Ajándékozott: Vanda
Korhatár: 12
Figyelmeztetések: Slash, kis OOC és Fluff
Leírás: Drarry novella. Harryt karácsony alkalmából barátai egy különleges, és szerintük tökéletes ajándékkal lepik meg. A kis hősnek különböző feladatokat kell teljesítenie, hogy megkaphassa azt a bizonyos ajándékot. A karakterek kissé OOC-re sikerültek, és nyomokban Fluff is felfedezhető, de ez senkit ne riasszon el, azért annyira nem durva. Remélem. :)
Kérés: „Mivel a másik kettő még nem teljesen állt össze a fejemben ezért leírom azt, amit tutira tudok. Szóval egy Drarry sztorit szeretnék, és hát a téma karácsony. Az lenne a történet, hogy Harry karácsony reggel kap egy levelet, amiben egy utasítás van, hogy hol találja a következőt… Hmm, mondhatni kulcsot. És hát ezzel egész nap elszórakozik, mert a levelek mindig máshova küldik el. A végén persze odaér, és hát kedvenc szöszink vár rá. Hogy Harrynek milyen feladatai legyenek, vagy miként fogadja ezeket, azt az íróra bízom, a végén lehet 18as karika, ha az író úgy gondolja, hogy odaillik és ööö legyen Happy End.”
Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.
A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.
A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).
Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.
Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com
Jelszó: 09ust
Jó olvasást!
Kirakós játék
Harry Potter a varázsvilág megmentője, Voldemort legyőzője, a béke testet öltött hófehér galambja, a bátorság büszke oroszlánja hatalmas ásítással és hosszan elnyújtott korareggeli nyögéssel ébredezett. Nehezen tudott kiszakadni édes álmából, amiben épp a kölcsönös gyönyörnyújtás ősi rítusát gyakorolta a mágikus társadalom legtökéletesebb tagjával. Szinte érezte még a kecses ujjak kényeztető siklását a testén, a finom ívű ajkak édes csókjait, a vágytól elködösült szürke szemek igéző pillantását, így aztán teljesen érthető volt, hogy nem sok kedve volt visszazuhanni a valóság kemény talajára. Főleg úgy, hogy neki is akadt egy jó nagy kemény problémája, és ezt egyedül megoldani a fürdőszoba magányában mégsem olyan élvezetes, mintha legalább az álmában Ő is besegítene. De most már nem volt mit tenni, érezte, hogy a leggonoszabb legjobb barátja erőteljesen megrázza a vállát, és valami értehetetlen zagyvaságot hadovál hatalmas elánnal. Így aztán megadta magát a kegyetlen sorsnak, kinyitotta a szemét, és nagy nehezen ülő helyzetbe tornászta magát.
- Haver, végre fölébredtél – csapott a vállára vidáman a vörös hajú ördögfióka. – Téged nehezebb fölkelteni, mint az álomkórosokat – vigyorgott az álmosan pislogó feketehajú fiúra töretlenül, miközben egy hatalmas csokoládét kezdett betömni a szájába. - Nézz má, affora ajánfék halmosz van, ami a sillagvizsgáfó toronyig isz elérfe – mondta kissé eltorzítva a szavakat, a csoki akadálytól nem zavartatva magát, és rámutatott a tényleg terjedelmesnek tűnő kupacra.
- Hm – jött a dünnyögés az értelmes válaszra nem hajlandó Harrytől, majd félretolta maga elől barátját, és besietett a fürdőbe.
Mivel vészhelyzet esete forgott fenn, ezért gyorsan beugrott a zuhanyzóba, és kellemesen meleg vizet folyatott magára, miközben beszappanozott kezével hozzáértő módon simogatni kezdte magát. A megkönnyebbülésre nem kellett sokat várnia, hiszen a fiúnak csak le kellett hunynia a szemét, és visszaidéznie álmának tüzes hercegét, hogy a gyönyör hulláma végigvágtázzon minden egyes porcikáján. Pár perc kellett még neki, hogy teljesen összeszedje magát, és szembe tudjon nézni a mai üresnek és magányosnak ígérkező nappal. Harry eldöntötte magában, hogy egyáltalán nem kedveli a karácsonyt, mivel tudta, hogy ezen a reggelen nem várja senki csábos fél mosollyal és sokat ígérő pillantással a Nagyteremben, hogy minden apró sejtje megborzongjon a tiltott izgalomtól. Így aztán komor arccal masírozott vissza a szobájába, ahol már Ronon kívül Ginny és Hermione is rá várt izgatottságtól fénylő szemekkel.
- Öhm, miért néztek így? – kérdezte Harry kissé megszeppenve az idült vigyorgással rábámuló barátaitól.
- Csodálatos meglepetésünk van számodra, haver! – kiáltott Ron olyan besózottan, mintha most derült volna ki, hogy beveszik a Chudley Csúzlik csapatába.
- És mi lenne az? – kérdezett vissza a fiú gyanakodva. Eddig akárhányszor valami csodálatos meglepetéssel próbálkoztak, mindig rossz sült ki a dologból. Ha még egy kedves, aranyos és szép lányt akarnak neki bemutatni, akkor saját kézzel folytja meg mindhármukat.
- Gyere, és ülj le – rángatta magával Ginny az ágyhoz Harryt, majd erőteljesen lenyomta rá, és még mindig borzongatóan boldog vigyorral nézte őt. – Megtaláltuk a tökéletes ajándékot számodra!
- Igen? – Harry minden tagját elöntötte a tömény iszonyat. Látta maga előtt, ahogy Madam Puddifoot édeskés, rózsaszín kávézójában fogja eltölteni az egész napját, kínos bájvigyort öltve magára, nehogy szent Potter véletlenül is megsértse a vele szemben ülő bájos hölgyeményt.
- A legtökéletesebbet – jelentette ki határozottan Hermione, miközben leült mellé az ágyra, és komoly tekintettel nézett rá. – Itt van ez a csomag. Nyisd ki, és tedd azt, ami benne áll. – Ezzel át is nyújtott Harrynek egy lapos dobozkát, és sürgető pillantással várta, hogy a fiú felbontsa.
Harry nem értett semmit. Minek kellene valamiféle utasításokat követnie, és az miért tökéletes ajándék neki? Jobbnak látta, ha nem kérdez, és nem panaszkodik, ez így még mindig biztatóbban hangzott, mint az előbbi látomása. Kissé remegő kézzel bontogatta a csomagot, miközben barátai feszülten figyelték minden mozdulatát. A kezébe először egy boríték akadt, utána pedig egy puzzle darabhoz hasonlító képrészlet, amin egy ajándék doboz sarka volt látható. Lassan kinyitotta a borítékot, még mindig szótlanul, és a benne lapuló levelet olvasta el alaposan. Miután végzett, felnézett, és szóra nyitotta a száját.
- Mégis mi a csuda ez? – kérdezte döbbenten.
- A tökéletes ajándékod, ahogy már mondtuk – válaszolta Ginny őrjítően kedves hangon.
- Lehet, hogy Voldemort kiátkozta az összes agysejtemet, de azért mégsem lehetek annyira idióta, hogy nem érzem ezt a képtelen ötletet tökéletesnek! – kiáltott fel a kis hős, végleg elvesztve a türelmét.
- Harry, nyugodj meg! – csillapítgatta Hermione a fiút. – Láss a dolgok mélyére, és akkor megérted a lényeget. Ha végig csinálod a megadott utasításokat, akkor megkaphatod azt a bizonyos tökéletes karácsonyi ajándékot.
- De miért is csinálnám végig, ha az sem tudom, hogy mégis mi az, ami a jussom lesz utána?
- Haver – csapott a vállára Ron -, ez a meglepetés lényege, hogy nem tudod mi az.
- Nem, én nem hiszem, hogy ezzel szeretném tölteni ezt a napot – jelentette ki Harry határozottan. Úgy érezte, végre a sarkára kell állnia, mégsem toszogathatja őt mindenki kénye-kedve szerint. Pár pillanatig csöndben voltak, a három csínytevő kétségbeesett arccal nézett egymásra.
- Harry, kérlek, az én kedvemért – lágyult el Hermione hangja. – Tényleg sokat agyaltunk ezen az egészen, és nem volt túl könnyű ezt a különleges játékot megvalósítani.
- Viszont én nem akarom ezt megint. Tudom, hogy csak jót akartok, de nekem nincs szükségem a kerítőnői tevékenységetekre. Majd, amikor eljön az ideje, megtalálom én is azt, aki hozzám illik.
- Annyira sajnáljuk, hogy ilyen helyzetbe hoztunk – mondta Ginny szomorúan. – Tudjuk jól, hogy kissé túlzásba vittük. De kérlek, adj nekünk egy utolsó lehetőséget. Ha ez sem lesz tökéletes, akkor megígérjük, hogy többé nem fogunk zaklatni semmivel.
Harry hangosan felsóhajtott. Ahogy elnézte barátai könyörgő arcát, tudta, hogy elveszett, egyszerűen képtelen volt nekik nemet mondani.
- Rendben, legyen – mondta mártír hangon, mire Ron akkorát rikkantott, hogy azt még Piton is hallhatta a pincéjében. – De van egy feltételem. Tényleg ez legyen az utolsó, ha azt mondom, hogy nem ez volt a tökéletes ajándék.
- Megegyeztünk, Harry – mosolygott rá Hermione is boldogan. – Akkor indulhatnál is hamarosan.
- Öhm, reggelizhetek előtte, vagy az nincs benne a tervben? – kérdezte kacsintva a fiú.
- Jaj, persze, menjünk – nevetett fel Ginny.
Így aztán a négy jó barát lement a Nagyterembe, hogy feltöltsék Harry energiakészleteit a rá váró hosszú napra.
XxXx
Félórával később Harry nekikezdett hosszú bolyongásának a kastélyban, de még mindig nem értette, hogy mi lehet ennek a képtelen játéknak a lényege. Hermione kitekert logikájával olyasmit magyarázott neki, hogy eddig a fiúnak mindig meg kellett küzdenie azokért a dolgokért, amik igazán boldoggá és elégedetté tették. Ezért agyalták ki számára ezt a játékot, mert így biztosan örülni fog az ajándékának, hiszen életének eddigi rövid történelme erre utalt. Harry sok helyen bele tudott volna kötni ebbe az eszement teóriába, de ha egyszer beleegyezett, akkor ne legyen a neve Potter, ha nem csinálja végig. Így történhetett meg az, hogy karácsony napján, lustálkodás helyett, az ágyán üldögélve próbálta megfejteni az első feladatát.
- Van egy vár, amelyet egy olyan sárkány őriz, aki minden állításról el tudja dönteni, hogy igaz vagy hamis. Ha valaki igazat mond, akkor az illetőt megégeti, ha hazudik, akkor megeszi. Arra megy egy vándor, mond valamit a sárkánynak, mire az beengedi őt a várba. Mit mondott a vándor? – olvasta föl magának hangosan a kérdést Harry, hátha így hirtelen fény gyúl az agyában, de ez sem segített sokat a tanácstalan fiúnak.
Biztos volt benne, hogyha sikerül rájönnie a válaszra, az akkor sem lesz elég, hiszen elméletileg ennek a feladatnak el kellene vezetnie a következő kirakós darabhoz és természetesen az újabb rejtvényhez. Valami másnak is lennie kell a talány mögött, csak azt nem tudta még, hogy minek. Megpróbált úgy gondolkodni, ahogy Ron, mert az egész vagyonában fogadott volna, hogy ez a találós kérdés a vörös hajú fiú ötlete volt. Amikor Hermione mutatott neki egy mugli rejtvény újságot, Ron teljesen bezsongott attól, hogy végre nem csak a sakkban csillogtathatja meg a logikai érzékét, így aztán függővé vált. De a fiú nem csak ezeket szerette, hanem az izgalmas kalandokat is, ezért biztosan nem könnyítette meg a dolgát azzal, hogy csak egy egyszerű választ kell kitalálnia.
Maga a találós kérdés nem az instrukciós levélen volt, hanem egy külön pergamenen, aminek a tetejét egy rajz díszítette. Harry először nem is foglalkozott vele, de ahogy jobban szemügyre vette, rájött, hogy a Tiltott Rengeteg egyik barlangját ábrázolja, amit még ősszel fedeztek fel az egyik túrájuk alkalmával. Harry mérget vett volna rá, hogy ez nem egy véletlen egybeesés, hanem szándékos jelzés. Annyira megörült a felfedezésének, hogy gyorsan fel is kapta magára a bélelt talárját, és mint egy szélvész elszáguldott a Rengeteghez. Az erdő szélén azonban kissé megtörte a lendületét az, hogy vakító fehér hó borította a tájat, amitől minden olyan egyformának tűnt, így hirtelen azt sem tudta, hogy merre kellene elindulnia. Pár percnyi emlékkutatás után nyugat felé vette az irányt, és bízott a méltán híres szerencséjében. Mint eddig olyan sokszor, most sem kellett csalódnia, mert tíz perces megfeszített tempójú séta után, már meg is találta a barlangot.
Harry elégedetten bólintott, de mikor hozzáért a bejáratot eltakaró liánokhoz, egy légkalapácsszerű lökést érzett a mellkasán, és a következő pillanatban már két méterrel arrébb találta magát a hóban kiterülve.
- Azt a nyamvadt durrfarkú szúrcsók nénikéjét – nyögött föl, miközben a bordáit tapogatta lehetséges sérülések után kutatva. Halkan morgolódva átkozta saját magát, gondolhatta volna, hogy nem lesz ilyen egyszerű dolga, hiszen még a találós kérdést meg sem fejtette.
Miután sikerült talpra kecmeregnie, előkereste a pergament, amit csak úgy mellékesen begyűrt a talárja zsebébe. Újra és újra elolvasta, próbált logikusan gondolkodni, ahogy még Ron magyarázta neki hetekkel ezelőtt. Vett pár mély lélegzetet, lehunyta a szemét, és kiürítette az elméjét, hogy minden idegszálával a válaszra tudjon összpontosítani.
- Igaz vagy hamis. Égetés, evés, sárkány – motyogta halkan maga elé. – Ha be akarok jutni a várba, akkor át kell vernem a sárkányt. Talán össze kellene zavarnom? Igen, ez jó ötlet. De hogyan? – tanakodott Harry sajátmagával. – Valami, valami… Ez az! – kiáltott fel hirtelen olyan hangosan, hogy a Rengeteg csak úgy visszhangzott tőle. – Ez a tökéletes válasz – ujjongott önfeledten, miközben visszasétált a barlang elé.
Harrynek most már csak azt kellett kitalálnia, hogy ezt hogyan tudassa a barlanggal, de úgy döntött, a legegyszerűbb módszert választja, és megmondja neki.
- Sárkány, te most meg fogsz enni engem – közölte határozottan a liánnal, és várta, hogy történjen valami. Biztos volt a sikerében, hiszen ha a sárkány tényleg megenné, akkor igazat mondana, és emiatt meg kellene égetnie. Viszont, ha megégetné, akkor az állítása hamis lenne, és meg kellene ennie. Innen pedig elkezdődne az a bizonyos ördögi kör, tehát a sárkányt ez biztos, hogy összezavarná.
A következő percben a liánok megrázkódtak, és egy mély hang szólt ki a barlangból:
- Ezzel a válasszal bebocsátást kapsz a váramba, vándor!
Harry elégedetten elmosolyodott, és griffendéles bátorsággal lépett be a barlang száján a félrehúzódó liánok mellett. Odabent egy fáklya lobbant fel, megvilágítva egy apró csomagot a földön. A fiú felvette, és örömmel látta, hogy ezen a csomagoláson is Hermione gyöngybetűi kanyarognak. Gyorsan becsúsztatta a zsebébe a megszerzett kincsét, és sietősen elindult vissza a Roxfortba.
Harry első útja a meleget adó kandallóhoz vezetett, amint visszaért az üres klubhelységbe, hogy az elfagyott testrészeit újjáélessze. Ahogy újra érezte a végtagjait, leült a kanapéra, és izgatottan kibontotta a második csomagot, amiben a kirakós újabb darabja és a következő feladat várta.
- Ez az! – kiáltott fel hangosan örömében, ahogy elolvasta az új utasításokat. Egyszerűen csak felpattan a seprűjére, elkapja a cikeszt, és máris a következő feladatára összpontosíthat.
Elgondolásához híven fel is baktatott a szobájukba, magához vette a Tűzvillámját, és pár perc múlva már ismét a kastély előtt találta magát. Sietősen a kviddicspálya felé vette az irányt, ahol a levél szerint, már a megbűvölt labdák várják. Nehezítésképpen Ginny, mert Harry biztos volt benne, hogy ez a Weasley lány ötlete, két gurkót is megbűvölt, amik majd azt akarják megakadályozni, hogy megszerezze a kis aranylabdát.
Mikor belépett a pályára, látta, ahogy egy ládából fénysebességgel kirepül a cikesz, amit a két vaskosabb gurkó követett. Gondolkodás nélkül felpattant a seprűre, és az ég felé vette az irányt, ahogy a két barna labda elkezdett felé száguldani. Harry úgy érezte magát, mintha a mennybe jutott volna, ahogy az adrenalin átjárta a testét, miközben ő csak repült szélsebesen és szabadon. Imádott kviddicsezni, ez vitathatatlan tény. Az agya rögtön ráállt a cikesz keresésére, miközben hátrafelé is erőteljesen kellett figyelnie, nehogy az egyik gurkó lelökje a seprűjéről. Nagyon bízott abban, hogyha a barátai képesek voltak ennyi mindent megbűvölni azért, hogy ez a játék ilyen tökéletes legyen, akkor a biztonsági intézkedésekről sem feledkeztek meg. Ha már Voldemort nem ölte meg, akkor nehogy úgy haljon meg, hogy kitöri a nyakát a kviddicspályán.
Ezzel a nyugtató tudattal körzött a pálya felett, és megállapította, hogy a terelők nagyon fontos tagjai egy csapatnak, mert nehéz volt így nélkülük még a gurkók elől is megszökni, és a cikeszt is megtalálni. Azonban Harry szerencséje most sem pártolt el tőle, így húszpercnyi fárasztó repülés és manőverezés után megpillantotta az aranylabdát. Természetesen rögtön utána eredt, és a lelátók között szlalomozva üldözte, mikor hirtelen a cikesz egyszer csak megállt, és a fiú konkrétan beleütközött. Mohón érte kapott, és a kezébe szorította a szárnyaival csapkodó labdát. Ebben a pillanatban az őt üldöző gurkók visszarepültek a földre, így aztán Harry is nyugodtan leszállhatott.
Leparkolt a láda mellett, hogy a cikeszt is visszarakja, hátha úgy egyszer csak megjelenik az újabb csomagja, de megdöbbenve kellett látnia, hogy az már eleve ott volt a kvaff helyén. Harry nagyon átvertnek érezte magát, hiszen igazából a nagy semmiért repkedett ennyi ideig a fagyos levegőben. Végül az izgalom átvette az uralmat a sértettsége felett, és becsúsztatta a zsebébe a csomagot, majd elindult vissza a kastélyba, és sétálás közben azért imádkozott, hogy többet ne kelljen a hidegben ügyeskednie.
Harry útja ismét a kandallóhoz vezetett, amint visszaért a klubhelységbe, majd ahogy fölmelegedett, leült a kanapéra, és elővette az utolsó csomagot. Nem okozott nagy meglepetést neki, hogy a karácsonyi doboz harmadik darabkáját és egy újabb levelet talált benne. Az utóbbi tartalma már inkább sokkolóan hatott a fiúra. Ámbár nem azért, mert a következő feladata annyira veszélyes és izgalmas lett volna, hanem pont azért, mert szörnyen unalmasnak tűnt. Hermione egy keresztrejtvényt készített neki, olyan kérdésekkel, ami kihívás elé állította Harry agyát. A szabály nem volt nehéz, minden meghatározás mellé oda volt írva, hogy a válasz hány betűs, és hogy hányadik betűjét kell felhasználni a megfejtéshez, csak Harry még azt nem tudta, hogyan fog tudni mindenre válaszolni. Mivel Hermione azzal spékelte meg a rejtvényfejtést, hogy beszélt Madam Cvikkerrel, ne engedje be a könyvtárba, és a hiányzó betűket még kitalálni sem tudta, mint egy mugli keresztrejtvényben, mert nem sorrendben voltak a kérdések.
- Köszi, Herm! – sóhajtott fel hangosan Harry.
Pár percig csak bámult bele a vidáman táncoló lángokba a kandallóban, majd végül megrázta magát, és úgy döntött, belevág, lesz, ami lesz. Keresett egy pennát, majd átült a fotelba, ami mellett egy asztal is volt, és nekiállt.
- Őshonos angliai növény, két-három százada használják, könnyen beszerezhető, például a Pótcsont Rapid és az Olümposz Szépe bájital alapanyaga is. (9/1)
- Szigorított használatú táncoltató bűbáj. (13/11)
- Bájital. Hozzávalói: citromfű, holdkő, unikornis szőr és nyál, sellőmáj, menta. Könnyen elkészíthető, de súlyos következményekkel járhat, ha elrontják, mivel egy fontos emberi érzést befolyásol. (13/5)
- Régi seprűjáték. A játékosok kecske epehólyagból készült labdával a kezükben cölöpökön álló lángoló hordókon repültek keresztül, anélkül, hogy lángra kaptak volna. (9/1)
- Keleti varázslók hitében a mindenséget jelképező fa jelzője. (10/1)
- Sötét, nyirkos helyeket kedvelő növény, a fénytől kifejezetten menekül. Ha valakit fogságul ejt, minél inkább mozog az ember, annál jobban rátekeredik. (10/3)
- Apró, kerektestű madár, ami nagyon gyorsan tud repülni. A cikesz bevezetése előtt őket használták a kviddics meccseken. (13/3)
- Mugli ősemberek varázslattal bíró vezetői, akiket még a mágia irányított, és nem ők a mágiát. (5/2)
- Morgana néven ismert, sötét mágiával foglalkozó boszorkány teljes neve, aki Merlin ellensége volt. (11/11)
- Egy csúf, de igen jámbor lény, amely általában a varázslók otthonában található meg. Panaszos hangokat hallat, és néha kisebb tárgyakat is hajigál. (12/8)
- A legendák szerint a Bölcsek Köve megalkotója. (13/11)
- Az Abszol Úton található kisállat kereskedés. Baglyokat nem lehet náluk kapni. (17/11)
- Harry miután végigolvasta az összes meghatározást, rájött, hogy van, amelyik egészen egyszerű, de sajnos voltak nehezebbek is.
- Na, akkor haladjunk sorba – kezdte el a motyogását a fiú, mert így valahogy jobban tudott gondolkodni. – Az első, hm, abalitisz lesz, a második nyilvánvalóan a Tarantallegra, de a harmadikra nem emlékszem. – Ez a motyogós gondolkodás eltartott több mint húsz percig, mire Harry végre megfejtette az összes meghatározást, és ezt kapta végeredményül:
1. Abalitisz (a)
2. Tarantallegra (g)
3. Barátságfőzet (t)
4. Ainingein (a)
5. Tetejetlen (t)
6. Ördöghurok (d)
7. Golden Snidget (l)
8. Sámán (á)
9. Morgan Le Fay (y)
10. Padlásszörny (z)
11. Nicolas Flamel (a)
12. Mágikus Menazséria (a)
Harry elégedetten nézegette a tökéletes válaszait, és ettől az érzéstől annyira belelkesedett, hogy azonnal nekiállt, hogy a betűkből megpróbálja kirakni a három szavas végső megfejtést. Tízpercnyi firkálgatás és betűpakolgatás után, még mindig nem tudott összehozni egy értelmes választ. Kissé kétségbeesve próbálkozott tovább, de végül feladva a meddő próbálkozást, rájött, hogy ő végül is egy hatalmas varázserővel megáldott személy. Ha Voldemortot le tudta győzni, akkor a mágia ebben is tud neki segíteni. Így erősen koncentrálva a pergamenre irányította a pálcáját, és maga elé képzelte, ahogy a betűk egy értelmes, három szavas megoldássá válnak. Mikor kinyitotta a szemét, legszívesebben felüvöltött volna elégedettségében, mert bejött neki ez a trükk.
- Ágaz atya dalt, az ágyad alatt, ágaz lady tata – olvasta föl hangosan a három különböző opciót, de nem volt nehéz kitalálnia, hogy melyik a helyes válasz.
Harryt újra elöntötte a sértettség érzése, hogy már megint ennyi energiát fektetett be egy olyan megoldásba, ami már-már nevetséges volt, de most már itt a cél kapujában állva, úgy döntött, hogy túllép rajta. Felsietett a szobájukba, és kihalászta az utolsó darabját a kirakósnak, majd leült a földre, és elővette a másik hármat. Ahogy összeillesztette a darabokat egy ajándékdobozt ábrázoló képet kapott, és legnagyobb megdöbbenésére a különálló részek egy egésszé olvadtak össze. Odanyúlt, hogy megérintse, majd a következő pillanatban érezte, ahogy egy mágikus kampó beleakaszkodik a köldökébe, és egy hatalmasat ránt rajta.
XxXx
Harry gyomra felkavarodott a pörgő utazástól, mikor végre újra szilárd talajt érzett a lába alatt, lassan kinyitotta a szemét. Pár pillanatig nem igazán tudott fókuszálni, mert még mindig szédült, de amikor végre meglátta a karácsonyi ajándékát, minden levegő bennszorult a tüdejében.
- Potter, végre ideértél – szólalt meg az ajándék gunyorosan -, azt hittem, hogy Szilveszterig ebben a nyüves szobában fogok dekkolni.
- Malfoy, te… te mit keresel itt? – dadogott Harry megdöbbenve.
- Nem nyilvánvaló? – húzta föl a szemöldökét hűvösen a szőke. – A drága barátaid elkábítottak, ide vonszoltak, és azt mondták, hogy addig leszek ide bezárva, míg meg nem érkezel – Draco hangja egyre dühösebbé vált, ahogy a sérelmeit sorolta. - Ja, és ezt is rám varázsolták, amitől kissé zabos vagyok! – mutatott a feje tetejére.
Harry erre elszakította a tekintetét az isteni szőke herceg tökéletes arcáról, és szemügyre vette az ajándékcsomagolást, ami önkéntelenül is nevetésre fakasztotta. Draco aranyhajába egy vörös masni volt erősítve, amiről két oldalt hosszú szalag lógott le, ami körül ölelte a mellkasát, és a derekánál ért véget.
- A helyedben nem nevetnék, Potter – jelentette ki hűvösen az ifjú Malfoy. – Inkább elmondhatnád, hogy mi volt ez az egész őrület, mielőtt agyonátkozlak titeket!
- Hm, hát… izé, tudod, az úgy volt, hogy… - kezdte újra a dadogást Harry, ahogy leesett neki a helyzet komolysága. Mire eljön az évvége, és végre itt hagyhatja az iskolát, addig az egész Mardekár rajta fogja köszörülni a nyelvét, ha kiderül, hogy Draco számára a tökéletes ajándék.
- Eddig is tudtam, hogy a mi kis hősünk komplett idióta – horkantott gunyorosan a szöszke -, de hogy ne tudj kimondani egy normális mondatot, az mégiscsak túlzás.
- Nem vagyok se hős, se idióta, és ki tudok mondani egy értelmes mondatot – jelentette ki sértődött hangon a hollóhajú fiú. – Csak éppen nem túl egyszerű elmagyarázni, hogy pontosan mi is folyik itt.
- Akkor próbáld meg tömören megfogalmazni, annyi talán még neked is megy.
- Rendben, ha akarod – paprikázódott fel Harry a lenéző hangsúlytól. – Te vagy a tökéletes karácsonyi ajándékom! – Mikor a fiú látta, hogy Draco álla leesik a megdöbbenéstől, gyorsan hozzáfűzte: - Mármint a barátaim szerint.
- Ezt meg mégis miből gondolták? Talán belém zúgtál, Potter? – vigyorodott el öntelten.
- Talán inkább pont fordítva gondolták, mert állandóan engem bámulsz, Malfoy. Csoda, hogy eddig még nem esett ki a szemed miatta.
- Hah, ez nevetséges – jelentette ki kissé elvörösödve Draco –, szerintem hallucinálsz.
- Nehéz szembenézni az igazsággal, nemde? – kérdezte Harry fölényesen végre nyeregben érezve magát.
- Ha én lennék beléd zúgva, akkor most te lennél az ajándék, nem? – vágott vissza a szőke fiú.
Harry megvonta a vállát, tudta jól, hogy van, amikor jobb, ha az ember nem száll vitába, és ez pont egy olyan helyzet volt. Dracót annyira meglepte a kibontakozó vitájuk hirtelen félbeszakadása, hogy csak bámult némán a griffendélesre, aki megörülve a szünetnek próbálta kitalálni, hogy mi is legyen a következő lépése.
- Akkor kibogozol végre ebből a masniból, Potter? – törte meg végül a csendet Draco.
- Azt akarod mondani, hogy bontsam ki az ajándékomat? – kérdezett vissza Harry felhúzott szemöldökkel. Úgy döntött, feltesz mindent egy lapra, mivel biztos volt benne, hogy nem képzelődik már hónapok óta. Azokat a pillantásokat nem lehet elképzelni, csak megélni, ez ezer százalék.
- Tessék? – kerekedett ki a szőke mardekáros szeme meglepődésében.
- Csak nyugalom, Malfoy, megmentelek – vigyorgott Dracóra a fiú ezer wattos fényerőséggel. Nagyon tetszett neki, hogy az örökké magabiztos szöszit végre kibillentheti az egyensúlyából. Olyan bátornak és eltökéltnek érezte magát, mint egy kamikaze becsapódás előtt.
- Nagyon hősies, Potter – jegyezte meg epésen az ifjú Malfoy örökös, miközben kissé kiszáradó szájjal és hevesebben dobogó szívvel figyelte az örökké szélfútta hajú griffendéles közeledését. Az a ragyogó fény a smaragdzöld szemekben egy ragadozóra emlékeztette, amint a prédáját cserkészi be, és ettől még az ő hűvös, kékvére is felforrósodott.
- Fordulj meg! – adta ki az utasítást a még mindig vigyorgó Harry. Draco megadva magát a sorsának, némán engedelmeskedett. Úgy gondolta, háttal állva legalább biztos lehet abban, hogy nem tesz valami őrültséget, hiszen Potter egy másik világban él, úgysem sülhetne ki semmi jó a dologból.
Harry kissé ügyetlenkedve próbálta kibogozni a csomót, szinte már hihetetlen volt, hogy Draco tarkójának a látványa is észveszejtően érzéki volt. A griffendéles fiú úgy döntött, hogy elmegy egy mugli pszichológushoz, mert ez már beteges volt. A keze remegett, a csomó nem engedett, és a szöszi mardekáros aranypelyhes tarkója pedig úgy vonzotta, mint egy mágnes. Harry tudta, hogy elérte a végzete, és innen már nincs visszaút, mikor a száját arra a bizonyos pontra nyomta. Érezte, ahogy Draco megmerevedik az érintésétől, és mint akit tűz égetett meg, elugrott tőle.
- Potter, teljesen elment az eszed? – kérdezte megdöbbenve a szőke fiú.
- Teljesen – értett egyet Harry bódult tekintettel. Ennél vadítóbb élménye még sosem volt, pedig ez csak egy tarkó puszi volt. Mi lenne, ha meg is csókolná?
Draco azt sem tudta, hogy mit csináljon. Ráugorjon vagy elmeneküljön? Mivel képtelen volt dönteni, ezért inkább csak állt, és némán bámulta a kis hős igéző szemeit. Mikor Harry két lépéssel átszelte a köztük lévő távolságot, úgy érezte magát, mintha az egészet csak álmodná. A griffendéles fiú egy határozott mozdulattal magához szorította, és lecsapott a szájára egy kiéhezett oroszlán vadságával.
Ez a csók mindkettejük belsőjét megremegtette. Harry szinte elolvadt a szőke ízétől a szájában, felnyögött a vágytól, mikor Draco még közelebb préselte magát hozzá. Mikor már úgy érezte, hogy elájul az oxigén hiánytól, elszakította a száját a másikétól, és levegő után kapkodva bámult bele a szürke szemekbe.
- Az enyém is – mondta elfúló hangon Draco.
- Mi? – nézett rá értetlenül Harry.
- Az én eszem is elment.
- Teljesen?
- Teljesen.
- Az jó – suttogta Harry boldogan, és újra magához húzta a szöszit egy újabb szédítő csókra.
XxXx
Másnap reggel a két Weasley és Hermione mindentudó mosollyal figyelték, ahogy Harry és Draco együtt sétálnak be a Nagyterembe idült vigyorgással az arcukon. Azonban már csak a smaragdszemű fiú ült le velük szemben, hiszen Draco mindenféle körülmény között mardekáros maradt, így ő inkább a saját háztársaihoz csatlakozott.
- Jó reggelt! – köszönt Harry még mindig sugárzóan boldog arckifejezéssel.
- Viszont! – üdvözölték barátjukat egyszerre.
- Hogy telt az éjszakád, haver? – nézett rá huncut mosollyal Ron.
- Hm, nagyon is jól.
- És milyennek találtad az ajándékunkat? – kérdezte Hermione izgatottan, mintha nem tudná a választ.
- Azt hiszem, végül sikerült nektek – válaszolta Harry komoly arckifejezést erőltetve magára.
- Mi is? – kérdezett vissza Ginny szintén komolykodva.
- Megtalálnotok a tökéletes ajándékot számomra – tört ki a fiúból boldog vigyorral.
Erre a három összeesküvő csak elégedetten bólintott, és örömmel nyugtázták, hogy Harry végre annyira boldog lehet, amennyire mindig is megérdemelte.
Lábjegyzet: Ron rejtvényének az ötletét itt találtam: http://fejtoro.transindex.ro; Hermione keresztrejtvényéhez az információkat pedig innen vettem: http://onlineroxfort.lapunk.hu/
Utolsó kommentek