3.fejezet
2010.02.02. 18:00 Merengő Adminok
Phoebe Halliwell ajándéka - 3. rész
Belemerítette a kelyhet a folyadékba, és csordultig töltve kiemelte. Közben megszólalt.
- Sipor, diktáld ezt belém utolsó cseppig, öntsd le a torkomon, bármi is történjék. Nem állhatsz le, nem mehetsz el mellőlem. Azt akarom, ha itt valami baj történne, miután a végső csepp is lefolyt a torkomon, fogd a medált, és menekülj. A baj alatt azt értsd, hogy már nem élek – emelte szájához a kehely karimáját, és lenyelte a tartalmát. Elfintorodott, pedig semmi különös ízt nem érzett, és jelentőségteljes pillantással kísérve Sipornak nyújtotta a tárgyat.
Ettől kedve csak a manó bütykös kezének munkáját figyelte, és nem szólalt meg. Az első pár korty után megrázkódott, de attól eltekintve, hogy fázni kezdett, nem történt semmi változás. Aztán eljutott valahogy a tudatáig, hogy nem lát, és homályos termek, cellák képei bontakoztak ki előtte. Csak itta-itta a mérget, és már saját magáról is megfeledkezett. Aztán a változás villámcsapásként érte, mikor az egyik börtöncellában felfedezte Amicus Black elgyötört képmását – mert csakis az lehetett. Az arca közelebb kúszott az övéhez, és már a látványra megfagyott ereiben a vér. Rokona arca halott volt, a halálfaló maszk, amit viselt, üreges szemeket rejtett, s az orr- és szájrésznél nyitott rész, csontról lelógó bőrcafatokat mutattak. Felsikoltott, s a megcsonkított ajkak szétnyíltak, az érces hang felzengett, szavak jutottak el hozzá.
- Ez vagy te, Regulus. Arra sem voltál jó, hogy az utasításaimat kövesd! Ott voltak a jelek, neked csak nézned kellett volna, látnod! De te e helyett csak butuska gyermeket játszottál, pedig rég fel kellett volna nőnöd! Azt mondtam, hogy pusztíts el! El kellett volna pusztítanod a horcruxot, elpusztítani, elpusztítani... Csalódtam benned fiam, csalódtam… Örökké gyűlölni foglak…
A jelenés olyan valóságosnak tűnt, olyannyira fájtak a szavak Regulusnak, hogy levetette magát a földre, és kérlelte a kínzót:
- Kérlek… kérlek, nem bírom. Sipor, hagyj békén, hagyjál!
De mire kimondta, újabb két adag testesült meg ködös látomásban, és reszketve feküdt el a földön.
A szülőháza jelent meg előtte, és Sirius lépdelt a távolból, egyenesen felé, vad tekintettel pásztázva őt. Hátrált volna, de nem volt hova, és bátyja félúton felbőszült kutya formájában támadt rá.
- Ne!!!
Leterítve, védtelenül feküdt, és két milliméterre volt tőle a vicsorgó kutya pofája, és annak minden gondolata szemébe volt vésve. Egy morgás kíséretében kitárta száját, és nyakára harapott, s ekkor ő érezte a vér folyását, a fájdalmat, mindent, amit kellett, de ami nem lehetett valós.
- Halálfaló!
Tört ki Siriusból, mikor kutya alakjában hirtelen ellépett mellőle. Maga sem tudta miért nem marcangolta szét, de nem kapott levegőt, és az oldalára gördült, szorongatva valami nagyon éleset maga mellett. Mellette egy árny tűnt fel, és fáradtan felnézett, hogy beazonosítsa.
Éles kiáltása visszhangot vert, és hörögve próbált meg elhúzódni, de édesanyja letérdelt mellé, és erőszakosan megmarkolta talárjának gallérját, ami már vérben fürdött.
- Édes kisfiam. Mit tettél? Mikor már nem vagyunk melletted apáddal, képes vagy elárulni minket, de szemtől-szemben nem vagy képes elmondani nekünk, hogy áruló vagy? Hazudtál! Apád, tudod, jól megbüntetne, mint kiskorodban, mikor nem engedelmeskedtél neki. De ő nincs itt, és neked a Sötét Nagyúr fogja kiszabni a büntetésed. Ha meghalsz, hozzánk kerülsz, ahol sosem lesz nyugtod tőlünk. Hidd el, Regulus, az élet csak a halál után kezdődik. És te egy nyomorúságos életet érdemelsz. Várni foglak!
Ezzel végigsimított könnyáztatta arcán, és mosolyogva megfordult.
- Anyám… bocsássatok meg… azt akartam, hogy büszkék legyetek rám… Kérlek ne! Vigyél magaddal most… kérlek!
- Regulus uram, térjen magához! Vége van, gazdám kiitta a tál tartalmát, itt van a medál. Mindjárt jönnek a… Jaj, ne!
Elérhetetlen távol és mélyen kiáltozás hallatszott, valami karistolás, és surrogó hangok. Regulus a földön heverve kapkodta a levegőt, s távolba meredő szemmel adta meg magát a tehetetlenségnek. Teljesen mindegy volt, minden elveszett.
A tó vize felcsapódott és vadul Regulusra verte cseppjeit. Sipor kiáltozásának hangja áttörte a fátyolt, a fiatal Black lehunyta a szemét. Mit tudna ő tenni? Ő is meghal, nincs menekvés, és sehol nem várja békesség, mindig csak bántani fogják. A horcruxot nem tudja elpusztítani, Sipornak adni pedig hasztalan. Ő csak egy házimanó, egy semmirekellő, mihaszna lény. Első alkalommal elajándékozza valakinek, mikor már nem kell a parancsait teljesítse.
Reménytelenségében mozdulatlanul feküdt, könnyei lefolytak arcán, kezével továbbra is görcsösen markolta a kiálló kristályt, ami egészen a húsáig hatolt, mikor egyetlen vörös fénycsóvával egy kedvesen mosolygó öregember képe villant fel szeme előtt, és pár szót suttogott.
- A kapuk kitárulkoznak.
Amicus Black mondatai.
Bármi is történjék, a jó út mindig nyitva áll előtted… csak az érzelmeiden keresztül tudnak befolyásolni… a kapuk kitárulkoznak. Mindig van remény.
És egyszersmind visszaszállt belé az akarata, a kötelességeit tisztán látta maga előtt, és most már értett mindent.
Újult erővel felállt - kissé remegő végtagokkal ugyan -, és előhúzta a pálcáját, hogy bármi áron megmentse házimanóját. Nem kellett keresse, Sipor közvetlenül előtte állt, védeni próbálva őt küzdött a túlerőben lévő inferiusok ellen, akik borzalmasan festettek. Regulus vaktában lőtte ki a varázslatokat, és lassan a nagy tömeg rázúdult, miközben új lények keltek ki a vízből. Tépték, szabdalták éles körmeikkel.
Már majdnem lerántották a földre, mikor az egyik varázslat végre hatásosnak bizonyult. A pálcájából - összes energiájával a sikerességre koncentrálva - lángcsóva szökkent a víz felszínére, és nagy megdöbbenésére egy széles sávban újabb lángnyelvek csaptak föl. Megriasztotta ez a halottakat, és hamar visszavonultak a tó mélyére.
Sipor sebzetten hullt le a földre, kiejtve kezéből Mardekár Malazár medálját. Regulus érte nyúlt, felsegítette Siport, és felemelte a nyakéket, ami csodálatosan zöld színű volt, és egy nagy M volt vésve a medalionra. Regulus ránézett a kehelyre, majd vissza a nyakékre, és gondolva egyet, pálcájával elvégzett egy bonyolultabb varázslatot. A valamivel egyszerűbb tárgyba rejtette a kis cetlit, ami visszakerült a kehelybe, az igazi medált pedig visszaadta Sipornak.
- Vigyázz rá!
Hamar visszaértek a barlang bejáratához, ahol Regulus tüzetesen végigmérte Siport, és egy halk sóhaj kísérletében visszaküldte a Grimmauld térre, még egyszer elismételve kérését.
Ezután Regulus a háborgó tengerre nézett, ami úgy dobálta magát, mint kisgyerek a bölcsőjében. Fent éjanya fehéren csillogó telt szeme és kisebb szolgái vigyáztak rá, s ha úgy tartotta a szigorú szülő, nagy ívben lehajította szolgáját, mintegy figyelmeztetés képen. Most is épp ez történt, s a parton álló fiú őszintén elmosolyodott. Neki is üzenetek, s ő már nem akart sem tiltakozni, sem küzdeni semmiért; minden világos volt számára. Utoljára felnézve az égboltra, szimbolikusan meghajolt, és így szólt:
- Köszönöm Amicus Black!
Majd megpördült, és egy pukkanás kíséretében feltűnt a helyen, ahol a halálfalók, mondvacsinált barátai tanyáztak. Magabiztos léptekkel haladva gondolta magában, hogy ez lesz az utolsó kellemes emléke.
- Mit keresel itt, Black? – szólalt meg egy mély hangú férfi, és a körülötte lévők sorban ránéztek.
Legalább nyolcvanan voltak, de lehet, hogy többen. Regulus felemelte pálcáját és átkokat szórt ki.
- A Nagyúr őrült, a leghitványabb mugli többet ér nála! Rögvest meg fog halni, mikor egy nagyhatalmú varázsló kimondja rá a halálos átkot. Őrültek vagytok ti, talpnyalók! Meg fogtok halni, mind egy szálig!
És így, ordítva folytatta tovább, mígnem szájából elkezdett ömleni a vér, s hangszálai elszakadtak a megerőltetéstől és a fekete varázslatoktól, amiket rá szórtak. Mikor eltalálta a végzetesnek bizonyuló átok, és nem tudott már tovább talpon maradni, a pár másodpercnyi kihagyott időben arra gondolt:
- Találkozunk, öreg barátom.
*VÉGE*
Amicus Black Regulus Blacknek írt levele:
Kedves Regulus!
Bizonyára már rég elfelejtettél, de emlékezned kell a fogadalmadra, amit nekem tettél, mikor eltávozásom előtti utolsó levelemet olvastad. Mélységesen sajnálom, hogy mindezidáig félre kellett vezesselek, de nem volt más választásom. Az igazság az, hogy mindig is az voltam, akinek sosem akartál tudni, és egyedül Ő tudta, hogy én még mindig hű vagyok hozzá. Kettős szerepet játszottam, miközben végig mellette voltam. Gondolhatod most, hogy átvertelek, de Te, Regulus, ismertél, tudod, hogy mit tartottam fontosnak, tudod, hogy miért küzdöttem, és küzdök ezek után is. Hát te kapod kézhez egyedül ezt a levelet, és csakis te fogod tudni mi fog történni velem. Okos fiú vagy, Regulus, tedd azt a mit tenned kell. Megosztom veled, amiért ez idáig küzdöttem. Az ereklye elpusztítási helye a következő címen van: észak-Amerika, Alháflóla part, barlang. Az én végzetem hamarosan beteljesül, hiszen a sötét zárkából nem lesz menekvés. Figyeltelek eddig is, és mindig veled leszek. Büszke vagyok rád, fiam.
Tisztelettel:
„a kapuk kitárulkoznak”
*Félvér Herceg – 28. fejezet – 580. oldal
2 komment
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://kivansagust.blog.hu/api/trackback/id/tr461706609
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
PhoebeHalliwell 2010.02.02. 19:09:26
Hülye voltam, és nem vettem észre, hogy még van egy fejezet -.- no itt megint a kommentem, kiegészítve a végére:
Jaj, annyira örültem, amikor megláttam (L) Köszönöm szépen, Rejtélyes Alkotóm!
Bár az igazat megvallva, az eleje tetszik a legjobban, amikor Sirius és Regulus beszélgetnek - igazából ezt szerettem volna, hogyha a kettőjük kapcsolatára koncentrált volna a fic... de így is nagyon tetszett, hogy Regulusra koncentrált. Amicus, a nagybátyja, az első gyilkosság... jól megírt, és Sipor és Regulus kapcsolata is tetszett. Tetszett, hogy felfedezni véltem némi párhuzamot Regulus és Draco között... kiskirályok a Roxfortban, akik büszkén vetették magukat a halálfalók közé, de nem tudták elviselni, ami ezzel járt.
Szóval: nem erre számítottam, nem ezt szerettem volna... de így is nagyon jó Regulus-centrikus történet lett. Én Sirius-Regulus testvéri viszonyt kiboncolását szerettem volna, de Regulus-centrikusnak tökéletes fic.
Nagyon szépen köszönöm mégegyszer (L)
és így a végére ismét: ez az utolsó rész, Regulus szenvedésével megint csak nagyon tetszett. Legjobban a Sirius-Regulus jelenet (emlékkép? vízió? akármelyik is, remek) tetszett a legjobban... mert igen, én erre vártam :)
Köszönöm szépen, most már utoljára :D
Jaj, annyira örültem, amikor megláttam (L) Köszönöm szépen, Rejtélyes Alkotóm!
Bár az igazat megvallva, az eleje tetszik a legjobban, amikor Sirius és Regulus beszélgetnek - igazából ezt szerettem volna, hogyha a kettőjük kapcsolatára koncentrált volna a fic... de így is nagyon tetszett, hogy Regulusra koncentrált. Amicus, a nagybátyja, az első gyilkosság... jól megírt, és Sipor és Regulus kapcsolata is tetszett. Tetszett, hogy felfedezni véltem némi párhuzamot Regulus és Draco között... kiskirályok a Roxfortban, akik büszkén vetették magukat a halálfalók közé, de nem tudták elviselni, ami ezzel járt.
Szóval: nem erre számítottam, nem ezt szerettem volna... de így is nagyon jó Regulus-centrikus történet lett. Én Sirius-Regulus testvéri viszonyt kiboncolását szerettem volna, de Regulus-centrikusnak tökéletes fic.
Nagyon szépen köszönöm mégegyszer (L)
és így a végére ismét: ez az utolsó rész, Regulus szenvedésével megint csak nagyon tetszett. Legjobban a Sirius-Regulus jelenet (emlékkép? vízió? akármelyik is, remek) tetszett a legjobban... mert igen, én erre vártam :)
Köszönöm szépen, most már utoljára :D
Rejtélyes alkotó 2010.02.02. 20:26:48
@PhoebeHalliwell:
Szia!
Először is elnézést szeretnék kérni, amiért nem teljesen Sirius és Regulus kapcsolatára épült a történet. Úgy indult, hogy a történet színhelye végig a Black-ház, aztán ez befuccsolt, mert túl lapos és elcsépelt ötleteim születtek. (Sirius és Regulus karakterével nemigen volt még dolgom.) Aztán kutatgattam egy kicsit, és annyira megkedveltem Regulus karakterét, hogy képtelen voltam tőle szabadulni. Meg aztán az én Sirius karakterem szerintem egetverően OCC, ezért nem is nagyon szerepeltettem.
Kíváncsi voltam, hogy a kitalált szereplőről mi a véleményed. Azért annak örülök, hogy van olyan része, ami elnyelte a tetszésed :) Még egyszer elnézést kérek.
Remélem, azért nem csalódtál nagyot, én szerettem írni a történetet.
Üdv: R.A.
Szia!
Először is elnézést szeretnék kérni, amiért nem teljesen Sirius és Regulus kapcsolatára épült a történet. Úgy indult, hogy a történet színhelye végig a Black-ház, aztán ez befuccsolt, mert túl lapos és elcsépelt ötleteim születtek. (Sirius és Regulus karakterével nemigen volt még dolgom.) Aztán kutatgattam egy kicsit, és annyira megkedveltem Regulus karakterét, hogy képtelen voltam tőle szabadulni. Meg aztán az én Sirius karakterem szerintem egetverően OCC, ezért nem is nagyon szerepeltettem.
Kíváncsi voltam, hogy a kitalált szereplőről mi a véleményed. Azért annak örülök, hogy van olyan része, ami elnyelte a tetszésed :) Még egyszer elnézést kérek.
Remélem, azért nem csalódtál nagyot, én szerettem írni a történetet.
Üdv: R.A.
Utolsó kommentek