

– Meddig várjak még, Granger? – toppantott – tőle egyáltalán nem megszokott módon – Perselus, mire a lány valamennyire észhez tért. Néhány mozdulattal szorosabbra csavarta a takarót maga körül, majd válaszolt:

– Fogalmam sincs.

Piton összeszorította ajkait, és erősen próbálta kihajtani a fejéből azt a késztetést, hogy a lányhoz lépjen és darabokban szedje le róla a takarót…

Aztán hirtelen felvillant fejében az isteni szikra.

– Az az ostoba Crack! – mondta dühösen, aztán ruháit kezdte el keresni. Nem akart belegondolni, hogy mit keresett legalapvetőbb ruhadarabja a konyhapult alatt, míg a zoknija a hálószoba küszöbén…

Crack elégedetten mosolygott, miközben lapozott egyet a könyvében. A PR előtt semmiféle sártenger nem állt, bár az üzlet pangott a vihar miatt. Amikor hirtelen két feldúlt, kócos hajú alak zuhant be az ajtón. A magasabbik, a sötét hajú férfi, a nyakánál fogva hurcolta maga után szerencsétlen Crackot, míg a lány dühös tekintettel és kezében szorongatott pálcával követte. A raktárajtó döngve csapódott be mögöttük.

– Mit kevertél bele abba az italba, te szerencsétlen? – kiabálta Piton

– Amit kért, uram – válaszolt a légszomjjal küzdve, már-már sípolva Crack.

Perselus az egyik polchoz lépett, ahol néhány bájital állt, aztán felsóhajtott.

– Összekeverte…

Hermione tétován álldogált, fejében azzal a gondolattal, hogy ha most nem csókolja meg Perselust, abba belehal. Piton felé fordult, és amikor meglátta a sóvár vágyat a lány szemében minden akarata elhagyta.

Milyen bájitalról is volt szó az előbb?

A vihar egész nap kitartott, csakúgy, mint a bájital hatása. A két bolttulajdonos az egész napot szorosan egymáshoz simulva töltötte. Ételt, italt hozattak maguknak és nem voltak hajlandóak kimozdulni az ágyból. Perselus tudta, hogy a bájital hatása néhány óra múlva enyhül, és azzal is tisztában volt: ez az ital nem ad új érzéseket, pusztán felerősíti a már meglévő, de ki nem mondott régieket. És azt is tudta, hogy Hermione is pontosan tisztában van mindezzel. Csakúgy, mint azzal, hogy létezik ellenszer.

De annak elkészítése mindkettőjüket hidegen hagyta.

Másnap reggel Piton ébredt korábban és csak figyelte, ahogy a mellette fekvő lány mellkasa egyenletesen süllyed és emelkedik, arcán békés kifejezés ül. Finoman, ujjai hegyével simított végig az arcán, majd nyakán aztán óvatosan megcsókolta a kulcscsontot és a vállat.

– Jó reggelt, Perselus.

A férfi elmosolyodott, Hermione pedig ismét meglepődött azon, mennyire más lesz így az arca. Az emlékeiben élő, taláros és mogorva bájital professzor alakja immár teljesen elhomályosult. Helyébe egy mosolygós, olykor karcoló humorú férfi lépett, akiről egy nap után olyan nehéz lemondani.

– Említettem már, hogy már régen elmúlt annak a vacaknak a hatása? – kérdezte a férfi, miközben ismét a lányhoz kucorodott.

– Én is jól tudom – felelte Hermione.

– Ühm. Akkor azt hiszem, be kellene zárnod a boltod.

Hermione megfordult az ölelésben és a férfi szemébe nézett, szigorú tekintettel.

– Ne érts félre! – folytatta a férfi, miközben ujját a lány orrához érintette. – Elég sok üres polc áll az én boltomban…

Hermione elmosolyodott, aztán csak bólintott.

– A feltételem az, hogy a bájitalokat továbbra is Crack kezeli…

– Ebben feltétlenül egyetértünk – sóhajtotta végül elégedetten Perselus.   

Vége