Kívánság Üst

Kinek készült az ajándék? Natalia Tena
Korhatár: 18
Figyelmeztetések: SLASH, erotikus tartalom
Jellemzők: Romantikus, AU
Leírás: Sirius 18 éves lánya nehezen találja meg a helyét kortársai között. De az iskola befejezése utáni nyár új kalandokat szolgál neki. James Potter személyében.
Az ötlet, ami alapján dolgoztál: Siriusnak van egy 18 év körüli lánya és ez a lány Jamesszel kavar, miközben James Lilyvel él házasságban. A lány anyja már meghalt

Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.

Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.

Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.

A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.

A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).

Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.

Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com

Jelszó: 09ust

Jó olvasást! 

Válaszutakon

1. fejezet – Felismerés

-   Carol, kelj fel! Carol! Caroline!

Nehézkesen nyitom ki a szemem, és utána rögtön a párnába is fúrom a fejem, a nap erős sugarai elől. Közben próbálom nem észrevenni a rajtam ugráló barátnőmet. Miért kell hajnalok hajnalán engem zargatni?

-   Caroool! – ordibál a fülembe, mire én dühösen felülök, aminek az az eredménye, hogy ő leesik az ágyról.

-   Joooseeeey! – kiabálok vissza mérgesen, de mikor meglátom a földön ülve, meglepett arccal, elnevetem magam.

-   Ne nevess ki! – pattan fel, és durcásan keresztbe fonja a karjait, de ezzel csak azt éri el, hogy még jobban nevetek rajta. – Jól van, nevess csak! Ne érdekeljen, hogy tíz óra van, és lekéssük a vonatot!

Erre már befejezem a nevetést, és rögtön kipattanok az ágyból, de továbbra is csak meredek a semmibe, kómás fejjel. Igen, az iskolás éveim utolsó napján is képes vagyok elaludni! Josey csak fejcsóválva néz rám, majd a kezeivel a fürdő felé terelget, mert a kócos hajam miatt nem látok semmit. Hét éve ő a legjobb barátnőm, mióta a vonaton megismerkedtünk, még elsőéves korunkban. Apa azt mondta, hogy majd könnyen találok barátokat, de Josey barátsága könnyebben jött, mint gondoltam. Rendkívül optimista és vidám természete miatt hamar megszerettem, és néha csak ő tudta a túlzott energiámat elviselni. Azt hiszem, nála jobb barátnőt keresve se találtam volna!

Miután frissen és üdén kilépek a fürdőszobából, észreveszem, hogy már csak Josey és az én csomagom van a szobában. A többiek biztos már rég elindultak a vonathoz. Gyorsan a sajátomhoz rohanok, és egy lebegtető bűbáj rászórása után, követem barátnőm ki a szobából. Mielőtt becsuknám az ajtót, még egyszer hátrapillantok. Ég veled, drága szobácskám!

A lépcsőn ugrálgatva és dúdolgatva haladok, Josey elnéző mosolyával kísérve. Amint a klubhelyiségbe érkezünk, meglátjuk a híres-neves aranytriót: Hermione Grangert, Harry Pottert és Ron Weasleyt. Csomagjaik mellettük állnak, és várakozóan néznek ránk. Vidáman odaintegetek nekik, és már rohanok is az irányukba. Josey lassan követ engem.

-   Sziasztok, srácok! – köszönünk, és végül elhagyjuk a termet. A mellettem haladó fekete hajú fiú is, és én is sóhajtva nézünk vissza.

-   Hiányozni fog ez a hely!

-   Ne sírjál, öcsi! – bököm nevetve oldalba, mire bezsebelek egy csúnya pillantást. Igazából Harry nem a testvérem, de mivel együtt nevelkedtünk, szinte öcsémként tekintek rá. Úgy is viselkedünk, mint egy testvérpár, így a többiek már meg se lepődnek, mikor a folyosó közepén elkezdjük a másikat csapkodni.

-   Le fogjuk késni a vonatot – hallom meg Hermione hangját, miközben Harry haját húzgálom. Gyorsan elengedem, majd egy kegyelemdöféssel eldöntöm a fiút, aki hangos nyögés kíséretében elterül a földön.

-   Mehetünk – nevetek, és gyorsan a kis társaság után rohanok, nem törődve a fájdalmas jajgatásokkal mögöttem.

Szerencsére elértük a vonatot, és még egy üres kupét is találtunk. Gyorsan az ablak mellé ültem, és reméltem, hogy nem fog a szokásos tömeg lézengeni körülöttünk. Imám nem hallgattatott meg.

Elsőnek Ginny esett be, aki rögtön Harry nyakába ugrott, és az ölében landolt. Majd egy nagy cuppanós csókkal üdvözölte barátját. Nekem semmi bajom velük, személy szerint nagyon aranyosnak tartom őket, de a mellettem ülő Ron, kezét ökölbe szorítva figyelte a párost. Szegény Hermione, nem sok sikerrel próbálta lenyugtatni. Máig nem értem, hogy a lány, mit eszik a vöröskén, de ő tudja… Ron lelki nyugalmát a következő vendég is eléggé megtépázta, mivel Ginny érkezése után tíz perccel, betoppant az én drága unokatestvérem, Draco Malfoy is. A szőke azonnal Josey mellé ült le, és mosolyogva köszöntött minket. Én szélesen vigyorogtam rá, még mindig büszke voltam magamra, hogy fél éve összehoztam őket. Josey azóta csak ragyog, és Draco viselkedése is elviselhetőbb lett. Persze Ron szerint maradt ugyanaz a görény, aki eddig volt.

Egy idő után kezdtem kényelmetlenül érezni magam a sok szerelmes pár között. Mivel Josey Draco szemével és hajával volt elfoglalva, így kihúztam őt a beszélgetőpartnerek listájáról. Ginny még mindig Harry manduláját kereste, így róla is lemondtam. Hermione pedig épp Ront húzta ki a kupéból, mert úgy tűnt, hogy a vöröske éppen legjobb barátjára készül ráugrani. Így a barnahajú lány is kihúzva.

-   Éhes vagyok – panaszkodtam pár perc eltelte után.

-   Ha felkeltél volna hamarabb, akkor tudtál volna reggelizni – dorgált meg Josey, mire mindenki felnevetett. Híres voltam arról, hogy mindig elalszom.

-   Aj, de akkor is – hisztiztem tovább, mire Draco megforgatta a szemeit.

-   Keresd meg a büfés kocsit – vont vállat, majd megint Josey felé fordult.

Remek, senki se foglalkozik velem! Persze eszem ágában sem volt felkelni, nehogy nekik legyen igazuk már! Így korgó gyomorral, és durcásan néztem ki az ablakon. Húsz percet töltöttem ezzel az aktív foglalkozással, mikor nyílt a kupéajtó, én meg ijedten hátrahőköltem.

Neville, Seamus, Dean, Parvati és Lavander jöttek be, mögöttük pedig a visszatérő Hermione-Ron páros próbált beférkőzni. Josey rögtön Draco ölébe pattant, hogy legyen hely mindenkinek, és kisebb dulakodások után végre mindenki le tudott ülni. Persze a fiúk rögtön a kviddicsről kezdtek el beszélni, és számomra meglepő módón a lányok is becsatlakoztak a beszélgetésbe. Reménykedve fordultam Hermione felé, aki mindig hű társam volt a kviddics szapulásában, de ő éppen azon nevetett, hogy Draco miként parodizálja Ron védési technikáját. Ennek tükrében, egy sóhaj kíséretében hátradőltem.

-   Ki és hol tölti a nyarat? – vetette fel Seamus vigyorogva fél óra múlva, mikor már minden kviddiccsel kapcsolatos dolgot kétszer átrágtak.

-   Mi külföldre utazunk apámékkal – vont vállat Draco. Minden nyáron valami nagyon drága helyre mentek.

-   Én meg anyával megyek nagyapáékhoz – jött a válasz Harrytől.

-   És mi lesz édesapáddal? – fordult hozzá meglepetten Hermione.

-   Valamiért úgy alakult, hogy Ő nem jön velünk, de hogy miért, azt nem tudom.

Kicsit lehajtottam a fejem. Lily és James soha semmit sem titkoltak a fiuk előtt, miért pont most nem mondják el, hogy James miért nem megy velük? Persze, ha Harrynek lenne szeme, vagy ha nem próbálná bebeszélni magának, hogy minden rendben, akkor észrevenné, hogy a szülei már a válás határánál álltak. Hány éjszakát kellett vajon végighallgatnia, amint éppen Lily Jamest szapulta, vagy fordítva. És hány éjszaka keltem én is már arra, hogy James apámhoz jön, hadd aludhasson valahol.

-   És te, Carol? – fordultak felém mindannyian.

-   Én… öhm… otthon leszek – mondtam bambám, mivel annyira elmerültem az előbbi gondolataimban.

-   Blaise partit szervezz, menjünk el rá! – mondta gyorsan a beállt csendbe Josey, és láttam, hogy Draco valamit akar erre mondani, de végül megrázta a fejét.

A továbbiakban Blaise bulijáról volt szó, de én továbbra is csendben figyeltem őket. Néha magam se értettem, hogy miért nem tudok beilleszkedni közéjük, hisz mindig mindenkivel kedves voltam, és mindannyian, akik itt ültek bent, a barátaim voltak hosszú évek óta. Sokat nevettünk és bolondoztunk, de ahogy nőttünk, úgy éreztem magam egyre jobban kívülállónak. Az egész akkor kezdődött, mikor pasizni kezdtem.

Sokak szerint még apám csajozási rekordját is megdöntöttem. Szerintem ez hülyeség! Hiszen a nagy és szívdöglesztő Sirius Blackről van szó! Persze azt nem tagadhatom, hogy elég sok pasim volt. Majdnem az egész griffendéles végzős osztállyal jártam, kivéve Harryt, Ront és Nevillet. Az egész hollóhátas kviddicscsapat randira hívott, és a tanuló klubjuk több tagja is elcsábított egy-két roxmortsi hétvégére. A mardekáros kviddicscsapat Draco kivételével megvolt, persze Cracket és Monstrót nem számolva, mivel őket nem sorolom a pasi kategóriába… Blaise Zambinit annál inkább! Aztán ott volt az a pár hugrabugos fiú is, de velük nem nagyon foglalkoztam.

Jó rendben, tényleg sokan voltak, de egyszerűen nem bírtam sokáig velük maradni, Blaise tartja a rekordot a két hónapjával, de csak azért, mert jó volt az ágyban… És mert segített összehozni Joseyt és Dracót.

Számomra minden roxfortos pasi túl gyerekes volt! Harry egyszer viccesen megjegyezte, hogy nekem egy hatvanéves papa lesz a férjem. Néha még el is hittem ezt neki. De amint a vonat megállt, és én boldogan leszálltam róla, hogy apám karjaiba fussak, megláttam a mellette álló férfit, és rá kellett jönnöm, hogy nem egy hatvanévessel fogom leélni az életem. Hanem apám legjobb barátjával: James Potterrel!

Tovább