Ajándékozott: Jesse és nwaliana
Korhatár: 18
Figyelmeztetések: AU, szexuális tartalom, trágár beszéd, kissé OOC karakter(ek)
Leírás: Harry egy „véletlen baleset” folyamán bepillantást nyerhet a pár évvel fiatalabb Tom Denem gondolataiba és terveibe egy meglehetősen nyílt, és őszinte napló által.
Az ötlet, ami alapján dolgoztam: 2. örülnénk egy Volarrynak is. Jóslat nincs, Harry jóval korábban született meg, Denemet felvették az állásra. Harry beleszeret a nála alig idősebb, helyes tanárába, aki ezt nem viszonozza, mert ő csak horcruxot akart csinálni. Végül Denem kihasználja Harryt, hogy innentől beleszeret vagy eldobja, az maradjon meglepetés.
Béta: Hajgi
Még mielőtt belevetnéd magad az olvasásba, nézd át ezt a rövid leírást a feltöltésről.
Minden nap két-három ajándékot teszünk fel a blogra, csak az ajándékozott neve szerepel majd rajta, a szerző neve titokban marad az utolsó ajándék megjelenéséig (ez kb. két hónap múlva lesz). Ez után mutatjuk meg a "leleplező" listát, amikor is kiderül, hogy kik a rejtélyes alkotók.
Ezért nyomatékosan kérünk, hogy amíg ez a lista fel nem kerül a blogra ne töltsd fel a munkádat semmilyen archívumba, vagy internetes oldalra, és ne áruld el SENKINEK, melyik műnek vagy a szerzője, vagy ki az ajándékozottad. Ez természetesen csak az ajándékozás idejére vonatkozik, utána azt teszel a munkáddal, amihez kedved van.
A blogbejegyzésekhez lehet kommenteket írni, reagálni az ajándékokra. Viszont mivel ezek ajándékok, nem "építő jellegű" kritikát várunk, mint a Merengőre. Itt csak jót lehet írni.
A blogon egy komment küldéséhez sajnos kötelező a regisztráció. Ez egyébként elég gyorsan megy, szóval ha még nincs ilyen indapass neved, szerezz egyet, és írj valami visszajelzést az ajándékokhoz (nem csak a sajátodhoz, máséhoz is lehet).
Így azonban az a lehetőség elveszett, hogy az ajándék készítője reagálni tudjon a kommentekre anélkül, hogy kiderülne, ki is valójában. Ezt a problémát megpróbáltuk úgy áthidalni, hogy regisztráltuk egy közösen, mindenki által használható anonymus nevet, és így bárki válaszolhat "névtelenül" is a saját kritikáira. Fontos, hogy ezt a nevet csak annál az ajándéknál használd, amit Te készítettél és ne felejts el átjelentkezni a saját nicknevedre, ha máshova kommentelsz. Kissé bonyolultnak hangzik, de ez a legjobb megoldás.
Az ajándék készítője ezen a címen tud belépni:
Név: rejtelyesalkoto@gmail.com
Jelszó: 09ust
Jó olvasást!
- Shh, lazíts egy kicsit, kedves – suttogta párja fülébe az idősebb férfi. Egyik kezével a fiú csípőjét tartotta, míg a másikkal az ágyra támaszkodott.
Gyönyörködve, s nem kis elégedettséggel tekintett végig az előtte négykézláb térdelő fiún. Finoman mozdította meg az ujjait a másik szűk bejáratában, mire az hangosan felnyögött, és rögtön hátrébb tolta magát, hogy találkozzon az őt belül masszírozó ujjakkal.
A férfi elvigyorodott, szemei vörösen villantak a sötétben.
Hát lehet egy ilyen erotikus kis vadmacskának ellenállni?
Tovább tágította szeretőjét, közben pedig ráhajolt annak hátára, és apró csókokkal, harapásokkal hintette a selymes bőrt. Nagy lelkierő kellett hozzá, hogy ne mélyedjen el tövig a fiúban, és ne építse bele az ágyba…
Izmai megfeszültek, majd felszisszent, ahogy a fiú kéjesen a nevét nyögte, és az a csodás hátsó úgy szorította az ujjait, hogy már ettől képes lett volna elélvezni.
- Kész vagy? – kérdezte mély hangon suttogva, és elvigyorodott, mikor az alatta térdelő összerázkódott gyönyörében.
- Már rég kész vagyok… Tom – a választ egy apró, csalódott nyögés követte, mikor kihúzta az ujjait a szűk bejáratból.
- Ne aggódj, Harry, mindjárt kapsz valami sokkal finomabbat – kuncogott a férfi a másik nyakába.
Gyakorlott mozdulattal húzta fel magára az óvszert, és a fiú bejáratához illesztette férfiasságát.
- Készülj, kedves, ez kicsit kellemetlen lesz – mormogta a fülébe, és kezeivel megfogta a keskeny csípőt.
- Gyerünk már, Tom – morrant fel a zöldszemű varázsló, és hátralökte a hátsóját.
- Vadmacska… - suttogta a férfi, majd egy határozott mozdulattal tövig merült a fiúban.
Kisebb sikoly szakadt ki a kis ajkak közül, míg Tom visszafojtott egy hangos nyögést.
Hosszú percekig várt, és összeszorított fogakkal küzdött a vágy ellen, hogy az ágyba döngölje a fiút.
- Meh… mehet – hallotta a halk, nyöszörgő hangot, majd félretéve aggodalmát és józan eszét, lassú tempóban kezdett mozogni a fiúban.
Élvezettel itta magába az édes nyögéseket és sóhajokat, melyeket kicsalt a fiúból.
Hiába volt ez a sokadik alkalom, hogy magáévá tette a fiút, mindig volt valami új, amit tanult róla, és ezt az őrjítő, szűk forróságot sosem tudta volna megunni.
Gyorsított a tempón, és lökéseit megpróbálta egy bizonyos pontra irányítani, ami ha minden igaz…
- Aaahhh!
… pontosan itt van.
Kezével megkereste a remegő fiú elhanyagolt, nedves férfiasságát, és kényeztetni kezdte.
Harry egyre gyakoribb, hangosabb nyögései és sikolyai figyelmeztették, hogy hamarosan itt a vég.
Arcát a fiú nyakába temette, lökései darabossá, vadabbá váltak, majd szinte egyszerre érték el a csúcsot.
Harry hangos sikolya, és az ő mély nyögése összemosódott, a világ egy percre megszűnt létezni számára, csak a fiú izzadt, karcsú testét érezte, a csodás hangját hallotta…
Kimerülten húzódott ki a fiatalabból, és mellé zuhant a párnák közé. Elég volt egy lusta intés a kezével, s az elhasznált óvszer, valamint a testükről a nem kívánatos nedvek eltűntek.
Karjait a pihegő fiatal köré fonta, és magához húzta.
Halk morranással jelezte elégedettségét, majd egy kis idő után átvette az irányítást.
Csak akkor engedte el az édes ajkakat, mikor már égett a tüdeje a levegőhiánytól, s további finom csókokat lehelt a duzzadt ajkakra.
A fiú halk sóhajjal bújt hozzá fejét Tom mellkasára hajtva, s nem telt el sok idő, már halkan szuszogva aludt.
A vörös szemek lassan koromfeketévé csitultak, ám nem sokáig mutatta őket, mert az álom hamar magával ragadta őt is.
~*~
Álmos zöld szemek pislogtak körbe a szobában. Óvatosan kibontakozott az ölelésből, és a fürdőszoba felé vette az irányt.
A méregzöld csempén nem hallatszottak csoszogó léptei, így különösebb gond nélkül érte el a zuhanyzót.
Megkönnyebbült sóhajjal szállt be a zuhanykabinba. Ahogy a különleges csempék érzékelték a mágiáját, a zuhanyrózsából folyni kezdett a víz.
Homlokát a falnak támasztotta, és hagyta, hogy a kellemesen meleg vízsugár teljesen befedje testét, ellazítva fáradt izmait.
Kezével vakon megkereste a tusfürdőt rejtő üveget, és egy nagy adag folyadékot felvitt a testére.
Még egy ideig áztatta magát, de aztán a szerelmesebb része emlékeztette, hogy egy bizonyos vörös szemű, édesen alvó igazgató várja őt az ágyban.
Immár felfrissülve, sötétzöld fürdőköpenyben tért vissza a szobába, óvatosan elnavigált az íróasztalig, ahol kitapogatta a pálcáját. Egy elsuttogott Lumos után körülnézett a szobában, és kis híján felkiáltott, mikor halk sziszegést hallott maga mögül.
~Sssssszép reggelt, kedvessssssz Harry. Bár sssszívesssszebben mondanám még hajnalnak…
A fiatal férfi felsóhajtott, és egy apró mosollyal fordult hátra, hogy szembe találkozzon az arany szemekkel.
~Nagini. Neked isssssz jó reggelt. Ahogy elnéssszem te ssszem tudssz aludni. Késsszülssz valamire?~ kérdezte összeszűkült szemekkel.
Nagyon jól tudta, hogy a kígyó általában a fél napot átalussza. Úgy kell kirángatni, hogy egyen valamit, és havonta egyszer esik meg, hogy magától megtegyen egy folyosónyi távot.
~Ugyan már, miket gondolsssz rólam?~ a kígyó megpróbált ártatlannak hangzani, de nem nagyon sikerült.
Harry gyanakodva méregette a hüllőt, ami nesztelenül végigkúszott a szobán, és meg sem állt addig, míg az asztal tetején nem ágaskodott.
Pofáját közelebb tolta Harry arcához, és kedveskedve sziszegett, ami emberi nyelven puszta duruzsolás lehetett volna.
A farka vége lelógott az asztalról, s gyanúsan úgy mozgott, mintha keresne valamit.
~Hoppá~ sziszegett, majd ezt a kijelentését halk kattanás követte.
Harry kíváncsian nézett a kattanás irányába, és csodálkozva vett észre egy fiókot, ami a normálissal ellentétben az asztal oldalába volt építve.
A rejtett rekeszben egy kis fekete könyvet talált. Megpróbálta figyelmen kívül hagyni, de griffendéles énje túlságosan is kíváncsi volt annak tartalmára.
Halkan sóhajtva vette ki a kis fiókból, amit aztán óvatosan becsukott.
Legújabb szerzeményével visszatelepedett az ágyra, míg Nagini, és a kis világító gömböcske követték őt.
A kígyó az ölébe telepedett, míg ő kényelmesen elhelyezkedett a hatalmas ágyon.
Párja halkan morrant egyet álmában, és átfordult a másik oldalára.
Harry kinyitotta a könyvet, majd olvasni kezdett.
Ám ahogy egyre lejjebb ért, a zöld szemek úgy kerekedtek el egyre jobban.
Születési név: Harry James Potter
Születési hely, idő: Anglia, Godric’s Hollow, 1933. július 31.
Anyja neve: Lily Evans-Potter
Apja neve: James Potter
Származása: Félvér
Szemszín: Smaragdzöld
Haj: Vállig érő, kócos, kissé tépett; hollófekete
Pálca: Magyal, főnixtoll, 11 hüvelyk
Iskola: Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola
Ház: Griffendél
Kedvenc tantárgy: Sötét varázslatok kivédése
Leggyengébb tantárgy: Bájitaltan
Legjobb barátok: Sirius Black, Remus Lupin, Peter Pettigrew /Tekergők/
Patrónus: Sólyom
Sport/ poszt: Griffendél-ház kviddicscsapatának kapitánya, fogó
Teszlek Süveg megjegyzése: „Ritkán találkozni ilyen mágussal. Különleges vér csörgedezik az ereiben, a mágiája már most kiemelkedő. Szerény, szorgos és udvarias fiú. Természetéből adódóan bátor, ámde ravasz. Rendkívül okos, hűséges és állhatatos.
Nagy dilemmát okozott, hogy melyik házba kerüljön. Bármelyik házban megállná a helyét, szorgalmas, jóindulatú, bátor és ravasz egyben. A döntésem a Griffendél házára esett, noha akkor a Mardekárt tartottam megfelelőnek. Összetett személyiség, leginkább úgy jellemezném, mint a „Szunnyadó vulkán”…
Ah, hogy mennyi ideje olvasgatom már ezt! Tényleg, mennyi is? Hat év? Nem, ez már a hetedik.
Kezdek szenilissé válni, ez felettébb kellemetlen.
No, de ez nem lényeg. Elvégre a napló azért van, hogy őszintén kifejtsem benne a gondolataimat, leírjam az érzéseimet, hogy ne legyek olyan feszült és ingerült, mikor tanítok.
Ez kissé ironikusan hangzik, hisz mikor itt tanultam, mintadiák voltam, most pedig, hogy tanítok, én vagyok a mintatanító.
Hehehe… Egy vérbeli mardekárostól ez igen meglepő, ám az már kevésbé, hogy én vagyok a legjobb.
A Terv immár készen áll, tökéletesen kidolgozva.
Végre el fogom készíteni a horcruxokat, leszámolok azzal a vén bolonddal, és enyém lesz a Roxfort!
Sajnos rá kellett jönnöm az évek alatt, hogy a muglik kiirtása után nem biztos, hogy a jelenlegi imádat övezne.
Legnagyobb csalódásomra a mágusok legtöbbje kedveli mind a muglikat, mind a sárvérűket. Élükön azzal a szenilis vénemberrel, aki még most is a Roxfort igazgatója, pedig már ideje lenne nyugdíjba vonulnia…
Meg egyáltalán, ha ennyire szereti a muglikat, vegyen magának egyet háziállatként, és etesse a citromporával.
Nyugdíjban.
Amint rám hagyta az iskolát.
Na, de ne térjünk el a tárgytól.
Egyetlen kedvenc tanítványom még mindig szabadon kószál a Roxfortban ahelyett, hogy az ágyamban feküdne, izzadtan, csillogó szemekkel, zihálva…
Na, de megint elkalandoztam.
Szóval még dolgozok Harry Potter elcsábításán, de sínen vagyok.
A kis griffendéles már így is halálosan belém van esve, maximum egy hét, hogy a karjaimba omoljon.
Oh, most a másodéves Hollóhátasok furán néznek rám.
Talán nem a röpdolgozatuk közben kellene naplót vezetni, és még kuncogni is mellé…
1951. január 4. 21:49.
Otthon, édes otthon…
Ahhoz képest, hogy milyen nyugodtan indult a nap, igen kellemetlenül ért véget.
Kénytelen voltam esti teendőim közé beiktatni egy személyes beszélgetést az ifjabb Lestrange-dzsel, mert azt vettem észre, hogy feltűnően rácuppant az én kis zöldszemű áldozatomra.
Megpróbálta elcsábítani az orrom elől a galád!
Persze a griffendéles naivitás nem ismer határokat, de úgy tűnik Blackbe szorult annyi birtoklási vágy és imádat, hogy elzavarja a kellemetlenkedőt Pottertől.
Black viselkedése a szánalom kritikus értékét verdesi. Az a bolond ordas még a széltől is óvja Pottert, és még ha ez nem is lenne elég, Pettigrew is mindig ott legyeskedik körülöttük, és Lupin is több időt tölt Harryvel, mint az egészséges.
Na, álljunk meg egy pillanatra.
Harry?
Mi vagyok én, valami féltékeny feleség?!
Csúnya, rossz Denem, ilyenekre nem gondolunk! Mi csak azt a kerek, feszes hátsót akarjuk, meg a mágiáját.
Semmi mást!
De tényleg!
Na jó, azt hiszem jobb, ha most elmegyek aludni… Nagini kezd aggódni az idegeim épségéért…
Tényleg, a kígyók tudnak olvasni?
1951. január 5. 23:02.
Ma megérte fölkelni…
Rengeteg minden történt ma, azt se tudom, hol kezdjem…
Talán az elején a legcélszerűbb…
A reggelem maga volt a katasztrófa. Merevedéssel ébredtem, a házimanók a normális fekete kávém helyett tejeskávét hoztak, a zuhanyzó megbolondult…
Csoda hát, hogy egész nap csak úgy vontam le a pontokat?
Nem kíméltem egyik házat se, noha a Mardekárral szokás szerint finomabban bántam.
Minden apró-cseprő dologért jöttek a mínuszok, szinte már vártam, hogy megjelenjen egy fekete felhő a fejem fölött.
A délutáni órán végre lehetőségem adódott tervem előre vitelében.
Noha tisztában vagyok vele, hogy Piton volt az, aki az ártást küldte Potterre, aki csak védekezett, mégis neki adtam büntetőmunkát.
Már csak azért a dühös, izzó smaragd tekintetért is megérte, na meg a gondolat, hogy mit fogunk mi csinálni este… Hehehe…
A nap további részében tovább folytattam pontlevonó hadjáratomat, de immár nem gyilkos tekintettel, hanem egy kaján vigyorral fosztottam meg a házakat a pontjaiktól.
Alig vártam, hogy végre eljöjjön a nyolc óra…
A tanári asztalon poros könyvek hevertek szanaszét csak arra várva, hogy a kedves kis Harry szépen sorba rendezze, és elpakolja őket.
Persze még mindig duzzogott, mikor bejött a terembe. Nem tudtam leküzdeni az önelégült vigyoromat, ami mindaddig az ajkaimon táncolt, amíg az utolsó, több kilós, poros könyv is a helyére került, a szekrény legalsó polcán.
Persze én nagyon élveztem a kilátást, amit Potter levegőben levő, kerek feneke nyújtott.
A fiú az utolsó könyvvel szenvedett, könyökeire támaszkodva, már-már hasalt a földön, és úgy bepucsított, mint aki évek óta ezt gyakorolja…
Persze aztán megtörtént a baj… Túl hirtelen emelkedett fel, beverte a fejét, az egész polc megremegett, és…
Szerencsére semmi komolyabb nem történt, hála gyors reflexeimnek. Egy gyors varázslat megállította a boruló szekrényt, én pedig a biztonság kedvéért félrerántottam a ledermedt fiút.
Ott álltunk, hosszú percekig. Ő a taláromba kapaszkodott, míg én a derekát karoltam.
Feszes kis teste az enyémhez simult, és nekem nagy önfegyelemre volt szükségem, hogy ne teperjem le.
Mikor már több ideje álltunk ott ölelkezve, mint az normális, ő megszeppenve meresztette rám azokat a fene nagy, zöld szemeket.
És nem bírtam tovább…
Lecsaptam azokra a hívogató, piros ajkakra. Erre egy halk, döbbent nyögéssel reagált, de a puha kis szája teljesen lefoglalt. A lélegzésen kívül minden egyéb más tevékenysége csak gerjesztett.
És oh, Merlinre, akkor megnyitotta nekem azokat a pompás ajkakat, és én egy fojtott nyögéssel elmerülhettem abban az édes forróságban…
Hihetetlen érzés volt, és tudtomon kívül egyre jobban préseltem magamhoz.
Eleinte megpróbált eltaszítani, de tudom ám, hogy csak a döbbenet miatt ellenkezett. Hiszen alig fél perc múlva lehunyta a szemeit, és remegve húzódott közelebb. Le sem tagadhatta volna, hogy élvezi.
Sokáig csókoltam, és noha én még bírtam volna, ő úgy tűnt, hamarosan elájul. Hogy a levegőhiánytól, vagy a gyönyörtől, az már kérdéses.
De magamat ismerve inkább az utóbbi…
Ahogy elengedtem az ajkaimmal, rögtön levegőért kapkodott, mint aki majdnem megfulladt.
Azért annyira nem voltam rossz…
Arca teljesen kipirosodott, és én szívem szerint ráugrottam volna, de úriember vagyok, így elengedtem.
Ő szabályosan kimenekült a teremből!
Kezdetnek ennyi elég is volt, kis áldozatom most már tudja, hogy mire számítson tőlem.
Hehehe…
1951. január 16. 16:31.
Végre eljutottam idáig is…
Az utóbbi napokban élni is alig hagytak.
Dumbledore végig nyaggatott, és szívem szerint már a lelket is kiátkoztam volna belőle.
Hogy mer úgy kezelni, mint egy kis óvodást?!
Ráadásul most vannak a félévi vizsgák, és az a sok kétbalkezes tanuló…
De semmi gond, én végtelen türelemmel rendelkezem.
Jöhet akármennyi őrült vénember, ön- és közveszélyes diák, nyálcsorgató fangirl csorda, Tom Denem nem inog meg!
Habár két nappal ezelőtt kissé elszaladt velem a hippogriff…
Minden évben az adott tantárgyból a hetedik évfolyam legjobb diákja segít a tanárnak a vizsgák előkészítésében.
És idén ki az?
Na, ki?
Hát persze, hogy Potter!
És amikor a negyedikesek feladatát készítettük elő, újra megcsókoltam.
Nem bántam meg, szinte azonnal visszacsókolt.
Az asztalon kötöttünk ki, ő rajta ült lábaival a derekamat ölelve, kezeim már az inge alatt simogatták selymes bőrét…
Aztán hirtelen tisztult ki előttem a kép.
A tanteremben voltunk, a tanári asztalon, és én éppen készültem megdönteni a diákomat…
Annyira nem mardekáros…
Így hát elküldtem szerencsétlent, azt mondva, hogy majd én a többit befejezem.
Persze az előkészületekre értettem, de így újragondolva kissé félreérthető volt…
Merlin szerelmére, ez a kölyök teljesen hazavágja a mardekáros méltóságom!
Így ottmaradtam felizgulva, de egy kis önelégültséget is éreztem, elvégre ő is hasonló állapotban lehetett.
Minél jobban vágyik rám, annál könnyebben csábítom az ágyamba, és annál hamarabb lesznek horcruxaim.
Már csak pár nap…
1951. január 18. 19:08.
Egyre nehezebben fogom vissza magam… Ha hamarosan nem kapom meg, vagy megőrülök, vagy megerőszakolom.
Egyik se lenne jó…
1951. január 20. 02:26.
Hajnali fél három…
Merevedésem van.
1951. január 20. 09:14.
Ma este. Tovább nem bírok várni.
1951. január 23. 21:59.
Oh, Merlinem.
Végre megtörtént.
A legutóbbi bejegyzésem estéjén.
Azóta még négyszer…
Szűz volt a kicsike, de természetes bájomnak ő sem tudott ellenállni.
És… Eszméletlen.
Jobb szeretőt nem is találhattam volna, lelkes, hangosan sikít, édesen nyög, ahh…
És párszaszájú.
Ez megdöbbentett. Mardekár Malazár volt párszaszájú, csak a leszármazottai tudnak a kígyók nyelvén…
Nem értem.
Ez ritka alkalom.
Hamarosan végre felhasználhatom a horcruxok elkészítésében…
1951. január 25. 20:54.
EZT NEM HISZEM EL!!
Kinyírom azt a nyomorult dögöt!
Hogy kapná el Lupin vérfarkas alakjában!
Na jó, ez most erős volt, de akkor is!
Azt hitte viccelek!
Azt hitte, hát meghalok!
Ha nem lennénk az iskola területén, már addig crucióztam volna, amíg a haláláért nem könyörög!
NAGINI!!!
Hogy ő viccelt a horcruxokkal kapcsolatban!
Hogy azt lehetetlen elkészíteni anélkül, hogy tömeggyilkossá és valami csúf szörnyeteggé válnék!
Olyan nagy szó, hogy halhatatlan akarok lenni úgy, hogy helyes, tökéletes és közkedvelt(imádott) maradok?!
Olyan nagy szó ez?!
Úgy tűnik, igen…
1951. január 27. 18:47.
Nagini nem mer a közelembe jönni.
Napok óta gyilkos szándékkal közeledek mindenki felé.
Profi szintre fejlesztettem a gyilkos tekintetet.
A diákok körében kezdek elterjedni úgy, mint a Sötét Nagyúr.
1951. január 28. 17:01.
Dumbledore megpróbált mélyreható beszélgetést kezdeményezni velem.
„Akarsz róla beszélni?”
Ráborítottam az asztalt.
1951. január 29. 04:24.
Harry finoman próbálta megtudakolni csodás hangulatom okát. Azt hitte, hogy ő az oka.
Kis naiv.
Sajnos annyira aranyos volt, hogy becipeltem a szobámba, és…
Most itt alszik mellettem.
A többiek úgyis falazni fognak neki, és inkább itt legyen velem éjszaka, mintsem hogy a kastélyban kószáljon, és Pitonnal gyilkolják egymást.
1951. január 31. 20:48.
El kellene küldenem Harryt. Jó vele a szex, és aranyos, de túl ártatlan ahhoz, hogy én megrontsam.
1951. február 01. 01:36.
Igen, ez az. Ma megmondom neki. Ha elárulom, hogy csak kihasználtam, biztosan megharagszik rám, és nem bocsát meg.
1951. február 01. 15:09.
Miért nem vagyok képes megmondani neki?!
1951. február 01. 16:10.
Nem igaz, nem igaz, nem igaz, nem igaz…
1951. február 02. 23:58.
A „Csak kihasználtalak, szóval kopj le” mióta azonos az „Este várlak a szobámban”-nal?
1951. február 03. 02:17.
Ha Nagini tud olvasni, üzenem: NEM VAGYOK SZERELMES!!!
1951. február 04. 00:05.
Harry megint itt van.
1951. február 04. 19:20
Nagini azt mondta, hogy érzelmileg egy bájitalos üst mocskos fenekének szintjén állok.
Meg kéne ismerkednem közelebbről eggyel…
1951. február 05. 14:53.
Kész. Megmondom Harrynek az igazat, aztán térden csúszva visszakönyörgöm magam hozzá. Így jó?
1951. február 06. 05:42.
Értem én, hogy aktív szexuális életet élek, de ez már túlzás. Azt hiszem, felkeresem a Szükség Szobáját, és egy meleg bárt kívánok bele.
1951. február 06. 05:50.
Nagini bezárt a mellékhelyiségbe.
1951. február 06. 06:04.
Nem akar kiengedni.
De nekem tanítanom kellene…
És kviddicsmeccs lesz ma! Hollóhát-Griffendél. Látni akarom, ahogy Harry péppé ver mindenkit!!!
1951. február 06. 16:21.
Nyert a Griffendél. Black nagyon feltűnően ölelte Harryt. Lehet, szakítanom kéne vele.
1951. február 06. 16:30.
Oda a büszkeségem…
Szánalmas vagyok.
1951. február 08. 19:53.
Szövetkeztek ellenem.
Nagini valósággal rajong Harryért.
Hogy merészel azzal a síkos, pikkelyes testével Harry testére tekeredni?!
Ezt nem hagyhatom szó nélkül…
Küldök felé egy kedves kis varázslatot, csak hogy megmutassam ki a főnök, és a zöldszemű kis griffendéles kihez tartozik.
Szemei kikerekedtek, ahogy a levegőbe emelkedik, majd hirtelen a földön köt ki, és eszeveszett tekergésbe és vonaglásba kezd.
Jaj, de gonosz vagyok…
Hogy is szól a dalocska? Még az árvaházban a nevelő énekelte, mikor kicsi voltam…
„Tekeredik a kígyó, rétes akar lenni…”
1951. február 09. 23:04.
Ma roxmortsi hétvége volt.
Mikor Harry észrevett engem is, rögtön levált a Tekergőktől. Black persze olyan hisztit levágott, mintha most tudta volna meg, hogy idén elmarad a karácsony… Che, szánalmas öleb.
Így hát együtt töltöttük a napot.
Intelligens kölyök, azt meg kell hagyni, megvan a magához való esze. És tökéletes vitapartner… Bár olyan makacs, mint amilyen az összes griffendéles, viszont ez nála nem zavar.
Újabb dolog, amit észrevettem nála: édesszájú.
Tudnám még ragozni bőven, mert a fél Mézesfalást betermelte a kicsike.
És nem látszik meg rajta, ez hihetetlen…
Most is itt van, alszik.
Azt mondta, hogy Lupinék már nagyon kíváncsiak arra, hogy hová tűnik éjjelente.
De nem mondta el nekik, mert nem akar engem bajba keverni.
Most már biztos, hogy nem tudnám őt elküldeni…
1951. február 10. 18:59.
Most már hivatalosan is járunk.
…
Ezt sosem gondoltam volna.
1951. február 11. 19:17.
Az a vénség nyugdíjba megy!
Ezaz!
Lehet, hogy én leszek az igazgató.
Ez várható volt, hiszen az elmúlt időben rengeteget zaklatott.
És végül én nyertem!
Elnyerem méltó jutalmamat!
Enyém lesz a kastély a herceggel!
Háháhá!!!
1951. február 12. 21:39.
Mindjárt Valentin-nap.
Kéne valamit csinálnom?
Mit kéne csinálnom?
Az nagyon kínos lenne, ha egy kígyótól kérnék tanácsot?
Áh, lehet valami ennél is megalázóbb?
Azt hiszem, keresnem kell egy biztos rejtekhelyet a naplómnak…
Ha ezt valaki megtalálná, az az életem végét jelentené…”
~Sssszép reggelt, kedvessssz Tom.~
- Hmmm… Mi? ~Nagini, te mit keresssszel itt?~
~Ssssszórakossztunk Harryvel.~
~Sssssssz… Szórakossztatok?~
- …
- Ha… Harry… Mi az ott a kezedben?
- …
- Ugye nem…
- …
- Ugye nem az?
~ Sssszegény Tom, essszért kapni fogsssssz.~
- NAGINI!!!
~Vége~
Utolsó kommentek