Kinek készült az ajándék? LordDracul
Korhatár: 16
Figyelmeztetések: slash, durva nyelvezet, utalás a szexre, OCC szereplők
Leírás: Draco Malfoy úgy dönt, hogy a nyár közepén felkeresi Harry Pottert, hogy tisztázza kettejük kapcsolatát, ám hosszú útja során nemcsak a Privet Drive-ot fedezi fel, hanem a metrót, a plázákat is.
Az ötlet, ami alapján dolgoztál: Draco unatkozik a nyáron, és eldönti, ideje, hogy történjen valami. Ezért felkerekedik, hogy megkeresse kedvenc ősellenségét, Harryt. A történet leginkább arról szóljon, hogy Draco hogyan boldogul a mugli világban, a közlekedéssel, térképpel, emberekkel, és hogyan talál rá a Harry "otthonára", és ott hogyan fogadja felbukkanását a Dursley család, és nem utolsó sorban, maga Harry...
(Slash; 14+ -os korhatár, vagy fölötte; happy and)
Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.
A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.
A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).
Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.
Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com
Jelszó: 09ust
Jó olvasást!
Draco Malfoy a muglik világában
Draco Malfoy csendesen belekortyolt az esi teájába, amit a szorgoskodó házimanók csúsztattak elé. Azután az előtte álló magándetektívre nézett, aki türelmetlenül várta, hogy az ügyfele végre befejezze a vacsorázást, és végre elmondhassa neki az információkat, amiket megtudott.
Draco nem zavartatta magát a nyomozó miatt, hanem kényelmesen lebonyolította az evést, majd végre-valahára ránézett a detektívre.
- Mit tudott meg Harry Potter tartózkodási helyéről?
- Egy bizonyos Vernon Dursley házában él, aki valószínűsíthetően a keresett személy nagybátyja.
- Ennyit még én is tudtam, képzelje - sóhajtott morcosan Draco. - Címet tud mondani?
- Természetesen - bólintott a magánnyomozó, és átadta az úrfinak a címet tartalmazó papírcetlit. - Viszont van itt egy kis gond, uram.
- Mégpedig? Ne kelljen már mindent Veritaserummal kihúznom magából!
- A helyet sajnos nem lehet varázslattal elérni. Egy évvel ezelőtt még el lehetett volna, de mivel Voldemort Nagyúr hatalma egyre erősebb, Dumbledore megerősítette a védelmet azon a környéken, így nem lehet sem zsupszkulccsal, sem seprűvel, sem bármiféle más módon hozzáférni a helyhez.
- De nekem oda kell jutnom! - csapott az asztalra mérgesen Draco. - Biztosan van rá valami megoldás!
- Természetesen van - bólintott a nyomozó, és megvakarta kopaszodó fejét. - Egyetlen módja van, mégpedig az, ha mugliként közelíti meg a helyet. Azon a környéken nem használhat semmiféle varázslatot, még egy tájoló bűbájt sem.
- Akkor mégis hogyan jussak oda?
- Hallott már a térképről?
- Persze, hiszen a varázslók is használnak olyat.
- A mugli térkép egy kicsit bonyolultabb, de biztos vagyok benne, hogy ön el fog boldogulni vele - felelte vigyorogva a nyomozó, majd átnyújtott Dracónak egyet, amin be volt jelölve a Harry lakhelye felé vezető út.
Az ifjú Malfoy értetlenül meredt a térképre, hiszen nem fogott fel belőle egy kukkot sem. Fogalma sem volt róla, például, hogy mi az a metró, de úgy sejtette, hogy valami nagyon perverz dolog lehet.
- Nos, az én feladatom itt elvégeztetett, sok sikert! - mondta a detektív, majd távozni készült, ám Draco utána kiáltott.
- Én nem tudom kezelni ezt a szutykot!
- Sajnálom, ez nem az én hibám - vont vállat a nyomozó. - A soha viszont nem látásra, uram! - kiáltotta, majd vigyorogva hátat fordított az elképedt Malfoynak, és elhagyta a kúriát.
Draco dühösen földhöz vágta a papírt, pont ekkor lépett be a szalon ajtaján az anyja, Narcissa.
- Mi a baj, csillagom? - kérdezte kedvesen a nő, mire Draco vetett rá egy lesújtó pillantást.
- Olyan unalmas ez a nyár, anyám, ezért szeretnék elmenni egy kicsit szórakozni.
- Mire gondolsz, drágám?
- Csak pár barátommal kiruccanunk valahova. Elengedsz? - Draco olyan kétségbeesetten nézett az anyjára, hogy Narcissának megesett a szíve a fián, így gondolkodás nélkül rábólintott az ötletre.
- Valóban olyan sápadtnak tűnsz mostanában, jót fog tenni neked egy kis levegőváltozás. Meddig lesztek távol?
- Egy vagy két hétig, még nem tudom - vont vállat Draco.
- És mikor indultok?
- Holnap reggel - vágta a fiú, és gondolatban már az utat tervezgette, habár sejtelme sem volt róla, hogyan fogja használni azt a térképnek nevezett rémséget.
- Akkor csomagoltatok neked a házimanókkal egy kis elemózsiát - bólintott az anyja, majd elviharzott a konyha felé.
Draco felballagott a szobájába, leült az ágyára, a térképet pedig maga mellé dobta, majd kihúzta az éjjeliszekrénye legfelső fiókját, és kivett belőle egy képet, ami Harry Pottert és őt ábrázolta, amint szenvedélyesen ölelkeznek.
Na, igen, pontosan meg volt rá az oka, hogy miért is kell elmennie Harry nyári lakhelyére. Az előző tanév végén történt közöttük egy-két, igen kellemesnek mondható dolog, bár a mindent elsöprő szeretkezések és ölelések nem tarthattak sokáig, ugyanis eljött a hazautazás ideje, és Harry azzal a mondattal hagyta faképnél Dracót, hogy köztük soha nem lehet komolyabb kapcsolat, és felejtsék el az elmúlt heteket.
A szőkeségnek fájtak ugyan ezek a szavak, de végül megértette Harry indokait, ám a nyár közepén valami olyasmi történt, amire nem számított: kezdett neki hiányozni az az átkozott griffendéles, ezért úgy döntött, hogy megkeresi, és tisztázza vele a dolgokat.
Csak remélni tudta, hogy megtalálja, és a látogatása nem talál majd csukott ajtókra. Draco hátradőlt az ágyán, és lassan elaludt, miközben a mellkasához szorította a kettejükről készült képet.
***
Másnap reggel Draco már nagyon korán felébredt, hiszen izgatott volt az út miatt. Gyorsan magára kapkodott pár ruhát, a zsebét megtömködte mugli pénzzel, amit már előzőleg elcsent az apja széfjéből (ezt a pénzt Lucius csak a biztonság kedvéért tartotta magánál), majd a zsebébe süllyesztette a térképet is. Lement a szalonba, ahol már egy megterített asztal várta, és egy házimanók által készített batyu, ami valószínűsíthetően ételt és italt tartalmazhatott.
Leült az asztal mellé, majd hamarosan megjelent Narcissa is, aki még nem öltözött fel, csupán egy köntöst viselt.
- Apád nem örült, mikor megtudta, hogy utazni készülsz - sóhajtott a nő. - De végül rábeszéltem azzal az indokkal, hogy szükséged van egy kis kikapcsolódásra.
- Köszönöm, anya - felelte Draco.
- Nincs mit, drágám - mosolygott Narcissa. - Sőt, örülök, hogy kimozdulsz egy kicsit, mióta egyfolytában itthon vagy, csak komornak látlak. Talán bánt valami? Csak nem egy csinos fiú van a dologban?
- Ugyan, anya, ne gondolj rögtön a legrosszabbra - nevetett Draco, de Narcissa észrevette, hogy a fia csak magára erőlteti a jókedvet, valójában cseppet sem vidám.
- Drágám, te szerelmes vagy! - kiáltott fel Narcissa, mire Draco fülig elvörösödött.
- Ugyan, dehogy. Nem tudom, honnan szedsz ilyen butaságokat, anya - motyogta, majd felállt. - Most pedig indulok.
- Jó szórakozást!
- Meglesz - sóhajtott Draco, majd búcsút intett az anyjának, és elhagyta a kúriát. Az épület előtt megállt, majd behunyta a szemét, és a hoppanálásra koncentrált.
Hamarosan már ott állt a londoni metrópályaudvar közepén, ám nem sok ideje maradt nézelődni, ugyanis turisták özönlötték el a vágányokat, és majdnem fellökték a szerencsétlenkedő szőkeséget.
Draco a térképre nézett, és tudta, hogy az ötös számú metrót kell keresnie. Szerencsére hamar megtalálta, és a tülekedő turisták között becsusszant a metróba úgy, hogy nem keltett túl nagy feltűnést. Az meg sem fordult a fejében, hogy talán jegyet kéne váltania.
Gyorsan leült az egyik szabad ülésre, és tátott szájjal vette tudomásul, hogy ez a metrónak nevezett rémség a föld alatt megy.
Közvetlenül mellette egy termetes asszonyság éppen a négyéves-forma kislányával veszekedett, aki sírva kiabálta az anyjának a sérelmeit:
- Pamelának bezzeg lehet pisilős babája! Én is olyan babát akarok, anyu! Olyat, ami beszél is! Anyu, légyszi, vegyél nekem olyan babát! Vagy legalább egy Micimackót, ami mászik, és beszél! Anyuci, vegyél nekem olyat! Pamelának is van!
- Fejezd be ezt a hisztit, Liza! – mondta zavartan az anyja, hiszen sejtette, hogy a fél metró őket bámulja. – Nem veszünk babát, inkább örülj annak, hogy ételre futja a pénzünkből.
- De én nem akarok enni, én babát akarok – ordította a kislány.
Draco valószínűleg tovább figyelte volna a jelenetet, ám ekkor egy egyenruhás nő tűnt fel a kocsiban, és elkiáltotta magát:
- Jegyeket, bérleteket!
A szőkeség erősen törte a fejét, hogy milyen jegyről beszél a nő, de sehogy sem tudott rájönni. Az ellenőr megállt előtte, és felé nyújtotta a kezét.
- Kérem a jegyét, uram!
- Nekem nincs olyanom – vont vállat Draco, majd angyalian rámosolygott a nőre. – Nem tudtam, hogy erre a földalatti rémségre még az is kell.
- Akkor kénytelen vagyok megbüntetni magát – sóhajtott a nő, és előhúzta a jegyzettömbjét a zsebéből. – Kérem, mondja meg a nevét és a címét, hogy el tudjuk küldeni a csekket, amit törlesztenie kell.
- Ugyan – legyintett Draco, és felvillantotta a legelbűvölőbb mosolyát. – Ne pocsékolja erre a baglyok idejét. Ha megígérem, hogy soha többé nem utazok jegy nélkül a metrón, akkor nem büntet meg?
A nő felvonta a szemöldökét. Volt már dolga fura szerzetekkel, de ez a jóképű fiú mindegyiket felülmúlta. Miféle baglyokról motyog?
- Nos, talán eltekinthetek a büntetéstől, ha a következő megállónál leszáll. Ellenőrizni fogom – sóhajtott a nő. – De többet ne forduljon elő, hogy jegy nélkül utazik, rendben?
- Biztos lehet benne, hogy nem fog – bólintott Draco, az ellenőr pedig továbbállt.
Dracót elfutotta a pulykaméreg, amiért ezek a buta muglik keresztbehúzták a terveit. Tudta, hogy egészen a vasútállomásig kellene mennie a metróval, de ez az ellenőr a következő megállónál le fogja őt tuszkolni.
Nem sokkal később a metrószerelvény valóban lefékezett, így Draco kénytelen-kelletlen feltápászkodott az ülésről, és leszállt.
Ez a megálló is úgy nézett ki, mint az, amelyikről indult. Úgy gondolta, hogy már nem lehet messze a vasútállomás, így kilépett az utcára, és úgy döntött, hogy megpróbálja gyalogszerrel elérni a célját, bár rögtön eszébe jutott, hogy ez mennyire nem Malfoyhoz méltó helyzet.
Az utcán hatalmas volt a tömeg, az emberek még a járdán is lökdösték egymást, így Draco csak sodródott az emberekkel, amikor hirtelen megpillantott egy óriási építményt. Az épület a „Pláza” nevet viselte, és a szőkeségnek fogalma sem volt róla, hogy mi lehet az, ezért úgy döntött, hogy bekukkant; végül is mit veszthet vele?
Mikor az ajtó magától kinyílt előtte, Draco hátrahőkölt, majd elcsodálkozott rajta, hogy a muglik milyen ügyesen megoldják azokat a dolgokat, amiket a varázslók általában pálcával végeznek.
Az ifjú Malfoy végre rájött, hogy hol van. Ebben a Pláza nevű épületben több tucat üzlet volt, nagyon hasonlított az Abszol Útra, azt kivéve, hogy itt mugli dolgokat árultak, ráadásul a folyosókon padok voltak kitéve, ezeken pedig fiatal csitrik üldögéltek, kacsingattak az arra járó fiúknak, pletykáltak, vagy éppenséggel a körmüket lakkozták.
Draco úgy döntött, hogy körülnéz egy kicsit, esetleg megkérdez valakit, hogy merre találja a vasútállomást. Oda is lépett az egyik padhoz, ahol három lány ült, és vihogva bámulták az elhaladó embereket, ám mikor Draco megjelent, elhallgattak.
- Üdv, hölgyek – köszönt Draco, és rávillantotta a piruló muglikra a legcsábítóbb mosolyát. – Meg tudnátok mondani, hogy mit kell tennem, ha a vasútállomásra akarok jutni?
- Ülj taxiba, drága – felelte az egyik lány. – Bár előtte meghívhatnál minket egy kólára.
- Csak pár kérdésem lenne – sóhajtott a szőke. – Mi az a taxi, és mi az a kóla?
A lányok a tenyerükbe kuncogtak, majd az egyik étteremnek látszó üzlet felé mutattak.
- Ott árulnak kólát. Ha meghívsz minket, azt is eláruljuk, hogy mi az a taxi.
- Legyen – sóhajtott Draco -, de remélem, hogy ez a kóla nem valami illegális szer.
- Nem az – rázta a fejét vihogva a beszédesebb lány, majd mind a négyen elindultak az étterem felé. A három lány gyorsan lefoglalt maguknak egy asztalt, és hamarosan megjelent a pincér.
- Mit hozhatok? – kérdezte mogorván, és Draco az eszébe véste, hogy a mugli kiszolgálás igen barátságtalan. Nem is értette, miért nem alkalmaznak házimanókat a muglik, ha utálnak dolgozni.
- Négy kólát kérünk – felelte az egyik lány, majd a pincér elment.
- Nem hiszem, hogy én akarok inni ebből a kólából – fintorgott Draco, hiszen attól félt, hogy ezek a bolond muglik talán még meg is mérgezhetik.
- Külföldi vagy? – kérdezte vigyorogva az a szőke lány, aki eddig még egy szót sem szólt. – Az akcentus mindig felizgat.
- Nem vagyok külföldi – rázta a fejét Draco. – Tehát akkor eláruljátok, hogy mi az a taxi?
- Akkor biztosan meleg vagy. Ilyen jóképű, heteró fiúk biztosan nem mászkálnak Angliában.
- Igen, meleg vagyok – vallotta be az igazat Draco, és még örült is neki, hogy ezt elmondhatta, így legalább biztos lehetett benne, hogy a csajok nem másznak rá abban a reményben, hogy bármi esélyük lehet nála.
- A fenébe! – sóhajtott a szőke lány. Ekkor érkezett meg a pincér, és letette eléjük a poharakba töltött, bugyborékoló, fekete italt.
Draco fintorogva bámulta a poharát, majd a kezébe vette, behunyta a szemét, és kortyolt egyet a kólából. „Nem is olyan rossz” – gondolta, és egy hajtásra kiitta a pohár tartalmát, majd újra a lányokhoz fordult, akik kuncogva figyelték őt.
- Tehát, mi az a taxi?
- A taxi egy olyan autó, aminek a sofőrje bárhová elvisz, ha eleget fizetsz neki érte. Persze, csak a városon belül. Vidéki szállítást nem vállalnak.
- És hol találok egy ilyet? – kérdezte mohón Draco.
- Az utcán – sóhajtott a szőke lány. – Úgy látom, hogy te nagyon eltévedtél. Gyerek, segítünk neked taxit fogni, de először fizesd ki a kólánkat.
Draco előkapart a zsebéből némi mugli papírpénzt, és az asztalra dobta.
- Megőrültél? – kiáltott fel a lány. – Nyolc fontos borravalót akarsz adni a pincérnek?
- Én már csak ilyen nagylelkű vagyok – vont vállat Draco, de fogalma sem volt róla, hogy egy galleon hány fontot érhet.
- Ahogy gondolod, a te pénzed – vontak vállat a lányok, majd elindultak a Pláza kijárata felé.
Odakint ismét a már megtapasztalt nyüzsgés fogadta őket, az út szélén pedig rengeteg autó várakozott, a tetejükön egy tábla hirdette, hogy „taxi”. Draco megkönnyebbülve lépett oda az egyik autóhoz, és miután búcsút intett a szomorúan utána pislogó lányoknak, beszállt, és közölte a bent ülő fogatlan emberrel, hogy a vasútállomásra szeretne menni.
Csendesen araszolgattak a hatalmas forgalomban, Draco pedig arra gondolt, miközben megtörölte izzadságtól csöpögő homlokát, hogy hamarosan viszontláthatja Harryt, és ez nagy megelégedéssel töltötte el.
A taxi hamarosan megérkezett a vasútállomás épülete elé, és az autó megállt, Draco pedig odanyújtott a sofőrnek néhány papírpénzt, és kiszállt, a taxis pedig vigyorogva meredt a kezében lévő tucatnyi tízfontosra. Ennyit egy hét alatt sem szokott keresni.
Draco belépett a vasútállomás ajtaján, és rögtön a „Pénztár” felé vette az irányt, hiszen nem akart úgy járni, mint a metrón.
- Egy jegyet kérek Little Whingingbe, és azt szeretném megkérdezni, hogy mikor indul a legközelebbi vonat.
- Parancsoljon – felelte a pénztárosnő, és átnyújtott Dracónak egy jegyet. – Öt font lesz. A legközelebbi vonat pedig öt perc múlva indul a második vágányról. Siessen, ha el akarja érni.
Draco sietősen a nő fejéhez vágott egy újabb tízfontost, majd elrohant a második vágány felé. Meg is találta a vonatot, és gyorsan felszállt, majd elindult a folyosón, hogy találjon egy üres kupét, de sajnos mindegyik foglalt volt. Az utolsó fülkében azonban csak két ember ült: egy erősen kifestett, vörös hajú, miniszoknyát viselő, prostituáltnak látszó nőszemély, és egy reverendás férfi, aki valószínűleg valami egyházi személy lehetett. Draco egyszer olvasott róluk, és úgy emlékezett, hogy ezeket a csuhás férfiakat pépeknek, vagy púpoknak hívják. Nem volt benne teljesen biztos.
Vonakodva elhúzta a fülke ajtaját.
- Elnézést, leülhetek? Minden kupé tele van.
- Üljön csak le – felelte mosolyogva a pap (mert papnak hívták, csak épp Draco keveredett bele ennek a mugli foglalkozásnak a nevébe).
- Úgyis untam már ennek a szentfazék dumáját – sóhajtott a prostituált, és morcosan nézegette vörösre festett körmeit.
- Én csak arra próbáltam rávilágítani, hogy a foglalkozásod bűn, leányom.
- Mégis mióta vagyok a lányod, he? Hiszen majdnem egyidősek vagyunk! Egy középiskolába jártunk, Phil, már nem emlékszel? Ettől a reverendától totál elszálltál, kisapám!
- De még mindig jobban jártam, mint te, Vilma! – felelte a pap, és felhúzta az orrát.
Draco elképedten kapkodta a fejét a két ember között. Bolond muglik.
- Én ebben nem lennék olyan biztos! – kiáltotta Vilma. – Még mindig jobb kurvának lenni, mint a jobb életről papolni az embereknek! A magadfajtákra mondják azt, hogy bort isznak, de vizet prédikálnak, öcsikém!
- Nem vagyok az öcséd – felelte mérgesen Phil, majd hirtelen Draco felé fordult. – Maga okos embernek látszik, tegyen hát igazságot közöttünk! Melyikünk járt jobban?
- Ami azt illeti, hogy egyikük sem – felelte Draco morcosan, miközben kibámult az ablakon. – Viszont lenne egy tanácsom.
- Mégpedig? – kérdezte érdeklődve Vilma.
- Szeretkezzenek.
- Parancsol? – kérdezte felháborodva a pap.
- A vak is látja, hogy maguk között már a középiskola óta gyülemlik a szexuális feszültség.
- De én pap vagyok!
- Arról én nem tehetek – vont vállat Draco. – Maga kérdezte e véleményem, én pedig őszinte voltam.
- Lehet, hogy a fiúnak tényleg igaza van, Phil – jelentette ki elgondolkodva Vilma. – Már a suliban is akartam veled járni, de mivel eltökélted, hogy pap leszel, ezért le kellett mondanom róla. És most sokkal jóképűbb is vagy…
- Te sem panaszkodhatsz, Vilma – felelte mosolyogva a pap, majd hirtelen elkapta a nő derekát, és az ölébe húzta, amit a prostituált kislányos kuncogás kíséretében fogadott. – Hozzám jössz, drága?
- De hiszen pap vagy!
- Ha felhagysz a prostitúcióval, akkor én meg elmegyek a pápához, és lemondok a papságról a kedvedért. Különleges esetekben a pápa adhat rá engedélyt, és biztos meg fogja érteni az öreg, hogy középiskola óta szeretlek, de azt hittem, hogy a papság fontosabb nekem. Igazából csak azért lettem pap, mert azt hittem, nem szeretsz.
- Én is szeretlek, Phil – motyogta Vilma, és megcsókolta a férfit.
Ekkor a vonat megállt, és a hangosbemondó hirdette, hogy Little Whingingben vannak. Draco felállt.
- Örülök, hogy megismerhettem magukat – mondta halkan a szőkeség, mire a férfi és a nő hálásan ránéztek.
- Köszönjük, hogy megvilágosítottál minket! – susogta Vilma, majd átölelte Philt.
Draco bólintott, majd émelygő gyomorral leszállt a vonatról, és újra a térképre nézett. Tudta, hogy már közel van a céljához. Elindult hát a pályaudvarral szemben lévő utcán, ám mivel nem tudott leolvasni semmit a térképről, így megszólított egy járókelőt, aki egy öregasszony volt.
- Elnézést, asszonyom, meg tudná mondani, hol találom a Dursley házat?
- Az utca végén jobbra a negyedik ház – felelte az öregasszony, és alaposabban szemügyre vette a szőkét. – Bár arra kíváncsi lennék, hogy mit akar Harry Pottertől, Mr. Malfoy.
- Maga ismer engem? – kérdezte csodálkozva Draco.
- Magát nem, csak az apját. És közlöm, hogyha azért jött, mert ártani akar Harrynek, akkor számolnia kell Arabella Figg bosszújával!
- Nem akarom bántani Harryt. Csak beszélnem kell vele. Tehát akkor az utca végén jobbra?
- Igen – felelte Mrs. Figg.
Draco bólintott, majd elindult az utca vége felé. Rövid gyaloglás után megtorpant a négyes számot viselő ház előtt, majd belépett a kapun, a bejárat elé slattyogott, és becsöngetett.
Izgalommal várta, hogy végre valaki ajtót nyisson, és nagyon remélte, hogy Harry lesz az. Kívánsága valóra vált, ugyanis valóban Harry nyitott ajtót, aki leesett állal bámulta a hívatlan látogatót.
- Draco? Te meg mit keresel itt?
- Unatkoztam – vont vállat az ifjú Malfoy, majd közelebb lépett az elképedt fiúhoz -, és hiányoztál is.
- Nyár elején megmondtam neked, hogy köztünk nem lehet semmi.
- Megmondtad, de én egy szóval sem említettem, hogy elfogadom a döntésedet – felelte Draco. – Nem akarlak elvenni, Potter, csupán szeretni akarlak, nem érted meg?
- Átkozott mardekáros! – suttogta Harry, majd magához rántotta a szőkeséget, és vad szenvedéllyel megcsókolta. – Nekem is hiányoztál, te kígyó. De mégis hogyan jutottál ide?
- Hosszú történet – sóhajtott lemondóan Draco. – Majd a vad szeretkezésünk után elmesélem.
- Nem hiszem, hogy ez mostanában össze fog jönni, ugyanis éppen porszívóznom kéne – felelte morcosan Harry -, de azért gyere csak be. Maximum elájulnak tőled, mert utálják a varázslókat. Engem is, így nem nagyon fogadhatok vendégeket.
- Ugyan, nekem senki sem tud ellenállni, mert elbűvölő vagyok – felelte mosolyogva Draco, majd Harry kíséretében belépett a házba.
- Harry! Miért hagytad abba a porszívózást? – hallott meg rögtön egy visító hangot.
- Vendégem jött! – ordította Harry vigyorogva, mire egy sovány nő jelent meg az ajtóban, aki minden bizonnyal a fiú nagynénje lehetett.
- Kölyök, megmondtam neked, hogy ebben a házban te nem fogadhatsz vendégeket! – kiáltotta Petunia, ám mikor megpillantotta az előszobában ácsorgó Dracót, hirtelen elment a hangja.
- Ő Draco Malfoy, az egyik roxforti… hmm… ismerősöm – mutatta be Harry a szőkeséget.
Petunia megnyalta az ajkát, majd egy nyögés kíséretében eszméletlenül rogyott össze.
- Mi baja van? – kérdezte aggódva Draco.
- Mondtam, hogy nem bírják a varázslókat – vont vállat Harry. – Gyere, megmutatom az ágyamat. Úgy látom, hogy Petunia néni egy ideig nem fog zavarni.
Azzal karon ragadta Dracót, majd elkezdte a lépcső felé vonszolni, ám ekkor Harry unokatestvére lépett ki a konyhából, kezében egy hatalmas zsemlével, és ijedten nézett a földön fekvő anyjára.
- Mit csináltatok vele? – kérdezte ijedten.
- Elájult – felelte Harry könnyedén, majd tovább indultak volna, ám Dudley újra felkiáltott.
- Be sem mutatod a barátodat?
- Dud – szólalt meg ingerülten a fekete hajú fiú -, légy szíves, ne zavarj minket, hanem menj el inkább enni. Most felmegyek a szobámba Dracóval, és ha tudni akarod, mit teszünk, akkor elárulom: szeretkezni fogunk.
- És beszállhatok harmadiknak? – kérdezte reménykedve Dudley.
- NEM!!! – kiáltotta egyszerre Draco és Harry, majd sebes léptekkel elindultak Harry szobája felé, ám Dudley újra utánuk szólt:
- Akkor legalább azt engedjétek meg, hogy nézzem!
- Bocs, Dudley, talán majd máskor – felelte vigyorogva Harry, majd belökte Dracót a szobájába, aki egyenesen az ágyára huppant.
- Nem kellene a szex előtt megbeszélnünk, hogy mi is van kettőnk között?
- Majd utána ráérünk beszélni – sóhajtotta Harry, és az ölébe húzta a szőkét, keze pedig becsusszant annak pólója alá. – Annyira hiányoztál…
- Bezzeg neked eszedbe se jutott, hogy megkeress! – felelte morcosan Draco, de látszott rajta, hogy igazából nem is haragszik. – Nem neked kellett metrózni, aztán meg egy kupéban utazni egy pappal és egy ringyóval, akik hamarosan össze fognak házasodni!
- Micsoda?! – kérdezte csillogó szemekkel Harry. – Te tényleg képes voltál értem metróra szállni?
- Érted bármire képes lennék, drágám – lehelte Draco, és belecsókolt Harry nyakába.
- Nyálas duma – sóhajtott Harry, és hihetetlen gyorsasággal hámozta le a szőkeségről a pólót.
Szeretkezésük forró és szenvedélyes volt, hiszen sok-sok hét elfojtott vágyakozása tört ki belőlük. A nagy hévben sajnos egyikük sem vette észre, hogy a kulcslyuk mögött egy Dudley Dursley nevű fiú nagyon élvezetesnek találja kettejük enyelgését.
Miután mindketten pihegve hanyatlottak le Harry – már amúgy is recsegő – ágyára, Draco ránézett Harryre.
- Mi lesz kettőnkkel? Nem mondhatod azt nekem ezek után, hogy köztünk nem lehet semmi!
- Gyere hozzám! – motyogta Harry, és a szőkeség elkerekedett szemébe nézett. – Komolyan mondom, Draco, a Roxfort elvégzése után gyere hozzám!
- A szüleim megőrülnének, annyi szent – suttogta elképedten Draco, majd gyorsan elvigyorodott. – Hozzád megyek, de csak egy feltétellel.
- Mégpedig?
- Soha többet ne kelljen metróra szállnom és plázába mennem.
- Ó, pedig úgy terveztem, hogy a nászutunkra metróval megyünk – nevetett Harry, és magához ölelte a mérgelődő szőkeséget.
Hirtelen egy kocsiajtó csapódásának zaját hallották meg.
- Vernon bácsi is hazaért – sóhajtott a fekete hajú fiú. – Ez még egy szép menet lesz.
- Szerintem nem fog minket bántani – vont vállat Draco, és belefúrta az arcát Harry meztelen vállába.
Pár perccel később Vernon Dursley rontott be a szobába, liluló fejjel, és égnek álló hajjal.
- Harry Potter, megmondtam neked, hogy soha nem fogadhatsz egy vendéget sem a házamban, aki olyan, mint te! Petunia remegő hangon mesélte el, hogy még egy őrült van itt! – ordította Vernon, majd meglátta, hogy Harry vendége bizony nem ruhástul ücsörög vendéglátója ágyán, hanem annak karjaiban fekszik, méghozzá meztelenül.
Aznap este Vernon Dursley önszántából bevonult az egyik távoli idegszanatóriumba, amit az egyszerű népek csak diliháznak neveznek, és még az unokaöccse, Harry Potter egy évvel későbbi esküvőjén sem jelent meg, amin az említett személy egy bizonyos Draco Malfoyjal kötött házasságot.
Az esküvő napján egy újabb taggal bővült a diliház lakóinak száma, az új beteg neve pedig Lucius Malfoy volt.
Harry Potter és Draco Malfoy pedig boldogan éldegéltek (hiszen Harry a hetedik évben legyőzte Voldemortot), sokat metróztak, és természetesen a plázákat is gyakran látogatták, ahogy felvették a kapcsolatot Phillel és Vilmával is, akiknek a pápa megadta az engedélyt a házasságra, és éppen első gyermeküket várták.
VÉGE
Utolsó kommentek