Akinek készült az ajándék: Narcissa Black
Korhatár: 12
Figyelmeztetés: nincs
Leírás: Bella és Piton egy kellemes estét töltenek el együtt, aminek folytatása is lesz, innentől kezdve minden éjszakát együtt töltenek. A kéréstől eltértem egy kicsit, mert könyvhű karakterekkel, nem tudtam jól megfogalmazni. Remélem azért tetszik és békés ünnepeket.
Az ötlet: Szeretnék egy Bella/Piton ficet, könyvhű karakterekkel, persze a románc Voldemort háta mögött történjen. Bella megpróbálja kiszedni Pitonból, kinek az oldalán áll. Lehetőleg a +18-at mellőzzük.
Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.
A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.
A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).
Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.
Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com
Jelszó: 09ust
Jó olvasást!
Bella és Piton
Éjfélre járt az idő. Piton professzor egyedül ment a roxmortsi úton. Bizonyosan valami nagyon fontos dolga lehetett, mert nagy léptekkel sietett a Szárnyas Vadkan nevű kocsma felé. Ekkor a távolban feltűnt egy másik alak is, egy nő. Ő is hosszú talárt viselt, de ellentétben Piton fekete színű talárjával, az övé sötétzöld volt. Mikor a kocsma elé értek, egy szót se szóltak, csak bementek. Piton a pulthoz lépett és kért két vajsört, majd kezében a korsókkal követte a nőt a helyiség legtávolabbi és legsötétebb zugába. Leültek az egyik asztalhoz egymással szemben, és egy ideig csak nézték a másikat, majd Piton törte meg a csendet.
- Miért hívattál ide ilyen késői órán, Bella? - tette fel a legegyszerűbb kérdést Piton.
- Oh, hát úgy gondoltam, hogy összefuthatnánk, beszélgethetnénk egy kicsit, épp úgy, mint régen, emlékszel még azokra az időkre?
- Hát persze, lehet azt elfelejteni? Akkoriban minden olyan kézenfekvő és csodálatos volt.
- Igen, bár most, hogy a Sötét Nagyúr visszatért, talán újra olyan lesz minden.
- Talán, de ez még koránt sem biztos, azt viszont tudom, hogy sok halálfaló mellette áll még mindig, és egyre többen csatlakoznak hozzá. Egyre erősebb lesz, páran úgy gondolják, hogy sokkal erősebb, mint amilyen valaha is volt.
- De ez még egyáltalán nem biztos.
A beszélgetésbe rövid szünet állt be. A pultos közeledett hozzájuk két újabb vajsörrel a kezében. Lerakta az asztalukra, majd visszasétált a helyére. Ekkor két alak lépett be, az egyik magas és tömzsi férfi, a másik egy szigorú tekintetű nő. Megálltak az ajtóban és körbepillantottak, végül a terem közepén található asztalhoz sétáltak és leültek egymással szemben. Piton és Bella csak most vették észre, hogy kik választották ezt a kocsmát fontos beszélgetés céljára. Akárcsak ők ketten az előbb, az érkezetteknek is fontos megbeszélni valójuk lehetett, hisz amint megkapták italukat és a kocsmáros vissza ment a pulthoz, a két alak rögtön beszélni kezdett. Akárcsak kettejüknek, az imént érkezetteknek is fontos megbeszélnivalójuk lehetett, hisz amint megkapták italukat és a kocsmáros visszament a pulthoz, a két alak rögtön tárgyalni kezdett.
Közben Belláék egyre csak itták a mézsört, észre sem véve, hogy túlzásba viszik, s mind kevésbé tudják magukat kontrollálni. Ezzel egyetemben egymáshoz is egyre közelebb kerültek. Bella persze nem itta meg az összes mézsört, egy egyszerű varázslattal eltüntette a folyadékot a poharából, mikor Piton nem figyelt oda. De a közelség neki se okozott gondot, titokban mindig erre vágyott. Minden éjjel elképzelte azt a percet, mikor majd Piton karjaiban lehet, épp úgy, mint rég. Mikor együtt jártak, történt egy kis baleset és szét kellett válniuk, de most, most újra olyan közel voltak egymáshoz.
Piton ekkor átkarolta Bella derekát és magához húzta. Ajkuk már csaknem összetapadt, mígnem egy szenvedélyes csókban végződtek, amiben minden benne volt. Az, hogy az egymástól távol töltött időben mennyire hiányolták ezt ott volt a szenvedély, és az hogy csak egymásra vágynak. Mindketten biztosak lehettek abban, hogy ha más nem is de a csók igazi volt, ha más hazugság is ezen az estén. Mindketten biztosak lehettek abban, hogyha minden más hazugság is ezen az estén, a csók igaz. Aztán Bellában feltámadt a vágy és most ő csókolta meg Pitont. Ezek után szavakra nem is volt szükség, egymáshoz ragadtak és senki nem tudta volna szétválasztani őket. Végül mégis elhúzódtak, de csak ajkuk vált el, egymást nem engedték.
- Perselus drágám, szeretlek – kezdte Bella.
- Én is édesem, édes, édes Bellám – válaszolta a férfi.
- Csak félek, nem tudom, lesz-e jövőnk, most, hogy újra összejöttünk – kérdőn rápillantott a bájitalmesterre, aki csak bólintott és újra megcsókolta. – A Sötét Nagyúr nem engedné, hogy együtt legyünk. Nem szeretnék újra elszakadni tőled – fejezte be.
- Nem is kell, nem mindenről kell tudnia neki se. Majd titokban találkozgatunk - válaszolt Piton.
- De meddig fogjuk tudni eltitkolni előle? – kérdezte a nő.
- Nem tudom, de remélem minél tovább, és most inkább élvezzük ki a perceket.
- De…
- Pszt!
Innentől egy szót se szóltak csak élvezték egymás társaságát. Az idő egyre jobban haladt előre, hogy fájó szívvel elválassza a szerelmeseket. Közben a másik asztalnál ülök is készülődni kezdtek. Felkeltek, intettek a kocsmárosnak, majd kiléptek az épületből, és elindultak vissza a kastélyba. A kocsma kezdett egyre jobban kiürülni. Az emberek távoztak, míg csak ők ketten maradtak, meg a tulajdonos.
- Indulnunk kell, de holnap ugyanitt, ugyanekkor találkozhatnánk - kezdte Piton.
- Rendben, én itt leszek és várok rád.
Felálltak, elköszöntek Aberforth-tól és mielőtt kiléptek volna, még egy gyors, de annál csodálatosabb csókot váltottak. Majd kileptek az utcára, ahol kellemes őszi szél fújt. A falu végéig még együtt mentek, aztán ott szétváltak. Piton az iskola felé indult, Bella pedig a Malfoy birtoktól nem messze lévő helyre hoppanált. Onnan bement a házba, és meg sem állt a szobájáig.Nem szólt senkihez egy szót se, csak becsapta maga mögött az ajtót és leült a tükre elé.
Gondolatban végig élte a mai estét, és arra gondolt, hogy milyen jó újra Pitonnal. Viszont egy kérdés akaratlanul is befészkelte magát a fejébe. Melyik oldalon állhat a kedvese? Bármelyiken is, abban biztos volt, ő is azt választja. Ha elfordul a Sötét Nagyúrtól, hát legyen, annak idején a szakítás miatt állt át a sötét oldalra, de most, hogy újra együtt vannak, nem érdekli, melyik oldalon kell harcolnia, csak minél előbb legyenek túl a háborún. Na majd holnap megkérdezi, ki mellett áll - gondolta.
Egyre jobban kezdett elálmosodni, ezért gyorsan elment lefürdeni, majd bebújt az ágyába, és hamar el is aludt. Perselusról álmodott és arról, milyen szép lesz a jövőjük.
A reggel hamar eljött. Bella nem kelt fel korán, sőt már délután volt mire sikerült kialudnia magát. A nap többi része is hamar eltelt, nem csinált semmi lényeges dolgot, az idő mégis csak úgy repült.
Mire észbe kapott, már besötétedett, s ahogy rápillantott az órájára, látta, hogy itt az ideje az indulásnak.Gyorsan felöltözött és elhagyta a házat. Mikor már elég messze járt az épülettől,
dehoppanált Roxmortsba. Végig rohant az utcákon, majd a kocsma előtt megállt. Belépett, köszönt Aberforthnak és leült egy asztalhoz. Nem telt el sok idő és megjelent az ajtóban Piton. Odalépett a pulthoz, kért két vajsört, majd Bellát kezdte keresni szemével. Hamar rá is talált és elindult felé. Lerakta az asztalra a korsókat és leült Bella mellé, aki egy csókkal köszöntötte.
- Már alig vártam, hogy újra lássalak - kezdte a lány.
- Én is így vagyok vele, és meg is látszott rajtam, hogy boldog vagyok, mert a diákokkal sokkal elnézőbb és kedvesebb voltam. Egyetlen –
- pontot sem vontam le, s a mardekárosokkal sem kivételeztem – még Dumbledore professzor is megjegyezte, hogy milyen furcsa voltam ma, egész nap mosolyogtam.
- Ezt örömmel hallom.
- Na és te, milyen napod volt?
- Ma egészen jó volt, bár későn ébredtem, tegnap este még sokat gondolkoztam, sok mindent kellett végigvennem és mikor végre lefeküdtem, már világosodott.
- Min kellett ennyit gondolkoznod?
- Leginkább azon járt az agyamhogy milyen jó újra veled - mosolyodott el a nő.
- Bella, Bella nem is hittem, hogy ennyire boldoggá teszlek ezzel.
- Pedig így van, mindennél és mindenkinél boldogabb vagyok - még mindig mosolygott majd megcsókolta Pitont. Erre már a férfi se bírta tovább és visszamosolygott.
- Na és még min gondolkoztál? - kérdezte Piton.
- Ez bonyolult, és főként egy kérdésen gondolkoztam. Azon, hogy melyik oldalon állhatsz? Hogy Dumbledore vagy a Sötét Nagyúr mellé állsz-e majd a végső csatában? Végül arra jutottam, hogy bármelyiket is választod, én is azt az oldalt fogom erősíteni - nézett a szerelmére Bella.
- Én mindig Dumbledore mellett álltam és mindig mellette is fogok. A Sötét Nagyúr becsapott és ott bántott, ahol a legjobban fájt. . (Tudod, Lily Potter – akit egész gyerekkoromban, és akkoriban szerettem – jelentette az egész életem, semmi sem érdekelt, még az sem, hogy házas. A Nagyúr meg akarta ölni a fiát, Harryt, hiszen ezt te is tudod. Megkértem, hogy tegyen, amit akar, de Lilyt ne bántsa, ő mégsem hallgatott rám. Azt mondta, ha az útjába áll a nő, akkor megöli.
Tudtam, hogy akkor meg fog halni, nem nézi majd tétlenül, hogy a fiát megölik, az élete árán sem. Ezek után döntöttem úgy, hogy ott hagyom a Nagyurat és a jó oldalt választottam.
Perselus rövid szünet után folytatta:
Elmentem hát Dumbledore-hoz és Ő megengedte, hogy ott maradjak, felvett az iskolába is tanárnak, csak SVK-t nem taníthattam. Egyetlen dolgot kért tőlem akkor, hogy kémkedjek a Nagyúr után, s én ezt a legjobb tudásom szerint meg is tettem és nem lepleződtem le egyszer sem. Persze akadtak, akik kételkedtek bennem, de a Nagyúr bízott, ezért nem esett bajom és végül a halálfaló társaim is kezdtek bízni bennem. Aztán eljött a nap, amikor elment a Potter házba és megölte az egész családot. Először Jamest majd Lilyt és végül megpróbálta az egyéves Harryt is megölni, de mint tudod, az a pici gyermek túlélte a halálos átkot és a gonosz elpusztult, vagyis olyan volt mintha meghalt volna de igazából a lelke tovább élt, valahol messze és csak arra várt, hogy visszatérjen. De ezt te sokkal jobban tudod, mint én. Aztán meghallottam, hogy börtönbe kerültél, akkor rövid időn belül újra azt éreztem, hogy feleslegesen élek. Végül rendbe jöttem, közben teltek az évek és először Black az unokatestvéred, majd nem sokkal azután te is megszöktél Azkabanból. Most pedig itt ülünk, és beszélgetünk – fejezte be Perselus a történetet. – Most már mindent értesz és mindent tudsz rólam.
(- Igen, most már azt is elmondhatom, hogy ismerlek, és hogy megértelek – mondta Bella. – Sajnálom, hogy így történt, s már értem, mit éreztél Lily iránt. Amikor hetedikben szakítottunk, még nem értettem, de végre ezt is sikerült megtudnom.
- Bocsáss meg, ha fájdalmat okoztam, de mikor rá kérdeztél, kitört belőlem minden, eddig senkivel nem beszélhettem erről, de most már elmondhattam – válaszolta a férfi
- Nem okoztál fájdalmat, szeretlek és csak ez számít, itt vagyok veled most és mindörökké, és ott fogok harcolni melletted a jó oldalon a Nagyúrral szemben – mosolyra húzta száját és megcsókolta szerelmét.
- Szeretlek - Piton hirtelen csak ennyit tudott mondani.
Ezek után csendesen teltek a percek. Nem beszéltek többet. Egyre közeledett az elválásuk pillanata, megcsókolták egymást, majd megbeszélték, hogy holnap megint itt lesznek, aztán elmentek.
Bellának is játszania kellett ezentúl a szerepét a Nagyúr mellett. A legfájdalmasabb dolog ekkor unokatestvére, Sirius megölése volt. A haláleset után majdnem feladta, de nem tehette, ezért játszott tovább. Perselusszal pedig minden éjjel találkoztak. Újra és újra, aztán az idő teltével házat is vettek maguknak és aztán azok az éjszakák ott folytatódtak. Volt, amikor csak csendesen ott üldögéltek, vagy épp beszélgettek, sok éjszaka telt el gyönyörben úszva is. Annak az élszakának idővel a gyümölcs is megszületett. De addig sok idő telt el majd mikor három hónaposan Belláék nem találkozhattak. Teltek a hónapok és Bellán csak a hatodik hónap végén látszott csak meg, hogy gömbölyödik a hasa. Ezért nagyon szerencsésnek mondhatta magát. Mivel egyre jobban látszódni kezdett, hogy állapotos el kellett egy időre bújni, ezért két hónapot ott töltött a Pitonnal közös házban. Az egyik éjszakának gyümölcse is született, mikor is Bella teherbe esett. Egy ideig el tudta rejteni állapotát, de ahogy teltek a hónapok, már arra kényszerült, hogy legalább egy időre elbújjon. Ekkor pár hónapot a Perselusszal közös házukban töltött, amiről, és a gyerekről szerelme nem is tudott. Ez idő alatt sem kellett egyedül lennie, Jamina, egy mugli nő segített neki mindenben. A szülés is hamar megtörtént. A gyerekét rábízta Jaminára és elmondta neki, hogy nem biztos, hogy visszajöhet. Abban az esetben ő nevelje fel és nagyon vigyázzon rá. Egyszer majd eljön érte egy nő és elviszi, addig az ő gondjaira bízza. Ezután ott hagyta őket és elment.
McGalagonynak persze elmondott mindent és kérte, ha meghalna, menjen el a kicsiért. Napok múlva aztán eljött a csata ideje. Ekkor látta utoljára Pitont, de nem beszélhetett vele, és nem mondhatta el, hogy messze innen egy gyermek vár rájuk, a kettejük gyermeke. Elkezdődött a végső összecsapás, át akart állni a jó oldalra, de nem sikerült neki, mert hirtelen három lány támadt rá. Felvette hát a harcot, de az egyik lány anyja közbe vágott és megölte őt.
Piton is meghalt, de legalább a jó cél érdekében, ezért nekik is gyönyörű temetést rendeztek, és együtt temették el őket. Így a föld alatt a testük végre együtt lehetett.
Egyetlen leszármazottjuk maradt a pici lány, Sarah aki a legszebb kislány volt a világon. Jamina úgy szerette őt, mint a saját gyermekét. A kislány kiemelkedett a többi gyerek közül a szépségével de ezen kívül még okos és nagyon kedves is volt. Sőt, rendkívül bátor is. Tizenegy éves korában eljött érte McGalagony és megtudta, hogy boszorkány. A nő magával vitte egy iskolába, ahol a Teszlek Süveg a Griffendélbe osztotta. Itt tudta meg azt is, hogy szülei is varázslók voltak, és egy nemes cél érdekében haltak meg.
Bella és Piton családfája nem halt ki. Sok-sok varázsló és boszorkány született, akik hozzájuk vezethetők vissza, így az eszméjük nem halványodik el. Rájuk sokan fognak emlékezni évek múltával is.
Utolsó kommentek