Harmadik fejezet

A próbák egész jól mentek és a hír is futótűzként terjedt, hogy a két főszereplő, nevezetesen Ron és Hermione egy pár. Harry és Ginny magának könyvelte el ezt a sikert, a pontos okát senki sem tudta, de ők azt mondják: mindent megtettek, hogy összehozzák őket. Egyesek szerint – nevezzük őt Lavender Brownnak – Hermione megigézte Ront és magába bolondította.

- Ez részben igaz – jelentette ki Ron. – Hermione a legcsodálatosabb lány, akivel valaha találkoztam.

Malfoy még olyan gonosz megjegyzést is megengedett magának, hogy bárcsak igazi méreg lenne Júlia poharában. Szerencsére ezt McGalagony professzor meghallotta és levont ötven pontot a Mardekártól, aztán felmosatta vele az első emeleti folyosót.

- A Karácsonyi meccset a Mardekárral játszuk – közölte Harry az egyik edzésükön.

- Már megint? – kérdezte Katie.

- Miért mindig velük? Idén ez más a harmadik meccsünk lesz velük, a Hóllóháttal és a Hugrabuggal még csak egyet játszottunk! – Delmeza teljesen kiakadt.

- Nem tudom, de ezt mondta Madame Hooch, szóval ő tudja... de lealázzuk őket!

- Pontosan, töröljétek le Malfoy képéről azt az undorító vigyort! – Hermione hatalmas lendülettel érkezett a sátorba, újabban ő is aktívan érdeklődött a kviddics iránt – lett Ronnal egy újabb közös témájuk. És a lánynak be kellett látnia, a kviddics igazán jó dolog.

- Szia – Ron rámosolygott barátnőjére és adott neki egy csókot. Ami kicsit tovább tartott.

- Na, Ron, köpd ki Hermionét, beszélni akarunk vele – szólt Ginny szemrehányóan.

Ron vigyorogva „kiköpte” Hermionét, bár nem szívesen, az ölében tartotta.

- Hallottam Malfoyt és azt a gombaagyú csapatkapitányát beszélgetni, hogy hú de lealáznak titeket...Van valami úgy Dalocsiba vagy milyen taktikájuk... Teljesen elszálltak tőle.

- Nem Dalomnicsa tervre gondolsz? – kérdezte Harry.

- De, lehet, mindent én sem tudok megjegyezni – felelte a lány.

- A Dalomnicsa már lejárt lemez – mondta Delmeza. – tavaly mi is használtuk, de könnyű kivédeni, legalábbis nekünk.

- De mi az a Dalo-izé?  - kérdezte Hermione újra abbahagyva a csókolózást Ronnal.

- Emlékszel, amikor tavaly Ront rendszeresen bombáztuk a gurgókkal? Nos az benne a lényeg, hogy a terelők kijátszák az őrzőket úgy, hogy feléjük tekerik a labdát, de persze nem találják el, mert ha igen, akkor Madame Hooch sípol és büntető... A Mardekár nem merné ezt megkockáztatni és különben is, Ron ezt ki tudja védeni, vagyis nem zavarná meg a sok repkedő guri, ha meg eltalálnák, akkor meg mi kapnánk jó pontot...

- Köszi Harry ezt a biztatást, de ha eltalálnak...

- Akkor eltalálnak – sóhajtotta Ginny drámaian.

- Igen, de ha eltalálnak, valószínűleg fájni fog.

- Megeshet – Ginny Lunásan nézett bátyjára.

- De akkor még a gyengélkedőbe is kerülhetek és nem játszhatom Rómeót!

- Hát nem – Ginny még mindig nem mutatott érdeklődést bátyja egészségügyi állapota miatt.

- De akkor más játsza a szerepet! Nem hagyom, hogy Hermionét mások ölelgessék!

Ginny végül elnevette magát.

Hermione is és megdorgálóan nézett a még mindig sápadó barátjára.

- Senkinek nem fogom hagyni, hogy ölelgessen, rendben? De majd rád gondolok a csókjeleneteknél...

- Most direkt szivattok? – Ron barátnőjére és húgára nézett felváltva.

Azok ketten meg csak mosolyogtak.

Végtére a meccsnapja is elérkezett. A reggelinél mindenki sok sikert kívánt a játékosoknak.

- Nem lesz semmi baj, győzni fogunk – mondta Parvati lelkesítőleg.

- Köszi Parvati, de nem tudsz meggyőzni, Malfoy ma nagypofával...

- Ne törődj Malfoy pofájával Harry, pofája van, de az a lónak is van, mégsem tud kviddicsezni – veregette hátba Dean.

- Egyél valamit – Ginny is biztatta a leamortizálódott Harryt.

- Nem vagyok éhes, Ronnak mond, ő szokott rengeteget enni.

- Ron most éppen mással van elfoglalva – bökött Ginny a párosra, akik újabban rengeteget voltak egymás szájában.

- Ez biztos finomabb falat – röhögött fel Seamus.

Pedig az asztalon rengetegsok finom reggeli étek volt, rántotta, bundás kenyér, kekszek, műzli, finom kávé, zsömle... A házimanók ma is kitettek magukért, de Harrynek egyáltalán nem volt étvágya, elég rossz előérzete volt.

A néző diákok már besereglettek a lelátókra.

- Na hát akkor sok sikert – mondta Harry a csapatnak.

A meccs első része a szokásosan folyt, nem volt jele semmilyen új taktikának. A második felvonásban már beindult a Mardekár támadás, de lepkepuki volt a Griffendéléhez képest. Amint megszeretnék a labdát, máris 30 ponttal vezetett a Griffendél.

Ron is bemutatott pár bravúros védést, egyet sem engedett be. Védései közben Rómeó szövegéből idézett és puszikat dobált Hermionénak, és pár mozdulattal látszotta Rómeó szerepét is, a közönség remekül szórakozott.

Végül következett a harmadik felvonás. Úgy tűnt a Mardekár kezdi bevetni a Dalomnicsa trükköt.

- Ron vigyázz, mert az a két idióta képes és eltalál! – figyelmeztette Harry.

De már későn. A gurgó szép szabályosan eltalálta Ront, aki átesett a bal szélső karikán és elkezdett zuhanni. Hermione felsikoltott.

Ron csak ennyire emlékezett.

- Szerinted túléli?

- Sajnos. Nincs akkora szerencsém, hogy enyém legyen a szobája.

- Ne mondj ilyeneket Gin.

Ron magában elmosolyodott.

- A szobámról ne is álmodj.

Hermione egyből átölelte Ront, aki most hogy már látott, érzékelte, hogy a gyengélkedőn van.

- Mondtam, hogy túléli.

Ginny és Harry Ron ágya mellett ültek.

- Mi történt? – kérdezte Ron, ahogy levegőhöz jutott Hermione rengeteg hajától.

- Az egyik izomfej eltalált, mire Harry gyorsan megfogta a cikeszt, téged meg Dumbledore mentett meg – Ginny ma közlékeny kedvében volt.

- Jól vagy? – kérdezte Hermione.

- Igen, de ha szándékosan ütött le az a... akkor nem kapott büntetést?

- De, Lavenderrel együtt – ezt is Ginny közölte bátyjával.

- Hogy jön ehhez Lavender? – kérdezte Ron.

- Emlékszel, hogy reggel eljöttünk mellette, épp egy sráccal smárolt, történetesen azzal, aki levert téged a seprűdről – Ginny tényleg nagyon mesélős kedvében volt.

- És megfűzte, hogy lőjje a gurgót a közönség felé, hogy eltalálja Hermionét – folytatta Harry.

- De az a hülye téged talált el, mert Malfoy azzal fűzte, hogy Harryt találja el, Lavender meg azzal, hogy engem – Hermione átölelte Ront.

- Ez hülye – röhögött Ron. – és mi lesz a Rómeó és Júliával?

- Tudsz játszani? – kérdezte Hermione.

- Muszáj leszek, mert amit mondtam, megmondtam, téged senki nem ölelgethet rajtam kívül, jobb ha beletörődsz.

- Beletörődtem és tetszik az ötlet – mosolygott rá a lány.

- Na jó, én és Ginny most felszívódunk – közölte Harry.

- Holnap számíts a rajongóidra – mondta Ginny.

Azzal ő és Harry elhagyták a gyengélkedőt.

Ron és Hermione percekig csöndben hallgattak a szobában.

Egyikük sem tudta, mit mondjon, mert ilyenkor elég nehéz szavakat találni.

- Eléggé nagyot sikítottál – mondta végül Ron.

- Te meg elég nagyot zuhantál, biztos kiszellőzött a fejed –azt hittem, de még mindig oltári nagy baromságokat tudsz mondani fontos helyzetekben.

- Fontos helyzet? – Ron kérdőn nézett a lányra.

- Hát igen. Tudod, Lavender kis akciója eléggé megijesztett, az a lány nem normális. És én nem szeretném, hogy miattam lesérülj.

- Szakítani akarsz?

- NEM! Hogy juthat ilyen az eszedbe?

Ron teljesen ledöbbenve nézett a lányra, ki szintén ledöbbentet nézett rá. Hermione végül megölelte Ront és hozzábújt.

- Csak azt akartam mondani, hogy rám bármikor, bármiben számíthatsz, mert én nagyon szeretlek.

- Ezzel azt akarod mondani, hogy...?

- Ha meghívsz az Odúba Karácsonykor – kacsintott rá a lány. – ja, amúgy buli van a klubhelyiségben, ha úgy érzed, gyere.

Azzal Hermione kiment az ajtón.

A klubhelyiségben tombolt a buli. Vagyis a griffendélesek tomboltak a buliban. Dean, Seamus az asztalon táncoltak Parvatival, Harry és Ginny a sarokban mélyültek el egymásban, Neville ivott valami beazonosíthatatlan folyadékot, ami valószínűleg alkohol tartalmú volt.

- Eljöttél? – jelent meg Hermione Ron előtt.

- Nem hagyhattam ki, nemes lelkűen önfeláldoztam magam a nyerésért.

- Imádom az egódat – mosolygott rá Hermione.

- Én meg téged, te drága, akinek haján holdfénye csillan, fényesebb, mint a legfényesebb csillag...

- Nagyon művészi lettél.

- Tudom. De hogy értetted azt, hogy HA meghívunk az Odúba? Meg vagy hívva, belépőt se kell kérned.

- Hát rendben Rómeóm, de muszáj lesz felmásznod az erkélyre és szerenádot adnod nekem – Hermione átölelte Ront.

- Neked bármit, Júlia. Színház az egész világ, és ha már ez a Roxfort is az, bár inkább cirkusz ami itt van, az Odú is lehetne az...

- És ott gyakorolhatnánk a részeket...

- Anya nagy örömére – vigyorgott Ron és megcsókolta Hermionét.

Előző fejezet