Kinek készült az ajándék: Aremeh
Korhatár: 12
Figyelmeztetések: slash, durva nyelvezet, OOC
Leírás: Harry és Draco karácsonya, de Harry ajándéka inkább borzalmas, szeretettel teli. Draco meglepetése nem túl időszerű, mégis bevallja szerelmének szörnyű titkát.
Az ötlet, ami alapján dolgoztál: Draco/Harry párosítás, ahol is Draco a karácsonyfa alatt rájön, hogy igazából a nőket szereti :) Harry reakcióját az író fantáziájára bíznám. Au, humoros kis novellára gondoltam.
 

Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.

Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.

Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.

A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.

A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).

Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.

Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com
Jelszó: 09ust

Jó olvasást!

Jó volt veled

- Édesem, kész a vacsora, hagyd azt a fát, majd vacsi után feldíszíted! – a hollófekete hajú férfi leengedte varázspálcáját és egy utolsó pöccintéssel a helyére biggyesztette a karácsonyfa csúcsdíszét. Elégedett mosollyal nyugtázta a kész művet, majd hátat fordítva neki leült a megterített asztalhoz. Hosszú, tejföl szőke haj libbent mellé, véletlenül megcirógatva karját, amin abban a pillanatban végig futott a libabőr.

- Hogy tetszik a fa? – kérdezte, miközben szerelme lerakta az asztalra a pulykát.

- Zöld és piros? Eredeti – nyugtázta somolyogva a szőke, és ő is helyet foglalt.

- Igazán kitettél magadért, ez a pulyka rettentően finom, Draco! – a megszólított ismét elmosolyodott és ő is a szájához emelte villáját, hogy megízlelhesse sültjét.

- Remélem az ajándékom is ennyire tetszeni fog, ugye idén sem várunk reggelig?! – kérdezte Draco mély búgó hangján.

- Mi ilyen sietős szívem? – kérdezte Harry.

- Tulajdonképpen tartogatok számodra valami fontosat, ami nem várhat holnapig… - kezdte a szőke bizonytalanul pislogva a másikra, akinek fogalma sem volt miről lehetett szó, de azért már boldogan várta a meglepetést.

- És mi volt ma a minisztériumba? – Bár karácsony volt a két férfi túl elfoglalt volt, így ezen a szent estén is dolgozott mind a kettő. Bárgyú beszélgetésbe kezdtek az ünnepi étel elfogyasztása közben. Beszéltek politikáról, hírekről és muglikról. Csak egy valamiről nem esett szó, amit Draco ügyesen rejtegetett, hisz még nem jött el az ideje a nagy bejelentésnek.

Miután lepakolták az asztalt éppen Harry egyik viccén nevettek. A szőke mosolya hirtelen leolvadt arcáráról és komoly, bűnbánó szemmel nézett fel kedvesére.

- El kell mondanom valamit – kezdte idegesen, s közben az alsó ajkát harapdálta. Harry zavarba jött, de mégis izgatottan várta a hírt. Buzgó szeretettel szemében figyelte, ahogyan szerelme nem találja a szavakat, majd bíztatóan megfogta a férfi kezét.

- Hallgatom – mondta még búgó hangon, mire Draco abbahagyta az ajka rágcsálását és beszélni kezdett.

- Harry, tudod, hogy szeretlek, hiszen már a Roxfortban ezt megbeszéltük. Emlékszel, amikor Pansy otthagyott Monstroért, akkor te voltál ott mellettem, aki segített átvészelni a szörnyű magányt. Sok mindent köszönhetek neked, hisz újra elindítottál utamon. Szeretem azt a férfit, aki vált belőled. Olyan erős és magabiztos vagy mindig, és fel merted vállalni kapcsolatunkat, holott a te nevedet addig a napig nem mocskolta be ilyen szenny. De tudnod kell, hogy irántad érzett szerelmem már közel sem olyan vad és lobbanékony, mint amilyen pár éve volt. Mondhatni kioltotta valami, vagy leginkább valaki – az utolsó szavakat már csak suttogta, de közben mindvégig erősen szorította Harry kezét, aki csak némán állt, kikerekedett, üveges szemekkel. Agyában ezernyi gondolat cikázott. Felrémlettek annak a bizonyos roxforti napnak az emlékképei és a rengeteg felháborodott rajongói levél, amit nap, mint nap kapott egy időben. „Mi az, hogy Harry Potter, a kiválasztott, a kis túlélő a férfiakhoz vonzódik, ráadásul kiszemeltje nem más, mint Draco Malfoy, akivel eddig még gyűlölték egymást” zengte a hasonló tartalmú, károgó hangú rivallók az egész házban. Igen, felvállalta szerelmét, hisz minden lépését kiteregette a Szombati Boszorkány, így esélyük sem lett volna a normális életre másképpen. Most mégis ott állt előtte szerelme és azt kezdte el ecsetelni, hogy a sok éves gyötrelem és hidegháború a varázslónéppel a semmiért volt. Gyomrában az a bizonyos szörny ugrándozni kezdett, amitől ideges lett, és szúrós szemmel nézett Dracóra. Habár szerette, ezt nehezen tudta megemészteni.

- Szóval ki az? Csak nem valaki minisztériumból? Talán Jo, vagy Florian a mágus-kobold kapcsolatokról? Ki az, ki vele!

- Nem, Harry, nagyon messze jársz az igazságtól – intett nemet a fejével, de Harry tovább találgatott.

- Akkor a Próféta szerkesztője, az a Ben gyerek? Az a kis hülye, tudtam, hogy buzi.

- Nem, Harry, figyelj! Én nem… nem egy másik fiú miatt szakítanék veled, hanem… - De a fiú nem is figyelt. Őrjöngve tépte ki magát a másik kezei közül és sorolta a minisztériumban dolgozó férfiak neveit. Esélye sem volt a másiknak közbeszólnia, de mikor már öt perce dobálózott a feketehajú a nevekkel elordította magát: GINNY AZ! GINNYT SZERETEM!

Harry megtorpant és csodálkozva pillantott fel szemüvege mögül. Ez a név ismerős volt számára, sőt fejében egyre jobban kirajzolódott egy vörös hajú lány sziluettje, akit már nagyon régen nem látott. Eszébe jutottak iskolai évei, és ez a bizonyos lány, akinek igen fontos szerepe volt egy időben. Azonban a háború után minden régi kapcsolatát maga mögött hagyta, hogy egy újabb kivirágozhasson, így tizenhét éves kora óta nem tudott semmit régi barátairól.

Draco gondolatai azonban célirányosan bombázták agyát az elmúlt pár hét eseményeivel. A legfiatalabb Weasley csemete a Szent Mungó Ispotályban dolgozott, ahova a férfi egy kisebb átok verte sérüléssel került. Meglepődött, mikor meglátta a gyönyörű, barna szemeket, és a csillogó, vörös hajat. Rögtön felismerték egymást, de nem szóltak egy szót sem, a lány némán végezte dolgát. Aztán Draco száját mégis elhagyták a szavak
„Jól van” – mondta halkan, és mást nem is kellett mondania, hiszen Ginny tudta kiről van szó.
„Már nem érdekel. Olvastam róla az újságokban. Most már téged szeret igaz? Engem szó nélkül hagyott el” – mondta a lány unottan, és egy utolsó pálcaintéssel befejezte dolgát. Indult volna ki, de a férfit valami belső késztetés azt sugallta, marasztalja még.
„Nincs kedved találkozni valahol? Beszélni róla?” – kérdezte izgalmát legyűrve, de azért lehajtotta fejét, nehogy észrevegye Ginny az arcán megjelenő pírt.
„Nincs mit beszélni róla, ő nem az a Harry Potter, akit megismertem!” – mondta a lány és újra megindult az ajtó felé, de Draco felpattant és megfogta a karját.
„Akkor ne róla beszéljünk, így megfelel?” – kérdezte újra, kijavítva saját magát, amit megint csak valami belső hang sugallt neki. Ginny elbűvölő nőiessége elcsavarta a fejét, még ha Harryt szerette is, nem tudott ellenállni a lány varázslatos bájának.
„Holnap egykor ráérek. Találkozunk valami eldugottabb helyen, botrány lehet belőle, ha meglátják a híres Harry Potter barátját, a híres Draco Malfoyt egy közönséges nő…”
„A híres Harry Potter csodaszép exbarátnőjével, a híres Ginny Weasleyvel?!” – fejezte be a lány mondatát, mire egy kedves mosolyt kapott válaszul.

- Ginny Weasley? – kérdezte Harry fintorogva. – Egy lány miatt hagysz el? – hangja hitetlenkedéssel vegyült, és majdnem felnevetett, de meglátta Draco lehajtott, elvörösödött fejét és nyomban elszállt minden jókedve. Szomorúan gondolta végig a helyzetet, hiszen szerelmük nem volt túl átlagos, se elfogadott, így nehéz volt mindennapjaikat élni. De ha ez a vörös lány tetszik szerelmének, miért is ne engedné el őt, és hagyná, hogy élje életét. Gyorsan dolgozott az agya, és gondolkodásmódja még magát is meglepte. Aztán döntött. Odalépett a férfihoz, kezével felemelte fejét az állánál, majd mikor egy vonalba került szemük egy utolsó, szenvedélyes csókot váltottak.

- Élj boldogan amellett a lány mellett. És add át üdvözletemet. – Mondta még búcsúzóul, majd hátat fordított és lassan felbattyogott az emeletre, ezzel eltűnve Draco életéből.

A szőke nem is gondolta volna, hogy kedvese ilyen megértő lesz. Fájt a szíve, hogy meg kellett bántania a szeretett férfit, de Ginny állt most már az élete középpontjába. Leült a földre, éppen a karácsonyfa elé, amin még mindig vidám csillogtak a zöld és vörös színű gömbök, tökéletesen kiegészítve egymást. „Talán így lesz a legjobb, gondolta magában, talán sosem szerettem Harryt úgy, ahogy kellett volna.”

Boldog karácsonyt Aremeh!