***

Ebéd után Luna a Hollóhát tornya felé vette az irányt, s amint válaszol a klubhelyiséget őrző sas egyszerű kérdésére, már szaladt is fel a szobájába. Miután becsukta maga mögött az ajtót, nemes egyszerűséggel az ágya felé szaladt, és rávetette magát. Imádta ezt csinálni. Éve eleje óta sikerült megbűvölnie a tárgyat, oly módon, hogy nem baldachinos, hanem egy nagyon puha franciaágy lett belőle. Így elkerülte azt a kellemetlenséget, amit korábban kénytelen volt elszenvedni, s már nem ütötte be minden egyes vetődése során a lábát az ágy szélén lévő deszkába.

Perselusnak vajon tetszeni fog az ajándékom? Nem fog megsértődni a közvetlenségem miatt? Biztos furcsán fogja majd kezelni a helyzetet. – Gondolkodott magában a lány egy darabig, majd a kényelmes ágy, akarata ellenére is mély álomba ringatta. A pihentető alvásból csak bő másfél óra múlva sikerült felébrednie, mikor egy számára eddig ismeretlen bagoly ütögette idegesen az ablaküvegét. Mivel nem akarta, hogy a madár esetleg megsértődjön, és még idő előtt visszarepüljön a feladóhoz, a levéllel együtt, kikászálódott ágyából, kinyitotta az ablakot, majd leoldozta a bagoly lábáról a pergament.

Tisztelt Lovegood kisasszony!

Nagy örömömre szolgálna, ha a ma este tartandó bál első, nyitó táncára felkérhetném partneremként. Kérem, bagolyfordultával küldje válaszát, miszerint elfogadja e vagy sem a felkérést.

Tisztelettel, Perselus Piton.

Luna, miután elolvasta a levelet, megfordította azt, s rögtön írni kezdett.

Mélyen tisztelt Professzor!

A felkérést nagy örömmel olvastam, s el is fogadom azt azzal a feltétellel, hogy felkérésem nem csak arra az egy, hanem esetlegesen, ha úgy tartja kedvem, további táncokra is érvényes. Ha a Professzor felkérése ez esetben is áll, javaslom, találkozzunk már öt órakor a kastély bejáratánál.

Tisztelettel és szeretettel, Luna Lovegood.

A lány tisztába volt vele, hogyha nem jól értelmezte kettejük láthatatlan viszonyát, akkor bizony nagy bajban lesz. Ennek ellenére vette a bátorságot, s visszakötötte a pergament a bagolyra, majd megvárta, míg az elindul úti célja felé, majd bezárta az ablakot.

Miután mérhetetlen boldogságában ismét hatalmas fekvőalkalmatosságára vetődött, azon kezdett gondolkodni, hogy vajon milyen módszerrel tarthatná távol tánc közben a furmászokat partnerétől. Nagyon félt ugyanis attól, hogy a férfi nem lesz önmaga ura, mivel a furmászok behálózzák majd az agyát. Végül arra a következtetésre jutott, hogy legjobb lesz, ha felveszi azokat az apjától kapott fülbevalókat, amelyek varázserejüknek köszönhetően elriasztják a gonosz lényeket.

***

Egy óra tájban, a Roxfort igazgatója, a hálótermében volt, s épp az ágya melletti egész alakos tükörben nézegette magát. Merlinre, de szerettem fiatalnak lenni – gondolta magában. Mikor először nézett a tükörbe, szinte könnyezett a boldogságtól, ugyanis meglátása szerint egy igazán helyes fiatalember nézett issza rá. Világoskék szemeit tökéletesen kiemelte a világosbarna színű, a tarkójánál összefogott haja, s szemöldöke. Bár szakállal még nem büszkélkedhetett, arca egyáltalán nem volt nőies, így a hosszú haj kimondottan jól állt neki.

Miután megcsodálta új, fiatalos külsőjét, felvette a frissen vasalt inget, öltönynadrágot, és köpenyt. Úgy gondolta, lelkiismeret furdalás nélkül elmondhatja magáról, hogy igazán kellemesen néz ki. Mivel ki akarta próbálni, hogy teste valóban újra a régi-e, úgy döntött futva teszi meg az igazgatói lakosztály, és hetedik emeleti folyosó közti távolságot. A kőszörny elől csak kocogva indul el, mondván, kitudja, mennyire sikerült jól a bájital, ám nem telt el sok idő, és az újra ifjú Dumbledore már teljes sebességgel száguldott fel a lépcsőkön, miközben rutinosan ugrotta át a hiányzó fokokat…

- Remélem, nem késtem –mondta a fiatal igazgató, mikor lefékezett újdonsült menyasszonya előtt. Úgy találta, hogy ilyen gyönyörű teremtést már nagyon rég nem látott. A lány azt a gyengén kékes árnyalatú selyemruhát viselte, amit néhány nappal ezelőtt Dumbledore kiválasztott a boltban. A tökéletességet sugárzó fiatal hölgy haját hátul egy szoros kontyba csavarta, amiből haja szinte művészi tökéletességgel omlott le egészen a derekáig. Zöld szemei tökéletes kontrasztot alkottak fekete hajával, s úgy csillogott a boldogságtól, hogy az még a legszomorúbb embert is jobb kedvre derítené.

- Elképesztően gyönyörű vagy – mondta ki a fiú gondolatait.

- Ha tudnád, milyen rég mondták már ezt nekem. Te is kitettél magadért. Pont, mint a régi szép időken, Brian – mérte végig ragyogó szemével a lány.

- Nos, akkor, ha megengeded… – folytatta a beszélgetést a nevén nevezett, majd háromszor fel-le sétált a kőfal mellet. Miután megjelent a kívánt helyiség ajtaja, Dumbledore óvatosan kitárta, s szerelme hátához érintve kezét, bevezette őt a gyertyákkal körülvett terembe, majd olyan finomat, mintha kedvese a legértékesebb porcelánról lenne, kihúzta előtte a széket, levette vállairól a kék sálat, majd az ülő alkalmatosságot immár a lánnyal együtt óvatosan az asztalhoz tolta, s ő maga is leült.

Mikor megjelent az előétel, az asztalon lévő két gyertya is meggyulladt, s a pár hozzákezdett az ebédhez.

Miután a desszertet is elfogyasztották, még igen sokáig beszélgettek majd hat óra után pár perccel úgy döntöttek, meglátogatják a bálozó diákokat, s maguk is tiszteletüket teszik egy tánccal.

***

Miután Perselus felvette a legelegánsabb méregzöld bársonyköpenyét, és a nadrágját, a megbeszélt időnél fél órával előbb elindult pincebeli lakosztályából a kastély hatalmas fa ajtója elé. Mivel átlagos esetben ezen távolság megtétele még két diák vérig sértésével is maximum 5 percet vesz igénybe, a professzor kénytelen volt a vaskos tölgy nyílászáró előtt várakozni.

Luna miután megfürdött, felvette a Roxmortsban vásárolt ezüstszínű, hátul mélyen kivágott ruháját, s felhelyezte ékszereit, belebújt cipőjébe és már indult is a megbeszélt találkozóhelyre. Mivel pontosan tudta, hogy mennyi időre van szükség a felöltözéshez, mindig időben el tudott indulni szobájából, s ez most sem volt másképp. Mikor elérte a bejárati csarnokot, és meglátta bájitaltan tanárát, és hirtelen nagyon megörült, mivel tudta, hogy a férfi csak azért várakozik már ott öt perccel a megbeszélt időpont előtt, mivel számít neki a lány véleménye.

- Jó estét, Miss Lovegood – köszönt az idősebb varázsló, mikor Luna hallótávolságba ért.

- Jó estét, Perselus – mondta ki a lány a férfi keresztnevét. – Remélem nem bánod, hogy szeretném, ha a mai este folyamán nem mint tanár és diák, hanem mint férfi is nő táncolnánk egymással. Elvégre én, ha nem lett volna a háború, valószínűleg már apám újságának dolgoznék, s valószínűleg tanulás helyett épp a furmászok elleni ellenszereket kutatnám a misztériumügyi főosztályon.

- Nem bánom, legyen. Akkor hát, mit óhajt csinálni Miss… vagyis Luna?

- Ha nincs ellenedre, tennék egy rövidebb sétát a parkban, mivel egyszerűen imádok a frissen hullott havon sétálni.

- Ha ezt szeretnéd – mondta immár tegeződve Piton.

- Ezt szeretném – nyugtázta vidámad a lány. Majd már nyitotta is a hatalmas bejárati ajtót.

- Mondd, Perselus, tudsz táncolni? – kérdezte a lány teljesen ártatlanul, mikor már a befagyott tónál jártak.

- Attól függ, milyen táncra gondolsz – válaszolta hidegen a lánynak a tanára. - Például a bécsi keringőre! Gyere, táncoljunk! – mondta töretlen lelkesedéssel a fiatal boszorkány, miközben megfogta Professzora kezét, s elkezdte ráncigálni

- De esik a hó! – talált ki Perselus egy indokot, a dolog elkerülése érdekében. - Épp azért! Gyere már! Nem halsz bele! – unszolta tovább, mire a férfi kénytelen volt engedni a lánynak, és rejtett vágyának, s a nem foglalt kezével megfogta a lány derekát, majd táncolni kezdtek….

- Ha már így kettesben vagyunk, szeretném odaadni az ajándékom. – mondta Luna tánc közben.

- Na és mi lenne az? – kérdezett vissza partnere, miután a lány nem volt hajlandó több mindent mondani.

- Épp a karjaid közt tartod – mosolygott a férfira. - Ezt meg hogy értsem?

- Komolyan? Úgy értsd Perselus, hogy szeretlek, és bár tudom, hogy általában nem viselkedem túl felnőttesen, sőt, szinte sosem viselkedem felnőttesen, azonban igazából, mint gondolom te is nagyon jól tudod, elég érett vagyok, nem csak a korosztályomhoz képest, hanem amúgy is.

Az utóbbi időben, illetve főleg a sorsolás óta, megbizonyosodtam abban, hogy valamiféle vonzalmat te is érzel irántam. És, mivel leveledből nyilvánvalóvá vált számomra, hogy egymást kell megajándékoznunk úgy döntöttem, megkönnyítem a helyzetünket, mert mindkettőnknek egy igaz, kitartó, hűséges és megértő társra lenne leginkább szüksége, s ez lenne a leges legjobb ajándék. Azt gondoltam, hogy mindenféle kertelés nélkül, itt a parkban, hóesés közben, táncolva, örök életedre - már persze csak ha elfogadod - neked ajándékoznám magam, és ha neked is megfelel, akkor esetleg te is hasonlóképp cselekedetsz – mondta ki Luna talán élete első teljesen komoly mondatát.

Perselus egy ideig nem tudott szóhoz jutni. Tudta ugyan, hogy a lány nem holmi viccnek szánta a dolgot, azt azonban álmában sem remélte volna, hogy valaha is ilyen módon kerül majd közel hozzá. Nem hitte volna, hogy a lány, akit immár biztosan szeretett, ennyire magabiztos, és ennyire gátlástalanul képes beszélni a számára talán legkínosabb témáról. Miután rövid mérlegelést követően a férfi eldöntötte magában, hogy él a lehetőséggel, és elfogadja Luna ajándékát, úgy gondolta, valahogyan viszonoznia kell ezt a meglepő őszinteséget, s a táncot befejezvén megállította a lányt, átkarolta a ruhával fedetlen derekát, gyengéden magához húzta, s megcsókolta.

Az ebéd elfogyasztása után Draco szokásához híven újra a jakuzzijában kötött ki. Azonban az eddigi összes mártózásával ellentétben most cseppet sem volt nyugodt. Sőt, meglehetősen idegesen merült alá szinte percenként a pezsgő víz alá annak reményében, hogy az majd kitisztítja fejét, s rájön, mit adjon majd Harrynek a bálon.

Semmi! Nem igaz, hogy semmi nem jut az eszembe. Szerencsétlen Potter. Az egész nyamvadt esten csak ő nem fog ajándékot kapni. Ekkora marhaságot kitalálni!?! Nem is ismerem. Hogyan várhatják el, hogy ajándékot vegyek neki? Ráadásul valami olyan dolgot, amire ő maga is vágyik. – mérgelődött magában a legfiatalabb Malfoy.

- Amire ő maga is vágyik! – ismételte meg utolsó mondatát. – Ez az! Megvan! A bálon megkérdezem, mire vágyik legjobban, és majd azt adom neki!

Csak nem vágyhat olyan nagy dologra. Elvégre mindene megvan. Ott van a hatalmas vagyon, amit a szüleitől örökölt, és amúgy is,a barátaitól úgy is megkapta már karácsonyra azt, amire épp szüksége van – folytatta immár megint fejben gondolatmenetét.

Miután Draco kimászott a kádból, felöltötte az ünnepi eseményekre félretett ruházatát, beszárította a haját, majd mivel már fél hat elmúlt, elindult a nagyterembe a rendezvényre.

***

A diákok már egytől egyik a nagyterem előtt várakozottak, mikor Perselus, oldalán a belé karoló Lunával, megjelent a helyiség bejárata előtt. Miután a tömeg csendesen szétnyílt előtte, utat adva számára a tölgyfaajtóhoz, elővette pálcáját, torkához emelte – s mágikusan fölerősítve hangját -, beszélni kezdett.

- Jó estét mindenkinek! – harsogta be köszöntése szinte az egész Roxfortot. - Mint tudjátok, rám hárult az a megtisztelő feladat, hogy a ma este tartandó bált megnyissam. A megszokottakhoz hasonlóan a bál első felében, azaz 11 óráig klasszikus zenére mulathattok, majd a második felében, különböző, általatok kedvelt együttesek lépnek majd fel. A bál egészen hajnali háromig tart majd, s mint tudjátok az ajándékozásra is e közben kerül majd sor. Dumbledore professzor javaslatához híven megkérek mindenkit, hogy ajándékát az első tánc után adja át. Az iskola hagyományaihoz híven ez a tánc egy keringő lesz, s mindenki számára kötelező lesz részt venni benne. Mivel az igazgató úr tudtomra adta, hogy a sorsolásban teljesen véletlenül minden lányt, egy fiút húzott, s minden fiú az őt megajándékozó lányt, úgy gondoltam, hogy az első táncot a kavarodás és az időhúzás elkerülése miatt mindenki az ajándékozottjával táncolja majd. Most, mivel pontban hat óra van, megkérlek titeket, hogy még itt a nagytermen kívül keressétek meg párotokat, s sorakozzatok fel kettesével – utasította a diákokat, majd egy laza pálcaintéssel kitárta a tömör faajtót.

Miután a két szárny immár nem állta a bálozók útját, Piton és Luna vezetésével a párok beáramlottak a terembe, s a zenekar játékával megkezdődött a tánc is.

Minden lány, és fiú megkereste ajándékozottját, majd táncolni kezdett, kivéve két fiút.

Harry és Draco értelmetlenül álltak egymással szemben.

- Te kit húztál? – törte meg végül Malfoy a zavart.

- Téged. És te?

- Téged - válaszolta zavartan a szőke fiú. – Azt azért mégsem várhatják el, hogy egy fiúval keringőzzek – mérgelődött. Harry bár nem bánta volna a dolgot, a vonzalma miatt, de mégsem tartotta jó ötletnek, hogy mindenki előtt nyilvánosan egy fiúval táncoljon.

- Piton azt mondta, hogy minden fiú lányt, és minden lány pedig egy fiút kapott – kezdett hozzá a fekete hajú fiú kezdetleges terve megvalósításához.

- Mint láthatod, mindketten azonos neműek vagyunk – vágott vissza flegmán Draco.

- Ez igaz,viszont az első tánc kötelező, te pedig már voltál lány – mondta merészen Harry

- Potter, ugye nem várod el, hogy most azonnal átmenjek csajba? – kérdezte villogó szemmel a mardekáros.

- Hát… Nekem nagyon tetszettél úgy – feszítette tovább a húrt a lehető legkomolyabb arccal, hogy évfolyamtársa még véletlenül se csúfolódásnak fogja fel.

- Tudod te, hogy mit mondtál az előbb? – kérdezett vissza Malfoy, miközben próbálta megemészteni a griffendéles előző mondatát.

Én tetszek neki lányként?! Ezt nem hittem volna… pont neki? Hm... Most mit tegyek? Az biztos, hogyha egyikünk se táncol, Piton nagy valószínűséggel idejön, és mindkettőnket leéget az egész suli előtt, mivel egymás táncpartnerei lennénk…. Ha viszont így kezdek el vele táncolni, előbb utóbb az is feltűnik mindenkinek, és mi leszünk az iskola új meleg párja. – gondolkodott magában.

- Tudod mit, Potter? Legyen. De akkor várj, míg összehúzom a köpenyem. Mert így is elég hülyén fogok kinézni – mondta, majd hozzá is kezdett a művelethez. – Kis koromban úgyis mindig lány akartam lenni, most legalább kipróbálhatom éles helyzeten milyen is az –mérgelődött az orra alatt, miközben felfelé rángatta mozdulni nem akaró cipzárját.

Miután végül sikeresen végrehajtotta a műveletet, odafordult Harryhez.

- Végre tudod úgy hajtani a varázslatot, mint a Weasley csaj?

- Végre – válaszolta magabiztosan.

- Akkor csináld – utasította, majd becsukta a szemét, és miután meghallotta a varázsigét, már érezte is, hogy a teste átalakul. Anélkül is sikerült megbizonyosodnia a varázslat sikeréről, hogy kinyitotta volna szemét, ugyanis ruhája mellkasánál igencsak szűkösnek, derekánál pedig bőnek bizonyult. Mivel sem inge és nadrágja, sem köpenye nem bűvölhetetlen anyagból volt, maga felé fordította pálcáját, és elmormolt pár ruhamódosító varázslatot.

Miután mindennel végzett és pálcáját is eltette, Harry meghajolt előtte, s kezét kinyújtva felkérte táncolni.

- Gyönyörű vagy – mondta a fekete hajú fiú, mikor kezét társa derekára tette, s elkezdte vezetni.

- Khm… Köszönöm – válaszolta Draco. Hihetetlennek tűnt számára, de így, női szemmel nézve Harry cseppet sem tűnt csúnyának, vagy undorítónak, sőt ellenkezőleg, igen vonzónak találta. Miután rájött, hogy min gondolkodik elszörnyülködött. – Én nem vagyok meleg – jelentette ki magában. – Nem vagyok meleg, csak jelenleg lány vagyok, és Harryt vonzónak találom…- vitte tovább gondolatmenetét. – De fiúként egy lány sem tetszett… Hogy lehet az, hogy most lányként egyből megtetszik valaki? Talán nem is fiúnak kellett volna születnem…- keseredett el magában. – Elvégre, ha lány lennék már biztos megszereztem volna magamnak Pottert. Sőt, ha még, mint mondta, tetszek is neki, talán előbb szerzett volna ő meg engem, mintsem hogy rájöjjek, mennyire odavagyok érte… oda vagyok érte?!. – ismételte magában- Ha tetszem neki, és nekem is tetszik, akkor… akkor, miért ne lehetnék végre egy kicsit boldog? A nyáron olvasott könyvem alapján a szerelem igenis ritka dolog… Miért ne maradhatnék lány, ha így jól érzem magam? – gondolta, s mivel eljutott odáig magában, hogy teljesen elfogadta érzéseit, viszonozta Harry gesztusát.
- Te is jól nézel ki – mosolygott rá, s valószínűleg a pillangóktól kettőjük gyomrában, elnevették magukat.

- Sosem láttam még olyan gyönyörű lányt, mint amilyen te vagy – tekintett végig a fiú, Draco hófehér arcán.

- Nekem sem tetszett senki még úgy, mint te – viszonozta hasonló hévvel a lány a bókot.

Miután vége lett a keringőnek egy lassú tánc következett, s a pár immár gondtalanul került közelebb egymáshoz. Ringatózás közben Draco fejét Harry vállára hajtotta, s mivel magával ragadta a helyzet, egyszer csak azon kapta magát, hogy a fiú negédes nyakát csókolgatja. Mivel eszében sem volt abbahagyni, s mivel ez elég férfias fizikai reakciót váltott ki társából, s mivel az eső táncnak is vége volt, úgy gondolta ideje feltennie a kérdést, melyen egész délután gondolkodott.

- Mit szeretnél kapni ajándékba?

- Téged!- pihegett a fiú.

- Máris megkaptad – válaszolta Draco, majd Harry szemébe nézett, aki pár pillanat múlva megcsókolta.

- Szerintem próbáljuk ki az én ajándékomat is – mondta a griffendéles, miután szétváltak.

- És mi lenne az?

- Fent hagytam a szobámban…

- Jó indok – válaszolta a mardekáros nevetve

- Nem, tényleg fent hagytam, gyere már – húzta kézen fogva a lányt.

Miután Malfoy nem sok ellenkezés után beleegyezett a dologba, kézen fogva elindultak a Griffendél torony felé. Út közben, csak egy párral találkoztak, akik szintén kézen fogva, nevetve beszélgettek, és mentek a nagyterem irányába.

- Te ismered őket? – kérdezte Harry miután hallótávolságon kívül voltak.

- Nem, bár valahonnan mégiscsak ismerősek voltak.

- Nekem is… Ez furcsa.. Na mindegy … - mondta a fekete hajú, mikor felléptek az utolsó mozgó lépcsőre, s elérték a Kövér Dáma portréját.

- Jelszó? –kérdezte a hölgy fennkölten.

- Szánhúzó Szánbitorló – adta meg a griffendéles a karácsony alkalmából újonnan megváltoztatott kulcsot.

Draco, ahogy belépett a helyiségbe megdöbbent annak otthonossága és hangulata miatt. A mardekárosok klubszobája is tetszett neki, de az ilyen téli időkben mindig hideg, és barátságtalan volt. Amint Draco kinézelődte magát, Harry már húzta is magával fel a fiúk hálótermei felé. Miután beértek a kívánt helyiségbe, a fiú megállt egy szekrény előtt, és bámulni kezdte.

- Egy szekrény? – Nevette el magát Malfoy.

- Ez nem EGY szekrény, ez A szekrény! Úgy működik, mint a szükségszoba, csak épp egy bútorba lépsz be, nem egy tömör falba.

- Wáó… - képedt el a mardekáros lány, miközben Harry hátulról átölelte, s a nyakát kezdte csókolgatni.

- Nem szeretnéd kipróbálni az ajándékod? – kérdezte, majd elengedte szerelmét, hogy az kívánhasson egy neki tetsző szobát.

- Kész – mondta ki a lány miután abbahagyta a sétálást

- Akkor hát… Fáradjon be, hölgyem - nyitotta ki az ajándék vásárlója a szekrény ajtaját.

Amint a pár belépett az új helyiségbe, egymás felé fordultak, s elkezdték szinte falni egymást. A fiú szinte semmi mással nem törődött, csak hogy minél több örömöt okozhasson szerelmének, s azzal, hogy megfossza őt feleslegesnek bizonyuló ruháitól.

Mindketten tudták, hogy egy olyan hálószobában vannak, ahol akár életük végéig kiabálhatnának, akkor sem hallanák, és találnák meg őket. Miután pár mindkét tagján csak az alsónadrág és a gyűrött ing maradt, zihálva az ágy felé vették az irányt, s amint elérték Harry hanyatt döntötte Dracót, majd lábait a lány két oldalán a paplanba fúrva fölétérdelt.

A mardekáros sem volt rest, az ing nyakánál fogva magához húzta a fiút, s egy erőteljes mozdulattal széttépte azt, s előtűnt a fiú vonzó felsőteste.

***

Dumbledore és McGalgony épp elhagyta a szükségszobát, mikor a nagyterem felé való sétálásuk közben egy pár haladt el mellettük.

- Ki volt az Harry mellett - kérdezte a varázsló, mikor már biztosan nem hallatta őket senki.
- Mr. Malfoy a megmásító bűbáj hatása alatt.

- Te ilyen mélyen megtanítottad őket a használatára? – kérdezte a férfi ámulva.

- Igazából nem. Vagy Miss Weasleynek sikerült nagyon jól elsajátítania a varázslatot, vagy a fiúval van valami baj.

- Érdekes. Nem számítottam rá, hogy így fog beválni a tervem.

- Ezt hogy érted, Brian? – szólította nevén kedvesét.

- Úgy, hogy mégsem teljesen véletlenszerű volt az a sorsolás, és ő pont egymást húzták –válaszolta vidáman.
- Akkor mi szerint sorsoltál? – kérdezősködött tovább a fiatal lány.

- A megérzéseim szerint. A Minisztérium rendeletbe adta, hogy valamilyen úton-módon rá kell vennem a diákjaimat, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, mivel a miniszterünk úgy gondolja, hogy minden háború alapja az, hogy az emberek képtelenek megérteni egymást, és békében megbeszélni a dolgokat – válaszolta.

A pár további sétája a nagyterem felé hangtalanul telt, csaj a fekete hajú lány kezdett el akkor kuncogni, mikor kedvese úgy döntött, hogy elkezd szaladni, s magával húzta őt is.

Számukra meglepő módon még akkor sem fáradtak el, mikor elérték a bálteremnek kinevezett nagytermet.

***

Nem sokkal azután, hogy Dumbledore bevezette a fekete hajú lányt a táncparkettre, kezét a derekára tette, s a diákokhoz hasonlóan keringőzni kezdtek, a zene lassan elhalkult, és Félig Fejnélküli Nick jelent meg a zenekar előtt.

- Most egy romantikus, lassú keringő következik, a mai este folyamán sajnos az utolsó, így a szerelmesek figyelmébe ajánlom, keressék meg gyorsan párjukat, és ragadják meg az idei év talán utolsó alkalmát, hogy felkérjék egy lassú táncra. Aki úgy gondolja, szerintem a zene végén nyugodtan megcsókolhatja kedvesét, elvégre is ez a szeretet ünnepe, és amúgy is, szinte mindenki fölött fagyöngy lebeg – mondta, majd meghajolt, hogy tiszteletét tegye a bálozók előtt, akik legtöbbje tapsban tört ki. Miután elkezdődött a tánc, a teremben szinte minden diák és tanár a párjával ringatózott a varázslatosan kellemes zenére. Ron Hermionétt tartotta karjai közt, mellettük Neville vállára Ginny hajtotta fejét, Perselus még mindig szerelmét ölelkezve évezte a bált, az ifjú Dumbledore pedig kedvesét kérte fel a táncra.

Miután a zenekar lassan lehalkította, majd megszűntette játékát, a Roxfort szinte összes tanára és diákja csókban forrt össze, Harry pedig egy vörös baldachinos ágyban a boldogságtól pihegve ölelte át Dracót.

Vissza